1995. augusztus 25., péntek

EGY ROLLIG STONES- KONCERT MARGÓJÁRA

Hogy megöregedtek (mire Magyarországra értek végre 33 év után), igaz. De hogy ugyanolyan dögösen játszották a Bo Diddley Moná-ját, mint 1964 februárjában, mikor lemezre énekelték, az is.
Hogy gazdag komfortban élnek, igaz. De hogy nem kényeskedtek, nem sajnálták magukat a szakadó esőben, és teljesen bedobták magukat, az is.
Hogy milliomosok, igaz. De hogy nem lehetett érezni a koncert 135 (!) perce alatt egyszer sem, hogy itt valamiféle „na, ledaráljuk a műsort, felkapjuk a zsozsót, aztán sipirc haza” hakniszellem lenne, az is.
Hogy a „”Nagy Generáció” nosztalgiázni jött el a Népstadionba, igaz. De hogy a közönség fele 1963, az együttes alakulása után született rajongókból tevődött össze, az is. Sőt, velem együtt sokan elhozták fogékony korban levő gyermekeiket: ”lásd, fiam, milyen zene termett azokban a csodálatos 60-as években.”
Hogy a fényhatás, a quadrofon- hangzás elbújhatott a Pink Floyd mellett, igaz. De hogy más show elemek kellenek egy improvizációkkal tarkított, blues alapú előadáshoz, mint egy hangról hangra megkomponált, mérnöki-progresszív zenei produkcióhoz, az is.
Hogy túl sok volt az új szám a régiekhez viszonyítva, igaz. De hogy a 22 számból – feljegyzéseim szerint – 11 a 60-as évek gyümölcse volt, az is. És közte olyanok, mint az említett kezdőszám, a Not Fade Away, a mai füllel slágernek semmiképpen nem mondható, de az 1964-es New Musical Express listáját hónapokig vezető blues-evergreen, az It’s all over now, a mindig sláger Satisfaction (1965), vagy az évtized végéről származó Street Fighting Man (1968), a Simpathy for the Devil(1968). Ennél a számnál parádéztak a titokzatos Aladdin-lámpából előbújó, később eltűnő hatalmas, a színpadot átfogó gumialakok, melyeket az 1990-es Urban Jungle turné bécsi koncertjén láttam először. Szintén az aranykorból való volt a koncerten nekem legjobban tetsző Gimme Shelter, mely lélekkel telített blues volt a javából, a néger vokalista lány hangsúlyozott közreműködésével.
Hogy Charlie Wattsot, a galambősz dobost jobban tapsolták bármelyiküknél, igaz. De mire a négy fúvóst, a két vokalistát, a basszgitárost és a billentyűst –mind-mind „külsős”- bemutatták, elfogyott a közönség türelme, és az első igazi Rolling Stone-t abba nem maradó tapssal köszöntötték. Hogy Mick Jagger sem kapott többet, az erőtlenedő tenyereknek, és nem a teljesítménynek köszönhető.
Hogy Ronnie Wood gitárpántja piros-fehér-zöld színű volt, igaz. Kedves figyelmesség, nem úgy, mint Bródy Jánostól, aki 6-7 éve, ellenzéki dacból tette ugyanezt. De hogy pár éve sürgősen lecserélte kékre, az is.
Hogy Keith Richard nem dobta fel a hangulatot éneklésével, igaz. De hogy közben hatalmasakat gitározott, főleg az utolsó számokban, az It’s Only Rock’n roll-ban, a Brown Sugar-ban, az is. Bika tiporta kalapja alól, kevély Sobri Jóska-elszántsággal kijelzett azért a nagyérdeműnek, hogy: gyerekek, tőlem Stones ám a Stones!
Hogy Mick Jagger többször öltözött át a koncerten, mint egy manöken a divatbemutatón, igaz. De hogy többször bőrig ázott a színpadon, valamint a két kiló elvesztése során, amit az előadás közben leadhatott, át is izzadt, az is.
Hogy esett az eső, igaz. Hogy jobb lett volna ha nem esik, az is.
Hogy néhányan fanyalogva nyilatkoztak koncert után, miszerint a ráncos öregurak csendes teadélutánja nem dobta fel őket, igaz. De hogy én soha életemben nem bocsájtottam volna meg magamnak a koncert elmulasztását, az is.

