2014. január 17., péntek

85 órányi Magyarock- a '60-as, '70-es évek hazai beat--, és rockzenéje a Nap Rádióban

85 órányi Magyarock - a 60-as, 70-es évek hazai beat-, és rockzenéje a Nap Rádióban

2014.01.17. - Büki László 'Harlequin' - Fotó: Gróf István

"Magyarock" címmel Gróf István ötödik rádióműsorában a ’60-as, ’70-es évek magyar beat-, és rockzenéje kerül fókuszba. Elmondása szerint a mostani lesz talán a legnehezebb, ám ahogy eddigi műsoraiból, megírt publikációiból is kiderült, a személyes élmény az, amelyik hitelessé, őszintévé, egyúttal érdekessé is teszi a produkciót. Az első adás január 19-én, este 22 órai kezdettel hangzik el a 94.1-en. Beszélgetésünkben felvillantja a műsor fejezeteit és némi háttérinfót is kapunk a sorozat születéséről.

Vaskarika: Hogyan jött az ötlet az új rádióműsorodhoz?
Gróf István: Tavaly, 2013. nyarán lett vége az előző sorozatomnak, a „Beat-Story-nak", amikor Boronkay Guszti, a Nap Rádió vezetője megemlítette, hogy a britek után az 50 éve kezdődött hazai beat-, és rockzene születéséről sem ártana egy műsorsorozatot összehozni. Három hónap gondolkodás után igent mondtam: az új műsor első adása január 19-én este 22 órai kezdettel hangzik el a 94.1-en, ez Vas megyében közvetlenül, és online is fogható a Nap Rádióban.
VK: Mely fontosabb korszakokat mutatod be ezekben a műsorokban?
GI: Az első 6 adás még az előzményekről fog szólni. Vámosi Jánostól Elvis Presley-en, Korda Györgyön, a Benkó Dixiland-en, a rock and roll klubokon keresztül a Luxemburg-koppintásokig mutatom be azt, hogy milyen állóvízbe kavart be a beat-forradalom 1963-64-ben.
A második részben a megalakuló hazai beategyüttesek, szólisták kerülnek bemutatásra, persze megfelelő hangsúllyal: Neményi Béla Atlantisza, Komár Laci Scampolója egy-egy, az Illés és az Omega négy-négy, Koncz Zsuzsa pedig két és fél adással.
A harmadik rész a Színes ceruzák címet viseli, és a 60-as évek végének valóban színes palettáját mutatja be Kovács Katitól a korai Hungárián, Dinnyés Jóskán, Tolcsvayékon, a Kex-en, a Syriuson keresztül a Gemini-ig, amikor száz viruló szálra szakadt a beatzene.
A negyedik részben az angol mintára nálunk is kettészakadt rock és popzene szerepel. Nos, ebben azok a bandák, szólisták is megszólalnak, akik a könnyebb, populárisabb utat választották, de az ekkor megalakuló supergroup-ok, a progresszívek és a folk-rockot játszók is itt kapnak szót és hangot.
Az ötödik részben a megszülető harsány hazai rockhullám képviselői - Piramis, Edda, Nagy Feró, HBB - következnek, míg az utolsó részben a 70-es évek végének még színesebb kavalkádján a sor: a disco, a new wave, a punk, a blues, a rock and roll reneszánsz megjelenésével zárul a 85 részesre tervezett sorozat.
Az adásokban 6-8 percben az előadókról, azok munkásságáról, az adott kor társadalmi körülményeiről, néha nem közismert érdekességekről esik szó, míg 50 perc a muzsikáé.
VK: Hogyan sikerült beszerezni a zenéket?
GI: Három forrásból. Egyrészt saját CD-ről, lemezeimből, másrészt baráti körből származó felvételekből, végül igénybe veszem a modern technika adta lehetőséget: a ritkaságok fellelhetőek és letölthetőek a Youtube-ról. Tavaly vásároltam egy vinyl- lemezeket lejátszó masinát, melyről számítógépre lehet menteni digitalizált formában a számokat, sőt, „recsegés-mentessé" is lehet tenni őket.
VK: Hányadik műsorod lesz ez már? Az adások összeállítása Nálad most már - mondhatni - rutinszerűen megy?
GI: Hát, igen! Ez lesz az ötödik a sorban. A zenék műsorba szerkesztése az első, és legfontosabb feladat, mely alapos zenei felkészültséget kíván. A szakkönyvek, a lemezborítók és újabban az internet adta információk beépítése után a zenére szabom a szöveget, így másfél-két nap alatt megszülethet egy komplett adás.
2007. január elején indult első rádiósorozatom a szombathelyi központú, sárvári Isis Rádióban, amikor fő érdeklődési területem, a blues műfajában készítettem egy 62 részes műsort - haveri alapon - Pehi Laci felkérésére. A „Blues Mesterei" otthon nagy siker lett, sok jó visszajelzést kaptam a környezetemből akkor. 2008 tavaszán a Rádió Szombathely következett: itt a blues műsoromat, a „Blues Bűvöletében" címűt újabb anyagok beszerzése után 74 részesre bővítettem. 2009 tavaszától 2010 szilveszteréig ment le az ugyancsak a blues történetét kronológiailag bemutató „Blues Varázs" c. sorozatom a soproni Nap Rádióban, immár 84 adásban. 2012. januártól 2013 júniusáig ugyancsak a soproniak felkérésére készítettem egy új sorozatot „Beat Story - Brit beat a 60-as években" címmel, mely 67 adást tartalmazott.
A mostani lesz talán a legnehezebb, mert bár a történések egy részének aktív átélője, résztvevője voltam, sok olyan területet is érintenem kell, amely nem volt eddig a látókörömben. Mint az eddigi műsoraimból, megírt publikációimból is kiderül, szerintem a személyes élmény az, amelyik hitelessé, őszintévé, egyúttal érdekessé is teszi a produkciót. Remélem, sokan belekóstolnak az új műsorba, hogy azután folyamatosan hallgassák is!

