2001. június 29., péntek

AZ IDÉN A FELVIDÉK VOLT AZ ÚTICÉL

Ezen a nyáron újabb, immár hagyományos kirándulást szervezett az MDF Sárvári Szervezete. Nemzeti örökségünk felkutatásának újabb állomásai ezúttal Kelet- Szlovákia, A Felvidék egykori Abaúj, Sáros, Szepes, valamint Gömör vármegyéi voltak. A 17 fős tagság és baráti társasága4 napos úton ismerkedett a Zsigmond- kori gótikus, , Mátyás- kori reneszánsz, építészeti, Rákóczi politikai-, hadtörténeti, az Andrássy grófok kulturális-, és nem utolsósorban Krúdy Gyula gasztronómiai emlékeivel.
Az idegenvezetésre- ahol működött- az ottani magyarság politikai szervezetének, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét, titkárát kértük fel, egyúttal tájékoztatást kérve és kapva a szlovákiai magyarság helyzetéről, politikai- állampolgári- kulturális jogairól, azok várható változásairól. Ahol ezt a "szolgáltatást" nem vettük igénybe, ott a csoport tagjai, - "házaspáronkénti leosztásban"-, ismertették a látnivalókat. Nem felejthettünk el a sárváriak nevében emlékezni sem: Kassán az ott öt évet tartózkodó Tinódi Sebestyén emléktábláján helyeztük el nem éppen hagyományos módon az emlékezés koszorúját, (a koszorútartó akasztó 3 és fél méter magasan volt, így már- már akrobata gúlát kellett alkotnunk), míg Révkomáromban Klapka György tábornok szobrát koszorúztuk meg a Kossuth- nóta eléneklésével kísérve.

Kassa, - a negyedmilliós nagyváros- tucatnyi reneszánsz, barokk középületével, Európa egyik legnagyobb, legrégibb gótikus dómjával, az Orbán- torony hangulatos árkádjaival, modern, mégis a városképbe illeszkedő színes szökőkútjával, és Balassa Zoltán elnök úr kassai helytörténeti előadásával maradt emlékezetes számunkra. A Sáros megyei Eperjes orsó alakban térré kiszélesedő főutcájának reneszánsz "pártázatos" polgári és patrícius házaival ragadta meg figyelmünket, míg Bártfa hasonló stílusban épült főtere a középen ékszerdobozként elhelyezkedő régi városházával és a mellette lévő Szent Egyed templommal maradt meg emlékezetünkben.A jobb napokat látó, egykor vezető szepességi város,a várfallal körülvett Lőcse hangulatán ma is érződik az egykori megyeközpont gazdagsága, városrendezési egységessége, műemlékekben való gazdagsága, jobban, mint a szintén szerepét vesztő Késmárknak, ahol már csak a bezárt Thököly- vár homlokzatát csodálhattuk meg. De nem csak városok, hanem kis falusi építészeti csodák (Hervartó: gótikus fatemplom, reneszánsz freskókkal), a magas Tátra hegyei (Ótátrafüredről sikló vonattal az 1225 m. magas Tarajkára), gömöri cseppkőbarlang látogatás, és persze kényelmes - nem gyomrot pihentető- vacsorák tették emlékezetessé kirándulásainkat.
Az utolsó napon hazafelé már a magyar határvidék vonalához közel haladtunk: Rozsnyó városát megtekintve, nem hagyhattuk ki a minden magyar számára kötelezően megtekintendő látnivalót, Krasznahorka várát, és a programon kívül megcsodált betléri Andrássy- kastélyt sem. Mint gyakorló politikus, figyelmébe ajánlom minden kollégának az Andrássyak ott olvasott jelmondatát: NON VIDERI SED ESSE- azaz: nem látszani, lenni! Az utolsó este már Révkomáromban ért bennünket, ahol a múlt emlékein kívül csodálattal és irigykedve bámultuk a napokban átadandó új- régi városközpontot, melyről- mint tanpéldáról-, sokat fogunk még hallani.
a sikeres úton felbuzdulva, a szervezők, Bertha András és e sorok írója elhatározták, hogy jövőre tovább folytatjuk az utazásokat. Az invitáció érvényes!

