2003. december 11., csütörtök

EMLÉKEZŐ BESZÉD ANTALL JÓZSEF HALÁLÁNAK 10 ÉVES ÉVFORDULÓJÁN, JÁNOSHÁZÁN

Tisztelt emlékezők!
Hölgyeim és Uraim!
"Az egész világon, az Elyseé-palotától a Buckingham-palotáig, a Fehér Háztól a Kremlig sikerült feltárni sok fényes ajtót a magyar nemzet előtt. E fényes ajtók azonban sohasem feledtetik el a kicsi magyar parasztházak, egyszerű otthonok belső világát, s eltökéltségünket, hogy Tiborc panaszát, szóljon bármilyen halkan, meghalljuk"- mondta Antall József 1993-ban.
Az újkori magyar történelem legjelentősebb személyiségét veszítettük el 10 évvel ezelőtt. Hosszú évtizedek után az európai Magyarország képviselője volt Ő. Az integráció előhírnöke. Tudta, hogy a történelem fölemeli azokat, akik időben meghallják a hívó szót, és megbünteti azokat, akik késlekednek. Azért tett oly sokat a XXI. századi Magyarországért miniszterelnöksége 1315 napja alatt. Modern, bátor, tisztességes szándékú ember volt, aki széles látókörében el tudta helyezni a nemzetközi erőtérben hazánkat magunk túlértékelése nélkül, ugyanakkor a kisebbségi hajlamtól is megvédve őt. Helyén és értékén kért tiszteletet e nemzetnek.Utódai, - tudva- tapasztalva az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk tárgyalásain tanúsított túlzott megengedő magatartásukat-, tanulhattak volna tőle, a higgadtan mérlegelő, felismerő, alkalmazkodni tudó, de elveihez talán makacsul is ragaszkodó, távlatokban gondolkodó politikustól.
A piarista gimnáziumban tanult Budapesten, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen bölcsészetet, majd jogot tanult. Középiskolai magyar- történelemszakos tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomával rendelkezett. Középiskolában tanított, majd '56-os aktív forradalmi szereplése miatt eltiltották a tanítástól. Ezután került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, ahol a ranglétrán lépkedve tudományos munkatársból főigazgató lett. 1988 szeptemberétől lett a párttá alakuló MDF tagja. 1989. október 21-től, a II országos Gyűlésen lett annak elnöke. Főtárgyalója volt az EKA tárgyalásokon pártjának, ahol annak sikerei révén 1990 tavaszára ki lehetett írni az első szabad, demokratikus választásokat, ahol már mint az MDF miniszterelnök-jelöltje szerepelt.
"Vannak emberek, akik egy életen keresztül készülnek a feladatra: nem számítanak évek és évtizedek, nem számít a pálya kilátástalansága, látszólag lehetetlensége. Antall József ilyen ember. 1990. április 8-án győzött az MDF, és kormányt alakíthatott"- idézem 1991-ből Lengyel Lászlót. Erről aznap így nyilatkozott: "Az igazi győzelem az, ha a kormány-koalíció és az ellenzék képes lesz olyan együttműködésre a parlamentben, amely a nemzet előtt álló feladatokat segíti." Erre a bölcsességre épülő győzelemre várunk 13 éve. Kormányzása idején vállalta azt, ami elkerülhetetlenül a nemzetet szolgálta. Nem törődött, nem is tudott törődni a népszerűséggel. Mércéje nem a tetszés volt, hanem az, hogy mit kíván a magyar haza és haladás. Felkészült kormányfő volt, jártas volt a világ dolgaiban, és vállalta a rendszerváltozás minden terhét. Történelmi, közgazdasági és jogi ismeretekkel volt felvértezve.
Erénye volt minden, a magyarság érdekeit elsődlegesnek tekintő és azt szolgáló intézkedés. Ez fontosabb volt számára, mint saját sorsa. Az egészségét érintő kezeléseket is alárendelte a vállalt kötelezettségeinek.
Hibája talán az volt, hogy nem tudott mímelni annyi demagógiát, populizmust, amennyi mégiscsak kellet volna ebben a felületes, politikai lefölözésre épülő világban.
Behatóan foglakozott a külpolitikával. Fontosnak tartotta, hogy ebből a kelet- európai masszából kiemelje a magyarságot. A világ akkori vezető politikusai vagy hívták, vagy vendégei voltak. "Antall József történelemformáló egyéniség volt. a magyarok tartoznak neki annyival, hogy minden lehetségest megtegyenek azért, hogy az ország az általa kijelölt úton haladjon tovább a zsarnokságból a szabadságba"- mondta Margaret Thatcher brit miniszterelnök. "Magyarország Antall József halálával nagy formátumú személyiséget, európai kitekintésű politikust, harcos demokratát, nagy magyar hazafit és európai polgárt veszített el"- így Helmuth Kohl német kancellár.
Az európai felzárkózáson túl másik fő külpolitikai feladata volt a határainkon túli magyarok felkarolása, a nemzetben gondolkodás, a lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke ellenfelei által hírhedtté nyilvánított kijelentésével. legnagyobb kihívása a közjogi alapok és a demokratikus intézményrendszer megteremtése volt. Elvi alapokon nyugvó koalíciót és működésképes országot, kormányzati munkát akart. Ezért kötötte meg az ismert paktumot. megakadályozta, hogy a tudatlanság vagy a félismeretek ezt lehetetlenné tegyék. E lépést mára, közel másfél évtized igazolta.
Magabiztos volt, és joggal keltett olyan benyomást, hogy tudatában van véleménye helyességének. Talán ezért fonta a meg nem értés légköre, ezért is támadták személyéhez méltatlan dühükkel és gyalázatosnak is minősíthető eszközökkel. Ami nem sikerült 1945-ben, nem sikerült 1956-ban, az sikerült- vezetésével- 1991-ben. Kivonultak az oroszok, és ezt nem egy másik nagyhatalom segítségével tettük, és nem egy másik elnyomó foglalta el a helyüket. És- erről keveset beszélünk- túléltük az elszámoltatást is.
Hölgyeim és Uraim!
Megemlékezni jöttünk ide, Jánosházára. Legfőbb közjogi méltóságaink 2000 január 1-vek nyitották meg a parlamentben a magyar Millennium ünnepség- sorozatát, mely 2001. augusztus 20-ig tartott. Az önkormányzatok zöme örömmel készülődött az évforduló méltó megünneplésére. Pénzt tartalékoltak, hogy pályázatokkal kiegészítve ezeket megsokszorozzák. Elégséges kormányzati segítség, és az önkormányzatok elhatározásától függő akarat és szervezés Jánosházán sem múlt el nyom nélkül. E hideg napon is a szemet melengető, Szily Adrienn munkáját dicsérő parkban állunk barátunk, szellemi harcostársunk, a zsennyei szobrászművész, Kiskovács Emőke Antall József emlékműve előtt, melyet a Magyar Millennium alkalmából avattak fel 2001. júliusában, Dr. Gömbös Ferenc polgármestersége alatt. Igen, Gömbös Ferenc alatt, aki miniszterelnökünk parlamenti hátországának, a nemzeti- konzervatív koalíciónak országgyűlési képviselője volt a legnehezebb években. Közszereplésem színhelyén, Sárváron és a "szomszédvár" Celldömölkön úgy határoztunk mi, demokrata fórumosok, hogy jánosházi képviselő-jelöltet indítunk a választókerületben. Feri elindult, és győzött. És mikor arra került a sor, hogy a nagyközség vezetésében munkálkodjon, 1998-tól megtette, hogy emléket állíttatott a nagy magyar államférfinak. De nagy kár, hogy a sors kegyetlensége folytán nem tudsz itt állni, Feri, mellettünk, alkotásod, emlékhelyed előtt.
Köszönjük meg a Teremtőnek, hogy szabad hazában élünk. de köszönjük meg Antall Józsefnek, amit ezért személyével hozzátett és adott. És jelenteni is jöttünk. Jelenteni, hogy történelmi vágya teljesült. Erre pecsétet az ez évi április 12-iki népszavazás tett. Egy történelmi folyamat történelmi állomásához értünk: a magyar nép mérlegére raktuk a történelmi kérdést. És a magyar nép történelmi választ adott: az európai felzárkózás útján haladásét! És ez az Antall-i végakarat végrehajtása is egyben!
Miniszterelnökünkről,- és ez napjainkban is látszik- elismeréssel szólnak azok is, akik bírálták, támadták és elmarasztalták egykor. Vigasztaló, hogy síron túli üzeneteivel azt szolgálja most is, amit egész életében szolgálni akart: a szabad, keresztényi, európai Magyarországot!
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Gróf István, a Vas megyei MDF elnökségi tagja

Elhangzott 2003. december 11-én, Jánosházán, a nagyközség Önkormányzatának szervezésében történő megemlékezésen.
A moderátor és az esemény szervezője Aradi Bea, a Polgármesteri Hivatal osztályvezetője volt.
* * * *
EMLÉKEZÉS ANTALL JÓZSEFRE

Vas megyében két helyszínen, Szombathelyen december 10-én, Jánosházán december 11-én emlékeztek meg első szabadon választott miniszterelnökünk, Antall József halálának 10. éves évfordulójára.
Az utóbbi helyszínen Gróf István sárvári önkormányzati képviselő mondott ünnepi beszédet a 2001-ben, a Magyar Millennium ünnepségsorozata alkalmából átadott Antall- szobornál. A szónok a nagyszerű államférfi rendszer-változtató munkájáról, a jogállamiság megteremtéséről, a határon-túli magyarság jogaiért tett lépésekről (a "15 millió magyar"), a demokratikusan működő intézményrendszer kialakításáról, a privatizáció beindításáról, a piacgazdaság kialakításáról és a keleti politikai tömbről való leválás után az Európához csatlakozás lehetőségének kiaknázásáról beszélt hangsúlyosan. Pártja nevében köszönetet mondott Jánosháza önkormányzatának, különös tekintettel dr, Gömbös Ferenc közelmúltban elhunyt polgármesternek az emlékhely létrehozásáért és az államférfi emlékének gondozásáért.

