INTERJÚ NEMES ZOLTÁNNAL, SZOMBATHELYEN

INTERJÚ NEMES ZOLTÁNNAL, SZOMBATHELYEN

A Jambalaya zenekar a nevét New Orleans nemzeti ételétől kölcsönözte, mert a New Orleans-i hagyományos zenéből táplálkozik, arra az autentikus hangzásra törekszik. Alapítója Nemes Zoltán zongorista, zeneszerző, aki számos koncertkörúton van már túl, és több szakmai elismerést is bezsebelt. Visszatérő vendége a Lamantin Jazz- fesztiválnak. Gróf István a John Cleary- koncert előtt beszélgetett Nemes Zoltánnal többek között arról, hogy ő mekkora rajongója a blues abszolút élvonalába tartozó Grammy- díjas énekesnek, zongoristának, zeneszerzőnek.

Nemes Zoltán: Ma élő példaképem Ő. Volt alkalmam New Orleansban is hallani. Pár évvel ezelőtt, a szintén itt hallható Pribolszki Matyi barátommal turnézhattunk az Egyesült Államokban, majd utána visszamentem turistáskodni New Orleansba. Ha már ott vagyunk, ez kihagyhatatlan, így John Cleary összes ottani koncertjére elmentem. Persze jó néhány éve, úgy 6-8 éve én már láttam őt Budapesten. Ott sajnos, a gitárosa, „Big D.” Perkins nem tudott ott lenni, mert lemaradt a gépről. De már itt, Szombathelyen már volt. Azaz, Cleary itt, Szombathelyen már járt, nem először van itt, ami nagy szó. Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen New Orleansi rétegzenei csoda, mint John Cleary itt játszik nekünk.
Gróf István: Ez a New Orleans-i zene a blues zenének egy nehezebben játszható, és nehezebben is emészthető válfaja, egy kis cajun, egy kis zydeco, egy kis francia behatás, azaz színesebb…
N. Z.: Úgy van, ez egy mixtúra, melyben a karibi-zene is benne van, erről se felejtkezzünk meg. Egész New Orleans tele van zenével, és nagyon sok féle képen elő lehet adni ezeket. Ezért imádom én is, és ezért szerettem bele. Változatos ettől a repertoárja egy zenekarnak.
G. I.: Egy-két szót a saját csapatodról, a Jambalaya-ról. Mi a terv? Hová készültök a nyáron? Koboci lesz?
N. Z.: Igen, lesz a Kobuci- kertben fellépésünk, a blues- fesztiválon játszunk majd Little G. barátommal közösen. Sokfele járunk az országban. A teljesség igénye nélkül Debrecenben, a Virág- karneválon, ami most eszembe jut, meg több országos rendezvényen is. De megyünk Nagybányára, Somorjára is, azaz a határon túli területekre is. Szerencsére nem fogunk unatkozni a nyáron, sokat játszunk majd. Elkészült az új albumunk, és…
G. I.: Gratulálok hozzá!
N. Z.: Köszönöm! Ez most a szívügyünk. Ez egy nagyon komoly mérföldkő a számunkra, hiszen az előbb említett amerikai turné ihlette leginkább ezt a lemezt. Kellett ülepednie a dolgoknak, hiszen ez 4-5 évvel ezelőtt volt. Azoknak az élményeknek, azoknak az inspirációknak, melyek hatottak erre a lemezre mind zeneileg, mind a szövegek tekintetében, mind hangulatában és mind tanulságában.
G. I.: Egy kicsit a külsőségekről is…. A kedves hallgatók nagy része nem tudja, hogy Nemes Zoltán az a zongorista, aki a hangszeréhez nem hozzáül, nem mellé-ül, nem ráül, hanem a térdére teszi. Volt már fellépéseid során ebből problémád, azaz leesett a hangszered?
N. Z.: Sajnos, volt! Nem is gondolnád, hogy úgy volt egyszer ebből probléma, hogy vége volt a koncertnek, és felálltam meghajolni. Nos, ekkor történt meg a baj. Tehát nem játék közben. Valóban, ez egy bevadult szokás tőlem, de igazából az élet hozta ezt így. Zongoristája válogatja, de én szeretem alacsonyan használni a billentyűzetet, mert így nagyobb erőt tudok kifejteni. Ezzel nem mindenki van így. Annyira szimbiózisban működött a lábam, az alacsony állvány, hogy ez véletlenül így jött. De végül is a védjegyemmé vált, és én ezt így élvezem. Egy koncerten látni azokon, akik még nem láttak játszani, hogy csodálkoznak, de aztán megszokják, és összeérik a látvány a játékkal számukra.
G. I.: Nagyon köszönöm, és akkor közösen várjuk John Cleary előadását!