Gróf István

megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 13. számában, 2001. 06.29-én

2001. június 15., péntek

A KÖLTÉSZET SZABADRABJAI

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
A KÖLTÉSZET SZABADRABJAI

Ezzel a címmel tartotta "Évezrednyitó beszélgetését" Nagy Gáspár Kossuth- díjas költő, a jelenlegi magyar líra meghatározó egyénisége. Nem ismeretlen a sárvári közönség előtt, 2 éve a könyvheti ünnepség vendége volt. Az előadássorozat tetszik neki, fontosnak tartja a nemzettudat és a keresztény értékrend megerősítése szempontjából.
A visszatekintés az elmúlt 1000 évre arra késztette őt, hogy megírja a "Symhonia Hungarorum" c. verses művét, alcíme: Szent István és Szent Gellért emlékezete. A 12 tételből álló vers témája a magyar törzsektől Szent Istvánig terjedő időszak. A műhöz a zenét Szokolay Sándor szerezte. Gellért kapcsán említi a "malmot hajtó asszonyt". A daltöredék talán a legrégibb magyar nyelvemlékünk. A sokat szenvedett nép megmaradásának alapfeltétele volt, hogy Szent István bevitt minket a keresztény Európába. A 12 tétel recitálása megadta az előadás alaphangulatát.
Nagy Gáspár nekünk, Sárváriaknak mondhatnánk földink, Vas megyei, Bérbaltavárról származik, a nagyszülők révén is ide és Nagytilajhoz kötődik. A falusi gyermekkor minden nehézsége ellenére is szép volt, megszépítették a paraszti munkájuk mellett "szabadművész", mesemondó nagyszülők az általuk mesélt betyár-, és Bibliatörténetekkel és anyai nagyapja lakodalmi rigmusaival. A családi légkör magyar és keresztény volt. A tehetséges gyerekre felfigyelve, Pannonhalmára küldték gimnáziumba. Szeretettel emlékezik mind otthoni, mind pannonhalmi tanáraira (Legányi Norbert főapátot név szerint is említi), akiktől az emberszeretetet és a magyarságtudatot kapta. Majd említi Mórt, az első magyar bencést, akit Imre herceg választott ki. (A bencések nemcsak a kultúrát terjesztették, hanem a földművelést is oktatták a népnek). Megjegyzendő, ez ma is így van a missziókban, némi számítástechnikával spékelve. Pannonhalma a háború alatt védett hely volt, itt minden menekült védelmet talált politikai hovatartozástól függetlenül. Vallja, hogy az országban a kiművelt emberfőknek kell többségbe kerülni, különben baj lesz, lemaradunk a világban. Az élet első 14-18 éve a legmeghatározóbb a nevelés, a tanulás szempontjából, tehát az otthon és az iskola. (Illyés Gyula és Szentágothai professzor véleménye is ez volt). Károsnak tartja a menedzserszemlélet elhatalmasodását. (Csökken a műveltség színvonala és a felvételi pontszámok a felsőoktatási intézményekben, szerinte főleg a tanítószakon). (Megjegyezzük, a megállapítás sértő az érintettekre nézve, és nem itt kellett volna elmondani, hanem ott, ahol tehetnek róla).
Ha Szent István rávezetett a helyes útra, azon való megmaradásunkat elsősorban nemzeti nyelvünknek és irodalmunknak köszönhetjük. A magyar költészet vonulatának csúcsait idézi fel Balassitól Illyésig. Balassi az első európai kaliberű (költőnk- G. I.). Történelmünk rosszra- fordulásával kezdődik irodalmunk felfelé ívelése és folytatódik Berzsenyivel, Petőfivel, József Attilával, Adyn át Illyésig és a jelenkorig.Ízelítőként felolvas "Szabadrabok" c. gyűjteményes kötetéből. Verset Petőfiről (akinek az újratemetése körüli hercehurcát feleslegesnek tartja), verset Petőfi, Ady és József Attila soraiból összeállítva. Az 56-os eseményekkel is foglalkozott, meg is gyűlt a baja emiatt a hatóságokkal annak idején. A Történeti Hivatalban tekintélyes vastagságú dossziéja volt. A 80 éves Illyés Gyulát köszöntő versét az akkori cenzúra nem engedte leközölni. Három dátumot tart a legfontosabbnak a közelmúlt történetében: március 15, Trianon és október 23-a.
Az előadás, vagy inkább beszélgetés végső tanulsága: megmaradásunk itt a Kárpát- medencében csak akkor lehetséges, ha anyanyelvünk és irodalmunk művelésével magyarságtudatunkat és keresztény értékrendünket megőrizzük.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 12. számában, 2001. június 15-én