2013. június 24., hétfő

Koranyári "folkelőzetes" a Tinódi- fogadókertjében

Koranyári “folkelőzetes” a Tinódi Fogadó kertjében – a 4 PM játszott

Szerző: Gróf István | Fotók: Gróf István, 2013-06-24

Ha Sárvár és nyár, akkor – idén immár harmincharmadszor – nemzetközi folklórfesztivál augusztus derekán. Nos, ennek kapcsán egy jó kedélyű bemelegítés részesei lehettek azok, akik pénteken a Tinódi Fogadó kerthelyiségében töltötték el a tikkasztó hőség után estéjüket. Két népzenei formáció mutatta be műsorát: a hazai, a már-már patinás jelzőt is kiérdemlő Regös együttes, és az a folkbanda Stony Stratfordból, Angliából, akiknél Kálóczi Gyuriék két éve vendégeskedtek már. Egyszóval ők már ismerték egymást, mi még nem őket.
A – divatos jelzővel illetve – vérprofi sárvári banda a tőle megszokott magas színvonalon muzsikált, repertoárjának ismert darabjait bemutatva. Én személy szerint most szembesültem először igazán azzal, hogy az együttes mókamestere, konferansziéja, sokoldalú zenésze, Szabó Bandi már nincs közöttük. Az örök ifjúságából a jelző maradt, a jelzett azonban irgalmatlanul elszaladt. Jó egészséget azonban innen is kívánunk neki. Kiemelkedő volt Nagy Gyuri dudajátéka, amely hangszer valójában szólóhangszer, és a bandában zenélésben majdnem annyira nehéz ezt jól kivitelezni, mint azt Bandi bácsi a tekerőjével tette. Rövid szünet után a Dél-kelet angliai, majd 8000 lakosú kisváros, Stony Stratford 4 PM nevet felvett folkbandája lépett a színpadra.

A négytagú csapatban profi, 40 feletti zenészek szerepeltek, így a zenekart irányító gitáros-bendzsós, Paul Martin, a fuvolán, blockflötén játszó, de a zenéjét tánccal is kiegészítő Lynn Swain, a szintén multiinstrumentális hegedűs-gitáros-énekes, Ian Entwistle, valamint a legfiatalabb, a tradicionális angol harmonikán, valamint a cajonon is jól játszó Tom Maxwell. A közép-, és nyugat-európai államokban a korai polgárosodás miatt napjainkban már nem érhető tetten az autentikus, paraszti kultúra hatása úgy, mint nálunk, Kelet-Európában, a Balkánon. Martinék is azt a fajta muzsikát játszották, melynek hangszerelésében a reneszánsz, vagy a korai barokk elemeit véltük felfedezni. Ez vegyült annak az 1960-as,’70-es években kialakult brit folk-rock divatjának elemeivel- beleértve a gitár, az ütőhangszerek megjelenését és vezérszerepét -, melynek elegye adta ezt a ma is korszerű, divatos, jól befogadható muzsikát. A ’60-as évek végén Londonban az ausztrál Seekers együttes, a görög Cat Stevens, majd leginkább a skót Donovan kezdte el ezt a stílust Nagy-Britanniában, míg végül istenigazából – az immár bennszülött angolokból álló – Fairport Convention és a Steeleye Span együttesek az amerikaitól jól elkülöníthetően a kelta, az ír, a wales-i, az angol népdalok dallam-, és ritmusvilágára alapozva kristályosították ki azt a stílust, amelyet péntek este is hallhattunk.
Paul Martin, a zenekar vezetője a helyi Cock and Bull együttes tagja is egyúttal. Nagy tapasztalatú zenész, aki a gitárjánál is többet használta az un. francia bendzsót, mely az eredeti 4 húros hangszer dupla húrozással teltebb hangot adó nyolchúros változata. Ő a francia vonalat erősíti a zenekarban: sokat lép fel francia népzenészekkel, dudásokkal. Egyébként a Cock is, és a Bull is egy patinás, régi Statfordi hotel volt már a középkor elején, és a két hotel a vendégekért folyó vetélkedése ma is ünnepelt néphagyományt szült a városkában. Lynn, a csapat hölgytagja ismerősünk már, hiszen a Stony Steppers tagjaként már fellépett a sárvári Folklórnapokon. Nemcsak kitűnő fuvolista és irigylésre méltóan jó blockflöte (furulya) játékos, hanem gyakran cipőt váltva az Appaleche vidéki angol step-clog táncossá vált, alaposan feldobva vele a hangulatot. Ian a tapasztalt zenész a csapatban, néhány James Taylor lemezen, mint kísérőzenész is szerepelt. Stílszerűen hegedült, nagy rutinnal gitározott, és Ő volt az, aki néhányszor a mikrofon elé állt énekelni. Az ír, a francia és az angol népdalok hangzásvilágára alapozva jó néhány saját dalt is előadtak vendégeink, Ian vezetésével.
Az igazi meglepetészenész a fiatal srác, Tom volt, aki mind hangulatában, mind ritmusában biztosította harmonikájával a forró hangulatot. Az angol melodeon, a diatonikus gombos harmonika távol áll a precíz, több oktávos billentyűs német tangóharmonikától. A szólót a jobb kézre eső mindössze 21 gomb lenyomásával, a kíséretet-akkordokat a bal kézzel billentett 8 gombbal szólaltatja meg. A dalok felénél Maxwell a cajon-ra, erre a doboz alakú ütőhangszerre ült, és azt hol finoman, hol vadabbul ütve, adta meg a ritmust. Nem mondom, egy bőgővel kiegészítve, teltebb lett volna a hangzás, de így is nagy élményt adott a kétszer is színpadra lépő brit alakulat. A műsort kezdő hazai Regös a vendégek blokkja után újra színpadra állt. Ebben a részben mutatkozott be a fiatal Vajda András cimbalomjával, amely óriási meglepetés és hatalmas siker is volt. A zenekar sokszínű repertoárjából ez a hangszerelés a banda népi együttes voltát erősítette. A Regösék után újra színpadra lépő 4 PM késő estig szórakoztatta a még kitartó vendégeket, alaposan bizonyítva, hogy bizony kíváncsiak leszünk augusztusban is rájuk, vagy a hozzájuk hasonló zenét játszó brit zenészekre.

Megjelent a www. lathatatlansarvar.hu portálon

2013. június 11., kedd

GÉMESI GYÖRGY AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK VENDÉGE

Dr. Gémesi György lesz a vendége az idei második Évezrednyitó beszélgetésnek
Szerző: Láthatatlan Sárvár | Fotó: http://www.sikerado.hu/ | 2013-05-22

2013. május 28-án, kedden este 18.00 órai kezdettel Dr. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, a Magyar Vívószövetség elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, Gödöllő városának 6. ciklus óta polgármestere lesz Gróf István vendége.
A beszélgetés a Nádasdy vár dísztermében lesz, ahova a belépés továbbra is ingyenes. A rendezvényt a Sárvári Milleneum Alapítvány szervezi.

megjelent a www.lathatatlansarvar.hu portálon 2013. 05. 22-én
* * * * *

Gémesi György, a MÖSZ elnöke volt az Évezrednyitó Beszélgetések vendége

Szerző: Szalontay László | Fotó: Gróf István | 2013-06-11

A Sárvári Milleneum Alapítvány által szervezett beszélgetőműsor XI. évfolyamának 69. alkalmával Dr. Gémesi György, Gödöllő hatodik ciklusban folyamatosan irányító polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, a Magyar Vívószövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja volt Gróf István alapítványi elnök vendége. A május 28-i találkozó szervezése a közelmúltban lezajlott, az önkormányzatok és az állami közigazgatás feladatkörében történt változások apropójából történt.
A konzervatív gondolkodású, nemzeti elkötelezettségű politikus, életútját végigkövetve elmondta, hogy nyolcgyermekes családban, pedagógus szülők gyermekeként, keresztény elvek alapján nevelkedett. Három gyermeke és két unokája van. A család az egyik segítsége a világ dolgaiban való egyre nehezebb eligazodásban, a másik pedig a konzervatív értékrendje, amelyet a rendszerváltoztatás éveiben, 1989-től már nyíltan vállalhatott, és vállalja azóta is, nem változtatva azokat politikai ciklusonként.
Gémesi György előadásában kitért arra, hogy életében három meghatározó dolog érintette meg: elsőként az orvosi hivatás. Diplomaszerzése után, 1980-tól 10 éven keresztül sportorvosként, majd sebészként praktizált. De 1989-ben a rendszerváltozás kezdetén őt is megcsapta a politikai változtatás lehetőségének szele: a gödöllői MDF tagja, elnöke lett, majd később, Szabó Iván, Für Lajos, Lezsák Sándor, végül Dávid Ibolya elnöksége idején szerepet kapott a párt elnökségében, sőt, ügyvezető alelnökként is dolgozott 1996-tól 2000-ig. 2006 óta, amikor kilépett az MDF-ből, nem párt-politizál. A politika világában ugyanakkor ő a lokális politikai színtér elkötelezettje: nyilatkozata szerint sem gazdasági, sem morális felemelkedés nem lehet a lokális, azaz önkormányzati szerepvállalás nélkül. Ezt csak ezen a szinten lehet alkalmazni, és kell is gyakorolni ahhoz, hogy a helyi civil szervezetek, közösségek, az önkormányzat védőernyője alatt segítsenek eligazodni az embereknek.
A január 1-jétől, a közigazgatásban bekövetkezett változásokra utalva, a Szövetség véleményét, mint sajátját is ismertette. Három olyan terület van, ahol nem ért egyet a változtatásokkal. Ezek legfontosabbika az alapfokú oktatás az önkormányzatok kezéből való kivétele. „A festés, a WC takarítás, a fűnyírás maradt meg csak feladatul”– mondta, pedig ahhoz, hogy a tanulók, a pedagógusok, a szülők, és a döntéshozók egyeztetni tudjanak, ehhez helyi irányítás szükségeltetik. A mai iskolaigazgatók inkább szervezők, mint munkáltatók. A középiskolák esetében ellenben elfogadható az állami irányítás. A járási hivatalok, mint az államhatalom helyi végrehajtóinak létrejötte sem rossz dolog, itt azonban a kivitelezéssel volt a gond: egy gyenge fél év nem elég ahhoz, hogy az előkészítetlen rendszer a bejáratottat gond nélkül felváltsa. A politikus azt is hozzátette, demokratikusabbnak gondolná, ha a járási hivatal vezetőit, - ugyanúgy, mint a rendőrkapitányok kinevezésekor- a helyi polgármesterek egyetértésével nevezhetnék ki, a helyi társadalmi kontroll beépítésével. A harmadik problémát a 2000 fő alatti települések irányításának összevonása jelenti, mely véleménye szerint nem hoz valóságos megtakarítást. A magyar falu a magyar kulturális örökség része, a kívülről történő beleavatkozás gondosságot igényel. Az önkormányzati vezető ugyanakkor pozitív véleményének adott hangot amiatt, hogy az állami támogatások az EU-s pályázatok önrészében történő megjelenése előnyösen hatott a települések fejlődésére. A mostani kormány vidékfejlesztési stratégiája is jó, de ehhez az utolsó láncszemet, a még meglévő földterületek elosztását mindenképpen úgy kell végrehajtani, hogy a falvak önfenntartó képességét erősítse, biztosítsa azt és hogy a falusiaknak a csirkét ne a Tesco-ban kelljen megvásárolniuk. Az államigazgatás centralizációjával kapcsolatban Gémesi György összefoglalva azt nyilatkozta: az 1990-es önkormányzati törvény a demokrácia elvein alapult, és kétpólusú rendszert hozott létre az állam és a helyi önkormányzatok működésére alapozva. Ámbár a szisztéma felújításra, változtatásra érett, mégsem jó, hogy ez a rendszer most másfél pólusú lett.
Gémesi György életében a harmadik meghatározó elem a sport. 30 éven keresztül aktívan vívott, 1981–85 között olimpiai csapat kerettag volt. Fontosnak tartotta ugyanakkor hozzátenni, hogy mindig az élsport a sikeres, a látványos, de a mindennapi sportolás, főként a jól szervezett diáksport, valamint a felnőttek tömegsportrendezvényei a feltételei annak, hogy egészséges emberek éljenek az országban. A mindennapos testnevelés bevezetése a tanulók mentális, morális és fizikai állapotának javulása érdekében elkerülhetetlen. Egyik pozitív élményéről számolt be, amikor a német testvérvárosban tartózkodva meglepetten tapasztalta, hogy a helyiek a városi sportcsarnokukban az utolsó meccset este 11-kor kezdték el játszani.
A politikus ars poétikája, hogy a nemzet felemelkedése három elemének a hitet, a sportot és a kultúrát tartja.
A bevezető előadást a vendéglátó és a közönség kérdéseire adott válaszok követték. Ezekből kiderült, hogy Gödöllő városa most sportuszodát szeretne építeni, mert az még nincs és az is, hogy az 2017-es Világjátékok (az olimpián nem szereplő sportágak ugyancsak négyévenkénti világversenye) magyarországi megrendezése hazai sportdiplomáciai bakik miatt bukott meg. A versenysportban, ugyanúgy, mint az élet más területein felbukkanó szélhámosok, gátlástalan kalandorok alapjában véve nem veszélyeztetik nemzeti sportéletünk tisztaságát, csak a sportban szétosztott pénzekre utaznak, átmeneti sikerrel. Gémesi György azt is elmondta, hogy politikusi céljai között kiemeltnek tartja azt, hogy a Szabadság Napját, a megszálló szovjet csapatok kivonulásának június utolsó szombatján való megünneplését színvonalas kulturális programmal kiegészítve Gödöllőn minden esztendőben megünnepelhesse. A mára sokszor elfeledett megemlékezést városa polgármestere az idén a 22. alkalommal szervezte meg. A MÖSZ-nek és Gémesi Györgynek másik fontos, a nemzeti önazonosulást erősítő rendezvénysorozata, a Magyar Polgármesterek találkozója, benne a Határon Túli polgármesterek találkozójával, melynek legutóbbi, IX. rendezvénye tavaly júniusban volt, és kétévente rendezik meg.
A száraznak hitt témát a meghívott vendég színesen, élvezetesen adta elő, és nem hiányzott a találkozónak az erkölcsi felhangja sem, melyet az előadó hite, összeszedettsége, küldetéstudata alapozott meg. A hallgatóság legnagyobb megelégedésére.

megjelent a www.lathatatlansarvar.hu portálon 2013. 06.11-én

A teljes beszélgetés elolvasható az "Évezrednyitó beszélgetések-V." kötetében (Sárvár, 2016)