Elhangzott a Credo rádióban 2019 júniusában
Fotó: Gróf István

INTDRJÚ GOTTHÁRD "MIKE" MIHÁLLYAL, SZOMBATHELYEN

INTERJÚ GOTTHÁRD „MIKE” MIHÁLLYAL, SZOMBATHELYEN

Folytatjuk visszaemlékezésünket Szombathely egyik legszínvonalasabb rendezvényére, a Lamantin- fesztiválra, amelynek elmaradhatatlan alkotóeleme az Improvizációs Tábor. Ez a tábor adja meg talán az egésznek a hangulatát. Hiszen nem csak világsztárok jönnek el fellépni a jazz fesztiválra, de közben folyik a kurzus, és ennek tanárai és diákjai is fellépnek, jammelnek is esténként. Nagy találkozások színhelye a fesztivál. Jó ideje erősíti az oktatók táborát Gotthárd Misi „Mike” gitáros, az Improvizációs Tábor legifjabb tanára, akivel szintén Gróf István beszélgetett.

Gotthárd Mihály Mike: Egyszer csak megkeresett a Tímár Peti, hogy lenne-e kedvem oktatni. Nyilván azonnal igent mondtam, hiszen annak előtte, már gyermekkorom óta jártam a fesztiválra. Még édesapámmal jöttünk, és nagyon sok koncertet hallgattunk-néztünk végig. Voltam a táborban is diák, többször is. Megtiszteltetésnek veszem, hogy meghívtak a tanári karba.
Gróf István: Jövőre, és a további években is szeretnéd a diákokat tanítani? Mert ez egy elkötelezettség is.
G. M.: Abszolút! Nagyon jó a légkör. Imádom a kollégákat, akik közül nagyon sokan tanáraim voltak a jazz- tanszakon.
G. I.: A második kérdésem a cross-over stílussal kapcsolatos. Régebben elhatárolódott a jazz, a blues, a rock, a progresszív rock. Most pedig kicsit mintha egyre többen egybegyúrják, és kitűnően ötvözik ezeket a műfajokat. Te évek óta az élvonalába tartozol ennek a műfaj-ötvözésnek. Mikor fedezted fel, hogy ez így jó?
G. M.: Hú! Hát igazából blues-, és rockzenén nőtem fel édesapám jóvoltából. Egyszer csak bekerült a képbe a jazz- zene, és abból is főleg azok a dolgok tetszettek, ahol jelen volt az előbb említett két stílus. Olyan zenéket hallgattam, ahol megtaláltam azokat az elemeket, amelyeket már akkor tudtam, hogy korábban játszottam. Itt a bluesra gondolok főleg. A jazz egész elméleti része olyan kihívásokkal volt tele, hogy végül elindult nálam ez az elsajátítási folyamat. Nehéz erről beszélni, mivel nem egy tudatos dolog volt ez az átállás. De megtetszett, és érdekelt. És onnantól kezdve a megszállottja lettem.
G. I.: Ezt valóban csinálni kell, nem beszélni róla!
G. M.: Igen, elsősorban.
G. I.: A harmadik kérdésem: tegnap nagysikerű koncertet adtatok a Krúdy- klubban. az az igazság, hogy én kedvelem a Led Zeppelintől a Deep Purple-ig a törő- zúzó zenét is, de a jazzben kicsit meglepődtem, hogy ilyen hangerővel, és ilyen elementáris erővel szólalt meg tegnap a Juhász Márton Quartet. Nagyon jó volt ez a muzsika! Mikor állt össze ez a csapat, és hol szoktatok fellépni? Gondolom, ez egy alkalmi társulat, amely koncertezik is?