Megjelent a Sárvári Hírlap XVI. évfolyamának 1. számában, 2004. január 16-án

2003. december 5., péntek

ILLÉS LAJOS ELŐADÓMŰVÉSZ AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEKBEN

ILLÉS LAJOS ELŐADÓMŰVÉSZ AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEKEN
"Miért hagytuk, hogy így legyen?" Illés- Bródy

Már régen kiderült, hogy miért érdemes meghallgatni a házigazda, Gróf István érdekes beszélgetéseinek bevezető mondatait.Gróf mindig tud valami személyeset, figyelemkeltőt mondani, amely felkelti érdeklődésünket. Ez még egy ilyen esetben is igaz, amikor a beszélgetőtárs Kossuth- díjas zeneszerző- előadóművész. Mert mindjárt más, hogyha már az első percekben kiderül, hogy 1965-ben- tehát valamikor a régmúlt ifjúságunkban- jelen volt egy leánygimnázium szalagavatóján, ahol az akkori Illés együttes muzsikált.
"Ez egy megvalósult álom"- kezdte beszélgetését Illés Lajos, akit az első pillanattól kezdve rendkívül rokonszenvesnek, barátságosnak, őszintének, szerénynek ismerhetett meg a vár dísztermének nagyszámú közönsége. A telt ház nem volt indokolatlan, ezt a későbbiek igazolták. Mert Illés Lajos, aki egyébként ritkán, és csak különleges alkalmakkor szokott ilyen szerepléseken részt venni, választékos stílusban, ugyanakkor barátságosan, érdekesen kezdett el "mesélni"mindnyájunk Illés- együtteséről, ifjúságunk (és napjaink) rockzenei Együtteséről, amelyet lehet szeretni, vagy nem szeretni, de hatását tagadni senki sem merészelheti.
Évek óta ez az első hely, ahova eljöttem- mondja Illés Lajos-, és mi figyelmesen hallgatjuk történetét, az együttes történetét és egy egyszerű, mégis különleges művész nem mindennapi történetét. Ha a jelenből megyünk visszafelé, akkor azt tudhatjuk meg, hogy református lelkész felesége mellett ma Kisorosziban, ebben a kis helyi faluban él és orgonál a vasárnapi istentiszteleteken békességben és nyugalomban. De voltak számára nehezebb és gyötrelmesebb évek is. Egy időben, például mezőkövesdi "korszakában" 100 birkáról kellett gondoskodnia, miközben az Illés együttes "megújulási koncertjei" zajlottak már a rendszerváltás utáni években. Közben felidézi (számunkra is) küzdelmes és mégis gyönyörűséges élet-. és együttestörténetét. Talán, hogy mindnyájunkban világos legyen a felelet a kérdésre: "Miért hagytuk, hogy így legyen"?
A szegény sorsú pesti gyerek már 7 éves korától zongoraleckét vesz a Ganz Mávagban dolgozó szigorú apa ellenőrzése alatt. Zenetanárja ugyan nem nézi jó szemmel, hogy a fiú a klasszikus zenei gyakorlatok alatt is üti a lábával a ritmust. Az apa azonban örömmel látja, hogy a napi félórás gyakorlást is túlteljesítő fia él, hal a zenéért. És akkor jön az un. popzenei világ mindent elsöprő hatalma. Testvérével és barátaival zenekart alapítanak. Gimnáziumi bálokon, szalagavatókon szerepelnek. Az Eötvös Gimnáziumban érettségizik, majd a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karára jár, de nem végez, mert a zene mindent elsöpör. Belépnek a "rendszerbosszantó zenekarok" táborába.
A rendőrség igazoltatja őket, mert hosszú a hajuk, aztán a "Sportcsarnok- botrány", betiltás, rendőri felügyelet, de azért Jogászbál, Orvosbál. Majd a gimnáziumokban érettségiznek és belépnek a zenekarba: Bródy János-'64, a két Szörényi-'65, később Pásztori Zoltán- '65 és már készen is áll a NAGY ILLÉS ZENEKAR!
"Mi akkor rendkívül tehetségesnek éreztük magunkat, és senkitől sem féltünk" - mondja. Sorsszerűnek,küldetésnek tartják találkozásukat, talán csak tudat alatt, de úgy érzik, ők azok, akiknek szerepük van a magyar beat-zene megteremtésében, mert ezután már nem angolul, hanem az 1965-ös nógrádverőcei Express- táborban először szóltak ezek az új dalok magyar nyelven. És amikor Koncz Zsuzsa megszólaltathatta a Rohan az időt magyarul, már világos volt: itt a magyar popzene új csillagai jelentkeznek. Illés Lajos őszintén bevallja, hogy a zenekarban öt teljesen különböző zenész van jelen: mindnek más az ízlésvilága, különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, mindenkinek más az érdeklődése, az együttes zenélés mégis nagyon fontos a számukra, és egyre- másra érik el a sikereket, írnak új rendszerbosszantó számokat (magyar nyelven, magyar zenei motívumokat is felhasználva), készítenek új lemezeket. Mégis, a legnagyobb sikereket ekkor érik el. 1970 februárjában és márciusában 10 napot Londonban, majd más nagyvárosokban- a beat-zene hazájában- muzsikálnak- sikerrel.
A közönséget azonban mindig is manipulálták, és hiába volt mindenkiben benne az igény, hogy tovább csinálják, amit eddig, 1973-ra elfogyott a zenei ötlet, az invenció, nem akadt új, tartalmas szöveg, az együttes művészi válságba került. Ekkor jelentette be egy újságban, hogy "útjaink elválnak...tudomásul kell vennem, hogy az együttes munkában elfáradtunk". Múltamat vállalom- mondja Illés Lajos, de most befejezzük, átadjuk a terepet másoknak, ami volt, nagyon szép volt, de viszlát, vége a szép éveknek. (Ezt a gesztust sajnos mások nem tudták- tudják megtenni, ezért van ma olyan helyzet, hogy az "utódok" egymást múlják alul, és ezért van ott a magyar popzene, ahol van.)
1973-ban Sárváron is jártak, sőt itt még Rockenbauer Pál országjáró műsorába is bekerültek.
"Ha az eddigi korszakokat nézzük, volt ugyan nagy siker, elsősorban a "Miért hagytuk, hogy így legyen?" és az "Élünk és maghalunk" (1990- Népstadion, 1990- Az Illés összes kislemeze, 1996- Best of Illés, 1996- Illés '96), mégis az azóta eltelt időben többszörösét alkottam, mint zeneszerző. Eddig is gyökereimben volt a magyar népzene, de 1990-től minden alkotások egyik meghatározója lett."
Közben 1973-tól kezdődik Illés Lajos harmadik zenekarának története. Ezzel az együttessel még az akkori Szovjetunióban is jártak. Bizonyos értelemben szomorúan tapasztalták, hogy az a jövő, amelyet a Nagy Testvér országában láttak, inkább elriasztó, mint példaadó. De csodálatos tájakon jártak (néhol lefüggönyözött buszban ülve), s csak ritkán adódott alkalom a közönséggel való kapcsolat megteremtésére, egyáltalában inkább a lovasrendőrökkel berekesztett koncert emléke maradt meg bennük. Ez a zenekar aztán pénzügyi problémák miatt megszűnt.
"Persze voltak még "felmelegített Illés koncertek": '81-ben, '91-ben, '96-ban, 2001-ben, de remélem több bőrt már nem akarnak lehúzni erről az együttesről, s nem lesz újabb koncert, mert nem akarok már tolószékben a zongorához ülni". '1973 óta tehát új élet kezdődött számomra. Feleségem elvégezte a református teológiát, Mezőkövesd környékére költöztünk,ahol három község kántora lettem. Igaz, a fizetés kevés volt, az is inkább csak természetben, de '88-'92 között 100 birkáról gondoskodtam, és ez volt számomra a teljes HARMÓNIA megteremtésének korszaka. Ehhez kellett a HIT, ezt azonban állandóan erősíteni kell magamban.
Először 1990-ben a "Magyar ének", melyet szinte önkívületben,a saját magam gyönyörűségére írtam. Óriási halom könyvet összehordtam hozzá, magam választottam a szövegnek való verseket. Ettől az isteni sugallattól aztán kezdtem egyre jobban érezni magamat. éreztem, hogy bár hazánkat rendkívüli sok megpróbáltatás érte, azért kell egy kis biztatás, mert tudnunk kell, hogy van jövőnk. Érdekes a Szózat- változat története is: ez szinte összekötő kapocs a "Magyar ének" részei között.
Munkám egyik tetőpontja a TE DEUM (2003), amely három pilléren nyugszik, ezek a TEMPLOM ( a református énekeskönyvből), az ÜNNEP és a TE DEUM (Isten dicsérete). Előadója nem valami profi együttes, hanem a kisoroszi református gyülekezet. Így közvetlenül ők vesznek részt ebben a misztériumban, akik a mindennapokban is képviselik a keresztény hitet és a magyarság jövőben való bizodalmat.
Az Illés Lajossal való közvetlen találkozás bennünket is megerősített abban a hitünkben, hogy egy tehetséges, szerény, őszinte embert közelebbről is megismerve, továbbra is bízhatunk a magyar tehetségben, az Európában mindig is jelen lévő magyarság jövőjében.

