2003. július 25., péntek

JOANNES SYLVESTER PANNONIUS DE ZYNYERVARALYA

JOANNES SYLVESTER PANNONIUS DE ZYNYERVARALYA

"Nyelvünk éppúgy szabályokba foglalható, mint a három jeles nyelv, a héber, a görög és a latin közül bármelyik...E kincset, anyanyelvünket, mely eddig rejtve volt, most felfedezve, feltárjuk és napfényre hozzuk,s ha nem vonakodunk élni vele...koldusból egyszeriben dúsgazdagok leszünk"- írja az első magyar nyelvkönyv írója, Sylvester János 1539-ben. A kincset, nyelvünket, melyet teljes mértékben majd 300 év múltán, a reformkor hajnalán, Kazinczyék tártak fel és hozták napfényre pezsgő XIX. századi literátoraink idején, megint csak óvnunk kell! Bölcs humanistánk szavai ma is aktuálisak: nem kellene vonakodni élni, használni ismét egyszer már felfedezett nyelvünket.
Nagyszabású- személyhez és alkalomhoz méltó- ünnepségsorozatot szervezett híres szülöttje, Sylvester János születésének 500. évfordulóján testvérvárosunk, az erdélyi- partiumi Szinérvásalja. A június 21-22-én megtartott emlékünnepségre- melyre a meghívót Szilágyi Béla, a helyi magyarság szellemi motorja, RMDSZ városi képviselő már jó két hónappal ezelőtt gondosan a kezünkbe nyomta-, négytagú küldöttséggel képviseltette magát városunk: Dr. Dénes Tibor polgármester, Szentgyörgyi László református lelkész, Antal László, a Fidesz Sárvári Szervezetének alelnöke és e sorok írója, önkormányzati képviselő, az Oktatási-, Művelődési- és Sportbizottság elnöke.
A június 21-i, szombati napon a Református Egyházközség és a Bocskai Szövetség szervezte ünnepségét a helyi református templomban, mely ez alkalomra zsúfolásig megtelt. A helyi RMDSZ által kiadott emlékfüzetet, Szinérváralja magyar nyelvű könyvecskéjét is árusították ez alkalommal a bejáratnál. Ez egyrészt azért okozott örömöt, mert városunk segítségével, a sárvári Új- Sziget nyomdából!! került a vásárlók elé. Másrészt azért, mert jó pár esztendővel ezelőtt hasonló tartalommal és nyelven nem jelenthetett volna meg ez a kiadvány. És nemcsak financiális okok miatt! A nagy humanista születésének félévezredes évfordulójára szervezett emlékünnepségre egyébként a rendezők szerették volna a helyszínen bemutatni az Újszövetség első magyar fordításának három, még megmaradt példányából egyet, de ez nem sikerült. (Egy példány a Kecskeméti református Egyházközség tulajdonában van, két darab pedig valahol Nyugaton...)
Az istentiszteleten Tőkés László főtiszteletű püspök úr, a Királyhágó- melléki református Egyházkerület püspöke hirdetett igét,... A rendezvényen felszólalt Szűrös Mátyás egykori köztársasági elnök, Antall József egykori miniszterelnök özvegye, Klára asszony, továbbá egyházi és világi méltóságok is. A templomi ünnepség fontos pillanata volt, amikor Gheorghe Carabat, a város polgármestere post mortem Szinérváralja díszpolgárává avatta a humanista bibliafordítót.
Ezzel a mozzanattal a Sylvester személyét érintő hagyományápoló munka- mely csak a '90-es romániai forradalom után csatlakozhatott a sárváriakéhoz-, nemzetre való tekintet nélkül elismerésre került, sőt alaposan felértékelődött. Ezt hangsúlyozta beszédében e sorok szerzője is, mint a sárvári küldöttség szónoka a templomi ünnepséget követő, a templomkertben felállított Sylvester- emlékmű koszorúzásakor. A köznép által beszélt "vulgáris" nyelv nyomtatásban ez ideig nem jelenhetett meg. Csak a reneszánsz, és annak szellemi áramlata, a humanizmus, illetve az egyházban bekövetkező mélyreható változások, a reformáció hozatta felszínre a nemzeti nyelv írásban való megjelenítésének szükségességét városaink közös büszkesége, Sylvester János jóvoltából. Megköszönte a jelenlevőknek az emlékünnepség megszervezését, a hagyományőrzés ily felemelő megnyilvánulását. Az aznapi ünnepség zárásaként Szinérváralja polgármestere a református templom előtt levő teret- az önkormányzat döntése alapján- ezután hivatalosan is Sylvester térré nyilvánította. A kétnyelvű emléktáblát a helybeli és a magyarországi testvérváros polgármestere leplezte le.
Másnap a katolikus templomban folytatódott az ünnepségsorozat. A szentmisét Mándi János egri kanonok celebrálta. Ezt követően dr. Gábor Csilla kolozsvári irodalomtörténész tartott Sylvester János nyelvi és irodalmi munkásságáról átfogó tudományos értékelést...
Két napon keresztül motoszkált bennem Bocskai István végrendeletéből egy idézet: " meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyar Országi Híveinket az egymás közötti szép egyezségre...atyafiúi szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt léteznek is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az Erdélyieket tőlük ne taszítsák ő atyafiainak, és ő véreknek, tagoknak."
Ígérjük, azon leszünk!

