Csak zene, csak arcok címmel nyílt fotókiállítás 2021. 12. 04-én Sárváron, a helyi Zeneiskola által működtetett, nemrég átadott új Zeneházában. Dr. Kereszty Gábor helyi fotóművész, stílszerűen, ide hozta 40 portéját felvonultató kiállítását, melyek mindegyike zenészeket ábrázol. A kiállítás résztvevőit Szélesi Attila, a Zeneiskola igazgatója köszöntötte, a megnyitóra Gróf Istvánt kérte fel a kiállító művész. Közreműködött Nagy György- fúvóshangszerek, gitár, ének, valamint Vajda András- ütőhangszerek. A megnyitó szövege:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fotókiállításra jöttünk ma is, ide, Sárvárra, a Zeneházába. És ez nem ritkaság manapság, sőt, mondhatni, elég nagy a gyakorisága. Napjainkban, mikor minden huszadik ember tehetséget érez magában arra, hogy művészi- fotózzon, sokan még meg is próbálják. Wannabek sokasága születik.
De
Kereszty Gábor története a masinával máskor, máshol, és másként gyökerezik. Jóval korábban, - 40 éve, egészen másként- szakmai folyóiratokban, és teljesen máshol,- szülővárosában, Budapesten.
Gábor öt éves korában kapta első fényképezőgépét, és vonzalma a fotózáshoz évről évre nőtt. Az Állatorvosi Egyetem hallgatójaként szakmai folyóiratokban publikált fotókat szöveggel. Végzése után elsősorban családja, Lessenyei Márta és Kiss Sándor szobrászművészek munkáit fényképezte, majd az idő múlásával egyre inkább kiteljesedett a repertoár: tájképek, városképek, életképek, portrék. Igen, ekkor már sárvári volt, vasi. A megye, Sárvár és környéke adta meg e kibontakozás lehetőségét. Az első lövészárok: Székelyudvarhely, 2004 májusában, ahol a zsennyeiek által elkészített
Szoborpark avatásán fotóriporterként kapott megbízást.
Egyéni kiállításai: A Danubius hotel aulájában 2016-ban megrendezett
Sárvári képeslapok volt az első, melyet 2017-ben már négy követett, így a
Jelen állapot c. bemutató. 2018-ban a
Mesél az erdő c. összeállítása stílszerűen Káldon debütált. Élénk visszhangja volt az
Itáliai csavargások c. úti-fotókiállításnak 2019-ben, míg tavaly a
Víziók c. bemutatójának Egyházashetyén. Jazz- portréit állította ki Kereszty Nagykanizsán, és a sárvári vár folyosó- galériáján. Idén, a nyár végén varázslatos természetfotóit, tájképeit csodálhattuk meg Sitkén.
Közös kiállításai közül kiemelendő a Sárvár, kristálytiszta élmény c. több éven át megrendezett sorozat ugyanúgy, mint a sárvári Fotóklub kiállításai a székhelyen és a környező településeken.
Könyvek: A már pult alól sem kapható
A Nagy Háború Vas megyei emlékhelyei, a
Sárvár 50 év emlékkönyv, Lessenyei Márta és Kiss Sándor művészportré könyvek, Gróf István
Fülig a zenében c. kötetének illusztrációi, és a nagy büszkeség: Dudás Lajos, Németországban élő jazz- klarinétos legutóbbi lemezének borítója.
Média: Internetes portálok, így a szombathelyi vaskarika.hu., a sárvári lathatatlansarvar.hu, később sarvarikum.hu állandó, hetente publikáló munka- társa, és Sárvári Hírlapban is rendszeresen jelennek meg képei.
És most itt vagyunk a
„Csak zene, csak arcok” c., a legjobb zenészportréit csokorba gyűjtő kiállítás megnyitóján. De honnan jött az ambíció? A kérdésre a kiállító művész saját maga felel a remek,
Történet a „Másról” c. tárcája egy részletével, mely 1992-ben a Sárvári Apokrifban jelent meg:
”Tudod, ha ködös, hideg, bőr alá kúszó, csúszós hajnalon indulsz erre a tájra, valami kell a tarsolyodba. Ha gyomrod vagy tudatod tiltakozik a reggeli féldeci ellen, ki kell találnod a játékot. A játék lényege, hogy figyelmedet a nyúlós realitásról összpontosítsd a MÁSRA. Mert reggel, hatkor, a csúszós úton a lélek túlélésére is gondolni kell. Igen, ha e tájra jössz, jó, ha van valami a tarsolyodban. Valami MÁS”. Mezőgazdász lévén, Gábor munkatársaként személyesen részese lehettem a szellemdús ötletelések, ironikus verselések, vidám-pajzán heppeningek megszületésének, kivitelezésének, sok- sok zene hallgatásával fűszerezve.
