1996. augusztus 30., péntek

A SZARVASSÁ ÖLTÖZTETETT LÓ- MILLECENTENÁRIUMI EMLÉKMŰAVATÁS KÖRMENDEN

Gyors egymásutánban kétszer is megirigyeltem körmendi polgártársaimat. Először júniusban, mikor is felkérték városunk kiváló képzőművészét, Lakatos Józsefet egy augusztus 20-án avatandó millecentenáriumi emlékmű elkészítésére. Az, hogy nem élt a kézenfekvő lehetőséggel nálunk egy alapítvány, társadalmi, politikai, önkormányzati szervezet sem, szinte érthetetlen.
Másodszor, mikor kézbe vettem az emlékművet megrendelő Körmendi Kulturális Műhely, a körülötte csoportosuló ellenzéki politikai pártok és a polgári Kör által megjelenített újságot, a kéthavonta megjelenő Körmendi Figyelőt. A Millecentenárium emlékére szerkesztett augusztusi szám több, mint háromnegyedét az évfordulónak szenteli. Igényes, főleg történelmi, művészeti, néprajzi vonatkozású írásokat közöl.
A körmendi Hősök Terén felállított emlékmű egy tölgyfaoszlopra erősített, négy kör alakú- ugyancsak tölgyből faragott- reliefből, az oszlop tetejére rögzített lókoponyából és az abból kiágazó vasból készített szarvasagancs- imitációból áll.A közel öt méter magas mű négy reliefjén- melyből kettő- kettő egymás alatt frontálisan, illetve hátul van elhelyezve-, a győztes vezér, a turulmadár, az életfa- motívum és a szarvas- motívum van megjelenítve. Az oszlop tetején a lókoponya a korabeli lótiszteletre utal, míg a szarvasagancs az egyik totemállat dísze. A lovat- a kódexekben megörökített kultikus rítusok szerint- gyakran szarvasnak "öltöztették", imitálták. A Hősök terén, - Budapesten-, hasonlóképpen ábrázolták a Hét vezér szoboregyüttesben Huba vezér lovát is. Az emlékoszlop kis dombon áll. A domb- szimbolikusan- az országot jelöli, mint a magyar címerben is, ahol a kereszt a hármashalomból emelkedik ki.

Az avatóünnepséget Farkas József nyugalmazott polgármester nyitotta meg, és köszönte Lakatos művész úr munkáját a körmendiek nevében. Ezt követően varga Géza keletkutató történész mondott ünnepi beszédet. Szólt a magyarság eredetéről, és az őshazából hozott kulturális- társadalmi hagyományokból kiindulva az ezeregyszáz éves történelmünk eseményein keresztül jutott el napjainkig. Itt példaként idézte fel honfoglaló vezéreink személyes, példamutató hősiességét, bátorságát, melyre manapság ugyancsak szüksége lenne az ország vezetőinek. "Nem olyan vezetők kellenek, akik kieresztik a hiénákat a nép közé, hanem olyanok, akik elpusztítják azokat."- zárta szavait a történész.
A megnyitó ünnepség a szombathelyi Magor Íjász- hagyományőrző Egyesület bemutatójával ért véget. A lélegzetelállító szertartás a táltos utolsó három "áldásával" zárult: békességet kívánt a népnek- ősi rítus szerint elégetett két keresztbetett nyílvesszőt-, egészséget a harcosoknak és az ősanyától bő gyermekáldást kért az asszonyoknak. Ami igaz, az igaz, mindháromra alapos szükségünk van...

Gróf István

megjelent a Körmendi Figyelő IV. évfolyamának 4. számában, 1996.08.14-én, és
a Sárvári Hírlap VIII. évfolyamának 17 számában, 1996.08. 30-án