A VIETNAMI PAPUCSOK ÉS A LAMPIONOK FÖLDJÉN IV. RÉSZ- MÉGEGYSZER, BŐVEBBEN

A Vietnámi papucsok és a lampionok földjén IV. rész
Szöveg és fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő

Da Nangból az Air Asiaval repültünk vissza Thaiföldre, búcsút intve a szépséges Vietnámnak. Bangkok nagyon komor arccal fogadott, nem esett, hanem zuhogott az eső. Hatalmas fekete felhők telepedtek a városra, de mire megérkeztünk a szállodához a repülőtéri járattal, már sütött a nap. Hogy aztán a megszokott Khaosan Road - Rambuttri Road - láb- és hátmasszázs - étterem körutat már teljes nyugalomban végigjárjuk este
. Egyik bangkoki napunk a Kétségbeesve keresem Susant című film szellemében telt el, a férjem egész délelőtt „kétségbeesve" kereste Bangkok Dusin negyedében a Vimanmek palotát. Ezt egyszer már megtette évekkel korábban is, de akkor sem találta meg. Ez a keresgélés sok kilométer megtételét jelentette, amíg a Chao Praya folyó partján levő szállodánktól a széles sugárutakon át elsétáltunk az Amhorn Sathan rezidenciáig, amely jelenleg is X. Rama király elsődleges otthona. A Vimanmek palota, amely viktoriánus stílusú, nyugati hatásokkal és thai építészettel kombinálva lett megépítve, híres látnivalója Bangkoknak az útikönyvek alapján. Úgy írják le, mint gyönyörű, parkban álló épületet, amelynek alsó szintje téglából, felső szintje pedig arany teakfából készült, és 72 szobája különleges színűre van festve. Hiába kerestük az épületet, segítségül hívva a királyi rezidencia előtt posztoló őröket is, kiderült, hogy 2016. óta nemcsak hogy zárva van, de a műholdképek azt bizonyítják, hogy már le is bontották az épületet.

A Vimanmek palota helyett így a közelben található Wat Benchamabophit Dusitvanaram buddhista templomot látogattuk meg, amelyet Márvány templomként ismernek, mivel carrarai olasz márványból épült. A sok gyaloglástól és csalódástól, miszerint kámforrá lett a palota, bevágtuk magunkat egy tuk-tukba, hogy az elvigyen bennünket a legközelebbi sky train állomásra, és kipróbáljunk egy másfajta városnézést is.
Amikor Bangkokban úgy érezzük, hogy a kaotikus forgalom miatt összecsapnak a hullámok a fejünk felett, van segítség, és ez fentről jön, a káosz felett lebeg. Ez nem más, mint a megemelt szinten közlekedő sky train, az „ég-vonat", amely egy kiszámítható, biztonságos, gyors közlekedési eszköz. Soha nem hagyja az embert cserben, hűvös van a kocsikban, elegáns szerelvényein utazva magasan siklunk a város felett - tökéletes megoldás városnézéshez.

Aznap még repetáztunk is, mert újra elzarándokoltunk az Arany Hegyen megépült Wat Saket templomhoz, ahová 344 lépcsőn kell felmászni. És mivel volt rá időnk, újra megcsodáltuk Vat Arun csodálatos buddhista templomot a folyó partján.
Utolsó, GetYourGuide irodán keresztül foglalt utazásunk a Maeklong vasúti piacra, és a Damnoen Saduak úszópiacra vitt, amelyek kétórányi távolságra vannak Bangkoktól. Kora reggel a Chao Praya folyó melletti River City bevásárlóközpont parkolójában volt a találkozási pont. Bangkokban, Hanoitól és Hoi An-tól eltérően, az utazás szervezői csak komoly felár ellenében veszik fel a turistákat a szállodákból.

