tag:blogger.com,1999:blog-18458221194469653762024-03-17T20:03:45.527-07:00Gróf István blogjaGróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.comBlogger512125tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-78231900620437243422024-03-08T03:07:00.000-08:002024-03-09T09:57:09.445-08:00KÉTOLDALI TÜDŐ-GYUSZI<b>KÉTOLDALI TÜDŐ-GYUSZI</b> <br><br>
Gróf István, fotó: Grófné dr. Kerekes Enikő<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi71LbiaWZDlK6Ms9dcUC0SM2C9mkpBjEad9O-9wH-JFsTc62duRvsrgOfpwlMrJ3RNxg4ySLQ4h53C8Jow6mhEewZugddEeAV2rXL5hAnReD0K5q-H-SqFdogugTnQpiCxkwBQzsMxcVUA0fogpN4FrbghyphenhyphengaBCdwnrG7nwsmdObpXuur4qKGZhAVeNNm_/s2992/20240301_190417.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi71LbiaWZDlK6Ms9dcUC0SM2C9mkpBjEad9O-9wH-JFsTc62duRvsrgOfpwlMrJ3RNxg4ySLQ4h53C8Jow6mhEewZugddEeAV2rXL5hAnReD0K5q-H-SqFdogugTnQpiCxkwBQzsMxcVUA0fogpN4FrbghyphenhyphengaBCdwnrG7nwsmdObpXuur4qKGZhAVeNNm_/s320/20240301_190417.jpg"/></a></div>
Hatnapi őrült köhögés után mentem el az ügyeletre. <b>Hörgőgyulladás</b>, antibiotikum. Harmadnapra rá már félrebeszéltem. Megint ügyelet, most már <b>tüdőgyulladás</b> a diagnosztika, <b>mentő, oxigén-maszk</b>. Arra azért emlékeztem, hogy nem szirénáztunk. Együttműködik, gügyög- írták. Vát magasságában aztán megháromszorozzák az oxigént. Beérkezünk Szombathelyre. <b>Irány a sürgősségi</b>.<br><br>
Sz. V. doktor 11 napon keresztül nyomatta belém az <b>antibiotikumot</b>, a vérhígítót, a <b>szteroidokat</b>, és persze az oxigént. Harmadnap este mégis majdnem megint „elestem”. Izzadtam, ismét belázasodtam, és rosszul lettem. „Szaladtam” ki a nővérhez, mutatva az<b> pulzoximéter</b> állását. Hát, magának nem lehetne élnie! A sajátjával is megmérte. Ugyanaz. Egy óra múlva jött csak az ügyeletes orvos. Addig már a vizes pólót is felvettem. (No, nem azért, mint a csajok a Baywatch-on).<br><br>
Egy hónapja még büszkén és magabiztosan nyilatkoztunk a mostani, március végére tervezett floridai, és főleg az adrenalin-szintet emelő guatemalai <b>utazásunkról</b>. Az Atya azonban közbeszólt.<b> Senki sem sérthetetlen</b>. Mi sem. Ezt tudomásul kell venni! Utunk feltételezhetően fél évet késik majd.<br><br>
Kis<b> piros MP3</b>. Azért vettem 10 éve, hogy ha majd kórházba kerülök, legyen mit hallgatnom. 20 óra tömény blues- rock, a javából. Eddig sok hasznát vettem már, hiszen pesti vonatozásaim alkalmával mindig benn voltak a füldugók. Mondanom sem kell, a kórházban egy estét tudtam hallgatni, mert lemerült. Hol a töltő?<br><br>
<b>Szobatársak</b>. A három Pista, 80, 75 és 74 évesek. Minden este valaki rosszul lesz. Az éjszakák szürreális álomvilágban telnek, fél-éberen. Húszpercenként valaki kimegy pisilni, máskülönben horkolunk. Az „öreg” hazamehet. Jön Lajos. Fiatalember. Szervátültetésre készül. Akarva akaratlanul mind barátok leszünk, segítünk egymásnak, kiadjuk lelkünk titkait. De kár, hogy elmész! Hát…?<br><br>
<b>Enikő és Bence</b>. Feleségem és fiam. Most felszínre került a szeretet, a szerelem, az őszinte aggódás, a kedvemre tevés. És öcsém is telefonált mindennap.<br><br>
Az egészségem után <b>érdeklődő barátok</b>, ismerősök száma. Tudom, hiúsági kérdés. Hát igen, de azért…<br><br>
Ráhangolt, készülődős, fontosnak vélt<b> programok halasztása</b>. Fel kellett venni a telefont, és megmondani, lemondani őket, sorban. Felülíratattak!<br><br>
<b>Átértékeltem-e </b>az életem? A túrót! Majdnem ugyanúgy pörgök, tervezek, naplózok, mint ezelőtt. Pedig itt volt az esély, lelassulhattam volna.Majd legközelebb...<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-24070349575170614882024-01-28T10:20:00.000-08:002024-02-08T03:41:29.176-08:00AMI AZ UTIKÖNYVÜNKBŐL KIMARADT: SÓTONY- ZETELAKA EXPRESS, IV.<b>Ami az utikönyvünkből kimaradt: Sótony- Zetelaka Express, IV. rész</b> <br><br>
Szöveg é fotók: Gróf István<br><br>
<b>2002-től, második házasságom időpontjától - ámbár párszor mind magán, mind hivatalos látogatás keretében jártam már Transsylvaniában és a Partiumban-, évente- kétévente szokásunkká vált meglátogatni nejem szülőfaluját. Napjainkig, 2023-ig 15 alkalommal történt meg ez, és úgy gondolom, az utazásonként váltogatott látnivalók sokaságának megismer- tetésével az olvasót beavathatom a még a mai napig is sokszor ismeretlen arcát mutató országot.</b><br><br>
<b>11.UTAZÁS 2017. június 10-18</b><br><br>
Egészségügyi problémáim miatt (térdszalag) a 2017-es Expressre nem válthattam jegyet, így nejem Timi lányával és Balázzsal együtt utazott ki hármasban Erdélybe.<br> Kirúgtak a hámból: háromszor is megszálltak Románia területén. Odafelé<b> Kolozsváron</b>, ahol az addig kihagyott <b>Botanikus Kertet</b> is megtekintették.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7q6cAofks1E0eyPaWjhvqG5rfdV6-87EAXVU_IKv2c3RCdI3SPiqHp7j4P3j_6FDTzVk2FMwC0q01iEdhhxR-6UeBoxksRQlhWbXmfczQx-pbZo3JbuSRPA2RI8Dk4iSYsTpkb6tUbf-jvUm8Wh6Pp-attkqZjt-8vlp5prP3ujjRkENMyjPfnNLjJM0f/s2592/DSCF0132.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7q6cAofks1E0eyPaWjhvqG5rfdV6-87EAXVU_IKv2c3RCdI3SPiqHp7j4P3j_6FDTzVk2FMwC0q01iEdhhxR-6UeBoxksRQlhWbXmfczQx-pbZo3JbuSRPA2RI8Dk4iSYsTpkb6tUbf-jvUm8Wh6Pp-attkqZjt-8vlp5prP3ujjRkENMyjPfnNLjJM0f/s400/DSCF0132.JPG"/></a></div>
Másik nagy kirándulásuk szintén új desztináció, <b>Barcarozsnyó várának</b> megismerése volt, amelynek rekonstrukcióját most fejezték be. A szépen felújított magas várba most már lifttel is fel lehet jutni. Azután <b>Szinaja</b> királyi vára következett, majd Dél- Erdély fővárosa, <b>Brassó,</b> ahol szintén megszálltak egy éjszakára. Visszafelé a <b>Bucegi- hegységben</b> kirándultak, amit a Cunteanu- szoros felfedezése követett, délután pedig már a<b> Bolbuci- víztározónál</b> csodálták meg a tájat. Érdekes, hogy Erdélyben nem tűnnek olyan végzetes tájsebeknek a vízierőművek, víztározók megépítése után a környező területek, inkább turista látványosságként "adják el", amelynek van némi esztétikai igazsága. A napot a <b>Ianolita- barlang</b> végigjárásával végezték, mielőtt Zetelakára hazaértek volna.<br> Hazainduláskor <b>Havasnagyfalu</b> volt az útközben megállásra kiszemelt nevezetesség. Ez a környező, a Hideg- Szamosra néző 86 km2-es dombság tetején fekszik, csodálatos kilátással a környékre. És az az specialitása, hogy – mócok lakta vidék révén- rengeteg <b>„kóbor ló”</b>, azaz félig elvadult paci jön- megy az utakon, anélkül, hogy akadályoznák a közlekedést. Este <b>Nagyváradra</b> értek, ahol az éjszakai szállást másnap elhagyva már nem volt sok idő a sztrádákon hazavezetni.<br><br>
<b>12. UTAZÁS 2019. június 28 - július 8</b><br><br>
Egy élő, és egy jövendőbeli házaspár, Enikő velem, Timi Balázzsal indult el sorrendben 12-ik székelyföldi utunkra. Ámbár hárman is tudtunk vezetni, és a megnyitott autópályák - amelyek a végcél mielőbbi eléréséhez jók, de tájakat felfedezni, kirándulni nemigen- is egyre szaporodtak az útvonalunkainkon, mégis a fiatalok rábeszélésére már nem törekedtünk arra, hogy egyből letekerjünk Udvarhelyszékre, hanem <b>fél-távon megszálltunk</b>.<br> Így lett ez a 2018-es utazásokon is: Dorogtól a már megépített vadiúj <b>Megyeri- hídon</b> közelítettük meg az Alföldet, majd a határ túloldalán <b>Nagyszalontát</b>. Itt unokatestvéremék nem hagytak minket jó kis bihari ebéd nélkül továbbutazni, de kora délután már a<b> kincses városban</b> voltunk, ahol meg is szálltunk. Itt nejemék nekem is bemutatták a híres Botanikus kertet, majd egy komoly programra jelentkeztünk be: a<b> Tordai sóbánya</b> felfedezésére. Jó kétórányi séta, komoly szakmai háttér, profi látvány- elemek. De azért a belváros <b>négy gyülekezetének</b> négy templomát is megnéztük, mint a szabad vallásgyakorlás egyik legkorábbi gesztusát a bányavárostól. <b>Torockón</b>, ha csak egy fél óra is jut rá, akkor is meg kell állni. Megunhatatlan! Másnap az „eldugott székely falvak” kategóriában Énlakával együtt<b> Atyha</b> falvát is felkerestük, majd fürdés 1. következett: a lányok a parajdi tömény sós fürdőben, a fiúk az úszást élvezhető szovátaiban.<br>
Negyednap már messzebbre terveztünk: Gyergyószentmiklós után Borszéken álltunk meg, végül a fürdés 2.-t<b> Maroshévízen</b>, a Bánffy- strandon élveztük, nagy kánikulában. Az ötödik erdélyi napunkon délkelet felé vettük az irányt: Kézdivásárhelyt elhagyva a <b>Csernátoni skanzent</b> csodáltuk meg újra, majd Prézsmár és Szászhermány szász vártemplomai következtek. Nem kellett Zetelakára visszasietni a romániai útiszonyok közepette - ami fele átlag-sebességgel való haladást jelent a túlzsúfolt utakon a mieinkhez képest -,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXCRMbszNnCvGYycNhSy4MhTLaXZoZVOyj_BaO4AJnrKsDthPEiYuHEVfOETIACqxgDGOfZHlp1SiRqixA2UbhqTU3Ma79Ge_qgVXp_EaiChNuvFce-HqVArS1pAgYYJMuGN5jXzgCaNUUbVcxAYP_vxLt_1RoQKk0UtCE2IDPxPxriz6ENQMHkejEYmcZ/s1600/DSCN8654.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1200" data-original-width="1600" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXCRMbszNnCvGYycNhSy4MhTLaXZoZVOyj_BaO4AJnrKsDthPEiYuHEVfOETIACqxgDGOfZHlp1SiRqixA2UbhqTU3Ma79Ge_qgVXp_EaiChNuvFce-HqVArS1pAgYYJMuGN5jXzgCaNUUbVcxAYP_vxLt_1RoQKk0UtCE2IDPxPxriz6ENQMHkejEYmcZ/s400/DSCN8654.JPG"/></a></div>
<b> Brassó </b>egy csendes apartmanjában megszálltunk éjjelre. Este csak sörözésre futotta az időnkből, délelőtt fedeztük fel a belvárost, majd felmentünk végre a drótkötélpályán a <b>Poiana- csúcsra</b>, hogy fentről is megcsodáljuk Szászföld egyik legszebb városát. Ezután a <b>Predeal kastély</b>, majd a nekem még újdonság <b>Barcarozsnyó</b> és hatalmas vára következett. Hazafelé, alkonyatkor ismét megálltunk egy fél órára Tusnád-fürdőn: hátha kukázó medvékre lelünk. Őket nem láttuk, de a kiborított szemetes-edényeket, nyomaikat igen.<br>
Kisebb székelyföldi turné következett másnap, nem halványuló szép emlékek felelevenítésével: Székelyderzs, risz- rossz földutakon Homoróddaróc, majd Szászfehéregyháza, Szászkézd, hogy hagyományosan a késő délutáni kávét már Segesvár belvárosának egyik presszójában igyuk meg. Visszautunk Nagyszeben érintésével <b>Vajdahunyad várának</b> ráérős megtekintésével kezdődött, majd az eddig kihagyott helyszínnel,<b> Déva várának megmászásával</b> folytatódott. Kihagyhatatlan a kilátás miatt, és a jelzett viperáktól sem kellett tartanunk. Az éjszakát <b>Temesvár </b>egy jól felszerelt apartmanjában töltöttük, azaz az estét is, mivel a városnézést egy hatalmas nyári, özönvízszerű zivatar mosta el. A kezünkből kicsavart és használhatatlan esernyők hiányát megsínylettük: bőrig áztunk. A szép temesi nagyvárost így másnap néztük meg délelőtt, emiatt kimaradt az aradi megálló, és a dorogi kanyar után este már Sótonyban landoltunk.<br><br>
<b>13. UTAZÁS 2021. július 24-31</b><br><br>
Már csak ketten indultunk el a <b>Covid - járvány miatt kiesett 2020 nyár</b> után a tágas Citroen Picassóval. Az első nap <b>Nagyváradig</b> jutottunk. Ott egy villa- panzióban szálltunk meg, és este az egyre szépülő belvárost néztük meg a szintén látványosan kiépített Kőrös- parttal együtt. Másnap <b>Szilágysomlyó</b> városkája, majd a nagy meglepetés,<b> Zsibó botanikus kertje</b> került fel a bakancs-listára. Nem siettünk, a <b>Belis-i tó</b> és partjának körbe-sétája nagy élmény volt különösen azért is, mert a helyiek ezerszámra jöttek ki piknikezni, és az egyik román srác, annak ellenére, hogy megmondtam, hogy magyar vagyok, akkora fejest ugrott a „kamerám kedvéért” a jó 10 m. magas rozsdás hídról a habokba, hogy elállt a lélegzetünk. Újabb megállót, a kincses Kolozsvárt is beterveztük éjszakára, a <b>híres Belvedere</b> mellett levő Hotel Panorama Cetatnie-ben aludtunk, gyönyörű kilátással a városra. Másnap az eddig csak autóból elsuhanni látszó <b>Tordai- hasadéknál</b> is megálltunk: itt volt az ideje, hogy „bele” is menjünk. A másnapi „levezető” kis utazások után harmadnap már át is állítottuk a vitorlákat hazafelé. Segesvár, <b>Berethalom</b>, <b>Medgyes</b> és Nagybaromlak nevezettességei megnézése után Nagyszebenben „kihevertünk” megint egy hatalmas égzendülést, és csuromvizesen indultunk <b>Szelistye </b>felé, hogy egy igazi hegyi panzióban, a déli Kárpátok erdeiben,<b> Dobra falvában</b> foglaljuk el szállásunkat. Egy kiadós erdei séta után hamar elnyomott az álom, így frissen, kipihenve indultunk neki a szerpentinekkel teli, eddig még felfedezetlen <b>Transalpina</b> útra. Már javában délután volt, mikor<b> Zsilvásárba</b> értünk, de a városban, bármennyire is szerettük volna, semmiféle látványosságot nem találtunk, így aznapi végállomásunkra, Turnu Severinbe, magyar nevén <b>Szörényvárba, a Duna partjára</b> autóztunk. A modern, sokemeletes hotel kényelmes és komfortos volt. A városnézésünk több órán át tartott, amely alatt nemcsak a modern főteret hatalmas, ápolt parkjával és egyedi tervezésű, százszínű világításával lenyűgöző szökő- kútjával, hanem a<b> várat romjával</b>, és az archeológiai kiállításával is meg tudtuk tekinteni. Estére egy Dunán állomásozó hajón berendezett étteremben ettük meg természetesen<b> halvacsoránkat </b>a 30 fokos melegben, sok sörrel leöblítve.<br>
Másnap csak percekre volt a várostól a dunai hídon fekvő határ,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj905SjLzT4AzFQo2vbrQg4d60yt-DxvM_F1iV5amWeNG6ybnyXWgfnWiziOzfxLDcPS6_AANAjPFsypQSJvD3wQYyhqvMw4mEPtwdYBcpmjADatgex0GPTH2AXAL74C8JjMTaZEypA8rs7tr9dU7bNkHv9FhiRVMl4tSRTmcfOqZC5wSN_Dp07i8sZaBfZ/s4000/20210730_101953.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="3000" data-original-width="4000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj905SjLzT4AzFQo2vbrQg4d60yt-DxvM_F1iV5amWeNG6ybnyXWgfnWiziOzfxLDcPS6_AANAjPFsypQSJvD3wQYyhqvMw4mEPtwdYBcpmjADatgex0GPTH2AXAL74C8JjMTaZEypA8rs7tr9dU7bNkHv9FhiRVMl4tSRTmcfOqZC5wSN_Dp07i8sZaBfZ/s400/20210730_101953.jpg"/></a></div>
melynek szerb oldalán terveztük a <b>Vaskapu </b>felé a továbbautózást. Mintegy 180 km-t tettünk meg a hol széles, szinte tengernek tűnő <b>Al- Duna mentén</b>, hol az alig párszáz méteres szorosokat követve, így a legkeskenyebb szakasz, a híres<b> Kazán szoros </b>mentén. A szerb oldalon kirándulva, kihagyhatatlan volt <b>Galambóc várának</b> megszemlélése. A hatalmas, az EU-s forrásokból finanszírozott, nemrég átadott XIV. századi kővár öt bástyáját is megmásztuk, és érdekes volt a kiállító-terem üvegablaka tövében folyó Duna sodrását látni is. Olyan erős légkondi volt a termekben, hogy majdnem átfáztunk. Belgrád felé az autópályára rátérés másfél órai araszolással bosszantott fel minket: ez a probléma, úgy tűnik, nemzetközi. <b>Szabadkára</b>, lefoglalt apartmanunkba már koraeste odaérkeztünk. Volt időnk az egykor magyar többség lakta városban szétnézni: a megyeháza szecessziós épülete, és több, hasonló stílusban épült palotája lenyűgözött, a parkban színes lufikkal hangosan visítozó- rohangáló gyerekek susogó joggingban parádézó szüleikkel azonban nem. Olasz vacsoránkat az előkelő<b> Denis étteremben</b> fogyasztottuk el. Szabadka -Tompa- majd a határon 2,5 óra várakozás után léphettünk végre Magyarország területére.<br><br><b> A 14. UTAZÁS</b> a blog- archivumban 2022. augusztus 12-én feltett <i>"Templomok és vízesések nyomában Dél- Erdélyben</i>" címmel begyezettekben olvasható.<br><br>
<b>15. UTAZÁS- 2023. JÚNIUS17-24</b><br><br>
Ezúttal is<b> ketten mentünk ki</b> Erdélybe nejemmel. Két kitűzött úti-célunk egyike a Veszprémhez hasonlóan 2023-ban <b>Európai Kulturális Fővárosa</b> címet elnyert <b>Temesvár</b> felkeresése volt, ahova, kedvenc hazai városunkban, Szarvason eltöltött kétórás csavargás után érkeztünk meg koraeste. A szállásunk a Bega- parton volt, közel a belvároshoz. Kinéztünk néhány programot az internetről, így célirányosan mentünk a helyszínekre. Elsőként a Carmen Sylvia térre a zene-pavilonba egy kitűnő fúvószenekart meghallgatni, utána a<b> Victoria térre </b>megmászni az öt szint magasra emelt függőleges parkot, a Pepinierát, 1300 telepített bokorral, fával, virággal rajta, majd az Egyesülés terén befejezni a napot. Itt, tömény hársillat-felhőben találtunk színes esernyőkkel borított utcákat, szabadtéri (komoly) zongoraművészt, XVII. századbeli korhű ruhákba öltözött felvonulást- nagycsőrű kolera-doktorral, tüzérkapitánnyal, szép- asszonyokkal-, és amire készültünk, XXI. századi modern showt. Ezt az Unirii téren, az óváros főterén csíphettük el, már sötétedés után, negyed 10-kor, egy jazzes- kortársos- effektes trombita improvizációra rögtönzött <b>interaktív audio- vizuális installáció</b> révén egy több száz éves reneszánsz ház falára vetítve. A két mester, a zenész, és a képzőművész ott „dolgozott” az első emeleti teraszon, az utóbbi megállás nélkül, a zene ihletésére variálta- rajzolta- szórta táblájára az újabb és újabb meghökkentő alakzatokat. Már elmúlt éjfél, mire hazaértünk szálláshelyünkre. <br> Másnap, Balázsfalva és Segesvár feltételes megállók érintésével hazagurultunk Zetelakára. Az ezt követő „lazítós” napon apósommal felmentünk a székelyek szent hegyére, a Madarasi Hargitára, ahova már az alsó harmad eddig kavicsos útját is leaszfaltozták, a személykocsiknak kedvezve. Délután a nagy szerelem,<b> Székelyvarság</b> következett. A patakokkal, rétekkel, fenyvesekkel, színes faházakkal díszlő település,- lemértük-<b> 11 km hosszan</b> terül el a Székelyföld közepén. Előtte kipróbáltunk ott egy<b> apiterápiás kezelést</b>. Ez abból állt, hogy tíz méhkaptárt egy faházba telepítettek, és az abban elhelyezett két ágy alá helyezték, persze alaposan szigetelve. Az egy órás ágyon fekvés közben hallani a szorgoskodó- zümmögő- időnként haragosan támadó dolgozók hangját alattad. Az ágyon jó pár fokkal melegebb volt, amit a mozgásban levő több milliónyi rovar termelt ki. Érdekes, új kezdeményezés, relaxációra biztosan alkalmas.<br>
Hogy immunszint emelésére is, azt nem tudjuk. A második nagy úti célunk utazásunkon a Déli Kárpátok hegyeinek felfedezése volt, zömében már a Havasalföld területén. Erdélyt elhagyva, Brassó alatt, a román király egykori kastélyát, <b>Szinaját</b> magunk mögött tudva a legtávolabbi desztináció, a <b>Ialomita barlang</b> felé tartottunk a sok eső miatt bizony sok helyen leszakadt, lekeske -nyített, amúgy is nehezen járható hegyi útszakaszokon. A<b> Bolboa patak</b> vizéből felduzzasztott <b>Bucegi víztározónál</b> azért megálltunk, majd hamarosan a rétszerű fennsíkra értünk, ahol a barlang bejárata található. Ez egyúttal egy kolostor és egy remetelak is. A hatalmas, 480 m. hosszú járat jól kiépített, fémlépcsőkkel, jól megvilágítva, és <b>védősisakkal felszerelve </b>(az alacsony ösvényeken könnyen beütheti a fejét az ember, mert azt hiszi, megfelelőképpen leguggolt, de nem!) biztosítja az optimális élményt. A pulóver nem elég, kabát is kell az 5-6 fokos barlangba. A legnagyobb csarnok persze miről másról, mint a medvéről lett elnevezve. A két testes muraközi húzta kocsin visszatértünk a parkoló felé a rétre, ahol a sok lacikonyha egyikében, birkabőrős fapadokon elhelyezkedve már ismert román kajákat ebédeltünk.<br> Ezután nejem kérésének engedve a viszonylag új építésű <b>Transbucegi hegyi panorámaúton</b> mentünk végig, meg- csodálva a már a fenyőerdőket is nélkülöző, kopárnak tűnő, mégis fenséges látványt adó hegyoldalak, legelők, világoszöld fűvel- vörös virágokkal pompázó világát. Az 1925 m. magas felső parkolótól a bátrabbaknak megmászhatják Románia legmagasabb csúcsát, a közeli Omu - csúcsot is. Visszafelé Busteni üdülővárosában sétáltunk egyet, mielőtt elfoglaltuk<b> predeali hotelünket</b>, a hegyekre néző terasszal kedveskedő Constanta szálló szobáját. Mivel hideg vacsorát terveztünk a teraszon, lementünk a városkába, a boltba. A recepciós összevont homlokkal utánunk szólt: azért sötétedés előtt érjenek vissza! Kiderült, menetrendszerű esti medvelátogatásnak van kitéve a hegyoldalban fekvő szállodánk környéke, vigyázni kell.<br> A kis, kétnapos Kárpátokban tett kirándulásunk másnapján nyugat felé, már Erdélyben felkerestük a csodálatos<b> Barcarozsnyó</b> szász városka várát, szintén felvonóval, majd belvárosában csava- rogtunk egyet. És ha már „edzenem” kellett a tériszonyom leküzdése érdekében, persze, hogy felmentünk<b> Brassópojána</b> hegyére, a<b> Keresztényhavas csúcsra </b>600 m-es szintkülönbséggel, 1900 m. magasra a drótkötélen himbálózó kabinnal. Megint szerencsénk volt, az örökös vihar veszély megint elkerült, jót csetlettünk- botlottunk fenn a sziklás, köves ösvényeken, havas sávokat is érintve. Délben egy hangulatos, a Fekete – templom melletti kerthelyiségben megebédeltünk, majd egy rövid brassói városnézés után a két legegyedibb, szépen rekonstruált szász erőd-templomot, a szászhermányit és
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ-axmI3Qk2yLIZL7gVz7j8dYi0apnPaiykhR_2g7Qohm0GVcqfVlPutt2-xtWFX6l83avlo-fyTx8wKvdTn1d3FhWl0gnVywsvHvZ1q_rrP51Y4GsQC4n_SVhgVa5cr9gDYYqUKU-_l2ElY6jlDgv0CJ8ZKbKhQxDmijXgMEgrUOu4DqnHZVlOap4cfTG/s2592/DSCF0165.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ-axmI3Qk2yLIZL7gVz7j8dYi0apnPaiykhR_2g7Qohm0GVcqfVlPutt2-xtWFX6l83avlo-fyTx8wKvdTn1d3FhWl0gnVywsvHvZ1q_rrP51Y4GsQC4n_SVhgVa5cr9gDYYqUKU-_l2ElY6jlDgv0CJ8ZKbKhQxDmijXgMEgrUOu4DqnHZVlOap4cfTG/s400/DSCF0165.JPG"/></a></div>
a<b> prázsmárit</b> bejártuk, ezúttal a külső várfalakra épített 3 emeletes kamra (szükséglakás) rendszert is a fából készült, sötét folyosókon végigjárva. A<b> tatárjárás után betelepített németek</b> csodás, és praktikus védővárakat emeltek itt, a<b> Barcaságban</b>, a Szászföldön, tucatjával. Nem szabad kihagyni valamelyiküket egyik évben sem. Az utolsó két napon a Gyergyói medence, <b>Marosfő</b> várt minket a<b> híres sós parajdi fürdőzés</b> előtt, majd másnap ezt megismételtük az aznap szezont nyitó szovátai Medve – tóban.<br> Nagyváradon szálltunk meg utolsó napunkon, ahol nem ajánlott nappal a belvárosban csavarogni, mivel az esti, kivilágított nagyváros látványa Európában is egyedülálló, felejthetetlen élményt ad. Azért egy óriási, szélviharral indult zivatarba belefutottunk a romantikus este végén. Másnap más megint napsütésben utaztunk haza, Vas megyébe.<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-74588107255840113702024-01-25T09:37:00.000-08:002024-02-04T23:21:46.743-08:00AMI AZ UTIKÖNYVÜNKBŐL KIMARADT:SÓTONY-ZETELAKA EXPRESSZ, III. <b>
Ami az utikönyvünkből kimaradt: Sótony- Zetelaka Express, III. rész</b> <br><br>
Szöveg és fotók: Gróf István<br><br>
<b>
2002-től, II. házasságom időpontjától - ámbár jó párszor mind magán, mind hivatalos látogatás keretében jártam már Transsylvaniában és a Partiumban-, évente- kétévente szokásunkká vált meglátogatni nejem szülőfaluját. Napjainkig ez 15 alkalommal történt meg, és úgy gondolom, hogy az utazásonként váltogatott látnivalók, ezek sokaságának megismertetésével az olvasót beavathatom a még a mai napig is sokszor ismeretlen arcát mutató ország, Erdély titkaiba</b><br><br>
<b>8. UTAZÁS 2013.Július 8-14.</b><br><br>
A 2013-as szokásos kirándulásokkal kibővített rokonlátogatásra Enikő, Botond, Mari húgom és jómagam indultunk el, ismét lenyomva a 920 km-es távot egyben. Ekkor már azért apránként szaporodtak az autópályás szakaszok hosszai idehaza, de Romániában is.<br>
Másnap egy <b>belső székelyföldi</b> kisebb templom- műemlék kört tettünk meg, miután az udvarhelyi piacon egy ötliteres, pálinkának való cseresznyefa-hordót, és egy rendes, szalmából font székelykalapot vásároltam magamnak. <b>Székelydálya</b> fehérre meszelt, védbástyával körülvett középkori vártemplomát néztük meg elsőként, szépséges festett kazettáival, majd a jóval nagyobb méretű <b>székelyderzsi</b> unitárius következett. A Szent- László freskók meghatóak, a tornyokban levő szalonna-, és füstölt-hús- raktárak megépítései pedig a kor racionális lépései voltak. A már hegyen fekvő közeli <b>Székelymuzsna </b>református templomát éppen tatarozták, de bekukkanthattunk a kék kazettás díszítésű templombelsőbe is.<br>
Harmadnap a megunhatatlan erdélyi tájat mutató Varsági erdőkben csavarog- tunk a <b>Csorgókövet,</b> majd a hegyteteji <b>Tálos- kilátót</b> is útba ejtve, hogy Síkaszó település virágos rétjein ( hogy miért nem gyomosodnak, máig sem értem) folytassuk, és útba ejtsük<b> Sütő András házát</b> (ma múzeum) is, ahol az író nyaranta szokott tartózkodni. Ámbár gyatra minőségű utakon, de rövidebben, és tájakban, épületekben gazdag települések között haladt Udvarhelytől Fogaras felé az út a <b>Homoród- völgyében</b>: mindig erre kerültünk inkább, mint a jobban kiépített főutakon. Ezúttal<b> Halmágy</b> községében álltunk meg alaposabb nézelődésre, majd újra meghódítottuk a Ceausescu által épített transzfogarasi szerpentineken az erdélyi havasok legszebbjét, a fogarasit. A<b> Cascade </b>végén, fenn, a motelek között meglepetés várt: itt-ott vastag hótakaró borította az út két oldalát, így aztán „kénytelenek voltunk” <b>hógolyózni a Bilea- tó partján</b>. Azért átsétáltunk az alagúton a<b> „román határhoz”</b>, ahol Trianon előtt kezdődött Románia területe, és melyet az otthonlakók, de az elszármazott székelyek is mindig megmutatnak vendégjeiknek. <br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIpTBKXGQjutX_3DUcBj8fCpQRw7JgfWX2QSyyR8qVcyKn-Y4kBqJp-IAnjYoPnip7nf4560jAzG3Tj_68LSwGSMDG1OUKQQEGE-Tp8otuHkKl04FWx1O7wxEAvG4vkgoDKSgsiWp6SbQcP-Q-qd7O9AJDb9d2Z53GcRRAct6JKsUR_zLXDWsiLtVq-qf3/s4608/DSCN0923.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="3456" data-original-width="4608" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIpTBKXGQjutX_3DUcBj8fCpQRw7JgfWX2QSyyR8qVcyKn-Y4kBqJp-IAnjYoPnip7nf4560jAzG3Tj_68LSwGSMDG1OUKQQEGE-Tp8otuHkKl04FWx1O7wxEAvG4vkgoDKSgsiWp6SbQcP-Q-qd7O9AJDb9d2Z53GcRRAct6JKsUR_zLXDWsiLtVq-qf3/s400/DSCN0923.JPG"/></a></div>
A Bucsin-tetői erdei<b> áfonyaszedés</b>, és rókagomba vásárlás után egy nagyobb lélegzetű csavargást terveztünk be újból, délkelet felé véve az irányt. Csíkszereda, <b>Tusnádfürdő </b>(medve még akkor nem kóborolt az utcákon), Szt. Anna- tó (a fiúknak fürdés, a lányoknak lápos- nézés), majd az eddig kihagyott <b>Bálványosfürdő</b> következett. Hangulatos, köztük sok Monarchia- kori szanatórium, hotel között kiértünk a torjai büdös- barlanghoz, mely erős kénes szagától kapta e jelzőt. A<b> mofettába</b>, a barlang belsejébe be is lehetett menni.<br>
Másnap már indultunk is haza. Többórás megállóra ekkor <b>Kolozsváron</b> került sor, ahol a méltán kihagyhatatlan látnivalók, a Mátyás- ház,<b> Szent- Mihály</b> <b>templom</b>, Mátyás- szobor, a Farkas utcai templom mellett időt szántunk végre a <b>házsongárdi temető</b> végigjárására is. Marival, Botonddal felváltva kiabáltunk egymásnak, ha újabb és újabb neves művész, család sírját, síremlékét, kápolnáját fedeztük fel. Estére szállásunkra, Budapestre érkeztünk, másnap pedig haza, Vas megyébe.<br><br>
<b>9. UTAZÁS 2015.Június 27-Július 04</b><br><br>
2005 óta minden páratlan évben indultunk útnak Erdélybe, így ’13 után 2015-ben is. Most azonban új útitársunk lett: Enikőn, Botondon kívül hosszú ki- hagyás után középső lányunk, <b>Timi</b> is velünk jött barátjával, <b>Balázzsal</b>. Dorogon vettük fel őket, de így is este ¾ 10-re „hazaértünk” Zetelakára. Igaz, immár hárman is vezethettünk, felváltva. Ott éppen falunap volt, és Rúzsa Magdi is fellépett. Nosza, leállítottuk a kocsit, és mentünk is a nép- ünnepségre.<br>
Másnap – szokás szerint- rövid hatótávban mozogtunk. A<b> Hargita- tető</b> bebarangolása volt napirenden, és a környéke. Megelégedve tapasztaltuk, hogy a köves- kavicsos10 km-es felvezető út 2/3-a, 7 km. már le lett aszfaltozva, és ez bizony jót tett a Hyundai alvázának is, meg a bennülők kényelmének is.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqMymxTK_rxYQoIqdQa_xi8iryB9TCcvYbdvVZ-FKxtj3D-zdipgx5wssUCmMKhtNOqMl_uAXycPbLum2LIq9GtjrNl4lWrzsDlKM4zRfu_aF48kRLyQBaQL9OKYJ84UKqHhnXk79MZwz5TKrH5ef8Qo6QOfjBfacBdTWlNy4MCM5ypli8TzLSzr4IWNFl/s4608/DSCN0989.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" height="400" data-original-height="4608" data-original-width="3456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqMymxTK_rxYQoIqdQa_xi8iryB9TCcvYbdvVZ-FKxtj3D-zdipgx5wssUCmMKhtNOqMl_uAXycPbLum2LIq9GtjrNl4lWrzsDlKM4zRfu_aF48kRLyQBaQL9OKYJ84UKqHhnXk79MZwz5TKrH5ef8Qo6QOfjBfacBdTWlNy4MCM5ypli8TzLSzr4IWNFl/s400/DSCN0989.JPG"/></a></div>
Visszafelé Ivóban megnéztünk egy kis vadasparkot, amelynek boltjában- ilyen az üzleti világ- bizony bevásároltunk szarvas-, és <b>medvekolbászokból</b> is.<br>
Harmadnapon azonban nagyobbat léptünk: a fele csapatnak még az újdonság erejével ható <b>Békás- szorosba</b> másztunk fel, majd két csónakot bérelve a<b> Gyilkos-</b><b> tavat</b> hajóztuk be. A tó melletti faasztalok mellett, fapadokon ülve különleges hangulatban ebédeltük meg a miccset, jó kis Csiki sörökkel leöblít- ve. A másnapi Hargita- megyei kis körben „új” látnivalókat fedeztünk fel: az udvarhelyi Jézus szíve kápolnát, majd <b>székelykeresztúri múzeumot</b>, vadászati kiállításával kiemelten. <br>
Látogatásunk ötödik napján Szászvidék felfedezése várt. A hangulatos Homoród- völgyön keresztül értük el<b> Kőhalom várát</b>, amelybe ezúttal be is mentünk. Kicsit túl sterilre sikerült a vadiúj várrekonstrukció, de azért a falak, lépcsők, lovagtermek valamit visszaadtak a középkor hangulatából. Eddig nem látott újdonság, a már románok építette<b> törcsvári Drakula kastély</b> jött az aznapi sorban. Bizony, szépen, látványosan berendezték a muzeológusok a várbelső terét, de kívül is kifogástalan volt a vár. Méltán várja nap, mint nap a turisták ezreit Románia leghíresebb- leghírhedtebb nobilitása: a shopokban ezerszám árusították a celebbé avanzsált havasalföldi uralkodóval, <b>Vlad Tepessel</b>, leánykori nevén <b>Drakulával</b> kapcsolatos emléktárgyakat. A hosszú kirándulás<b> Brassóban </b>fejeződött be: a belvárost a tágas, világos fő-terével bebarangoltuk, de a két szép templománál, az evangélikus Fekete- templomban, és az ortodox- templomban is sokat időztünk. Este ½ 10-re értünk haza, újra kellett melegíteni a vacsorát.<br>
