2. USA. FLORIDA, WASHINGTON, NEW ORLEANS 2001. jan. 2- 26.
A/ FLORIDA, A PARADICSOM 1.
2001. Újév napját követő napon szálltunk Budapesten Boeing-re, hogy öcséméket meglátogassuk immár Floridában.
Pompano Beach kisvárosa a lakóhelyük, Fort Lauderdale a mellettük fekvő nagyváros, amelytől szintén csak 30-40 km-re van Miami, a megapolis.
A helyi, és a Lauderdale-i strandok még nem üzemeltek be, a 15 fokos télben csak a pálmák lombjait fújta a szél. Ellenben
Miamiban már több program is adódott, így elsőnek a nevezetes
Miami Seaqarium megtekintése. Itthon az állatkertek egészen másképpen működnek: az ember végigsétál a ketrecek mellett és megnézi a többnyire idegesen fel- alájárkáló vadakat. Amerikában a show az első. A pénzért mindent felkiáltással minden valamirevaló kiállított fajnak vannak
feeding time-jai, azaz amikor etetik őket, akkor biztosan jól lehet látni őket. Ráadásul legtöbbjüket be is idomították kicsit, jutalomfalatokért cserébe, hogy bizonyos produkciókat mutassanak be. Mi az
oroszlánfókáknál kezdtünk, akik medencéjükből hatalmasat ugorva kapták el a csinos gondozónők által fejéjük hajított halakat. Már, ha nem csenték el az ott tömegével szálldosó lesipuskás pelikánok. Ezután a Crocodile Flats-be mentünk, ahol a testes, néha 5-6 m. hosszú, többmázsás
alligátorok zabálták fel az odadobott húsukat. A fő helyszín a nagy körmedence volt, amely köré vagy háromszázan is beültünk több sorban. Itt úszott egy hatalmas, 8 m-es, öttonnás gyilkos bálna, azaz egy orka, igazi nevén
kard- szárnyú delfin, és 3 kisebb fajtársa. Az utóbbiak szinkronúszást hajtottak végre, körben a medencében, majd egyenként, a vízbe ugró idomárnővel különböző mutatványokat- forgás, felugrás, tapsolás, stb.- mutattak be, rögtön utána „bezsebelve” az ajándék halakat, amelyek mindig kéznél voltak a lányoknál. Az
orca egy- egy gyertya-állását, egy- egy gyors körét, avagy a vízben úszó gondo- zóját „kimentvén”, orrával őt a partja segítő produkcióját már élénkebb érdek- lődés övezte. Bizony, az óriás egy- egy vízbe huppanása után az első- második sorban bámulók, nagy sikoltások közepette, rendesen eláztak. A
cápaetetés kevésbé volt látványos, a flamingócsapat is ismert volt nekünk, és a tengeri tehenek, azaz a lamantinok sem forrósították fel a hangulatot. A nagy akvárium, a
korallzátonnyal már látványosabb volt. Az óriási medencében a legkülönfélébb nagyságban, méretben, és színben pompázó halak cikáztak a szemünk előtt, köztük cápák és ráják is, de a
búvárruhában őket fémvödörből etető ember körüli óriási nyüzsgés nem mindennapi látvány volt. A legkedvesebb perceket a
fókák szerezték a nagyérdeműnek: idomítottként - eddig csak kutyáknál ismert parancsokra reagálva- tucatnyi feladatot elvégeztek, groteszk mozgásukkal és igyekezetükkel jól megnevettetve minket. A „betörőt fog az idomárnő a kis fóka segítségével” témájú produkció jó ötperces jelenet volt, teli humorral, nevetéssel kísérve.
Miami Beach - amely elkülönül a várostól, egy félszigeten van. A Collins Ave. 2X 6 sávos sugárútja mentén luxusszállodák tucatjai, a
jacht-kikötőkben állomásozó mindennel felszerelt hófehér hajócsodák, a hatcsillagos éttermek sokasága kápráztatja el az embert- egy ideig. Jó volt este az – a lakás közös költségében fizetett- öltözőkkel, zuhanyzókkal, napozóágyakkal felszerelt, naponta kétszer víztisztított
poolban- úszkálás után fél méterről meglesni a termetes
mosómedvéket, amint a szemetes edényeket forgatva, élelem után kutatnak. Nem is féltek, ha közel is mentünk hozzájuk.