Megjelent a vaskarika.hu portálon 2014. 01.17-én
**************************************************************************************

MAGYAROCK
A 60-s, 70-s ÉVEK HAZAI BEAT-, ÉS ROCKZENÉJE

I. ELŐZMÉNYEK

1. az 50-s évek magyar tánczenéje 2. a korai 60-s évek külföldi tánczenéje
3. a korai 60-s évek magyar tánczenéje 4. a klubrendszer kialakulása, jazz, rock’n’roll klubok
5. koppintások a Radio Luxembourg-ról

II. A MAGYAR BEAT MEGSZÜLETÉSE

6. Atlantis 7. Kék csillag, Bajtala, Echo
8. Beat-zenekarok a 60-as években 9. Illés: a korai évek
10. Illés: a befutás 11. Illés: állami beat-zenekar 12. Illés: a kései évek
13. Omega: a korai évek, Wittek Mari 14 .Omega: A befutás Presserrel
15. Omega: Hard-rock 16. Omega: Space-rock, nosztalgia
17. Metro 18. Scampolo 19. Liversing, Dogs, Meteor 20. Koncz Zsuzsa 60-as évek
21. Koncz Zsuzsa 70-es évek 22. Koncz Zsuzsa 80-as évek+ ős Syrius
23. Zalatnay Sarolta

III. A 60-S ÉVEK VÉGE- SZÍNES CERUZÁK

24. A nagy táncdalfesztiválok (66-72) 25. slágerbeat: Pannónia, Juventus
26. slágerbeat: Express 27. Kovács Kati-korai évek 28. Kovács Kati- kései évek
29. Hungária 30. Neoton 31. Atlasz 32. pol-beat: Dinnyés József, Gerilla
33. folk-beat: Tolcsvay-testvérek 34. angol példa: Radics Béla, Sakk-matt, Tűzkerék
35. underground: Kex 36. jazz-rock: Syrius 37. jazz-rock: Rákfogó, Bontovics Kati
38. jazz-rock: Mini 39. Az Ifjúsági Park aranyévei 40. Bergendy
41. Máthé Péter 42. Non Stop 43. Gemini