Gróf István

A tudósítás a The Rolling Stones Woodoo Lounge világturné keretében az 1995 augusztus 8-án, a budapesti Népstadionban megtartott koncertjéről készült.
Megjelent a Sárvári Hírlap 1995. augusztus 25-i számában

1995. június 27., kedd

EGY FŐ-FALUGAZDÁSZ MONOLÓGJA

EGY FŐ-FALUGAZDÁSZ MONOLÓGJA

Nem hogy nem volt rossz ez a tizenhat hónap, hanem életem egyik legszebb, legemlékezetesebb időszaka volt. Akinek nem volt ilyen tapasztalata- kinek volt?- az is beletanult a "szolgálatba". A Boross Péter miniszterelnök által a zöldkeresztes nővérekéhez hasonlított szolgáltatás teljesen új viszonyt alakított ki a gazda és a falugazdász között. Nem volt hivatalosdi, packázás, pökhendiség, hanem segítség, szolgálat volt. Hogy ez mindig és mindenkinek megérte, nem tudom, de azt hiszem, hogy nagyrészt igen. Az ötleteket, az APEH-es, TB-s ügyletekben való hasznos és ésszerű tanácsokat hamar továbbadtuk, miután mérlegeltünk és kalkuláltunk, de a gazdák ügyeit elintéztük anélkül, hogy mi jól jártunk volna. Úgy hiszem, hogy ezt akkor egyikünk sem bánta. Persze ehhez kellett egy fix háttér, esetünkben az FM Hivatal. és persze kellett ehhez egy stílus,melyet a Hivatal vezetése alakított ki. Ezúton köszönjük tehát a szombathelyi Hivatal munkatársainak az együttműködést. És külön köszönjük Joubert Attila hivatalvezetőnek azt, hogy működésünk négyötöde levezényelte, és hogy megmutatta nekünk saját példáján keresztül, hogy a becsület, a tisztesség, a kertelés nélküli igazmondás hosszútávon kifizetődő. És köszönöm nektek, falugazdászoknak, hogy egy szép kísérlet, próbálkozás részese lehettem, Veletek együtt. Ha apró tüskék, netán szálkák maradtak is bennetek egymás iránt, felejtsétek el ezeket. (egyesületünkbe) Hívunk mindenkit, függetlenül attól, hogy holnapután hová megy dolgozni, vagy netán sehova sem megy. Egészséget, kitartást, hitet, boldogságot mindenkinek!

Gróf István
leköszönő fő- falugazdász
elhangzott 1995. június 27-án, az utolsó falugazdász értekezleten

* * * * *
FALUGAZDÁSZ TÖRTÉNELEM 11 TÉTELBEN

1. FOGAMZÁS, SZÜLETÉS:- 1993 tavasza, Dr. Medgyasszay László államtitkár ötlete
- 1993 ősze- intézkedés a konkrét magvalósítás érdekében
- 1994 január: Dr. Szabó Iván pénzügyminiszter elkülönít 1 milliárd Ft-ot erre
- 1994 március 1: Dr. Boross Péter miniszterelnök útnak indít minket Gödöllőn
2. KIBONTAKOZÁS: - 1994 márciu- április: öröm, ismerkedés egymással és a feladatokkal
3. MEGSZEPPENÉS: - 1994 május 8-i választások után, de ez elült
4. LEGSZEBB FÉRFIKOR: - 1994 június- július- augusztus, és a jól sikerült aratás
5. HIDEG ZUHANY: - 1994 szeptember 8- Lakos László miniszer nyilatkozata, miszerint nincs szükség a hálózatra
6. TIZEDELÉSI PARANCS: - 1994 szeptember 30: 15 %-os leépítésre parancs!
7. BIZONYÍTÁSI KÉNYSZER - 1994 szeptember- október- november
8. LEBEGTETÉS: - 1994 december- 1995 január= 60 nap!
A falugazdászoknak nincs mire koccintani!- hivatkozás a Vas Népe cikkre
9. APÁTIA: - 1995 február- március- április. május- a sorsunkba való csendes belenyugvás, időnként optimista felvillanásokkal: talán megtartanak bennünket!
10. SANDÁN NÉZZÜK EGYMÁST, MINT VETÉLYTÁRSAT: -1995. június: 13 körzet lesz a 24 helyett!
11. MÉLTÓSÁGTELJES (ez rajtunk múlott!)KIMÚLÁS: 1994 június 30