Gróf István
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyam 15. számában, 2003. július 25-én

2003. július 4., péntek

KILÁTÁSOK ÉS ESÉLYEK

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
GIDAI ERZSÉBET: KILÁTÁSOK ÉS ESÉLYEK

Az Évezrednyitó beszélgetések című sorozat idei ötödik előadásán dr. Gidai Erzsébet volt Gróf István és a város vendége. A Nyugat- magyarországi Egyetem dékánja az Unióba való belépés utáni kilátásainkat és esélyeinket taglalta a jelenlevőknek.
Sajnos nem tájékoztattak bennünket megfelelően a csatlakozás áráról. Tehát egy un. "vakszavazás" történt, ami szerintem ezért törvénytelen volt- mondta a professzor asszony. Majd így folytatta: a XX. és a XXI. század legnagyobb vesztese a magyarság. A történelmi események miatt szétszedett országunk elvesztve vagyonát, egy ágról szakadt, szegény csoportként fog belépni az unióba, ekként is fogadják majd. Ennek a bürokratikus, parancsuralmi rendszernek katonai övezetként, piaci tranzit országként van szükség hazánkra. Ezenkívül egy olyan népmozgási folyamatnak adnak szabad utat, ami a népesség szerkezetváltozásához vezet. A legnagyobb baj pedig az, hogy a beáramló betelepültek előnyöket élveznek az itt élőkkel, vagyis velünk szemben. Én azt vallom: minden embernek annyit, amiért megdolgozott. Aztán dr. Gidai Erzsébet a kormányok felelősségéről beszélt. Többek között kijelentette: soha nem volt egy olyan tisztességes vezetésünk, amely le merte volna tenni az asztalra a magyarság és az elcsatolt területek ügyét. Pedig a határ-revíziótól nem kell félni. (Természetesen nem egyszerre, hanem lépésről lépésre kellene végrehajtani). Egységes magyar nemzetként kellett volna csatlakoznunk az unióhoz. Egy olyan kormányt kellene végre hatalomra juttatnunk, amelyiket az is érdekli, hogy mi lesz velünk, egyszerű emberekkel, amelyik nem valamelyik nagyhatalmat akarja feltétel nélkül kiszolgálni, hanem a magyarság érdekeit képviselné különböző nemzetközi fórumokon. A világban sok helyen nagy az elégedetlenség, a feszültség. Az uniós birodalom is el fog pusztulni, szét fog hullani- úgy 2010-2015 körül-, mert egyetlen nemzet sem viseli el a nemzeti identitásán esett csorbát.
Felmerül a kérdés: mi van, ha kívül maradunk, ha nem lépünk be? Két lehetőség: vagy újra kell kezdeni az alkufolyamatot, és beépíteni, érvényre juttatni érdekeinket, vagy saját erőforrásainkat úgy megtartani, illetve visszaszerezni, hogy fenn tudjuk tartani magunkat és kivárni a birodalom bomlását. Magyarországon sem hallgat mindenki, ezért úgy érzem, egy nagy tisztulás előtt állunk. Azt kívánom, hogy ezt minél előbb érjük meg!- fejezte be kemény, de nemzetféltő gondolatait a neves közgazdász.
A beszélgetés végén dr. Gidai Erzsébet válaszolt a felmerülő kérdésekre.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 13. számában, 2003. július 4-én