Dr. Szabó Endre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 22. és 23. számában, 2003. november 21-én és december 5-én

2003. november 21., péntek

ÚJ UTAK, JÁTDÁK A PÉNTEKFALUI VÁROSRÉSZEN

Október 31-én ünnepélyes keretek között adták át a péntekfalui városrész felújított útjait, utcáit. Az eseményt követően Gróf Istvánnal, a 6. számú választókerület önkormányzati képviselőjével beszélgettünk a 2002-ben kezdődött beruházásról.
- A Hoffmann RT.-nek már az előző évben, a tél beállta előtt sikerült a Bartók utca egy részét- a közművek cseréjével együtt- elkészíteni. Az utca másik fele, valamint a Medgyessy utca aszfaltszőnyeget kapott, és megtörtént a csapadékvíz- hálózat kiépítése is. 2003- ban a Kodály Zoltán utcában sikerült elvégezni ugyanezeket a munkákat. Sőt, ennek az utcának a lakói még egy új járdaszakaszt is kaptak. Péntekfalu "Rózsadombjának" mintegy 300 lakója örülhet az 1999-ben a temető utcával kezdődött, majd 2001-ben folytatódott felújítások eredményével.
A tavalyi felújításra tervezett 150 millió forintos keret mindegy harmadát fordította az önkormányzat a szóban forgó városrész felújítási munkáira. A Kodály és a Bartók utcákban hamarosan sor kerül a fasorok teljes cseréjére. A világítás korszerűsítése, a szennyvízhálózat kiépítésének befejezése a következő évek feladata lesz. A várhatóan a jövő nyáron elkészülő (a várost) elkerülő út átadása után a városrész újra csendes lehet, ez pedig a privát szálláshelyek, panziók szaporodásával járhat együtt.

-M-

megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 22. számában, 2003. 11.21-én

BOB DYLAN, A ROCKTRUBADUR

Csak a legnagyobbakról, a stílusok, korszakok meghatározóiról írhatsz -figyelmeztetem magam-, akikről a sárvári olvasók is szívesen olvasnak. Így határoztam el, hogy a fenti kategóriába igencsak beletartozó Bob Dylan koncertjéről-a Rolling Stones, a Led Zeppelin, John Mayall után- beszámolok.
Volt szerencsém a sok évvel ezelőtti amerikai utamon a rövid New York-i városnézés programjába beletenni a Greenwich Village meglátogatását. Ez volt az 1960-as évek (és Manhattan) közepén, Bob Dylan, Andy Warhol, Woody Allen idejében a világváros bohém-negyede, ahol főként a jómódú zsidó középosztály elfajzott fiatal értelmisége élt, merített, és alkotott. Bob Dylan nyoma miatt mentem oda akkor, és az élő Bob Dylan miatt ültem autóba 15 év múlva, hogy Budapesten meghallgathassam.
Azt igazán nem lehetett elmondani, hogy az újonnan felépített és uniós hangzásra igazított Budapest Aréna megfelezett csarnokában zsúfolásig megtelt volna a nézőtér: jó, ha negyedrészben megtöltöttük a lelátókat és a küzdőteret. Ősz hajú, pulóveres várpalotai orvos „kortárs” ült mellettem. A kor, a stílus, az értékrend egyezett: összebarátkoztunk.
Pontban nyolckor elsötétült a csarnok. A lassan 40 éve először tapasztalt izgalom lett úrrá rajtunk a dobszerelés krómján a kék- piros- sárga jelzőfények csillogása és a szólógitáros erősítője mögött rendben elhelyezett 8(!!!) darab gitár láttán. A pár másodperces bemutatás után a fény már megvilágította a művészeket.
Lendületes számmal, a tavalyelőtti nagylemezük nyitó számával, a Tweedle Dee,Tweedle Doo-val kezdtek. A 62 éves örök –kamasz a billentyűk mögött állt, mint a koncert idejének háromnegyedében szintén. Fehér, indiai motívumokkal díszített gyolcs öltönyben hajlongott az elektromos zongora mögött. Bongyor frizurája és cingár testalkata még a 60-as évek közepéből jött át. Hangja azonban erősebb, teltebb lett: már nem torokból jött a dal, a parlando, az ének és a szövegmondás határán levő előadásmód . Izzadt, dolgozott, a „maga módján” lelkesedett, lelkesített is, de túlzásba Dada király nem vitte a népszerűséghajszát. Se köd, se füst, se „hello everybody”, pláne trikolorunk lengetése nem volt. A koncert végén is csak ledarálta zenésztársai neveit, de tapsot megköszönő meghajlásra-, mint eddig sem soha-nem futotta.
Na, de nézzünk körül, kik a „band” tagjai. Imázsban és gitárstílusban (fiatal) Eric Clapton típusú srác a szólógitáros. Nagy, texasi kalap, fényes cowboy-csizma, szépen ápolt hosszú haj és a dús bajusz: fegyelmezett, határozott, profi gitárjátékot takart. Még a country- dalok nagylendületű improvizációinál sem ragadtatta el magát mozgásban, viselkedésben. Mind a nyolc gitárt-köztük a 16-húros Rickenbackert, az odaülősen pengethető steel- gitárt, a hápogó-tátogó Fender Stratocastert mesterien és magabiztosan szólaltatta meg. A ritmusgitáros, kísérő- gitáros, aki egy negyvenéves könyvelőnek inkább kinézett volna, mint rock- gitárosnak, mindig a főnököt nézte, alkalmazkodott annak változó ötleteihez, szolgált, darált és még a rock’n’roll számokban szólózott is. A tipikus akkordgitáros beskatulyázás- akire a beat-korszak hajnalán azt mondtuk: zenélni nem tud, de Ő hozta a „cuccot”, ezért a zenekar tagja –, most megváltozott ezen az estén. A konkvisztádor- öltözékű basszusgitáros pontosan, érzékkel végezte munkáját: a kontrapunktok csak úgy pattogtak hosszú ujjai alatt, a folk- rockban oly hatásos „húzott” kvart, kvint, oktáv-váltásokkal gyakorta élt. A legfiatalabb, Che Gevara sapkában doboló ritmusember is profi zenész volt: ha kellett, zörgött-csörgött a rock’n’roll, ha kellett, seprűvel kavarta a country- balladát, vagy variálta a progresszívbe hajló Watchtower-ben tucatnyi dobján és cinjén a ritmusokat.
1961 óta, a nagy Dylan első nagylemeze óta több mint négy évtized telt el. Ismét megállapíthattuk, hogy szerencsénk volt. A hangzás, annak tömöttsége valamit fejlődött, de az orrhangú ének, a jellegzetes kíséret, a folk- szövevények meghatározó gitárakkord-menete hajlós riffekkel, a blues-os hajlítást alig-alig használó, szinte csak egész hangokat fújtató magas szájharmonika- futamok, a Hammond- orgona önálló szólamot játszó háttér- kísérete, mind-mind a régiek. Újdonsült barátommal megnyugodtunk és vártuk a dalokat. A művész persze nagy művész, és nem úgy játssza a számokat, ahogy a lemezeken megismertük őket. Rögtön, az elején, az ének variációja révén, csak a II. strófa hallatán azonosítottam a Van Morrison által sikerre vitt dalt:

„Strike another match, go start anew,
And it’s all over now, Baby Blue”
(Gyújts másik szál gyertyát, kezdj új életet, szegénykém, most mindennek vége lett)