A Maeklong vasúti piac a világ egyik legfurcsább helye, naponta átmegy rajta a Wongwian Yai és Samut Songkhram között közlekedő szerelvény. Ez a piac pontosan olyan, mint Hanoiban a „vonat utca", a „Train street", csak itt a vonat egy nyüzsgő hal, zöldség és gyümölcspiac kellős közepén halad át. Itt nem a sínek mellett, hanem a vonaton utazva vártuk az élményt. A piac, amely a Thai-öbölben található, 1905 óta működik. Mivel a közelben élők főleg halászattal foglalkoznak, a tengerből származik a legtöbb termék. A vasút megépítését az indokolta, hogy a friss áru minél hamarabb és könnyebben eljusson Bangkokba, és más városokba. Kisbuszunkból kiszállva, a vonat érkezésére várva, meglátogattunk néhány sólepárló vállalkozást, a sót a tenger vízéből nyerik. A 11.10-es járat percre pontosan érkezett meg. Jó sok turista várt rá, volt is nagy tülekedés, mindenki ablak mellett szeretett volna ülni, csak azt nem tudtuk, hogy a jobb vagy a baloldalon lesz a „szenzáció".

Hangos kürtszóval, 30 km/óra sebességgel haladva értünk be a piac területére. Sztárnak éreztük magunkat, mert a sínek mellett álló turistatömeg minket, mármint a vonatot fényképezte, hatalmas tapsvihar és éljenzés közepette. Hanoival ellentétben itt nem egy szűk sikátor a látnivaló, hanem egy forgalmas, emberekkel teli, működő piac, amin átrobog a szerelvény. Az árusok kosaraikkal, portékáikkal ott árulnak egész nap, és amikor meghallják a sípszót, mindent lerángatnak a sínekről, becsukják ernyőiket. A vonat közvetlenül az orruk előtt robog el, szinte súrolva őket.
A Maeklong piactól félórányi utazásra található Thaiföld leghosszabb és leghíresebb csatornája, a Klong Damnoen Saduak, amely azért épült, hogy biztosítsa a környéken a széleskörű kereskedelmet és közlekedést.

A csatorna 32 kilométer hosszú, több kisebb ággal rendelkezik, ezen alakult ki az úszó piac, amin a helybeliek hosszúorrú csónakokról árulják portékáikat. A kormány felismerte a lehetőséget, hogy a külföldi turisták számára igazi látványossággá lehet kialakítani a piacot. Így lett híres a Damnoen Saduak, ahol üzletek és lelkes csónakárusok várják nap mint nap Bangkokból a szervezett úttal odalátogatókat. A covid járvány azonban nem csak az ország turizmusának, hanem az úszó piacnak is sokat ártott. Megcsappant az odalátogatók száma. A 12 méter széles csatornán ottjártunkkor több csónak ringatózott, ezekben harsány, szalmakalapos asszonyok kínálták eladásra a szépen becsomagolt ragacsos rizst, mangót, ananászt és kókuszdiót. Egyesekben kis konyha is működött a fedélzeten, hagyományos thai ételeket főznek rajtuk eladásra. Az árusok beszélgetnek, nevetgélnek, színpompás kavalkád van vízen-földön, curry illat száll a levegőben. Látni lehetett erőszakosabb árusokat is, akik kampós végű botjaikkal magukhoz húzták a turistákkal teli csónakot, rájuk tukmálva portékáikat. Nekem valamiért nem tűnt hitelesnek a piac. Mintha mindenki statiszta lett volna egy színdarabban. Véleményemtől függetlenül hangulatos és nagyon népszerű látnivaló, Thaiföld leghíresebb úszó piaca.

