EGY SESSIONS-ZENÉSZ VÍG NAPJAI- REESE WYNANS SWEET RELEASE CÍMMEL ADOTT KI ALBUMOT

Egy session zenész víg napjai - Reese Wynans Sweet Release címmel adott ki albumot

Gróf István, fotók: CD

Nehéz, hosszú, 50 éves életutat járt be Reese Wynans, mire nem olyan régen megjelenhetett első albuma. A legendás Allman Brothers Band 1969-es floridai indulásánál már ott orgonált Dickie Betts gitáros és Berry Oakley basszeros mellett egy bandában, hogy aztán az ő helyére lépjen Greg Allman orgonista- énekes bátyával, a gitáros Duane-nel. Már nevet szerzett muzsikusként szerződött le Stevie Ray Vaughan Double Trouble bandájába, ahol 1985-90 között, a gitármágus haláláig muzsikált. Majd blues-lemezeken, így Buddy Guy, John Mayall, Ana Popovic albumain működött közre, hogy 2015-től a '10-es évek új blues sztárjának, Joe Bonamassa csapatának billentyűse legyen. Joe lett a producere is ennek a lemeznek, melyen másfél tucat vendégzenész, énekes működik közre, és mely a Sarasota-i zenész sokoldalú zenei megnyilvánulását hivatott bemutatni.

Mint a The Rolling Stones Tattoo You albumának kezdő száma, a Start Me Up, ez is a „csonka" Double Trouble tagok által- (Wynans- Chris Layton- Tommy Shannon) - írt dögös rock-kal, a Crossfire-al indít. Ebben nemcsak Reese sokszor Jon Lord-os, kromatikus skálán megbabonázott Hammond-imprói és Kenny Wayne Shepard, napjaink neves gitárvarázslójának hápogtatásai nagyszerűek, hanem az egykor szebb napokat látott Sam & Dave soul énekpáros egyike, Sam Moore éneke is hozzátesz a felhozó hangulathoz. Stevie Ray korszaka a következő nótában, az instrumentális Say What!-ban is folytatódik. Akkori kötelező koncertdarabjukon a texasi kalapos muzsikáját most is egy emberöltővel őt követő, de szintén Délről, Louisianából származó gitáros, Kenny Wayne idézi fel, a lengőbasszus alapra jó alkalmat adó hatalmas tekeréseivel. Amolyan Bruce Sprinsteen-es, örömködő funky-dal a következő szám, melyet ezúttal Paulie Cerra ragyogó szaxofonszólója ment meg a középszerűségtől. Ugyanezt tette meg főszereplőnk, Reese az egykor legendás Electric Flag amerikai blues bandától, azaz Mike Bloomfield és Nick Graventies tollából származó blues-zal: izgalmas imprója nélkül felejthető lenne. De nem így a lemez címadó dala, a Sweet Release, ami az album legszebb balladája. Az ereszkedő hangsorra írt 8 verset 7 előadó énekli az azt mennyei vokálokkal felturbózó háttérénekesekkel. Paulie Cerra, a kitűnő szaxis, Keb' Mo' és az akusztikus Vince Gill strófái emlékezetesek a nótában.
Két séma boogie- rock következik, melyek közül az elsőben floridai billentyűsünk brillíroz hatalmas rock'n'rollt, a 'la Jerry Lee Louis, majd az utána következőben az egykor elbújós Eric Clapton „fedőzenekarának", a Bonnie & Delaney-nek még mindig jóhangú énekese, Bonnie Bramlett próbálja feldobni - többé-kevésbé sikerrel - a hangulatot. A SRV írta Riviera Paradise c. ballada már egy kategóriával emelkedettebb: Reese Wynans 3 perces bevezető orgonajátéka, mintegy mozifilm betétzenéje hangszerelésében, hangulatában, zenei struktúrájában elvarázsol, hogy majd átadja a szót a szintén a szférákban mozgó Joe Bonamassa lágy gitárjának, majd hozzá hangulatában csatlakozva Kenny W. Shepard hangszerszólójának.

