A HAZA SZÉP- BESZÉLGETÉSEK A VASVÁRI JÁTÉKSZÍN EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN

A HAZA SZÉP- BESZÉLGETÉSEK A VASVÁRI JÁTÉKSZÍN EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN

2024. január 12-én, pénteken este hagyományos, a Millennium óta szervezett beszélgetésre hívta öt kiválasztottját Gergye Rezső, a Vasvári Játékszín Egyesület elnöke a kisváros nevezetes Béke-házába. A vasvári béke (1664) aláírásának helyszíne szépen felújított épületében, annak fagerendás Nagytermében került sor a diskurzusra.

A szépszámú hallgatóságot Gergye Rezső köszöntötte, majd kérte, hogy vendégei fejtsék ki nézeteiket, emlékezzek történetekkel, avagy fogalmazzák meg véleményüket a haza, szűkebb pátriájuk fogalmával kapcsolatosan. Elsőként Tanai Erzsébet vasi népdalénekes szólalt fel, és elmesélte, hogy a népművészettel előbb a népi hímzés kapcsán került kapcsoltba, később, már tinédzser lányként került énekesként a köztudatba. Vas megyét hazájaként szereti, Káldi születésű, de a sárvári hímző-szakkörök, a velemi kézműves táborok, a gencsapáti népi hagyományőrzők, és a szombathelyi Ungaresca együttes fontos állomásai életének.
Ezután jómagam következtem. Hét momentumot idéztem fel:
- Nagyszalonta, 1958 nyara. 9 éves vagyok. Gumikerekű lovas-kocsival megyünk, egy közeli tanyára, Marika nagynénémhez. Nagyszalontáról, ahol édesanyám nyolcadmagával, 100 évvel Arany János után született, hajdú családba. Meglátogatta testvéreit, és engem is magával vitt. Egy másik országban voltunk már, Romániában. Jött a fürge, egytengelyes határőr-lovaskocsi, és miután igazoltattak mindnyájunkat, persze románul, elhajtva, direkt belehajtottak a mi kocsink gumikerekébe. Dúrdefekt! Addig szólt a nóta a tizenvalahány utas, nagymamák, anyukák, gyerekek ajkáról, de ekkor hírtelen abbamaradt. Miért utálnak a románok minket, magyarokat, Édesanyám?
- István, a Király, 1984 nyara, Királydomb. Éppen hogy elcsíptük. Történelem volt. Csak a Kádár-ellenes áthallásokat szűrtük ki mindnyájan, esetlegesen mást nem! A magyar Himnuszt könnybe-lábadt szemmel akkor énekeltem el életemben először több-ezred magammal.
- Egy évet kellett csak várni! Sárvár, Nádasdy vár, III. Históriás napok.1985. május. Tóth Ferenc „Virsli” népművelő szervezte a nemcsak zenészeket, Dinnyés Jóskát, Dévényi Ádámot ide, hanem költőket is. Ratkó Józsefet, és Utassy Józsefet. Repedtek az évszázados falak a költők kemény előadási alatt. Nagyon nem fogták vissza magukat. Valami van a levegőben, konstatáltam, megállíthatatlanul közeleg a VÁLTOZÁS!
- 1988 nyara. A Magyar Nemzet lehozza a Lakitelki nyilatkozatot, Pozsgay szerint nem ellenforradalom volt 56, Lengyel Lászlóék a baloldalt újítgatják. Ősszel beléptem az MDF-be. Nemcsak hátulról, oldalról, hanem tevőlegesen, a közepébe. Lelkesen, bátran, naivan. Előbb Sárváron, majd a megyében is az első sorokban politizáltam. 94-98 között a megyei közgyűlésben, 98-tól négy évig Sárvár város alpolgármestereként.
- A Magyar Millennium ünnepségsorozata elégtétel lett számomra. 1997-ben a Feszty- körkép megnyitása a Parkkal együtt Ópusztaszeren, 1998-ban a múzeumi műtárgyból a Parlamentbe felkerülő szent ereklyénk, a Korona bemutatása, 1999-ben, a vértanuk halálának 150 éves évfordulóján Aradon tett látogatásunk a részeg románok felbérelt provokátorai által pattanásig feszült légkörben történő megemlékezésén, mind-mind előzetese volt a 2000-es ünnepségsorozatnak. Városom tisztségviselőjeként emlékszobrot- Lakatos József millenniumi Boldogasszonyát avattuk, és az Ezredvégi beszélgetés- sorozattal elkezdtem egy olyan nyilvános előadás sort szervezni, mely 17 éven, 2000-től 2016-ig ment Sárváron. A 75 beszélgetésen, melyet egy-egy művész, tudós, politikus, sportoló előadása vezetett be, a kérdéseimmel kezdődött beszélgetéssel folytatódott, hogy a végén a közönség is belefolyjon. Öt kötetben jelentek meg a lejegyzett előadások. (felmutatom) Célom volt, hogy egy évtizeddel a rendszerváltozás után a nemigen akaródzó egységes nemzettudat kialakítását elősegítsem Sárváron és a megyében. Azt hiszem, némileg ez sikerült, és hogy a Nádasdy vár dísztermében a telt házak nagyot lendítettek ezen.
- Nemzetsirató volt számomra a 2004. dec. 5-i népszavazás. A kettős magyar állampolgárság megalkotásáról szóló. Egy baloldali politikustársam fel akart jelenteni, miszerint írásomban szégyenletesnek tartottam nem szavazatukat.
- Vissza, 1997-re. Petőfi Csarnok. A nem eléggé elismert Illés Lajos zeneszerző- művész-kántor hazai szerzők költeményeit megzenésítő Magyar Ének c. ciklusát mutatták be. A hazaszeretet egyik legnagyszerűbb kinyilatkoztatása. Benne a feledhetetlenül megkapó ötnegyedes Szózat megzenésítéssel. Egy csoda! Ha rajtam múlna, felcserélném az Egressy-félével. Végül ebből idézek egy Horváth Sándor verset: „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható, mert a haza, lelked része, határait beléd véste, ezer éve, ezer éve a hit,…mert a haza te magad vagy”.

Ezután Tóth Hanga, a vasvári kötődésű, és a Szombathelyi Kötélugró Klub színeiben Európa szerte hírnévre szert tett sportoló következett. Ő inkább Vasvár városához kötötte a haza, az otthon fogalmát. A közeli andrásfai Bóbics Eleonóra következett, szép szőttes ruhájában. Elmondta, hogy közösségfejlesztő munkáját így, hogy nyugdíjba vonult, még erőteljesebben tudja ezután végezni falujában, ahol a hazája van, és ahol a helyi és a magyar kultúra terjesztése fő célkitűzése. Végül a betegeskedő Angelico atya helyett beugró Horváth Csaba zalai fazekasmester kapott szót. Kihangsúlyozta, hogy a hazai ihletettség mellett különösen fontos volt számára a határon túli magyarság kultúrájának beépítését (pl. Korond) munkásságába. Tanai Erzsébet egy gyönyörű csángó balladát énekelt el a hallgatóságnak, melyet sokan rögzítettek is készülékeiken, majd Rezső körkérdésére adtak választ a felkért vendégek: egy-két szóval mondjuk el, mit gondolunk erről: mi a haza? Majd kötetlen beszélgetéssel, pogácsázással, forralt borozással zárult a hideg januári beszélgetős este.
Lejegyezte: Gróf István
fotók: Vasvári Hírlap