2010. január 29., péntek

CSETE GYÖRGY ORGANIKUS ÉPÍTÉSZETE

ORGONAKATEDRÁLIST A MAGYAR MŰVÉSZETNEK-
ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK

Januárban folytatódott a most már egy évtizedes múlttal büszkélkedő Évezrednyitó beszélgetések sorozat. Gróf István önkormányzati képviselő idei első vendége Csete György építész volt.
A magyar organikus (szerves) építészeti mozgalom egyik elindítója, a környezetbarát építés, tiszta-energia hasznosítás harcos szószólója, közéleti szerepet is vállaló személyisége 73. életévét tapossa. Csete György kifejezetten jól, mi több megtisztelve érezte magát ezen a téli estén a Nádasdyak csodálatos várának dísztermében, ebben a pompás környezetben, mely szerinte ékes példája annak, hogy valaha olyan elitünk volt, melynek tagja gondoltak az utókorra. Néha, sajnos nem túl gyakran, előfordul valami hasonló- mondta az építész, aki szerint mint a legtöbb művészeti ágat, az építészetet is lehet sajátos módon művelni. Ha már egyszer magyarnak születtünk, s itt élünk, kötelességünk, hogy magunknak építsünk, amivel nagyobbá tehetjük nemzetünket. Az organikus építészet legjelesebb mesterei is ezt szerették volna elérni, s mindezt több- kevesebb siker koronázta a program elindulása óta. Csete György célja az eltelt évtizedek alatt nem változott: mivel a magyar népet a talaja, a nép emelte oda, ahol van, úgy érzi, vissza is kell neki adni valamit. A maga módján, a maga eszközeivel. Az építész ennek megfelelően az elmúlt évtizedekben sokat dolgozott, munkájának eredményeit az ország számos pontján megcsodálhatjuk.
Csete György ugyanakkor nagy álmodozónak tartja magát. Olyan embernek, aki mindig tervez, de mivel Isten végez, vannak soha meg nem valósuló tervei, álmai is. A legmerészebb ezek közül az az elképzelés, melyet a Gödöllő és Erdőkertes között fekvő Erdőkertesen hozna tető alá. Ott szeretné felépíteni a magyar művészet orgonakatedrálisát, mely sípok tömkelegéből állna úgy, hogy minden síp egy- egy magyar művészt jelképezne, így hirdetvén a hazai kultúra nagyságát. Ehhez azonban komoly mecenatúrára van szükség, és olyan kormányra, mely nem üldözi, hanem támogatja a kultúrát és annak embereit, nem a nemzet ellen van, hanem annak érdekében dolgozik- hangsúlyozta az építész.
Az előadás címének analógiájára Csete György saját évezrednyitó élményét is megosztotta velünk. Az ezredforduló ugyanis Párizsban érte az építészt, aki a Notre Dame éjféli miséjén köszöntötte a XXI. századot. A zenei repertoárban Liszt egyik műve is helyet kapott, s mikor a darab felcsendült, majdnem berobbant a katedrális. Csete György a mi Liszt Ferencünk muzsikájából azt hallotta ki, hogy lám, mi magyarok mindenhol ott vagyunk, s ahol csak megjelenünk, ott a legjobbat kell nyújtanunk. Egyszerűen azért, mert ez a parancs!

Ráczp
Fotók: Pajor András
megjelent a Sárvári Hírlap XXII. évfolyamának 3. számában, 2010. január 29-én

2010. január 4., hétfő

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- 2010

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- 2010
 Talán nem a közönség-sikerek elmaradása okozta azt, hogy 2010-ben halkabbra vettük a sorozatunkat. Újabb választások éve volt ez az év is, újabb csetepatékkal, újabb átrendeződésekkel, és ez, bizony, befolyásolta lelkesedésünket is. Végül is három előadó tette tiszteletét beszélgetéseinken: bizony, mindhárom telt-házas volt. Csete György az organikus építészet, Dávid Tamás a rák- gyógyítás, Jordán Tamás a szombathelyi színház beindítása témakörében vonzotta a városi, megyei érdeklődőket. Az első két, tavaszi beszélgetés anyagait a 2008-2009-2010-es "lila" kötet tartalmazza, az utóbbi ezután fog megjelenni a későbbiekkel egybeszerkesztve.
Gróf István

CSETE GYÖRGY ÉPÍTÉSZ: AZ ORGANIKUS ÉPÍTÉSZETRŐL
2010. január 14-én
















DÁVID TAMÁS, ORVOS: IDEJE A GYÓGYÍTÁSNAK
2010. február 18-án
















JORDÁN TAMÁS, SZÍNÉSZ- SZÍNHÁZ-IGAZGATÓ: INDUL A SZÍNHÁZ
2010. szeptember 29-én