A Grunting Pigs és Zsoldos „Báró” Zoltán emlékezetes koncertje a Szerda Esti Akusztikon.
Bendzsó, szájharmonika, dobro, sípoló gumimalac - igazán különleges zenei csemege volt a hazai bluesélet két generációjának közös koncertje január 24-én az AGORA-MSH aulájában.
Szöveg és fotók: Gróf István
Pont egy éve szerepeltek ugyanitt Pribojszki Mátyásék a Grunting Pigs akusztikus bluesduóval, de az idén háromszor annyian voltak kíváncsiak rájuk, mint akkor. Hogy ez a nagyobb propagandának, a helyi, megyei blues-rock veterán, Zsoldos Báró Zoltán szereplésének, vagy a semmi másra nem „használható" hideg, ködös időjárásnak köszönhető (esetleg mindháromnak), nem tudni. Pedig még egy fikarcnyit sem javult az Agora aulájának az akusztikája: ugyanolyan kongó maradt.
Nos, a bluesra éhes publikum adva volt, ráadásul az ezredforduló egyik legjobb hazai szájharmonikásának, Pribojszki Mátyásnak azóta újabb hanghordozója is megjelent, karrierje tovább szárnyal. Hű társa - viccesen megemlítették, hogy többet alszanak egymás társaságában, mint a feleségeikkel - Szász II Ferenc gitáros is a poszton állt: minden adva volt, hogy nagyszerű buli kerekedjen szerda estére. Matyi felkonfja szerint ők kezdenek, majd átadják a terepet Báróéknak, a harmadik harmadban pedig együtt muzsikálnak majd.
A bekészített székeket elfoglaló és a magas lépcsősoron is ülő nézők ráhangolásképpen egy szapora rock'n'roll-t, egy középritmusban előadott blues-t, majd egy instrumentális számot, egy jó kis lábdobogtató boogie-t hallhattak a duótól. A már ismert hangzást megbolondította a hangulatfokozó céllal - mint kiderült, különböző zenei hangokat is megszólaltatni képes - sípoló gumimalacka, melyet Matyi a harmonikával párban ötletes kérdez - felel játékra használt. Muddy Waters
She's Nineteen Years Old c. funk-os ritmusokkal átvariált száma már igazi mestermunka volt: Pribojszki a kis tízlyukúak nagy testvérét, a kétsoros kromatikus herflit használta ebben, igazán megmutatva, hogy hogyan kell színesen, ötletesen improvizálni úgy, hogy az még dallamos is legyen. Vonós hasonlattal, a hegedűről átváltott a csellóra: ennek mélyen búgó, meleg hangja élvezetes és más volt.
A hazai blues-sanzon ebben az évtizedben kimagaslóan jól teljesítő vasi-osztrák képviselője, Ripoff Raskolnikov ismert dalát, az
It's Not Easy-t adta elő a Röfögő malacok duója ezután. Ebben a harmonikás mint kitűnő énekes is megmutatta tudását, melyet - én legalábbis úgy vélem - évről-évre fejleszt, tökéletesít. A városi rock- blues balladák ismét divatba jöttek, és nemcsak Tom Waits hagyatékát mentik át az olyan hazai formációk, mint a Briandogs is Ripoffal, a brit Ian Siegallel, a Quimby-tag Kiss Tibivel, hanem egyedit is alkotnak. A city song után városi, azaz Chicagó- blues jött attól a Jimmy Reed-től, aki Muddy Waters, Howlin' Wolf, Elmore James mellett a szeles város klubjainak neves sztárja volt az '50-es évek végén.
My Bitter Seed volt a címe az akusztikus gitárra „lefojtott" városi bluesnak, Szász Feri e hangszernek remek játékával, és persze Mátyás a jellegzetes Reed-i stílusban a felső hangokat használó rögtönzésével. A Grunting Pigs duó egy Big Boy Credup blues-fater szerzeménnyel, az Elvis Presley által világhírre vitt
That's All Right c. rock'n'roll feldolgozással zárta a blokkját, melyben azért a frontember megidézte hangjával, viselkedésével, külsőjével is a nagy amerikai énekest.
A beharangozók által említett két generáció idősebbik fele következett ezután. Zsoldos Báró Zoltánról a vasi blues és rockrajongó sokat tudhat, hiszen a '70-es évek elejétől jó három évtizeden át százával adta a koncerteket országszerte, és legnevesebb formációjával, a Natural Blues Band-del két alkalommal is a világ legnevesebb fehér blues muzsikusa, John Mayall koncertje előtt játszhattak előzenekarként, persze a mester menedzsmentjének választásaként. A hetedik x-be lépő zenész mára már visszafogott a lendületből: annyit lép fel, amennyi jól esik neki, inkább meditál, állatokat tart, bölcselkedik, és a zenélésből éppen azt a szeletet választja magának, ami a lelkéhez akkor éppen közel áll. A nemrég, maga által újra felfedezett bendzsó játékra fókuszált aznap este.
