1992. április 15., szerda

Hm...

"Láttuk az őrségváltást is"*


Egyszer találkoztam egy sráccal, aki 600 éves is elmúlt. Elkértem a személyi igazolványát, mert ha hitetlen nem is vagyok, de átvágható baleknak nem szívesen tartanám magam. Elővette bundás orkándzsekije belsőzsebéből az igazolványt, és ideadta. és lám, igaza volt. 1371-ben született. Személyi száma egyessel kezdődött. Kérdésemre elmondta, hogy a minden páratlan évszázadban születetteké, ha férfi az illető, ez így szabályos: azaz az 1300, 1500, 1700 és az 1900-as években születetteké esetében is. megkérdeztem, mi volt a legnagyobb élménye az életében. Azt válaszolta, hogy már sok volt, de mindig a legutóbbi esemény az, ami megmarad benne. nagy lelkesedéssel mesélt a Sörgyári Capriccio c. filmről, melyet legutóbb látott a Szombathelyi TV-ben, és nagyon tetszett neki.
Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe- nagyon közvetlen volt-, hogy be kellett ülnünk egy borozóba. Ő két deci vöröset ivott, én olasz kisfröccsöt, de ez nem érdekes. A pincérlány azonban előzőleg elkérte igazolványunkat: (ő hitetlen volt), vagyunk- e már 18 évesek? Az ő igazolványát zavart mosollyal adta vissza és cinkosan rám mosolygott, mikor látta nálam a jegyzetfüzetet és a tollat. Mint újságíró, sok rutinos kérdést- persze maiakat- tettem fel neki: melyik párttal szimpatizál, melyik a kedvenc rock- együttese, mely pénzintézetnél helyezte el megtakarított forintjait, mi a véleménye a Szálló körül kipattant polgármester- felelősség ügyéről, lesz-e még Aranycsapat Magyarországon, stb.
Még sokáig elbeszélgettünk a régebbi időkről is természetesen- pl. a Zrínyi Miklós seregében eltöltött éveiről (volt akkor is vadkan dögivel!); Luther Márton forradalmáról- mely meghatározta későbbi életét; a Millennium után Amerikába kitántorgott sok volt szomszédjáról- akiknek unokái most kezdték el abbahagyni a csomagküldést-; a Vörös Csütörtök utáni bujkálásairól- nem sokat profitált Kádáréktól belőle-; stb.
Végül feltettem neki egy kérdést: fél- e a haláltól? lesütötte a szemét, maga elé meredt, majd hirtelen a szemembe nézett mély barna szemével, és határozottan azt mondta: igen. Gyorsan felállt az asztaltól, és elment. A pincérlány fizetéskor megkérdezte, hogy ki volt ez az ember?
Egy ember- mondtam, és én is elsiettem.

Budai G. István


* Eugene N. Marais:A fehér hangya lelke

megjelent a Sárvári Apokrif 1992 áprilisi számában