A tengerparti paradicsom hangszeres megidézése után egy pre-Allman Brothers korszakból, 1969-ből repertoáron tartott dögös soul-blues következik az albumon, benne Warren Haynes ex- Allman-tag a '70-es évek stílusában tekert gitárjátékával. Egy klasszikus 12-es Tampa Red blues, a So Much Trouble, Bonamassa énekével és gitárszólójával, és persze Reese Otis Spann stílusában vert zongoraimprójával, majd ennek a „testvére", egy szintén Tampa country blues szerzemény következik, ezúttal duóban, Keb' Mo' korhű énekével és gitárjátékával, Wynans billentyűivel, ragyogó kivitelben. A virágozzék sok virág jegyében egy instrumentális cool funky-nóta következik a lemezen, amolyan Booker T. stílusban, ahol ismét Reese izgalmas Hammond-játékára kell felfigyelnünk, valamint annak a fiatal Josh Smith-nek gitárjátékára, aki 2017-ben a Muzikumban nálunk is hallható volt. Egy szólózongorára átírt, szomorú smooth-jazzes Beatles-dallal, a Blackbird-del zárul a lemez, főszereplőnk megint más műfajban bizonyító billentyűjátékát bemutatandó.
Eklektikája és az erős sztárparádét felsorakoztató túlzó igyekezete ellenére kellemes, sokrétű muzsikát hallhatunk a Sweet Release korongról, természetesen felidézve rajta a mesés Allman-, és Vaughan-évek világát. Kár lenne kihagyni!
Megjelent a vaskarika.hu portálon, 2021. 03.24-én

ELHUNYT DINNYÉS JÓZSEF DALTULAJDONOS, SÁRVÁR TINÓDI- KULTUSZÁNAK KIEMELKEDŐ KÉPVISELŐJE

Elhunyt Dinnyés József daltulajdonos, Sárvár Tinódi-kultuszának kiemelkedő képviselője

Szöveg: Gróf István, Fotók: felső és középső: Benkő Sándor, alsó: Novák Zsuzsa

Igen, pont azon a nemzeti ünnepnapon, melyet – sokadmagunkkal már lázadó tinédzserkorunkon túl – elkötelezett, fiatal felnőttként ünnepelhetett meg először hivatalosan.

Dinnyés József Szegeden született 1948 nyarán, és hamar zeneközelbe került. A dél-alföldi város első induló beategyüttesének, az Angyaloknak basszusgitárosa lett, majd 1967-ben, mindössze 19 évesen országos hírnevet szerzett a Budapesten rendezett I. Pol-beat fesztiválon, ahol egy szál gitárral és szájharmonikával a nyakában, saját, Ez ám a karrier című dalát előadva, II. helyezést ért el. Kezdetben főleg az amerikai Bob Dylan volt inspirálója, de hamar önállósítatta magát, majd (kezdetben) saját szövegeire írt dalaival országcsavargóként, füstös falusi művházak színpadán one-man bandként hirdette a szabadságot, tette gúny tárgyává a korszak diktatúrájának meg- és átélt dolgait.
„Az országút városból kifutó kígyója Nekem is kínálta aranyát csillogva,
Mindenem eldobtam, mikor elindultam, Még ma is lángoló kísértet az utam”
– írja korai, Nézek és látok című dalában. Majd elkötelezett hazafiként, neves anyaországi, de egyre inkább – és ez akkor még nem volt természetes – határon túli magyar költők verseit zenésítette meg. Több száz dalt írt, de termékenysége ellenére soha sem volt megalkuvó. A sors iróniája, hogy mikor a „könnyűzenei” szakmában a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején a nagylemezek elkészítése már elfogadott volt, és Jóskának több lemeznyi anyaga is volt, konceptelőadásai megszerkesztetten kiadóra vártak, Erdős Péter, a Hanglemezgyár döntéshozója “jóvoltából” csak 1985-ben jelenhetett meg egy, addigi életútjából megszerkesztett best of album, Határtalanul címmel.
Az országot, elcsatolt országrészeket autóstoppal, alkalmi fuvarokkal becsavargó életvitele folytatódott a ’80-as, ’90-es években is. Az öt évszázados magyar irodalom újrafelfedeztetésén túl a református zsoltárok közérthetővé tétele is dolga lett ekkortájt, és megzenésítve, áthangszerelve a verseket, zsoltárokat, szabadiskolái keretein belül terjesztette a kultúrát nagy-, de többnyire kisközösségekben.

