KOPASZKUTYA- FILMBEVEZETŐ ELŐADÁS

KOPASZKUTYA- FILMBEVEZETŐ ELŐADÁS

Tisztelt zeneszerető közönség! Elérkeztünk a Zene és Film sorozatunk utolsó adásához, amely két dologban is rendhagyó lesz az előzőkhöz képest. Egyrészt az eddigiek külföldön élő szereplőket mutattak be, míg a mai hazaiakat. Másrészt ez nem beszélgetésekkel tarkított dokumentumfilm lesz, hanem egy játékfilm, amely egy zenekar, jelesül a Hobó Blues Band megalakulásának, kezdeti szárny- próbálgatásainak, majd befutásának történetét meséli el egy akkor szintén még kezdő éveit a szakmában töltő Szomjas György filmrendező rendezésében.
Először a társadalmi környezetről: 1980-ban vagyunk, a gulyás- kommunizmus legszebb éveiben. A pártállam kontrollja, a cenzúra minden művészeti ágban működött, a vétó gyakran használt eszköz volt: mindez Aczél György elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának az irányítás alatt folyt. Persze a fekete Pobeda már nem jött, és néhány ügyes metaforával, bújtatott hasonlattal azért sikerrel próbálkozhattak Bródy Jánosék, Sztevanovity Dusánék. Talán a fiatalabbak között is ismert lehet a 3 T rendszere, amelyben a tiltott, a tűrt és a támogatott művészek, alkotások lettek besorolva. A beat-, majd a rockzene vonatkozásában, annak erős társadalmi hatása, lázító eshetősége miatt különösen figyeltek rá. A Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat a kiadandó lemezek, az Országos Rendező Iroda a koncertek, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió pedig a sugárzásra kerülő műsorok tekintetében erős kontroll alatt tartotta a könnyű- zenei – ahogy akkor nevezték- szakmát.
A ’70-es évek második felében alakult ki három, jól elkülöníthető zenei irányzat a magyar popzenében. A ’60-as évek nagy előadói, zeneszerzői, szövegírói, Szörényi, Bródy, Koncz Zsuzsa, Zorán, Kovács Kati, Zalatnay megtalálták a saját maguk megújításához szükséges egyedi, mégis divatos hangzásukat, mely népszerűségüket fenntartotta. Főleg a Hanglemezgyártó jóvoltából beerősödött az inkább német, mint brit- amerikai eredetű divathullám, a diszkó, a szórakoztatóipar fentről irányított új és sikeres üzletága (Neoton Família , Szűcs Judith, Kati és a Kerek Perec). Harmadikként pedig az évtized végére beérett a csöves nemzedék divatja, a kőkemény rock diadalát beharangozó, az 1976-tól induló Piramis érkezésével. A tagadás tagadása, a semmi nem kell nemzedéke új, erős, és még a kulturális irányítás által is kikerülhetetlen szereplőjévé vált. Az azért már a profitorientált lemezgyár, a koncerttermeket színültig telerakó rendező irodák, a tömegkommunikációt sugárzó intézmények sem tekinthették semmisnek a bőrcuccos srácok igényeinek kielégítését. A diszkó és rock háború arcvonala megmerevedett. A Fekete bárányok koncertet, amelyet 1980. augusztus 23-án, szombaton 16 és 22 óra között rendeztek meg az óbudai Hajógyári szigeten felállított színpadon 25000 fiatal előtt, elhallgatni már nem lehetett. Sőt, az Express utazási Iroda vállalta magára a jegyértékesítés feladatát. A három, addig a három T-s rendszerben messze az utolsó, a tiltott zónába kategorizált kitagadott banda, a P. Mobil, a Beatrice és a Hobó Blues Band fellépése már önmagában is óriási eseménynek számított. A rock- hullám izmos, Magyarországon rendkívül piac- és exportképes zenekarai egymás után alakultak meg, így az Edda, a V-Moto Rock, a Korál, a Dinamit, és arany-, sőt platinalemez- sikereket arattak. Ebbe a folyamatban csatlakozik be filmünk, a Koposzkutya cselekménye is.

A krumplibogár egykori nevét felvevő Colorado- együttes- minő hasonlóság, a P. Mobil az alakuláskor a Gesarol, azaz a krumplibogár elleni vegyszer nevét viselte- nyomja az akkori rock- blues slágereket, így Chuck Berry a Presser könyvében is megemlített, és emble- matikusnak tartott Johnny B. Goode c. őrületét, de az angol szöveg egyszer csak magyarra vált, és már hazai fordításban hallhatjuk Földes Lászlótól, közismert nevén Hobótól. Majd a csapat tagjainak bemutatása következik: Béla, a menedzser, akit a valóságban Schuszter Lóránt, a P. Mobil vezetője, mint egy Kusturica- filmből kölcsönzött szakadt ingyenélő figurája játszik. Majd Hobó, az együttes énekese, aki a szövegeket is írja, a később hozzájuk csatlakozó Deák Bill Gyula, a féllábú énekes, Póka Egon, a bassz- gitáros, Szénich János , a csajozós szólógitáros, Pálmai Zolika, a dobos, Szász Lacika, a technikus. Megelevenedik a 80-as évek, a homlokba-húzott svájcisapkás fogatlan kocsmatöltelékek, a lepusztult, málló vakolatú házak, a szoba- konyhás lepukkant garzonlakások, nagymamával, vagy feleséggel, gazella-testű kis csajok, akik két mondat után már oda is adják magukat a szépet nem tevő rocker- fiúknak, balhék, veszekedések a családon belül, generációktól függetlenül. Igen, a proli vidék, a külváros, Kőbánya. A film meséje nem bonyolult: a sikerekért harcoló, ezért mindent fel- és beáldozó menedzser a átlagos külvárosi bandából befutott zenekart akar építeni, amely már a TV-ben is fellép. Ehhez imázst kell váltani: a blues- és rock’n’roll zenét magyar nyelvű szövegekkel kell megjeleníteni, ami az addig szerepet nem játszó, nagy tömegeket megmozdító csövesek, azok életérzéseit kifejező tartalmat jelenít meg. „Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, nem a királyok kutyája!” – szól a főcímdal. A terv meg is valósul, meg nem is, a karrier beindul, de egy másik bandájáé, a P. Mobilé is a film utolsó jelenetében. Majd meglátják…

Szomjas György, az akkor 40 éves, fiatal Balázs Béla, majd Kossuth- díjas rendező, aki mögött a Szevasz, Vera, a Talpuk alatt fütyül a szél, a Magyar vakáció, mint sikeres generációs filmek már ott voltak, bajban volt a leforgatott Kopaszkutya engedélyeztetésével. Aczél elvtársnak úgy adta el, hogy egy kis könnyű, nyári zenés film. A kultúra-mogul válasza - ámbár átlátott a szitán- szerencsére az volt, hogy had menjen! Pedig a filmben nemcsak konkurens, filmbeli együttesünknek példaképként megjelenő zenekarok, így az Omega is megjelent, és elhangzott a másik oldal, a diszkó Santa Maria c. slágere, hanem számos külföldi rock-, és blues-ikon egy- egy aranyköpése is feltűnt a filmben- idézetek formájában, amelyek nem éppen a szocializmus építésével összhangban nyilatkoztak meg. Emlékezetesek Jim Morrison, Muddy Waters, Mick Jagger, Keith Richards, Frank Zappa, Ringo Starr mondatai, de két idézet nálam különösen is bennragadt: Jagger 22 évesen azt kiabálta, hogy nehogy már 45 évesen a Satisfaction-t énekeljem. Hát, mi tagadás, a jövő hónapban itt, a szomszédos Bécsben pedig azt fogja énekelni, és akkor 77 éves lesz. Ellentétben Hobó akkori mondatával, amikor azt mondja, hogy a Johnny B. Goode 80 évesen is a kedvence lesz. Még három évet kell várnia, hiszen ő is 77 esztendős, és még mindig a kedvence e szám.
A film politikai bátorságára vall Allen Ginsberg amerikai beat- költő rövid szereplése a filmben.”Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan…” sorok nekünk, a Nagy Generáció tagjainak egyfajta himnuszunk volt, ami nem éppen illett bele az akkor elfogadott társadalmi környezet elvárásaiba. A film hatásának is részben tulajdonítható, hogy míg 1980-ban a másik szocialista országban, Lengyelországban, a gdanski hajógyárban Lech Walesa sztrájkot, sikeres forradalmat indukált, addig nálunk a csöves generáció a bulikon vidáman balhézott ugyan, de 1988. március 16-ig nagyobb felfordulás nem volt. Mindenesetre megjelenhetett az ellenzéki értelmiség, így Földes Laci is, kifejthették tevékenységüket, és az „Értelmiség összefog a munkásosztállyal” címszó alatt valóságos, sikeres zenei karriert futhatott be az a Hobó Blues Band is, amely 1980-tól évente nagylemezeket jelentethetett meg az Erdős Péter uralta Hanglemezgyár égisze alatt, a tűrt kategóriából felkapaszkodhattak a támogatottakéba.
És végül a zenékről, hiszen ezért jöttünk ide ma. Az említett Chuck Berry rock mellett hallhatjuk a Hobó Blues Band előadásában a Kőbánya Bluest, Muddy Waters Hoochie- Coothie Man-jét magyar szöveggel, a Kopaszkutyát, az Édes Otthont, a Tetovált lányt, a Ki vagyok én címűt, a Hosszúlábú asszonyt az ismert H.B.B slágerek közül, valamint a Verem a habot és a Bella Donna címűeket a nem publikáltak közül, hogy a film végén felhangozzon a jól ismert P. Mobil dal, az Utolsó cigaretta. Nézzék, hallgassák! Jó szórakozást!
Gróf István
Fotók- sorrendben: filmarchiv.hu, zene.hu
Elhangzott a Agora Savaria Filmszínházban, 2022. 05.09-én, a filmelőtt bevezetőként