IV. A ROCK ÉS A POP KETTÉVÁLIK, a 70-s évek eleje

44. slágergyártók: Corvina, Apostol 45. szupergrupok: LGT (71-75)
46. szupergrupok: LGT (76-napjainkig) 47. I. pop-musicalünk: Képzelt riport
48. szupergrupok: Taurus 49. szupergrupok: Skorpió
50. slágerénekes szólisták (Ihász, Payer, Delhusa, stb.)
51. folk- zene: Sebő, Muzsikás, Vujicsics- együttesek
52. Értelmiségi sanzonok: Cseh Tamás 53. a vidék: Color 54. a vidék: East
55. kölyök Generál 56. Olympia -Generál + Charlie 57. magyar country: Fonográf I.
58. Fonográf II. 59. magyar country: Bojtorján 60. magyar country: 100 Folk Celsius
61. Szörényi Levente 62. Bródy János 63. I. rock operánk: István, a király
64. Illés Lajos 65. Zorán 66. Katona Klári 67. nagy szövegírók: Adamis Anna
68. nagy szövegírók: Horváth Attila, Dusán 69. Cserháti Zsuzsa 70. Victor Máté

V. ROCK HULLÁM- a 70-s évek

71. Piramis 72. Beatrice & Nagy Feró I.73. Beatrice & Nagy Feró II.
74. P. Mobil I.75. P. Mobil II. & P. Boksz 76. Karthago 77. V’Moto Rock
78. Edda korai évek 79. Edda kései évek 80. Dinamit, P. Box
81. Korál, Balázs Fecó 82. Hobó Blues Band- korai évek
83. Hobo Blues Band- máig 84. Bikini

VI. POP ZENEI KALEIDOSZKÓP, bekóstoló a 80-as évekbe

85. disco sztárok -Neoton Família, Szűcs Judit, Kati & Kerek Perec
86. új hullám: KFT 87. új hullám: Európa Kiadó, stb.
88. a hazai punk kialakulása 89. a hazai blues kialakulása: Vas Zoli, Palermo,
90. a rock’n’roll feltámadása-Hungária, Dolly Roll, Komár László

A műsor- sorozat 2014. január 19-től 2015. október 15-ig ment, 90 részben, vasárnap, később csütörtök este 22 órai kezdettel, 58-62 perces időtartammal

2014. január 14., kedd

Magyarock-Gróf István új adássorozata

Magyarock – Gróf István új adássorozata a soproni Nap Rádión

Láthatatlan Sárvár | Az illusztrációhoz a P. Mobil Honfoglalás című lemezének borítóját használtuk fel
Gróf István neve nem lehet ismeretlen a Láthatatlan Sárvár olvasói számára, hiszen sok hangulatos írását olvashattuk már blues, jazz, rock koncertekről. István a zenéhez kapcsolódó ismeretterjesztés elkötelezettje is, több rádióműsort vezetett, legutóbb tavaly előtt adtuk hírül, hogy Beat Story címmel rovata indul a soproni Nap Rádióban. Január 19-étől ugyanitt a ’60-as, ’70-es évek magyar beat-, és rockzenéje kerül fókuszba, ekkor indul ugyanis Magyarock című műsora.

A Magyarock – Gróf István műsorvezetésével – január 19-én 22 órakor jelentkezik először, műsoronként körülbelül egyórás lesz sok-sok zenével.
A fontosabb fejezetek:
1. Előzmények – a hazai tánczene az ’50-es, ’60-as években, klubélet, koppintások a Luxiról
2. A magyar beat megszületése: Atlantis, Scampolo, Illés , Omega, Metro, Koncz, Zalatnay
3. A beat színesedik: folk-, pol-beat, soul, slágergyártók, underground, jazz-rock
4. A ’70-es évek eleje, a pop leválik a beat-zenéről, magyar country, supergroupok
5. A rock-zene megszületése, aranyévei, nagy bandái: Piramis, Edda, P. Mobil
6. A ’70-es évek vége: új műfajok: disco, új hullám, punk, blues, a rock and roll reneszánsza
A sorozat 85 adással jelentkezik majd, a Sárváron is fogható Nap Rádió 94,1 Mhz hullámsávján hallgatható, vasárnap esténként 22 órai kezdettel. Az adás online is elérhető a Nap Rádió honlapjáról.

Megjelent a www.lathatatlansarvar.hu portálon, 2014.01.14-én

2014. január 3., péntek

Blues évvége a Muzikumban

2014.01.03. - Gróf István

Régi, patinás közéleti klub, a Nemzeti Múzeum tőszomszédságában működő Kossuth Klub egy bő éve új kulturális és kulináris szolgáltatással indította be bisztróját és zenei klubját, Muzikum néven. A klub többek között a hazai blueszene törzshelyévé is vált azáltal, hogy heti-kétheti rendszerességgel hívja meg a műfaj kortárs bandáit. Így volt ez az év végén is, mikor is vasárnap este a hazai delta blues egyik legnívósabb csapatát, a Szabó Tamás szájharmonikás vezette Mojo Workings-et, Szilveszter előestéjén pedig a 60-as, 70-es évek brit R & B zenéjében otthonosan mozgó Living Blues Projectet látta vendégül.