G. M.: Megmondom őszintén, ez volt a második koncertünk ebben a formációban. Marci sokat van külföldön, (külföldön is él) és az ő anyagát játszottuk főleg, az ő elképzelései alapján születtek a darabok, a nóták. Lesz folytatása, mert folyamatosan dolgozunk. Ez egy alkalmi felállás: amikor Marci itthon van, akkor tudunk játszani. Ő a főnök, és amikor hív, megyünk.
G. I.: Ezzel kapcsolatosan az interneten utána nézegettem, és meglepődve láttam, hogy hangzó anyagotok, CD-tek még nincsen. Lehet reménykedni, hogy ez a quartet- jelzem még egyszer, sokunknak nagyon nagy élmény volt a tegnap esti koncert- meg lesz örökítve valamikor az utókornak?
G. M.: Remélem! Marci már pedzegette, hogy szeretne konkrétan ezzel a felállással egy lemezt. Neki most jött ki a saját szóló-lemeze, de jelezte, hogy nagyon szeretne egy quartet- lemezt is a közeljövőben.
G. I.: Még egy fél mondat a tegnapi koncerttel kapcsolatban: Tálos Áron billentyűjátéka engem nagyon lenyűgözött! Persze a Te gitárjátékod is. Mik a terveid a közeljövőben?
G. M.: Nagyon sok tervem van. Most végre van időm megvalósítani azokat. Dolgozom az új, saját lemezemen. Szeretném megcsinálni az első Electric Shock lemezt is, a saját formációval, fix tagokkal. Meg hát minél többet játszani. Most csináltam saját név alatt egy groupot, amellyel elkészült egy anyag, és remélem, hogy sikerül minél több helyre eljutni vele.
G. I.: Van- e kedvenc gitár- márkád, amihez ragaszkodsz, és legfőképp azzal szeretsz játszani?
G. M.: Ezzel úgy vagyok, hogy több hangszerem van, és mindegyiken játszom. Úgy van, hogy a zenétől függ, hogy melyiket használom. Mindegyiket imádom.
G. I.: Látom, már várnak a rajongók, nem tartalak fel! Köszönöm!

Elhangzott a szombathelyi Credo rádióban, 2019 júniusában
Megjelent a jazzma.hu portálon 2020. 04.28-án
Fotó: Gróf István

INTERJÚ GYÁRFÁS "GYAFI" ISTVÁNNAL, SZOMBATHELYEN

INTERJÚ GYÁRFÁS ISTVÁNNAL, SZOMBATHELYEN

A szombathelyi nyár egyik legizgalmasabb programja a Lamantin Jazz- fesztivál és a hozzá kapcsolódó Improvizációs Tábor. A fesztivál idén jubilált, hiszen huszadik alkalommal szervezte meg a lelkes, baráti közösség, akik e műfaj nagy rajongói, és ezért hozták létre annak idején a rendezvényt. Azóta a Lamantin az európai jazz- szintér legszínvonalasabb fesztiváljai közé emelkedett. Köszönhető ez persze a rendezvényhez kapcsolódó Improvizációs Tábornak is, amit 17. alkalommal tartottak meg idén. A táborban kezdő és gyakorlottabb zenészek is részt vehettek, diákjai minden este kaphattak fellépési lehetőséget a fesztiválon.
Gyárfás István gitáros, tanár, zeneszerző, saját triója mellett gyakran hallható más formációkban is. Az elmúlt években a jazz legnagyobb amerikai sztárjaival dolgozott együtt. Munkásságáért 2015-ben a legrangosabb szakmai életmű- díjjal, a Szabó Gábor- díjjal tüntették ki. Gyárfás István naptárjában minden évben helyet kap a Lamantin- árulta el Gróf Istvánnak a zenész.