* * * * *
A FALUGAZDÁSZ HÁLÓZAT LÉTSZÁMADATAI:
1994. 03.01: 29 fő + 1 önkormányzati
1995. 01.01: 25 fő + 4 önkormányzati
1995. 03.01: 25 fő + 3 önkormányzati
1995. 04.01: 24 fő + 3 önkormányzati
1995. 06.30: 0 fő> 21 pályázat a 14 sikeres gazdajegyzői állásra

1995. június 2., péntek

FELSZÓLALÁS A MEGYEI KÖZGYŰLÉS AGRÁRPROGRAMJÁNAK VITÁJÁBAN-1995. 06.02

Tisztelt Közgyűlés!
Hölgyeim és Uraim!
Úgy érzem, hogy a Vas megyei Közgyűlésben témám és mondanivalóm megértésre é visszhangra talál. Ahogy végignéztem a névsort, a közgyűlési tagok egyharmada valamilyen módon érintett az agráriumban.
Az előterjesztéssel kapcsolatosan kiegészítésem, véleményem van, sőt a javaslatokat is bővíteni szeretném.
Véleményem szerint az előterjesztés a beharangozott gazdasági rendszerváltozás helyett inkább a politikai rendszerváltozásra helyezte a fő hangsúlyt. Ez hiba. Azt tartanám természetesnek, ha az 1995-ös megyei helyzetértékelő elemzés a közelmúlt káros intézkedéseit, mint előzményeket venné számba. De a részletes feldolgozó részben, akárcsak az összegező részben, a bajokat csak az 1990-94 év közötti kormányintézkedésekre hárító vádakként ismerteti. Nagy Tamásnak, a minden oldalon tiszteletnek örvendő politikusnak a múlt héten elhangzott mondata jut eszembe-" ezt a testvérháborút be kellene fejezni, és a szövetkezeti ás magángazdálkodásnak össze kéne végre fogni, egy úton menni."
Az előterjesztést olvasó netán politikai oldalról ítélje meg, hogy a kárpótlás a magyar falu kárára történt? Jól prosperáló szövetkezetek földjéből oroztak el a döntéshozók, de az is politikai döntés, hogy a 35 éve "önként és dalolva" tsz-be behajtottak onnan kapták vissza a földet, ahová bevitték. Azon is túl kellene tenni magunkat, hogy a túlzó mértékű állatlétszám csökkenésen rágódjunk, netán az üres istállókról, erőltetett kapacitással működő vágóhidakról panaszkodjunk. Pedig az ezt kiváltó intézkedések előfutára az "aranykorszaknak" mondott '89-es évben történt. Emlékszünk a parlament előtti tejkiöntésre, amely a túltermelést ellentételező, felvásárlást korlátozó intézkedéseknek volt az előfutára. Vagy netán nem az agrárium súlyos betegségének általános példája volt az 1989. évi Péter-Pál napi aratósztrájk?
Kiegészítéseim a következőkben foglalhatók össze: az előterjesztésben olvasható, hogy a múlt évben a kistermelők nagyobb területen dolgoztak, mint amennyi a tulajdonukban volt, és az a tendencia megfordult az utóbbi időben.
Mint a falugazdász- hálózat vezetője állíthatom, hogy bizonytalan jövedelmezési viszonyok ellenére a gazdálkodási kedv- vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy gazdálkodási kényszer- nem csökkent. Mi is bizonyos egészséges területkoncentrációra számítottunk, ez azonban nem következett be 1995-ben- mint ahogy a felmérések mutatják. Sőt, újabb, nagyüzemeknek eddig bérbe-adott földeken gazdálkodnak a kistermelők.