Nemcsak nekem nagyon fontos ez a művészeti ág. Sokaknak az. Kereszty doktor ugyan nem tanult zenét, de pedigréjében bőven találunk kapcsolatot a muzsikával: dédapja zenekritikus volt a Pesti Hírlapnál, Jenő nagyapja pedig a Belvárosi Plébánia orgonistája- kántora volt, zenét is szerzett, de legbüszkébb az általa vezetett Egyetemi Kórus karnagyi posztjára volt. Édesapja is jól zongorázott, Gábor azonban- ez idáig- csak az egyhúros tradicionális magyar íj húrját rezgette! No, de térjünk a kiállítás egyik tárgyára, a
zenére. Szerintem, de sokunk által sincsenek kiemelt műfajok a zenén belül: vannak jó zenék, és kevésbé azok. Akár komolyzene, akár pop-rock, akár jazz-, vagy folkzene, akár ezek elegye, a fusion, a cross-over muzsika, mint halljuk most két tapasztalt sárvári zenészünktől, Nagy Gyuritól és Vajda Andristól.
És a zenéléshez vannak a
hangszerek, amelyeknek van testük, fejük, nyakuk, vannak vonóik, vannak fúvókáik, vannak mikrofonok az énekesek előtt, kezeik között. És harmadikként vannak
zenészek, akik a hangszereken megszólaltatják a muzsikát. Nos, ezen tarka műfaj- kavalkád előadóinak portéiból láthatunk most 40-et kitéve a Zeneháza folyosójára. Idős, tapasztalt, és ereje teljében levő, határozott, vagy hamvas-arcú, pályáját kezdő művészek portréi. Mindegyik szubjektum: az arc, a frizura, a mimika, a grimasz a középpontban, és a hangszer, vagy ennek részlete, az azt megszólalásra bíró vonók, ütők, nádak, a kézmozdulatok, a gesztikulációk.(Harcsa Veronika, Vikidál Gyula) Akár megszokottak, rutinosak, akár egyediek, szokatlanok, szemet vonzóak, átéltek, pozőrök. És vannak a
helyszínek: sok a Vár Dísztermében készült, jellegzetes stukkói, falképei a háttérben ezer közöl felismertek. De vannak helyi, szabadtéri rendezvényekről is fotók, míg néhányuk a szombathelyi Krúdy-klubban készült, vagy a környéken, Rumban, Káldon, vagy még távolabbra, a nagy nyári Balaton- felvidéki vigadalomban, a kapolcsi fesztiválon.
Kereszty Gábor képeit nézve néhány gondolat fogant meg bennem. Elsőként a pejoratív élű
provincializmus kérdése. Frederico Fellini elhíresült mondata, miszerint ő egy provinciális művész és a nemrég látott Salvador Dali élettörténet is előhozta ezt: a provincializmus nem elmaradott, korszerűtlen a művészetek terén, hanem annak megágyazó környezeti hatások optimális együttléte. (Zolnai Fanni, Kanona Band, Szélesi Attila). A
nemzeti és a liberális ellentétbe állítása ugyan úgy, mint 100 éve, napjainkban is divatos lózung. Kukorelli Endre szerint
„a kultúra, a civil öntudat, a politikai részvétel, a szolidaritás evidencia!”. Teljesen más látszólag Csengey Dénes megállapítása, miszerint
„szánalmas, amikor a maradék magyarnak a mellén nem lyuk tátong, hanem csak foszlik az ing”. Hogy miért mondom? Tudják! Müller Péter Sziámi, Joe Fonda és Tolcsvay Béla, Kátai Zoltán! Harmadszor: a
profi és amatőr minőségileg osztályba sorolása szintén mára elavult. A szakmai tudás elsajátítása alapkövetelmény a fotózásban, az egyre fejlődő technikai tudás szintén. A koncertvilágításokhoz régente nem kellett alkalmazkodnia a fényképésznek: megvolt a jól bevált, rutinos recept. Ma a mesterségesen, mindenhol és mindenkor másképpen kevert színpadi fény feladja a leckét a mesternek, legyen az profi, vagy labdába természetesen szándékozni akaró amatőr. (Harcsa Veronika, Nagy György, Kanona Band). És végül a
szerénység kontra nagyszájú
magabiztosság köre. Kereszty Gábor hetente, de sok esetben hetente többször is „felteszi” fotóit, albumait városi, megyei portálokra, hol magában, hol a képgalériát szöveggel kiegészítve, nagyon sokszor még a monogramot sem feltüntetve.
Náluk egy- egy kirándulás, túra egyúttal művészi körút is, megvalósítandó témák manifesztálása. Ugyanakkor az a bizonyos, soha vissza nem térő, csak most szembejövő pillanat „elcsípése” az igazán művészi szerepvállalás. (Csík János, Ripoff Raskolnikov). Ebben vannak a művészet csodái. A vonóvonal, a szemüvegen, vagy fúvós- hangszeren visszatükröződő csillogás áttranszformálása azzá, hogy az kompozíció legyen, no ez az, amit jó-szemű fotósnak mondanak. Tessék tehát megtekinteni a kiállítást!
Gróf István
Elhangzott 2021.12.04-én Sárváron, a Zeneházában
Fotók: Büki László "Harlequin": 1,3,7 kép, Pajor András:4,5 kép, Kereszty Gábor: 2,6 kép