És jöttek a számok: zömében folk- rock. Zengett, csengett- bongott, lendületével sodort a zene, mintha a Mr.Tambourin Man dalában mi kértük volna a zenészeket. Ez nem őrjöngős, balhés zene. A küzdőtéren is „csak hozták a négyet”, hallgatóan dülöngéltek a háromnegyedre, és vaskosan megtapsolták a szám végén a művészeket.
Becsuktam a szemem néhányszor: szinte a Jim McGuinn-féle Byrds-öt hallottam megszólalni 1965-ből.
És jöttek az új, szvinges, big- band-es, a 30-as évek hangulatát idéző dalok, melyekhez hasonlókat legutóbb az ex-Rolling Stone Bill Wyman és csapata visz sikerre utóbbi három nagylemezén. Itt lett nem igaz, hogy Földes Hobóhoz vagy Bródy Jánoshoz hasonlóan nincs hangja Bobnak. Időnként a gitárt a nyakába vette és elénekelt néhány régi dalt, persze rockos kísérettel és alaposan áthangszerelve (Subterranean Homestick Blues, Mr.Tambourine Man, Highway 61 Revisited). Erre most is azt mondtuk, vagy inkább éreztük, hogy kiállt egy szál gitárral és pofagyaluval és énekelt nekünk. Milyen érdekes jelző ez az „egyszál”- hangszerre. Van egy szál gyufa, egy szál fenyő, ennek analógiájára egy szép szál ember, de hogy gitár? Igaz, az is nagyrészt fából van......És jött Jimi Hendrix emlékére a progresszívre fogott All Along the Watchtower és egy fergeteges rock’n’roll a végére. Azután sötét, majd a szűnni nem akaró vastaps hatására nem egy, hanem három ráadás szám, legvégén a Like a Rolling Stone. A kései metrókocsiban azt vettem észre, hogy félhangosan dúdolom a dalt:

„How does it feel,To be without a home,
Like a complete unknown,Like a rolling stone..”
(Mi vagy Te így, Te sehol nem lakó, Te sehova se tartozó, Földönfutó)

Aztán, kilépve a vonatból, ott láttam a kora téli pesti aluljáróban Őt és Őket. Te mindent látsz és tudsz, Dylan bátyó?

Gróf István

Bob Dylan Never Ending Tour 2003 koncertkörútjának 2003. október 24-i, a budapesti Papp László Sport Arénában megtartott koncertjéről szóló tudósítás
Megjelent a Sárvári Hírlap 2003. november 21-i számában

2003. október 24., péntek

IDEJE VAN A SZÓLÁSNAK- TŐKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
IDEJE VAN A SZÓLÁSNAK- ERDÉLYRŐL MA IS IDILLI KÉP ÉL BENNÜNK

"Édes testvérein, Hölgyeim és Uraim! Felekezeti különbség nélkül kérem Isten áldását az egész egybegyűlt közönségre!"- mondta Tőkés László, az Évezrednyitó beszélgetések című előadás-sorozat vendége, majd kijelentette: él bennünk egy idilli kép, egy erdélyi romantika, pedig nem romantikus ott a lét. Erdély követeként nem zenghetek ódákat, mert a valóság szegény. Erdély ma nem a nemzeti erőtől duzzad, hanem megtört, szárnyaszegett és megtizedelt. Megtévesztő, amit a médiák közvetítenek a világba. Arról adnak hírt, hogy milyen nagy lépést tettünk előre a megbékélés útján, és hogy egyre jobb a viszony a két ország között. Ha ez valóban így van, akkor mi az oka a pusztulásnak, az elvándorlásnak, a sok panasznak? Mi az oka az erdélyi nagy elégedetlenségnek? Kijelenthetem: a román kirakatpolitika szemfényvesztő módon megszépíti a valóságot és ehhez sajnos segédkezet nyújt az RMDSZ és a magyar kormány. Pedig Makkai Sándor püspök szavait idézve: "Ami velünk történik, az veletek". Vagyis tudni kell: csak egyetlen magyarság van és csak egy magyar probléma a nagy Európában. Mert Trianon nem csupán egy adott dátumhoz kötött történelmi esemény. Ezúttal nem utalható vissza a múltba, hanem egyre jobban kiszélesedő folyamat. Nem múlt, hanem valóság! Trianon nap, mint nap végbemegy, folytatódik. Egy folyamatos trianoni csapásnak az elszenvedői az erdélyi magyarok. 1989-ben csak elkezdődött valami, de sajnos azóta sem állt be gyökeres változás.
Higgyék el, nagy baj van Erdélyben és felületi kezeléssel nem lehet orvosolni. Az RMDSZ fájdalomcsillapítóval akarja gyógyítani a halálos betegséget. Csúcsvezetősége elszakadt a valóságtól, a tagságtól és diktatórikus módszereket alkalmaz. Nem mi távolodtunk el tőle, hanem ők tőlünk. Ezért megalakítottuk az Erdélyi Nemzeti Tanácsot és az erdélyi magyarság többszintű autonómiáját szeretnénk kivívni, hogy magunk dönthessünk a minket érintő ügyekben. Aztán Tőkés László az uniós csatlakozással kapcsolatban is kifejtette véleményét, természetesen gondolatmenete középpontjában a kisebbség ügye állt. Mindent lehet jóra és rosszra is fordítani- mondta, vagyis bármi lehet áldás és átok is. Az európai integráció átcsaphat globalizációba, ezáltal a saját értékek tagadását is jelenti. Például eltörpül az erdélyi magyarság ügye. Nekünk létkérdés, hogy az integráció bekövetkezése előtt kialakuljon egy kisebbségi védelmi rendszer. Ha Magyarország rossz szerződést köt, ennek hátrányait utána nem fogja tudni orvosolni. Ezért az erdélyi magyarok úgymond nem "hurrá optimizmussal" fogadják az integrációt. Hévízi Rózsa , az autonómia szakértője mondta: "Ha magukra hagyjuk őket- mármint erdélyi honfitársainkat, vétkesek vagyunk a végleges Trianonban". Úgy gondolom- folytatta a püspök- belülről az autonómia, kívülről a status- törvény lenne azaz intézményes rendszer, ami erős támasztékot, védettséget nyújtana. Az igazolvány pedig a határok feletti nemzetegyesítés eszköze. Szükség van nemzet- stratégiára, hiszen a nemzet sorsáról van szó és nem a bal-, vagy a jobboldalról. A nemzet ügyét kell szolgálni, akárkire szavaztunk is!
Tőkés László végül kijelentette: trianoni sorsunk beteljesedését nem szabad tétlenül néznünk. Elemi kötelességünk, hogy segítségért kiáltson, aki bajban van. Az erdélyi magyarságtól a szólás jogát is elvitatják. Ránk akarják kényszeríteni a csendes beletörődést, a cinkos hallgatást. Sem Magyarországnak, sem a nagyvilágnak, de még kevésbé szabad hallgatni róla nekünk, hogy mi a helyzet Erdélyben. Ezért aktuális most is a bibliai mondat, amit estünk címéül választottunk: "Ideje van a szólásnak".
A rendezvény végén Tőkés László válaszolt a felvetődött kérdésekre és dedikálta könyveit.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 20. számában, 2003 október 24-én

2003. szeptember 26., péntek

LÁTTUK AZ IGAZSÁGOT- CSEH TAMÁS

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
LÁTTUK AZ IGAZSÁGOT- MONDTA CSEH TAMÁS

Egy meglehetősen bölcs, művelt, sokat látott- hallott ének- szerző vallomásait hallgathatták- ismerhették meg azok, akik részt vettek Cseh Tamás Micsoda útjaim című estjén.
Gróf István önkormányzati képviselő, házigazda dalszerzőként, előadóművészként mutatta be vendégét a népes közönségnek, aki a "muzsikus ürügyén" végtére is önmagáról beszélt. Az a jelenlevők előtt is többé- kevésbé ismert volt, hogy az un. Nagy generáció egyik legnagyobb hatású szerzője látogatott el Sárvárra, és a '70-es évek eleje óta- egy kisebb megszakítástól eltekintve- Bereményi Géza íróval, filmrendezővel dolgozott együtt. Közös tevékenységük egy olyan zenei és szövegi kifejezésvilágot teremtett, melyhez kevés hasonló van a magyar zenei- irodalmi életben. Olyan sajátos alkotásokról van szó, melyek a társadalomnak is tükröt "mutatnak".
A házigazda irányította beszélgetés felölelte Cseh Tamás teljes életútját a kezdetektől napjainkig. Egy Csengey- idézet után Cseh Tamás is szót ejtett az un. Nagy generációról. Mint mondotta, kezdetben tetszett a kifejezés, de később rájött, hogy a hegyesorrú cipőn és a nagy hajon kívül igazán semmit sem tudnak felmutatni. Lázadásaik is csak ezekben a külsőségekben nyilvánultak meg, míg a szomszédban a lengyelek és a csehszlovákok megvívták forradalmukat. Ugyanakkor a magyar fiatalok még csak nyomot sem tudtak hagyni a politikai életben. Látták viszont az 1956-os szabadságharcosokat, látták az igazságot, s ezt nem lehet eltemetni- folytatta. Majd arról beszélt, hogy festő szeretett volna lenni, ami- a pedagógusi végzettség megszerzése után- egy "gyorstalpaló" révén sikerült is. Tíz éven keresztül rajzot tanított egy iskolában. A fordulatot a Bereményi Gézával való találkozás hozta 1970-ben. 1973-ban már nagy nyilvánosság előtt énekelt. Akkor számára- mint mondotta- a dal tűnt az egyedüli fegyvernek. Örült, mert mindenki szerette dalaikat, még a reformkommunisták is- tette hozzá. Gyurkó László szerint ő a politikai életben nem volt ellenség, csak a magatartás- formában.
Az 1987-es Lakitelki találkozó újabb fordulatot jelentett mind a társadalom, mind Cseh Tamás életében. Tetszett neki, hogy ott neves emberek mikrofonba, kamerába mondták azt, amit másutt még csak suttogtak. Mivel ő mindenkit szeretett, úgy gondolta, hogy dalai ne legyenek pártdalok. Ebből lett is néhány kisebb konfliktushelyzet. Az önként vállalt szilenciumot a Fidesz által szervezett Kossuth- téri nagygyűlés kedvéért adta fel. Azt vitathatatlanná tette, hogy a polgári oldalhoz tartozik, és dalait mindenkinek szánja- mondotta. Harminc év, ezer dal, ráment az életem- summázta gondolatatit.
Végezetül elővette a gitárt és - nagy taps közepette- énekesként köszönt el a lelkes sárvári közönségtől.