A másnapi kis sóvidéki kör már lazítás- jellegű volt: a közös Szejke, Farkaslaka, Korond látogatás után Parajdra, a sóbányába lányok, Szovátára, a Medve- tavi fürdésre a fiuk mentek el. Utolsó zetelaki napunkon Előd sógorom meglepetés- sel rukkolt elő: egy <b>medve-lesre </b>szerzett „belépőket” az egész családnak tanít- ványa édesapjától. A késő délután folyamán majd 3 órán keresztül figyelhettük a mit sem sejtő hím- , családos anya-, és nagyobb bocsmedvéket jönni- menni, játszani, veszekedni, fára mászni a „megterített asztal”, azaz a számukra láthatatlan, hangszigetelt, és majdnem <b>szagmentes házacska</b> előtti tisztáson. Este, a program végén, bizony csőre töltötte a kísérő Dénes vadász a puskáját, amikor a házikót elhagyva, vagy 500 m-t mentünk a kocsijainkig. A bocsos anyamedvék nem haboznak…<br>
Másnap utaztunk haza, hamar Pesten voltunk, ahol Botond, majd Dorogon, ahol Timiék szálltak ki, végül kettesben értünk haza.<br><br>
<b>10. UTAZÁS 2016. Július 23-30.</b><br><br>
Timiék, miután igen jól sikerült az előző évi körutunk, repetázni szerettek volna, így hasonló összetételben, Enikővel, Botonddal és énvelem újból nekivágtunk az útnak. Aznap <b>Nagykárolyig</b> mentünk le, ahol a szatmári kisvárost, Enikő gyakornoki idejének színhelyét néztük meg, tetszetős neoromán <b>Károlyi- kastélyával</b>, majd <b>Szatmárnémeti</b> következett, ahol egy panzióban megszálltunk. Másnap az Avas-vidék következett, részben nekünk is újdonságaival. <b>Avasújfalun</b> a Nyugat- Európában vendégmunkásként dolgozó, majd itthon építkező helyiek ízléstelen, újgazdag villanegyedét „csodáltuk” meg,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBP5xfGOPzK7i_V6syzclx2L4BwJbJJ_gWXjLy_fZAAhsfbyzt7gX2uFwM29R__cCKGnzJ0uNYird_It43qwKfbfbYTWUpjQeBj1RF7NOYZfRM5728DKT_6jLvliQLWiO3mpRCAIo1p8ZL9h14qfaKAhuSaYNxnPs9J-dWxLNwp4eUCgiA5t4VnZMB9WCR/s2272/DSCN4379.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1704" data-original-width="2272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBP5xfGOPzK7i_V6syzclx2L4BwJbJJ_gWXjLy_fZAAhsfbyzt7gX2uFwM29R__cCKGnzJ0uNYird_It43qwKfbfbYTWUpjQeBj1RF7NOYZfRM5728DKT_6jLvliQLWiO3mpRCAIo1p8ZL9h14qfaKAhuSaYNxnPs9J-dWxLNwp4eUCgiA5t4VnZMB9WCR/s400/DSCN4379.JPG"/></a></div>
majd a hírneves <b>szaploncai „vidám temetőt”</b> látogattuk meg, ahol- vasárnap lévén- egy szabadtéri misére is becsöppentünk. Hihetetlen, hogy milyen népszokást vett fel az ottani lakosság. Kék- fehérre festett sírjaikra pingálva egyes szám első személyben mesélték el életüket, de főként haláluk okát (baleset, betegség, alkoholizmus, stb.) <b>Máramarossziget</b>, a térség fővárosa következett ezután, román- magyar- zsidó- ukrán behatásokkal. A fatemplomok, fából épített épületek a tájra jellemző stílus- jegyeivel meghatottak minket. Tovább menetelve a sóbánya vidéken, <b>Barcafalva </b>ortodox egyházi skanzenjét jártuk be alaposan: nagyszerű élmény volt a zömében román népi építészet a múltban gyökerező, de ma épült alkotásait szemügyre venni. A <b>jódi fatemplom</b> megcsodálásával lett teljes az ortodox- kör, majd már a síkvidéki<b> Beszterce</b> városában sétáltunk, mielőtt hazaindultunk volna Zetelakára. A mostanra szépen felújított sétálóutcát, és a renovált lábas-házakat is csak most fedeztük fel. Harmadnap Balázsék is megismerhették a Fogarasi- havasok legszebb látnivalóját, a<b> Bilea- tavat</b>, és környékét. Sajnos, kifogtunk egy szakadó esőt, amely eláztatott bennünket, így hosszúra nyúlt ebédeléssel, majd az előtérben ágaskodó hatalmas kitömött medvével való fényképezkedéssel mulattuk az időt. Szász vártemplomok mellett, de a <b>Szentágotait </b>alaposabban megtekintve, egy hangulatos koraesti segesvári kávézás után értünk haza. Novum volt az Udvarhely közeli<b> Szejke- Szentlélek</b> melletti dombon épült hatalmas <b>Krisztus- szobor</b>. Mivel ezt még az otthoni vendéglátók sem látták, együtt ment a nagy család a hepehupás földúton a kilátóként is szolgáló építményhez. Egy kis<b> riói utánérzés</b> talán lehet benne, mindenesetre hatalmas élmény a szoboróriás tövéből, de főleg a tetejéről szétnézni a dombos- hegyes platón. Délután a sokat látogatott Varságon a Lóitatónál valóban elcsípünk egy 20-30 lóból álló ménes itatását, és egy, az apósom által ajánlott működő vízimalomba is ellátogattunk.<br>
Másnap Csíkszereda, Tusnádfürdő (hátha találunk „kukázó” medvét) és a <b>Szt. Anna- tó</b> következett. Itt jó negyedóra, mire a parkolóból gyalog lebotorkál az ember a bokrok ágaiba kapaszkodva a meredek szerpentinen, de megéri. Balázzsal<b> oda- vissza átúsztuk a tavat</b>. (ma már ez tilos!- a szerk.). Soha nem feledhető érzés, mikor a tó közepén megpihen az ember, és körbetekint: körös- körül fenyvesekkel tele magas hegy veszi körül a vulkántavat. Valahogy nem akaródzik továbbúszni! Mint oly sok helyen, itt is van egy szép kilátó, mely rátekint a kászoni medencére. Visszamenet megnéztük a pünkösdi ünnepekkor telített<b> csíksomlyói</b> <b>kegytemplomot</b>, majd a Hármashalmot és a Salvator- kápolnát is. Mintha nem ugyanaz lett volna, így, tömegek nélkül. Magyarországra vettük az irányt másnap, Nagyszeben felé, ahonnan az új A 3-as autópályán a határ felé haladva már jócskán takarítottunk meg időt az utazással.<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-20148452880066943302024-01-23T02:07:00.000-08:002024-02-04T23:27:39.028-08:00AMI AZ UTIKÖNYVÜNKBŐL KIMARADT: SÓTONY-ZETELAKA EXPRESS, II.<b>Ami az utikönyvünkből kimaradt: Sótony- Zetelaka Express, II. rész </b><br><br>
Szöveg és fotók: Gróf István<br> <br>
<b>2002-től, II. házasságom időpontjától - ámbár jó párszor mind magán, mind hivatalos látogatás keretében jártam már Transsylvaniában és a Partiumban-, évente- kétévente szokásunkká vált meglátogatni nejem szülőfaluját. Napjainkig ez 15 alkalommal történt meg, és úgy gondolom, hogy az utazásonként váltogatott látnivalók, ezek sokaságának megismertetésével az olvasót beavathatom a még a mai napig is sokszor ismeretlen arcát mutató ország, Erdély titkaiba.</b><br><br>
<b>4.UTAZÁS 2005. Június 25.- Július 2.<b><br><br>
Menetrendszerűen az iskolai szünet után hamarosan felkerekedtünk Enikővel, Botonddal, és most a nagyobbik leánnyal, Eszterrel Székelyföldre. Ekkor variáltunk az utazáson: egy <b>aradi városnézést</b> és Vesztőhelyen történt tisztelet-adást követően nagynénémékhez,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMWre-PRVeEQAWPssYZ18SLH3w5JSv664qs79Dxr7Q1i_hvQDTAKRb-_wkFvRgsoJbLhok3HpKnZ7TLbIM2LzwlFhtsZ23-vEONSRdFV5DWoMKOPGT_RKfetdTieFGZAz9W4GNtOxF8VaQkBGtz4wdSGKDfasKheMR78My7CdQU6NTMtM0WCyqm_245024/s2048/DSCF0173.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMWre-PRVeEQAWPssYZ18SLH3w5JSv664qs79Dxr7Q1i_hvQDTAKRb-_wkFvRgsoJbLhok3HpKnZ7TLbIM2LzwlFhtsZ23-vEONSRdFV5DWoMKOPGT_RKfetdTieFGZAz9W4GNtOxF8VaQkBGtz4wdSGKDfasKheMR78My7CdQU6NTMtM0WCyqm_245024/s400/DSCF0173.JPG"/></a></div>
<b>Temesvárra</b> mentünk első nap. A település mindig tart meglepetéseket: a nagyvárosi hangulatot árasztó belváros és a Bega- part után megnéztük a <b>református templomot</b>, ahonnan Tőkés László 1989-ben elindította a romániai forradalmat. Nagynéném, aki elvitt oda, akkor részese is volt az eseményeknek. Másnap Déva (csak a város), a kihagyhatatlan <b>Vajdahunyad és vára</b>, majd <b>Őraljaboldogfa</b> és <b>Kelnek</b> csodás kis templomai következtek, utolsóként pedig Nagyszeben pompás városa várt minket szépen rekonstruált belvárosával.<br>
A szokásos egynapos otthoni szusszanás után inkább egy élményekkel inkább, mint munkával járó<b> mézpörgetés</b> hasznos résztvevői voltunk újra. A nagy káni- kulában másnap felmentünk a dombtetőre, ahol a Szent- Anna –tónál a fürdésen kívül bejártuk a mellette pallóra emelt deszkaösvényen a helyi, botanikai és zoológiai érdekességeket bemutató<b> Őslápot </b>is. Ezt követően Benedek Elek szülőháza következett<b> Kisbaconban</b>, végül<b> Vargyas </b>község néprajzi érdekességekkel, kivált faragott, népi bútorfestésével büszkélkedő múzeumát látogattuk meg.<br>
Másnap elmentünk nejemmel a Székelyföld egyik legeldugottabb, legcsende-sebb falvába, ahol az élet is megállt, <b>Énlakára</b>. Álltunk a falu közepén, és hallgattuk a hangokat: kakaskukorékolás, kutyaugatás, a patak csobogása, és persze a madarak csiripelése hallatszott. Slussz! Elszoktunk tőle, de hozzá- szokhatnánk rá többször is. Azért megkerestük Illés Lajos zeneszerző-művész házát is: hiába kopogtunk, zárva volt. <br>
Hazafelé menet, hasonlóképpen, mint tavaly, apósomat elvittük szülőfalujába a bátyához, a Beszterce megyei<b> Árpástóba</b>. A faluról el kell mondani, hogy az ottani lakosság, a szomszédos Magyardécsével együtt Közép- Kelet- Európa egyik legnagyobb <b>cseresznyetermelője</b>. Apósom elmondása szerint a május- júniusban alkalmi vendégmunkások sokaságát szerződtették le napszámban, hogy leszedjék a gazdák kertjeiben megtermett gyümölcsöt. Beszterce városát előtte alaposan körbejártuk, ugyanúgy, mint a szintén nem túl sok élményt hagyó Betlent is, majd az ezeknél többet mutató<b> Nagybánya </b>következett. Ez már jóval szebb település, már csak a tekintélyes hegyekkel körbevett fekvése miatt is. A<b> Szent István torony</b>, a görögkeleti templom, a Fekete Sas fogadó különleges hangulatot adott a városnak, amit a <b>festőművészek</b> is „díjaztak” egykor. Innen <b>Szinérváralja</b> kisvárosába mentünk, ahol jómagam sokat jártam sárvári alpolgármesterségem idején, mivel a két városnak akkor fejlődött és teljesedett ki a testvérvárosi kapcsolata, <b>Erdősi Szilveszter János</b> jóvoltából, aki a bányavidéki városkában született, és a dunántúliban munkálkodott. A református vendégházban töltve az éjszakát, másnap <b>Nagykároly</b> városkáját- ahol nejem a gyakornoki idejét töltötte-, útba ejtve, hazaindultunk.<br><br>
<b>5. UTAZÁS 2007. augusztus 8-15</b><br><br>
Egy év kihagyással tértünk vissza Erdélybe 2007-ben, immár augusztusban. Enikőn és Botondon kívül útitársunk Mari húgom volt. Irodalmi érdeklődését is figyelembe véve ezúttal megálltunk <b>Csucsa falujánál, Ady</b> egykori otthonánál, ami ma múzeum. <b>Magyargyerőmonostoron</b>, az egykori katolikus, később református templomát,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQSlmuDCNi61QwCgxvTMcCMioNK91INujccXoc98gEGCzhKuhvMloQFWMbTLQZGvFS64-TSR95JRBAfNGMmjJ_oqFopz-vPY8GeHGy8u1DO_Xb6EfIjfSgvpV6zqu1si9SAO3ao3J04uTCkktJMZyq3Id2Z0q0nAT664Tyo0C2zwOdBLumz26jh_Q8Au0I/s2048/DSCF0146.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQSlmuDCNi61QwCgxvTMcCMioNK91INujccXoc98gEGCzhKuhvMloQFWMbTLQZGvFS64-TSR95JRBAfNGMmjJ_oqFopz-vPY8GeHGy8u1DO_Xb6EfIjfSgvpV6zqu1si9SAO3ao3J04uTCkktJMZyq3Id2Z0q0nAT664Tyo0C2zwOdBLumz26jh_Q8Au0I/s400/DSCF0146.JPG"/></a></div>
majd Kalotaszeg- Felszeg eddig kihagyott négy fiatornyos gótikus fatemplomát<b> Magyarvalkón</b> szintén útba ejtettük, mielőtt késő este „beestünk” Zetelakára. <br>
A harmadnapi program Csíkszeredával indult, Sepsiszentgyörggyel folytatódott, hogy<b> Prézsmár és Szászhermány</b> idillikus szász vártemplomainak alapos meg- tekintésével teljesedjen ki. A nap csúcspontja már nem magyar emlék, hanem román, a <b>szinajai Peles kastély</b> megtekintése volt. Mihály király egykori palotája ma felújított, kifényezett állapotában várt minket, gyönyörű kastélykertjével együtt.<b> Brassó </b>városa volt aznapi utolsó helyszínünk, amely az évben Európa Kulturális Fővárosa is volt. „Csak” a főteret és környékét jártuk be, és a frissen térkövezett terek, utcák, kipofozott épületek, ápolt parkok igazi európai város külsejét kölcsönözték a szász nagyvárosnak, és ez – szerencséjükre - napjainkig is tetten érhető.<br>
A másnapi kirándulásunknak már a természet volt a célpontja: a <b>Madarasi Hargitát</b> másztuk meg. Most nem személykocsival, hanem <b>lovas-fogattal</b>: Szentegyházán „szálltunk fel” a szekérre, és amíg bírták a pacik, mentünk felfelé, Amikor már nagyon meredek lett, gyalog folytattuk, egészen a csúcsig.<br> Utazásunk ötödik napján<b> Románandrásfa</b> most ortodox templomban elcsíptünk egy misét, majd megunhatatlan ismétlések, Szászfehéregyháza, Homoród- vártemplomai- majd Segesvár következett, hogy egy újdonsággal, <b>Almakerék</b> falujának, és szász evangélikus templomának látogatásával zárjuk a hosszú kirándulást. Ritka, és egyedülálló segítségnyújtás példája éledt meg ott: az egykori, a 80-as években Romániából Németországba „kiebrudalt” szászok nem felejtették el szülőföldjüket: hatalmas összegeket hazaküldve, egy kis igazi falusi turista- látványossággá szépítették egykori falujukat.<br>
Egy szűkebbre szabott só-vidéki kör után az utolsó erdélyi napon hazafelé ismét megvariáltuk a bejáratott utakat:<b> Medgyes, Nagyszeben városai, Nagybaromlak,</b> <b>Nagydisznód, Kisdisznód</b> középkori hangulatot őrző szász erődtemplomai után délre, Szimeria,<b> Karánsebes </b>(a Retyezát lába!), a Vashágó felé vettük az irányt, hogy ismét Temesváron, nagynénémnél találjunk szállásra. Másnap a hazafelé úton <b>Nagyszentmiklóson, Bartók</b> szülőhelyén megálltunk egy fél órára, tisztelegve a Mesternek, majd Makó felé gurultunk haza.<br><br>
<b>6. UTAZÁS 2009. augusztus 6- 12</b>.<br><br>
Hatodik erdélyi utunkon özvegyen maradt apósomat, aki nálunk vendégeskedett, hazavittük, így vele, Enikővel és Botonddal négyen vettük célba Zetelakát. <b>Dunaföldvár</b>, Halászcsárda- Apuka álma:<b> Ópusztaszer</b>- egy romantikus tiszai <b>révátkelés</b>- Békéscsaba hazai megállók után a Partiumba érve, az Aranyos völgyében kezdtük a kirándulásokat. Felkerestük az egyik legszebb, hagyományőrzőbb, a turizmus szolgálatába pozitív felhanggal mindent bevállaló <b>Torockó </b>települését.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiziQ8JH0eiQgb417Oz7JTsjgZwdQ8rbpbFYGCGk3l2TxD10X0etUCXRBML-Dj0OjBdJfmDX33n_m9jgSmtfjBp55ap8vIK7EO9eOBgCHpsfdHK0RG_HjZO4oxu2YmIi6fwNVW64Wp4fDD4mVBlbXgsDL52bTaovuEcObGCJ14KOxIE0aXMSAMWHKod6syc/s4608/DSCN0917.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="3456" data-original-width="4608" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiziQ8JH0eiQgb417Oz7JTsjgZwdQ8rbpbFYGCGk3l2TxD10X0etUCXRBML-Dj0OjBdJfmDX33n_m9jgSmtfjBp55ap8vIK7EO9eOBgCHpsfdHK0RG_HjZO4oxu2YmIi6fwNVW64Wp4fDD4mVBlbXgsDL52bTaovuEcObGCJ14KOxIE0aXMSAMWHKod6syc/s400/DSCN0917.JPG"/></a></div>
Másnap a szomszédos <b>Zeteváralja várromjára</b> másztunk fel, vigyázva az itt gyakori viperák elkerülésére. A monda szerint a pogány király két lányával élt itt, majd a háborúkban vitézkedő, már keresztény hitre áttérő fia is hazalátogatott, és kérdőre vonta apját, hogy miért nem tértek meg vallásukban. A konok király, Zeta ekkor kiátkozta fiát, mire megdördült az ég, és romként dőlt össze a kevély királlyal és övéivel a hatalmas kővár. Majd a közeli <b>Varságon</b> csodálkoztunk rá a helyi szervezésű, de nemzetközi<b> motoros-találkozó</b> sok száz vidám, önfeledt résztvevőjének szórakozására.<br>
A hét programjában volt még Csík, majd az addig <b>felfedezetlen Kovászna </b>bejárása. Szeredán megnéztük a híres Makovecz- templomot, majd a gelencei templomot csodáltuk meg újból. A sorban <b>Zabola kastélya</b> következett, majd a kovásznai büdös vizű közkút, a <b>„pokolsár”</b> testközelből. Utunkat folytatva <b>Csomakőrös</b> és múzeuma (Kőrösi Csoma Sándor), végül a bezárt Mikes-múzeum helyett a falu,<b> Zágon </b>lett felfedezve általunk. Ez utóbbi hangulatos kertjében azért nagyot sétáltunk. <br>
Hazafelé <b>Csicsókeresztúr</b> ( apósomat leraktuk a nővérénél)- Betlen - Dés - Nagybánya útvonalon<b> Koltó </b>következett, ahol végre megnézhettük a Teleki-kastélyt, <b>Petőfi (és Júlia)</b> számos emlékével együtt. Innen <b>Desze ortodox fatemplomához</b> tartottunk, és <b>Ilbán</b>, egy modern, erdővel körülvett szállodában szálltunk meg. Másnap Szinérváralja és <b>Szatmárnémeti</b>, majd Magyarországon Mátészalka rövid városnézéseivel megszakítva értünk haza este Sótonyba.<br><br>
<b>7. UTAZÁS 2011. Július 10-16</b><br><br>
Mint 2009-ben is, ez évben is a nálunk tartózkodó apósomat Enikővel, Botonddal, és jómagam vittük haza Udvarhelyszékre. Karcsi apukával odafelé az általa hőn áhított<b> Hortobágyot</b> kilenclukú hídjával, majd Debrecent, Nyíregyházát, és benne a híres állatkertet néztük meg, majd ott alvás után Szatmárnémetiben álltunk meg rövid városnézésre. Ezután nővérét Csicsókeresztúron, a bátyát Árpástón meglátogatva érkeztünk meg szokásos <b>erdélyi bázisunkra, Zetelakára</b>.<br>
Nevetett apósom, hogy ilyen könnyen utazunk: bezzeg neki, fiatalember korában a 10 km-re fekvő betleni vasútállomástól a falujáig gyalogolnia kellett, ráadásul a <b>Szamoson</b> - már ha engedte a vízállás-, a ruháit a feje fölé tartva gázolt át. Egy környékbeli pihentető- szemet gyönyörködtető laza kirándulás-nap után újabb, eddig nem látott úti-célok felé fordultunk: a<b> Maros-mentére</b>. <b>Szászrégen</b> mind a négy gyülekezetének temploma, kivált az evangélikus nevezetes látnivaló, és szép példája az erdélyi szabad vallásszabadság nemes hagyományainak. Kastélyok következtek ezután, elsőként a hatalmas, világos, csodaszép <b>gernyeszegi</b> barokk Teleki-, majd a szintén a Telekiek tulajdonolta, éppen felújításra váró, romos <b>sárombereki</b>, gyönyörű kastélykertjével, végül <b>Marosvásárhely</b> előtt még az egykor reneszánsz pompáját élő, mára nagyon lepukkant Máriaffy- kastély <b>Marosszentgyörgyön</b>. Erdély egykori fővárosában már csak alig felerészben élnek magyarok, mégis minden belvárosi épület arra a korra emlékeztet, főleg minket. A szecesszió csúcskorszakának itteni produktuma a <b>Kultúrpalota</b>, a Közigazgatási Palota, a Toldalagi-, és a Prefektúra palotája, hogy a várhegyről, templomairól ne is beszéljünk. <b>Mezőcsáváson</b> a falu feletti dombon álló református fatemplomot, mellette az öt és fél évszázados fából épített haranglábat, majd a körülötte elterülő csendes temetőt néztük meg, míg <b>Szentdemeteren</b> a falu szélén felépített, román- gótikus korban épített katolikus kőtemplomot, utolsó állomásként pedig<b> szásznádasi </b>evangélikus, természetesen szász erődtemplomot. <br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7zMBEuIMNdurpGuaP991gq3F43Q-bCXgMkJX4m4Ptu8VHRKKWRdd3f-4mwwCACaUc9YKpi8J_kuxsNOgIKv3TcMMLpchsrU0ODfVfnHtYZWLBXwFSKH53PcVAbKoB5JKBVOPnHKQ2heI9f-FLhHcnUJ6-aWbACPnGTH7YzvU4m7A6ycLpMzeQe0hTlWlD/s4608/DSCN0948.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="3456" data-original-width="4608" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7zMBEuIMNdurpGuaP991gq3F43Q-bCXgMkJX4m4Ptu8VHRKKWRdd3f-4mwwCACaUc9YKpi8J_kuxsNOgIKv3TcMMLpchsrU0ODfVfnHtYZWLBXwFSKH53PcVAbKoB5JKBVOPnHKQ2heI9f-FLhHcnUJ6-aWbACPnGTH7YzvU4m7A6ycLpMzeQe0hTlWlD/s400/DSCN0948.JPG"/></a></div>
A közeli <b>Varság</b> környékének soha sem unott természeti szépségeit megismerendő telt a következő napunk, a <b>Lóitató</b>, az egyre népszerűbb Csorgókő- vízesés, a Kilátó beiktatásával, majd az erdőben egy kiadós gombászással ért véget ez a nyári napunk. Azt, hogy a társaság hölgytagjai miért hangos éneklés közepette keresték a megbúvó gombákat, hamar kiderült: <b>féltek a medvéktől</b>, és elijesztésnek szánták a dalolást.<br>
Az egyhetes erdélyi tartózkodásunk másik nagy kirándulása a <b>Gyimes völgyébe</b> vezetett. Csíkszereda után <b>Csíkszentgyörgy</b> és <b>Csíkménaság</b> katolikus templomát (a csángók katolikusok) megtekintve a szemet gyönyörködtető fenyveseivel, kaszálóival, legelőivel a Gyimes- völgyébe értünk. <b>Középlok </b>települését alaposan körbejártuk, és persze fenn voltunk a<b> Gyimesbükki vasútállomáson</b>, a Monarchia legkeletibb vámépületénél, majd a Rákóczi- várat is megmásztuk. Annyira azért nem fáradtunk el, hogy este még ne segítsünk be apósoméknál egy kis szénagyűjtésbe. Hazamenet már kihasználtuk a romániai A 3- as autópálya 42 km-es szakaszát is, Kolozsvárt elkerülve, így a szokásosnál hamarabb értünk haza.
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-69512849353069022712024-01-22T08:49:00.000-08:002024-01-23T02:13:45.034-08:00AMI AZ UTIKÖNYVÜNKBŐL KIMARADT: SÓTONY- ZETELAKA EXPRESSZ, I.<b> AMI AZ UTIKÖNYVÜNKBŐL KIMARADT: SÓTONY- ZETELAKA EXPRESS, I. RÉSZ</b> <br>
Szöveg és fotók. Gróf István<br><br>
<b>2002-től, II. házasságom időpontjától - ámbár jó párszor mind magán, mind hivatalos látogatás keretében jártam már Transsylvaniában és a Partiumban-, évente- kétévente szokásunkká vált meglátogatni nejem szülőfaluját. Napjainkig ez 15 alkalommal történt meg, és úgy gondolom, hogy az utazásonként váltogatott látnivalók, ezek sokaságának megismertetésével az olvasót beavathatom a még a mai napig is sokszor ismeretlen arcát mutató ország, Erdély titkaiba.</b><br><br>
<b>1.UTAZÁS 2002. Június 22-28.</b> <br>
Első utunkon otthonunkból, Sótonyból indultunk el feleségemmel, Enikővel és a három gyerekkel. Este <b>Nagyszalontán</b>, rokonaimnál szálltunk meg, majd nem a Királyhágó, Kolozsvár felé vettük az irányt, hanem Belényes felé, az<b> Aranyos völgyébe</b>. Annyira nem voltak kiépítve az utak, így sokszor a vízmosás földes hordalékán mentünk, azt feltételezve, hogy eltévesztettük az utat. Persze az is igaz volt, hogy az előző napokban hatalmas esőzés mosta el a vidéket. A nap fénypontja a<b> Medve- barlang</b> felfedezése volt, majd az Aranyos völgyében többször is megálltunk, a patak partján gyönyörködve a természetben a sok- sok közel-lakóval együtt, akik a környékbeli városokból menekültek ki Daciájukkal ide. Tüzet raktak, sütöttek- főztek, napoztak, fürödtek: kikapcsolódtak. Már este 10 óra lett, mikor megérkeztünk Zetelakára, nejem szülőfalujában,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKYNG48G620gc4VYdkZwynAH8He0nHctZYdfkCDWSWPAa9zSHRTy3AY8jpdSUYuaSScjb9J0LNQIJ_gaqzLEGa2L_c2trBnvnf_5bsjDfGS7wQW_eqhS59D790WYQcjAeLL18driszCWpHGZIYi6L19QJAALqQIfSZbg0plrmOaCa5LjXdnOuzoiswQoSp/s1024/KIF_1035.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="768" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKYNG48G620gc4VYdkZwynAH8He0nHctZYdfkCDWSWPAa9zSHRTy3AY8jpdSUYuaSScjb9J0LNQIJ_gaqzLEGa2L_c2trBnvnf_5bsjDfGS7wQW_eqhS59D790WYQcjAeLL18driszCWpHGZIYi6L19QJAALqQIfSZbg0plrmOaCa5LjXdnOuzoiswQoSp/s400/KIF_1035.JPG"/></a></div>
ahol anyósom, <b>Katóka</b> töltelékes káposztával, apósom, <b>Karcsi</b> pálinkával, sógorom, Előd és felesége fontos tanácsokkal várt. <br>
Másnap- én még az addig csak Kolozsvárig jutottam, a Székelyföld még ismeretlen volt- <b>Parajd</b>, a sóbányával, <b>Korond</b> a kirakodóvásárával, és <b>Farkaslaka</b> Tamási Áron-emlékeivel lepett meg minket.<br>
A viszonylag lapos-fenekű Hyundai Accent bizony megsínylette az akkor még csak erdei földúton felvezető szerpentines utat másnap a <b>Madarasi Hargita</b> parkolójáig, ahonnan bekóboroltuk a hegyet, a sok-sok kőkupacos kis emlékhelyet végigböngészve. A hatalmas zeteváraljai víztározót, apósom állandó horgászterületét is körbejártuk, a síkaszói hegyi nyaralók tarka világával együtt. A hagyományos esti vacsorák alkalmából, mikor tízen ültük körül az asztalt a zetelaki ház nappalijában, sokszor éjfélig, egyig ment a mesélés, anekdotázás, főleg Karcsi bátyám jóvoltából.<br>
Utazásunk hatodik napján hazafelé a Beszterce- Naszód megyei Csicsókeresztúron keresztül mentünk, ahol letettük rokonlátogatásra apósomat, majd Nyíregyházán szálltunk meg. Itt felvételiző Bence fiamat vettük fel, és hoztuk haza magunkkal, Vas megyébe.<br><br>
<b>
2. UTAZÁS 2003. Június 23-30.</b> <br>
Második erdélyi utunkon- még bírtam- egy szuszra levezettem a Sótony- Zetelaka távot, mely, még autópályák híján, 850 km., és reggel 6-tól este 9-ig tartott. Enikőnek csak a kisebbik lányával, Timivel, és persze a világot látni szerető Botonddal együtt csak négyen voltunk ezen a nyolcnapos utazáson.<br>
A másnapi – érthető módon pihenéssel töltött – nap után a <b>Békás- szoros</b> sziklás szerpentinjeit sétáltuk be, majd a <b>Gyilkos- tó </b>következett, persze csónakázással egybekötve. A számomra érdekes miccset itt kóstoltam meg ebédre, sajnos, sör kíséret nélkül, majd a közeli<b> Gyergyószentmiklós</b> temploma, fő tere kerültek látókörbe a délután.<br>
<b>Mézpörgetésben</b> még nem volt részem az addig. Nos, erre is sorra került az egyik nap, mikor is az egész család beöltözött kendőbe, sapkába, kesztyűbe, és a húsz kaptárból, Karcsi bátyám vezetésével kiszedtük a tavaszi- nyár eleji produktumot. Életre szóló élmény volt látni, ahogyan a mézpergetőbe pakolt keretekből az erőteljes tekerés után kicsordogált az aranysárga édesség. Baleset - azaz méhcsípés- hál’ Istennek nem történt, ami köszönhető apósom gyakori füstölő- használatának is.<br>
Másnap már <b>Szászföld</b> bejárása volt úti-célunk.<b> Szászkézd, Szászbuda</b> temploma már megmutatta, hogy milyen különleges építészeti látnivalókra számítsunk később. A túlzottan „sterilen” rekonstruált<b> Fogaras</b> vár nem hatott meg minket,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDOeQ3mHRSfFMsUXa86ytufbSLUCV-GnVBq6JFeRi3JqSGIGbes2PxW6TIHNiN18QBsmmyEoMQkDsBJ-TDiAcTWflBw0PfXtpJWqX-cKc1S9jWktRCBJqxJlgi13w0buLdoWIrx4YydzLD6EmbL9E09pioeCSOLMRwTG-8reXHIhjPuo0XbMj0XktRoBkN/s2048/DSCF3216.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDOeQ3mHRSfFMsUXa86ytufbSLUCV-GnVBq6JFeRi3JqSGIGbes2PxW6TIHNiN18QBsmmyEoMQkDsBJ-TDiAcTWflBw0PfXtpJWqX-cKc1S9jWktRCBJqxJlgi13w0buLdoWIrx4YydzLD6EmbL9E09pioeCSOLMRwTG-8reXHIhjPuo0XbMj0XktRoBkN/s400/DSCF3216.JPG"/></a></div>
de az utána következő<b> Fogarasi havasok</b> annál inkább. Felmentünk a több mint 2000 m. magasan fekvő Bilea- tóhoz is a gyilkos szerpentineken inkább kocsival, mint a billegőnek tűnő lanovkákkal.<b> Kerc </b>ősi temploma még romjaiban is lenyűgöző volt, a szászok építő- stílusának csodája. Visszafelé már a hegyes vidékről az alföldi tájakon, a <b>Homoród- völgyében</b> kocsiztunk vissza, négy-öt romos szász- magyar erődtemplomot megcsodálva. Az alig húsz-kilométeres utazás azonban órákig eltartott. Akkor terelték haza a <b>tehéncsordákat</b>, és bizony, minden faluban 20-30 percig, a Kaca nevű nagyközségben, ahol három csorda is kint legelt, több mint egy óráig tartott, mire az összes jószág bekanyarodott gazdája házához. Magyarországon ekkorára már felhagytak a háztáji tehéntartással, de még emlékeimben élt az Ölbői, az Alsó-, és Felsőszelestei csordák okozta kényszerű várakozások emléke. <br>
Az ezt követő rövidebb, de pihentetőbb napon mind a parajdi, mind a<b> szovátai sós- fürdők</b> különleges vizében megmártóztunk, és a Székelyudvarhely- Szejke- fürdőn elcsíptük az <b>Ezer Székely Leány Nap</b> folkklór ünnepség felvonulását is. Az előző napi szász városok megbabonáztak, így utazásunk hetedik napján újból ezek következtek: Medgyes városának, majd <b>Muzsna, Berethalom</b> községeinek, végül a megunhatatlan <b>Segesvár</b> templomai, középkori épületei, utcái, terei.<br>
Utolsó, Zetelakán vendégeskedő napunkon a közelbe kószáltunk: a <b>zeteváraljai víztározó</b> és környékének felfedezése - amely jéghideg vizében, a figyelmez- tetések ellenére egyet úsztam is!-, majd a Bukarest nagyságú alapterületen fekvő<b> Varság</b> felkeresése volt a programunk. Utóbbi volt nejem anyai nagyszüleinek lakóhelye évtizedekig: itt tanítóskodott a házaspár, és nyaralhattak az unokák a szünidőben.<br>
Hazafelé ugyancsak egyhuzamban tekertünk haza Sótonyba.<br><br>
<b>3. UTAZÁS 2004. Június 17- 24. </b><br>
A tavalyi évhez hasonlóan, két felnőtt, két gyerek összetételben indultunk útnak, hogy meglátogassuk nejem Székelyföldön élő családját. Egyből sikerült ismét levezetni Zetelakáig azon a csütörtöki napon, amikor elindultunk. A másnapi pihenő után<b> Csíkország </b>felfedezése volt betervezve. A táj nejem kivételével mindannyiunknak újdonság volt. Hatalmas fennsík, a Csíki medence égnek meredő fenyőerdeivel, köztük legelőként haszosított harsányzöld rétjeivel szemet gyönyörködtető, egyúttal lenyűgöző volt. A Veszprémhez hasonlóan a szocializmus éveiben nem éppen sikeres rekonstrukción átesett (egy, a központban fekvő utca egyik felén kívűl az egész belvárost ledózerolták, és modern épületeket húztak fel) <b>csíkszeredai</b> belváros nem, a<b> Mikó- vár </b>ellenben tartogatott érdekességet, mint ahogy Csíkkozmás kicsiny faluja, majd <b>Kézdivásárhely</b> városkája szintén. A fő-téri házak mögötti udvarok e település jellegzetességei, és a fafaragó múzeum is sok érdekességel szolgált. Hazafelé a<b> gelencei</b> nagytemplom “vett le” a lábunkról, majd <b>Alsó- Csernátoron</b> tettünk többórás látogatást a <b>Haszmann fivérek</b> messze földön híres magán- múzeumában. A mezőgazdasági gépbemutatótól kezdve a nyomdán, a kézműves vásáron, és a kályha- csarnokon keresztül a néprajzi múzeumi tárgykörig sok mindet láthattunk ott, példás rendben. A mozgalmas nap végén a <b>Szent- Anna tóban</b>, egy gyönyörű fekvésű krater-tóban a lányok megfürödtek, a fiúk meg egy nagyot úsztak is.<br>
A másnapi programban “magyar” vártemplomok látogatása következett. Minden Székelyföldre utazónak kihagyhatatlan programjavaslat a <b>bögözi tempom</b>, majd a tőle nem messze fekvő <b>székelyderzsi</b> istenháza. Segesvárt útbaejtve a Maros megyei<b> Erdőszentgyörgy</b> kastélyát, a Rhédey- kúriát, majd a a Ceauescu-i falurombolás jelképének számító<b> Bözödújfalu</b> nemrég elöntött helyét néztük meg. Szörnyű látvány volt, ahogy a temploma csúcsa kilógott a víztenger közepén.<br>
A következő nap újra “fájt a fogunk” egy pár szász várra. Szászbuda, Szászkézd ismétlések voltak,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Dh-zSP1kRA0iDqjkwuR1goOlXMmIebo6um_x_nYhharhNRVR2iuHeafev74ecz4emAJSkLMWI7DX_cZtm4rHGhTMAKU7N7lxnuLCQop26OM0mmEjnjfnBpnW-xVk2IoVPp0IDAuuyxc-4tUX0DMAqwJdlc9tTcj7MwH3LyNFbh0DTDccDVf7qxyu882N/s1600/DSCN8770.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1200" data-original-width="1600" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Dh-zSP1kRA0iDqjkwuR1goOlXMmIebo6um_x_nYhharhNRVR2iuHeafev74ecz4emAJSkLMWI7DX_cZtm4rHGhTMAKU7N7lxnuLCQop26OM0mmEjnjfnBpnW-xVk2IoVPp0IDAuuyxc-4tUX0DMAqwJdlc9tTcj7MwH3LyNFbh0DTDccDVf7qxyu882N/s400/DSCN8770.JPG"/></a></div>