A szövetkezeti kiválásokkal kapcsolatos tagi és vagyon kivitel Vas megyében az 1992. évi törvény adta lehetőségekkel 2, 8%. Az elemzés szerint is az országos tendenciákkal ellentétes folyamatok alakultak ki Vas megyében. Megint az a tény, hogy az emberek többsége többre becsülte a létminimumot biztosító tsz-, vagy állami gazdasági állást, mint a kemény munkát igénylő, és kockázatos vállalkozásokat. Emiatt ilyen alacsony az az arány.
Az 1992-93 és 94. évi aszálykár negatív hatását erőteljesebben ki kellett volna emelni. Ugyancsak a jövedelmezőségre ható fontos negatív tényező az agrárolló. Egy példával szeretném ezt megvilágítani: húsz évvel ezelőtt egy liter bor árán 5 liter benzint lehetett kapni, azaz a 20 Ft-os bor árán 5 liter 4-TA-os üzemanyagot lehetett vásárolni. Ma egy liter bor árán 0,5 liter benzint lehet kapni, tehát az arányromlás, ha így világítjuk meg, tízszeres!
Az élelmiszeriparral kapcsolatosan az előterjesztés szerint a Vas megyében befektetők háttérbe szorultak, nem tudták kivenni a részüket a privatizációból. Ezzel természetesen egyetértek, ugyanakkor hozzáteszem azt, hogy a tulajdonosok részéről volt olyan álláspont, hogy a termelők egyrészt elaludtak, nem figyeltek a kiírásokra 1993 körül. Másrészt voltak olyanok, akik a 25 %-os részvénypakettet kevésnek találták, és nem indultak az adott élelmiszer-ipari privatizációban. Harmadrészt a befektetésre szánt tőkét sokan a termelők közül a tartozásaik kiegyenlítésére használták fel.
1994-ben semmi akadálya nem volt annak, hogy a termelők akár a Szombathelyi Tejipari Részvénytársaságban tulajdonhoz jussanak.
Az elmaradt beruházásokkal kapcsolatosan az előterjesztésben bemutatottak nagy része igaz, de legyen szabad bemutatnom a MÉM és az FM-es statisztikákból származó adatokat a '89-'91, és a '94-es évre vonatkozólag.
A legnépszerűbb traktorból, az MTZ 50-ből 1989-ben 1956 db-ot, 1991-ben 410 db-ot, 1994-ben 2185 db-ot értékesítettek. Az MTZ 80, 82 -ből ugyanezen 3 évre vonatkozó adat: 1989-ben 1800 db., 1991-ben 245 db., 1994-ben 2787 db. Tehát ez az a terület, ahol bizonyos eszközpótlás bekövetkezett. Ez az a bizonyos 12 milliárd Ft MFA pályázatoknak köszönhető, amit zömében 1993-94-ben kaptak a gazdálkodók.
Megemlítendő az a határ-menti specialitás, amely Vas megyében kiváltképpen jól működik, vagyis az Ausztriából, Szlovéniából behozott használt erő-, és munkagépek dolgoznak a háztáji gazdaságokban.
A legutóbbi, a falugazdászok által felmért gazdakataszter alapján 3426 olyan gazda van Vas megyében, akinek 5 ha-nál nagyobb földje van, tenyészállatot tart, illetve árutermelést folytat. Még minket is meglepett az 1994 nyarán végzett felmérés a magánkézben lévő kombájnok számáról. A TESZÖV jelentés 40 db.-os készletével ellentétben 132 db-ot írtunk össze. Tehát nem mondható rózsásnak az eszközellátottság, a gazdálkodó azonban több úton is próbál eszközhöz jutni.
Túlzásnak tartom az előterjesztésnek azt a megállapítását, hogy az egyéni gazdák egyedül maradtak és elszigeteltek lettek volna. Az 1994. márciusa óta működő falugazdász hálózat működése során több ezer ügyet rendezett a magángazdák részére. Hozzá kell tenni, hogy Vas megyében két gazdakör van alakulóban. 16 községben működik gazdakör, mintegy 300 taggal, melyek nagyon sokat segítenek. Integráló szerepük akár a beszerzés, akár az értékesítés, akár a termelés oldaláról jelentős. Az előterjesztésben foglaltakkal egyetértek azzal, hogy legalább ugyanolyan hangsúlyt kell helyezni legalább az átmeneti időben a szakmai továbbképzésekre, mint az iskola- jellegűekre. Legfőbb feladatuk a pénzügyi, gazdasági, vállalkozási területen, valamint a növényvédelem területén vannak. Az öntevékeny tanfolyamszervezésen túl, a falugazdászok által szervezett "zöldkönyves" növényvédő tanfolyamot több, mint 300-an végezték el. Megjegyzem, hogy a Vas megyében létrehozandó népfőiskola intézményét is üdvözölnénk.
A megoldandó problémákat hat pontban foglaltam össze:
1. A termelés finanszírozásának elősegítése. A hitelek kevesek kiváltsága. A mezőgazdaság, mint egy rossz adós- akár szövetkezet, akár magántermelő-, ezt a minősítést cipeli a hátán, azaz kölcsönhöz nehezen jut. Pedig a napi munkák finanszírozásához (munkabér, vetőmag, takarmány) hiteleket kell felvenni. Cél tehát a bankok hitelezési műveleteinek növelése, az állami garanciával védett hitelek arányának emelése, azok biztonságosabbá tétele érdekében.
2. Bizonyos törvények késéséből fakadó problémák miatt, pl. a vadászati törvény és erdőtörvény, a kaotikus állapotok továbbra is fennmaradnak.
3. A Bokros- program "export- csökkentő" forintleértékelése során a hasznot az élelmiszer-feldolgozók és a kereskedők fölözik le, a gazdálkodókat- ezen osztozkodásból kihagyva- még azzal is sújtja a program, hogy az import áremelkedés is őket terheli.
4. A támogatások reálértéke csökken, a jelenlegi támogatási rendszer és a banki szemlélet összekapcsolása nehezíti a cél elérését, a támogatás igénybevételét, és differenciálja a termelőket úgy, hogy sokszor kevés, és nem mindig a rászoruló nyeri el a pályázatokat. A hiteligénylések feltételeinek javítása, és a földhitel-intézetek létrehozása sokat segítene a valós földár kialakítására. Manapság, - és ez anarchia- "holmi" gépekre vagy ingatlanra, mint fedezetre, nem ad hitelt egyik bank sem.
5. A kedvezőtlen termőterületeken, melyek megyénknek mintegy harmadát adják, (Őrség, Hegyhát, Cser, Alpokalja) a minimális jövedelem elérésének lehetősége is nagyon nehéz. Helyesebb lenne ezek esetében az ideális álmok, az intenzív rendszerek helyett a realitásnál maradni. A termőföld rovására az erdősítést kellene jobban kezdeményezni, miáltal az EU-hoz való csatlakozásunk után biztos piacképes áruval is szolgálhatnánk, valamint turisztikai szempontból is vonzóbb lenne a körzet, nem beszélve arról, hogy a folyamatos kiszáradás során is ez lenne a legjobb hasznosítási mód. Nem szégyen ezeken a területeken extenzív állattartást folytatni. Ugyanakkor tudvalevő, hogy az önellátó, vagy egy- egy terméket piacra dobó, részidős gazdaságok nem az intenzív gazdaságok feltételeivel rendelkező, koncentrált nagyüzemek célkitűzéseit akarják megvalósítani.
6. A koncentrált és egységes információs rendszernek kell minél előbb kialakulnia.
Köszönöm a szót, Elnök úr!

Gróf István, főfalugazdász
MDF- frakció
Szombathely

Elhangzott a Vas Megyei Közgyűlés vitájában, 1995.06.2-án, megjelent a Vasi Kisgazda c . havilapban 0995. 11. hóban

1995. május 4., csütörtök

MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS VADKÁROK

MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS VADKÁROK
KONFERENCIÁK FALUN VAS MEGYÉBEN
APÁTISTVÁNFALVA, GYERMEKTÁBOR, 1995. MÁJUS 4.

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Konferencia!
Az előttem szólótól eltérően, szakmámhoz kötve, inkább a mezőgazdasági részről beszélnék,- a vadkártételről csak érintőlegesen- és azon belül is inkább a kistermelők gondjairól, problémáiról és persze a javaslatokról. Előadásomban két részre tagolnám a mondanivalómat: egy rövid helyzetértékelésre, és egy 7 pontból álló javaslattételi részre.
A helyzetértékelés: a terület legfontosabb gazdasági terméke a tej. A növénytermesztés is ennek van alárendelve. A rét füvét zölden- tömegtakarmányként vagy megszárítva, szénaként etetik fel. Az elvetett búza, rozs, zab, kukoricatáblák termése sem kerül a piacra, hanem az állatokkal etetik meg. Jelentős a takarmányrépa termelés a tömegtakarmány igény kielégítésére. A 10 AK körüli savanyú erdőtalaj nem enged intenzív növénytermesztést.
A mezőgazdasággal foglalkozó gazdák egyike sem főállású mezőgazdasági vállalkozó: a 2-3 hektáron, melynek megoszlása fele- fele arányban szántó és gyep, kiegészítő tevékenységet folytatnak.
Az utóbbi évben nagyon felgyorsult a tehénállomány csökkenése: 1995 tavaszán a pár évvel ezelőtti- 1000 liter felett leadott tejmennyiség- 45-50 %-a kerül leadásra csak Apátistvánfalván. A tejbegyűjtést a Zalai Tejipari RT.-n keresztül a Vendvidéki Szakszövetkezet végzi. A Szövetkezet munkájával- a termelők véleménye szerint- mind szervezési-, igazgatási, mind pénzügyi szempontból- elégedetlenek a gazdálkodók. Az önálló vállalkozói tejkezelői- csarnoküzemeltetési kezdeményezést sem támogatta a szövetkezet és továbbra is gyakran másfél hónapos késéssel fizeti ki az összeszedett tej árát.
A vadkártétel ezen a vidéken komoly gazdasági kiesést jelent évek óta. Az ország legmagasabb erdőhányaddal rendelkező termőföld- szerkezetű területén évek óta védekezni kényszerülnek a termelők. Máshol szokatlannak tűnő és költséges megoldások- így a villanypásztorral való körülkerítés, vagy kutyákkal történő területőrzés- teszik nehézzé a növénytermelés hozamainak megvédését. Különösen az elmúlt időben nőtt meg a vadkártétel. Ennek oka az, hogy az apró, néhány 100 öles területeken a szakszövetkezet csemete-, és erdőtelepítéseket végzett, ezáltal az erdő és a szántóterület határa sokkal hosszabb, szinte kicsipkézett lett.
A vadkár bejelentésének egy része sajátos úton történik: a károkozó „maszek” kárbecslőket alkalmaz. Ezáltal a kárvallott direkt úton, egyezkedési lehetőséghez nem jutva kapja meg a vadkár okozta árbevétel-kiesést.
A következő részben a javaslataimat mondom el:
1. lehetőséget kell adni a környék tejtermelőinek, hogy a versenyhelyzet adta lehetőségek folytán kisebb kezelési költséggel üzemelő, jobb és gyorsabb pénzügyi bonyolítást végző vállalkozók menedzselhessék a tejértékesítést.
2. A szarvasmarha-állomány szinten tartása, esetleg fejlesztése érdekében fontos az FM állattenyésztési támogatások igénybevételének ösztönzése a térségben. Erről el kell mondanom, hogy nem sok a 20 ezer forintos támogatás annak a gazdának, aki növeli a tehénlétszámot, beállított vemhes üszőnként. Ez abban az esetben, aki ezt vásárolja (a 100-120 ezer forintos árnak ez bizony csak egy-hatoda), elég elenyésző. Ettől függetlenül történnek ilyen vásárlások. Ugyanakkor szarvasmarha esetében a saját szaporulatnál is -minthogy itt magyartarka fajtát tartanak-, szintén megadják a 20 ezer forintos támogatást. Így ez utóbbi lehetőséggel való gyakorlatot javasolnám itt. Az érintett községek területén (Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy), vagy, hogyha hozzávesszük a Vendvidék másik három faluját (Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu), kiterjedt a szarvasmarhatartás. Az itt lévő 250-300 mostani tehénlétszámnál jóval többet „bír el” a terület.