Gyárfás István: A kezdetek óta itt vagyok Szombathelyen, tehát alapító tanára vagyok ennek a tábornak. Sőt, büszkeség és öröm számomra, hogy ami ennek a tábornak az elődje volt, a négy alkalommal jelentkező Improvizációs Műhely, amelyet Nesztor Iván a 80-as évek közepén, annak második felében hívott életre, és négy alkalommal jelentkezett, annak is alapító tanára voltam. Nekem igencsak a szívemhez nőtt Szombathely. Mindig üresen hagyom a naptáramban június utolsó hetét. Május végén, június elején már elkezdenek „elvonási tüneteim” jelentkezni, és alig várom, hogy az iskola otthon véget érjen, és jöhessek ide tanítani.
Gróf István: Legutóbb, amikor itt voltál, egy Hammond- orgonás felállással kísérleteztél. A furcsa az volt, hogy a zenéket nem az orgonista, hanem a gitáros szerezte. Hogyan jött ez az ötlet?
GY. I.: Már réges- régen szerettem volna egy Hammond- orgonával, ill. egy jó, ezen tudó orgonistával együtt játszani. Nos, mint kiderült, Magyarországon nincs minden sarkon ilyen ember. Annak idején Fogarasi János „Fogar” volt a koronázatlan király ezen a téren. Ő valamilyen okból a bizalmába fogadott, és majdnem hogy a barátomnak nevezhetem őt. Egyszer, amikor vásárolt egy orgonát a Kőbányai Zeneiskolába, behívott és azt mondta: „Hú, Gyafi, csinálnunk kéne egy lemezt!” Ez, sajnos, nem történhetett meg, mert közben meghalt. Viszont felhívta a figyelmemet egy fiatal srácra, Premetz Matyira, és azt mondta: „Figyelj oda erre a fiatal srácra! Ő nagyon jó lesz! Nagyon kezében van a hangszer! Még sokat kell még tanulnia, és bizonyos jazzes érzeteket el kell még sajátítania.” Időközben Matyi ezeket tökéletesen, 100 %-osan teljesítette, a hiányt - ha ezt hiánynak lehet mondani- kiküszöbölte. Pont itt, egy Lamantin- táborban, amikor a sátorban, a Fő téren voltak a koncertek, ismerkedtünk mi is össze. Itt beszélgettünk arról, hogy de jó volna együtt csinálni valamit. Ő is ismert engem, én ismertem őt, a munkásságát- legalább is egy szegmensét- szimpatikusnak ítéltem. Úgy tűnt, ez a szimpátia kölcsönös volt! És amikor eljött annak az ideje, én elkezdtem írni – mivel foglalkoztatott ez a téma, azaz az orgonisták- a zenéket. Rengeteg orgonistát hallgattam meg lemezekről. Mi az orgona- irodalomból csak Jimmy Smitht, vagy a néha idelátogató Lonnie Smitht, illetve Rhoda Scott-ot- akit Hofi is parodizált- ismertük. Itt megáll a tudomány. De valójában ezek az emberek után kezdődnek a nagyon izgalmas, érintetlen területek. Ezeket, a kevésbé ismert Hammondosok lemezeit „ronggyá hallgattam”, illetve elkezdtem írni a számokat, a „tanulmányokat” félig- meddig az övéik, félig- meddig azok gitárosainak hatására. Mert ezek kéz a kézben jártak akkor! Nagyon nagynevű gitárosok voltak ezek! És ezeknek az együttműködéseknek a zenei vetületét kezdtem el figyelni, és az a helyzet, hogy ezeket utána leírtam, amelyek ekkor, frissiben, markáns daraboknak tűntek. És akkor már nem volt kérdés, hogy veszünk egy dobost magunk mellé: Jeszenszky Gyuri barátomat, akit nagyon