A helyszín optimális, hiszen a klub szépen rendezett; színvonalas környezetben, kényelmes, jól hangosított koncertteremmel, elérhető árú szolgáltatásaival ideális körülményeket biztosít a koncertlátogatóknak. Pláne, ha kitűnő muzsikát is kapnak. Talán a legendás londoni Marquee Klubban éreztem magam ilyen ragyogóan anno, akkor Stan Webb Chicken Shack-jét hallgatva. A 30-as, 40-es évek Memphis városához köthető, ott felvirágzó country-bluesát mutatta be magas színvonalon, mai kifejezéssel unplugged hangszerelésű dalaival a Mojo Workings. A trióban a legtapasztaltabb, a zenekarvezető Szabó Tamás harmonikás-énekes mellett Honfi Imre Olivér és Horváth János gitározott és énekelt. Érdekes, hogy ebben a kis országban a bluesharmonika hangszerének három olyan állócsillaga zenél immár 2 évtizede, akiknek fénye nemhogy kopott volna, hanem - valahol persze mindhármójukat a megújulás belső kényszere inspirálta -, az élvonalban dolgoznak folyamatosan: Pribojszky Mátyás, Ferenczi György és persze Szabó Tamás.
A Mojo Workings ruházatát, megjelenését is a 30-as évek amerikai divatjának megfelelően alakította, de a megszólaló zene volt az, amely az igazi Mississippi-blues hangulatát tökéletesen adta a zsúfolásig megtelt terem közönségének. A trió blokkban elhangzott néhány szám az eredetileg egyhúros, de itt Olivér tolmácsolásában kéthúros, ősrégi afro-amerikai házi gyártású gitárelőzmény, a diddley bow fadeszkára erősített húros hangszerén is. A Lonnie Pitchford által kivitelezett, és Robert Lockwood által ismét használatba hozott hangszeren még Robert Johnson tanította az ifjú Lockwoodot, de ezt a népi hangszert hallhattuk mi is itt Vasban tavalyelőtt a Lamantin Jazz Fesztiválon Ben Prestage jóvoltából. S jöttek a Memphis-bluesok egymás után, a Friend of Devil, a Memphis Town, a Workin' In The Cool Mine, majd a kicsit későbbi, a londoni Peter Green által a 60-as évek végén írt Looking For Somebody, melyben Tamás káprázatos harmonikaszólóiba három akusztikus dobbal játszottak alá. Mindhárom tag felváltva énekelt szólót, s ámbár egyikük énekhangja sem kiemelendő, az igényes vokálok mégis élvezetessé tették a dalokat. A Pawn Shop-ban éppen János énekelt, de inkább Olivér, és főképp Tamás tette ezt szólóban, utóbbi megénekeltetve a közönséget is a Don't Ha-ha c. felelgetős bluesban. De már a trió blokk előtt bemutatkozott a meghívott vendégek egy része, így Gayer Ferenc bőgős és Mezőfi István 'Fifi' dobos is, akik az It's Hurts Me Too örökzölddel rögtön megadták a buli parádés hangulatát.
Az akusztikus blokk után újabb vendégek következtek: előbb a steel- gitáron játszó Nikodém Norbert, akinek még egy jóízű improvizációra is futotta erejéből, később pedig Mazura János tubás, aki rögvest szabadnapra zavarta a bőgőst, a 20-as évekbeli stílusban hozva a basszust, hol jó kis ragtime, hol jug, hol a könnyebben emészthető dixie muzsikával. A popularitást a Susie Que c. ismert rock-blues jelentette a koncerten; a Rolling Stones és a CCR által is feldolgozott dal utolsóként hangzott el az elköszönés előtt.
A jó kis tercekkel hangzatos, lépegető shuffle, a Lonesome House volt az első ráadás szám, mind a hat zenész közreműködésével, majd az utolsó zárószámot, a Cup of Tea-t a visszataps után a közönség közé telepedő trió adta elő, ismét akusztikus hangszerelésben.
Komoly szakmai teljesítmény és hangulatos, korabeli előadásmód - ezzel összegezhető Szabó Tamásék produkciója, amellyel, mint közismert, nemcsak a szakmát, hanem minket, a közönséget is teljesen elbűvölték aznap este.