Felvilágosító konferanszából megtudtuk, hogy az általa is használt négyhúros bendzsó, a tenorbendzsó a jazz- zenében terjedt el, az öthúros változat a tipikus amerikai népzenében, a bluesgrass-ban, míg a 6- húros az Újvilág népdalainak kommerszebb változatában, a country zenében. Báró kínálata - elmondása szerint- nem az újabb kori, hanem a '20-as, '30-as évek korabeli „leszottyant blues" volt, de minket nem lombozott le sem Zoli hangszeres játéka, sem telt, érett, a basszustól a tenorig használt férfias énekhangja, mely jól megkülönböztethető volt a színpadon fellépő elődjétől. Ekkor, a műsora elején Chicago helyett inkább New Orleans és Nahsville, a korábbi zenei központok voltak az igazodási pontok, Louis Armstrong
What A Wonderful World örökzöldjével megspékelve, majd egy Shadows átdolgozással közelítettünk a későbbi korokhoz, mely ugyanolyan hangulatban és öltözékben került terítékre, mint az előtte hallottak. A bendzsós rész utolsó száma Howlin Wolf Chicagó-i bluesfater örökzöldje, a
Sittin' on The Top of the World volt, már ízig- vérig a jól ismert Báró- stílusban - ez főleg az énekre vonatkozik - előadva, melytől már beszállt basszusozni Szantner László is. Ő finoman, unplugged- stílusban hozta ujjbeggyel a puhán dobbanó basszust, úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Báró ezután hangszert cserélt, ezúttal akusztikus gitárra. Egy szépen, mélyen énekelt spirituálét (
Trouble The Water), majd hangzásban rokon, de már az első amerikai fehér blues- nemzedék vezéralakjának, Paul Butterfield-nek szerzeményét, a
Nobody's Fault But Mine c. számot énekelte- gitározta el Zoli, szintén az est akusztik hangulatában. Sokan, így én is emlékezem arra, mikor Báró elektromos gitárral, szájharmonikával (most nem vette elő, talán érthetően), mögötte dobbal-basszussal, teli torokkal harsogta a keményebbnél keményebb blues- rock nótákat.
A műsor ezután következő részében a két csapat hol részben, hol egészében „egyesítette erejét". A Robert Johnson által írt blues örökzöld, a
Crossroads Báró nyers hangján jó néhányunknak emlékidézés volt, de változatossá nemcsak a vasi művész finom gitárrögtönzései, hanem a számba beszálló Pribojszki harmonika imprói, majd a hangszeresek válaszolós betétei tették az ezúttal nem az eddig három percben előadottakhoz hasonló, hanem jó duplájára terjedt számot. A vasi zenészlegenda, aki évtizedeken át hegedűtanárként dolgozott a körmendi zeneiskolában, ismét hangszert cserélt: a korai időkben a delta- bluesban használt részben fémtestű gitáron, a lábra fektetett dobrón játszott ezután. Egy gyönyörű lassú bluesimával kezdett, melyben mély hangon, szuggesztíven előadott énekét a verssorok végén csúsztatott gitárfutamokkal kísérte, majd egy közérthetőbb nóta, Clapton mester
Corinna c. szerelmes dala után a Grunting Pigs tagjaival kiegészülve a legautentikusabb amerikai fehér blues banda, a Canned Heat két dögös számát görgette le zenésztársaival.
A műsor végén - a közönség megszondáztatása után, miszerint inkább bluest, mint rockot szerettünk volna hallani - megint Matyi vette át az irányítást. Ismét egy Jimmy Reed nóta, a
Bright Lights Big City, majd Big Walter Horton, az urban blues egyik legnagyobb harmonikásának
Need My Baby c. száma adott lehetőséget, hogy Pribó megmutassa azt, amiért a legjobbak között tartják számon nemcsak itthon, hanem külföldön is. Azt, hogy tavalyelőtti lemezén a világ legjobbjának tartott harmonikása, Charlie Musselwhite vendégként előadjon, ahhoz bizony, bizonyítani kellett, és kell most is, folyamatosan! A két gitáros közül Zsoldos volt az, aki akusztikus gitárjátékával díszített, a versek között rögtönzött a számban. Majd a másik chicagói harmonikakirály, Little Walter
Just Your Fool c. számával tette fel Pribó az i-re a pontot: olyan virtuóz skála-meneteket, futamokat fújt el, hogy ez minden őt hallgatót ütemes tapsra ösztökélt. A kissé nehezen melegedő hangulat végre, ha nem is a tetőfokára, de igencsak megemelkedett, ami miatt a majd kétórás buli végén a szokott ráadás számot, az alaposan áthangszerelt, latin ritmussal bevezetett, majd őrjítő rock'n'rollban folytatódó Elvis-dalt, a
Hound Dogot is eljátszották a fiúk.
Az est két vidéki főszereplője, a békési Pribojszki és a vasi Zsoldos Báró emlékezetes estét hagyott annak a százvalahány nézőnek az emlékezetében, akiknek megadatott a koncerten való részvétel.
Megjelent a www.vaskarika.hu portálon 2019.01.24-én, valamint 2019. 01.29-én a www.bluesvan.hu portálon is.