Hajnalban indult a gépünk Bécsbe a bangkoki repülőtérről, ahová a korai időpont miatt taxival mentünk ki. Egy hónap után most már letisztult bennünk a sok élmény. Ha választani kellene, hogy Vietnám vagy Thaiföld a jobb úticél, nem tudnék dönteni. Indokína mindegyik általunk látott országa gyönyörű. Thaiföldön korábban már jártunk, Vietnám ellenben újdonságnak számított. Míg előbbiben több a műemlék, tele van templomokkal, palotákkal, Vietnámban kevesebb az építészeti látnivaló, talán a háború miatt. Az indokínai régióban a szocialista egypártrendszernek köszönhetően Vietnám a legkevésbé vallásos ország, a lakosság nagy része ateista. Lépten-nyomon sarló-kalapácsos és vörös csillagos jelképekkel lehet találkozni, a Ho Si Minh kultusz pedig töretlen. Hanoiban a két kezünkön meg tudtuk számolni az útikönyvek által javasolt látnivalókat, de magának a városnak a hangulata volt az, ami végérvényesen lenyűgözött. Azért mentünk el a világ végére, hogy megtapasztaljunk egy másik életérzést, másik kultúrát, és egy kis időre mi is másokká lehessünk. Ha műemlékekben nem is, a természeti szépségekben Vietnám sokszínűbb, gazdagabb. Egy élet is kevés lenne mindent megcsodálni. Sárguló rizsföldek, Mekong-delta, hegyek, dzsungelek, elképesztő alakú mészkősziklák, hosszú homokos tengerpart. Természeti adottságaival nyerésre áll nálam.

Őszinte és barátságos emberekkel sikerült találkoznunk úgy a nagyvárosokban, mint vidéken. Érdemes pár vietnámi szót megtanulni, mert nagyra értékelik igyekezetünket! Bánom, hogy a kulináris élvezetekben nem merültünk el jobban, és nem ízleltünk meg többfajta ételt. Kóstolásra érdemes lett volna, akár egy kanál erejéig is, Sapa hegyei közt a hnmogok ételkülönlegessége, a Thang Co Sapa (lóhúsleves) nevű sűrű egytálétel, amely ló, marha és bivalyhúsból készül, lóbél-nedvvel ízesítve. Ilyen ételt egészen biztosan nem találok itthon. Hanoiban, az első napokban gyanakodva mustráltuk a kifőzdék kínálatát, mert hallottuk, hogy előszeretettel fogyasztanak kutyahúst. Hanoi vezetősége ugyan 2019-ben bejelentette, hogy megtiltja az ebek emberi fogyasztását - merthogy ez a szokás taszítja a turistákat-, ennek ellenére a fővárosban jelenleg is közel 1000 üzletben árusítanak kutyahúst. De szerencsére nem ettünk kutyából készült ételt, vagy legalábbis nincs tudomásunk róla.
Nincs a világon olyan ország, amelyik minden szempontból tökéletes és ideális egy utazó számára, ez Vietnámra is igaz. Mivel nagy kiterjedésű, keskeny ország - hosszúsága 1600 km - különbözőek az időjárási viszonyok északon és délen. Mindegyik országrészre más időpont az ideális egy utazáshoz. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert igazi esővel csak egyszer találkoztunk, igaz, épp ott és akkor, amikor nem kellett volna, a Fansipán csúcson.

Ellenben Bangkokban minden nap menetrendszerűen eleredt, és másfél órán keresztül ömlött a víz. Amikor az utcai árusok elkezdtek gyanúsan tekingetni az ég felé, mi már vettük is elő a hátizsákból az esőkabátot. Tudtuk, hogy hamarosan zuhogni fog az eső.
Thaiföld, Indonézia, India, Kambodzsa és Malajzia után úgy gondoltuk, hogy Vietnám kevés újat tud nekünk mutatni. Csak itthon vallottuk be önmagunknak is, hogy az egyik legemlékezetesebb hely volt, ahol valaha jártunk. Ha valaki elutazik oda, álljon ott meg egy kicsit, lassuljon le, hagyja maga mögött a pörgős nyugati világot, és csodálkozzon rá az elképesztő tájakra. Próbáljon egy kis ideig úgy élni, mint a helybeliek. Így lehet megismerni az országot.
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2023.11.10-én