-M-
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 18. számában, 2003 szeptember 26-án

2003. augusztus 15., péntek

DR: GÖMBÖS FERENC 1944-2003

Mindig az elsők, az úttörők, a hagyományteremtők nevei maradnak meg legjobban bennünk. Így van ez a politikában is: nekem is Gömbös Feri Sárvár első szabadon-választott országgyűlési képviselője.

A szocializmus építésének évtizedeiben, a politikai diktatúrában kialakított "választási" rendszerben csak az állampárt egyetlen, vagy később- álságos és megtévesztő módon- két, a pártbizottságokon előzőleg tesztelt, majd javasolt jelölt közül kellett "választani". A rendszerváltoztatás folyamatában, az ellenzéki pártok megalakulása és megerősödése nyomán, főként az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai révén- 1990 tavaszára kiírták a demokratikus választásokat. Ekkor jelentek meg a színen azok a potenciális politikusok, közszereplők, akik a diktatúra idején nem vállaltak, nem vállalhattak szerepet, és azonnal, ahogy eljött a társadalmi változások lehetőségének reális esélye, ringbe szálltak. Egy részük- halványodó elkötelezettségük, gyenge kvalitásaik miatt- eltűnt a süllyesztőben, más részük- megijedve a szerepvállalás adta cselekvési, döntési lehetőségektől, amolyan örökös kritizáló ellenzékiként- visszafordult, egy részük pedig bátran belevágott. Ez utóbbiak közé tartozott dr. Gömbös Ferenc is.
1944-ben született Celldömölkön, vasutas családban. Tanulmányait szülővárosában folytatta, majd Budapesten fogorvosi diplomát szerzett. 1971-ben került Jánosházára, ahol haláláig élt. 1989 januárjában tagja lett a Magyar Demokrata Fórumnak, majd megalakította a jánosházi szervezetet. 1990-ben Vas megye IV. számú választókerületének két "szomszédvára", Sárvár és Celldömölk MDF-es szervezetei- közös kompromisszummal- őt indították országgyűlési képviselő jelöltként a reális győzelemmel kecsegtető versengésben. Győzött is, az Antall- kormány mögé felálló képviselőcsoport megingathatatlan támasza volt. Nem sodorta magát sem a nép- nemzeti vonulathoz, sem a nemzeti liberálisokhoz, sem a kereszténydemokrata csoportosuláshoz; igazi konzervatív, szélsőségektől mentes, de kemény jobboldali politikus volt.
Hat éven keresztül, az 1996-os néppárti kiválásokig az MDF Vas megyei elnöke is volt. 2002-ig a Vasi MDNP megyei elnöki tisztségét töltötte be. 1990 és 1994 között képviselőként sokat dolgozott a térségért, Sárvárért. Neki is köszönheti Sárvár kosárlabdasportunk fellegvárát, a gimnáziumi sportcsarnokot, az ő közbenjárására nyert pályázatot a város korszerű szennyvíztisztító telepe, ő indította a régen várt telefóniát. Igazi "kijáró" képviselő volt: lelkiismeretesen, heti- kétheti gyakorisággal megjelent a polgármesteri hivatalban, és tájékoztatta a város vezetőit az ország ügyeiről, a törvényhozás várost érintő folyamatairól. 1994-ben szintén ő indult az MDF színeiben, de a rendszerváltó és "kamikázé"-kormányt ért kritikák és sajtóháború következményeképpen a baloldalra átcsapó inga őt sem kímélte. Az 1994-1998 közötti ciklusban a megyei közgyűlésben politizált: az Egészségügyi Bizottság alelnökeként dolgozott.
1998 tavaszán az MDNP képviselő-jelöltjeként ugyan próbálkozott a nagypolitikával, de valódi célja a helyi politikai szerepvállalás volt. Ez év őszén sikerült a városi rangra áhítozó Jánosháza nagyközség polgármesterévé választatnia magát, melyet megismételt 2002-ben. A nagyközség sokat fejlődött ebben az öt esztendőben: a szennyvízhálózat kiépült, a járdák, az utak megszépültek, a közétkeztetés és a falu szociális hálója kiépült, és Antall József- emlékpark épült a Magyar Millennium tiszteletére. Gyorsan őszölő szakállát ellensúlyozta kölykös hangja, kisfiús mosolya. Fiatalos vitatkozó kedve és hevülete örökifjúvá tette. Nem kiabált, nem gesztikulált, nem pózolt: szégyenlős mosolya, aránylag könnyen zavarba hozhatósága ellenére kőkeményen kiállt elvei, elgondolásai mellé. Soha nem alkudott, nem ismert elvtelen kompromisszumokat. Munkájában lelkiismeretes és alapos volt. Ezért szerették azok, akik megismerték. Magánéletében is a boldogulás helyett inkább a boldogságot kereste.
Halála értelmetlen volt. De érthetetlen is. Tragikus halála utolsó órái sorsának irányítói tették sokunk számára érthetetlenné. Gömbös Feri! Nyugodj immár békében!
Gróf István
az MDF sárvári elnöke
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 15. számában, 2003.08.15-én

