VEGYES FELVÁGOTT SZOMBAT ESTÉRE AZ MMIK-BAN

Egy táncolva elgondolkoztató buli - hiperkarma, Frenk, Ripoff és Szarka Gyula az MMIK Music Club-ban

2022.04.11. - 07:00 | Gróf István - Fotók: Herczeg Ákos Samu

A hiperkarma zenekar április 9-én nyugat felé vette az irányt, és meg sem állt Szombathelyig, ahol az MMIK Music Club-ban lépett fel idei első vidéki koncertjén! Előzött: Szarka Gyula, Ripoff Raskolnikov és Frenk.

Először azt hittem, hogy a hiperkarma előtt a meghirdetett három előadó, Ripoff Raskolnikov, Szarka Gyula és Frenk együtt, azaz közösen ötlenek ki valamiféle újdonságot, ami simán belefért volna a megvalósítható álmok kategóriájába. Aztán amikor a szocreál előcsarnokba értünk, és a beállások folytak, rájöttem, hogy ki-ki a saját csapatával, és a saját műfajában ad majd elő.

Az elsőként fellépő Szarka Gyula Bandája főleg legutóbbi nagylemezéről, az Ének a konyhából c. korongról játszott el hat nótát. Szarka Gyula- gitár, ének, Nagy Szabolcs- zongora, Varga Bori- szaxofon, vokál, Varjú Attila- dob, Bese Csaba- basszus és Csiba Juli ének, vokál összetételben álltak, azaz ültek a még igencsak gyülekező nagyérdemű elé. A bő félórás koncerten hallhattuk egyrészt a Ghymes-i hagyományokat - így reneszánsz hangszerelést, népzenét, népi balladákat-, másrészt a merészebb, rockos elemeket zenéjébe beépítő gitáros-énekes a dalok szövegeit költőktől kölcsönözte: Petőfitől Szőcs Gézáig terjedt a megzenésített versek szerzőinek sora. Mindjárt elsőként Petőfi Sándor Kocsmadala, reneszánszos- Ghymeses hangszerelésben szólított meg, a kólát, üdítőket poharukban szorongató közönséget figyelmeztetve, hogy az "iddogálunk naphosszában a kocsmában" slágeres refrént énekeljük együtt. Szabolcs zongoraszólója dobta fel a versek közötti részeket. A Csabai vastagkolbászban című receptnóta Zalán Tibor versét megzenésítve már rockosabban-vaskosabban szólalt meg, majd a desszert, a Fagylaltdal következett, ezúttal a zenekarvezető szövegével és zenéjével. A kellemes, fülbemászó dalt Csiba Juli énekelte. József Attila Kenyérdala, „zümmögöm előtte a lágy kenyér dalát"- refrénnel, egy lassú, szövegcentrikus ballada volt, Gyula szép tenor énekével és Szabolcs igényesen megkomponált zongoraszólamával. Visszavártuk és vissza is jött a Gyhmes-sound a Petőfi-adaptáció Pató Pál úr c. dalban. Haj, ráérünk arra még - énekeltük a zenészekkel, énekesekkel együtt a nagy költő igencsak ironikus sorait, elfelejtve annak célzatait. A záródal Szőcs Géza: A flekken vége c. szösszenetének hangulatos feldolgozása lett. Egy marosvásárhelyi étkezde gyenge kínálatára hívta fel a figyelmet a dicső kommunizmus fénykorában a költő, ahova surlógrádicson (gyakran felmosott lépcsőfeljáraton) kellett felmenni. A dal kőkemény hard-rock riffekkel indított, és ez az erőteljes hangszerelés végigkísértet, mintegy az odasült, kemény lacipecsenyére passzítva.

A gyors váltásban a folk-rock banda után a blues-rockot művelő Ripoff Raskolnikov Band ült be, kevesebb improvizáció, több kidolgozott hangszerszóló felkiáltással. Egy erős válogatás következett a legjobbakból, max. 4 perces időtartammal, profin kidolgozott befejezésekkel (nem szokott ez mindig így lenni!). Az összeállítás: Ripoff - elektromos-, akusztikus- és slide gitár, ének, a „továbbszolgáló" Nagy Szabolcs- zongora, Varga Laca- basszus, és az "új fiú", a fiatal, amerikai Danny Bain- dob. Egy Nagy Szabi-számmal, egy beates hangulatú városi balladával, a The Way The Wind Blows- al kezdtek, benne persze a szerző ötletdús zongorafutamaival. A következő dalnál, a Walking On the Hillside címűnél már Mark Knopfler lágy, mollos, de sodró lendületű gitárakkordjai is felelevenedhettek, miután „bedurvult" a hangzás: a Get Away, Ripoff akusztikus gitárra átváltása ellenére egy szaggatott ritmusú rockdal következett ismét Nagy Szabolcs briliáns billentyűszólójával. Az osztrák-magyar gitáros jól ismert nótája, a talán legsikeresebb Odds and Ends albumról idézett Abalone Earrings Tom Waits-es hangulatával, Laca precíz kontrabasszus pötyögéseivel, és persze Ripi jó kis reszelős énekével elkápráztatta az egyre szaporodó közönséget, az pedig a ráadás volt, hogy a fekete öltönyös, kalapos főszereplő végre egy jót improvizált is gitárján a szám végén. Újabb ritmusvariációkkal bővítette a sokoldalú hangzásvilágát a zenekar: a The Edge c. shuffle, melyben a kemény alapot Laca lengőbasszusa és Danny feszes dobjai biztosították, Szabolcs Pinetop Perkins-es zongoraimprója és Ripoff slide-szólója volt a tejszínhab.