szeretek. Ő tökéletesen belepasszolt ebbe. Ezután játszottunk egy- két koncerten, és elkezdtük bemutatni ezt a lemezanyagot. Nemrégen ezt Erdélyben is „megutaztattuk”: 13 koncertet adtunk, és meghatóan jó volt a fogadtatás. Több helyen a standing ovation élményét kaptuk, ami sokszor kicsit nagyképűségnek hat, de amikor lehajolok, és letekerek valamit a gitáron, majd felnézek, és látom, hogy az emberek felállva tapsolnak, az nagyon megható. Ilyenkor bizony könnyes a szemünk. Ezért éri meg ezt csinálni.
G. I. : A jazzma.hu portálon minden évben megszavaztatják a legsikeresebb zenészeket. Az olvasók is, a zenészek is és a szerkesztők is szavazhatnak. Hosszú évek óta az első helyen van Gyárfás István „Gyafi” ezeken a gitárosok között, attól függetlenül, hogy igencsak erős ez a mezőny. Bizony sok jó jazz- gitáros van az országban. Itthon szárnyal a népszerűséged. A külföldi fellépésekkel hogy állsz?
Gy. I. : Állítólag sokat járok külföldre- legalább is az mondják a többiek. Elég sokat megfordulok Romániában, és nemcsak Erdély területén, hanem Bukaresten, Ploiestiben is. De elég sokat utazok a másik irányba is: Olaszország, Ausztria, Németország, Hollandia. Most szerveződik egy- két tengerentúli út is. Van, aki ennek nagyobb reklámot csinál, pedig én sem titkolom el. Lehetne persze többet is turnézni, ha jobban menedzselném önmagam. De nem is vágyom ennél többet utazni: családom van, feleségem, így már nem lenne annyira vonzó. Meg azért én elég erősen kötődőm az iskolám miatt is haza, ahol lakom. Ez így nekem nagyon kerek, és megfelel.
G. I.: Még egy- két szót a lemezeidről. Hál’ Istennek a hazai jazz- kiadók az utóbbi évtizedben azért felébredtek, és aki nagyon akar, tud lemezt megjelentetni. A legutóbb megjelentek, ill. a közeljövőben megjelenni szándékozott felvételekről kérdezlek.
Gy. I.: Tulajdonképpen ezeket a lemezeket én adtam ki. Tudniillik azok a kiadók, akik a szorosabban vett jazz területén dolgoznak, azok a kortárs, vagy a fúziós, esetleg a népzene, az etno-jazz műfajait célozzák meg. És vannak kiadók, akik a dixielanddel foglalkoznak, de ez a terület, a mainstream, - vagy hogyan fogalmazzam meg, amit én is játszom-, talán egy picit elhagyatottabb műfaj ebből a szempontból. Valószínűleg nincs benne az a nagyon nagy üzlet sem. Így kénytelen voltam erre a pályára is rákényszeríteni magamat, pályázni, annak minden áldott és áldatlan fázisát magamra venni. Ezt nem okvetlen szeretem. Ha lenne olyan kiadó, amelyik ezt csinálná, annak szívesen átadnám. De ezen nem kesergem, és örülök annak, hogy ezek a lemezek - mint ez az orgonás, az Organ Grinder’s Suite, a Premetz- Jeszenszky trióval, vagy az azelőtti, a Cartoon jazz a Gyárfás- trióval , melynek tagjai Cseh Balázs és Oláh Zoltán, amelyen magyar rajzfilm- zenéket játszunk- meg tudtak jelenni, és el tudtak jutni a hallgatósághoz.
G. I.: Köszönöm a beszélgetést!

Elhangzott a szombathelyi Credo rádióban, 2019. júniusában
Megjelent a jazzma.hu portálon 2020.04.27-én
Fotó: Büki László "Harlequin"