2003. július 25., péntek

JOANNES SYLVESTER PANNONIUS DE ZYNYERVARALYA

JOANNES SYLVESTER PANNONIUS DE ZYNYERVARALYA

"Nyelvünk éppúgy szabályokba foglalható, mint a három jeles nyelv, a héber, a görög és a latin közül bármelyik...E kincset, anyanyelvünket, mely eddig rejtve volt, most felfedezve, feltárjuk és napfényre hozzuk,s ha nem vonakodunk élni vele...koldusból egyszeriben dúsgazdagok leszünk"- írja az első magyar nyelvkönyv írója, Sylvester János 1539-ben. A kincset, nyelvünket, melyet teljes mértékben majd 300 év múltán, a reformkor hajnalán, Kazinczyék tártak fel és hozták napfényre pezsgő XIX. századi literátoraink idején, megint csak óvnunk kell! Bölcs humanistánk szavai ma is aktuálisak: nem kellene vonakodni élni, használni ismét egyszer már felfedezett nyelvünket.
Nagyszabású- személyhez és alkalomhoz méltó- ünnepségsorozatot szervezett híres szülöttje, Sylvester János születésének 500. évfordulóján testvérvárosunk, az erdélyi- partiumi Szinérvásalja. A június 21-22-én megtartott emlékünnepségre- melyre a meghívót Szilágyi Béla, a helyi magyarság szellemi motorja, RMDSZ városi képviselő már jó két hónappal ezelőtt gondosan a kezünkbe nyomta-, négytagú küldöttséggel képviseltette magát városunk: Dr. Dénes Tibor polgármester, Szentgyörgyi László református lelkész, Antal László, a Fidesz Sárvári Szervezetének alelnöke és e sorok írója, önkormányzati képviselő, az Oktatási-, Művelődési- és Sportbizottság elnöke.
A június 21-i, szombati napon a Református Egyházközség és a Bocskai Szövetség szervezte ünnepségét a helyi református templomban, mely ez alkalomra zsúfolásig megtelt. A helyi RMDSZ által kiadott emlékfüzetet, Szinérváralja magyar nyelvű könyvecskéjét is árusították ez alkalommal a bejáratnál. Ez egyrészt azért okozott örömöt, mert városunk segítségével, a sárvári Új- Sziget nyomdából!! került a vásárlók elé. Másrészt azért, mert jó pár esztendővel ezelőtt hasonló tartalommal és nyelven nem jelenthetett volna meg ez a kiadvány. És nemcsak financiális okok miatt! A nagy humanista születésének félévezredes évfordulójára szervezett emlékünnepségre egyébként a rendezők szerették volna a helyszínen bemutatni az Újszövetség első magyar fordításának három, még megmaradt példányából egyet, de ez nem sikerült. (Egy példány a Kecskeméti református Egyházközség tulajdonában van, két darab pedig valahol Nyugaton...)
Az istentiszteleten Tőkés László főtiszteletű püspök úr, a Királyhágó- melléki református Egyházkerület püspöke hirdetett igét,... A rendezvényen felszólalt Szűrös Mátyás egykori köztársasági elnök, Antall József egykori miniszterelnök özvegye, Klára asszony, továbbá egyházi és világi méltóságok is. A templomi ünnepség fontos pillanata volt, amikor Gheorghe Carabat, a város polgármestere post mortem Szinérváralja díszpolgárává avatta a humanista bibliafordítót.
Ezzel a mozzanattal a Sylvester személyét érintő hagyományápoló munka- mely csak a '90-es romániai forradalom után csatlakozhatott a sárváriakéhoz-, nemzetre való tekintet nélkül elismerésre került, sőt alaposan felértékelődött. Ezt hangsúlyozta beszédében e sorok szerzője is, mint a sárvári küldöttség szónoka a templomi ünnepséget követő, a templomkertben felállított Sylvester- emlékmű koszorúzásakor. A köznép által beszélt "vulgáris" nyelv nyomtatásban ez ideig nem jelenhetett meg. Csak a reneszánsz, és annak szellemi áramlata, a humanizmus, illetve az egyházban bekövetkező mélyreható változások, a reformáció hozatta felszínre a nemzeti nyelv írásban való megjelenítésének szükségességét városaink közös büszkesége, Sylvester János jóvoltából. Megköszönte a jelenlevőknek az emlékünnepség megszervezését, a hagyományőrzés ily felemelő megnyilvánulását. Az aznapi ünnepség zárásaként Szinérváralja polgármestere a református templom előtt levő teret- az önkormányzat döntése alapján- ezután hivatalosan is Sylvester térré nyilvánította. A kétnyelvű emléktáblát a helybeli és a magyarországi testvérváros polgármestere leplezte le.
Másnap a katolikus templomban folytatódott az ünnepségsorozat. A szentmisét Mándi János egri kanonok celebrálta. Ezt követően dr. Gábor Csilla kolozsvári irodalomtörténész tartott Sylvester János nyelvi és irodalmi munkásságáról átfogó tudományos értékelést...
Két napon keresztül motoszkált bennem Bocskai István végrendeletéből egy idézet: " meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyar Országi Híveinket az egymás közötti szép egyezségre...atyafiúi szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt léteznek is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az Erdélyieket tőlük ne taszítsák ő atyafiainak, és ő véreknek, tagoknak."
Ígérjük, azon leszünk!

Gróf István
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyam 15. számában, 2003. július 25-én

2003. július 4., péntek

KILÁTÁSOK ÉS ESÉLYEK

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
GIDAI ERZSÉBET: KILÁTÁSOK ÉS ESÉLYEK

Az Évezrednyitó beszélgetések című sorozat idei ötödik előadásán dr. Gidai Erzsébet volt Gróf István és a város vendége. A Nyugat- magyarországi Egyetem dékánja az Unióba való belépés utáni kilátásainkat és esélyeinket taglalta a jelenlevőknek.
Sajnos nem tájékoztattak bennünket megfelelően a csatlakozás áráról. Tehát egy un. "vakszavazás" történt, ami szerintem ezért törvénytelen volt- mondta a professzor asszony. Majd így folytatta: a XX. és a XXI. század legnagyobb vesztese a magyarság. A történelmi események miatt szétszedett országunk elvesztve vagyonát, egy ágról szakadt, szegény csoportként fog belépni az unióba, ekként is fogadják majd. Ennek a bürokratikus, parancsuralmi rendszernek katonai övezetként, piaci tranzit országként van szükség hazánkra. Ezenkívül egy olyan népmozgási folyamatnak adnak szabad utat, ami a népesség szerkezetváltozásához vezet. A legnagyobb baj pedig az, hogy a beáramló betelepültek előnyöket élveznek az itt élőkkel, vagyis velünk szemben. Én azt vallom: minden embernek annyit, amiért megdolgozott. Aztán dr. Gidai Erzsébet a kormányok felelősségéről beszélt. Többek között kijelentette: soha nem volt egy olyan tisztességes vezetésünk, amely le merte volna tenni az asztalra a magyarság és az elcsatolt területek ügyét. Pedig a határ-revíziótól nem kell félni. (Természetesen nem egyszerre, hanem lépésről lépésre kellene végrehajtani). Egységes magyar nemzetként kellett volna csatlakoznunk az unióhoz. Egy olyan kormányt kellene végre hatalomra juttatnunk, amelyiket az is érdekli, hogy mi lesz velünk, egyszerű emberekkel, amelyik nem valamelyik nagyhatalmat akarja feltétel nélkül kiszolgálni, hanem a magyarság érdekeit képviselné különböző nemzetközi fórumokon. A világban sok helyen nagy az elégedetlenség, a feszültség. Az uniós birodalom is el fog pusztulni, szét fog hullani- úgy 2010-2015 körül-, mert egyetlen nemzet sem viseli el a nemzeti identitásán esett csorbát.
Felmerül a kérdés: mi van, ha kívül maradunk, ha nem lépünk be? Két lehetőség: vagy újra kell kezdeni az alkufolyamatot, és beépíteni, érvényre juttatni érdekeinket, vagy saját erőforrásainkat úgy megtartani, illetve visszaszerezni, hogy fenn tudjuk tartani magunkat és kivárni a birodalom bomlását. Magyarországon sem hallgat mindenki, ezért úgy érzem, egy nagy tisztulás előtt állunk. Azt kívánom, hogy ezt minél előbb érjük meg!- fejezte be kemény, de nemzetféltő gondolatait a neves közgazdász.
A beszélgetés végén dr. Gidai Erzsébet válaszolt a felmerülő kérdésekre.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 13. számában, 2003. július 4-én

2003. május 23., péntek

A KITALÁLT KÖZÉPKOR

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- A KITALÁLT KÖZÉPKOR

Az Évezrednyitó beszélgetések című előadás- sorozat visszatérő vendége, Pap Gábor művészettörténész "A kitalált középkor- Földindulás a nyugat- európai középkor-kutatásban" címmel tartott előadást az elmúlt héten.
Mondanivalójának apropóját Illig Heribert slágerkönyve, a Kitalált középkor, illetve annak tézise, hogy ti. a 7.-8.-9. század művileg beiktatott, "minden valóságot és reális történést nélkülöző időszak"- adta.
Pap Gábor nem hallgatta el, hogy első reakciója neki is az volt, hogy mindez lehetetlen, aztán másfél év múlva- egy másik német szerző hasonló témájú munkája alapján- kezdett foglalkozni az akkor még csak németül olvasható Illig- kötettel. Ezt követően előbb arról beszélt, hogy gyakorlatilag nem létezik az oly nagyra tartott Karoling- korszak, mely Nagy Károlyt helyezte tündöklésének középpontjába, illetve azt taglalta, hogy a Julianus-féle, valamint a XIII. Gergely által megreformált naptár időszámításának eltéréséből adódik a történelmi kronológia mintegy 300 éves hiánya. Többször is felvetődött a kérdés, hogy kinek állhatott érdekében a történelem meghamisítása. Illig a választ két hatalmi csoportosuláshoz és három személyhez köti. Nevezetesen VII. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárhoz, III. Ottó német- római császárhoz és II. Szilveszter pápához. A rendszer- analitikus képzettségű történész koncepciója szerint erre a keresztény Európa hatalmi súlypontjának átalakítása, valamint a nyugat- európaiak (franciák, angolok, németek) legitimitását biztosító hatalmi előkép-teremtés miatt volt szükség.
Illig tulajdonképpen- klasszikus értelemben- nem kutatta a történelmet, csupán az észrevételeket, az adathiányokat rendszerezte, és ezek alapján alakította ki téziseit, amelyeket az 1996-os németországi megjelenés után először- némiképpen szűkítve a németországi példákat- a magyarok ismerhették meg saját anyanyelvükön. Az érdeklődés és a viták kereszttüzébe került Illig- munkásság ma már folyamatos az internetnek köszönhetően- mondta Pap Gábor, aki előadása befejező részében a kötet magyar vonatkozásait is szóba hozta. Elmondta, nemcsak Illig miatt lesz szükséges átírnunk a honfoglalás előtti történelmünket, hisz mára már bebizonyosodott, hogy az hibákkal, hiányosságokkal van tele. Ezt támasztja alá a német szerző szóban forgó kötete is. Például az avar név krónikáinkban nem is fordul elő, míg a hunoktól elvették történelmüket, művészetüket. Emellett nagy gondok vannak a szlávokkal- jegyezte meg az előadó-, hisz egyáltalában nem kerültek elő szláv emlékek, s az is aligha hihető ezek után, hogy a magyarság tőlük ennyi jövevényszót vett volna át. Ezen keresztül közvetve a finn- magyar rokonságot is bírálat alá vette Pap Gábor, aki végezetül arról beszélt ismét, hogy nem Illig fedezte fel a tévedéseket, ő csak rendszerezte mások észrevételeit.
A közel kétezer! hivatkozást tartalmazó kötet magyar fordítását érdemes minden érdeklődőnek elolvasni.