Szintén emlékezetes floridai kirándulás- élményünk volt a Miami melletti
Miccosukee Indian Village meglátogatása. Az itt őslakos indiánok kevéske le- származottja ebben a
skanzen-faluban él és dolgozgat, hogy az idegenforgalomból éljen meg. A faluban pálmából készült lakókunyhók, konyhák, csónak- tároló épületek, és persze kézműves műhelyekkel kombinált árudák vannak. Tomahawkok, nyilak, csörgők, ruházati kellékek, cédrusfa- faragványok, melyeket éppen egy tolldíszekbe öltözött férfi farag, fon- sző egy egykedvűen ásítozó, fonott varkocsba tűzött hajú nő. A falu melletti
múzeumban van bemutatva a törzs múltja, a fehérek kolonizációja, és a mai, konszolidált történet, mai törzsfőnökkel: William Buffalo Tiger a tribal chairman, ahogyan látjuk a hatalmas fali festményről. A skanzen után a
krokodilfarmot nézzük meg. A vagány indián idomárok a csukott szájú alligátor elé sétálnak óvatosan, meg- ütögetik a fejük tetejét, majd egy pálcával a szájuk előtt hadonászva, harapá- sokra ingerlik a hatalmas hüllőket. Veszélyes mutatvány, de működik. Amikor a kroki hátára ült a fiatalember, vagy amikor birkózott vele, már beszikszalagozta a száját körbe, a biztonság kedvéért. Mi, nézők is kaptunk egy hasonlóan „betekert” kicsi, 50 cm-es példányt a kezünkbe. Megtapogattuk, megsimogat- tuk, hogy elmondhassuk: volt a kezünk között egy valódi alligátor. Az indián falu harmadik, legérdekesebb látványossága az
air- boat volt. Ez egy direkt erre a célra kifejlesztett mocsárjáró közlekedési eszköz, amely kap egy 4-600 lóerős, kiselejtezett autó motort, amelyet egy fémteknő hátuljára szerelnek, és egy óriási ventillátort hajtanak meg vele. A lapos-fenekű, négyszögletes
fémcsónak elején vannak a ülőhelyek, 4-6 sorban, 8-12 ember részére, míg a kapitány fenn ül a bakon, a ventillátor előtt, és kormányozza a hajót. Ennek a süllyedése mindössze 10-15 cm, így nemcsak a sekély tóban, hanem a nádasokban, sásos- ban is tud haladni, átgázolva azokon. Őrült erős hangja van az óriási motornak, ezért mindenkinek füldugó van a fülében. Elég vagányul repesztett a sásosban, a sekély vizekben, ha meg krokodilt látott a pilóta, megállt mellette, hogy szemügyre vegyük. Egy kis szigetnél ki is kötöttünk, hogy a rothadó mocsár- bűzben egy kicsit körülnézzünk az élővilágban. Rovarok ezrei, különböző fajúak, és rengeteg gázló-, énekes-, és
vízimadár volt a pallóra épített gyalogjárdán tőlünk centiméterekre megfigyelhető.
A Pompano Beach melletti
Fort Lauderdale nagyváros szintén tartogatott látni- valókat. Odamenet „lehidaltunk” azon, hogy egy öböl felett a hajók átengedése miatt egy 2X3 sávos sztráda 30 m-es híd-része felemelkedett derékszögben, majd visszaereszkedve folytatta országút funkcióját. A londoni Tower- Bridge-nél láthatunk ilyet. A
Broward Center a város színház-, és operaháza az Esplanade Parkban. Beengedtek belülről is megnézni, pedig próba volt éppen. Hangulatos zenepavilon állt a park közepén. Öcsém elmondása alapján majd minden nap használva van. A
River Walk-on sétálás a gondozott zöldterülete- ivel pihentető és szemet gyönyörködtető. A Regal Cinemas nevű intézményben egyszerre 23 filmet vetítenek!, és mindig telt ház van. A városban tovább- haladva a
Discovery and Science Múzeumban a vízenergia felhasználásának bemutatása volt a középpontban, de a gravitáció hasznosulását is kézzelfogha- tóan látatták: egy óriási teremben egy perpetuum mobile rendszer vasgolyók sokaságát gördítette 8-10 m- magasról enyhe lejtéssel, millió kanyarral, hogy leérve, ezek mozgási energiáját felhasználva, egy kis liften felvigye őket ismét a plafonhoz. Hazafelé bementünk, és megnéztük a
Hall of Fame versenyuszodát, amelyet még Johnny Weismüller alias Tarzan is használt anno.
Három és félhetes nagy amerikai utunk a Miami repülőtéren zárult: Pest felé induló gépünkön már tudtuk, hogy otthon hideg, hó, és szürkeség vár.
Írta: Gróf István, egy körvonalazodó útikönyv lapjaira...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése