BUENA VISTA SOCIAL CLUB- ADIOS- FILMFELVEZETŐ
Jó estét kívánok a zeneszerető nézőknek!
Napjainkban, amikor a médiumokban felkapott hírekből vagy sikertörténet, vagy életműveket elkaszáló következmény lehet, ráadásul ezen hírek fele fake- news, azaz hazugság, igazán érdekes volt egy történetünkbe illő, 25 évvel ezelőtti, 1997-ban megtörtént eset.
Ry Cooder, a már befutott amerikai sztárgitáros megbízást kapott Nick Gold világzenei producertől egy kubai- közép- afrikai vegyes zenekar összeállítására, és azok lemezfelvételére. Az afrikaiakat nem, de a kubaiakat sikerült összetrombitálni úgy, hogy a zömében már nyugdíjas-korú muzsikusok egy kvázi all stars bandává avanzsálva, nagyszerű zenét produkáltak a lemezre. Ekkor alakult meg az egykori havannai táncos szórakozóhely, a Buena Vista Social Club zenekara.
A lemez, melyet mindössze 6 nap alatt rögzítettek, és 14 dalt tartalmazott, olyan népszerű lett, hogy egymillió példányban adták el, és 1998-ban Grammy- díjat nyert. A német filmművészet fenegyereke,
Wim Wenders ez évben egy dokumentumfilmet forgatott róluk, egyedi történeteikről, amely szintén nagyon népszerű lett, Oscart is nyerve. Innentől nem volt megállás: a ’40-es, ’50 es évek kubai zenéjét, a bolerót, a danzón-t, a sont, a guariját játszva az Orquestra elindult a világhír felé. Az áttörés az első, amsterdamival és a New York-i Carnegie Hall-beli koncertekkel kezdődött, és majd két évtizeden át, meg sem állt egészen 2016-ig. Ekkor Fidel Castro halálának 9 napos gyászünnepén léptek fel otthon, Havannában utoljára. Nos, ezt a történetet meséli el mai filmünk, a
Buena Vista Social Club: Adios c. alkotás is. Hogy ez a film merőben eltér-e a Wim Wenders féle alkotástól, arra azt kell mondanom, hogy egyáltalában nem: ugyanazt a történetet meséli el ugyanazokkal a szereplőkkel- ez idáig ez nem meglepő,- de hasonló riportokkal, vágóképekkel, dalokkal. Úgy hogy elég az egyiket megnézni a kettő közül: most mi ezt fogjuk tenni. Mindezekről, e szegény ország gazdag múltú zenéjének leghűbb tolmácsolóiról informálnak minket 110 percben. Talán ebben, a
Lucy Walker rendezésében 2017- ben készült filmben több a közelmúlt kubai történelmét bemutató rész.
A
kubai zene fejlődése ámbár évszázadokon keresztül ment végbe, a son cubana, a kubai dal mégis mindössze 70 éves. 1492-vel, amikor Colombus Amerika földjére ér, kezdődik a történet: a spanyol konkvisztádorok megengedhetetlen kegyetlenséggel irtják a helyi indián őslakosokat, a maradékkal aztán vegyülnek, hogy később, a XVII.-XVIII. század elején- közepén a néger rabszolgák behurcolásával színesedjen az etnikai összetétel. 1880-ra teszik a jellegzetes karibi zene első megjelenését, főként az afrikai dobokra építve, amelyek használatát- veszélyt érezve rendkívüli népszerűségétől, és lázító hatásától- 1900-ban megtiltják a „konga” törvényekkel. 1922: már a cubano zene megkülönböztető szó kerül a zenei köztudatba. A ’40-es évek szving, a big band korszakában a rézfúvósok színesítik a szigetország jellegzetes zenéjének hangzását, majd 1950 körül lesz világszerte ismert a
kubai tánczene.
A karibi hangulat, a napfény, a vidámság, a tengerpart, a ritmusokra épülő, és rendkívül expresszív dallamvilágú zenéje, az erre ösztönösen ráépülő tánc egy kis fehér rummal, szivarral, gyönyörű lányokkal megspékelve világszerte ismert, és irigyelt lett. A rasszizmus Kubában is jelen volt, az amerikaiak által segített- kihasznált Batista rezsim alatt kifejezetten, amit az 1958-as
Fidel Castro- féle forradalom nagy-részben eltörölt. A félgyarmati múltat harcosan elvető, de az embargók miatt még szegényebben elő kubaiak büszkén vállalták életkörülményeiket: boldogan éltek- élnek ma is. Az 60, 70 éves autó-matuzsálemek, a kopott, málló falú házak, a mindenhol kötélen száradó ruhák tömkelege, a fiatalok utcasarki csoportosulása, bulizásai mind- mind a kubai életforma megnyilvánulásai. A nagyvárosok, Santiago, Havanna vonzotta a tömegeket, ahol a dohánygyári, mezőgazdasági robot után táncolni, zenét hallgatni lehetett, és ennek egyik kopottas, mára kiábrándító, de egykor népszerű helyszíne volt a fővárosi
Buana Vista Social Club. A szép-kilátás klub 1932-ben létesült, de 1939-ben átköltözött a népszerűséget szerző Avenue 31-re. Akkor még kétféle rendszerben működtek a szabadidős helyek, voltak a sociedades de blanco, és a sociedades de negros, azaz a fehérek, ill., a feketék társaságai. Ez utóbbiak őse a cabildo- a testvériség gyülekezet volt, amelyet még a rabszolgák szerveztek. A mi szóban forgó klubunk persze a feketéké volt, ahol akkor Arsenio Gonzales volt a zenekar- vezető, és ahol már együttesünk zongoristája, Rubén is játszott már. A forradalom után, 1962-ben már az új balos kormány, a fajilag integrált társadalom mielőbbi kiépítésének céljából az össze kulturális és szociális klubot bezárta, így a Bueno Vistát is. Ma egyébként egy konditerem működik a helyén.
És most következzenek a
„Los Superbuelos”- szupernagyapák: kivételesen elsőként egy hölggyel:
Omara Portuondo- énekesnő, szül 1930-ban, félvér, a Las d’Aida női ének- quartetben énekelt nővérével, aki aztán Floridába emigrál, ( a Winston cigaretta- reklámfilm nagyon amerikai, és emlékezetes), rendkívül termékeny előadó, 38 lemezen énekelt idáig.
Ibrahim Ferrer- énekes (1927- 2005), akit Omara ajánlott régi munkakapcsolatukból, Pacho Alonzo bandájában kezdte, de 1998-ban éppen cipőtisztítóként kereste kenyerét. Mai divatos szóval a csapat frontembere lett, sokan miatta mentek el a koncertjeikre.
Manual „ Guarijo” Mirabal- trombitás most is fújja velük, de
Rubén Gonzáles, a színes inges bajszos zongorista (1919- 2003) már nem. Hihetetlen, hogy a banda alapításakor a termeszfertőzés miatt- mármint azok megrágták- még hangszere sem volt. Juan de Marcos Gonzales- Che Gevara- típusú, katonaruhás énekes, ütős, szóvivő, karmester, Jesus „Aguaje” Ramos- zenekarvezető, pozános, Orlando „ Cachaito” Lopez- bőgős, aki egyedül végig a18 évben a social Clubbal zenéltek.
Compay Segundo- gitáros, és tres- játékos (ez egy hathúros gitárféleség Kuba keleti részéből, Santiago-ból) énekes (1907- 2005), aki 89 évesen lépett be a projektbe. Frontemberré lépett elő
Eliades Ochoa- texas- kalapos énekes- gitáros, mellette meghatározó zenekari tag
Barbarito Torres- a spanyol lantos, Pio Leyva – az ázsiai habitusú, szemüveges énekes(1917-2006), valamint Amadito Valdes- ütőhangszeres, de a banda nyitott volt a fehérek felé is: Joachim Cooder, Ry fia is játszott velük, mint ütőhangszeres.
A film a 2000. évvel kezdődő
világ-turnéjukba is betekintést ad. A két kezdő, a holland és az amerikai, valamint a befejező,a havannai koncertekről már szóltunk, a londoni Hyde- parkiról még nem, sem az Obama elnök Fehér Házba invitált előadásukról sem. És a turrnék közben sajnos jönnek a veszteségek: 2003-ban Segondo és Rubén szintén, Ibrahim 2005-ben ment el közülük. Érdekes színfolt lesz a filmben a kubai partokhoz közeli, ezért a nagyfokú kubai migrációval terhelt 2015-ös Miami- turné- vegyes fogadtatással, ellen- tüntetésekkel. És akkor jöhet a hazai vonatkozás: személy szerint kitüntetésnek vehettem, hogy ott lehettem a Veszprémfeszt keretében a
Veszprém Arénában megtartott koncertjükön 2012 júliusában. Itt már az új zongoristával, Ronaldo Lunával és Carlos Calunga énekessel léptek fel, de az első generációból itt volt az akkor 82 éves énekesnő, Omara, a kalapos gitáros, Eliades, Torres, a lantos, Jesus, a trombonos. Az előzenekar a hazai Gyöngyhalász együttes volt, akik rendesen megállták a helyüket a híres banda előtt. És akkor jöjjenek a dalok, amelyből- hál’ Istennek sok el fog hangozni a filmben: a
Dos Gardeniers, a
Chan- chan, a csupa ritmus
Candela, a tűzben égek Ferrerrel a főszerepben, a lant- szólamok uralta
El Carretero, és a többiek, de az általunk is jól ismert forradalmi ének, a
Guantanamera is elhangzik.
A film egy ízig- vérig eredeti dokumentumfilm a legendás együttes megalakulásáról, virágzásáról, mindennapjairól, még ha néhány filmkritikus szőrösszívűen nyilatkozik meg, mint pl. Scott Tobias. ” Ez egy ráadás, amelyet azután rendeznek, miután a ház fényei kialudtak, és a közönség nagy része kiment az épületből”, de jobban megközelíti a valóságot Gail Tolley, aki szerint „ A film megközelítése szokványos, de a karakterek annyira zseniálisak, hogy nehéz lenne, hogy ne ragadjanak belénk. Ezt hamarosan megtapasztalják. Jó szórakozást!
Gróf István
Fotók sorrendben: mediamarkt.hu, zeneszoveg.hu, empic.com, music.hu, charivari.com
Elhangzott az Agora Savaria Filmszinházban a film vetítése előtt felvezetőként 2022. 05.02-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése