1993. december 17., péntek

ÉRTHETETLENÜL...1-2-3

ÉRTHETETLENÜL...1.

Angolul nem adnának el a rabszolgapiacon, németül azonban nem értek. Már most látom, hogy ebből már csak amiatt is gondom lesz, hogy majd nem tudok érdemben foglalkozni fiam német házi feladataival. De újabban- meglepő módon- abból származnak gondjaim, hogy - értetlenül- értek néhány dolgot németül.
Nincs az a sárvári gyerek, aki az általános iskola küszöbének átlépése előtt ne tudná pontosan, mit is takar a házakon levő "Zimmer frei" felirat. Ez a jelzés nem nekünk, ittenieknek szól, hanem az osztrák, német, svájci turistáknak. De ha csak az van kiírva a bolt elé, hogy "obst", akkor az ölbői Lina néni még véletlenül sem megy be az üzletbe szőlőt venni. Ha azt látja az üzletház ablaküvegén csak úgy egymagában, hogy "eingang", akkor a csényei Mónika továbbmegy, ahelyett, hogy válogatna az egyébként kitűnő választékból. Az idegenforgalmi iroda ajtaján illő lenne a "Geldweschel, Unterkunft" mellé írni a magyar, netán az angol fordítást. Félreértés ne essék, én is egyetértek azzal a koncepcióval, hogy a baromfivirslit, a kristálycukrot, a fürdősót homályosítsa el nagyszerű idegenforgalmi lehetőségekkel rendelkező gyógyturizmusunk híre.
Ezenkívül, hangozhatna egy másik ellenérv, Felsőőrön, Felsőpulyán, Bécsújhelyen(Oberwart, Oberpullendorf, Wiener- Neustadt) is gyakorta jelzik, hogy "magyarul beszélünk". "Akit lopáson érünk, azt a rendőrségnek azonnal..." azaz készek fogadni a magyarországi (bevásárló) turizmust, és ennek megfelelően alkalmazkodnak. No, de az arányok betartásával.
Leggyakoribb azonban a "privát" szó elterjedése. A "közösségivel, hivatalossal ellentétben, magánjellegű" szómagyarázat azt jelenti, hogy a megnyíló üzlet, étterem immáron nem állami, hanem "maszek"; minőségileg jobb, szebb, stb. ennek a jelzőnek kétféleképpen nincs értelme 1993-ban. Egyrészt azért, mert négy éve folyik a privatizáció ebben az országban, és új bolt, vendéglátó üzem eleve már csak magántulajdon alapítású lehet.
Másrészt az osztrák, a német vendég pár száz éve is ahhoz szokott, hogy minden privát. tehát nem vendégcsalogató ez a jelző. Az 1987-ben átadott étterem falán még "elmegy" a "Privat restaurant" jelzés, az 1993-ban átadottén azonban teljesen felesleges és zavaró.
A legderüsebb helyzetet azonban idelátogató barátom magyarázta el. Mivel nem talált otthon minket, beült a várkerületi kedvenc borozójába, és onnan hangosan nevetve jött haza. A "privat WC" felirat- amely azóta is ott virít a város közepén- logikusan azt jelenti, hogy az épület egy magánillemhely. tehát nemhogy csalogatná, hanem esetleg még el is riaszthatja a turistákat. Az "üzem" alkalmazottja is csak a buszos turistákban látja az üzletet, a személygépkocsik inkább a hegyközség bokrai mellett állnak le.

Gróf István

megjelent a Sárvári Hírlap V. évfolyamának 22. számában, 1993. november 5-én
________________________________________________________________________________________________________________

ÉRTHETETLENÜL... 2.

"Kutyát csak pórázon és szájkosárral ellátva lehet az arborétum területére behozni! Elengedni tilos!"- hangzik a kemény infinitivus magyarul. Ugyanez (?) a mellette lévő táblán németül: "Appartement frei in diesen Arboretum. Erkundigen Sie im institut".
Szíven ütött engem először amiatt, mert 1993 tavaszán az Arborétum vezetés hadjáratot indított a három sárvári kutyasétáltató (többen nem voltunk) ellen. A hadjárat teljes sikerrel járt. Kitakarodtunk onnan.gazdatársam ironizálását (papír- szájkosarat adott a kutyájára, amivel be is engedték) pedig elnyelte a gyorsan fejlődő májusi vegetáció. 100 %-ig ismervén jószágainkat, tudtuk, hogy nem harapnak, nem ártanak senkinek. Netán az egy-két ellustult cicát kergették fel az évszázados tölgyekre, póráz nélkül futkosásuk alkalmával. Az osztrák, a német turista ugyanúgy rájuk mosolygott, mint a kisgyerekét sétáltató magyar anya. Mint mostanra kiderült, a személyzetnek is hiányzunk.
Szíven ütött másodszor az, hogy nem ilyen reakciót vártam el egy olyan cikk megírása után (Az Arborétum, Bence, Tamási Áron...Sárvári Apokrif, 1992. január), mely már- már a propaganda határát súrolja ezen intézmény mellett. A reakció- mivel szájkosarat csak harapós kutyára szoktak feltenni- a kitiltás volt.
Szíven ütött harmadszor azért, mert az intézmény vetetése a protekcionizmust sajátos módon alkalmazva, ugyanezt nem közölte a külföldi turistákkal, vendégekkel (lásd a német nyelvű szöveget). Mindenesetre a frissen ondolált uszkárok kettesével sétálnak német, osztrák gazdáik oldalán szájkosár nélkül azóta is, háborítatlanul. Pedig milyen régen volt már, mikor Deák Ferenc kiharcolta a Monarchián belül egyenlő jogainkat!

Gróf István

megjelent a Sárvári Hírlap V. évfolyamának 23. számában, 1993. november 19-én
____________________________________________________________________________________________________________________

ÉRTHETETLENÜL...3.

A múlt héten került a kezembe a frissen megnyílt Thermal Panzió ízléses szórólapja- magyar és német nyelven-. Felvilágosítanak, hogy a Panzió annak a majdnem polgármesternek választott, immár ex- önkormányzati képviselőnek a tulajdona, aki egyúttal a város irányítása alatt álló tekintélyes termálfürdő- kemping komplexum igazgatója is. Ezért akadt meg a szemem a következő mondaton: " a panzióba látogató vendégeknek kedvezményes gyógykúra vételi lehetősége van a ... termálfürdőben. (Begünstiegten Heilkur)".
Nem semmi! Aki az ő magánszállójában alszik, az a város- adófizetők pénzéből működtetett- fürdőjében olcsóbban fürödhet, ahol ő az igazgató. A magánszállodás jó üzletet kötött a fürdőigazgatóval. Talán papír is van róla. Arról nem is beszélve, hogy a vállalat rádiótelefonját használva- hirdetve magánpanzió ügyben, ismét áldozatokat hoz városunk derék városatyjáért. Tudniillik a rádiótelefon számlái nemcsak azt terhelik, aki hív, hanem azt is, akit hívnak. Márpedig egy hamburgi szobafoglalás kb. félezer forint...
Biztató, de furcsa azonban, hogy önkormányzati képviselőink nagy része is kezdi több, mint kellemetlennek érezni panziósunk közelségét, és most már egy-két fórumon (testületi ülés, sajtó) nagyokat rúg az immár nem közöttük ülő társukba. pedig a három éves, jószomszédi koalíció olajozottan működött a választások óta.
A választások közeledte, vagy talán a Konrád Györgytől kölcsönzött civil kurázsi mennyiségnövekedése válthatta ki ezt a bátorságot? Minden bizonnyal az előbbi. Mindenesetre még pár hete, a fekete- fehéren eldöntendő fegyelmi javaslat ügyében hozott döntésük idején (zömében tartózkodás!)nagy volt a bátortalanság. Még ha néhányuk bátran vállalta a nyílt szavazás ódiumát és- tartózkodott.

Gróf István

megjelent a Sárvári Hírlap V. évfolyamának 25. számában, 1993. december 17-én