2000. december 22., péntek

KODÁLY- SZOBORRAL GAZDAGODTUNK

KODÁLY- SZOBORRAL GAZDAGODTUNK

A huszadik századi magyar zene egyik legjelentősebb alakjának, Kodály Zoltán zeneszerzőnek, zenepedagógusnak a szobrát avatták fel december 6-án Sárvárott, a Koncz János Zene- és Művészeti Iskola udvarán.
Pintér László sárvári fafaragó a helyszínen elszáradt ecetfából formázta meg mintegy száz óra munkával újabb alkotását. Mint elmondta, térítésmentesen és nagy örömmel tett eleget a felkérésnek.
Gróf István alpolgármester avatóbeszédében szólt a kutató, a tudós és a pedagógus Kodály Zoltánról is. Példamutatónak nevezte az ének- zenetanításban- határainkon túl is alkalmazott- Kodály- módszert, majd arról beszélt, hogy a tudós és a nevelő munkája szinte egybeolvadt. Ennek példájaként említette a széles körben használatos 333 olvasógyakorlatot. (Pintér László is jelöli a fogalommá nemesedett számot a szobron.) Ezt követően a szobrász életművéből elevenített fel részleteket Gróf István. Beszélt arról is, hogy ez már a negyedik szobra az alkotónak, s "elárulta" azt is, melyik lesz az ötödik.
Az avatóbeszédet követően a zeneiskola diákjai Kodályt idézték meg dalai révén rövid műsorukban Janzsó Andrea vezetésével. A kedves műsor után a képzőművész tagozat kiállítását nyitotta meg az iskola igazgatója, Paukovics László: Elmondta, tanulóik "sikert sikerre halmoztak" az utóbbi években, majd megnevezte a sikerkovácsokat, a Kondor- házaspárt...
Az est a celldömölki Ádám Jenő Zeneiskola és Művészeti Alapiskola, valamint a sárvári Koncz János Zene- és Művészeti Iskola növendékeinek hangversenyével zárult.

-M-
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 25. számában, 2000. december 22-én

A RENDSZERVÁLTOZÁS TÖRTÉNETE 1988-TÓL NAPJAINKIG

A RENDSZERVÁLTOZÁS TÖRTÉNETE 1988-TÓL NAPJAINKIG

Az "Ezredvégi beszélgetések" befejező előadását Kulin Ferenc tartotta. Nem a mindennapok történéseiről beszélt, hiszen azt mindenki átélte, inkább az elvi alapokat világította meg. Hogy mindezt jól megértsük, vissza kell menni az időben a II. világháborúig, sőt, Eötvös Józsefhez, aki a francia forradalom eszméiből (szabadság, egyenlőség, testvériség, ez utóbbit itt nemzetiség értelemben használjuk) alapos elemzés után mintegy előre meglátta a következő 100 év eseményeit. Lásd: Uralkodó eszmék c. könyvét (ami egy politikusunk szerint a magyar politikai filozófiai irodalom legjobb alkotása).
E három eszme egymás mellett nem tud maradéktalanul érvényesülni és állandó harcban állnak egymással. XX. századi nyelvre lefordítva a liberális Nyugat és a kommunista Kelet összefogtak a nemzeti eszme torzulása, a fasizmus ellen a II. világháborúban. 45 év után új helyzet alakult ki, a "hidegháború", amikor már a harcnak fegyverrel nem volt értelme, az kulturális, erkölcsi és műszaki- tudományos szinten folyt tovább. A közös nyelv, az értékek, eszmék hozták létre a globalizáló világot, ami, mondhatnánk, a keresztény "univerzalizmus" modern változata, tehát 2000 éves forrásokból táplálkozik.
Magyarország különös helyzetben volt a háború után, két nagy kultúra és hatalmi blokk ütközőpontján feküdt és a nagyhatalmak érdeklődésének tárgya volt. Már '56 előtt is különleges helyzetben voltunk, mint egy kísérletként, ugyanis Sztálin egy moszkvai felügyelettel, de piaci alapon működő gazdasági modellt akart itt kialakítani. Ez az un. piaci szocializmus dőlt össze 1956-ban , és a forradalom tovább erősítette különleges helyzetünket a világban. Az ötlet még egyszer előbukkant a '70-es évek közepén a Nyers Rezső-féle reformer irányzat formájában, amikor néhány nagy céget piaci formában működtetett az időközben kialakult technokrata réteg, amelyet nem jó szemmel nézett a régi, "moszkovita vonal". Mivel egy politikai rendszerben kétféle mechanizmus nem érvényesülhet, eleve bukásra volt ítélve.
Ilyen helyzetben érte az országot a kommunizmus bukása, ami a magyar fejlődést új, érdekes pályára állította. 1987-ben Lakitelken az volt a szándék, hogy a Pozsgay vezette szociáldemokrácia összefogva a nemzeti vonallal (Csoóri, Csurka, Lezsák stb.) egy harmadik utas, se szocialista, se kapitalista, semleges független irányú országot épít. Ez azonban két dolgon bukott meg. Egyik, hogy az utódpárt a régi szellemiséget viselte magán, másrészt a környező országokban is sorra politikai változások történtek. Ekkor lépett színre Antall József, aki a nyugat- európai, keresztény- demokrata orientációt támogatta és egyúttal az MDF-et választási győzelemre vitte. E politikai erő bár győzött, de nem volt igazán ütőképes, támogatottsága kicsi volt, sok volt az ellendrukker és mint minden koalíció, az övüké is kényszereken alapult és előbb- utóbb felmorzsolódott. De így volt és van ez a többi koalícióval is.
Visszatekintve az elmúlt 10 évre, sok minden változott, de még a világunk nem stabil, ez csak 10-15 év EU-tagság után mondhatjuk el. Megvan a katonapolitikai biztonság, és egy hosszútávra kialakítható életmód és az ezzel járó életszínvonal perspektívája. Ugyanakkor a Nyugat sem az ígéret földje, az EU-ban kemény gazdasági szempontok érvényesülnek a tagok között. Fukuyama könyvére célozva az előadó megjegyezte, a Nyugat (Amerika) a csodálatos műszaki- tudományos fejlődés ellenére szintén válsággal küzd: energia, környezetszennyezés és főleg a társadalom erkölcsi és kulturális bomlása. Például sok gyerek születik családon kívül, vallástalanodás, szociális problémák. Kelet- Európában talán viszonylagos elmaradottságánál fogva jobban őrzik a régi erkölcsöket, hagyományokat, ami biztos alap lehet számunkra egy újonnan felépülő, globalizáló társadalomban.



dr. Desits Imre

Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolymának 25.ik számában, 2000. december 22-én