ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-V. kötete- könyvkritika

Évezrednyitó beszélgetések V.

(Képekkel)
Milleneum [sic!] Alapítvány, Sárvár, 2016. 295 old.

A kötet címét látva akár nagy horderejű kérdésekre, meghatározó válaszokra is számíthatnánk. Mielőtt túlzó elvárásaink lennének, Kondora István köszöntője és Gróf István előszava visszazökkent a valóságba. Számot vetünk tapasztalatainkkal: vajon milyen televíziós, rádiós és egyéb párbeszédeket hallgattunk, milyen nyilvános eszmecseréknek voltunk tanúi, résztvevői? A médiumok uralta világban miképp alakultak át az ilyen típusú rendezvények?
Ha elolvassuk a sárvári megszólalások lejegyzett változatait, alighanem először az tűnik fel, hogy a vendégek köszöntése után csaknem minden alkalommal múltidéző monológok következnek. (A kötet végén található plakátok mindegyikén szerepel az előadássorozat minősítés is. Ez nyilván vegyes műfaji megjelölés.) A házigazda hagyta beszélni a meghívottakat. Ritkán szólt közbe, a részt- vevők kérdéseinek többsége is elfogadó jellegű. A kétely nem kapott hangot. Kár, hogy még a nagyon indokolt esetekben sem. Az ellentmondás, a pontosító jellegű szembesítés általában megpezsdíti a párbeszédeket. A mindent elfogadó közönség kényelmessé, esetenként kinyilatkoztatóvá teheti a „messziről jött embert”. A kötet szereplői (színész, előadóművész, politikus, sportoló) gyakorlott nyilatkozók. Közvetlenség, rutin jellemzi őket; többnyire arányérzék, mértéktartás is. Alig említenek olyan tényeket, amelyeket más forrásokból nem ismerhetnénk. Ezen fölösleges csodálkoznunk az internet világában. Naprakész információkat amúgy sem várhatnánk, ugyanis a beszélgetésekre 2010 ősze és 2016 tavasza között került sor. Mégis érdemes végigolvasni a csaknem 300 oldalt.

*
Jordán Tamás még „kezdő” szombathelyiként, de már színházalapítóként volt a sorozat vendége. Korábban Eperjes Károly és Dörner György szerepelt a sárváriak meghívására. A színész, rendező felidézte életének legfontosabb fordulatait: az Egyetemi Színpadot (1961–1970), a pályafutását alapvetően befolyásoló kaposvári meghívást, a Huszonötödik Színházban töltött éveket (1970–1980). Szólt a kaposvári legendáról: Gazdag Gyula, Ács János, Babarczy László, Pogány Judit, Molnár Piroska, Ascher Tamás, Gothár Péter és a többiek legendás csapatáról. Szóba került a Merlin és a Nemzeti Színház is. Akik ismerik Jordán működését, tudják, hogy számára a teátrum mindig többet jelentett az esti előadásoknál. Örökké a közösséget, a játékot, a fiatalok nevelését, a kísérleteket szerette. Nem véletlenül találta ki a rendhagyó alkalmi műsorokat, a versfesztivált, és csinálta barátaival a Pécsi Országos Színházi Találkozót. Tervhalmozóként pályázta meg a Weöres Sándor Színház igazgatói székét. Sárváron említett ötletei közül jó néhányat azóta is látogathat a szombathelyi közönség.
A szombathelyi születésű Halmos Béla (1946–2013)nem sokkal halála előtt, 2013 tavaszán szerepelt a Nádasdy-vár dísztermében. A Széchenyi-díjas prímás, népzenekutató Sebő Ferenccel együtt a táncházak egyik kezdeményezője, a mozgalom meghatározó személyisége volt. Indulásukra, utazásaikra, nevezetes fellépéseikre közvetlen hangon, sok humorral emlékezett. Alkalmi felsülésüket sem titkolta. Hálával emlékezett Martin Györgyre és mindazokra, akiktől hegedülni tanult. Szerényen be- szélt tudományos munkájáról. Megszépítés nélkül idézte korai és későbbi erdélyi tapasztalatait; nem kevés iróniával jellemezte a hazai kitüntetések protokollját.
Gémesi György, Kónya Imre, Chikán Attila előadásait, válaszait elsősorban politikai szereplésük köti össze. Múltidézésük részben az elbeszélt történelemhez (oral history) tartozik. Fejezeteikben szóba kerül a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, „Csurka Pista”, Antall József és a nagykoalíció, az Ellenzéki Kerekasztal és a privatizáció. Néhány összefüggésben jelenünkről, gazdasági, politikai kilátásainkról is véleményt mondtak. Különösen megfontolandó mindaz, amit Chikán Attila a magyarországi foglalkoztathatósági gondokról, a nemzetgazdaság és a kultúra összefüggéséről, az EU-ról és a hazai közállapot jellemzőiről megfogalmazott.
Jordán Tamás és Halmos Béla után Kásler Miklós professzornak is vannak Vas megyei kötődései. Hálával emlékezett a sárvári gimnázium tanáraira és egykori érettségijére. Szegedi tanulmányait követően többek között az Országos Onkológiai Intézetben dolgozott. Kutatásai, eredményei mellett részletesebben szólt a Nemzeti Nagyvizit sorozatáról. Az előadásban és a kérdésekre adott válaszokban visszatérő téma volt az erkölcs, az úgynevezett erdélyi szellem és a magyar irodalom értékelése. A fenti bekezdések olvasása során többször eszembe jutott Babits Mihály vélekedése: „Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni. Görbe hüvelyben nincs egyenes kard. A stílushibák gyűjteménye: nyomorék gondolatok tárháza.”
Ha valaki erősnek érzi a minősítést, olvassa el alaposan a 179–184. oldalt. Ezt a zárlatot a kötet szerkesztése során alaposan el kellett volna olvasni, figyelmesen javítani. Kihagyni azért nem, mert tanúskodik valami fontos dologról. Mi történik akkor, ha egy tekintélyes, hatalommal is rendelkező tudós olyan területekre téved, ahol előítéletei keverednek tájékozatlanságával.
Halász Judit közvetlenül, rutinosan idézte fel főiskolai éveit, színpadi sikereit és filmszerepeit. Az utolsó meghívott, a nehézatléta Pars Krisztián szintén vasi. Megerősít bennünket abban, amit amúgy is sejtettünk, tudtunk: a versenysport kart karba öltve jár a sérülésekkel, a fizikai fájdalommal. Sok (legtöbb?) esetben a sportdiplomáciával és a doppinggal.
A kötet zárlatában visszatekintés olvasható a rendezvénysorozatra, a vendégekre és az események visszhangjára.
A könyv erényeit alaposan gyengítik a kisebb-nagyobb elírások, tárgyi tévedések, nyelvhelyességi hibák. Ezekből és a helyesírási vétségek sokaságából néhány jellemzőt emelek ki. A hibás adat után az oldalszám, majd a helyes változat szerepel. Rákóczy (110.) Rákóczi; Soly Day of Gloria (65.) Soli Deo Glória [Az 1921 nyarán megalapított Soli Deo Gloria Szövetség 1928- tól kezdve Balatonszárszón alakított ki konferenciatelepet. Itt tartották a nagy visszhangot kiváltó 1943-as konferenciát, amelyen többek között Kodolányi János Németh László, Veres Péter és Erdei Ferenc vett részt.] Mondd valamit (23.) Mond valamit; mondd verset (219.) mond verset; újam (115.) ujjam; nem-e lenne (242.) nem lenne-e; válasszák (245.) választják; életembe (245.) életemben; Schmidt Pál (248.) Schmitt; Áprili (181.) Áprily; had idézzem (167.) hadd; Baudlair-rel (181.) Baudelaire-rel.