-ár
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 10. számában, 2003. május 23-án

2003. április 25., péntek

A MAGYAR SZENT KORONA TULAJDONOSA A MAGYAR NEMZET

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
A MAGYAR SZENT KORONA TULAJDONOSA A MAGYAR NEMZET- MONDTA SZÁNTAI LAJOS

Szántai Lajos művészettörténész tartott előadást április 10-én az "Évezrednyitó beszélgetések" című előadás- sorozat keretében a Nádasdy-vár dísztermében.
A tudósítónak sem szándéka, sem lehetősége nincs, hogy értékelje a közel két és fél órás előadást, ezért megpróbál az elhangzottakra reagálni. Ám néhány megjegyzéstől mégsem tekinthet el. Láthatóan megdöbbentést váltott ki többekből is, hogy az EU-s szavazás előtt két nappal "A magyar királyok koronázási szokásai" címmel hirdetett előadás bevezetőjében ilyen mondatok hangzottak el: "Arra az Európára, melyet majomházként készítenek elő számunkra, nincs szükség...A következményeket az unokák előtt is vállalnunk kell...Magyarország olyan útra lépett, melyről nagyon nehéz lehet visszatalálni...Azért akarják a múltat eltörölni, hogy a jövőkép zűrzavarossá váljék."
Azt tudni lehetett Szántai Lajosról, hogy új látásmódjával, hipotéziseivel ellentmond a hivatalos történelemtudománynak és sok tekintetben a művészettörténelemnek is. Sárvárott is bizonyította, hogy megállapításai olykor nemcsak merésznek, hanem bizarrnak is tűnnek. Az előadás során megemlítette, hogy Magyarország és a Kárpát- medence Európa kellős közepén fekszik, és ha ez így van, akkor itt kell lenni Európa szívének is- tette hozzá. Majd a megjelölt helyszínről, Dobogókőről és a Pilis- háromszögről, valamint az egykor itt található koronázóvárosról, Fehérvárról (kizárva, hogy nem lehet azonos a mai Székesfehérvárral) beszélt.
A korona kapcsán igyekezett bizonyítani, hogy azt nem lehet műtárgyként kezelni. Többek között azért sem, mivel 1978-ban a római pápa és az esztergomi érsek is úgy nyilatkozott, hogy az nem egyházi ereklye. Ezt támassza alá továbbá- mondta- , hogy 1945-ben és 1948-ban nem hatálytalanítottak bizonyos reá vonatkozó törvényeket. Épp ezért a Szent Koronát vissza kellene helyezni eredeti jogaiba. Bizakodásának adott hangot, hogy a korona nemcsak a jelenben (ezért is szállították át 2000. január 1-én az Országgyűlés épületébe), hanem a jövőben is megőrzi páratlan szentségét. Majd az 1978-as budapesti visszaadási aktust megelőző időszakban igyekezett az előadó a korona útját követni. Arra is kitért, hogy az a magyar nemzet tulajdona, ezért a Habsburgok bejelentkezése a koronáért jogtalan. "Bezzeg a magyar nemzet ellen elkövetett gaztetteikért még mindig nem kértek elnézést"- tette hozzá.
Elmondta azt is, hogy a korona minden szempontból megfelel a Corona Imperatoris által támasztott követelményeknek, azaz evilági hatalom nem áll fölötte. Azt is megemlítette- Pap Gáborra hivatkozva-, hogy nem a királyok kerestek koronát, hanem a koronához királyt. Majd Révay Péterre hivatkozva jelezte, hogy a koronaőr 1613-ban megjelent könyvében az áll, hogy a korona hátsó felén Szűz Mária, valamint keresztény királyok és császárok képe látható, a jelenlegi állapotban pedig hiányzik Szűz Mária. A helyén szereplő Dukász Mihály portréról viszont bebizonyosodott, hogy- két másik képpel együtt- nem szerepeltek a korona abroncsán. A koronáról általában is szót ejtett: a nyitott a hűbéreseké, a zárt a világi hatalmat maguk fölött már nem tudóké volt. Istváné az utóbbiak közé tartozik, és apostoli jegyeket hordoz, mivel István az utóbbiak közé tartozik, és apostoli jegyeket hordoz, mivel István maga is apostol volt- mondta. Az est hátralevő részében diaképeket mutatott be, s főleg a Képes Krónika egyes iniciáléit elemezve próbált új magyar történelmet írni. Ellenvéleményre nem tartott igényt- saját hozzátartozó előadására hivatkozva-, eltekintett a kérdésektől és a hozzászólásoktól is.

-ár
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 8. számában, 2003 április 25-én

2003. március 28., péntek

A NEMZETI ÉRTÉK ÉS A GLOBALIZÁCIÓ

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- A NEMZETI ÉRTÉK ÉS A GLOBALIZÁCIÓ

Székelyhidi Ágoston, közíróval, közgondolkodóval találkozhattak az érdeklődők március 13-án a Nádasdy-vár dísztermében, a millenniumi előadás- sorozat keretében.
A vendég bemutatása előtt Kapiller Sarolta titkárságvezető- Vas megye Közgyűlése megbízásából Gróf Istvánnak, az "Ezredvégi beszélgetések" című előadássorozat önálló kötetbe szerkesztőjének, a millenniumi előadások szervezőjének átnyújtotta a megyei közgyűlés tudományos bizottsága által odaítélt nívódíjat. Kapiller Sarolta szerint a szóban forgó kötet minden nemzetépítő polgár számára példa lehet.
Székelyhidi Ágoston - sokoldalú személyiségként történő bemutatása után- először Kapiller Sarolta gondolatait folytatva elmondta, azért vállalta a felkérést, mert Sárvárott a nemzeti közgondolkodás egyik műhelye látszik formálódni. "A nemzeti érték és a globalizáció" című előadása bevezetőjében pedig arról ejtett szót, hogy Magyarországon ma mindenki az EU-s csatlakozás lázában ég, holott ez nem több, mint egy történelmi folyamat állomása. A nemzetfogalom értelmezésével folytatva azt taglalta, hogy a nemzet nem pusztul el, míg a globalizáció önfenntartó ereje a létfeltételekben nyilvánul meg. Értéket pedig csak értékteremtő képesség teremthet. Ezt követően arról beszélt, hogy a nemzet és a globalizáció közt helyezkedik el az EU. (Előadását a továbbiakban különféle okmányok és alapszövegek felolvasásával is hitelesítette, színesítette). A mai nemzetek kapcsán arra is kitért, hogy Európában a hagyományos, Amerikában a politikai, Ázsiában az etnikai nemzetek találhatóak meg elsősorban. Rámutatott, hogy a nemzet ország is, állam is, közösség is. Magyarországon ez az ideális állapot már 1526 óta nem érhető tetten, de volt olyan időszak is- mondta-, hogy a nemzetet egy- egy kisebb csoport tartotta fenn. Néhány példa említése után azt taglalta, hogy az igazi nemzeti érték a közösség. Ebben keresik ugyanis a polgárok a nyelv, a kultúra, a valahova való tartozás biztonságát. Ezért van szükség a Státusztörvényre is- mondta.
A globalizációról- magyarul az egységesítésről- elmondta, csak 1945 után beszélhettünk a fogalomról. Az európai országok a II. világháborúban kivéreztek, a győztes pedig tőkéje révén az Amerikai Egyesült Államok lett. A globalizáció terén a Marshall- segély volt az első kinyújtott kéz. Majd azzal folytatta, hogy a tőkefelhalmozás továbbra is dologi rendszerként működik, és minél nagyobb piacra szeretne szert tenni. A szabványosítás révén nagyobb a termelés, és többet kínálhat a kereskedelem is. Egy idő után aztán a fogyasztó is szabvány szerint fogyaszt, hisz a szabvány mintát állít elé. Kiépül egy olyan sikerminta, amely értékmintát teremt, amely aztán az egész világon hasonló gerjesztő erővel bír. Az előadó ezt követően az elsüllyedt, osztályalapú, egykori kommunista globalizációról is szót ejtett.
Az EU története kapcsán Székelyhidi Ágoston egészen a kezdetekig- a Szén-, és Atomunióig- nyúlt vissza, majd az 1980-as évek világtörténelmi folyamatainak felidézésével folytatta, rámutatva, hogy az EU nem országok, nem nemzetek, hanem államok szövetsége. Végezetül Magyarország EU-s lehetőségeiről beszélt, hangsúlyozva az idei és a következő évi választások folyamatosságát.
Befejezésül a jelenlevők kérdéseire válaszolt.