Egészen mást hallottunk másnap, ugyanitt. Martsa Balázst idézve white boy blues következett a budapesti Living Blues Project tolmácsolásában. Ahogyan a velem együtt ott koncertező barátommal megegyeztünk, egy generációs nonszensz volt, ami történt: jórészt 65 éves embereknek 50 éves dalokat játszottak 30-35 éves zenészek. Igen, mert Jimi Hendrix, Clapton és Bruce Cream-je adta a műsor javát. A legszebb egykori blueshagyományoknak megfelelően a csapat összeállítása már akkor nem volt a beharangozottnak megfelelő, mint amikor előtte egy nappal meghirdették. A Kőmíves Stone András és Draskóczy Csaba gitáros duó mag mellett Borbély Tamás megbízható, alapos, és néha - miért ne? - frontvonalba törekedő basszusjátéka, a precíz, a ritmusszekció fő feladatát szolidan magánviselő Németh-Szabó Tamás dobolása megadta a keretet aznap estére. A meglepően profi, a zongora, az orgona-, és az összes többi billentyű hangszínt arányosan - helyesen - visszafogottan, de az impróknál ötlettel és fantáziával telitöltve játszó billentyűs, Szabó Tamás játéka meglepi volt számunkra ugyanúgy, mint a tavalyi felállásban szerepet kapó Hollai-Haiser Ádám énekes fellépése is.
A Highway Chile nem Hendrix legtöbbet idézett dala. Ők ezzel kezdtek, majd a Purple Haze következett a leggyönyörűbb lírai progresszív blues-zal, a The Wind Cries Mary-vel a nyomában. Hendrixet játszani bárkinek a világon hatalmas kihívás. Azokkal az elmaszatoltnak tűnő, szürreális akkordmenetekkel, azokkal a gitárhang-böfögésekkel, azokkal a benyögött énekfoszlányokkal, a technikailag utánozhatatlan hangvarázsokkal igazából senki nem tud igazi követő lenni. Vannak olyanok, akik ezt megpróbálják hangról-hangra lekövetni, és vannak, akik saját felfogásban értelmezik újra a műveit. Ezen szerencsések közé tartozik Draskóczy Csaba gitáros is, akinek ez sikerült, és néha felforrósította a klubterem levegőjét.
A kemény blokkban még egy Cream-örökzöld, Howlin Wolf blues-fater száma, a Sitting on the Top of The World hangzott el, hogy átadja helyét a trióban - két gitár és harmonika - előadott unplugged- műsorrésznek. Az „új" énekes, Kovács R. Gábor nagyszerű zenész: nemcsak énekel, harmonikázik, de a kis játékhangszeren, a kazoo-n is lejátszott néhány rögtönzést, jó zenei érzékkel. Robert Johnson Crossroads-ja, Muddy Waters Hootchie-Cootcie Man-je, Ray Charles Mess Around-ja hangzott el többek között, itt már inkább Kőmíves Stone Andris feketeérzelmű gitárkíséretével kiemelten.
Majd az újbóli elektromos blokkban jöttek tovább a Hendrixek, így az egekig felturbózott Hey, Joe, a Fleetwood Mac-számok, majd néhány amerikai, - Canned Heat, Z.Z. Top, a mindenhol, így Jimi bandájában is helyet kapó Buddy Miles -, hogy az Axis Bold As Love-val köszönjenek el az előszilveszterező rajongóktól. A mozgásában Mick Jagger, viselkedésében Jim Morrison, zenei ízlésében Paul Rogers, énekhangjában Robert Plant nyomdokain haladó énekes, Hollai Ádám megint főszereplő lett: a kitüntető frontember jelző az utolsó számokban egyértelműen rá volt illeszthető.
Jó volt látni, hallani, megtapasztalni, hogy a megfelelőképpen tálalt blueszenének a 2010-es években is van tábora, hallgatósága, így jövője is. Így legyen! Merész klubtulajdonosok, eltökélt zenészek: várjuk a folytatást!

Megjelent a www.vaskarika.hu és a www. bluesvan.hu portálokon