Megint egy fülbemászó Raskolnikov-klasszikus, az It's Not Easy hömpölygött-áradt a színpadról, elsőosztályú hangszereléssel, melyből mind a gitáros, mind a billentyűs is kivette a részét. A koncertzáró dal mi lehetett volna más, mint egy dögös rock'n'roll. A zenekarvezető újra felidézte a rockgitározás daliás napjait, és olyat tekert hangszerén, hogy a végén - feladva elegáns ülőpozícióját -, belemelegedve rögtönzéseibe, felállt székéből, és állva fejezte be a számot. Ráadás nélkül nem engedtük el őket, a Never Felt This Good Before c. slágerükkel tették emlékezetessé az estet. A Vas megyében letelepedett művész egy három koncertből álló sorozat kezdőállomásán, Szombathelyen indította a közös koncertezést Szarka Gyula és Frenk zenekaraival. A debütálás igencsak ígéretesnek indult mindhárom együttes számára.

A hangerő emelkedett, a reflektorfények színesedtek, az ülőhelyzet állóra váltott, mikor már majdnem teltházzal, szintén gyors átszerelés után Frenk (Torma Gábor) és öttagú bandája a színpadra lépett. A csodazenész, aki huszonéves korában már elismert név volt a szakmában és a hazai alternatív csapatok közül a hiperkarmában, a Kispál és a Borzban, a Quimbyben, a Balatonban, majd a Budapest Bárban is megfordult, mielőtt saját bandát alapított, azonkívül, hogy rendkívül kreatív zeneszerző és szövegíró, ízig- vérig profi előadóművész: dobon, gitáron, billentyűkön játszik és énekel. A városi dalok, a rock'n'roll, az alternatív dalok jó hangtónussal előadó énekesének sokoldalú egyéniségét én legutóbb a hazai Tom Waits emlékzenekarban, a Briandogsban is megismerhettem, ahol éppen dobolt, nem úgy, mint ezen az estén, ahol gitározott. Talán a legtalálóbb jelző rá, hogy David Bowie hazai megfelelője, ami polgárpukkasztó és provokatív stílusára, és félreértett feminin viselkedésmódjára is vonatkozhat. Az est folyamán nagy segítségére volt Vastag Gábor gitáros- énekes is, a Kutya vacsorája underground banda kiválósága. A szintén csak gyenge egy órát kapott banda vastapssal vonult le a színpadról, főleg a fiatal közönség rajongó lelkesedésével kísérve.

Az est fénypontja a ritkán fellépő, régen hallott kultbanda, a hiperkarma volt. A Nyárváró Miniturné szintén szombathelyi nyitókoncertjén egy tűt sem lehetett elejteni már a nézőtéren, a „dühöngőben", a büfében pedig már csak huszonvalahanyadik lehettem a sorban. A Bérczesi Róbert - gitár, ének, Kiss Tibor Sztivi- gitár, Hámori Benedek- dob, Gerdesits Máté basszeros és Koltay Kurszán- billentyűs alkotta kvintett egy találó vélemény szerint táncolva elgondolkoztató, és elgondolkozva táncoltató. Ezt láthattuk is: műsorukra már készültek az elkötelezett hiperkarmások: az első sorokban pólójukban pompáztak a rajongók. A 2019-ben Artisjus-díjat kapott zenekaralapító most a völgyek után újra a hullámhegy tetején táncol: egyedi, szinte verseknek minősíthető szövegeivel közös kántálásra biztatja közönségét, mint azt Szombathelyen is megtapasztalhattuk.
A rendezők kiválót húztak a zenekar szombathelyi startjával és a másik koncert "idecsoportosításával", Bérczesi Robiék pedig zajos sikert aratva, újabb magabiztos show-t produkálva indulhatnak turnéjuk következő állomására.
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2022.04.11-én