-ár
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 6. számában, 2003. március 28-án

2003. március 14., péntek

BELÜLRŐL IS TARTSUNK IGAZSÁGOT

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
BELÜLRŐL IS TARTSUNK IGAZSÁGOT- mondta Döbrentei Kornél

A kivételes tehetséges költőnek indult Döbrentei Kornéllal találkozhattak február utolsó napján az érdeklődők az újrainduló Évezrednyitó beszélgetések című előadás- sorozat idei nyitóelőadásán a Nádasdy-vár dísztermében.
Simonffy András 1973-ban már azt írta a költőről, hogy "egy-egy versét harci feladatnak tekintette, szemtől- szembe viadalnak, megalkuvás nélküli, kérhetetlen csatának költőisége jogaiért és igazáért". Az azóta eltelt 30 év alatt- a költő saját szóhasználatával élve- nemzeti költővé vált. Sárvárra irodalmárként érkezett, mert- mint mondotta- az író szabadsága sokkal nagyobb. sokkal több, mint a politikusé. Ám költészetről, művészetről- talán a fentiek miatt- alig esett szó. Annál több a politikáról.
A helyzet elkészítendő,- mondta- először erkölcsi értékeinkről (Don- kanyar, '56, Kun Béláék világa) essen szó. Majd a mára és a közelmúltra váltva, nem hagyott kétséget politikai hovatartozását illetően, amikor kijelentette, hogy nem szereti, hogy ma 209-es a miniszterelnök, s azt sem szerette, amikor a karszalagos Horn volt az. Aztán a Terror Házáról beszélt: " amit a történelemkönyvekből kihagytak, azt a Terror Házában egy óra alatt meg lehet tanulni, s ezt akarják bezárni". Majd kissé elgondolkozva azon meditált, hogy "papolásom lehet, hogy reménytelen, hisz hajdanán, a legsötétebb időkben kb. csak 200 ezer kommunista volt, ma pedig a fél ország kommunista". A helyzetre magyarázatot is adott: Antallék nem tettek rendet, különösen a média területén lett volna szükség a rendcsinálásra.
Ezt követően az irodalmat és a politikát összefűzve arról beszélt, hogy miközben népünknek több-ezer éves sorsa van, erre Európa által a Sorstalanság kap Nobel- díjat. Kérdésekkel folytatta: mit jelent, hogy még vagyunk, kinek a szemében vagyunk szálkák? Egyértelmű választ ugyan nem adott, de azt világossá tette, hogy a kérdések zöme irodalmi és történelmi szinten vetődik fel, s mégis, ha feleletet próbálnánk adni, akkor nacionalistának neveznének bennünket. A Státusztörvényről is kifejtette ennek kapcsán röviden véleményét, amely "morálisan akarja integrálni a magyarságot, ha már földrajzilag nem lehet".
A választások kapcsán a csalás lehetőségét taglalta, illetve azt, hogy "19 ezer forintért vettek szavazatokat". A magyar értelmiség egy részét Soros úr már megvette- tette hozzá. Majd az EU-s csatlakozást szóba hozva kétségének adott hangot. Különösen az nem tetszik neki- mondta-, hogy a kommunisták ennyire akarják a belépést. A bennünket körbevevő utódállamokra térve azt fejtegette, a politikai tapintat gyengének minősül, s mi gyengék vagyunk, hisz ezek az államok a megcsonkított Magyarország testén keresztül akarnak Európába jutni.
Ismét az értelmiségiekre terelve a szót- előadásának címe is ez volt: az értelmiség felelőssége a XXI. században- kijelentette, hogy vagyunk értelmiségiek, de nincs fórumunk. Túlélni valamit- ez az értelmiségiek egy részének a véleménye. Ki voltunk szolgáltatva- mondta-, de ehhez mi is hozzájárultunk- vonta le a következtetést. Előadását befejezve arra kérte a jelenlevőket, hogy ne csak az előadás szövegére figyeljenek, hanem belülről is tartsanak igazságot, mert egy kis népnek is van igazsága. Így lesz értelmes írni, olvasni, szülőnek lenni. A magyar történelmet pedig ne a holokauszt szemüvegén keresztül nézzék, mert ez Magyarország arculütése. Ezt követően a jelenlevők kérdéseire, felvetéseire válaszolt.

-ár
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 5. számában, 2003 március 14-én

2003. február 14., péntek

TOURINFORM IRODA A VÁROS SZÍVÉBEN

TOURINFORM IRODA A VÁROS SZÍVÉBEN

Az elmúlt év végén, december 6-án adták át városunk központi részén- a főposta mellett- a Tourinform irodát.
. Ez az önkormányzat által fenntartott, közvetlenül a Kossuth Lajos Művelődési Központhoz tartozó intézmény névhasználati szerződést kötött a Magyar Turizmus ZRT.-vel. Ezáltal kapcsolódott ahhoz a több mint 120 tagot számláló hálózathoz, amelynek fő célja, hogy tájékoztatást adjon az ország turisztikai kínálatáról.
A sárvári iroda vezetője, Póczik Ágota így foglalta össze faladatait: a versenysemlegességet szem előtt tartva, nonprofit tevékenységet folytatunk. Legfontosabb feladatunk információk gyűjtése és adása, hogy a betérő turisták felvilágosítást kaphassanak Sárvár és térsége, összesen 30 település rendezvényeiről, látnivalóiról, szállás- és vendéglátóhelyeiről.Az országos hálózat számítógépes programja segítségével nemcsak közvetlen környezetünkről, hanem hazánk bármely térségéről naprakész információval szolgálunk. Természetesen az azt jelenti, hogy Sárvár és környéke műemlékeiről, természeti értékeiről, programjairól az ország valamennyi tourinform irodája felvilágosítást tud adni.
Legfőbb célunk, hogy a hozzánk betérők választ kapjanak kérdéseikre, felmerülő turisztikai igényeiket minél jobban kielégítsük, megismertessük velük térségünk értékeit, vonzó kínálatait, vagyis ahhoz szeretnénk a magunk eszközeivel hozzájárulni, hogy vendégeink jól érezzék magukat nálunk. A tájékoztatást segítik az irodában levő ingyenes prospektusok és a Sárvárról szóló, megvásárolható kiadványok. Az eredményes működés érdekében folyamatosan építjük, ápoljuk kapcsolatainkat a különböző helyi intézményekkel és a többi tourinform irodával.
Távlati terveink között szerepel különböző kiadványok: térképek, képeslapok, útikönyvek és ajándéktárgyak bizományosi értékesítése is. Ezenkívül ebben az évben több turisztikai kiállításon is szeretnénk részt venni, hogy a mi régiónkat is minél jobban megismerhessék az országban.
A sárvári iroda munkatársai 101 m2-en, kellemes környezetben, a szezonnak megfelelő nyitva tartási idővel várják a helyi érdeklődőket és a messziről érkező turistákat.

B. P.
Megjelent a Sárvári hírlap XV. évfolyamának 3. számában, 2003. február 14-én

2003. január 2., csütörtök

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2003.

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2003.
.
A valóban telt-házakat hozó Évezrednyitó beszélgetések 2003-ban, immár a negyedik évfolyamában, tovább folytatódtak. A sikeres rendezvények arra ösztökéltek, hogy ismét több előadót hívjak Sárvárra, így abban az évben megintcsak nyolc vendéget fogadhattunk a sorozat előadóiként.A művészek között a zenészek, a tudósok között a történészek voltak túlsúlyban, de megjelent az aktuálpolitika is Gidai Erzsébet közgazdász személyében, és az erdélyiek képviseletében sikerült Tőkés Lászlót is megnyerni célunknak.
Sem hanganyag- rögzítés, így könyv sem maradt az utókorra. Ez volt a harmadik ilyen "elpuskázott" évfolyam, de ezzel vége is lett, mert a következő évben már megindult a "kármentés".
Gróf István, önkormányzati képviselő, bizottsági elnök, az előadás- sorozat szervezője- moderátora
Sótony, 2015. október 8

AZ ELHANGZOTT ELŐADÁSOK
1. DÖBRENTEI KORNÉL, költő.
"Az értelmiség szerepe a XXI. században".
2003. február 28-án.

.
.
2. SZÉKELYHIDI ÁGOSTON, író, történész.
"Nemzeti érték és globalizáció".
2003. március 13-án.
.
.
3. SZÁNTAI LAJOS, művelődéstörténész.
"A magyar királyok koronázási szertartás".
2003. április 10-én.
.
.
4. PAP GÁBOR, művészettörténész.
"A kitalált középkor. Földindulás a Nyugat- európai középkor kutatásban".
2003. május 14-én


5. GIDAI ERZSÉBET, közgazdász
"A csatlakozás ára- Kilátások és esélyek. Magyarország és az Európai Unió"
2003. június 12-én


6. CSEH TAMÁS, előadóművész
"Micsoda útjaim"
2003. szeptember 14


7. TŐKÉS LÁSZLÓ, püspök (Erdély)
"Ideje van a szólásnak"
2003. október 8-án

8. ILLÉS LAJOS, zeneszerző, előadóművész
"Miért hagytuk, hogy így legyen"
2003. november 13-án