2003. szeptember 26., péntek

LÁTTUK AZ IGAZSÁGOT- CSEH TAMÁS

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
LÁTTUK AZ IGAZSÁGOT- MONDTA CSEH TAMÁS

Egy meglehetősen bölcs, művelt, sokat látott- hallott ének- szerző vallomásait hallgathatták- ismerhették meg azok, akik részt vettek Cseh Tamás Micsoda útjaim című estjén.
Gróf István önkormányzati képviselő, házigazda dalszerzőként, előadóművészként mutatta be vendégét a népes közönségnek, aki a "muzsikus ürügyén" végtére is önmagáról beszélt. Az a jelenlevők előtt is többé- kevésbé ismert volt, hogy az un. Nagy generáció egyik legnagyobb hatású szerzője látogatott el Sárvárra, és a '70-es évek eleje óta- egy kisebb megszakítástól eltekintve- Bereményi Géza íróval, filmrendezővel dolgozott együtt. Közös tevékenységük egy olyan zenei és szövegi kifejezésvilágot teremtett, melyhez kevés hasonló van a magyar zenei- irodalmi életben. Olyan sajátos alkotásokról van szó, melyek a társadalomnak is tükröt "mutatnak".
A házigazda irányította beszélgetés felölelte Cseh Tamás teljes életútját a kezdetektől napjainkig. Egy Csengey- idézet után Cseh Tamás is szót ejtett az un. Nagy generációról. Mint mondotta, kezdetben tetszett a kifejezés, de később rájött, hogy a hegyesorrú cipőn és a nagy hajon kívül igazán semmit sem tudnak felmutatni. Lázadásaik is csak ezekben a külsőségekben nyilvánultak meg, míg a szomszédban a lengyelek és a csehszlovákok megvívták forradalmukat. Ugyanakkor a magyar fiatalok még csak nyomot sem tudtak hagyni a politikai életben. Látták viszont az 1956-os szabadságharcosokat, látták az igazságot, s ezt nem lehet eltemetni- folytatta. Majd arról beszélt, hogy festő szeretett volna lenni, ami- a pedagógusi végzettség megszerzése után- egy "gyorstalpaló" révén sikerült is. Tíz éven keresztül rajzot tanított egy iskolában. A fordulatot a Bereményi Gézával való találkozás hozta 1970-ben. 1973-ban már nagy nyilvánosság előtt énekelt. Akkor számára- mint mondotta- a dal tűnt az egyedüli fegyvernek. Örült, mert mindenki szerette dalaikat, még a reformkommunisták is- tette hozzá. Gyurkó László szerint ő a politikai életben nem volt ellenség, csak a magatartás- formában.
Az 1987-es Lakitelki találkozó újabb fordulatot jelentett mind a társadalom, mind Cseh Tamás életében. Tetszett neki, hogy ott neves emberek mikrofonba, kamerába mondták azt, amit másutt még csak suttogtak. Mivel ő mindenkit szeretett, úgy gondolta, hogy dalai ne legyenek pártdalok. Ebből lett is néhány kisebb konfliktushelyzet. Az önként vállalt szilenciumot a Fidesz által szervezett Kossuth- téri nagygyűlés kedvéért adta fel. Azt vitathatatlanná tette, hogy a polgári oldalhoz tartozik, és dalait mindenkinek szánja- mondotta. Harminc év, ezer dal, ráment az életem- summázta gondolatatit.
Végezetül elővette a gitárt és - nagy taps közepette- énekesként köszönt el a lelkes sárvári közönségtől.

-M-
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 18. számában, 2003 szeptember 26-án