de az egyik legszebb a “csokorban”, <b>Szászfehéregyház </b>azonban nem. Ennél mutatósabb, látványosabb, és szépen felújított evangélikus templomot nemigen találhatunk Erdélyben. Nem csoda, hogy <b>Károly hercegnek</b>, ma Nagy- Británnia királyának is ez egyik kedvence. Méreteiben nagyobb, impozánsabb, és nem kevésbé értékesebb magának <b>Homoród</b> várkastélyának látványa is. A Homoród- völgyében, Kaca, Homoróddaróc, Városfalva szász, majd <b>Homoródszentpéter</b>, Recsenyéd, Homoródszentmárton, Kénos unitárius templomainak érinésével tértünk haza Zetelakára.<br>
Ismét a Hargita és környéke jutott a következő napra: Sikaszó, Tekerőpatak, Gyergyószentmiklós, a neves <b>Szárhegyi Lázár- kastély</b>- melyben képzőművészeti kiállítást is megnézhettünk-, majd az egykori Monarchia- beli gyógyfürdő, <b>Borszék</b> következett. Ez utóbbi eléggé lepukkant volt. Kós Károly villáit betört ablakokkal, málló vakolatú falakkal, kitört kerítésekkel elkeserítő volt látni. Az épületek felújítása még várat magára. (2022-ben lett rendbetéve- G.I.) Hazafelé a természeti szépségéről utolérhetetlen <b>Bucsin- tetőn</b> sétáltunk be az úttól 30 méterre felvő erdőségbe. Áfonya, gomba volt bőven, talán medve is, de neszezésünkkel elijeszthettük őket.<br>
Magyarországra visszatérésünk ismét belefért egy nyújtott napba, pedig szokásosan a berettyóújfalui vendéglőnkben kényelmesen meg is ebédeltünk.<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-88645938344116586982024-01-18T11:09:00.000-08:002024-01-18T11:13:13.919-08:00BAKANCSLISTÁS UTAZÁSAINK- TÁJÉKOZTATÓ A KÖNYVBEMUTATÓRÓL A SÁRVÁRI TV-BENA Sárvári TV 2024.01.13-i Hírek Hétkor adásában számol be a könyvbemutatóról az adás 31' 10"-től a 36'00" közötti időszakában!<br>
https://www.youtube.com/watch?v=OQOkMxmA-TI&t=2170s<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-26611556098475855572024-01-14T09:17:00.000-08:002024-01-14T09:23:44.446-08:00A HAZA SZÉP- BESZÉLGETÉSEK A VASVÁRI JÁTÉKSZÍN EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN<b>A HAZA SZÉP- BESZÉLGETÉSEK A VASVÁRI JÁTÉKSZÍN EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN </b><br><br>
2024. január 12-én, pénteken este hagyományos, a Millennium óta szervezett beszélgetésre hívta öt kiválasztottját <b>Gergye Rezső</b>, a <b>Vasvári Játékszín </b><b>Egyesület elnöke</b> a kisváros nevezetes <b>Béke-házába</b>. A vasvári béke (1664) aláírásának helyszíne szépen felújított épületében, annak fagerendás <b>Nagytermében</b> került sor a diskurzusra.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghMi6kYLpFp4BSEjXKyYId2MLfVgdrF64xzergkDRpVZu_nNmuYBn9wQ9i-7Q-XJtVxbZRBEJ4ghyQCN9tIWkgEGUQlh9M3qt7AqMgAeOaFaKV6olGdZP5V1gFgtvGVOcBGyT78i1-bwCJwCEFvdLaBOIXokqdjhfj57KizkhAoG0a1ONZRe5WR5fkwB33/s2200/2024%20%281%29.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1467" data-original-width="2200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghMi6kYLpFp4BSEjXKyYId2MLfVgdrF64xzergkDRpVZu_nNmuYBn9wQ9i-7Q-XJtVxbZRBEJ4ghyQCN9tIWkgEGUQlh9M3qt7AqMgAeOaFaKV6olGdZP5V1gFgtvGVOcBGyT78i1-bwCJwCEFvdLaBOIXokqdjhfj57KizkhAoG0a1ONZRe5WR5fkwB33/s400/2024%20%281%29.JPG"/></a></div>
A szépszámú hallgatóságot Gergye Rezső köszöntötte, majd kérte, hogy vendégei fejtsék ki nézeteiket, emlékezzek történetekkel, avagy fogalmazzák meg véleményüket a <b>haza, szűkebb pátriájuk</b> fogalmával kapcsolatosan. Elsőként <b>Tanai Erzsébet vasi népdalénekes</b> szólalt fel, és elmesélte, hogy a népművészettel előbb a népi hímzés kapcsán került kapcsoltba, később, már tinédzser lányként került énekesként a köztudatba. Vas megyét hazájaként szereti, Káldi születésű, de a sárvári hímző-szakkörök, a velemi kézműves táborok, a gencsapáti népi hagyományőrzők, és a szombathelyi Ungaresca együttes fontos állomásai életének.<br>
Ezután jómagam következtem. Hét momentumot idéztem fel:<br> - Nagyszalonta, <b>1958 nyara</b>. 9 éves vagyok. Gumikerekű lovas-kocsival megyünk, egy közeli tanyára, Marika nagynénémhez.<b> Nagyszalontáról</b>, ahol édesanyám nyolcadmagával, 100 évvel Arany János után született, hajdú családba. Meglátogatta testvéreit, és engem is magával vitt. Egy másik országban voltunk már, Romániában. Jött a fürge, egytengelyes határőr-lovaskocsi, és miután igazoltattak mindnyájunkat, persze románul, elhajtva, direkt belehajtottak a mi kocsink gumikerekébe. Dúrdefekt! Addig szólt a nóta a tizenvalahány utas, nagymamák, anyukák, gyerekek ajkáról, de ekkor hírtelen abbamaradt. Miért utálnak a románok minket, magyarokat, Édesanyám?<br>
-<b> István, a Király</b>,<b> 1984 nyara</b>, Királydomb. Éppen hogy elcsíptük. Történelem volt. Csak a Kádár-ellenes áthallásokat szűrtük ki mindnyájan, esetlegesen mást nem! A magyar Himnuszt könnybe-lábadt szemmel akkor énekeltem el életemben először több-ezred magammal.<br>
- Egy évet kellett csak várni!<b> Sárvár, Nádasdy vár</b>, <b>III. Históriás napok</b>.<b>1985. május.</b> Tóth Ferenc „Virsli” népművelő szervezte a nemcsak zenészeket, Dinnyés Jóskát, Dévényi Ádámot ide, hanem költőket is.<b> Ratkó Józsefet</b>, és <b>Utassy Józsefet</b>. Repedtek az évszázados falak a költők kemény előadási alatt. Nagyon nem fogták vissza magukat. Valami van a levegőben, konstatáltam, megállíthatatlanul közeleg a VÁLTOZÁS!<br>
<b>- 1988 nyara</b>. A Magyar Nemzet lehozza a <b>Lakitelki nyilatkozatot</b>, Pozsgay szerint nem ellenforradalom volt 56, Lengyel Lászlóék a baloldalt újítgatják. Ősszel<b> beléptem az MDF-be</b>. Nemcsak hátulról, oldalról, hanem tevőlegesen, a közepébe. Lelkesen, bátran, naivan. Előbb Sárváron, majd a megyében is az első sorokban politizáltam. 94-98 között a megyei közgyűlésben, 98-tól négy évig <b>Sárvár város alpolgármestereként.</b><br>
- A<b> Magyar Millennium ünnepségsorozata </b>elégtétel lett számomra. 1997-ben a <b>Feszty- körkép</b> megnyitása a Parkkal együtt Ópusztaszeren, 1998-ban a múzeumi műtárgyból a Parlamentbe felkerülő <b>szent ereklyénk, a Korona </b>bemutatása, 1999-ben, a vértanuk halálának <b>150 éves évfordulóján Aradon </b> tett látogatásunk a részeg románok felbérelt provokátorai által pattanásig feszült légkörben történő megemlékezésén, mind-mind előzetese volt a 2000-es ünnepségsorozatnak. Városom tisztségviselőjeként emlékszobrot- Lakatos József millenniumi Boldogasszonyát avattuk, és az <b>Ezredvégi beszélgetés-</b> sorozattal elkezdtem egy olyan nyilvános előadás sort szervezni, mely 17 éven, 2000-től 2016-ig ment Sárváron. A 75 beszélgetésen, melyet egy-egy művész, tudós, politikus, sportoló előadása vezetett be, a kérdéseimmel kezdődött beszélgetéssel folytatódott, hogy a végén a közönség is belefolyjon.<b> Öt kötetben jelentek meg</b> a lejegyzett előadások. (felmutatom) Célom volt, hogy egy évtizeddel a rendszerváltozás után a nemigen akaródzó <b>egységes nemzettudat kialakítását</b> elősegítsem Sárváron és a megyében. Azt hiszem, némileg ez sikerült, és hogy a Nádasdy vár dísztermében a telt házak nagyot lendítettek ezen.<br>
-<b> Nemzetsirató</b> volt számomra a <b>2004. dec. 5-i népszavazás</b>. A kettős magyar állampolgárság megalkotásáról szóló. Egy baloldali politikustársam fel akart jelenteni, miszerint írásomban szégyenletesnek tartottam nem szavazatukat.<br>
- Vissza,<b> 1997</b>-re. Petőfi Csarnok. A nem eléggé elismert <b>Illés Lajos zeneszerző</b>- művész-kántor hazai szerzők költeményeit megzenésítő <i>Magyar Ének </i>c. ciklusát mutatták be. A hazaszeretet egyik legnagyszerűbb kinyilatkoztatása. Benne a feledhetetlenül megkapó ötnegyedes <i>Szózat</i> megzenésítéssel. Egy csoda! Ha rajtam múlna, felcserélném az Egressy-félével. Végül ebből idézek egy <b>Horváth Sándor</b> verset: <i>„Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható, mert a haza, lelked része, határait beléd véste, ezer éve, ezer éve a hit,…mert a haza te magad vagy”. </i><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOW_p04Io5x-a27zlQjUo4oFZn6kf5JOOBwAciqHW8hMG9gRGMsxQ1yX_LMmHovgJ3_vgGBmkeJ0fm78wMQVgH2zVwry1fLIlv22nB906vF2gvKvwn_9X3XTFDZG-dNUcR8K9YHz3d8NGbwwX0a1l1K9u5Wgzy07zy7bvrwEtEWHPVTQdaUpA_Hmfvt8gP/s2200/2024%20%282%29.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1467" data-original-width="2200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOW_p04Io5x-a27zlQjUo4oFZn6kf5JOOBwAciqHW8hMG9gRGMsxQ1yX_LMmHovgJ3_vgGBmkeJ0fm78wMQVgH2zVwry1fLIlv22nB906vF2gvKvwn_9X3XTFDZG-dNUcR8K9YHz3d8NGbwwX0a1l1K9u5Wgzy07zy7bvrwEtEWHPVTQdaUpA_Hmfvt8gP/s400/2024%20%282%29.JPG"/></a></div>
Ezután <b>Tóth Hanga</b>, a vasvári kötődésű, és a Szombathelyi Kötélugró Klub színeiben Európa szerte hírnévre szert tett sportoló következett. Ő inkább Vasvár városához kötötte a haza, az otthon fogalmát. A közeli andrásfai <b>Bóbics Eleonóra</b> következett, szép szőttes ruhájában. Elmondta, hogy közösségfejlesztő munkáját így, hogy nyugdíjba vonult, még erőteljesebben tudja ezután végezni falujában, ahol a hazája van, és ahol a helyi és a magyar kultúra terjesztése fő célkitűzése. Végül a betegeskedő Angelico atya helyett beugró<b> Horváth Csaba zalai fazekasmester</b> kapott szót. Kihangsúlyozta, hogy a hazai ihletettség mellett különösen fontos volt számára a határon túli magyarság kultúrájának beépítését (pl. Korond) munkásságába. Tanai Erzsébet egy gyönyörű <b>csángó balladát</b> énekelt el a hallgatóságnak, melyet sokan rögzítettek is készülékeiken, majd Rezső körkérdésére adtak választ a felkért vendégek: egy-két szóval mondjuk el, mit gondolunk erről: <b>mi a haza?</b> Majd kötetlen beszélgetéssel, pogácsázással, forralt borozással zárult a hideg januári beszélgetős este.<br>
Lejegyezte: Gróf István <br> fotók: Vasvári Hírlap<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-64248376763684702192024-01-09T04:03:00.000-08:002024-01-09T04:56:54.346-08:00BAKANCSLISTÁS UTAZÁSAINK- KÖNYVBEMUTATÓ A SÁRVÁRI NÁDASDY VÁR HÁZASSÁGKÖTŐ TERMÉBEN 2023.12.15-ÉN<b>BAKANCSLISTÁS UTAZÁSAINK- KÖNYVBEMUTATÓ-SÁRVÁR, Nádasdy vár, Házasságkötő Terem- 2023.12.15</b><br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyVJ9cxLonIQ39HJtkeF15XWJG6P8it4Q6SxePiUVpqcwhfXkIDEwGRYbwTmj_VCF8R3iAWy3aewrnuuvf04enUpxevAZGQpZ9i2eSPIMJJJwhge9VP2UiCj1mYVmI7pRgIgHrfR6MQhVAUnHSK1TaGSBlbuAVeAwOX38xAaMkMnwZwE21hcmg4W3anlSq/s800/bcd97f82.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="548" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyVJ9cxLonIQ39HJtkeF15XWJG6P8it4Q6SxePiUVpqcwhfXkIDEwGRYbwTmj_VCF8R3iAWy3aewrnuuvf04enUpxevAZGQpZ9i2eSPIMJJJwhge9VP2UiCj1mYVmI7pRgIgHrfR6MQhVAUnHSK1TaGSBlbuAVeAwOX38xAaMkMnwZwE21hcmg4W3anlSq/s320/bcd97f82.jpg"/></a></div>
Egy, <b>Boda Borbála</b> zongoraművész által eljátszott Bach- darab előadásával kezdődött el a könyvbemutató, majd<b> Boda László</b>, a <b>BKL kiadó ügyvezetője</b> mutatta be a cégét. A vállalkozás 1995 óta működik, és 200 felett van az ez idáig kiadott kötetei száma, melyek zöme turisztikai kiadvány. A könyvek nagy része öt sorozatba illeszkedik, ezek egyike az <i>Utazós sorozat</i>, melyben a negyedik a <b>Bakancslistás utazásaink</b> c. friss, a nyomdából tegnap elhozott kiadvány.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWaxIlK6pq7I8zjdoZyem9ancIcX2vxTgDJN9VLJ8ChX9aEKJyEniAkRuHhmmrKpNLBYt8FjBGywKMbcrqM0F_ePnbk3V88wvs6MdQpNpp0AkKy8WP36iyTMto7KyPUvls6jB05_SCtgOT8ZWW-jjOJGpfiv4wLl9ClnrnHQmgqBylVV4VIlQTXfTS0eaU/s800/15947863.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="530" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWaxIlK6pq7I8zjdoZyem9ancIcX2vxTgDJN9VLJ8ChX9aEKJyEniAkRuHhmmrKpNLBYt8FjBGywKMbcrqM0F_ePnbk3V88wvs6MdQpNpp0AkKy8WP36iyTMto7KyPUvls6jB05_SCtgOT8ZWW-jjOJGpfiv4wLl9ClnrnHQmgqBylVV4VIlQTXfTS0eaU/s320/15947863.jpg"/></a></div>
Ezután <b>Kondora István</b>, Sárvár Város <b>polgármestere</b> köszöntötte a meglepően szépszámú közönséget. Kiemelte azt, hogy ő még abba a korosztályba tartozik, akik ragaszkodnak a papír alapú információkhoz, a letehető, és újra kézbe-vehető könyv alakhoz ebben a digitális világban. Istvánék retinájában jó néhány kép elraktározódott, és ezekből szerencsénkre sok szép színes kép rögzítve is lett e könyvben- mondta. A turisztikai témájú könyvet- kissé erőltetten ugyan- de össze lehet kapcsolnia <b>Sárvár túrizmusával</b>, és azzal a ténnyel, hogy István hosszú ideig ezen a szakterületen dolgozott. Enikő ugyanígy egy évtizeden át munkatársa volt- említette meg a polgármester. <b>István kilencedik kötete</b>- már- már írói életpálya- most nem a sárvári, nem a Magyarországi életet mutatja be, hanem ezeken továbblép: Európa, Afrika, Ázsia, Amerika tájain keresztül teszi ezt érdekesebbé.<br>
Ezután<b> dr. Kereszty Gábor</b>, a bemutató moderátora vette át a szót, hogy beszélgessen a két szerzővel.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTKyvcIU78j0hPwx5jJtp_4TQJp6z7OvxMKYHCztv2E4WIS3JmnIebsx6g4AhWkyhTcT8Vm7kEsG7gJWWroc8aWA_gyn0KUTZeRCPUFJqlSaGENuBHHjhv1XfeEQokHh1qUJL9gW66XQT-Dfv61GxfbCLm5JbIa-SAVMMii6auiYam4t0urrJuvegzlnwq/s800/c06f969c.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="530" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTKyvcIU78j0hPwx5jJtp_4TQJp6z7OvxMKYHCztv2E4WIS3JmnIebsx6g4AhWkyhTcT8Vm7kEsG7gJWWroc8aWA_gyn0KUTZeRCPUFJqlSaGENuBHHjhv1XfeEQokHh1qUJL9gW66XQT-Dfv61GxfbCLm5JbIa-SAVMMii6auiYam4t0urrJuvegzlnwq/s400/c06f969c.jpg"/></a></div>
<b> dr. Kereszty Gábor</b>: Én is köszöntöm a megjelenteket. Némi magyarázattal kell szolgálnom, hogy hogy kerültem ide. Istvánnal közel negyven éve ismerjük egymást. Bárhogy alakult az életünk, időnként azt vettük észre, hogy<b> egymás mellett ülünk</b>. Így volt ez az Állami Gazdaság termelési értekezletein, vagy az <b>Egyházashetyei sertéstelep</b> felé autózva egy Barkasban. Egymás mellett ültünk angol órán is, épp itt, a Várban, egy másik teremben. Egymás mellett ültünk a városfejlesztési bizottságban is meg a testvérvárosi delegációban is Erdélyben. Aztán azt vettük észre, hogy egymás mellett ülünk <b>jazzkoncerteken</b> is: István kezében jegyzetfüzet, az enyémben fényképezőgép. Ez legutóbb pár hete is történt ilyen. Hát most is egymás mellé ültünk, - csak ez az utazócucc van közöttünk dekorációként- és most kérdezni foglak benneteket. A ma világbetűi képernyőbetűk, reklámok, útbaigazító táblák, persze tiltók is. A könyv szerepe lassan elvész, egyre kevesebben olvasnak. Mi késztetett arra, hogy könyveket írjatok, szerkesszetek? <br> <b>Gróf István:</b> Egyrészt egy archiváló, rögzítő, számolgató típus vagyok, ezzel az adottsággal, vagy talán átokkal benne van a pakliban a rögzítés, a leírás kényszere is. Persze jó adag hiúsággal megerősítve! És ha már leírtam, akkor jön a visszajelzés is erről, és elindul az ördögi kör: kiadás, publikálás. 2015-ben kezdtem el a <b>blog - archívumomat</b> írni. Addig nagy mellénnyel hirdettem, hogy nem vagyok facebookos, nem fényezem magam, aztán ugyanezt megcsináltam más formában. Majd 53.000 a látogatásaim száma, azaz írásaimra sokan kíváncsiak.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixzx3wvVmJs9sL91INr7VopUm0bT2PXiqFxK7EzCSX3CEqOYgq0oxcUm5ROOXgMSJjrTPHJo5664xT-InUn2A3gKfl79H9NzHbolpm67TijTK1sjS1d6eLm2mefiXBt4A0a3gsDvpgFNZ7hxriAsrkEd0OtixTVOVymOYMRh9jRcJga6-tGQFt3kxKvbKI/s800/325e6f08.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="558" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixzx3wvVmJs9sL91INr7VopUm0bT2PXiqFxK7EzCSX3CEqOYgq0oxcUm5ROOXgMSJjrTPHJo5664xT-InUn2A3gKfl79H9NzHbolpm67TijTK1sjS1d6eLm2mefiXBt4A0a3gsDvpgFNZ7hxriAsrkEd0OtixTVOVymOYMRh9jRcJga6-tGQFt3kxKvbKI/s400/325e6f08.jpg"/></a></div>
A publikálások 2000-től fogva, az<i> Évezrednyitó beszélgetésekkel</i> kezdődtek, melyek öt kötetben jelentek meg, majd magánkiadásban <i>Édesanyám emlékkönyve</i> következett. Ezután, úgy 70 körül, következtek- talán nagyképűen hangzik- az életmű- összegző könyvek, elsőként a közéleti munkásságomat felölelő <i>Tulipános napjaim</i>, majd a másik nagy hobbim, a zenei élmények feldolgozását megjelentető <i>Fülig a zenében</i>, és harmadikként a most kézben tartott, az utazásainkról megjelentetett, februártól decemberig szerkesztett könyvünk. <br> <b>K. G.</b>: Az Ezredvégi- Évezrednyitó beszélgetések sorozat, mely a<b> Millenniumhoz</b> kötődik, és majd negyedszázada indult el, mára történelem. Gondoltad volna, hogy maguk a beszélgetések is történelemrajzzá válnak mostanra?<br> <b>G. I.:</b> Az Ezredvégi- Évezrednyitó beszélgetésekről el kell mondanom, hogy 17 éven át, <b>13 évfolyamo</b>n- mivel voltak lyukas évek is- <b>összesen 75 előadást</b>- beszélgetést ért meg itt, a Várban, a Díszteremben, nagyrész teltházakkal. Most már megmosolygom akkori túlzott lelkesedésemet, az ősmagyarság kutatók tudományos feltételezéseinek kontroll nélküli átvételét, a határon túlról jöttek elesettségét hevesen védelmező hozzáállásomat, de az <b>egységes nemzettudat</b> a rendszerváltozás utáni évtizedben nehezen akaródzott kialakulni, és ez a sorozat <b>sokat lendített</b> Sárváron és a megyében azon, hogy ez meginduljon. Az erre szervezett <b>Millenium Alapítvány</b> minden nehézség nélkül meg tudta jelentetni a magnóról lejegyzetelt előadásokat tartalmazó könyveket 500-1000 példányban. És hogy kapósak- e kötetek: akár a zánkai strandon, akár a sárvári SZTK-ban, akár a köveskáli fedett buszmegállóban elhelyezett példányoknak 2-3 hét múlva hűlt helye van. Alig győzöm pótolni…<br> <b> K. G.:</b> Majd jött - említetted is már- a következő időszak: mára lett teljes a <b>„trilógia”</b>, ahogy én nevezem, <b>a tulipán, a fül és a bakancs</b>. Feltételezem, hogy ha nem fogadták volna jól az első kettőt, nem kezdtek bele a harmadikba… Komoly értékeket képviselnek ezek. No, de megint egy hármas: két rövid kérdés, mert a harmadikra tudom a választ. Láttad-e Bosch képeit élőben, és megvan-e a <b>Rolling Stones</b> összes lemeze? Merthogy Kenyában jártál, az kiderül a könyvből. Írod, 39 évesen ez volt a három célkitűzésed. <br> <b> G. I.:</b> Ennek háttértörténete az, hogy agrármérnök lévén a TSZ világban dolgoztam, és annak a legmélyebb bugyraiba kellett lemennem minden nap hajnali négyről este hétig, főként a tehenészetekben. Egy idő után már láttam, hogy ez út nem vezet sehova, fel kell adnom ezt, ki kell menekülni belőle, és nyitni kell a világra. Válaszaim a kérdésedre:<b> Hyeronimus Bosch</b> képeit a nyugat- európai múzeumokban egyesével, összességében tavalyelőtt a Szépművészeti Múzeumban Pesten láttam, és minden számottevő Rolling lemezem, vinylen, és most már CD-n is, megvan. A legfrissebb, a<i> Hackney Diamonds</i> tegnapelőtt jött meg postán, ki sem tudom vakarni a lejátszóból. A harmadik álmom, gyermekkori vadász-olvasmányaim színhelye, a <b>kenyai szafari- utak</b> pedig a könyvben elolvashatóak.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi68cHq_cSfKEXqwzww1DYkLhjl5TdCnMG2MaCp05gsYlKpTbUUpO7f-_63YIPBDn2MsILVkecthQCZgDtV-GepswAQqQh5Ef_BPCJUZ_RuuGm4CnD4u1AiBbaEmN9yS05Aew6tdV5MNjMGQr6wrUn-px2ID-_fOOqe08e-zqRyqXmNiFuz9OlPkAcBDnbd/s800/a6ad47d5.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="528" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi68cHq_cSfKEXqwzww1DYkLhjl5TdCnMG2MaCp05gsYlKpTbUUpO7f-_63YIPBDn2MsILVkecthQCZgDtV-GepswAQqQh5Ef_BPCJUZ_RuuGm4CnD4u1AiBbaEmN9yS05Aew6tdV5MNjMGQr6wrUn-px2ID-_fOOqe08e-zqRyqXmNiFuz9OlPkAcBDnbd/s400/a6ad47d5.jpg"/></a></div>
<b> K. G.</b>: Az írások nagy része ebben a könyvben <b>közös munka Enikővel</b>. Gondolom, ez inspiráció is és kontroll is mindkettőtöknek. Vitáztok közben? Belejavítotok a másikéba? Hogyan zajlik ez a közös munka? <br> <b>G.I.:</b> Az utazással kapcsolatos cikkeinket - melyek jó része már megjelent különböző internetes oldalakon- mindig átküldjük egymásnak. Kinyomtatjuk a másikunknak, és jön a piros toll…Nemcsak nyelvtani, szóösszetételi, mondatszerkesztési, hanem tartalmi szinten is javasolunk változtatásokat: ezt hangsúlyozd alaposabban, azt ellenben húzd ki! Ez természetes! 90 %-ban meg-<b>lefogadjuk egymás tanácsát</b>.<br> <b>K.G.</b>: Könyvekről beszéltünk eleget. Most beszélgessünk az utazásoktól. Kiforgatva a Nobel- díjas Jorge Amado mondását: egy ember nem járhatja be a világ összes országát, de törekednie kell rá. Te hogyan szerettél bele az utazásba? Hogy kezdődött?<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWbS733E-OW5KtvIH_9CVeh6R3KB1JzSlxoxr4ZefA2pt17UF9EHPayJ8th8zYjWGLMRt_bX6At5wAbnXOwW3pnC6mODdQveyetT34fnAOpvphjAs9fsIenExeZp74N99axv6Ue-AoqWmTQsf5m89H3sKzhSW7fJg7F_QrOpCv38DHncYHgNV_q-lhR1Xn/s795/a2cf2fa8.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="600" data-original-width="795" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWbS733E-OW5KtvIH_9CVeh6R3KB1JzSlxoxr4ZefA2pt17UF9EHPayJ8th8zYjWGLMRt_bX6At5wAbnXOwW3pnC6mODdQveyetT34fnAOpvphjAs9fsIenExeZp74N99axv6Ue-AoqWmTQsf5m89H3sKzhSW7fJg7F_QrOpCv38DHncYHgNV_q-lhR1Xn/s400/a2cf2fa8.jpg"/></a></div>
<b> G. I.</b>: Nagyon régen kezdődött. Összeszámoltuk Enikővel: Ő 38, és 44, közösen 34 országban jártunk eddig: 20 európai, három afrikai, két amerikai és a legutóbbi vietnámit is beleértve, 9 ázsiaiban. A kezdetekben az volt, a ’70-es, ’80-as években, hogy, mint az átlagos szocialista állampolgár, <b>befizettünk az Ibusznál</b>, vagy a Savaria Tourist-nál egy társas útra, ahol elvitték busszal nyaralni. Lehetett napozni, fürdeni, otthon dögleni, este diszkóba menni. Aztán a ’90-es évektől- ezt nevezem II. korszakunknak- rájöttünk, hogy ez nem elég nekünk, és rájöttünk arra is, hogy simán meg lehet szervezni az utjainkat magunknak. Ezt megtettük, eleinte<b> Trabanttal</b>, majd Suzuki Swifttel. A Trabanttal kapcsolatos élményeimet megosztom: Amsterdamban tankoltam éppen, és öntöttem a motorolajt a benzintankba, amikor a körülöttünk töltő emberek odajöttek, hogy: gratulálunk, mérnök úr, milyen aranyos kis járgányt csinált magának. Nem tudták, hogy százezer számra futkos a márka <b>Kelet-</b><b> Európa útjain </b>ekkor. A városokat, az építészeti emlékeket, a művészeti értékeket, a természet csodáit kerestük, és bennük persze<b> az EMBERT </b>is. 2011-ben történt a következő ugrás: Ágota kolleganőm, aki nagy világutazó volt, már interneten foglalta le a repülőjáratait, hoteljeit és ezt én elsajátítottam. Ekkor <b>kezdődtek el a bakancslistás</b> utazásaink. Akkor a társas-utak és az európai, Földközi-tenger- melléki ázsiai, afrikai utak helyett már merészebbeket gondoltunk. 2011: USA- Mexikó, 2012: Andalúzia- Barcelona, 2013: Marokkó, 2014: Kelet- Törökország, és így tovább, napjainkig. Egy önállósodási, avagy <b>„észheztérési” folyamat</b> volt, egy fejlődés következményeként.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9hTRO465IzfbMgih3LgOqYfeWfUOiQ7xgT9HPDRtA_tirjpPrHV2aHuhRLabYCpBl3wR2_RglEcWXkyR0GFdnga7OKISlfXVZkeBwEZQCPX8cMOpl2mRxxwjAFfvOFtJcgvD7Wlto87MMHTXbqi_9L4UKlXJK9IwKhLCjUvdQ9seQ-n3bnamaQyIvu97f/s800/ccbf3fb6.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="545" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9hTRO465IzfbMgih3LgOqYfeWfUOiQ7xgT9HPDRtA_tirjpPrHV2aHuhRLabYCpBl3wR2_RglEcWXkyR0GFdnga7OKISlfXVZkeBwEZQCPX8cMOpl2mRxxwjAFfvOFtJcgvD7Wlto87MMHTXbqi_9L4UKlXJK9IwKhLCjUvdQ9seQ-n3bnamaQyIvu97f/s400/ccbf3fb6.jpg"/></a></div>
<b>K. G.:</b> Hogy terveztek meg egy utazást? Nekem különösen tetszik a tematikusságotok, az előre felkészültségetek. Erről valahol a „marokkói színben” írtok is. A legtöbb ember azért utazik, hogy kifeküdjön a tengerpartra, élvezzen egy all inclusive szállodát, esetleg „belenyugszik” egy buszos városnézésbe. Ti mentek és mentek, néztek és láttok. Kikapcsolódás ez? Merthogy <b>nem pihenés</b>, az biztos.<br> <b> G.I.:</b> A válasz a kérdés első felére: ahogy azt mondani szoktuk, egy nagy utazáskor<b> háromszor „élvezkedünk”</b>. <b>Az első</b>, az a 3-6 hónap, amikor<b> megtervezzük</b> azt. Hova megyünk, mit nézünk meg. Enikővel egy sajátos munkamegosztás révén a feladatokat megfelezzük: a repülőjegy, majd a szállások, a helyközi és helyi közlekedés az ő reszortja, a desztinációk felkutatása az enyém. Ez utóbbinál persze saját magunkra szabjuk ezt: az építészeti örökségek, a történelmi látnivalók, a kulturális programok mellett nekünk mindig be van tervezve egy-egy nemzeti park, tigrisekkel, orángutánokkal, szarvascsőrű madarakkal is.<b> A második élvezet maga az út</b>. Nos, ott nem engedi a nejem - mint itthon- hogy ebéd után ledőljek egy félórára: külföldön vagyunk, minden perc számít, tehát megyünk, ha nagyváros is a helyszín. Hajóra, vonatra, buszra szállunk, vagy gyalogolunk. <b>A harmadik</b> örömforrás akkor dob fel, ha <b>hazajöttünk</b>: megvágom a videót, végignézzük a fényképeket, rendszerezzük a prospektusokat, füzeteket, és gyakran az élmények megírásával zárul a kör. A kérdés másik felére, azaz pihenhetnénk, nem muszáj mindig kalandozni, felhoznám egyre jobbmódban élő társadalmunk régi-új betegségét, a <b>sznobságot</b>. Néhány példa: manapság egészen más egy<b> borkóstoló</b>, egy borbarát találkozó, mint régebben. Most ez arról szól, hogy pörgetik a pohár alján a nedűt: Nézd, 6000 Ft. ez a korty!- büszkélkedik. Lehet, hogy a tizedéért sokkal finomabbat kapsz, de ez újgazdag jelenség manapság. Ugyanúgy, mint a<b> jazzkoncertek</b> közönsége. Ma egyre divatosabb a koncertekre eljárni, hála Istennek, pedig a jazz egy bonyolult, összetett zene. Érteni kell annak élvezetéhez. Ki merem jelenteni, hogy a jazz-estek értelmiségi látogatóinak fele divatból megy el, miszerint milyen jól mutatok én ott. Egy harmadik példa pedig a mi aktualitásunkhoz csatlakozik: <b>az utazóké.</b> Dubaj, Agadír, Antalia, Phuket. - Gyerekek!<b> All</b> <b>inclusive</b>. Minden nap berúgtunk! És ki se dugtátok az orrotokat? Á, minek. Itt a beach, a hotel bárja.- Hát nem! Mi nem erre gondolunk. Had idézzem fel egy sajnos kevésbé ismert magyar író, <b>Krasznahorkai László</b> gondolatait, az ellenkező oldalról:<i> Bonyolult a kapcsolat a valóság és a fikció között. Indiában a nyomornak egy többezer éves szürreális valósága van. És ha az ember belép ebbe, azonnal tudja, hogy ez örök. Ez volt, ez van és ez lesz. A változás </i><i>ebben a mélységben ismeretlen</i>. Egy ilyen világba becsöppenni, az komoly dolog. De nekünk megadatott. <b>A kirakott fotókon</b> is van néhány utalás erre. Tehát: nem sokat pihenünk. És nemcsak azért nem pihenünk, mert sokat kell mennünk, hanem azért is elfáradunk, mert rohadt meleg van, és magas a páratartalom, és gyakran a hasmenésektől is lerobbanunk. <br> <b> K. G.</b>: Azonnal kiszúrtam azt a gondolatot, hogy<b> autópályán</b> vagy <b>kisebb utakon</b> szerettek autózni. Merthogy a pályáról egész Európa ugyanaz, csak a kiírások nyelve más. Néha a távolban van valami, amit egyszer majd meg kéne nézni, de most robogunk tovább…<br> <b>G. I .</b> : Thomas Mann szerint <i>aki elmozdul térben, az elmozdul időben, </i><i>és elmozdul a cselekvések szintjén is</i>. Ez így igaz! Inkább a kis utak, mert ott lehet látni az ott élőket is! Csak ha az idő sürget, és rosszul dolgoztuk fel az időkeretet egy- egy látnivalóra, akkor sztráda. <br> <b> K. G.:</b> Mit visztek, mit hoztok? Hogy csomagoltok, hoztok-e szuveníreket, ajándékokat?<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrAzItCGBjyczjUyp8uiL2NxsQH-CrLutIF2zTxpJis5Hg9XJQbRYAgYsPJaFTh7WqibIkRxb5aACSE8OFTIgw6gyyKeFhrcfHZCxV5yhoN28_FrAYkJZi8SeRTYfN23edvDvl8r8Df1c_mbUvgvELeIpAqWFfRwpL4nL-jPsBcvBh0gwtizSR4DSzdUL7/s800/c8dfa669.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="530" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrAzItCGBjyczjUyp8uiL2NxsQH-CrLutIF2zTxpJis5Hg9XJQbRYAgYsPJaFTh7WqibIkRxb5aACSE8OFTIgw6gyyKeFhrcfHZCxV5yhoN28_FrAYkJZi8SeRTYfN23edvDvl8r8Df1c_mbUvgvELeIpAqWFfRwpL4nL-jPsBcvBh0gwtizSR4DSzdUL7/s400/c8dfa669.jpg"/></a></div>
<b>G.I.</b>: Mindig a legutolsó napra hagyjuk ezek megvásárlását. Csak jelképes, apró, de az országra jellemző apróságokat hozunk haza, de néha nehezebbeket is, mint egy-két hatkilós agyagmaszk. Ez elsősorban Enikő reszortja.Egy kis<b> "étvágygerjesztő" kiállítás</b> megtekinthető itt, az asztalon belőlük. <br> <b> K. G.</b>: Hogy álltok a repüléssel? A régi LGT-s gondolat- roppantul gyűlölök repülni vagy kimondottan tudom élvezni?<br> <b> G. I.</b>: Irigylem azokat a repülőtársainkat, aki felszállnak a gépre, begyűrik a párnát a fejük alá, és már alszanak is. Mi nem tartozunk ezek közé. Pedig már száz körül van repülőútjaink száma, a fel- és leszállásoknál még mindig markolom a karfát, vagy Enikő kezét. Néhány perc kivételével aludni sem tudok a repülőn, még ha éjszakai is az út. De megérkezni, az a csodálatos: akkortól kezdődnek az igazi izgalmak, és ez minden szorongást felülír.<br> <b> K. G.:</b> Európát rendesen feldolgoztátok, Amerikát is északról, délről is. Hogyan jött ez a <b>Távol- Kelet</b>? Ez nagyon más világ, gondolom én. De Ti tudjátok. Mennyire más világ? <br> <b> G. I.:</b> Az utóbbi 5-6 évben „szoktunk rá”. Nagy kihívás ez az egzotikum. De azért had jegyezzem meg- és erről beszélgettünk már előtte, hogy mi nemcsak külföldre szeretünk járni, hanem <b>belföldön is nagyokat kirándulunk</b>: a tavalyi zempléni, a tavalyelőtti tolnai utazásaink mindig emlékezetesek maradnak. Visszatérve: Ázsia valahogy a szívünk csücske lett. Megmondom, hogy miért! Egy jó darabig az Észak- Afrikai Mediterránium arab országaiban járogattunk. Az is egzotikus volt, a javából. Az iszlám, mint vallás ország- összetartó erejéről sem szeretnék itt vitát nyitni, hiszen eltérő a megítélése ennek. Az ottani emberek betartják a vallásukat, és őrzik kultúrájukat, nemcsak a szólamok szintjén. De azért, ha lehet,<b> lenyúlják </b>a fehér embert. Ezt Délkelet- Ázsiában nem tapasztaltuk. Szorgalmas, kedves, jó szándékú, <b>szerény, becsületes </b>emberek. Persze ott is vannak gazemberek, de a 95 %-ukra ez igaz. Meg lehet őket szeretni. <b>Indokína:</b> Thaiföld, Laosz, Vietnám, Kambodzsa, Malajzia, Szingapúr. Ezeket végigjártuk, de lógó orral sehonnan sem jöttünk el. <b>India és Indonézia </b>pedig a non plusz ultra. Az ember, mikor ül a hajón, Borneón, és hallja az énekesmadarakat (madárfüttyögés), vagy a gázlómadarakat, ahogy kelepelni kezdenek (kerepelés), a krokodil ráharap a zsákmányára (csörgés), és meghallja a békákat kuruttyolni (brekegés). Végül szép csendesen elered az eső. (esőimitáció).
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ3jBlDT7D3By0Qc1TxdEz3E_KuI3tEhwzmULYJlLI_vEM7rZVtrV6QfDRi0KUXtPXZqg76UqnP3Z34Aarx2LWl8hvM2XGF699FuI7SxnLXE2r0yQxh0p_mPEOltSrVqxBodNFRW3kbmeCcvVoXms5frbGWHDdgabGtLQQ3Lz4vSSyZjSvQr9uDn-pWabA/s800/ec53fbc9%20%281%29.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="597" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ3jBlDT7D3By0Qc1TxdEz3E_KuI3tEhwzmULYJlLI_vEM7rZVtrV6QfDRi0KUXtPXZqg76UqnP3Z34Aarx2LWl8hvM2XGF699FuI7SxnLXE2r0yQxh0p_mPEOltSrVqxBodNFRW3kbmeCcvVoXms5frbGWHDdgabGtLQQ3Lz4vSSyZjSvQr9uDn-pWabA/s400/ec53fbc9%20%281%29.jpg"/></a></div>
Jó sokáig esik (továbbra is szól az esőrúd). Egy<b> kis show-val körítve</b> ezek, amik megfognak. Visszatérve a bemutatandó könyvre, <b>négy nagy fejezetből áll</b>: a<b> Felfedezésre váró Európa</b>, a <b>Mesebeli Afrika</b>, <b>A tengerentúl- Amerika</b> és végül az<b> Egzotika felsőfokon- Ázsia</b> részre. Így egyeztünk meg a kiadóval.<br> <b> K. G.:</b> És a <b>kaják</b>? Azt tudjuk, hogy Enikő mágus a konyhában, és fantasztikus dolgokat készít, de azt is tudjuk, hogy embertársaink nagy része egy olasz étlap egy-két tételétől már megijed. De a távol-keleti kaják, ízek, az nagyon más. Mit esztek ott? Mit nem esztek meg? És ez fontos: hoztok-e haza valamilyen fűszereket, ízeket? <br> <b> G. I.</b>: Igen, persze. Azért a súlyhatáros bőrönd tartalmát úgy állítjuk össze a hazaútra, hogy annak ötöde különböző zacskók, főszerek. Voltaképpen kétféle ember létezik: van, aki azt mondja, hogy rántott hús, tojásrántotta, pörkölt, és van, aki kipróbálja a mást is. Mi ezek közé tartozunk. Mi<b> nyitottak vagyunk az ízekre</b>, szagokra, idegen ételekre. Nyilván Mexikóban meg kell szokni, hogy nincs búza, a liszt is kukoricából készül, de úgy meg tudják variálni a garnírungot ebből a növényből 8-10 féle variációval, hogy le a kalappal. Vagy Észak- Afrikában a tajint meg kell kóstolni, és ott a köret ezúttal a szintén nekünk szokatlan kuszkusz. Dél-kelet Ázsiában megint eltérő az étlap: nagyon jókat lehet enni a fűszeres szószokkal, itt pedig a hús mellé a rizstészta kerül, amit nagyon meg is szerettem. De azért van olyan is, hogy megállj kell parancsolni magunknak. Legutóbb Vietnámban nemcsak az alligátor húst nem kóstoltuk meg, hanem a nálunk házőrzésre szolgáló állatok húsából sem kívántunk enni. Nyilvánosan árulták! A történet ott folytatódik, hogy itthon, családi, vagy baráti vendégségek alkalmával ezekből az ételekből is elkészítésre kerül a magyarosok mellett, a vendégek nagy részének örömére.<br> <b>K. G.</b>: Hazajöttetek, itthon vagytok, megírtátok, kinyomtatattátok,meg is jelent. Folytatás? Akár utazásban, akár könyvben? Mit terveztek?<br> <b> G.I.</b>: Az életkor bizonyos tekintetben óvatosságra int. Az átlagos magyar férfiéletkort betöltöm, ezért azt mondom: könyvet írni nem szándékozunk. Egy nagyot, egy <b>bevállalósat utazni</b> még elmegyünk Amerikába és Guatemalába. A Tikal maya templomrom 55 m.es tornyára még tervezem a felmenetelt, és a Pacaya vulkánba is belenéznék egyszer, hogyan izzik a magma odalenn. Utána már mi is tengerparti pihenéseket szervezünk majd. Ha... <br> <b> K. G.</b>: Kedves közönségünk! Szívvel ajánlom önöknek ezt a könyvet, és nemcsak azért, mert most ez a tisztem. Ez tényleg jó! Visz magával, mint a valódi utazás. Amit már láttunk, oda újra elvisz, amit még nem, arra felhívja a figyelmet. Nagyon tetszik a <b>részletek keresése</b>, a<b> személyessége</b> és az <b>emberközpontúsága</b>. Nagyon tetszik ez a hol az egyikőtök, hol a másik mesél: szinte egymás szájába adjátok a szót! Nagyon <b>olvasmányosnak</b> tartom! És hogy kinek szól? Az ajánlást Ti fogalmaztátok meg: <b>Azoknak, akik már útra keltek, és azoknak, akik még nem</b>. És engedjétek meg, hogy elsőként én gratuláljak<br>. <b>G.I.</b>: Köszönjük szépen. Enikő három, az utazással kapcsolatos idézett veretes gondolatát tolmácsolom.<br> <i> Az utazás arra tanít, hogy a világ sokkal gazdagabb és színesebb, mint amennyire valaha is gondoltunk. Mert az utazás lebegés két állapot, az otthon és az ismeretlen között. Ez a legjobb befektetés önmagunkba.<br> A tapasztalatok, amelyeket egy úton szerzünk, örökre velünk maradnak. </i> <br> <i> És fontos, hogy mindig nyitott szívvel fogadjuk az élményeket, </i><i>nyitottak legyünk mindenre és mindenkivel, és ne féljünk kilépni megszokott életünkből.</i> <br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5Hh5bxpK_MLwCRzIEVzTcjVfWs5H0G922jbtGUFVi7jINPcXcK-3kKpN1AOZkHf1p0utbU7O61IbNNBJVe8k853jn6lQoQD6FO_SgD3jXvB4voJpRQ8PkgP9YO67aSNFCoOLgydVu99HYHpGwLAaGXKpQ3GWN2s-MWzc1znfDutLtSYK5HeipGtxxS1UE/s800/81d9b5e0.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="530" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5Hh5bxpK_MLwCRzIEVzTcjVfWs5H0G922jbtGUFVi7jINPcXcK-3kKpN1AOZkHf1p0utbU7O61IbNNBJVe8k853jn6lQoQD6FO_SgD3jXvB4voJpRQ8PkgP9YO67aSNFCoOLgydVu99HYHpGwLAaGXKpQ3GWN2s-MWzc1znfDutLtSYK5HeipGtxxS1UE/s320/81d9b5e0.jpg"/></a></div>
A <b>köszönetnyilvánítás</b> percei vannak hátra: Köszönöm elsősorban feleségemnek, <b>Enikőnek</b>, hogy 23 éve velem utazik. Azt hiszem, eddig kölcsönösen megelégedtünk egymással és kiegészítettük egymást. Folytatódjék ez így tovább! Őnélküle ezt nem tudtam volna megcsinálni. Ő sem nélkülem.<br> Köszönöm <b>Boda</b> <b>Lászlónak és a kiadónak</b>, hogy egy februári szombathelyi kávézás után terveinket támogatta, és mindkét oldalról egészséges kompromisszumokat kötve, ennek eredményeképpen e könyvet a kezünkben tarthatjuk. Külön elismerésünk azért, hogy tönkrement winchesterünk miatt fellépő <b>fényképhiányunkat</b> orvosolta.<br> Köszönöm Sárvár Város Önkormányzatának, külön <b>Kondora István</b> polgármester úrnak, hogy ügyünk mellé állt, és „még úgysincs megjelenésre váró könyv az idén” felkiáltással támogatott minket. Köszönöm <b>Farkas Tamás</b> csényei vállalkozónak, hogy első szóra támogatta- mint már korábban is- könyvünk kiadásának költségeit. Ugyanígy köszönöm a rábapatyi<b> Dr. Lupó cipőboltnak</b>, személy szerint <b>Farkas Bélának</b>, hogy bizarr ötletemre, - miszerint az udvarukon álló hatalmas cserépbakancs akár kiadványunk logója is lehet- igent mondott és támogatott. Köszönöm a szombathelyi <b>Apáczai Csere János Alapítványnak</b>, Kovács Jenő kuratóriumi elnöknek, <b>Gróf Zoltán</b> öcsémnek és <b>Gróf Bence</b> fiamnak az anyagi támogatásukat.<br> Továbbá <b>dr. Kereszty Gábor</b> barátomnak, hogy a kötet bemutatásának<b> ceremóniáját levezényelte</b>, és fotóival emelte a kiadvány színvonalát. Köszönöm <b>Erős D. Zoltánnak</b>- most éppen valahol csavarognak nejével-, hogy szívhez szóló bevezetőt írt könyvünkhöz, és <b>Takács Zoltánnak</b>, hogy intézménye rendelkezésünkre bocsájtotta ez alkalomra ezt a helyiséget. És köszönöm az internetes portáloknak, így a <b>vaskarika.hu-</b>nak, ahol 23, az <b>ongo. hu</b>-nak, ahol 19, az<b> útikritika.hu</b>-nak, ahol 6 útleírásunk már megjelent.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZxJGv9B0pt9VNuFtYVaA5hHAoYVUhK_VvgAKMmmjTamMUVr_zni4hmFVnrLEr0gc5xgywlkppIqxiNxLq5fOtJmmQ5hyUXYuL09pbfomOrSqbm3VUDFzvpJVp9woTrZXQYFc0hFwRosodjzISpWnej38CwNw_MnghLwn0SJNZfQbHXESPSEKVsWeZk-FJ/s800/be3d7667.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="530" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZxJGv9B0pt9VNuFtYVaA5hHAoYVUhK_VvgAKMmmjTamMUVr_zni4hmFVnrLEr0gc5xgywlkppIqxiNxLq5fOtJmmQ5hyUXYuL09pbfomOrSqbm3VUDFzvpJVp9woTrZXQYFc0hFwRosodjzISpWnej38CwNw_MnghLwn0SJNZfQbHXESPSEKVsWeZk-FJ/s400/be3d7667.jpg"/></a></div>
Ezután Boda László a közönségnek ajánlotta a kötetet, amelyek megvásárlása után lehetőség volt a szerzőkkel azokat dedikáltatni.<br>
Lejegyezte: Gróf István <br> Fotók: Misel, a vaskarika.hu portálon 2023. 12.15-én <i>Bakancslistás utazásairól jelentetett meg könyvet lapunk szerzőpárosa</i> címmel megjelent képgaléria fotóiból <br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-40163794897767467252023-12-16T12:37:00.000-08:002024-01-09T04:29:14.022-08:00"BAKANCSLISTÁS UTAZÁSAINK" -ÚTIKÖNYVÜNK BEMUTATÓJA A SÁRVÁRI NÁDASDY VÁRBAN<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNZbc6eElvoqye879M1N1Bo8GSREqASKZCkjUfVEuqZe9i7gGowpGPlCxnNtGtIKtFwLvUkld8GDPzfcNct37Ro9jmXHHICXlLoFlDsftKvg7o_BXISOZRm57ReWNrGRqbMoSE1H9yuq-j0FpFVKXeuOamBAGFeec2x4lS_3qauXDB_J7IFCYPyzdhm17d/s944/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-11-30%20-%2010.19.51%20%281%29.png" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="667" data-original-width="944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNZbc6eElvoqye879M1N1Bo8GSREqASKZCkjUfVEuqZe9i7gGowpGPlCxnNtGtIKtFwLvUkld8GDPzfcNct37Ro9jmXHHICXlLoFlDsftKvg7o_BXISOZRm57ReWNrGRqbMoSE1H9yuq-j0FpFVKXeuOamBAGFeec2x4lS_3qauXDB_J7IFCYPyzdhm17d/s400/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-11-30%20-%2010.19.51%20%281%29.png" width="400" /></a></div><br>
Ezt a meghívót kapták kézhez, azok, akiket vártunk a február óta készülő új útikönyvünk bemutatójára. A BLK kiadó (2. képünkön Boda László igazgató és lánya Borbála, zongoraművész) gondozásában megjelent kötet négy fejezetben írja le 1998 és 2023 közötti csavargásaink történeteit: A Felfedezésre váró Európa, a Mesebeli Afrika, az Egzotika felsőfokon- Ázsia és A Tengerentúl- Amerika. A könyvet a Libri és a Líra könyvesbolthálózatok forgalmazzák, Sárváron a Tourinform irodában is meg lehet kapni.<br>
Fotók: Dr. Kereszty Gábor és Mórócz Tünde <br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiglboW_jXoT3_1IVR_nkENtXnX6EzE6_WCB2ZKzL_jc3Pvlnwl2qyKbSskJ9kpHsSjn-c1nBolqN_liZEsUOqMnVZoSy6ufpRG_JtrP4vo7je_9zLL9zlVpkKkMAr9uR5hi71I-l016_36T5GkPMltlcq3S3KV-b0w-i-7DtEYNLFbM3yI35Hz0E5FiOjs/s960/410861154_860764386056240_7269547414007837254_n.jpg" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl<br>/AVvXsEiglboW_jXoT3_1IVR_nkENtXnX6EzE6_WCB2ZKzL_jc3Pvlnwl2qyKbSskJ9kpHsSjn-c1nBolqN_liZEsUOqMnVZoSy6ufpRG_JtrP4vo7je_9zLL9zlVpkKkMAr9uR5hi71I-l016_36T5GkPMltlcq3S3KV-b0w-i-7DtEYNLFbM3yI35Hz0E5FiOjs/s400/410861154_860764386056240_7269547414007837254_n.jpg" width="400" /></a></
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbhe6R12Qv7s0gG7axPQO-nTUlQNcZUcI3w7U4X8LG5tNrkHrho6oxRddl_zNe2hoEchsipgYDCNcrx1TPO8MMrFXXF3e-fCeMgdfW6iK6p6YcKMxjmkjDQyaSiwTHxMSYiw5KSVlluef3bNcuNlTYd0E4f2lCETOs_DQrszD4467hml62Une9Su8oI9Ed/s960/410868220_860764789389533_8662161687445080262_n.jpg" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbhe6R12Qv7s0gG7axPQO-nTUlQNcZUcI3w7U4X8LG5tNrkHrho6oxRddl_zNe2hoEchsipgYDCNcrx1TPO8MMrFXXF3e-fCeMgdfW6iK6p6YcKMxjmkjDQyaSiwTHxMSYiw5KSVlluef3bNcuNlTYd0E4f2lCETOs_DQrszD4467hml62Une9Su8oI9Ed/s400/410868220_860764789389533_8662161687445080262_n.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioIRwrrugFS3BJjeKBFTSfkdeZ_NQOsr2LF8g3SwbsEyYa8On7GcAgV7q9CBJL-J8ooBaDYz1UDsN9awN9k9LHjE2SaCRuOGW2WW5cGn413mE_E9KlYI9aFTkuumGAcNewDj_nzstBu6vLv6IspuMSrsYCyMeN_WqlX5PB54TQvp3aKQpYCmYxTm_-alqU/s960/410974372_860763742722971_9167665614153947508_n.jpg" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioIRwrrugFS3BJjeKBFTSfkdeZ_NQOsr2LF8g3SwbsEyYa8On7GcAgV7q9CBJL-J8ooBaDYz1UDsN9awN9k9LHjE2SaCRuOGW2WW5cGn413mE_E9KlYI9aFTkuumGAcNewDj_nzstBu6vLv6IspuMSrsYCyMeN_WqlX5PB54TQvp3aKQpYCmYxTm_-alqU/s400/410974372_860763742722971_9167665614153947508_n.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgopBJ_Tbeb3GMLpweqrjI4Fhdbcn7BuekYIKbLLPDvH7RVHgwAsCVfPpvFDzwV_1J9PqoxMFjZWEiEUKa35Talsy9zyxgM9xGoRjOcDB8Y1iP0V5ONrUHt7DlfxKGS572wi5vn_2N9Lu_DffL2Bgft-xWOQZGC5GldM39_sgJvgIkZFZcrkC0U8DUsVrOt/s960/410980555_860763662722979_2385216501968685330_n.jpg" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgopBJ_Tbeb3GMLpweqrjI4Fhdbcn7BuekYIKbLLPDvH7RVHgwAsCVfPpvFDzwV_1J9PqoxMFjZWEiEUKa35Talsy9zyxgM9xGoRjOcDB8Y1iP0V5ONrUHt7DlfxKGS572wi5vn_2N9Lu_DffL2Bgft-xWOQZGC5GldM39_sgJvgIkZFZcrkC0U8DUsVrOt/s400/410980555_860763662722979_2385216501968685330_n.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz6oLUhrC9k2yBaUGf-TkGFi5qg8nPMdgIxLIzQSamDenoe1PZHDsejMOAh0U3Jex7D3gM4jQa_PuGrhXUGQtkWSVEcmzSzaCC3fUmpDROi4oGfg0OZA8wVmjsyx7NjFG7j-Svt1mBWDOsIyRtTVyhY8luQK47eBpLVBPnj7STMyCAiAt2vfeWDVguJmrR/s960/411048906_860764799389532_3460793164641526558_n.jpg" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz6oLUhrC9k2yBaUGf-TkGFi5qg8nPMdgIxLIzQSamDenoe1PZHDsejMOAh0U3Jex7D3gM4jQa_PuGrhXUGQtkWSVEcmzSzaCC3fUmpDROi4oGfg0OZA8wVmjsyx7NjFG7j-Svt1mBWDOsIyRtTVyhY8luQK47eBpLVBPnj7STMyCAiAt2vfeWDVguJmrR/s400/411048906_860764799389532_3460793164641526558_n.jpg" width="400" /></a></div>
A fotók megjelentek a sarvarikum.hu portálon 2023.12.17-én<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-11943131593805176972023-11-29T23:56:00.000-08:002023-12-06T00:49:22.734-08:00VALAMI JAZZ 51. ZENEÜNNEP SZOMBATHELYEN- A MICHEAL MUSILLAMI TRIÓ KONCERTJE A SAVARIA MOZIBAN<b>
VALAMI JAZZ 51. ZENEÜNNEP SZOMBATHELYEN</b><br>
<b>A MICHAEL MUSILLAMI TRIO KONCERTJE A SAVARIA MOZIBAN</b><br>
Szöveg: Gróf István Fotók: dr. Kereszty Gábor<br><br>
A neves amerikai gitárost, a zenekarvezető <b>Michael Musillamit</b> hallhatták már a vasiak, hiszen ugyanezen, az akkor, és most is a <b>Markó Péter</b> által szervezett <b>Valami Jazz </b>sorozat meghívottja volt többször is a ’10-es években, igaz, Sárváron. Most a méltán neves <b>Lamantin Jazz Fesztiválokat</b> rendező vasi székhelyen, de megint új helyen, a <b>Savaria Mozi</b> nagytermében lett az Agora Savaria Kulturális és Médiaközpont támogatásával megrendezve a program. Az akusztikája kiváló, de közvetlen, forró klubhangulatot várni nemigen lehetett itt. Ugyan jó sokan megjelentek a rétegzene ünnepére, „bőven elfértünk”. Ahogy emlegetni szoktam, lelkes jazz- rajongókból, spontán érdeklődőkből és nyájas sznobokból tevődött össze most is a közönség.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLaX25pVWkBI0geh7I348VQZ9q-J0PAnaQWyyiOPNk5n2wcUc6ZE6hI-8MUafDCLt9en8XdmFvRTCJCXdjaKmXlciVnELxQK0jcpzLbAtVuErGpaeFfojWU_ZxJvvqW4HRC2Uss8VvKDRycB6PwuKiIB_Ga0Nv3JMfDW_NuJBhDq5Ev4uFeEc85uYjoPe2/s2246/KGHH2284.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1500" data-original-width="2246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLaX25pVWkBI0geh7I348VQZ9q-J0PAnaQWyyiOPNk5n2wcUc6ZE6hI-8MUafDCLt9en8XdmFvRTCJCXdjaKmXlciVnELxQK0jcpzLbAtVuErGpaeFfojWU_ZxJvvqW4HRC2Uss8VvKDRycB6PwuKiIB_Ga0Nv3JMfDW_NuJBhDq5Ev4uFeEc85uYjoPe2/s400/KGHH2284.jpg"/></a></div>
A jazz a megszületése, azaz nagyjából egy évszázad alatt hallatlan <b>fejlődésen ment keresztül</b>. Rengeteg stílus jött létre a bluestól, a ragtime-tól, a dixielanden, a swingen, a bebopon keresztül a jazz- rockig, a <b>free- jazz</b>ig, hogy csak a fontosabbakat említsem. Nos, az est főszereplői főként ez utóbbi irányzat elkötelezettjei, a New York-i<b> Greenwich Village</b> művész-klubjainak nagy-tudású, elvont művészlelkeié. A trió tagjai: Michael Musillami- gitár, zeneszerző,<b> Joe Fonda</b>- nagybőgő és <b>George Schuller-</b> ütőhangszerek.<br>
Ámbár Michael kaliforniai születésű, mégsem a könnyebben élvezhető west coast, hanem a „nehezebben emészthető ” <b>east coast </b>zenei stílusba dolgozta be magát pályafutása 35 évében.” Musillami egy üdítően lendülő kincs, aki líraian és mély intelligenciával játszik…”- írja a most 70 éves gitárosról a<b> Down Beat kritikusa</b>. A kopasz, kecskeszakállas zenész Chet Baker, John Coltrane és <b>Miles Davis</b> muzsikáján nőtt fel, és ez elmondható triójának másik két tagjáról is.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpUJEjWZc9dZODgufooZOUseKp_W91pLF-McdBNJ4wzj3yiTYHDupptynJfxkyYa7BO2W1aTF_Yw_Y6ckze4r_ekCrV6zdvi5PftM5yedxZqIF7c4ubGKLw21onU1oCeUK9tdJz7MSzl-wsBND2ZBZQCxMM3be0BCVMyfN8ldUN4p2M_VG45bEekUKLJbg/s2246/KGHH2556.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1500" data-original-width="2246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpUJEjWZc9dZODgufooZOUseKp_W91pLF-McdBNJ4wzj3yiTYHDupptynJfxkyYa7BO2W1aTF_Yw_Y6ckze4r_ekCrV6zdvi5PftM5yedxZqIF7c4ubGKLw21onU1oCeUK9tdJz7MSzl-wsBND2ZBZQCxMM3be0BCVMyfN8ldUN4p2M_VG45bEekUKLJbg/s400/KGHH2556.jpg"/></a></div>
A bőgős, Joe Fonda, aki már szinte hazajár Magyarországra, tucatszor volt már a<b> Nádasdy-vár Dísztermének</b> rangos vendége, az amerikai jazzerek nagy egyénisége<b>. Fonda egy jelenség</b>, Fondát hallgatni egy különleges zenei élmény, Fonda mindig elvarázsol. A kísérőhangszeresből akarata ellenére főszereplővé válik. A zenész nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában kedvelt, és gyakran hívott vendég. George Schuller, aki 1988- tól több tucat lemezen szerepel, mint dobos, szintén ismert a vasi jazz-rajongók körében. Mint Fondáról a fejbehúzott gyapjú kipa, ugyanúgy Schuller fejéről sem hiányozhatott a csauszínű kalapja.<br>
Szombathelyi hangversenyük a trió 2023-ben megjelent <i>Block Party </i>c. lemezük bemutató koncertsorozata európai turnéjának egyik állomása. Mindjárt a lemez címadó számával kezdtek. Aszimmetrikus ritmusok, változó hangnem variációk törtek elő az inkább akkordokat, mint szólókat pengető gitáros hangszeréből, Joe inkább a felső húrokon varázsolt, és a bonyolult ritmizálást Schuller főként a cinjein biztosította. Az <i>Old Tea </i>c. számuk mintha egy tibeti buddhista templom hívőinek vallási éneke lett volna. A bőgő alsó húrján húzott elnyújtott, monoton hang kezdte, majd a gitár-bőgő uniszónó riffek felvezették a dallamot, hogy ezek után elkezdődjön a „mese”, azaz a <b>hangszeres rögtönzések</b>. Schuller féltucat, különböző hangmagasságú csengettyűvel, Fonda a bőgője elforgatott testével visszhangot hallató effektjeivel járult hozzá a himalájai hangulat megidézéséig. A<i> Robert Paris</i> c. Musillami szerzeményben (hogy ő volt számok zeneszerzője, abból is tudhattuk, hogy kívülről játszott, míg kollégái előtt ott voltak a kottaállványok) a mindig hatásos gitár-bőgő uniszónók után a zenekarvezető rögtönzött- szólózott emlékezeteset, tiszta, csengő hangon. A ritmust váltott 5/8-6/8 variációig tudtam követni, de utána már nem: tovább bonyolították azt. A<i> Little Ruby </i><i>Steps</i> c. balladájuk ismét az új lemez produktuma volt. Fonda bőgője, mint kemény basszusgitár brummogott, és az ő szólója is volt a szám legjobbja is: még a kromatikus skálázást is belevarázsolta ebbe.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRYhEx4gG0TB_cqQ0sDl7_ENmose7cFPMO4pnamopkCugQdzHdQlcXRGb0n7zVmHwKrONADi2rthiDx1rA29TSHQbXiG53Cmx669HHveV94-GJHVTAWLxbJwvsTIIzdl1_3DZSFEsW6uwcvAkrAfhp9w4-qhcnO_2OFvZCvm7lFM2zM9Wt8XNEcdJNhyphenhyphenKz/s2246/KGHH2264.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1500" data-original-width="2246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRYhEx4gG0TB_cqQ0sDl7_ENmose7cFPMO4pnamopkCugQdzHdQlcXRGb0n7zVmHwKrONADi2rthiDx1rA29TSHQbXiG53Cmx669HHveV94-GJHVTAWLxbJwvsTIIzdl1_3DZSFEsW6uwcvAkrAfhp9w4-qhcnO_2OFvZCvm7lFM2zM9Wt8XNEcdJNhyphenhyphenKz/s400/KGHH2264.jpg"/></a></div>
Michael ismét a szférákba hatolt éles, tiszta gitárszólójával. Az utolsóelőtti nóta a <i>Zephyr Cove</i> címet kapta, melyben már keményebb lett a hangszerelés: a dobos nagy erővel verte dobjait, cinjeit, dobszólója is kissé monoton lett emiatt. A Benson hatású gitárszóló ellenben élvezetes volt. A fusion-jazz után jazz standard következett: <b>Duke Ellington</b><i> In a Sentimantal Mood </i>c. örökzöldje szólt, de most, az eddigiektől eltérően nem 10-12, hanem három percben. Az avantgárd szaxis, <b>J. Coltane </b>is „megszelídült” ennek lejátszásakor: ugyanezt mondhatjuk el triónk tagjairól is. A visszatapsolás után a ráadás záró-nóta, a szép <i>Slow Moe</i> hangzott el, szintén „örökzöld” csomagolásban.<br>
Kiérlelt kamara-jazz volt ez a javából, nem mindig összecsiszolt, de nagyon minőségi. Kár lett volna kihagyni!<br>
Megjelent a Savaria Fórum on-line oldalán 2023.11.30-án<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-23706631962724276472023-11-29T08:20:00.000-08:002023-11-29T08:30:28.065-08:00A CSILLAGOK NE RAGYOGJANAK? DEHOGYNEM! FÖLDES LÁSZLÓ HOBO KONCERTJE IDÉN IS A ZENE HÁZÁBAN
<b>A csillagok ne ragyogjanak? Dehogynem!</b><br>
<b>Földes László Hobo koncertje idén is a Zene Házában</b><br>
Szöveg: Gróf István, fotók: Benkő Sándor<br><br>
Az idei ősz meglehetősen sűrűn telt a 78 éves, tavaly még betegséggel küzdő énekesnek. Új műsorát, az <i>Utcazenészt </i>szeptember végén mutatta be a <b>Nemzeti </b><b>Színházban</b>, majd utána rögtön stúdióba vonult, ahol a <i>Hobo Rádió</i> című nagylemezét vette fel, rajta 16 friss dallal. Ezt mutatta be a nagyközönségnek november 17-én Budapesten. És rá egy másfél hétre már <b>itt is van Sárváron</b>, immár harmadszor, az új Zene Házában, hogy ismét más összeállítással, mintegy életmű-áttekintő repertoárral, a<i> Hobo az utcán</i>-nal – persze napi aktualitásokkal frissítve – koncertet adjon <b>Kiss Zoltán gitáros</b>-<b>zeneszerzővel</b> az oldalán.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUgQFOI3QjGqGS2gJ-g208nz4NwLhRoOWirttxz5UdBHxMhxzVutEuf7BmFurXbDftPrsWdjeiRS8omrPGEVnM2ZQp7VNy9ppuyp9rXkWBxFvCGxqsSWgTygIJrx5jc3ww_VnOkE2dhmpA_Fc70mKxEuBGe8uoghwkVZVvKMc2NU_U0IO4EpyVxaVthqXq/s2000/406193648_846602927472386_2775884804943689316_n.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1333" data-original-width="2000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUgQFOI3QjGqGS2gJ-g208nz4NwLhRoOWirttxz5UdBHxMhxzVutEuf7BmFurXbDftPrsWdjeiRS8omrPGEVnM2ZQp7VNy9ppuyp9rXkWBxFvCGxqsSWgTygIJrx5jc3ww_VnOkE2dhmpA_Fc70mKxEuBGe8uoghwkVZVvKMc2NU_U0IO4EpyVxaVthqXq/s400/406193648_846602927472386_2775884804943689316_n.jpg"/></a></div>
Az 2020. október végén, a koronavírus-járvány miatti<b> karantén elrendelése utáni</b> utolsó pillanatban általa tartott <i>Hármasoltár</i> című összeállítása, mely <b>József Attila, Vlagyimir Viszockij és Jim Morrison</b> megzenésített verseinek előadása volt, alaposan feltette a lécet. A sárváriak el lettek kényeztetve, és erre emlékezve telítették meg <b>zsúfolásig </b>a zeneiskola nagytermét úgy, hogy sokan még állni is kényszerültek. Nekem sem kellett kéretni magamat: Földessel egy korosztály vagyunk, és zömében hasonló érdeklődésűek. Ő a <i>Little Red Roostert </i>hallgatta a katonaságnál az őrhelyén, és a<i> Red House</i>-t. Neki is a <b>Rolling Stones</b> a kedvence, és hál’ Istennek, mára nekem is ott van az összes számottevő lemezük a polcomon. Ő is a blues felé indult el középiskolás korában, és nekem is ez a legkedvesebb, és legjobban elsajátított műfajom, majd’ hat évtizede.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuq0oq0erv7ZFINY7fCRD9-1WrzFmQ5uEV13c4MteaKbUheSyMSPfI3PJc3wSb_KjU8tl3sbp4rZPLlOJDkQAwDKw85R3tLS5BLRcr9wzYqnc0bC_gRa1Kpzy0JeVAdxl2fPFZ4f6JLKa47L05RTTfUPu_AEWYyg5cU_jd5nK74d_lacKVc_zQMu9Tn5bl/s2000/406199196_846602950805717_1873680802559191085_n.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1456" data-original-width="2000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuq0oq0erv7ZFINY7fCRD9-1WrzFmQ5uEV13c4MteaKbUheSyMSPfI3PJc3wSb_KjU8tl3sbp4rZPLlOJDkQAwDKw85R3tLS5BLRcr9wzYqnc0bC_gRa1Kpzy0JeVAdxl2fPFZ4f6JLKa47L05RTTfUPu_AEWYyg5cU_jd5nK74d_lacKVc_zQMu9Tn5bl/s400/406199196_846602950805717_1873680802559191085_n.jpg"/></a></div>
A<b> Kexnek, Baksa-Soós János</b> legendás zenekarának írt korai szerzeménye, a <i>Csillagok, ne ragyogjatok</i> hangzott el kezdésként. A dal születésének ideje 1968. Zoltán <b>dobróval</b> (fémtestű, a Mississippi-blues korában, erősítők hiányában ily’ módon „vaskosított” hangú gitárral) kísért, slide-ozott. Csoda, hogy a lemez az <b>Aczél György-i szocialista kultúrpolitika </b>útvesztőiben megtalálta a nyilvánosság útját: nem nehéz kikövetkeztetni már a címéből sem a mondanivalóját. A korai H. B. B.-lemezről, már 1980-ból szólt a <i>Ki vagyok én?</i> című nemzedéki himnusz – a „nem vagyok szolga és nem vagyok szabad…” akkor igencsak bátor sorokkal – követte ezt. Kiss Zoltán akusztikus gitárra váltott, de bluesos improvizációja a dal közepén ezen is e műfaj hangulatában jött át.
<i>A vörös lámpa himnusza</i> már az új lemezéről szólt, de a jelzős épület ez esetben nem a kuplerájra, hanem a KISZ-es bulik helyszínére utal. Ahogy a művész jelezte: „kontrabasszus hangom van, nem tenor”, – az előadáson sokszor mégis meg kellett birkóznia a magasabb énekhangokkal is, és ez sikerült is neki, ámbár nem ez, hanem a dörmögő hangszín az igazi brandje. Ezután a régi nagy „slágerek” egyike, a II. nagylemezük címadó dala, az<i> Oly sokáig voltunk lenn</i> ismerősen csengő dallama, majd a <i>Tiltott gyümölcs</i> CD-ről a <i>Moszka tér Blues</i> hangzott el, ismét Kiss Zoli jó kis dobrókíséretével. A nemrég elhunyt basszusgitáros-zeneszerző, <b>Póka Egon,</b> a H. B. B. zenei vezetőjének a tollából, a hihetetlen rövid idő alatt megkomponált, és nemvárt hatalmas sikerrel bemutatott <i>Vadászat</i> című konceptalbumáról szólt a<i> Mesél az erdő </i>című Hobo-klasszikus. A szerző a szövegbe már beleszőtte az aktuális ukrán háború momentumait is. A kezdetekből származott a Kex népszerű, Baksa-Soós írta dala, a <i>Zöld-sárga</i>, melyet az énekes kíséret nélkül énekelt el. Három társadalmi-politikai dal-nyilatkozata (a 40. szülinapjára írt; a <i>Hazám; a Kisember</i>) után egy tipikus dörmögős Hobó-sanzon következett, <i>Az angyalok itt szállnak</i> <i>közöttünk</i>, majd a<i> Hajtók dala</i>, mindkettő a hálás/hálátlan asszonyok témaköréből. Egy groteszk dalocska, a <i>Csipcsirip</i> az új lemezről az eleve eldöntött macska-veréb párviadalról színesítette keserédes humorral a programot, az „etológus Földes professzor” megfigyelései alapján. És jöttek tovább az észlelt környezetből a hangulatok; dalok, kuplék, sanzonok formájában a cirkusz, az <i>Éjszakai Budapest</i>, a börtönök világából. Kiss Zoltán teljesítménye kiemelendő, hiszen a több mint másfél tucatnyi dalt nemcsak pontosan kellett lekísérnie, hanem szemvillanás alatt reagálni kellett nemcsak az állandóan rögtönző énekes, hanem a majdnem külön előadással felérő, moralizáló, ugyanakkor humoros(an kikacsintó) konferansz minden gesztusára. A vécés néni számában pedig például olyan dögös bluest nyomott le, amilyen csak a nagy könyvekben van leírva. Az utolsó dala az első erdélyi turnéja után (1990) megihletett, <b>Tóth János Rudolf</b> zenéjére írt csodálatos ballada, <i>A vadászok kivonulása </i>volt.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmpX-jgv-lD_Jmt9awKdMHJYTOUMHi8JNw1VLvhYRDzUzgEKALt_XT1YYuQT76ZkywNP61jhIuhUTrY6430lxAcXyqlL0uoFm1iAhDJeJF42dCb2Hs6NArpW7hkQBnTdi4vcaDeTfdEZYa57AiG7Ka8HCSecbKmwEPMERYqVOUGghJCxDEemgV31DhoLCy/s2000/406209241_846602924139053_3863332541155481415_n.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1333" data-original-width="2000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmpX-jgv-lD_Jmt9awKdMHJYTOUMHi8JNw1VLvhYRDzUzgEKALt_XT1YYuQT76ZkywNP61jhIuhUTrY6430lxAcXyqlL0uoFm1iAhDJeJF42dCb2Hs6NArpW7hkQBnTdi4vcaDeTfdEZYa57AiG7Ka8HCSecbKmwEPMERYqVOUGghJCxDEemgV31DhoLCy/s400/406209241_846602924139053_3863332541155481415_n.jpg"/></a></div>
A nézőtéren egy pisszenés sem volt hallható: Hobo szuggesztiója alatt voltunk. Ezután <b>Tom Waits </b>zenéjére írt szövegével jelenkorunk kegyetlen öldöklését, a zsidó-palesztin háború senki számára sem megnyugtató következményeit foglalta dalba. A ráadás a 1980-ban keletkezett <i>Középeurópai Hobo Blues II</i>, „leánykori nevén” a <i>Viharban születtem</i> című nemzedéki himnusz volt, melyet, ha szabadban lettünk volna, teli torokkal együtt énekeltünk volna Hobóval. De így „csak” tapsoltunk. Addig, míg még egyszer ki nem jött, hogy elszavaljon egy verset. Egy groteszket. <b>Latabár Kálmán</b> repertoárjából az <i>Egy norvég szénégető balladáját</i>.<br>
Földes László ült az előadás alatt. És közben „puskázott” is a kottaállványra tett füzetéből. 78 éves. De akikor megszólalt, méginkább, ha énekelni kezdett, eltűnt a kor! Újra ugyanolyan fiatal lett, mint 45 évvel ezelőtt, mikor elkezdte. És ezt mi mind megerősíthettük azon az estén, ott, Sárváron.<br>
Megjelent a sárvárikum.hu portálon, 2023.11.27-én<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-36512137029507386732023-11-28T08:11:00.000-08:002023-11-28T09:59:04.923-08:00A VIETNAMI PAPUCSOK ÉS A LAMPIONOK FÖLDJÉN IV. RÉSZ- MÉGEGYSZER, BŐVEBBEN<b>A Vietnámi papucsok és a lampionok földjén IV. rész</b><br>
Szöveg és fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAKU74EcfMwcCt-papV8KmMv7HG8rjph3CMVqQVskwDuDQlpvPzfR9wS9VJPkhu2rUb6RuFEcS76PE_SQPvqWBnwDmCqfCgAwRj3AYuWxu6ramKL_EZB6GjSxoip71XEn79hRqoLoJfdVm4r8fRlVI4uywwHhDL4yPzi5xLpCd24NemSoFKqm5-6YAoUpW/s2992/20230926_113534.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAKU74EcfMwcCt-papV8KmMv7HG8rjph3CMVqQVskwDuDQlpvPzfR9wS9VJPkhu2rUb6RuFEcS76PE_SQPvqWBnwDmCqfCgAwRj3AYuWxu6ramKL_EZB6GjSxoip71XEn79hRqoLoJfdVm4r8fRlVI4uywwHhDL4yPzi5xLpCd24NemSoFKqm5-6YAoUpW/s400/20230926_113534.jpg"/></a></div>
Da Nangból az Air Asiaval repültünk <b>vissza Thaiföldre</b>, búcsút intve a szépséges Vietnámnak. <b>Bangkok</b> nagyon komor arccal fogadott, nem esett, hanem zuhogott az eső. Hatalmas fekete felhők telepedtek a városra, de mire megérkeztünk a szállodához a repülőtéri járattal, már sütött a nap. Hogy aztán a megszokott Khaosan Road - Rambuttri Road - láb- és hátmasszázs - étterem körutat már teljes nyugalomban végigjárjuk este<br>.
Egyik bangkoki napunk a <i>Kétségbeesve keresem Susant</i> című film szellemében telt el, a férjem egész délelőtt „kétségbeesve" kereste Bangkok Dusin negyedében a <b>Vimanmek palotát</b>. Ezt egyszer már megtette évekkel korábban is, de akkor sem találta meg. Ez a keresgélés sok kilométer megtételét jelentette, amíg a Chao Praya folyó partján levő szállodánktól a széles sugárutakon át elsétáltunk az<b> Amhorn Sathan </b>rezidenciáig, amely jelenleg is X. Rama király elsődleges otthona. A Vimanmek palota, amely viktoriánus stílusú, nyugati hatásokkal és thai építészettel kombinálva lett megépítve, híres látnivalója Bangkoknak az útikönyvek alapján. Úgy írják le, mint gyönyörű, parkban álló épületet, amelynek alsó szintje téglából, felső szintje pedig arany teakfából készült, és 72 szobája különleges színűre van festve. Hiába kerestük az épületet, segítségül hívva a királyi rezidencia előtt posztoló őröket is, kiderült, hogy 2016. óta nemcsak hogy zárva van, de a műholdképek azt bizonyítják, hogy már le is bontották az épületet.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu0G2pmt31-whBpJL7lLeklVUFe5FtYleH2RRqfAKA_grKA-7hexUICkjtvXsU1a7M8yTrGnwQxQMm937qzpu3AC9nVJH6P2Lxj3FCWvoL5-sFQM4yxYY89rysGBdTpby7EtheQNT90XaYubYNv5LUaJQOuHPdjxq5EwF7KLMHSgrFsb64jJKrNyGkv93G/s2992/20230926_120528.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu0G2pmt31-whBpJL7lLeklVUFe5FtYleH2RRqfAKA_grKA-7hexUICkjtvXsU1a7M8yTrGnwQxQMm937qzpu3AC9nVJH6P2Lxj3FCWvoL5-sFQM4yxYY89rysGBdTpby7EtheQNT90XaYubYNv5LUaJQOuHPdjxq5EwF7KLMHSgrFsb64jJKrNyGkv93G/s400/20230926_120528.jpg"/></a></div>
A Vimanmek palota helyett így a közelben található <b>Wat Benchamabophit Dusitvanaram buddhista templomot</b> látogattuk meg, amelyet Márvány templomként ismernek, mivel carrarai olasz márványból épült. A sok gyaloglástól és csalódástól, miszerint kámforrá lett a palota, bevágtuk magunkat egy tuk-tukba, hogy az elvigyen bennünket a legközelebbi sky train állomásra, és kipróbáljunk egy másfajta városnézést is.<br>
Amikor Bangkokban úgy érezzük, hogy a kaotikus forgalom miatt összecsapnak a hullámok a fejünk felett, van segítség, és ez fentről jön, a káosz felett lebeg. Ez nem más, mint a megemelt szinten közlekedő <b>sky train</b>, az „ég-vonat", amely egy kiszámítható, biztonságos, gyors közlekedési eszköz. Soha nem hagyja az embert cserben, hűvös van a kocsikban, elegáns szerelvényein utazva magasan siklunk a város felett - tökéletes megoldás városnézéshez.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaCNGnJof8ffg-wO3VwTo9kBU79NxdZ8HiOWiEyW2G-PCi72unCk2lG6Vkn0k42nWE5Eb7OduXtKeVn-V5LVkoLmP9vifcgkq-tq1LAfJ6zCd9EFDS5IhZHW9WP8XX6k-Fbq4yU8aej6szmnlbyeVIO3t39vdiURZE36aW4QMp3OmkW3L3bM7Bz7lkzRaW/s2992/20230926_103207.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaCNGnJof8ffg-wO3VwTo9kBU79NxdZ8HiOWiEyW2G-PCi72unCk2lG6Vkn0k42nWE5Eb7OduXtKeVn-V5LVkoLmP9vifcgkq-tq1LAfJ6zCd9EFDS5IhZHW9WP8XX6k-Fbq4yU8aej6szmnlbyeVIO3t39vdiURZE36aW4QMp3OmkW3L3bM7Bz7lkzRaW/s400/20230926_103207.jpg"/></a></div>
Aznap még repetáztunk is, mert újra elzarándokoltunk az <b>Arany Hegyen</b> megépült<b> Wat Saket</b> templomhoz, ahová 344 lépcsőn kell felmászni. És mivel volt rá időnk, újra megcsodáltuk Vat Arun csodálatos buddhista templomot a folyó partján.<br>
Utolsó, GetYourGuide irodán keresztül foglalt utazásunk a Maeklong vasúti piacra, és a Damnoen Saduak úszópiacra vitt, amelyek kétórányi távolságra vannak Bangkoktól. Kora reggel a Chao Praya folyó melletti <b>River City bevásárlóközpont</b> parkolójában volt a találkozási pont. Bangkokban, Hanoitól és Hoi An-tól eltérően, az utazás szervezői csak komoly felár ellenében veszik fel a turistákat a szállodákból.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5V9RHZmZLx3XtV_gy2unx6cACQt0DpTzhWVQB2PlF4KZPj82JGVx-Tc0D16tUf14-3sRDGAYUVdcH69AjG6g6Nc5Grm3pg2X8mhBlRg6njw8-cw-fDd4Ew6pt1aGqQQ1Fo9yKWzyQkLuXA0ArBYYZXwg78WwFP4pEz90wtWNqEwY2R_0FlRmm6hbdp8Yh/s2992/20230925_102005.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5V9RHZmZLx3XtV_gy2unx6cACQt0DpTzhWVQB2PlF4KZPj82JGVx-Tc0D16tUf14-3sRDGAYUVdcH69AjG6g6Nc5Grm3pg2X8mhBlRg6njw8-cw-fDd4Ew6pt1aGqQQ1Fo9yKWzyQkLuXA0ArBYYZXwg78WwFP4pEz90wtWNqEwY2R_0FlRmm6hbdp8Yh/s320/20230925_102005.jpg"/></a></div>
A <b>Maeklong vasúti piac</b> a világ egyik legfurcsább helye, naponta átmegy rajta a Wongwian Yai és Samut Songkhram között közlekedő szerelvény. Ez a piac pontosan olyan, mint Hanoiban a „vonat utca", a <b>„Train street"</b>, csak itt a vonat egy nyüzsgő hal, zöldség és gyümölcspiac kellős közepén halad át. Itt nem a sínek mellett, hanem a vonaton utazva vártuk az élményt. A piac, amely a Thai-öbölben található, 1905 óta működik. Mivel a közelben élők főleg halászattal foglalkoznak, a tengerből származik a legtöbb termék. A vasút megépítését az indokolta, hogy a friss áru minél hamarabb és könnyebben eljusson Bangkokba, és más városokba.
Kisbuszunkból kiszállva, a vonat érkezésére várva, meglátogattunk néhány<b> sólepárló</b> vállalkozást, a sót a tenger vízéből nyerik. A 11.10-es járat percre pontosan érkezett meg. Jó sok turista várt rá, volt is nagy tülekedés, mindenki ablak mellett szeretett volna ülni, csak azt nem tudtuk, hogy a jobb vagy a baloldalon lesz a „szenzáció".
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht-e4y7hihvp_wnQd_kSZGk_2qhk5jHDKFRGHm3ysArwN0T-rayMe6wuQ28Pm3JBK7ffW0Aig7K0z5LpKUIZOB1zot9xcG6m8C5p-0VYNYnv04lPDix5d6o0B8iWZAprbAgbv-aWWxF9DwKUq445T8ILnQWTXTKKWlwRukepXf4Ulg2NggxkcA-YYOoLbX/s2992/20230925_112215.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht-e4y7hihvp_wnQd_kSZGk_2qhk5jHDKFRGHm3ysArwN0T-rayMe6wuQ28Pm3JBK7ffW0Aig7K0z5LpKUIZOB1zot9xcG6m8C5p-0VYNYnv04lPDix5d6o0B8iWZAprbAgbv-aWWxF9DwKUq445T8ILnQWTXTKKWlwRukepXf4Ulg2NggxkcA-YYOoLbX/s320/20230925_112215.jpg"/></a></div>
Hangos kürtszóval,<b> 30 km/óra sebességgel haladva</b> értünk be a piac területére. Sztárnak éreztük magunkat, mert a sínek mellett álló turistatömeg minket, mármint a vonatot fényképezte, hatalmas tapsvihar és éljenzés közepette. Hanoival ellentétben itt nem egy szűk sikátor a látnivaló, hanem egy forgalmas, emberekkel teli, működő piac, amin átrobog a szerelvény. Az árusok kosaraikkal, portékáikkal ott árulnak egész nap, és amikor meghallják a sípszót, mindent lerángatnak a sínekről, becsukják ernyőiket. A vonat közvetlenül az orruk előtt robog el, szinte súrolva őket.<br>
A Maeklong piactól félórányi utazásra található Thaiföld leghosszabb és leghíresebb csatornája, a <b>Klong Damnoen Saduak</b>, amely azért épült, hogy biztosítsa a környéken a széleskörű kereskedelmet és közlekedést.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsdbJBHEPqP5d1Cd1ZrGiXCJa6YCWw8CeJWiIa6qh1F70Ysd_waJCS8TjNvIVJycf3SU3Vqa0AS2eLLgCsd68RMLNx3-t_PDYsB5qZaKLr0eBqRXdK591UCOWC-Hc1iXZ-wNi-BYoAr7QNe16oaOxk44nLvbqChZE7Ltc5xX965Ad1zz8vdAK_q0-pLco4/s2992/20230925_122800.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsdbJBHEPqP5d1Cd1ZrGiXCJa6YCWw8CeJWiIa6qh1F70Ysd_waJCS8TjNvIVJycf3SU3Vqa0AS2eLLgCsd68RMLNx3-t_PDYsB5qZaKLr0eBqRXdK591UCOWC-Hc1iXZ-wNi-BYoAr7QNe16oaOxk44nLvbqChZE7Ltc5xX965Ad1zz8vdAK_q0-pLco4/s400/20230925_122800.jpg"/></a></div>
A csatorna 32 kilométer hosszú, több kisebb ággal rendelkezik, ezen alakult ki az úszó piac, amin a helybeliek hosszúorrú csónakokról árulják portékáikat. A kormány felismerte a lehetőséget, hogy a külföldi turisták számára igazi látványossággá lehet kialakítani a piacot. Így lett híres a Damnoen Saduak, ahol üzletek és lelkes csónakárusok várják nap mint nap Bangkokból a szervezett úttal odalátogatókat. A covid járvány azonban nem csak az ország turizmusának, hanem az úszó piacnak is sokat ártott. Megcsappant az odalátogatók száma. A <b>12 méter széles csatornán</b> ottjártunkkor több csónak ringatózott, ezekben harsány, szalmakalapos asszonyok kínálták eladásra a szépen becsomagolt ragacsos rizst, mangót, ananászt és kókuszdiót. Egyesekben kis konyha is működött a fedélzeten, hagyományos thai ételeket főznek rajtuk eladásra. Az árusok beszélgetnek, nevetgélnek, színpompás kavalkád van vízen-földön, curry illat száll a levegőben. Látni lehetett erőszakosabb árusokat is, akik kampós végű botjaikkal magukhoz húzták a turistákkal teli csónakot, rájuk tukmálva portékáikat. Nekem valamiért <b>nem tűnt hitelesnek</b> a piac. Mintha mindenki statiszta lett volna egy színdarabban. Véleményemtől függetlenül hangulatos és nagyon népszerű látnivaló, Thaiföld leghíresebb úszó piaca.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlthioPcNKLOUiv0AhzsZ2lnBCoEcqtGihfd24C0i9q4ZppyQyH-6_GND7j0fRklDVeolMfVB4fhib4oPEzem00YqHrOVxteTtubljklCNniCqkbl_XwZKjsS9kGT65_NeAsKbYPUIX5wnZptveQTZRaPhibQIwQff73HSAr6ULbIts7JAJzAnqRAyxA0Y/s2448/20230926_125440.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlthioPcNKLOUiv0AhzsZ2lnBCoEcqtGihfd24C0i9q4ZppyQyH-6_GND7j0fRklDVeolMfVB4fhib4oPEzem00YqHrOVxteTtubljklCNniCqkbl_XwZKjsS9kGT65_NeAsKbYPUIX5wnZptveQTZRaPhibQIwQff73HSAr6ULbIts7JAJzAnqRAyxA0Y/s400/20230926_125440.jpg"/></a></div>
Hajnalban indult a gépünk Bécsbe a bangkoki repülőtérről, ahová a korai időpont miatt taxival mentünk ki. Egy hónap után most már letisztult bennünk a sok élmény. Ha választani kellene, hogy Vietnám vagy Thaiföld a jobb úticél, nem tudnék dönteni. Indokína mindegyik általunk látott országa gyönyörű. Thaiföldön korábban már jártunk, Vietnám ellenben újdonságnak számított. Míg előbbiben több a műemlék, tele van templomokkal, palotákkal, Vietnámban kevesebb az építészeti látnivaló, talán a háború miatt. Az indokínai régióban a<b> szocialista egypártrendszernek köszönhetően</b> Vietnám a legkevésbé vallásos ország, a lakosság nagy része ateista. Lépten-nyomon sarló-kalapácsos és vörös csillagos jelképekkel lehet találkozni, a Ho Si Minh kultusz pedig töretlen. Hanoiban a két kezünkön meg tudtuk számolni az útikönyvek által javasolt látnivalókat, de magának a városnak a hangulata volt az, ami végérvényesen lenyűgözött. Azért mentünk el a világ végére, hogy megtapasztaljunk egy másik életérzést, másik kultúrát, és egy kis időre mi is másokká lehessünk. Ha műemlékekben nem is, a<b> természeti szépségekben</b> Vietnám sokszínűbb, gazdagabb. Egy élet is kevés lenne mindent megcsodálni. Sárguló rizsföldek, Mekong-delta, hegyek, dzsungelek, elképesztő alakú mészkősziklák, hosszú homokos tengerpart. Természeti adottságaival nyerésre áll nálam.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQz5lUN0r7ELs5YKYbB-GAriMw4B4O6R2AcKjLHJECjk3Ntaj8_kfPPJN7VS3CewjEqZsS-NZFZbwdZLd8V1AOZMWeibcoFEba0GVp_DnONxNLNeSoGwQA-2m_WcyK9zAH_QXVVUeE7jA6v_pfp6WFam3BlzxVZojzAH1oEEE21CEhPYHlypHE9Ic_9Usf/s2992/20230924_201944.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQz5lUN0r7ELs5YKYbB-GAriMw4B4O6R2AcKjLHJECjk3Ntaj8_kfPPJN7VS3CewjEqZsS-NZFZbwdZLd8V1AOZMWeibcoFEba0GVp_DnONxNLNeSoGwQA-2m_WcyK9zAH_QXVVUeE7jA6v_pfp6WFam3BlzxVZojzAH1oEEE21CEhPYHlypHE9Ic_9Usf/s400/20230924_201944.jpg"/></a></div>
Őszinte és barátságos emberekkel sikerült találkoznunk úgy a nagyvárosokban, mint vidéken. Érdemes pár vietnámi szót megtanulni, mert nagyra értékelik igyekezetünket! Bánom, hogy a <b>kulináris élvezetekben</b> nem merültünk el jobban, és nem ízleltünk meg többfajta ételt. Kóstolásra érdemes lett volna, akár egy kanál erejéig is, Sapa hegyei közt a hnmogok ételkülönlegessége, a Thang Co Sapa (lóhúsleves) nevű sűrű egytálétel, amely ló, marha és bivalyhúsból készül, lóbél-nedvvel ízesítve. Ilyen ételt egészen biztosan nem találok itthon. Hanoiban, az első napokban gyanakodva mustráltuk a kifőzdék kínálatát, mert hallottuk, hogy előszeretettel fogyasztanak kutyahúst. Hanoi vezetősége ugyan 2019-ben bejelentette, hogy megtiltja az ebek emberi fogyasztását - merthogy ez a szokás taszítja a turistákat-, ennek ellenére a fővárosban jelenleg is közel 1000 üzletben árusítanak kutyahúst. De szerencsére nem ettünk kutyából készült ételt, vagy legalábbis nincs tudomásunk róla.<br>
Nincs a világon olyan ország, amelyik minden szempontból tökéletes és ideális egy utazó számára, ez Vietnámra is igaz. Mivel nagy kiterjedésű, keskeny ország - hosszúsága 1600 km -<b> különbözőek az időjárási viszonyok </b>északon és délen. Mindegyik országrészre más időpont az ideális egy utazáshoz. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert igazi esővel csak egyszer találkoztunk, igaz, épp ott és akkor, amikor nem kellett volna, a Fansipán csúcson.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFnhy5h9w9ihKe65DRw1UwGUIjHFwRsl1AlsjryVO41J9b0-BjH8p-9kVE_Y3fenucWwGsd0PULaZf-mgFNMChDAR68-V1MXd9ROg1ikZY_PdWzEcAxoUkRWSnujCvz1xLtO6sdaRts5tdK-knIsPRWOKewIspu2CPhSCFPvSaafbv1nDUJ0jiuq_5PTGd/s2992/20230925_154004.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFnhy5h9w9ihKe65DRw1UwGUIjHFwRsl1AlsjryVO41J9b0-BjH8p-9kVE_Y3fenucWwGsd0PULaZf-mgFNMChDAR68-V1MXd9ROg1ikZY_PdWzEcAxoUkRWSnujCvz1xLtO6sdaRts5tdK-knIsPRWOKewIspu2CPhSCFPvSaafbv1nDUJ0jiuq_5PTGd/s400/20230925_154004.jpg"/></a></div>
Ellenben Bangkokban minden nap menetrendszerűen eleredt, és másfél órán keresztül ömlött a víz. Amikor az utcai árusok elkezdtek gyanúsan tekingetni az ég felé, mi már vettük is elő a hátizsákból az esőkabátot. Tudtuk, hogy hamarosan zuhogni fog az eső.<br>
Thaiföld, Indonézia, India, Kambodzsa és Malajzia után úgy gondoltuk, hogy Vietnám kevés újat tud nekünk mutatni. Csak itthon vallottuk be önmagunknak is, hogy az <b>egyik legemlékezetesebb hely</b> volt, ahol valaha jártunk. Ha valaki elutazik oda, álljon ott meg egy kicsit, lassuljon le, hagyja maga mögött a pörgős nyugati világot, és csodálkozzon rá az elképesztő tájakra. Próbáljon egy kis ideig úgy élni, mint a helybeliek. Így lehet megismerni az országot.<br>
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2023.11.10-én<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-6990371511880458892023-11-27T04:36:00.000-08:002023-11-27T05:49:27.404-08:00A VIETNÁMI PAPUCSOK ÉS A LAMPIONOK FÖLDJÉN- III. RÉSZ- MÉGEGYSZER ÉS BŐVEBBEN<b>Vietnámi papucsok és a lampionok földjén (III. rész)</b> <br>
Szöveg és fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő <br> <br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNMbqnfUQlmy59nAacJtUxQfregkuKbiE-LHW7lhQaFsmfjvxDkJ9j1lxcGf8hleR_AGpuhQ6GO-Cgx0miNRE8vKn9ed8o2bbjncud3BRO1Rqp5NiTEy5UJ95k4vX3O9GqOA21WlIU5VAaO32Y50B6jp7LOZqDzSMUYX4S8lhoFWOOSTDRTbJ-d4T7hK2c/s2992/20230922_121220.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNMbqnfUQlmy59nAacJtUxQfregkuKbiE-LHW7lhQaFsmfjvxDkJ9j1lxcGf8hleR_AGpuhQ6GO-Cgx0miNRE8vKn9ed8o2bbjncud3BRO1Rqp5NiTEy5UJ95k4vX3O9GqOA21WlIU5VAaO32Y50B6jp7LOZqDzSMUYX4S8lhoFWOOSTDRTbJ-d4T7hK2c/s400/20230922_121220.jpg"/></a></div>
<b>Hoi An-tól</b>, a lampionos várostól nagyon nehezen tudtam elszakadni. Amikor csak lehetett, „kimenőt" kértem férjemtől, és szó szerint végigrohantam reggelente az óváros utcáit. Látni akartam, hogy nappal is olyan tökéletes-e minden, mint este, amikor kigyúlnak a fények. Bejártam kis szigetünknek minden egyes szegletét, ahol aztán kiderült, hogy éjszakai báját levetkőzi az utca. A folyón közlekedő csónaktulajdonosok csatorna parti házai már nem tűntek annyira mesebelinek, szegényesek, és rendezetlenek voltak. A folyóparton, a kis udvarokon, az utcákon sok volt a szemét, a felborított csónakokon sovány tyúkocskák kapirgáltak, kutyák heverésztek. De egy percig sem éreztem átverésnek a látványt, mert amit láttam, az volt maga a valódi élet.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-UaMl6PQaGFI8n73le9zXCv1WcUrS_8d1ckATHFIhRykQz1V3BpswYENdUI1wc8QmDjnHl1CUYgZlzfLgVwS41INzzpbOXWsHwODsWKI-csWBzRA3n4Cl6d9_QJUUtiabcw7q1rukXg0WQCtNTwpacQtvM6F3inrIpqGvyw7gzdZprrId5ghh-Rw4ZmmB/s2992/20230920_170920.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-UaMl6PQaGFI8n73le9zXCv1WcUrS_8d1ckATHFIhRykQz1V3BpswYENdUI1wc8QmDjnHl1CUYgZlzfLgVwS41INzzpbOXWsHwODsWKI-csWBzRA3n4Cl6d9_QJUUtiabcw7q1rukXg0WQCtNTwpacQtvM6F3inrIpqGvyw7gzdZprrId5ghh-Rw4ZmmB/s400/20230920_170920.jpg"/></a></div>
A folyón túli belváros azonban semmit nem veszített esti fényéből. A szépséges gyarmati épületek és hangulatos utcák<b> nappal is ugyanolyan gyönyörűek</b>, mint éjszaka, fényárban úszva. <br>
Hoi Anból induló kirándulásainkat is a jól bevált GetYourGuide utazási irodán keresztül foglaltuk le. Egyszerűbbnek tűnt így utazni, mint a helyi tömegközlekedéssel improvizálni. <br>
Amióta 2018 júniusában megnyílt a Da Nanghoz közeli <b>Ba Na hegységben az Aranyhíd</b> nevű turista attrakció, amelynek az a különlegessége, hogy két hatalmas, több száz évesnek tűnő<b> kőhatású kéz tart egy hidat</b> a mély völgy felett , meglódult a város idegenforgalma. A 150 méter hosszú híd 1400 méteres tengerszint feletti magasságban épült. A további érdekes látnivalót egy francia történelmi város mintájára megépült „francia falu" biztosítja, amelyben kastély, park, katedrális, borospince is látható. Lehet, hogy manapság az Aranyhegy a legfelkapottabb úti cél Da Nangból, de <b>mi kihagytuk</b>, talán azért, mert giccsesnek véltük, és úgy döntöttünk, inkább történelmi helyszínekre látogatunk el. <br>
<b><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtZMJL5o2mtezmdUWOBfZwht2qWN80WXBmH7nN_24_1fKyD1wbVXh3kVXLQI4_Z2oLZf2S7sPCv9vyq8_0GU9ewNqlQangGaoG1pWg1d5M_XI2N3DGhfTzS8IRigNz6JBzGws8ha1XSkru4aCXkyV9hmKJ2wqbopbEWzvtmeklqI04y__gGDQK8PLECJT3/s2448/20230921_090041.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtZMJL5o2mtezmdUWOBfZwht2qWN80WXBmH7nN_24_1fKyD1wbVXh3kVXLQI4_Z2oLZf2S7sPCv9vyq8_0GU9ewNqlQangGaoG1pWg1d5M_XI2N3DGhfTzS8IRigNz6JBzGws8ha1XSkru4aCXkyV9hmKJ2wqbopbEWzvtmeklqI04y__gGDQK8PLECJT3/s400/20230921_090041.jpg"/></a></div></b>
Első utunk a <b>Márványhegyre, a Ngu Hanh Son-ra</b>, illetve My Son templomegyütteshez vitt. Kisbusz várt a szálloda előtt, népes, testes ausztrál turistákkal tele. Most is, mint minden eddigi kirándulásunkon, nagyon elegáns járművel utaztunk. Minden utasnak járt egy nagyméretű karfás bőrfotel, saját légkondicionáló, USB port, valamint egy palack hideg víz. <br>
<b>Da Nang város</b> határában, lényegében a lakóházak közül nő ki az öt kiemelkedésből álló hegy, amelyeket Márvány-hegységként ismernek. A legenda szerint a közeli strandra egy sárkány repült, tojást tojt oda, amelyből egy gyönyörű lány kelt ki. A lány öt darabra törte a tojáshéjat és szétszórta azokat, ezekből lett a Márvány-hegység. A szobrászok egykor buddhista szobrok készítéséhez bányászták ki belőle a fehér márványt. A környék falvai híres <b>kőfaragó dinasztiáknak </b>adnak otthont. A leghíresebb közülük Non Nuoc falu, ahol a több méteres magasságú Buddha szobroktól kezdve a márványból készült hamutartóig, karkötőkig mindent meg lehet vásárolni a bazársoron, vagy az elegáns üzletekben. Titokban nagyon szerettem volna találkozni egy olyan a turistával, aki hóna alatt egy kétméteres mosolygós kövér Buddha szoborral vár a becsekkolásra a repülőtéren!
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSu4GorAEmoN9-uOjb6EXpjYBCj2zeGbV6FTlz0c0tkwbo3P87ztmoSakTtix6bi3iKG6zIqGm5FPYn07P9pcWrJi5oJPDM48e7T23BjcJz1G-9sPFtS3wNT7X1wx0xwBav6oYRkCuXZJlwuEpvJfeCpG0NQjEr0VDXSkIAcRPLsaidCs2HIjT5UXSAo8c/s2992/20230921_095551.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSu4GorAEmoN9-uOjb6EXpjYBCj2zeGbV6FTlz0c0tkwbo3P87ztmoSakTtix6bi3iKG6zIqGm5FPYn07P9pcWrJi5oJPDM48e7T23BjcJz1G-9sPFtS3wNT7X1wx0xwBav6oYRkCuXZJlwuEpvJfeCpG0NQjEr0VDXSkIAcRPLsaidCs2HIjT5UXSAo8c/s320/20230921_095551.jpg"/></a></div>
Minden hegy más-más elemről kapta a nevét, a legnagyobb és leghíresebb közülük a Thuy Son (a Víz-hegy), amely az<b> Am Phu barlangnak</b> ad otthont. A barlangot 2006-ban nyitották meg a turisták előtt, a neve vietnámi nyelven „poklot" jelent. Már a bejárata is ijesztő, egy keskeny hídon kell áthaladni a hegy gyomrába, a híd alatt a vízből <b>elkárhozott lelkek kőkarjai</b> nyúlnak segélykérően az ég felé. Bemerészkedve a barlangba rengeteg, fájdalmat és gyötrelmet ábrázoló szobrot lehet látni, minden kisebb mélyedésben ránk vicsorít egy démonian kifestett kőből készült fejszobor. Ezek, a helybeliek által készített alkotások azt vizionálják, hogy milyen kínokat kell elszenvedniük azoknak, akik életükben súlyos bűnöket követtek el.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0x9K9JWHygRYKrSTlqzY512Zc3ovuF18ZtMyULch7sIrWWF0_PcdoXxqAGS9QO_ghq2YVLizHyS1UpoTzrvdOQz3XeeUS9ezT08euGlaZd9CAlyyFOrdBMmKKrUCckcd0iqGGksyREcdTyfyYAvQnyw5kbfyrWYAbS5TzJBeXQP9gknREqxXXDVHz_mSD/s2992/20230921_093334.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0x9K9JWHygRYKrSTlqzY512Zc3ovuF18ZtMyULch7sIrWWF0_PcdoXxqAGS9QO_ghq2YVLizHyS1UpoTzrvdOQz3XeeUS9ezT08euGlaZd9CAlyyFOrdBMmKKrUCckcd0iqGGksyREcdTyfyYAvQnyw5kbfyrWYAbS5TzJBeXQP9gknREqxXXDVHz_mSD/s400/20230921_093334.jpg"/></a></div>
A barlang legnagyobb terméből, amelyet tömény tömjénillat tesz magasztossá, keskeny, mészkőbe vájt lépcsőfokokon <b>fel lehet mászni kapaszkodógyűrűk segítségével</b> az egyik csúcsra, egy kialakított kis teraszra, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre és a városra. Mivel a terasz egyben zsákutca is, sajnálatos módon vissza kell ereszkedni a lépcsőkön, ezt az utat tériszonyosoknak nem javaslom. A Víz Hegy keleti oldalán található a <b>Linh Ung Pagoda</b>, egy tízméteres hófehér Buddha szobor, illetve a 28 méter magas Xa Loi torony társaságában. A 200 éves múltra visszatekintő díszes épület sok látogatót vonz, olyanokat, akik szeretnének megpihenni és átszellemülni a spirituális hely nyugalmában. Lépcsőkön kapaszkodtunk fel a pagodához, de utólag kiderült, egy <b>üvegfalú modern lift</b> némi felár ellenében másodpercek alatt felsuhant volna velünk a látnivalókhoz. <br>
Dél körül a hőmérséklet egyre csak emelkedett, elkezdett izzani a nap, és ha találkozik a nagy meleg a magas páratartalommal, a fehér ember megadja magát. Elfárad, elálmosodik, izzad, ellustul, és csak egyre vágyik, pihenni kicsit a hűvös szállodaszobában, vagy csobbanni a medence hűs vizében. Pedig a délutáni program szintén szabadtéri volt, talpon kellett maradni: a Hoi An-tól egy órányi távolságban levő <b>My Son Sanctuary épületegyüttest</b> készültünk meglátogatni, amelyet Vietnám kihagyhatatlan látnivalói közé rangsorolnak az útikönyvek. Útközben csak azért fohászkodtunk a férjemmel, hogy legyen bármi, csak dombra vagy hegyre ne kelljen felmászni, mert azt már nem élnénk túl. Imáink meghallgatásra találtak, mert egy <b>elektromos kisbusz</b> segített a nagy távokat lerövidíteni, az vitt fel és vissza bennünket a bejárattól a domboldalon levő romvárosig. <br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOER07-8j7pG9RxkPEaSvXCFaGPvo0g9B4k0KiG4PO1FCmVVUYTtEmt8_1rcg7s4wyjlwee0MXBLts7DcyCu8W5m9iidIjh_11q7CJxk3NHCtufJH4UPZWHjNopbdKG2CnA553oid_LfXbMqltSTRlq20_2o-0mgIt7FfYKiYnH96YoVjZgW_YVnUF8i76/s2448/20230921_161946.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOER07-8j7pG9RxkPEaSvXCFaGPvo0g9B4k0KiG4PO1FCmVVUYTtEmt8_1rcg7s4wyjlwee0MXBLts7DcyCu8W5m9iidIjh_11q7CJxk3NHCtufJH4UPZWHjNopbdKG2CnA553oid_LfXbMqltSTRlq20_2o-0mgIt7FfYKiYnH96YoVjZgW_YVnUF8i76/s400/20230921_161946.jpg"/></a></div>
A lenyűgöző, vörös téglából épült templomok és tornyok között sétálva betekintést nyertünk a <b>Champa civilizáció </b>művészeti értékeibe, amelyek hosszú időn, kilenc évszázadon át (a 4. századtól a 13. századig) fejlődtek ki. A Champák a középkorban uralkodtak Közép-Vietnamban. A My Son talán a legrégebben lakott régészeti lelőhely Délkelet-Ázsiában. A vietnámi háborúban az Egyesült Államok <b>bombázása egyetlen hét alatt megsemmisítette</b> az épületek nagyrészét. A buja őserdőben barangolva olyan érzésünk volt, mintha újra a kambodzsai <b>Angkor Wat</b> templomromjai között sétálnánk. Valódi távol-keleti hangulatot árasztottak a VII.- XIII. század között épített, részben még ma is teljes pompájukban álló palotaépületek és templomok, az élőlényektől hemzsegő titokzatos tavak mellett. A 99%-os páratartalomhoz hozzájárult az őserdő közelsége is, folyt rólunk a víz, egyre nehezebben viseltük a gyaloglást, folyton az árnyékot adó fákat és épületeket keresgéltük szemünkkel, lényegében árnyéktól árnyékig vonszoltuk magunkat. A műemlékek melletti, üdítőt és vizet árusító üzlet egészen biztosan soha nem fog csődbe jutni, úgy megrohamozzák az odalátogatók. A látvány akkor a legszebb, mikor a hegyek mögé lebukni készül a nap, ekkor a templomok, romok vörös-aranyló fénybe öltöznek, az erdő felől pedig egyre több és hangosabb állathang érkezik.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8sLzS-ZMe9dwQ4FdTadFZ40x4rhVj-T7HApBuGlKo-IT6x0PxhfoiqtmJrFM_gBboRi93DzCVmDUQQoBitr95muxiuqoe0tcBo05a3nVxfZSGkD6yBUal0Fsdq_Aqv0hD-eyYOntg5tADoom-5iLSRXiOFlbxdNlaiwAuxGJQ_GxstlXJgAC-ZaaC4BI8/s2992/20230921_174204.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8sLzS-ZMe9dwQ4FdTadFZ40x4rhVj-T7HApBuGlKo-IT6x0PxhfoiqtmJrFM_gBboRi93DzCVmDUQQoBitr95muxiuqoe0tcBo05a3nVxfZSGkD6yBUal0Fsdq_Aqv0hD-eyYOntg5tADoom-5iLSRXiOFlbxdNlaiwAuxGJQ_GxstlXJgAC-ZaaC4BI8/s400/20230921_174204.jpg"/></a></div>
Búcsúzóul egy <b>folklórbemutatót</b> is megnéztünk a romváros főépületének színpadán. Volt indiai, valamint furulyaszólóval, háremhölgyek erotikájával fűszerezett tánc is a lelkes és fáradt közönségnek. Lassan el kellett hagynunk a dzsungelt, hogy a természet éjszaka újra birtokába vehesse azt. My Son-tól egy darabig busszal, majd hajóval utaztunk vissza a széles <b>Thu Bon folyón</b> Hoi An-ba, és mindannyian elégedetten majszoltuk azt a finom vietnámi szendvicset, a bánh mi-t, amivel az idegenvezető lepett meg bennünket. <br>
Következő „történelmi ihletésű" utunk <b>Hue-ba, az egykori fővárosba</b> vezetett, ahová háromórás autóút megtételét követően érkeztünk meg. Ez egyszer mi ketten, „Grófok" „királyokká" lettünk, és mert nem volt más útitársunk, a „császárvárosba" csak egy idegenvezető meg a sofőr társaságában vághattunk neki a hosszú utazásnak.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvR_fSvUZP9E6TptPXkP26LURCagxwvmlDfsYLH5W-eIdWk4B80-geVFCqgRPYJvusO_k-cJQI3Ciz4rAqUWZ4ZWMehNSC-E0V7XTT5KPhL4uG-K2TK2R34Oac9qmDnf2tJTz-4NR-Nr29pB5lCdeRREvZUajRota55BMAEgx14QEcLCO0z1gDWNFGm2_f/s2992/20230922_085144.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvR_fSvUZP9E6TptPXkP26LURCagxwvmlDfsYLH5W-eIdWk4B80-geVFCqgRPYJvusO_k-cJQI3Ciz4rAqUWZ4ZWMehNSC-E0V7XTT5KPhL4uG-K2TK2R34Oac9qmDnf2tJTz-4NR-Nr29pB5lCdeRREvZUajRota55BMAEgx14QEcLCO0z1gDWNFGm2_f/s400/20230922_085144.jpg"/></a></div>
A tengerre néző híresen szép <b>Hai Van hágón </b>megálltunk pár percre fényképeket készíteni. Ez Vietnám legmagasabb hágója, tele veszélyes kanyarokkal. A Hai Van név „tengeri felhőt", jelent, mert a hegy csúcsa a felhőkig ér, a lábát pedig a tenger nyaldossa. Rövid tengerparti pihenő után a császárvárosban, a<b> Hue Citadella</b> előtt parkoltunk le, amelynek vizes árkain, hét méter magas kőfalain túl található a <b>Bíbor Tiltott Város</b>, a császárok lakóhelye.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisYJ9atN3fguXdKPBrddZzduqpmaRqP3fuqhSN-v6dUsFG9TfKTcvct89kU5o23cwYQ-1Nj3OnFBmetvNGkO9ML7Xb_O24EyG0WTEvnu1150t9E4Tbx1ez0-L1XcsCBUw4a6V27pc0IKVKOAuZ9_m8s0nMbteZBgA-QT9vCyH5ZpTPasiFkfEcsHPf7hFO/s2992/20230922_114421.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisYJ9atN3fguXdKPBrddZzduqpmaRqP3fuqhSN-v6dUsFG9TfKTcvct89kU5o23cwYQ-1Nj3OnFBmetvNGkO9ML7Xb_O24EyG0WTEvnu1150t9E4Tbx1ez0-L1XcsCBUw4a6V27pc0IKVKOAuZ9_m8s0nMbteZBgA-QT9vCyH5ZpTPasiFkfEcsHPf7hFO/s400/20230922_114421.jpg"/></a></div>
Hue 1802 és 1945 között, a <b>Nguyen dinasztia</b> uralkodása alatt volt az ország kulturális és politikai fővárosa. Az utolsó császár a kommunista Ho Si Minh kívánságára - vagy parancsára - 1945-ben mondott le trónjáról. 40 éven keresztül<b> 13 király palotája</b> volt a hatalmas kiterjedésű, sokszor sivárnak tűnő palotaegyüttes, melyben vannak leromlott állagú, vagy éppen renoválás alatt álló épületek, de láttunk szépen felújított palotákat is. Az egyik legszebb a <b>színház</b> <b>épülete</b> volt, pazar berendezésével, valamint a császárnők pavilonja gyönyörű kertjével. Úgy tűnt, hogy a kommunista Hanoi szándékosan nem támogatja az egykori birodalmi város épületeinek a rekonstruálását. Hue-ban egy kicsit megállt az idő. Emberléptékű város, hatalmas parkokkal, szép látnivalókkal, ennek ellenére jóval kevesebb turistát látni ott, Hoi Anhoz, és a felkapott Da Nanghoz képest. <br>
Az 1600-as években épült <b>buddhista pagoda, a Thien Mu</b> következett a sorban aranyozott szentélyével, és kertjében különleges gyönyörű díszfáival, amelyek éppen akkor virágoztak.<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTRei6TOArds9BCGseBgrTWqpSnOePoD741Hh5MjTgNakKA_IBK6KxK7oDX3GP4xoV-dH3OhKicDEDN4Strwm_0HzCMf_1yWreGUOFcf-JiGMGxL8DQ8dYtDSW-_UuUxG2I2183GHwGrwEP6nFSSMc66QjzgaybduVeJqzjzF_5vK50NClVVwOFlP2Xd9o/s2992/20230922_133659.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTRei6TOArds9BCGseBgrTWqpSnOePoD741Hh5MjTgNakKA_IBK6KxK7oDX3GP4xoV-dH3OhKicDEDN4Strwm_0HzCMf_1yWreGUOFcf-JiGMGxL8DQ8dYtDSW-_UuUxG2I2183GHwGrwEP6nFSSMc66QjzgaybduVeJqzjzF_5vK50NClVVwOFlP2Xd9o/s320/20230922_133659.jpg"/></a></div>
A városon átfolyó széles <b>Parfüm-folyó partjára</b> is lementünk, a vízen hemzsegtek a sárkányfejes turistahajók. <br> A város utolsó látnivalója a modern gondolkodásáról, és haladó nézeteiről ismert <b>Khai Dinh császár díszes mauzóleuma</b> volt, amely Hue külvárosában található egy domboldalon. Ez volt aznap a legimpozánsabb épület, amit láttam, sötétszürke betonból, palából és kovácsoltvasból épült, olykor gótikus hangulatot árasztva. Jelentős hatást gyakorolt rá a francia építészeti stílus, mivel a császár, aki még életében megépítette saját sírhelyét, a franciák bábjaként volt ismert. A lépcsőkön felkapaszkodva lehet megközelíteni a felső teraszt, ahonnan két sor embert és állatot ábrázoló szobor között elhaladva jutunk el a mauzóleumig, a sírhoz. A <b>mandarinszobrok </b>szerepe a sír védelme volt, illetve az elhunyt szellemének a végső nyughelyhez kísérése. Az aranyozott fafaragás, a pazar porcelán és üvegdíszek használata a síron nem mindennapos látvány. <br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj7CRme6J1ZQtYI_wE2G7GWzKqLizZVUEYWdPRWiNVNK3xVRVjMVdHLRDSH2La4TDlHuW-5PKZa-Y0rKNWihh4CqaA9UT2tIuANAAA6BcnAHtsZqGpsBa_HNNyy2x1L9EumWJjlLZ_BKQ4-JAAfnVyYOMlD90KdX-05-Am6LeeFHr0QGXXMJRbuqUy-Ijl/s2992/20230922_141645.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj7CRme6J1ZQtYI_wE2G7GWzKqLizZVUEYWdPRWiNVNK3xVRVjMVdHLRDSH2La4TDlHuW-5PKZa-Y0rKNWihh4CqaA9UT2tIuANAAA6BcnAHtsZqGpsBa_HNNyy2x1L9EumWJjlLZ_BKQ4-JAAfnVyYOMlD90KdX-05-Am6LeeFHr0QGXXMJRbuqUy-Ijl/s400/20230922_141645.jpg"/></a></div>
Utazásunk árában nem volt benne az ebéd, ez nekünk nem is okozott gondot, mert Vietnámban minden utcasarkon lehet találni kifőzdét, ahol jót lehet enni, és ha nincs étterem, a vietnámi szendvics mindig jó megoldás. Idegenvezetőnk és sofőrünk felajánlotta, hogy menjünk együtt egy általuk jól <b>ismert helyi étkezdébe</b> ebédelni. Nos, ezt nem kellett volna. Nem vagyunk válogatósak, vagy túlságosan finnyásak, de ebben az étteremben, ahol jól meg is bámultak minket a helyiek, néha <b>felfordult a gyomrunk</b> a szagoktól és a látványtól. Ellenben nagyon jól szórakoztunk az alkalmazottakon, ahogyan a kövér szakácsnők és felszolgálók dirigáltak, kiabáltak, irányítottak, kidobálták a helyiségből a fizetni képtelen nem kívánatos helybelieket, hozták-vitték az elkészült ételeket. Minket rendkívül kiemelt VIP vendégként kezeltek, kínosan megtisztelő volt, ahogyan velünk foglalkoztak. Szerencsére az elfogyasztott ebédnek nem lett „utóhatása", pedig titokban számoltunk vele. <br>
A visszaút számomra felért egy rémálommal. Férjem szerencséje, hogy elbóbiskolt, így nem látta azokat a hajmeresztő mutatványokat, amelyet fiatal sofőrünk vitt véghez vezetés közben. A leglehetetlenebb helyeken és helyzetekben előzött, jobbról vagy balról, érezni lehetett, hogy élvezi és kihasználja az autót, ami nem az övé. Végig azon gondolkodtam, hogy egyáltalán rendelkezhet-e jogosítvánnyal a 18 év körüli fiatalember. De túléltük az utat. <br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRCwuYoYTwdxnmxhQdRw14E0AwFxEnE2mqC86W5YtnOXlrT2HmXsgNwHf58805WHPX2HzobP6heDbUkgJSPvlNmVTXT2Vyzquce1PQmj0U9oQYHJ4t5HlPjmNFwZ4Xu5uYH3a37mEgNVEocstG1ejMod-_zySeA-NkQ3ZSaU7633QcBnW4eixixiHWbYKd/s2448/20230920_170034.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRCwuYoYTwdxnmxhQdRw14E0AwFxEnE2mqC86W5YtnOXlrT2HmXsgNwHf58805WHPX2HzobP6heDbUkgJSPvlNmVTXT2Vyzquce1PQmj0U9oQYHJ4t5HlPjmNFwZ4Xu5uYH3a37mEgNVEocstG1ejMod-_zySeA-NkQ3ZSaU7633QcBnW4eixixiHWbYKd/s400/20230920_170034.jpg"/></a></div>
Utolsó Hoi An-i esténken még megcsodáltuk a várost, egy folyóparti étteremben pár Leo sör társaságában elérzékenyülve elfogyasztottuk búcsúvacsoránkat. Talán a sör, vagy az elérzékenyülés miatt, a szállodába menet útközben nem bírtam tovább ellenállni a kísértésnek, és vásároltam három hatalmas, <b>gyönyörű selyemlampiont</b>, amelyek összecsukott állapotban is több mint félméteresek voltak. Estére így meg is szerveztem a programunkat, mert órákig azon idegeskedtünk, hogy hogyan pakoljuk be a bőröndbe lampionjaimat, hogy pótdíj megfizetése nélkül felülhessünk a repülőre. <br>
/Folytatjuk/ <br>
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2023.11.08.-án <br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-68732975663879795302023-11-25T10:19:00.000-08:002023-11-25T11:39:22.994-08:00A VIETNAMI PAPUCSOK ÉS A LAMPIONON FÖLDJÉN II.- INDOKÍNA MÉGEGYSZER, BŐVEBBEN<b>Vietnámi papucsok és a lampionok földjén - Ha Long Bay, Tam Coc, Sapa és Hoi An (II.rész)</b><br>
Szöveg és fotók: Grófné dr.Kerekes Enikő<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX8XjX8o89zpHYvb-YohCtBEqDCXic4llmeywnIOhT43qEWZ7HPS0aNRnJ6x7olCaa0B4pSG5d0pAK79fT05p_gNxgCmrAx0GZ7SA6Lnafnpgao3pqTbkoEDymZyVZOlwle9Yoy_6WnHDWAajnR07goaI1uSOeV1yD06HBEOQugNxxrBUpJefq52IxFv3V/s2992/20230916_115653.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX8XjX8o89zpHYvb-YohCtBEqDCXic4llmeywnIOhT43qEWZ7HPS0aNRnJ6x7olCaa0B4pSG5d0pAK79fT05p_gNxgCmrAx0GZ7SA6Lnafnpgao3pqTbkoEDymZyVZOlwle9Yoy_6WnHDWAajnR07goaI1uSOeV1yD06HBEOQugNxxrBUpJefq52IxFv3V/s400/20230916_115653.jpg"/></a></div>
Hanoiból első kirándulásunk Vietnám egyik legismertebb és legszebbnek tartott tájára, a<b> Ha Long öbölbe</b> vitt. Az óvárosban található szállodákból az induló kisbusz kora reggel felvette az utazókat. Megint nemzetközi társaság gyűlt össze, volt közöttünk egy reklámszatyorral utazgató új-zélandi csapzott hajú hippi nő, holland, német, ausztrál, tajvani, meg egy fiatal francia pár. Szemerkélő esőben indultunk el a fővárosból, de mire odaértünk<b> Ha Long City kikötőjébe</b>, már ragyogott a nap. Mielőtt a kikötő <b>Sunworld</b> nevű „turistaelosztó" várótermébe megérkeztünk, útközben egy<b> igazgyöngy tenyésztő</b> vállalkozást is meglátogattunk, ahol bemutatták az élő kagylókba helyezett pici gyöngyszemek „növesztésének" technológiáját, persze tucatnyi ékszerbolt szomszédságában.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9nye5wAKuCanE3ihIbzvDWM1JhwxjCyoKCMyhXqV1DgsAYPU3W6nqRS8QanApuWDT7S70sAiHXXYrHeuif4ab94U9V2rq1KtZJwc1KNP3QMGjn37KRxrCSOy2ceoSB5NeDS6gANJajYsC6gPeWjlROKhN9dD0NNIjJ1R3pXzTiXJA2RcVUT9xwwm-dZmf/s2992/20230914_105505.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9nye5wAKuCanE3ihIbzvDWM1JhwxjCyoKCMyhXqV1DgsAYPU3W6nqRS8QanApuWDT7S70sAiHXXYrHeuif4ab94U9V2rq1KtZJwc1KNP3QMGjn37KRxrCSOy2ceoSB5NeDS6gANJajYsC6gPeWjlROKhN9dD0NNIjJ1R3pXzTiXJA2RcVUT9xwwm-dZmf/s400/20230914_105505.jpg"/></a></div>
Az öböl szépségét a filmipar korán felfedezte, rengeteg filmet forgattak itt, talán a legismertebb mű, amelynek a helyszínt adta, az 1992-es Indokína című háborús filmdráma.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXj7Cfhj6aGNeLpEGyYoPg9i_KaQ2oOtCL9K7BVZlw-Od6CaKPdFEACntcJ0abb-FnocCx5s-tstvmx2vFmvaqwzeU0W-boDghtx-OGocnWzq8KdG9G6lIziUkFqNoKFlkIP7MEsfi6k8GbEfmeg4UPy8kuDP3Yx9bLiWQUTrRHYpppr6KGOSnl0JjP9T8/s2992/20230914_135844.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXj7Cfhj6aGNeLpEGyYoPg9i_KaQ2oOtCL9K7BVZlw-Od6CaKPdFEACntcJ0abb-FnocCx5s-tstvmx2vFmvaqwzeU0W-boDghtx-OGocnWzq8KdG9G6lIziUkFqNoKFlkIP7MEsfi6k8GbEfmeg4UPy8kuDP3Yx9bLiWQUTrRHYpppr6KGOSnl0JjP9T8/s400/20230914_135844.jpg"/></a></div>
Szerencsénkre nem a „túltolt", kirándulóhajókkal zsúfolt Ha Long öbölbe, hanem attól északabbra, a kevésbé felkapott <b>Bai Tu Long öbölbe</b> navigálta a hajót kapitányunk. A türkizkék tengerben a sok-száz kiálló, változatos alakú mészkőszirt csodálatos látványt nyújt, köztük hajózni olyan, mint csodaországban forgolódni. A hajón volt a szállásunk, melynek <b>elegáns kabinjaiban</b> tökéletes komfort várt. Az étkezéseket a fedélzeten egy háromtagú szakács-team varázsolta elénk reggel- délben-este. Délután alkalmunk volt <b>kajakozni</b> egy elhagyott karsztszigetről, Cap La homokos partjáról. A homokos strandon, pálmafák árnyékában megpihenni paradicsomi állapot volt, mint ahogy egy nagyot úszni a tengerben. Számunkra felfoghatatlan volt a 30 fokos víz, de mégis kellemes.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8ZC6vKa4BAOg270QzGPdKji7KoR9T6RjRS-sdcdAxbixDulLReI1l93I9m8n4igDp4ApYq-TWYag8J-1HIUi9WDmcQudlb07pMjjCZG3GmjYafNsd7l5VG0APo4293bYg2JiNk25kNZK7eVzMAuHi9201v9yLtnEHQLWb9QuqzScrvYiN53h0zTxzqClg/s2992/20230914_180904.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8ZC6vKa4BAOg270QzGPdKji7KoR9T6RjRS-sdcdAxbixDulLReI1l93I9m8n4igDp4ApYq-TWYag8J-1HIUi9WDmcQudlb07pMjjCZG3GmjYafNsd7l5VG0APo4293bYg2JiNk25kNZK7eVzMAuHi9201v9yLtnEHQLWb9QuqzScrvYiN53h0zTxzqClg/s400/20230914_180904.jpg"/></a></div>
A legemlékezetesebb mégis az este volt, miután lehorganyozott a hajó, a felső fedélzeten ringatózva, nyugágyból élveztük a csillagos éjszakát, a csendet, jóval éjfél utánig. Ez a tömény szépség és nyugalom mindenkire hatással volt, olyannyira, hogy a francia fiú a<b> fedélzeten</b> letérdelve <b>meg is kérte barátnője kezét</b>, nagy tapsvihar közepette. Másnap kora reggel fakultatív program volt a Tai Chi torna, de még a tajvani házaspárt sem élt a lehetőséggel, mindenki átaludta azt. Reggeli után a Hon Co sziget fehér homokos partján kötöttünk ki,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8_3qi7AM7I0EMQPdGtlH9Mgf2jznHKfzDLpF1g2bEU3ZlJauoN6EJrSC8XyU_TOLESWPm2MdlS7FVgnNF1Hc9zfZNkpBHo_j7c6SUZa6pbtAoK6uE6N9oHlmxB6Lj6zLUpvKXanGsQmVHdUnDYK7TxpjzzjjNwnU8k4iJxw7VDMs9g7e9yE36UNtEMv1w/s2448/20230915_080831.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8_3qi7AM7I0EMQPdGtlH9Mgf2jznHKfzDLpF1g2bEU3ZlJauoN6EJrSC8XyU_TOLESWPm2MdlS7FVgnNF1Hc9zfZNkpBHo_j7c6SUZa6pbtAoK6uE6N9oHlmxB6Lj6zLUpvKXanGsQmVHdUnDYK7TxpjzzjjNwnU8k4iJxw7VDMs9g7e9yE36UNtEMv1w/s400/20230915_080831.jpg"/></a></div>
hogy a Thien Canh Son <b>hatalmas barlangját</b> járjuk be, folyamatos behúzott nyakkal, mert igencsak szűk járatokon császkáltunk. A reggeli tornával ellentétben a <b>főzőiskola</b> már népszerű volt, a vietnámi tekercs „bonyolult" elkészítési módját hamar megtanultuk, az eredményt pedig ott helyben felfaltuk.<br>
Másnap került sor Hanoitól délre - a <b>Ninh Bihn régióban</b>-, a „szárazföldi Ha Long-ba" történő egynapos kirándulásra, ahova ismét kitűnő autóúton száguldott kisbuszunk. Egyik attrakciója a Mua barlangok hegye volt: a <b>Fekvő Sárkány hegyére</b> hogy felmehessünk, <b>500</b> nem itthoni magasságú <b>lépcsőfokot kellett</b> megmászni, ez nehezen, több kényszerpihenőt is tartva, de sikerült.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQRwkd5m58VSuvgkR5X3ZeDjamWAq89Vcqst98r17LpJZgzr4bo_XRJJNksN-t1JfGjYhA9Xpwz6ob10_8ciHmwG6ZG2OVb6EgugeqLscCg8zZW4ZqtvhP4VWpa4hsMmWcuJ8x9B92Oj_t4teGd4G4e5QgCBmIrfdymUluQPOi37PlM6AWzZuH3JsJomE_/s2992/20230916_104500.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQRwkd5m58VSuvgkR5X3ZeDjamWAq89Vcqst98r17LpJZgzr4bo_XRJJNksN-t1JfGjYhA9Xpwz6ob10_8ciHmwG6ZG2OVb6EgugeqLscCg8zZW4ZqtvhP4VWpa4hsMmWcuJ8x9B92Oj_t4teGd4G4e5QgCBmIrfdymUluQPOi37PlM6AWzZuH3JsJomE_/s400/20230916_104500.jpg"/></a></div>
A <b>hegy tetejéről</b> csodálatos kilátás nyílik a környező rizsföldekre, lótuszvirággal benőtt tavakra, a furcsa alakú sziklákra. A nap legfontosabb programja<b> Tam Coc</b> volt, ami „három barlangot" jelent. Ezeket a természetes barlangokat a kanyargós Ngo Dong folyón egy háromórás<b> sampango csónakázással</b> látogattuk meg.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9xE4x8O6cDwiv-yABiJD_r8Bin3Pz0HUPAGSOtsJ0ac7UyTaCus4Z9xtn61hNQcmh5W6pu5xsQQtJdIGVuwIFpAkM1fN7COOfoM-sSRXqUbc4uDdrVSzqhXpr8S-DFgas2wf2J1-L4qFNOFnzo_ouh6x-B_YgvSwHkMkWnOOVauGYrrpdljML77M0UnSN/s2992/20230916_135942.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9xE4x8O6cDwiv-yABiJD_r8Bin3Pz0HUPAGSOtsJ0ac7UyTaCus4Z9xtn61hNQcmh5W6pu5xsQQtJdIGVuwIFpAkM1fN7COOfoM-sSRXqUbc4uDdrVSzqhXpr8S-DFgas2wf2J1-L4qFNOFnzo_ouh6x-B_YgvSwHkMkWnOOVauGYrrpdljML77M0UnSN/s400/20230916_135942.jpg"/></a></div>
A folyó évszázadok alatt kimosta és átütötte a mészkősziklák alját, annyira, hogy a csónakokkal behúzott fejjel át lehetett alattuk siklani. A leghosszabb barlang 127 méter hosszú, belsejükben a tetőről vakító cseppkőképződmények lógnak. Kettesével ültünk be a hosszúfarkúakba, ahol az evezősök - férfiak és nők - a <b>lábukkal eveztek</b> a hosszú távon. A rizs érésekor a látvány még gyönyörűbb, a sárga földek között kanyarog a sötétzöld színű folyó a szűk katlanban.<br>
Harmadik, szintén kétnapos, Hanoiból induló kirándulásunktól vártuk a legtöbbet, és féltünk is egyúttal tőle, mert itt volt a legfontosabb az esőmentes időjárás. A kínai határ mellett, 1500-1800 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő <b>Sapa hegyi városkába</b> utaztunk, fölötte magaslik Indokína legmagasabb hegye, a Himalája déli nyúlványán levő<b> Fansipan</b> (Fan Si Pan „vietnámiul").
A hegycsúcs az év legnagyobb részében teljes ködbe vagy felhőbe burkolózik, igen nagy szerencse kell ahhoz, hogy szikrázó napsütésben megpillantsuk. Az utazási iroda ráadásul jelezte, hogy „rettenetesen" hideg van a csúcson, kesztyűt, sálat, meleg bakancsot és ruhát mindenképpen vigyünk magunkkal. Még szerencse, hogy annyira nem vettük ezt komolyan - azért nálunk keményebb az időjárás, mint Vietnámban - meg furán is mutatott volna a rövidnadrág mellett a bőröndben egy vastag kötött sál. Sapa lakossága sokszínű, több etnikai csoport él együtt, közülük a <b>hmong és a day törzs </b>tagjai képviseltetik magukat a legnagyobb számban. A legtöbben a város melletti lejtős <b>rizsteraszokon dolgoznak</b>. A városban jelentős turisztikai fejlesztések vannak, egyre több a helybeli meg külföldi turista. A hegyre a világ leghosszabb felvonóútján lehet feljutni, ezáltal a két napig tartó gyaloglást - eddig tartana egy sima trekking túra a trópusi dzsungelen keresztül - ki lehet váltani egy<b> 20 perces libegésse</b>l ég és föld között. A felvonó hegyi állomásától további 600 lépcsőn juthatunk fel gyalogosan a csúcsig, de ha valaki ezt sem szeretné megtenni, egy nemrég átadott <b>fogaskerekűvel</b> meg is hódíthatja a hegyet.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoMO9DCkYZaTLgMciuViEJ2KFJT1AIC22PrJeenJ1Me_XhSu1LraRWNCDjV5H72aCUNR-TC7du8wG3aFWAdctWLWT_R84rCgTEOrSWZr-INDmoTV53fNUi9zicZvq9_Q2VekWQJqsjaaPMiU5Vatt07M_N8TyCyxNdMiYSccEnKiEGaaOh60kh32ExX0RV/s2448/20230918_123333.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoMO9DCkYZaTLgMciuViEJ2KFJT1AIC22PrJeenJ1Me_XhSu1LraRWNCDjV5H72aCUNR-TC7du8wG3aFWAdctWLWT_R84rCgTEOrSWZr-INDmoTV53fNUi9zicZvq9_Q2VekWQJqsjaaPMiU5Vatt07M_N8TyCyxNdMiYSccEnKiEGaaOh60kh32ExX0RV/s320/20230918_123333.jpg"/></a></div>
Olyan buszokkal, mint Sapába menet meg jövet, az életben még nem utaztunk! Odaúton ülések voltak benne, három sorban, két szinten,<b> keskeny fekvő-székek</b>, melyekre a kis létrán felkapaszkodva nem lehetett a megszokott módon ülni, csak félig feküdni. Elég furcsa volt, de nem volt annyira kényelmetlen, inkább csak szűkös. A hátizsákot a lábunk elé rakva meg is szűnt a mozgás lehetősége. Mivel én a középső sorban az emeleten kaptam helyet, folyamatosan reszkettem, hogy egy kanyarban legurulok az ülésről, kézzel-lábbal kitámasztottam magam. Határozottan irigyeltem a mellettem levő sorban azt a testes vietnámi urat, aki a hat órás utat hangos horkolással végigaludta.<b> A visszaúton egy 20 személyes fekvőbusszal</b> utaztunk, itt mindenkinek széles, saját tévével, ágyneművel ellátott fekvőhelye volt, és még el is lehetett bújni a világ szeme elől, egy elhúzható függöny segítségével. Olyannyira el lehetett bújni, hogy az egyik útszéli pihenő után a sofőr a behúzott függönyök miatt elfelejtette megszámolni az utasokat, és simán ott felejtett egy fiatal ausztrál turistát a parkolóban. Egy kis idegeskedés, telefonálgatás után egy időre lehúzódtunk az útszélre, majd egy másik turistabusz utánunk hozta a megszeppent fiatalembert.<br>
A hosszú utazások alatt kétszer tartottunk pihenőt éttermekkel kiépített hatalmas parkolókban, a vietnámiak „happy hours", azaz boldog óráknak nevezik a mosdóban töltött időt. Hatalmas szerpentineken, autóbuszok karavánsorában haladva, kora délutánra azért Sapába értünk. Mindenki más és más helyen lett elszállásolva, attól függően, hogy milyen túrára jelentkezett, és helyi családnál, vagy szállodában kívánt aludni. Mi kihagytuk az olyan, nem igazán korunknak való kirándulási lehetőségeket, mint az egész napos hegymászás a 3000 méteres csúcsokra, vagy több órás barangolás a rizsföldeken, helyi törzsek falujában. Nem magánháznál, hanem egy belvárosi szállodában szálltunk meg, ezt utólag megbántam, érdekesebb lett volna betekintést nyerni egy ott élő család otthonába.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpm2oX_7haDA-5qqIlzgb-3nwnr6e40IY2OPv54zf5qbFR5M1q6Y2tdfSnkSt24D5cnDnfA02yM2goyf7tbT2Mt9PZ8sTPPo9HZ6-z_L1oJV_n3CltmV0jGYph4Bw8FSjrX9mA82KdiywX4yyMu6t43rohNxY0rbQC6q5cak6BJKdlEvvg2zN3vxRcubt9/s2448/20230918_154358.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpm2oX_7haDA-5qqIlzgb-3nwnr6e40IY2OPv54zf5qbFR5M1q6Y2tdfSnkSt24D5cnDnfA02yM2goyf7tbT2Mt9PZ8sTPPo9HZ6-z_L1oJV_n3CltmV0jGYph4Bw8FSjrX9mA82KdiywX4yyMu6t43rohNxY0rbQC6q5cak6BJKdlEvvg2zN3vxRcubt9/s400/20230918_154358.jpg"/></a></div>
Aki eljut Sapába, annak kötelező látnivaló a völgyben található<b> hmongok lakta Cat Cat falu</b>. Bennünket meg egy nigériai turistát egy derekunkig alig érő helyi fiatalasszony kalauzolt a túrán. A falu dimbes-dombos, macskakövekkel kirakott utcáin a helyiek, akik még az egy hatvanas vietnamiaknál is alacsonyabbak voltak, árulták portékáikat, szuveníreket, élelmiszereiket, a kis kifőzdékben pedig nyárson forogtak a gyanúsan kék színű göthös csirkék. A faluból kikeveredve a gyönyörű táj látványa ejtett rabjává. Magas hegyek,<b> zubogó patak</b>, hánccsal erősítet<b>t bambuszhíd</b>,<b> vízesések</b> sora, a sárgálló rizsföldeken pedig szorgalmas családok aratták a termést. Itt, 2000 méter magasan évi egyszer aratnak, nem úgy, mint az ország északi részén, ahol kétszer, míg a Mekong delta környékén, délen, akár háromszor is. Másnap várt a legizgalmasabb élmény: vajon sikerül- e abba az évi 80-100 napba belekerülnünk, amikor nincs felhő, nem esik az eső a Fansipan-csúcson. Nem sikerült. A sofőr felvitt a parkolóig, onnan már esőkabátban közelítettük meg a felvonó állomását.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc-Yerw5JVvmAdxwIGCXBmy6hUIS1wp96HYmialep_W3ajOSQX0VDEVeAoxBr1QpqrDMgwjxkp-fmqRAJVURCjUpVWOaBhIOTi1sCIL-kRoa1jNNCzgKUfSxF-hfhH5e0GDnsaxTdG3BWd9VSfUmOiajBsZ_0H_rSW8F5FawdBvGh-WwmIn5vKgq_yvO3Y/s2448/20230919_085129.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc-Yerw5JVvmAdxwIGCXBmy6hUIS1wp96HYmialep_W3ajOSQX0VDEVeAoxBr1QpqrDMgwjxkp-fmqRAJVURCjUpVWOaBhIOTi1sCIL-kRoa1jNNCzgKUfSxF-hfhH5e0GDnsaxTdG3BWd9VSfUmOiajBsZ_0H_rSW8F5FawdBvGh-WwmIn5vKgq_yvO3Y/s320/20230919_085129.jpg"/></a></div>
Mivel egyre jobban esett, és lassan már az orrunkig sem láttunk a ködtől, nem volt kérdés az, hogy kihagyjuk a lépcsőmászást, és az alpinista babérokat a sikló segítségével aratjuk le. Sok mindent nem tudtunk csinálni, a szűk helyen százasával fotózkodtunk, csúccsal, nemzeti zászlóval, egyedül és párban,<b> mindent fotóztunk</b>, csak a nem létező kilátást nem.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN8UDtLbWquLLqmrvZAhoRF47l2OCRKjZto_NpgxE0TMeFaefjTbyjdJfuqAy1b0W_w8OPDf1jOG4JK-i4s1CeZyzZPBJITEGuFMXuCkYSRT2DhmE2CnHt7O_Ax-GeZHImBnSHGHNft2bWYjZFY2Iyspf0qzUNZDaWdVyrRhpGq7b3aFoopEFU97NztllM/s2992/20230919_094216.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN8UDtLbWquLLqmrvZAhoRF47l2OCRKjZto_NpgxE0TMeFaefjTbyjdJfuqAy1b0W_w8OPDf1jOG4JK-i4s1CeZyzZPBJITEGuFMXuCkYSRT2DhmE2CnHt7O_Ax-GeZHImBnSHGHNft2bWYjZFY2Iyspf0qzUNZDaWdVyrRhpGq7b3aFoopEFU97NztllM/s400/20230919_094216.jpg"/></a></div>
A köd miatt még a tőlünk pár méterre levő hatalmas, közel 22 méter magas Buddha szobor sem látszott, az, amely Ázsia legmagasabb pontján található bronzszoborként ismert. Egyedül a pagoda csilingelő szélcsengői, meg a Bich Van Zen kolostor harangja sejtette, hogy van a közelünkben valami épület. Az óriási Buddha szobor elkészítéséhez állítólag helyi hordárok vitték fel keskeny hegyi ösvényeken, gyalog, a szükséges alapanyagokat.<br>
Hogy <b>Hoi Anba</b> egészen biztosan elmegyünk vietnámi utunk során, már akkor tudtuk, mikor a városkáról a világhálón található összes képet megnéztük. Aztán kiderült, még az elképzeltebbnél is szebb a valóságban.<br>
Hanoiból, a fővárosból repültünk <b>Da Nang városába, amely Közép-Vietnámban</b>, a Dél-Kínai tenger partján van. Ez az ország ötödig legnépesebb települése, szépséges homokos partja miatt pedig nemzetközi hírű üdülőhely. Da Nang-tól délre terül el Hoi An, a fények városkája, ami inkább „város" a maga 150.000 lakosával. Ott foglaltunk szállást négy éjszakára. Az óvárosából kitiltották a szállodákat, moteleket, meg az autós közlekedést is, hogy megóvják a csodás gyarmati épületeket, csak a gyalogos és biciklis közlekedés a megengedett. Mi a <b>Thu Bon folyó</b> túlpartján levő kisebb szigeten található Volar de Faifo szállodát választottuk ki a rengeteg lehetőség közül. Innen egy gyalogoshídon öt perc sétával be lehet jutni az óvárosba.<br>
A repülőtéren az összes taxis egyhangúan azt állította, hogy olyan, hogy transzferbusz nem létezik (pedig van), így végül kénytelenek voltunk kipróbálni taxiként a vietnámi autómárkát, a<b> VinFast nevű autót</b>. A VinFast gyártása Vietnám leggazdagabb emberének a kezében van, és már a negyedik elektromos autót dobja piacra, nagy eladási sikerrel.
Sofőrünk rendkívül lassan vezetett a szép, rendezett sugárúton a tengerpart mellett, egyrészt a sebességkorlátozás miatt, másrészt meg azért, hogy minél több időt tölthessen el velünk, mivel rendkívül kíváncsi volt. Fordítógép segítségével folyamatosan kérdésekkel bombázott. Honnan jöttünk, mivel, hová megyünk, milyen Európa meg Magyarország, milyen az élet nálunk, mit eszünk és iszunk. De mi is sok mindent megtudtunk tőle, például azt, hogy a lakosság csupán 30 százalékának van saját autója, a legtöbb gépjármű cégtulajdonban van. Ugyanakkor majdnem minden családnak van robogója, és hogy a helybelieknek nagyon drága mulatság Da Nang tengerpartján pihenni. Így inkább motorral a hegyekbe mennek kirándulni, családdal, barátokkal. Arról is mesélt, hogy a vietnámi családokban korlátozva van a születhető gyermekek száma, a<b> két gyermekeknél többet vállalókat súlyosan megbüntetik</b>. A hegyekben meg vidéken szegényebbek az emberek, még nehezebben tudták eltartani, taníttatni a sok gyermeket, ezért megy a boldogabb családért, kevesebb gyerekért szóló propaganda. Nem tudom, hogy ennek a gyermekszám korlátozásról szóló információnak mennyi az igazságtartalma, mert később mindezt cáfolta egyik idegenvezetőnk. De lehet, hogy csak szépíteni akart a valóságon.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfPmVEnuaGIYIUvpRqqfHrrQp334H_hi9Z5oAnLul1rX55ODfodyj0OxG_nm6m_JIcmaKAYPgEJAcL3OL0mjEyAlxmAdyMky7dNFSitY8S_R0LiOzANXJ3lWYTZG4s7Oy1uR1I1xFcBg6DfUr_9WXXX74C43p4ePpMCFw31R-opx8_zT-j1WxX1_vSFOCu/s2992/20230920_174631.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfPmVEnuaGIYIUvpRqqfHrrQp334H_hi9Z5oAnLul1rX55ODfodyj0OxG_nm6m_JIcmaKAYPgEJAcL3OL0mjEyAlxmAdyMky7dNFSitY8S_R0LiOzANXJ3lWYTZG4s7Oy1uR1I1xFcBg6DfUr_9WXXX74C43p4ePpMCFw31R-opx8_zT-j1WxX1_vSFOCu/s400/20230920_174631.jpg"/></a></div>
Hoi Ant főleg a szépségéért keresik fel a turisták. Szerintem <b>ilyen gyönyörű és hangulatos város nincs</b> is egész Vietnámban. Már a 17. században fontos kikötője volt az országnak, a külföldi kereskedők, japánok, kínaiak, hollandok, nagy hatással voltak az építészetére. Mivel a háborúk szerencsésen elkerülték, az érintetlen óváros tele gyönyörű okkersárga, régi hagyományos házakkal, kínai templomokkal. Egy-két órás sétával <b>könnyedén bejárható</b>, az épületek, kávézók és teaházak annyira szépek és fotogének, hogy folyamatosan fényképezné őket az ember. Gyönyörű bőrárut, selyemruhát, képeket, kerámiát áruló üzlet található a régi házak földszintjén.
A <b>színes selyemlampionok</b> a kézműves falvak szokásos termékei Vietnámban, de Hoi An-ban mégis különleges, egyedülálló élményt jelentenek. Különböző színűek és alakúak, mindegyik szimbolizál valamit. Az óvárosban minden hónapban megrendezésre kerül a „Hoi An Fényfesztivál" ilyenkor a helyiek este otthonaikban, az éttermekben és az üzletekben lekapcsolják a villanyt, és csak a lampionok világítanak. Kis papírcsónakokba mécseseket helyeznek el a folyón, és kívánságokat megfogalmazva azokat útjukra engedik.
Leghíresebb látnivalója a fából készült<b> Japán híd</b>, amelynek bonyolult cizellált tetőszerkezete van, a belsejében levő imaterembe pedig betérhettek az emberek imádkozni. Ez a híd kötötte össze az egykori japán és kínai negyedet. Az egyik bejáratát két majom, a másikat pedig két kutya őrzi. Sajnos ott jártunkkor felújítás alatt állt, semmi nem látszott belőle. A fontosabb épületeket és templomokat, köztük a nemrég felújított égszínkék Ba Mu Templomot felkerestük. Az igazi csoda és látványosság este kezdődik, amikor a város utcáit több ezer lampion világítja meg, a folyón pedig színes <b>lámpásokkal kivilágított csónakok</b> úsznak. Mintha több millió szentjánosbogár lepné el a várost. Hogy a folyóról is láthassuk a fényeket, beszálltunk egyikbe egy sétaútra. Az utcák tele vannak sétáló emberekkel, jelmezes felvonulásokkal, rögtönzött színházi előadásokkal, itt nem lehet unatkozni.<br>
Szigetünk fő utcája kifőzdékkel, éttermekkel, ajándékokat árusító standokkal volt tele minden este. Ilyen <b>ételkínálatot</b> nem sok helyen láttam, a hatalmasra nőtt békacombokon kívül rákokat, tintahalakat, polipokat kínáltak az árusok, és itt is megjelentek a furcsa <b>kék színű csirkék</b>. A gyümölcsök kínálatán egyenesen elámultunk, a legtöbbnek még a nevét sem tudtuk! Igyekeztük azért valamennyit megkóstolni, a furcsán szőrös rambutánt, maracuját, mangosztánt, de az örök szerelem a lila és fehér húsú sárkánygyümölcs és a mézédes mangó lett.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqNkFpTRnKL_rvBgIqcUyw9imxoch-eLXqTG9O_udKXDF6DEZnl3_0231j_CfAbuNwkrwqVBXm12egBbn-RQW40NI_MP6G0HtZbM3BEChehTpK3BmG8EOw53jM96OpWSsXPvKBAi5rQwsEIaqX2qHd2lJTrXTJlWNd0jqrfKuzufZRo3pSIDIZNRkOjW8j/s2992/20230923_124423.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqNkFpTRnKL_rvBgIqcUyw9imxoch-eLXqTG9O_udKXDF6DEZnl3_0231j_CfAbuNwkrwqVBXm12egBbn-RQW40NI_MP6G0HtZbM3BEChehTpK3BmG8EOw53jM96OpWSsXPvKBAi5rQwsEIaqX2qHd2lJTrXTJlWNd0jqrfKuzufZRo3pSIDIZNRkOjW8j/s400/20230923_124423.jpg"/></a></div>
Hoi Ant nem hagyhattuk el anélkül, hogy ne töltsünk el egy jó fél napot a Kínai-tenger partján. A városka legnagyobb és<b> legnépszerűbb strandjára</b>, az An Bang Beachre mentünk, ahol napozóágyakat lehetett bérelni, és a hatalmas hullámok ellenére pár métert be tudtunk menni a sós tengerbe. Végre barnultunk is egy kicsit, és otthonról hozott keresztrejtvényekkel teli füzetünk is kezdett megtelni a megfejtett oldalakkal.<br>
Egész Vietnámban éreztük a magas, olykor<b> 97-98 százalékos páratartalmat</b>, de Hoi An ebben is elnyerte a fődíjat. Délelőtt még elviselhető volt egy séta, de délután és estefelé pár perc kinti lét után csuromvizes volt a trikónk. Szó szerint folyt rólunk a víz, nem győztünk ruhát cserélgetni. A szállodaszobához tartozó erkélyre négy nap alatt egyszer sem mertünk vagy tudtunk kiülni, pedig csodálatos kilátás nyílt onnan. Menekültünk vissza a hűvös, klimatizált szobába.<br>
A Get Your Guide utazási iroda oldalán két, Hoi An-ból induló kirándulást néztünk ki, egyiket a Da Nang mellett található Márványhegyre, a várostól 45 km-re levő 1500 éves My Son hindu templom együtteshez, valamint Hue-ba, az észkara található egykori császári városba.<br>
/Folytatjuk/ <br>
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2023. 11. 21-én<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-87558346305529693852023-11-24T00:52:00.000-08:002023-11-24T02:19:14.004-08:00A VIETNAMI PAPUCSOK ÉS A LAMPIONOK FÖLDJÉN I. RÉSZ- INDOKÍNA MÉGEGYSZER, BŐVEBBEN<b>A vietnámi papucsok és a lampionok földjén I. rész </b><br>
Szöveg és fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMzmO1ITDbDqU_SPOolL0W4EKKSNQS8nYHekRddRoqBPaFenuyynhTYdHiU7fmqxUd4O0AszsPIp3kmDAnxr0fXz6cTHfkfpZDm5wMLpt8KixdP8qnhkY623K5voUiXfrIGcBTat5WmgW22F5uz4pBJNd3Swquetk-QndBbWxdYJBBo6w5XhMKD4ZdRskW/s2992/20230917_140637.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMzmO1ITDbDqU_SPOolL0W4EKKSNQS8nYHekRddRoqBPaFenuyynhTYdHiU7fmqxUd4O0AszsPIp3kmDAnxr0fXz6cTHfkfpZDm5wMLpt8KixdP8qnhkY623K5voUiXfrIGcBTat5WmgW22F5uz4pBJNd3Swquetk-QndBbWxdYJBBo6w5XhMKD4ZdRskW/s400/20230917_140637.jpg"/></a></div>
Gyermekkoromban, a <b>zetelaki ház </b>udvarán gyakran álltam a csillagos ég alatt, és bámultam az égboltot átszelő <b>villogó fényű repülőgépeket</b>. Ezernyi kérdés fogant meg bennem, hogy honnan és hová tartanak, talán átszelik az óceánt, átrepülnek a Himalája felett, láttam magam előtt a gépen ülő elegánsnak és gazdagnak vélt embereket, akiknek megadatott az utazás lehetősége. Akkortájt, a<b> Ceausescu-éra</b> idején, Romániában utópisztikus álom volt az, hogy külföldre mehessünk, még a szocialista baráti országokba is csak hosszas tortúra után, háromévente kaphattunk útlevelet. Mostani szemmel és ésszel ezt már fel sem lehet fogni! Nem csoda, hogy mélyen gyökerező álom volt sokak számára a világjárás, és velem együtt mások is megfogadták, hogy amint lehetőség nyílik, útlevéllel a zsebünkben körbeutazzuk a földgolyót. Körbejárni nem sikerült, de sikerült nagyon sok helyre eljutnom. <b>Szeretek utazni, mert nincs szebb annál</b>, mint amikor tervezzük az utakat, keresgéljük a látnivalókat, izgalommal várjuk az újdonságot. Mindenre nyitott vagyok, az illatokra, az ízekre, a veszélyes és csodálatos tájakra, de legfőképp az emberekre. Fűszerekkel tele csomaggal térek mindig haza, hogy kipróbálhassak minden olyan receptet, amit az út folyamán sikerült megismernem. Az otthonom tele van utazásokról származó számomra értékes, <b>filléres emlékekkel</b>, amelyekre ha rápillantok, újra átélem mindazt az izgalmat, gyönyörűséget, amelyek akkor és ott születtek meg bennem, amikor azokat vásároltam. És mindegyikről pontosan tudom, hogy honnan származik, milyen körülmények között lett az enyém. Még nem volt olyan ország, amelyikkel gondolatban ne játszottam volna el, hogy talán egyszer, nyugdíjas éveimben ott élek. Mindegyik tetszik, mindegyikben van valami végzetes vonzerő, ami miatt odaköltöznék. De ahová egyszer egészen biztosan visszamegyek, az a gyönyörűséges India. Házunk udvarán most már úgy bámulom a repülőket, hogy <b>tudom, bármikor felülhetek rájuk</b>. Már nem úgy gondolom, hogy csak az elegáns és gazdag emberek utazhatnak. Csak rajtunk múlik, hogy összecsomagoljuk a hátizsákot, farzsebünkbe dugjuk az útlevet, és máris repülhetünk az óceánok, a Himalája felett.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuUL1lJPa2ZLGi_ukqJr29FDLVY8gU7F9SVYKONymS_qSVrdRRkTv2dvDLOYXY_nImLuJ6Ym7RcaGIEJUH1tiLShOyGgD9EJVL0BQ_BIq8la7fwvVWZlWwx6ixY4M-aC0LY6pJa0MhGOwhk6FJt7lVIOovb8tJpfQsTCzkxcpmuxPBnu7Tjlq4x2xc5HHk/s1593/20230917_113606.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1593" data-original-width="1593" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuUL1lJPa2ZLGi_ukqJr29FDLVY8gU7F9SVYKONymS_qSVrdRRkTv2dvDLOYXY_nImLuJ6Ym7RcaGIEJUH1tiLShOyGgD9EJVL0BQ_BIq8la7fwvVWZlWwx6ixY4M-aC0LY6pJa0MhGOwhk6FJt7lVIOovb8tJpfQsTCzkxcpmuxPBnu7Tjlq4x2xc5HHk/s400/20230917_113606.jpg"/></a></div>
Hogy <b>miért Vietnám </b>lett utazásunk fő célpontja?<br>
Eredetileg rokonlátogatásra készültünk Floridába, csakhogy időközben kiderült, hogy 2021-től külföldön született magyar állampolgárként turista vízumot kell igényelnem a budapesti amerikai nagykövetségen. A jól bevált ESTA az én esetemben már nem működik. A vízumigénylés nem egy pár napos dolog, kereken hat hónapra előre kaptam percre pontos időpontot egy meghallgatásos interjúra, a busás vízumdíj megfizetését követően. Így, kompenzálva az amerikai utazás ez évi elmaradását, ránéztünk a térképre, és találomra ráböktünk Vietnámra. Mivel <b>Thaiföldön már jártunk</b> pár évvel ezelőtt, és úgy véltük, nagyon turistaszerető ország, Vietnam felfedezése előtt és után Bangkokot választottuk főhadiszállásunkként. Korábban Ayutthaya egykori fővárosnak a meglátogatása elmaradt, úgy terveztük, hogy ez most bepótlásra kerülhet.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSAC_5sQ4j1VdQal99apUCgkdgH5Ki-jhDdauNRRAw9pfgOSFjiJwbQZ8gX3zJKyMC4Ilsmo4_cq3oXIs4T8sI03HjHBa5MiKG86JcX5-lAP2VhSQgF-PItl3QCpoylOwg4xDDURS5rlNddXeYXYMLYhDE7FLCeqouWG-lierQmBFCuKNevkhJGdcQzEWZ/s4000/20230909_084421.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="4000" data-original-width="3000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSAC_5sQ4j1VdQal99apUCgkdgH5Ki-jhDdauNRRAw9pfgOSFjiJwbQZ8gX3zJKyMC4Ilsmo4_cq3oXIs4T8sI03HjHBa5MiKG86JcX5-lAP2VhSQgF-PItl3QCpoylOwg4xDDURS5rlNddXeYXYMLYhDE7FLCeqouWG-lierQmBFCuKNevkhJGdcQzEWZ/s320/20230909_084421.jpg"/></a></div>
Bécsi indulással, a Turkish Airlines járatát találtuk a legkedvezőbbnek, úgy, hogy az átszállásokra 3-4 órát biztosítsunk. Szerencsére, mert már a Bécsből induló járat is órás késéssel indult a gép meghibásodása miatt, ott javítgatták az orrunk előtt azt a repülőt, amivel 3 órás repülés várt ránk Isztambulig. Az utunk döcögősen indult, de ezen az apróságon kívül a 21 nap alatt semmi problémánk nem adódott.<br>
Bangkokba a „visszatérő ismerősök" érzéssel érkeztünk. Hogy erre rákontrázzunk, <b>ugyanabban a szállodában</b> foglaltunk szállást, mint évekkel korábban, szép emlékek kötődtek hozzá, ugyanakkor központi helyen van, ahonnan minden látnivaló gyalogosan is elérhető. És nem utolsósorban már kiismertük a tömegközlekedési lehetőségeket.<br>
Az S1 repülőtéri járat személyenként potom 45 thai bathért - 450 forintért- „háztól házig" szállított röpke egy óra alatt. Jó volt ugyanoda visszamenni, bár sajnálkozva állapítottuk meg, hogy a szálloda egykori fénye, patinája megkopott, a covid járvány miatti pangó turizmus eredménye meglátszott a kopottas szőnyegeken, bútorokon, a minőségen. A szálloda megint <b>kínai turistákkal volt tele</b>, akik részére külön étterem is működik az épületben. Thaiföld nagyon kedvelt úti cél Kínában, közelsége és olcsósága miatt még a középosztály tagjai is megtehetik, hogy átruccanjanak a szomszédságba.<br>
Az első napunk Bangkokban a korábbi élmények felelevenítésével telt el, elsétáltunk a szomszédos <b>Khaosan Road-ra</b>, a hátizsákos fiatal turisták híres bulizó helyére, a már szolidabb és elegánsabb <b>Rambuttri útra</b> megkóstolni egy csípős vörös curryt és pad thai-t, majd igénybe vettük a legolcsóbb és legjobb városnéző lehetőséget, a<b> Chao Praya folyón</b> közlekedő Orange Line menetrendszerinti hajóját, amire nevetségesen kevés, 80 forint személyenként a jegy.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuhxrsn0GlWee0yADzIun2GamEN-gO8P8QrRYFVMAKOTndkCCBzXnZE0DWADqqbGKqUk9GNPxNR8tnz_feGGHKHeQHPU008FszufqZtHvaInjpM7E3Abmf4IRM6PoMj_JZPg3BWPPL_KfRwbIusoL_LX7u7UCkQfZ7-tUfNUnTnGwxIgBiCaY3eegaj93u/s4000/20230909_174154.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="4000" data-original-width="3000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuhxrsn0GlWee0yADzIun2GamEN-gO8P8QrRYFVMAKOTndkCCBzXnZE0DWADqqbGKqUk9GNPxNR8tnz_feGGHKHeQHPU008FszufqZtHvaInjpM7E3Abmf4IRM6PoMj_JZPg3BWPPL_KfRwbIusoL_LX7u7UCkQfZ7-tUfNUnTnGwxIgBiCaY3eegaj93u/s320/20230909_174154.jpg"/></a></div>
A Chao Praya Thaiföld egyik legfontosabb folyója, végigkanyarog Bangkok területén, „Budára" és „Pestre" osztva ketté a várost. A vízi jácintokból álló szigetekkel tarkított szélesen hömpölygő víztömeg a folyami buszok, folyókon átszelő kompok és vízi taxik fő közlekedési artériája. A<b> 30 megállóval rendelkező hajóút</b> során látni Bangkok legelegánsabb felhőkarcolóit, fényűző bevásárló központjait, híres templomait, majd a külváros felé haladva feltűnnek a vízre épült összetákolt, szegényes cölöpházak, keskeny csónakokkal halászó férfiak.<br>
Thaiföld 2022-ben, elsőként az ázsiai országok közül, legalizálta a marihuána úgymond „egészségügyi" fogyasztását, amit a drogkereskedők ki is használnak, ugyanakkor a megtépázott turizmus helyreállítását is remélte ettől a lépéstől. A kormány a lakosság körében több mint egymillió kannabisz palántát osztott szét ingyenesen, ezzel is támogatva a termesztését.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1oKlcmpe4Rl1lA49J58sv-L-IIvJdk6FmFfqfOjiGiIPU5aRM0rG3Kiw8_CWemoTHv99-pe8KsD_CP9ugCVERozXE9KWB9B7axoRyn9GHPp2TiLdJfFZ92bR2tMkpuz4rBOdII51SkbchOxNkwN6bPEPFpbnFtyF8qC4Z7PcZIYI5zTBHZbWrTDm8MYeR/s4000/20230909_163005.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="4000" data-original-width="3000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1oKlcmpe4Rl1lA49J58sv-L-IIvJdk6FmFfqfOjiGiIPU5aRM0rG3Kiw8_CWemoTHv99-pe8KsD_CP9ugCVERozXE9KWB9B7axoRyn9GHPp2TiLdJfFZ92bR2tMkpuz4rBOdII51SkbchOxNkwN6bPEPFpbnFtyF8qC4Z7PcZIYI5zTBHZbWrTDm8MYeR/s320/20230909_163005.jpg"/></a></div>
A turisták által kedvelt részeken nagyon sok marihuánát, kannabiszt, partydrogokat árusító kis bolt van. Esténként, ha sikerült - a fülünket befogva a rettenetesen hangosan üvöltő zene miatt - átvergődni a Khaosan Road egyik végétől a másikig, a bárok, kávézók, diszkók kisminkelt alkalmazottai, fiúk, lányok, vagy éppenséggel a lady boyok színes feliratos <b>táblákon hirdették a drogot</b>, hívogatva a turistákat a szórakozóhelyek belsejébe. A lady boyok már messziről kitűnnek minden tömegből, ők vagy műtét útján váltak nőkké, vagy csak úgy öltözködnek és viselkednek, mint azok. Míg a környező országokban kevésbé elfogadott a homoszexualitás, itt, Thaiföldön ez a mindennapos élet része, és előszeretettel alkalmazzák a lady boyokat szépség- és masszázsszalonokban, éttermekben, üzletekben.<br>
A bepótolandó Ahyutthaya-i egynapos kirándulásra még otthon befizettünk. Ezen az úton kívül még összesen hat kirándulást terveztünk be, mindegyiket a GetYourGuide utazási iroda segítségével. Az iroda palettája rendkívül sokszínű, mert ugyanoda a helyre egy vagy több napos, olcsó vagy drágább kirándulásokat kínál, és mindegyik rendkívül profin van megszervezve. Helyben is meg lehet találni ugyanezeket az utakat szinte minden utcasarkon, talán valamivel olcsóbban is, sőt, bármelyiket egyénileg is meg lehet szervezni tömegközlekedéssel vagy bérautóval, de nekünk ez volt a kényelmesebb.
<b>Ayutthaya, az ország egykori fővárosa</b> 80 km-re található Bangkoktól északra. A kirándulás szervezőivel a megadott helyszínről indultunk egy 10 személyes luxus kisbusz fedélzetén, amin az öt földrész utazói verődtek össze.<b> Thaiföld spirituális ország,</b> az utazásszervezők mindig nagyon odafigyelnek arra, hogy történelmi és vallási helyek tegyék ki az úti-célok többségét.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLS_pUUvH2SlPJ_RDSm4D0hca02L65viVc2NX6rJ8wNDW4TLGqs8gAUt2Eb4VxPCykJU_E1JZEq6yspFOgOVnPd6RVZ1N1JafMB_DKrzZEjWSwVz51yQHxaihGjkP_f3ffMGToCMV_nXf-sZUPrQe2Sp49_o1mXuuJsi5TFDIORVdVlULtCNNzo67wSBmc/s4000/20230910_111501.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="4000" data-original-width="3000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLS_pUUvH2SlPJ_RDSm4D0hca02L65viVc2NX6rJ8wNDW4TLGqs8gAUt2Eb4VxPCykJU_E1JZEq6yspFOgOVnPd6RVZ1N1JafMB_DKrzZEjWSwVz51yQHxaihGjkP_f3ffMGToCMV_nXf-sZUPrQe2Sp49_o1mXuuJsi5TFDIORVdVlULtCNNzo67wSBmc/s320/20230910_111501.jpg"/></a></div>
A <b>Bang-Pa In vízi palota</b>- együttese, Prasat Thong király a XVII. században építetett, szépen rendben tartott nyári rezidenciája volt első megállónk, majd a kirándulás populáris látnivalója, az <b>Ayothaya úszópiac </b>következett, melynek szigetét olyan hosszúfarkú csónakkal jártuk körül, amilyennel még nem találkoztunk: a környezetkímélés miatt víznyomással működtek a járművek, hátul hatalmas vízcsóvát kilövellve a vastag csövön. A Bangkok előtti, 1351 és 1767 közötti, egykor egymillió lakosú ex- főváros hatalmas épületegyüttesei közül a legszebbet, a<b> Wat Mahathat-ot</b>, és a legnagyobbat, a <b>Wat Phra Sri Sanphet-e</b>t tekintettük meg belülről is, végigsétálva a sajnos részben már leomlott, összedőlt egykori hatalmas hatalmas chedik és prasatok között.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl2PqeSQJqnamsvudViz_my6Mn_4euMTeMN33GT_4iWm-JdyhILDNLbxieMg_vTrCUJITjR-WkId7D75zuCohZ-J8bygA5-qOkgjHOk1X_WfrZ9ogPv2qKt4RqYpppGkEp5p2-f-2qq-Xp5WF61UxUZ0WUd1YWdE56qT1fToAiqtyqHvhMMxL6cQc3xwF3/s4000/20230910_141134.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" height="400" data-original-height="4000" data-original-width="3000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl2PqeSQJqnamsvudViz_my6Mn_4euMTeMN33GT_4iWm-JdyhILDNLbxieMg_vTrCUJITjR-WkId7D75zuCohZ-J8bygA5-qOkgjHOk1X_WfrZ9ogPv2qKt4RqYpppGkEp5p2-f-2qq-Xp5WF61UxUZ0WUd1YWdE56qT1fToAiqtyqHvhMMxL6cQc3xwF3/s400/20230910_141134.jpg"/></a></div>
Ayutthaya legismertebb látnivalója a Wat Mahathat templom területén található <b>Buddha fej, melyet a banyanfa léggyökerei nőttek</b> körbe. Nem ismert, hogy mikor és hogyan kerülhetett oda, talán egy tolvaj rejthette el valamikor.<br>
Bangkokba visszatérve még volt időnk egy sétára a hatalmas felhőkarcolók, modern bevásárló központok között, hogy aztán az estét újra a masszázsszalonokkal, kifőzdékkel, éttermekkel és üzletekkel teli Rambuttri úton töltsük. <br>
<b>Végre Vietnám!</b>
Latin betűs írásmód, baloldali közlekedés, nem annyira nyomulós árusok, vendéglátósok - sóhajtottunk fel. Később persze észrevettük azt is, hogy vidéken, főleg a hegyekben, nagy a szegénység, sok a munkanélküli, és a szocialista államrendszer általunk sajnos ismert ideológiája átsüt, és minden percben, órában tetten érhető. Például abban is, hogy kevesebb az egyházi jellegű műemlék, emlékhely, amit - szerencséjükre - jól kompenzálhatnak a természeti csodák sokaságával. Mindezek ellenére Vietnám lett 2022-ben Ázsia egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága, az éves növekedés meghaladja a 8 százalékot. Az ország egyre népszerűbb a befektetők és a turisták körében.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWLiw6Q_dASgAbCgtxoW1DspH5DR_wLrr2OWCKOtnc2QXfrNs8fPM2QKAqTLXI0M9-kIJOI8Ff-EbT2THzskxxgrQNKw6xez5jfGWWZYEGo-yeTf1jlOykckX1F-bsLe5VAtINg5oOOM3DJgGZmj6Q3kBPiBjr6trbpylen7RNp_PsRCoAraMXEWLzEEed/s2992/20230913_113353.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWLiw6Q_dASgAbCgtxoW1DspH5DR_wLrr2OWCKOtnc2QXfrNs8fPM2QKAqTLXI0M9-kIJOI8Ff-EbT2THzskxxgrQNKw6xez5jfGWWZYEGo-yeTf1jlOykckX1F-bsLe5VAtINg5oOOM3DJgGZmj6Q3kBPiBjr6trbpylen7RNp_PsRCoAraMXEWLzEEed/s400/20230913_113353.jpg"/></a></div>
<b>Hanoiba, Vietnám fővárosába</b> a Vietnam Airlines délutáni járatával érkeztünk meg Bangkokból. Takarékossági megfontolásból nem taxival, hanem a 86-os repülőtéri transzferbusszal utaztunk be a városba, kifogástalan minőségű autópályán, átkelve a Vörös folyón, kivilágított felhőkarcolók, fényárban úszó hatalmas tavak, keskeny házak között.
Ami oly egyszerűnek tűnt otthon, a számítógép előtt, miszerint hogyan találjuk meg a szállodánkat, másodpercek alatt megsemmisült, fogalmunk sem volt, hogy merre induljunk el. Ott álltunk egy lüktető, dudálástól hangos városban az út szélén, hátizsákkal a vállunkon, bőröndöt húzva magunk után, és úgy éreztük, hogy végleg elvesztünk. <b>Akiket segítségül megkérdeztünk, mindegyikük más irányba mutatott,</b> végül egy riksás segített, és kiderült, pontosan ott állunk a szálloda előtt. Utólag el kell ismernem, hogy a lehető legjobb választás volt a Hanoi Nostalgia Hotel. Megfelelt elvárásainknak, miszerint legyen benne medence meg reggeli, legyen pénztárcabarát, de hogy az óváros egyik legjobb helyén van, ahonnan minden bejárható, azt nem is reméltük. A 9 milliós Hanoi óvárosa „város a városban", a lehető legizgalmasabb hely a világon. Ázsia több országában jártunk már, az ottani életérzést megtapasztaltuk, de ez valami más volt, új és izgalmas egy időben, érintetlen. Az óváros maga egy labirintus a<b> 36 szűk, forgalmas utcájával</b>, és mindegyik utca egy mesterséget képvisel. Mint a marokkói Fez-ben. Itt is van ékszerészek, ruhakereskedők, koporsókészítők, fűszerkereskedők, halárusok, virágárusok utcája, de van sör utca is,<b> a híres „Beer street"</b>, ami a lehető leghangosabb, legvibrálóbb a környéken, tele van szórakozó helybeliekkel és turistákkal, akik a világ különböző országaiból jöttek megcsodálni a várost. Mert Hanoi tényleg maga egy kuriózum.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyLHnGlKA1ROX2y6WvcEImNatksVobNgWkXWDGVaBHMMkJsoaI24uzvtipsiE_dTjYYGGENGhZfUrTqxzf9h_PAt79kNgy1npyEr2yyA6R6tmU2Tia4RjlDuo-nGVv9S0wUsZD5AUZgtMc9pnLBOqEpGe43cboh3TarsWSK8A9GErQD4Le9Vu59_czDpDM/s4000/20230909_203824.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" height="400" data-original-height="4000" data-original-width="3000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyLHnGlKA1ROX2y6WvcEImNatksVobNgWkXWDGVaBHMMkJsoaI24uzvtipsiE_dTjYYGGENGhZfUrTqxzf9h_PAt79kNgy1npyEr2yyA6R6tmU2Tia4RjlDuo-nGVv9S0wUsZD5AUZgtMc9pnLBOqEpGe43cboh3TarsWSK8A9GErQD4Le9Vu59_czDpDM/s400/20230909_203824.jpg"/></a></div>
Hangos, színes, koszos és olykor kibírhatatlan a bűz, de az idelátogatót végérvényesen rabul ejtheti. Engem rabul ejtett. A helybeliek nem mindig mosolyogtak, nem igazán tudtuk, hogy mit gondolnak magukban, de ha hozzájuk fordultunk útbaigazításért, készségesen segítettek, még akkor is, ha fogalmuk sem volt, hogy mit kérdezünk, vagy hogy hol van az általunk keresett hely. Szerintem a vietnámiakat váratlanul éri a sok turista jelenléte, akik évről évre odautaznak, rácsodálkoznak a változásra, hogy mi is történik országukban. Mint ahogy az odalátogatók is elámulnak azon, hogy egy ország, amely négyezer éves történelme során annyit szenvedett idegenek uralmától és háborúktól, leporolta sebeit, és sikerrel nyit a békés küldetéssel érkező külföldiek felé.<br>
<b>Hanoi óvárosában</b> csodálatos érzés a keskeny, olykor csak három méter széles, virágokkal, zöld növényekkel befuttatott patinásan kopott vagy felújított keskeny házak között sétálni, amelyek azért épültek így, mert egykoron a házak szélessége alapján kellet adót fizetni a tulajdonosnak. Ámulatba ejtő a boltok sokszínűsége, az éttermek, kávézók hangulata, a vállukon kosarakat cipelő szalmakalapos nők látványa, akik egész nap csodálatos virágokat, ismeretlen gyümölcsöket árulnak. A várost járva úgy érezni, mintha az összes óvodát kitelepítették volna az utcákra, az apró színes műanyag asztaloknál, <b>gyermekeknek való székeken</b> egész családok vagy baráti társaságok étkeznek kuporogva. Hangosak, jókedvűek, sört, üdítőt kortyolgatnak, esetleg tojásos kávét szürcsölnek. Vacsoraidőben, amikor <b>egész Hanoi az utcán eszik</b>, isteni illatokkal van tele a levegő. Egy taxisofőr úgy mondta nekünk, hogy Vietnámban olyan sokat dolgoznak az emberek, hogy nincs is idejük otthon főzni, így mindenki kifőzdében étkezik.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigo1CXaDg6PEAPcuQlsKNWd4oHeeNJYBz-VN4WeT88WdXZWUYIS-IWsKgmrNZIbtGg44g7o9J6Wszmq0PDqvdGabNdDtpQuRecIQxbJ_n7GGWiqBgjDotOf3pnpHz6IN2uO3x6DS93pyo3TdtQFooMl3RigLiZ5ITVJMQUox7_U-MQR6FgcHAwC4GnaGQ3/s2448/20230913_151542.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigo1CXaDg6PEAPcuQlsKNWd4oHeeNJYBz-VN4WeT88WdXZWUYIS-IWsKgmrNZIbtGg44g7o9J6Wszmq0PDqvdGabNdDtpQuRecIQxbJ_n7GGWiqBgjDotOf3pnpHz6IN2uO3x6DS93pyo3TdtQFooMl3RigLiZ5ITVJMQUox7_U-MQR6FgcHAwC4GnaGQ3/s400/20230913_151542.jpg"/></a></div>
De <b>a közlekedés</b> az, ami turista számára a<b> legkaotikusabb</b>. A jelzőlámpák lényegében dekorációként szolgálnak a gyalogátkelőknél, csak az autósoknak illik betartani a szabályokat, a motorosokra ellenben semmi nem vonatkozik. Átkelni az utcán felér egy életre szóló kalanddal. Megtanultuk, hogy mindig a helybelieket kell figyelni, hozzájuk csatlakozni, ők tudják, mit kell tenni. Határozottnak, eltökéltnek, magabiztosnak tűnni, és a robogó motorok között kezet felemelve átkelni az úttesten. <b>Egy motoros sem áll meg a zebránál</b>, maximum kikerül minket lassítva. Ugyanakkor a járdákon sem lehet közlekedni, mert oda vannak kipakolva a boltosok árui, ott ebédelnek liliputi székeken a helybeliek, ott parkolnak a motorok, így jó esetben roppant elővigyázatosan csak az úttest szélén lehet bandukolni. Másképpen nem megy. A vietnámi átlagpolgár motorral közlekedik, azzal jár dolgozni, bevásárolni, kirándulni, olykor egész családok ülnek rajta, mert az ülés tetszés szerint bővíthető. Sokszor hatalmas áruval, <b>több méter hosszú bambuszrudakkal</b>, élő állatokkal megpakolva száguldanak eszeveszettül hangos dudálás közepette az utcákon, olyan érzést keltve, mintha egy megvadult antilopcsorda rohanna el az orrunk előtt. <br>
<b>Hanoiban nyolc napot töltöttünk </b>el, úgy, hogy innen utaztunk szervezett úttal két napos hajóútra a Világörökség részét képező Halong Bay öbölbe, majd délre, Ninh Binh környékére, hogy a lótuszokkal teli Tam Coc folyón csónakázzunk látványos rizsföldek és égbenyúló karszt sziklák között. Beterveztünk egy két napos utat északra, a kínai határ mellett található Sapa városába, hogy onnan felmehessünk Vietnám legmagasabb hegyére, a 3147 méter magas Fansipánra. Lényegében két teljes napunk volt a városnézésre, meg azok az esték, amikor a kirándulásokról visszatértünk a hotelbe. Első napunkon az óvárost fedeztük fel, majd a déli részén található <b>Hoán Kiem tavat</b>, ahol rögtön két látnivaló is van, a vörösre festett fa The Huc hídon átkelve érjük el a Jáde- hegy templomát, amely a 13. században épült a kis szigetre. A tó másik végében áll a vízben egy kis szigeten a <b>Teknősbéka pagoda</b>, de oda nem lehet bejutni.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtaENdf5_1n3Ismc-Jk8UX9ZNootZ4UwRjkB3I5ow7wQBiCv47zZ9N09qXDkZYVPpsXZ_fuofV288rzD0T6uVywvo233xlC9k6xs92jUOglQ8RHYzrQOu1kWz771qz9GkIQTMSLfS7pUODKdm757lmsTPTOkxnt4CBNzrdAjqmOVT2dCLnKDcjFk3yRDow/s2992/20230913_124202.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtaENdf5_1n3Ismc-Jk8UX9ZNootZ4UwRjkB3I5ow7wQBiCv47zZ9N09qXDkZYVPpsXZ_fuofV288rzD0T6uVywvo233xlC9k6xs92jUOglQ8RHYzrQOu1kWz771qz9GkIQTMSLfS7pUODKdm757lmsTPTOkxnt4CBNzrdAjqmOVT2dCLnKDcjFk3yRDow/s400/20230913_124202.jpg"/></a></div>
A Hoán Kiem tó után megpróbáltunk gyalogosan elindulni a Van Mieu nevű, 1070-ben épült <b>Konfuciusz-templomhoz</b>, amelyben Vietnám első egyeteme is látható, de utólag kiderült, a 33 fokos melegben, 97 százalékos páratartalomban ez egy lehetetlen vállalkozás, így taxival jutottunk el oda. <b>Az irodalom temploma</b> Hanoi egyik legszebb látványossága, egy ősi parkban áll, tisztelgés az irodalom és az oktatás előtt. A hatalmas, harangokkal ellátott főkapun belépve három úton haladhatunk keresztül öt egymást követő, körbezárt udvaron. Magát a templomot az ötödik udvarban találjuk meg, gondozott kert veszi körül, lótuszvirággal teli tóval.<br>
A Hoán Kiem tó a kedvenc helyünkké vált, hiszen minden este, átverekedve magunkat a Sör utca tömegén, egy félórára kiültünk egy üres padra, vagy rosszabb esetben egy miniatűr műanyag székecskére a sok helyivel együtt, megcsodálni a szépen kivilágított hidat és templomot. A tó maga <b>esküvői, családi fotók</b> helyszínéül is szolgál, <b>gyönyörű vietnámi lányok</b> fotózkodtak a parton, csodálatos nemzeti viseletükben, az ezerszínű selyem ao daitban. Olykor a férjemet is felkérték, hogy álljon melléjük egy fotó erejéig, hiszen <b>ritkán látni fehér hajú és szakállú, kék szemű férfit</b> arrafelé. Második Hanoinak szentelt napunkon észak felé vettük az irányt, a Nyugati tó és környékének felfedezése következett. Az <b>Egyoszlopos Pagoda</b> volt az első betervezett látnivaló, amely egy hatalmas parkban található. Egy darabig taxival mentünk, de az oda vezető sugárút, amelyen gyönyörű francia gyarmati épületek, nagykövetségek állnak, annyira szép volt, hogy korábban kiszálltunk egy séta erejéig. Sajnos nem számoltunk azzal, hogy vasárnap lévén a park, amelyben a pagoda, illetve<b> Ho Si Minh mauzóleuma</b> is van, kordonnal teljesen körbe volt zárva, és csak egy bizonyos ponton lehetett oda belépni, biztonsági ellenőrzés mellett. A parkot a mauzóleum miatt aznap több ezren látogatták. Vidékről érkeztek buszokkal a volt elnök tisztelői, vietnámi csillagos vörös ruhába öltözve. Igazi népünnepély volt, a gondozott parkban felállított hatalmas kivetítőkről <b>dőlt a tömény pártpropaganda</b>, ahol gyermekek és nők énekelték a „szeretünk Ho Si Minh", „szeretünk Vietnám" tartalmú énekeket. Ho Si Minh a Vietnámi Demokratikus köztársaság első elnöke volt, hatalmas népszerűségnek és tiszteletnek örvend halálát követően is. Magyarországon, Pápán jelenleg is létezik egy Ho Si Minh-ösvény elnevezésű kis sétány, adózva a vietnámi elnök emlékének.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZvyiiQpquQq98pFcaVnz5k9lSj6UbCZYnNk_y16A8_vbKWNfjhBCl9P7Lh8xnwyjvL0Q-4eRny-dYar1Bfi1b4RQBEOvlSjgBrUMXQr3h14F0zFeKQnF3FldPY40hoovjQqM-AQ43MubbTZFn9ITTo9I7bS4E_OQM9XjBy7E3Sv10WPxmQBhkgEmIjNUc/s2992/20230917_112033.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZvyiiQpquQq98pFcaVnz5k9lSj6UbCZYnNk_y16A8_vbKWNfjhBCl9P7Lh8xnwyjvL0Q-4eRny-dYar1Bfi1b4RQBEOvlSjgBrUMXQr3h14F0zFeKQnF3FldPY40hoovjQqM-AQ43MubbTZFn9ITTo9I7bS4E_OQM9XjBy7E3Sv10WPxmQBhkgEmIjNUc/s400/20230917_112033.jpg"/></a></div>
<b>A Chua Mot Cotz Pagoda</b> egy kis tó közepén található, egy lótuszvirágra hasonlító buddhista szentély, a gyermekáldást segítő Quan Am istennő tiszteletére épült. Nagyon nehezen keveredtünk ki a körbe barikádozott parkból, de a Nyugati tó egy kis félszigetén épült <b>11 emeletes Chua Tran Quoc</b> buddhista templomig már gyalogosan indultunk el. A templom Hanoi legrégebbi temploma, kihagyhatatlan látnivaló. A tó partja egy találkozóhely a helybeliek között, éttermek, kávézók, virág- és emléktárgyakat árusítók tömegében. Maga a tó felhőkarcolókkal körbeépített, ott lakik a város tehetősebb rétege.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI-cUCvFGEP3LYFT1SdE1bVjjyaGNnW3fif13BViVrnZShf7AU_5v4tx4pMqSm2v4MUF6_Ni35R72qf2JCgjaI-9ub7qqE6YLPPKZpvFUhHdE2tyF9tHMzct7jSY6x8P6ozDYb9DGDMbVXqleuGmkk7biNvqL2DG4kGjOZzuvpWBZl441Dekv6QRvvVm7E/s2448/20230917_133047.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI-cUCvFGEP3LYFT1SdE1bVjjyaGNnW3fif13BViVrnZShf7AU_5v4tx4pMqSm2v4MUF6_Ni35R72qf2JCgjaI-9ub7qqE6YLPPKZpvFUhHdE2tyF9tHMzct7jSY6x8P6ozDYb9DGDMbVXqleuGmkk7biNvqL2DG4kGjOZzuvpWBZl441Dekv6QRvvVm7E/s400/20230917_133047.jpg"/></a></div>
A késő délutánt unszolásomra a <b>Train Street</b>, Vonat utca nevű, a turisták körében népszerű látnivalónak szenteltük. A vonat utca lényegében egy szűk sikátor, amelyen naponta többször egy menetrendszerinti vonat halad át, centiméterekre a házaktól. Ennek érkezése előtt teljesen normális képet mutat az utca, gyermekek játszanak a sínek között, asszonyok főznek, mosogatnak, mosnak, beszélgetnek kis székeken ülve, tyúkok kapirgálnak, kutyák lustálkodnak. <b>Amikor érkezik a vonat</b>, hangos sípszóra másodpercek alatt minden kiürül, a gyermekeket, állatokat lekapkodják a sínekről, beterelik a házakba. Ellenben a sikátor megtelik turistákkal. A pontos menetrendet csak a helyiek ismerik, mi is a szálloda recepcióján érdeklődtünk erről. Egy időben a hatóságok le is zárták a környéket, veszélyesnek ítélték meg a helyzetet, túl sok szelfiző turista állt a vonat előtt, de most újra megnyitották. Az utcában élőknek hatalmas biznisz a sok, vonatérkezésre kíváncsi ember. A férjem nagyon jól szórakozott a helyzeten, vicces volt, ahogyan az ott élők irányították a turistákat, mindenkit leültettek szorosan az óvodai méretű székekre, és csak sör vagy üdítő rendelése esetén lehetett magába az utcácskába is bejutni. Komikus látvány volt, ahogyan a szűk sikátorban sípot fújva sörökkel, székekkel felszerelkezve hangosan dirigáltak, kiabáltak a testes vietnámi asszonyságok. A vonat valóban centikre haladt el előttünk, elég nagy sebességgel. A sok ember szinte rátapadt a házak falára, hogy elférjen a szerelvény.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXBZZudtb7azEo15aH1TpoMLoX36Lsz1Eopt6XuEuJDgcResV18Ni4m_8pgpGGLRgBCOD2Xb_ugT8HVi5QQHZI0BpibRNsUORE9xxSYRhjmwOTHMPjLtddTrnr-Xc93ShgZDXPZoc5z3mVIaW9hpc5zjcSn-MmTegQF_JXEjD9f7tBIET7NOk2u0K0q7Gh/s2992/20230917_171300.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXBZZudtb7azEo15aH1TpoMLoX36Lsz1Eopt6XuEuJDgcResV18Ni4m_8pgpGGLRgBCOD2Xb_ugT8HVi5QQHZI0BpibRNsUORE9xxSYRhjmwOTHMPjLtddTrnr-Xc93ShgZDXPZoc5z3mVIaW9hpc5zjcSn-MmTegQF_JXEjD9f7tBIET7NOk2u0K0q7Gh/s400/20230917_171300.jpg"/></a></div>
Mivel Hanoi óvárosa tele van elegáns <b>masszázsszalonokkal</b>, mi is a hosszú sétákat követően be-betértünk egy kényeztetésre. Az itteni szalonok nem tűntek olyan „ipari jellegűnek", mint Bangkokban, a székek nem voltak hosszú sorba kitéve az utcára. Ami a kulináris élvezetek illeti, nekem nem jött be a vietnámi ízvilág. Pedig nagyon szeretem a thai, indiai, indonéz ételeket. Nagyon sok ételt megkóstoltunk, köztük a mézédes vietnámi kávét is, mindegyik nagyon finom volt, de egy kicsit keverék. Egy kicsit kínai, egy kicsit kambodzsai, egy kicsit thai. Így nem jöttem rá, milyen az igazi vietnámi ízvilág. Talán a banh mi, azaz a kívül ropogós, belül puha <b>vietnámi bagett</b> az, a legkülönbözőbb alapanyagokkal megtöltve, amit bármikor és bárhol meg tudnék enni. Egy nagyon finom szerelemgyermeke a francia és vietnámi konyhának.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxIwmjnXU3qEjcLAIuKY0UboSMDNI1BkNVLwbRVQWJYwFuKbnpAhgNJIQkBgkhHTB1a9Z8gVz8JCOOx184qlmBARsfh9LW3YWRs7dBPYFXTdxMghqjCvDZFlQ2wiaD_O2GUtIf8YYbLaALoHLWZb6KCgVbYcXjFO9VLSqnL0yw8VdI_GtUdCuBGHLYHum1/s2992/20230915_211229.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxIwmjnXU3qEjcLAIuKY0UboSMDNI1BkNVLwbRVQWJYwFuKbnpAhgNJIQkBgkhHTB1a9Z8gVz8JCOOx184qlmBARsfh9LW3YWRs7dBPYFXTdxMghqjCvDZFlQ2wiaD_O2GUtIf8YYbLaALoHLWZb6KCgVbYcXjFO9VLSqnL0yw8VdI_GtUdCuBGHLYHum1/s320/20230915_211229.jpg"/></a></div>
Hanoi szállodánk személyzete mindenben segített, ha kértük, taxit rendeltek, tájékoztattak a templomok, múzeumok nyitva tartásáról, tanácsokat adtak a látnivalókat illetően. Utolsó, sapai utazásunk után bónuszként, a sok náluk eltöltött éjszakáért, a recepciós hölgy nekünk adta a legelegánsabb szobát, a nászutas lakosztályt. Csak azt felejtették el megemlíteni, hogy a szobában a hálótér és a fürdő közötti fal átlátszó üvegfal, hogy a szerelmesek minden percben figyelhessék egymás lépését. Nekünk azért okozott némi fejtörést és logisztikát az üvegfal! <br>
/Folytatjuk/<br>
Megjelent a vaskarika.hu portálon, 2023.10.17-én<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-88995888393066371272023-11-22T23:45:00.000-08:002023-11-22T23:59:02.296-08:00HÁROM AZ IGAZSÁG AMERIKÁBÓL IS - TOMMY CASTRO AND THE PAINKILLERS KONCERTJE AZ ANALOG MUSIC HALLBAN<b>Három az igazság Amerikából is - Tommy Castro The Painkillers koncertje az Analog Music Hallban</b><br>
Szöveg és fotók: Gróf IStván Gróf István<br><br>
<b>
Tommy Castro, a modern blues nagyágyúja lépett csapatával november 20-án az Analog Music Hall deszkáira. A nemrég üzemelő, kitűnő akusztikával és jó színvonalú háttérinfrastruktúrával rendelkező nagyterem reflektorai nem sokkal nyolc után már a négy amerikai zenészt világították meg, akik két hete kezdődött nyugat-európai körútjukba tették be hazánkat.