1989-ben, a sárvári Históriás Napokon

Az ezredforduló időszakában is rendíthetetlen hittel, elszántsággal járta az országot, énekelte gitáron kísért énekeit mindig újabb, másabb szeletét kiragadva és feldolgozva a magyarság kultúrájának. Sárvár neki köszönheti a város egyik legsikeresebb, hírnevet biztosító közéleti, kulturális programsorozatát, a Históriás Napokat. Ő adta az öltetet egy 1981-re kiírt „közéleti töltetű énekes” pályázatra, melyet a helyi művelődési központ munkatársai, Tóth Ferenc „Virsli”-vel az élen meg is nyert, így 1981 szeptemberében megnyílhatott az I. Históriás Napok nem is egy, hanem a résztvevők óriási számára átszerkesztve, háromnapos rendezvénye. Ezt minden évben (később kétévenként) megismélhette a város egészen 2006-ig, illetve egy 2011-es Márciusi Históriák változattal. „Számtalan rangos fesztivált szerveznek az énekelt vers és folkihlette daloknak, ám tán némi jogos büszkeséggel jegyezhetjük meg: a mi Históriás Napunk volt a kezdeményező akkor, amikor a szó és a vers még csak metaforákkal és példabeszédekkel takarva biztathatott” – írta Tóth Ferenc a művelődési központ jubileumi kiadványában. Igen, én is szem- és fültanúja voltam annak az 1985-ös májusi rendezvénynek, ahol Dévényi Ádám, Sebő Ferenc, Kobzos Kiss Tamás, Szabados György, természetesen Dinnyés József mellett a rendszerváltozás egyre esélyesebb bekövetkezését nyíltan siettető Ratkó József és Utassy József költők is pódiumot kaptak.

Dinnyés József Gróf István beszélgetőpartnereként – Évezrednyitó beszélgetések

Szintén sárvári kapcsolata volt Dinnyés Józsefnek az Évezrednyitó Beszélgetések előadássorozat 2005. évében, mikor meghívott előadónként – persze kobozon kísért zenélő „bizonyítékokkal” – a Zsoltáros anyanyelvünk című előadásában a reformáció hatására felvirágzó anyanyelvű kultúra megszületéséről beszélt. Szintén elévülhetetlen nyomot hagyott a zenész-énekes a 2000. tavaszán alakult Sárvári Református Dalárda megalakulása után betanító-tanácsadó szerepvállalásával, mellyel sínre rakta az énekkart akkor.
„Emeld fel fejedet, büszke nép, Viselted a világ szégyenét,
Emelkedj magasba, kis haza, Te, az elnyomatás iszonya…”
– énekeltük Juhász Ferenc Himnusz-töredékét, majdhogy slágerré vált zenéjével mi is.
Halálod korai, híre váratlan volt. Örök útonjáróként immár az égi országutakat rovod. Isten veled, Jóska!

A tízéves www.jazzma.hu a munkatársak szemével

A 10 éves www.jazzma.hu a munkatársak szemével

2021-03-08 Maloschik Róbert

A jeles évforduló kapcsán körkérdést intéztem munkatársaimhoz
1) Neked mit jelent a www.jazzma.hu?
2) Szerinted ez az internetes újság milyen helyet foglal el a magyar jazz történetében?
3) Milyen típusú írásokat publikáltál eddig nálunk?
4) Hány publikációd jelent meg az elmúlt évek során?
5) Hogy képzeled el a következő 10 évet?

Gróf István (Sárvár)
1) Minthogy minden nap, amikor reggel-délelőtt bekapcsolom a számítógépemet, és rákeresek arra a kilenc portálra (két meteorológiai is benne foglaltatik!), amelyek tartalmát nap, mint nap végigkövetem, ebben a jazzma.hu is benne van.
2) A modern kor elvárása volt itt, nálunk is a '10 es években ez a szakmai portál megjelenése. Megkerülhetetlen!
3) Főleg a koncert-tudósítások a kedvenceim, de néha "ráfanyalodtam" más területre, az interjúkra , a filmkritikákra is.
4) Tizennyolcat számoltam meg az itt leközöltek között: Főleg a hazai, kisvárosi sárvári koncertekről, a 2010 nyarán kezdődött, és 2018 májusában befejeződött "Valami Jazz" sorozatról, de néhány, a szombathelyi Lamantin-jazz rendezvényről is tudósítottam a jazzma.hu portálján. De a más, helyi internetes újságokban ezekről- a sárváriakról 19, a Lamantin fesztiválokról 31- megjelent koncert-kritikám, amelyek a "Fülig a zenében" című , zenei munkásságomat összefoglaló kötetben (2020. május) meg is jelentek.
5) Minthogy a hazai férfi átlagéletkort néhány év múlva elérem, túl sokat nem ígérhetek: az ambícióim megvannak, a lehetőségek megritkultak, de azért bízzunk a jövőben. Mert a kultúra alapvetés!
Megjelent a jazzma.hu portálon 2021.03.08-án