3. Mivel a sertéstartás csak a saját fogyasztásra korlátozódik, árútermelésként - figyelembe véve természetesen az adott közgazdasági helyzetet- meg kell vizsgálni a nyúlhús előállítás újbóli felfuttatását.
4. A szántóföldi abrak-, és szálastakarmány előállításon kívül a családi vállalkozások, kistermelők a területen jól termeszthető gyökérzöldségek, gumós növények felé orientálódhatnának. Az említett takarmányrépán kívül szóba jöhetne a sárgarépa, fehérrépa, zeller, de talán az extenzív hajdina, csicsóka is újra elővehető. A négy hektáron történő tormatermesztési vállalkozás is a környéken indult! Az egykori dohánytermesztés újbóli felfuttatása- persze a dohánygyárak integrálásával- is indokolt lehetne. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a tavalyi falugazdász- értekezleten jelentkezett a Nyírségi Dohánygyár, aki erre vállalkozna, de a kistermelői- vállalkozói kedv hiánya lett eddig ennek az akadálya.
5. Az egykori gyümölcstermesztéséről híres környék (Orfalun pl. almás volt, elég nagy területen) újból telepíthetne gyümölcsöst, akár alma-, körteféléket, akár bogyós gyümölcsöket. Az előbbiek kapcsolatot kereshetnének a az Egyházashetyén körvonalazódó régi, extenzív, nem tápanyag, nem öntözéses, és nem permetezés- igényes gyümölcsfajták újbóli térhódítását ambicionáló kezdeményezéssel, míg az utóbbihoz jó példa a hasonló termőhelyi adottságokkal rendelkező nógrádi térség vállalkozásainak sikere az utóbbi évtizedben.
6. A vadkárbecsléshez az adott „jogosítvánnyal rendelkező”, pártatlan, minisztériumi alkalmazásban levő falugazdász igénybevétele ajánlott, természetesen az önkormányzatokon keresztül adminisztrált hivatalos úton, elkerülendő a „direkt megegyezési” gyakorlatot.
7. Végül a természet, az erdő adta „kincs” jobb kiaknázását is javasolhatnánk. A nagy mennyiségben vadon termő áfonya szedése, csomagolása, értékesítése, a keresett erdei gombák, így a vargánya szedése, szárítása, feldolgozása, értékesítése szintén- akár vállalkozói, akár szövetkezési alapon- ajánlott lehetne.
Zárásképpen pedig, Hölgyeim és Uraim, a vállalkozások (itt említettem előbb a dohánygyárat) bátorítása szempontjából had ajánljam a térség gazdálkodóinak, hogy 1994-95-ben itt, Vas megyében, szintén a határvidéken, csak a másikon, Torony, Nárai, Bucsu környékén havonta tízesével alakultak az élelmiszer- feldolgozók. Most alaptevékenységről nem beszélek, mert ezt túlzott optimizmus lenne részemről javasolni, hisz a mostani helyzetben ez nem kecsegtet túl nagy nyereséghányaddal. De az élelmiszer- feldolgozás, a konzervüzemek, szárítók, gyümölcs-, gombafeldolgozók sorra alakulnak napjainkban is. Tehát ezeket igencsak javaslom! És egy másik dolog: a legfrissebb információnk szerint a nyáron, az FM szervezésében le tudunk hozni egy hétre egy mikrobiológus professzort. Szeretném, ha Vas megyében 50-100 fős létszámban be tudnánk indítani egy olyan vállalkozást, amely lágysajt és gomolya feldolgozással foglalkozna. Ezáltal elő lehetne teremteni azt a helyzetet, amit a szomszédos Ausztriában is rengetegen csinálnak: elsődlegesen feldolgozzák a tejet és így értékesítik.
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Gróf István
FM Vas megyei Hivatala, fő- falugazdász
Elhangzott 1995. május 4-én, Apátistvánfalván