Lőcsei Péter
megjelent a Vasi Szemle 2017. 5 számában


* * *

A könyv szerkesztőjének néhány megjegyzése:
1. Az köztudott, hogyha bizonyos szavakat, neveket egy, esetleg két betűvel elírunk, összetéveszthetetlen tulajdonnevet kaphatunk. Például a "The Beatles" (sic!) nem jelent semmit, az 'e' helyetti(bogarak) 'a' betűvel 1,3 milliárd hanglemezt adtak ki a neves zenészek, és a neves hazai Experidance táncegyüttes is az angol tapasztalat szót variálta meg, nagyon találóan két betű elírásával. A legelső hibajavító kidobta volna a Milleneum szót emilyen formában, de mi ezt az alapítványt így akartuk elnevezni. Kész!
2. A kritikus megemlíti, hogy a médiumok uralta világunkban ilyen nagy számban televíziós, rádiós beszélgetések jöttek divatba tömegével manapság, néhány sorral lejjebb pedig a szerkesztő szemére veti, hogy nem friss, aktualitásokkal, tudományos bejelentésektől hemzsegő vitaesteket hallhattak az érdeklődők, hanem zömében visszautaló, emlékező,ezeket elmesélő, majd ezek alapján hangsúlyos véleményt, jövőbeli tanácsokat megfogalmazó előadások zajlottak a neves embereket meghallgatni- látni kíváncsi nagyszámú hallgatóság előtt. Bevallom, ez is volt a célom. Mint ahogy ezt a bevezetőben, és a búcsúbeszélgetésben is nyilatkoztam. És, bizony, örömmel olvastam tavalyelőtt, hogy több ilyen mesélős, életrajzi részletet idézett Jávorszky Béla Szilárd "A magyar folk története" c. átfogó kultúrtörténeti munkájában a Sebő Ferenccel lefolytatott beszélgetésünk anyagából.
3. Lőcsei Péternek ezúton jelzem, hogy mind a 74 beszélgetés előtt arra kértem a vendégemet, hogy 30-40 percig "tartson előadást", majd utána kérdezek, kérdezünk. A tudományok, művészetek, közéleti szerepvállalók itt megjelent képviselőinek sokoldalú tevékenységéről, -bizony, még az internet uralta világban is-, igencsak fel kellett készülnöm még ahhoz is, hogy felvezessem, "képbe helyezzem" őket, majd 4-5 kérdést is feltehessek. Természetesen én úgy gondolom, hogy kérdéseimmel a vendégem válaszait, ezáltal beszélgetésünket irányítottam.

Egyúttal köszönöm, hogy végigolvasásra javasolja a könyvünket, valamint azt, hogy a helyesírási, nyelvhelyességi hibák példáival szembesített, ráirányítván figyelmemet az ez irányú jövőbeli tevékenységemre.
És még egy megjegyzés: mai, átpolitizált társadalmunkban a kritikus véleménynyilvánítás sokszorosan felhangosodik. E téren a kötetet olvasók nagy része, - a visszajelzések alapján- két beszélgetést emelt ki: Chikán Attila véleménynyilvánításait zömében elutasították, Kásler Miklósét megsüvegelték. Önnél ez pont fordítva történt. Én ennek örülök, mert látszik, hogy még ha "csak" a konzervatív, keresztény, nemzeti oldal képviselőit hívtam is meg, véleménykülönbségek, markánsan eltérő távlati célok így is vannak. És ez így van jól.


Gróf István