</b><br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrJ0QZrXc3nVJ90vfv23BiuWZvJkLyPND-xqv45fBGbEFQ-wCMBCLi-KoF1_gjnIJ51iHlj7JmHCcc5NZDmD_6fjjt0ew_I0eNvWp59vMUbQV7r1OTR68SsnSf7ZpUFLBOibQ-LE2C3NHhFpgv7rXUAepIEm__4eFW1d7D3CXBnHyavT3KAiTgqFoc0eXT/s2592/DSCF6775.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" height="400" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrJ0QZrXc3nVJ90vfv23BiuWZvJkLyPND-xqv45fBGbEFQ-wCMBCLi-KoF1_gjnIJ51iHlj7JmHCcc5NZDmD_6fjjt0ew_I0eNvWp59vMUbQV7r1OTR68SsnSf7ZpUFLBOibQ-LE2C3NHhFpgv7rXUAepIEm__4eFW1d7D3CXBnHyavT3KAiTgqFoc0eXT/s400/DSCF6775.JPG"/></a></div>
Szerencsém volt, az idén,<b> 2023-ban </b>a tavaszi Veszprém Blues Fesztiválon Rick Astrin and The the Nightcats-</b>t, nyáron a kissé távolabbi Prágában<b> Buddy</b> <b>Guyt</b>, míg most, november végén a budai Analog Music Hallban <b>Tommy Castro and The the Painkillerst</b>, napjaink <b>Blues Music Awards</b> díjaival elismert<b> top amerikai blues-muzsikust</b> hallhattam. De ha belevesszük a korábban díjazott harmonikakirályt, <b>Sugar Blue-</b>t, és persze a mi Little G. Weevil-ünket, még patinásabb az idei névsor. <b>Szűcs Gabesz</b> 2013-14-ben volt Memphis hőse, de hál' Istennek, azóta is keményen dolgozik, immár itthon.<br>
Tommy Castro a kaliforniai San José városában született, 10 éves kora óta muzsikusnak készült. Nemcsak az ottani fekete blueslegendák és a brit bluesinvázió még ezeknél is népszerűbb mesterei, hanem az amerikai fehér blues '60-as évek végi, ott népszerű, Euróban kevésbé ismert gitárosai, mint <b>Mike Bloomfield </b>vagy <b>Elvin Bishop</b> is követendő példaképei voltak, akik hatottak a feltörekvő zenész stílusára. 1991-ben alapította meg saját bandáját, de a szerencse 2002-ben mosolygott rá, amikor <b>B. B. King koncertkörútjára</b> Tommyt és csapatát hívta meg előzenekaraként. A már ismert zenész 2011-ben alapította meg a máig „használt" bandáját, a <b>Painkillerst</b>. Igazi elismertségét ez időtájban szerezte meg a blues szakmában a<i> Hard Believes </i>c. albumával. Mostanáig 19 stúdió-, koncert-, és válogatás nagylemez viseli nevét, és mind az ó-, mind az újvilágban gyakori koncertkörútjain lelkes rajongótábor várja napjainkban is.<br>
Így volt ez a november 20-i budapestin is. A nemrég üzemelő, kitűnő akusztikával és jó színvonalú háttérinfrastruktúrával rendelkező nagyterem (említsük meg az ezt vezető lelkes fiatalember, <b>Csillag Zoltán</b> nevét) reflektorai nem sokkal nyolc után már a négy amerikai zenészt világították meg, akik két hete kezdődött nyugat-európai körútjukba tették be hazánkat.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuveCTgwoujtehx8bfkmm-RWhnDzn-NjrMGQDeUYpNVlPbPvJ6IYSXQ43GtQshGz5Sh2TMjxICfCeUZ3laNnrxxmJL4ew8FZhtXQoOH9Cxs0oNwC-5Ozb08DSolutztOkTdFKY84lxmCLR2NPZIrK_LEFxqSWVs7yW8eEadUiADNn96yRtT4ZXp0KKush2/s2592/DSCF6764.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuveCTgwoujtehx8bfkmm-RWhnDzn-NjrMGQDeUYpNVlPbPvJ6IYSXQ43GtQshGz5Sh2TMjxICfCeUZ3laNnrxxmJL4ew8FZhtXQoOH9Cxs0oNwC-5Ozb08DSolutztOkTdFKY84lxmCLR2NPZIrK_LEFxqSWVs7yW8eEadUiADNn96yRtT4ZXp0KKush2/s320/DSCF6764.JPG"/></a></div>
Középen állt a főnök, mikrofonja mögött, Stratocasterével a nyakában, tőle jobbra hűséges zenésztársa,<b> Randy McDonald</b> bűvölte a basszust, jobbra tőle <b>Michael Emerson</b> ült derékszögben elé állított piros Nord billentyűi mögött, míg, a szokásoknak megfelelően, de azért jó magas dobogóra telepítve dobszerkóját,<b> Bowen Brown</b> foglalt helyet. Azon ritka színpadi felállást láthattunk, amely fittyet hányt az <b>amerikai showbusiness</b> mindenfajta zenei műfajt, így a bluest is is befolyása alatt tartó előírásainak: sem vasalt ing, sem éles nadrág, de még lakkcipő sem volt a banda tagjain: hétköznapi cuccban léptek fel, kivéve Castrót, aki azért csillogó piros zakót viselt.<br>
Mindjárt kezdésként legutolsó lemezük címadó nótája, a <i>Bluesman Came to Town </i>dögös Chicago-blues robbantott, melyet egy virtigli lengő- basszussal kísért blues, a <i> Callin' San Francisco</i> követett - kemény zongora- és melodikus gitárrögtönzésekkel.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaABKfqJ_YYNtzSlu2zP24Qu-n8Lz00bPYnV3jikWnDt6f5ms8acN_2xECzIA7Lde2s1BitsyEMvuB-kC4_Pd8ZTfO88TgFIus4BBbUFVkSqalebTtkBYNDi73juu_NImQNjOL5X3cT5ysbLq5Dt6-chx9c_Bbm58VA_4V7K7U5MvoGZmq4BYoEo7_kg_J/s2592/DSCF6770.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" height="400" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaABKfqJ_YYNtzSlu2zP24Qu-n8Lz00bPYnV3jikWnDt6f5ms8acN_2xECzIA7Lde2s1BitsyEMvuB-kC4_Pd8ZTfO88TgFIus4BBbUFVkSqalebTtkBYNDi73juu_NImQNjOL5X3cT5ysbLq5Dt6-chx9c_Bbm58VA_4V7K7U5MvoGZmq4BYoEo7_kg_J/s400/DSCF6770.JPG"/></a></div>
Bowen ritkán hallható, de nagyon hatásos dobpergetései Jimmy Reed dobosának, Earl Philipsnek ritmizálását idézte. A<i> Love Don't Care</i> sodró rocknóta utáni számot az inkább beszélő, mint éneklő Castro helyett Emerson orgonaszólója mentette meg. Igazi B.B. King hangulatot árasztott a vérbeli lassú 12-es, a<i> Prisoner's Blues</i>, melyben ismét Tommy varázslatos, az őrületig fokozódó gitárjátéka mellett Michael zongorafutamai voltak emlékezetesek. A széles zenei választékot bemutatandó <i>Got a Lot</i> inkább '60-as évek eleji<b> twist</b>, mint '50-es évekbeli rock'n'roll volt, de hangulatfokozásnak kiváló. A <i>Freight Train </i>c. állandó koncertdarabjuk egy deltablues volt, annak rendje-módja szerint slide- gitárral, visszafogott kísérettel, a'la Elmore James.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgasPbsj-UDbiKFgt_1CcPpiVXCDCdPsAnlwJFCZeVJDU0oflx870qEX5mdXeUXlV3HvgM-KFo2dCAhuhnbiLizWEZ6Du3yhm7AlNFfXb1EJ_ywu0xIZ9v02Cj6exUc2MOmnLKftpHNnjMenlBDxZu8s-Pb5duJY3n6e9czVQuQzfbRCzcHPqs7P7pkP9Ky/s2592/DSCF6769.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" height="400" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgasPbsj-UDbiKFgt_1CcPpiVXCDCdPsAnlwJFCZeVJDU0oflx870qEX5mdXeUXlV3HvgM-KFo2dCAhuhnbiLizWEZ6Du3yhm7AlNFfXb1EJ_ywu0xIZ9v02Cj6exUc2MOmnLKftpHNnjMenlBDxZu8s-Pb5duJY3n6e9czVQuQzfbRCzcHPqs7P7pkP9Ky/s400/DSCF6769.JPG"/></a></div>
Tommy hangja a magasabb tartományokban is kifogástalan volt, biztos <b>falzettói</b> felidézték a majd 100 éve született műfaj jellegzetességeit. Castro mester szülővárosa, San Jose felelevenítésével nyomta le a banda a sorban következő, immár dögös nótáját, ötletes orgona-, és nem túlcifrázott gitárimpróval. A<i> Like an Angel </i>kiállós hardrock nem a legemlékezetesebb daluk, nemhiába spékelték meg a lemezükön is hallható dalt fúvósokkal. <b>S.R.Vaughan</b> rock- blues hangulatát, csengő-bongó gitárhangját éreztük a <i>Can't Keep a Good Man Down</i> c. dögös számukban, hangzatos kórussal a főnök hangja mögött. Ezután mutatta be a kelenföldi klubban élvezkedőknek a zenekarvezető a banda tagjait, nagy tapsviharral kísérve.<br>
Majd következett a koncert számomra egyik legemlékezetesebb száma, <b>John Lee Hooker</b> által komponált<i> It Serves You Right to Suffer </i>című, az egykori <b>chicagói East End-</b>i bluesklubok hangulatát felidézve. Ebben Tommy volt a főszereplő magasan is tisztán énekelt bluestónusával, dinamikájában, dallamvezetésében variáló gitárjátékával. A gyors középrészben olyan fürge szólót nyomott le, mint <b>Alvin Lee</b> anno Woodstockban az elhíresült <i>Goin' Home</i>-ban, szintén jóval 10 perc feletti időtartamban. A vége fele közeledve állandósult a forró hangulat. Ezt biztosította a zenekar a<i> Make It Back To Memphis</i> c. keményre hangszerelt rock'n'roll-jával, és a hozzávalókkal:
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSinjYGJyXZTjlZnK1oTxqABrsx22BfKdT3DRUfO1fs2pO_HIQwVPV1mh5H2eTwUQLxtB16VZAamS0GOoPPAr1ojpmYmQapi84QKtl7p5ItW8-hAJBB6nX3OHbdTCcPzfeC12jm1xVPQH7QSk9gbP0FplH9FGsJa_qDImfDJF7sZA7WDOQ_FneLMdG7aoi/s2592/DSCF6777.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSinjYGJyXZTjlZnK1oTxqABrsx22BfKdT3DRUfO1fs2pO_HIQwVPV1mh5H2eTwUQLxtB16VZAamS0GOoPPAr1ojpmYmQapi84QKtl7p5ItW8-hAJBB6nX3OHbdTCcPzfeC12jm1xVPQH7QSk9gbP0FplH9FGsJa_qDImfDJF7sZA7WDOQ_FneLMdG7aoi/s320/DSCF6777.JPG"/></a></div>
Emerson <b>Jerry Lee Lewis</b> stílusában verte a zongorát, Castro nagyokat virgázott a felső húrokat nyüstölve. Az utolsóelőtti dalban - mint amikor <b>Mick Jagger</b> átadja egy-egy szám erejéig <b>Keith Richardsnak</b> a mikrofont a Stonesban - Randy McDonald állt be Castro helyére nevetve, jó hangulatban énekelni. Szintén rock'n'roll volt az étlapon, amolyan <b>Johnny Cash-</b>es énekkel, de annak dalainál veretesebb hangszeres rögtönzésekkel. Utolsóként egy dögös orgona-gitár uniszonókkal, fülbemászó riffekkel felvezetett kőkemény blues-rock nóta emelte tovább a hangulatot, ezúttal mind a négy zenész aktív szólózásaival felpörgetve. A többkőrös briliáns orgona- imprókat a basszusgitáré követte, majd az „emeletről" Bowen is pörgetett egy rendes lábdobogtatósat, hogy átadja a szereplést a zenekarvezetőnek. <b>Duane Allman</b> gitártekeréseit juttatta eszembe Tommy szédületes Fender-játéka, amelyben „benne maradt" még egy tízperces szereplés: a visszatapsolás után az utóbbi koncerteken nemigen játszott, itt mégis előhúzott <i>Shakin' the Hard Time Blues</i> c. lehengerlő rock-kal zárták a fiúk másfél órás koncertjüket.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl68yYnsK6qj0ipzMSSGhEgFW0PHG0mNqfvCIdu5prhgClnkO0jtaIq9s3NvZjfrt4SfUN3T91coTMv7nTS_ytNrkHRE2YK-QpkmTrU7g6c42WySYZWnWAieRWUBJZZtsrE4PjAi9KaApLXUBb7cx5Kd4Mtw02liH1_AdQIHDAB9GbfTo84m87jHok49vH/s2592/DSCF6787.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl68yYnsK6qj0ipzMSSGhEgFW0PHG0mNqfvCIdu5prhgClnkO0jtaIq9s3NvZjfrt4SfUN3T91coTMv7nTS_ytNrkHRE2YK-QpkmTrU7g6c42WySYZWnWAieRWUBJZZtsrE4PjAi9KaApLXUBb7cx5Kd4Mtw02liH1_AdQIHDAB9GbfTo84m87jHok49vH/s320/DSCF6787.JPG"/></a></div>
Sajnos, a zenekari CD-szállítmány nem érkezett meg Pestre, így az előtérben az előadás után a cseppet sem fáradtnak tűnő Tommy Castro „csak" autogramokat osztogatott és <b>fotózkodott </b>a türelmesebbjével. Megérte várni és szót váltani vele, és a blues hazai tudoraival, pedig a háromórás hazaút a koromsötétben még hátra volt. De persze legfőképp megérte eljönni a koncertre, hogy ilyen, örökké emlékezetes élményben részünk lehessen.<br>
Megjelenet a vaskarika.hu oldalon 2023. 11. 22-én<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-87134808366037341712023-10-12T02:43:00.003-07:002023-10-12T04:13:50.057-07:00VIETNÁM, ÉS ÚJRA BANGKOK<b>VIETNÁM, ÉS ÚJRA BANGKOK</b> <br>
Szöveg: Grófné dr. Kerekes Enikő, fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő és Gróf István<br><br>
Hogy<b> miért Vietnám</b> lett utazásunk fő célpontja? Egy véletlennek köszönhetően, annak ellenére, hogy színfoltja már nagyon hiányzott ázsiai palettánkról.
Eredetileg rokonlátogatásra készültünk<b> Floridába</b>, egy kisebb guatemalai kitérővel, csakhogy időközben kiderült, hogy 2021-től külföldön született magyar állampolgárként turista vízumot kell igényelnem a budapesti amerikai nagykövetségen. A jól bevált ESTA az én esetemben nem működik. A vízumigénylés nem pár napos dolog, kereken hat hónapra előre kaptam percre pontos időpontot a meghallgatásra, a busás vízumdíj kifizetését követően.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0AxY3dihoO8WECzS01d_n3jEThGEeqKc2AtFCviuJ2wKjuSg6il3geJSfmd3HZFaFpPD_3863tC8lOov5TZMbcPQjzkLafJ0q16Mxf63JkIx8uMkw68q_kWxvs_qT8DcVs6D4ae2qqotq48YHWP9lX4o5D7x12K8SWRiCeAF7k59O0OI0nqvdrSjLCUYy/s2992/20230922_205120.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0AxY3dihoO8WECzS01d_n3jEThGEeqKc2AtFCviuJ2wKjuSg6il3geJSfmd3HZFaFpPD_3863tC8lOov5TZMbcPQjzkLafJ0q16Mxf63JkIx8uMkw68q_kWxvs_qT8DcVs6D4ae2qqotq48YHWP9lX4o5D7x12K8SWRiCeAF7k59O0OI0nqvdrSjLCUYy/s400/20230922_205120.jpg"/></a></div>
Ennyit nem tudtunk várni, így kompenzálva az amerikai utazás elmaradását, rácsaptunk Vietnámra. Nagyon szeretjük az ázsiai országok klímáját, kultúráját, gasztronómiáját, és még nem jártunk ott soha.<br>
Kiindulópontunk<b> Bangkok </b>volt. Ezt a kozmopolita világvárost nem lehet nem szeretni. A thaiak mindent megtesznek azért, hogy a covid előtti turistalétszámot visszahozzák. Még a marihuána legalizálását is bedobták (szerintem) tavaly ennek érdekében, és a <b>Khao San Roadon</b>, a világ egyik legbulizósabb helyén nyíltan árulják: 20 db. cigi 200 baht. Jó ár! Persze távol tartottuk magunkat ezektől, ugyanúgy, mint a marokkói Chefchauenben, de ott félő volt, hogy kiprovokálják a vásárlást, majd lebuktatják a felelőtlen fehérembert.<br>
Földet érés után már rutinosan szálltunk fel az S 1-es reptéri járatra, hogy 55 perc múlva jól bevált, de mára a kínai tömegturizmus miatt kissé lepukkant hotelünkbe érjünk. Az éjszakai repülés miatt kimaradt alvást bepótolva késő délután a <b>Chao Phraya</b> folyót hajóztuk végig oda- vissza, mint kihagyhatatlan bangkoki programot.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQcZKMWvXBADXubiXtYq9Lqq19tT1YiBAmYGxzKtM2pStuuk66PQ6ZOlm8k6ojg7pdr8txi2GqjeYmfsmDwPbt6spqRFuEMlD7xCbYB0BhXc86cYzIy2dW2qSah7X0zZQOBaxsAS9kelEXs9D-eJP84OFAiCq2j3muc3x89dXEgcpIdipCkMNEtGU9Ta2x/s2592/DSCF0020.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQcZKMWvXBADXubiXtYq9Lqq19tT1YiBAmYGxzKtM2pStuuk66PQ6ZOlm8k6ojg7pdr8txi2GqjeYmfsmDwPbt6spqRFuEMlD7xCbYB0BhXc86cYzIy2dW2qSah7X0zZQOBaxsAS9kelEXs9D-eJP84OFAiCq2j3muc3x89dXEgcpIdipCkMNEtGU9Ta2x/s320/DSCF0020.JPG"/></a></div>
Persze a végén elkaptunk egy, rendszeresen este jelentkező trópusi felhőszakadást, de felkészültek lévén, esőkabátjaink már kéznél voltak. A szokásos<b> esti program három tétele</b>, melyet nem untunk meg soha- hogy is lehetne- a Khao San Road (ilyen talán a Hanoi-i Beer Street, vagy a Siem Reap-i Pub Street) végigtülekedése a DJ-k pokoli dübörgésével, az utcai árusok agresszív nyomulásával, a bepiált, belőtt turisták lökött hadával. Ezt egy láb- vagy hátmasszázs követte (30 perc 1500 Ft, nagyon profi, alapos), végül egy vacsora (a hazainak negyede, harmada áron) a Ram Buttri Road-on egy Leo sörrel leöblítve. Többször egy negyedik tételként egy kitűnő banános palacsintával tettük kerekké az estét.<br>
A hatnapos ottani tartózkodásunk alatt- a távolsági kirándulások mellet- felkerestük a még nem látott viszonylag új, de gyönyörű szép <b>Wat Rachanatdaram</b> templomot, a most sem elérhető (már le is bontották)<b> Winamnek palotát</b> a Dusit negyedben, kipróbáltuk a <b>BTS skytraint</b>, a II. vonalat végigjárva, megismételtük Bangkok Városligetének, az <b>Aranyhegynek</b> felkeresését,
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQN2uTmJIdfoy6JA3Zti5xvQwrarLtaPHpxS-j1tJbRGk_M87l8joWJx6VL5wv9ErTauUY-zsuYDz5gIGO5cj6oqK9q0EmOHWBnx0D8Lu66QsvOQd8_eeecYgMuvqlcDbUEmNZ_z-E9ex_PHlQAksl6yLe2e1M3RLNFNkX-mj3ja89Rt-if4s8zT4eUNsR/s2448/20230926_130351.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQN2uTmJIdfoy6JA3Zti5xvQwrarLtaPHpxS-j1tJbRGk_M87l8joWJx6VL5wv9ErTauUY-zsuYDz5gIGO5cj6oqK9q0EmOHWBnx0D8Lu66QsvOQd8_eeecYgMuvqlcDbUEmNZ_z-E9ex_PHlQAksl6yLe2e1M3RLNFNkX-mj3ja89Rt-if4s8zT4eUNsR/s400/20230926_130351.jpg"/></a></div>
és a legszebb, a legpompásabb templom, a <b>Wat Arun</b> meglátogatását, persze újabb hajózásokkal. Az <b>Orange Line</b> hajóival mindig élményszámba megy az utazás. A 20 megállónyi utat 40 perc alatt teszi meg a hajó úgy, hogy a kapitány az állomásokra visszatolat a segédmatróz különböző hosszúságú füttyölésére hagyatva, félig vakon, majd az utóbbi a kötelet ráhurkolja a mólóra, aztán az utasoknak pár másodpercnyi ideje van a ki- ill. beszállásra, és máris padlógázzal megy a folyó közepére, vadul hasítva a hullámokat. Ugyanez vonatkozik a<b> buszokra</b> is: a sofőr sec perc alatt kidobja- felszedi az utasokat, az utolsó lába még a járdán van sokszor, és a sofőr már zárja is az ajtókat. Igazságos az ázsiai település ellenére tökéletes buszhálózattal rendelkező nagyváros tarifarendszere. Az ablaknélküli, lerobbant járgányokon, melyeken süvít a szél, harmada annyi a jegy ára, mint a légkondis járatoknál.<br>
<b>Hanoiba, Vietnám fővárosába</b> a Vietnam Airlines délutáni járatával érkeztünk meg Bangkokból. Takarékossági megfontolásból nem taxival, hanem a 86-os repülőtéri transzferbusszal utaztunk be a városba, kifogástalan minőségű autópályán, átkelve a <b>Vörös folyón</b>, kivilágított felhőkarcolók, fényárban úszó hatalmas tavak, keskeny házak között.<br>
Ami oly egyszerűnek tűnt otthon, a számítógép előtt, miszerint hogyan találjuk meg a szállodánkat, másodpercek alatt megsemmisült, fogalmunk sem volt, hogy merre induljunk el. Ott álltunk egy lüktető, dudálástól hangos városban az út szélén, hátizsákkal a vállunkon, bőröndöt húzva magunk után, és úgy éreztük, hogy végleg elvesztünk. Akiket segítségül megkérdeztünk, mindegyikük más irányba mutatott, végül egy riksás segített, és kiderült, pontosan ott állunk a szálloda előtt. Utólag el kell ismernem, hogy a lehető legjobb választás volt a<b> Hanoi Nostalgia Hotel</b>. Megfelelt elvárásainknak, miszerint legyen benne medence meg reggeli, de hogy az óváros egyik legjobb helyén van, ahonnan minden bejárható, azt mi sem reméltük.<br>
A 9 milliós Hanoi óvárosa „város a városban”, a lehető legizgalmasabb hely a világon. Ázsia több országában jártunk már, az ottani életérzést megtapasztaltuk, de ez valami más volt, új, izgalmas és még érintetlen.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEO_g1Gzs35q5PyUAZdMjnINCnkJccjcgaakgu0XgU7vnKGmXkt6M77WhajY2DrlyAScp8nTPbUwJhNo1tSj4m-TUvkRyvUQWf8hZbicUc-8u271AeUdtTwhIoPt4LI2Dv4qvIDWtcaN__dek4nbu5uC87SUQ4stoujOjckL6QGPK5zTxcKcktZUEEsdiL/s2592/DSCF0362.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEO_g1Gzs35q5PyUAZdMjnINCnkJccjcgaakgu0XgU7vnKGmXkt6M77WhajY2DrlyAScp8nTPbUwJhNo1tSj4m-TUvkRyvUQWf8hZbicUc-8u271AeUdtTwhIoPt4LI2Dv4qvIDWtcaN__dek4nbu5uC87SUQ4stoujOjckL6QGPK5zTxcKcktZUEEsdiL/s320/DSCF0362.JPG"/></a></div>
Az óváros maga egy labirintus a<b> 36 szűk, forgalmas utcájával</b>, és mindegyik utca egy mesterséget képvisel. Mint a marokkói Fez-ben. Itt is van ékszerészek, ruhakereskedők, koporsókészítők, fűszerkereskedők, halárusok, virágárusok utcája, de van sör utca is, a híres „Beer street”, ami a lehető leghangosabb, legvibrálóbb a környéken, tele szórakozó helybeliekkel és turistákkal, akik a világ különböző országaiból jöttek megcsodálni a várost. Mert Hanoi tényleg maga egy csoda. Hangos, színes, olykor koszos és kibírhatatlan a bűz, de az idelátogatót végérvényesen rabul ejti. A helybeliek ugyan <b>nem mindig mosolyognak</b>, mintha nem alázkodnának meg, nem tudni, hogy mit gondolnak magukban, de ha hozzájuk fordultunk útbaigazításért, készségesen segítettek. Szerintem váratlanul éri őket a rengeteg odalátogató turista jelenléte, rácsodálkoznak a változásra, hogy mi is történik országukban. Mint ahogy az odalátogatók is elámulnak azon, hogy egy ország, amely négyezer éves történelme során annyit szenvedett idegenek uralmától és háborúktól, leporolta sebeit, és sikerrel nyit a békével érkező külföldiek felé.<br>
Hanoi óvárosában csodálatos érzés a keskeny, olykor csak három méter széles, virágokkal, zöld növényekkel befuttatott patinásan kopott vagy felújított<b> keskeny</b><b> házak </b>között sétálni, amelyek azért épültek így, mert egykoron a házak szélessége alapján kellet adót fizetni a tulajdonosnak. Ámulatba ejtő a boltok sokszínűsége, az éttermek, kávézók hangulata, a vállukon kosarakat cipelő <b>szalmakalapos asszonyok</b> látványa, akik egész nap csodálatos virágokat, ismeretlen gyümölcsöket árulnak. A várost járva úgy érezni, mintha az összes óvodát kitelepítették volna az utcákra, az apró színes műanyag asztaloknál, gyerekeknek való székeken egész családok vagy baráti társaságok kuporogva étkeznek. Hangosak, jókedvűek, sört kortyolgatnak, esetleg tojásos kávét szürcsölgetnek, isteni illatokkal van tele a levegő. Egy taxisofőr úgy mondta nekünk, hogy Vietnámban olyan sokat dolgoznak az emberek, hogy nincs is idejük otthon főzni, így mindenki kifőzdében eszik.<br>
De a<b> közlekedés</b> az, ami turista számára a <b>legkaotikusabb</b>. A jelzőlámpák lényegében <b>dekorációként</b> szolgálnak a gyalogátkelőknél, csak az autósoknak illene betartani a szabályokat, a motorosokra ellenben semmi nem vonatkozik. Átkelni az utcán felér egy életre szóló kalanddal. Megtanultuk, hogy mindig a helybelieket kell figyelni, hozzájuk csatlakozni, ők tudják, mit kell tenni: határozottnak, eltökéltnek tűnni, és a robogó motorok között kezet felemelve átkelni az úttesten. Egy motoros sem áll meg a zebránál, maximum kikerül minket lassítva. Ugyanakkor a járdákon sem lehet közlekedni, mert oda vannak kipakolva a boltosok árui, ott ebédelnek liliputi székeken a helybeliek, ott parkolnak a motorok, így jó esetben roppant elővigyázatosan csak az úttest szélén lehet bandukolni. Másképpen nem megy. A vietnámiak átlagpolgár motorral közlekedik, azzal jár dolgozni, bevásárolni, kirándulni- olykor egész családok ülnek rajtuk, mert az ülés tetszés szerint bővíthető-, vagy hatalmas áruval, élő állatokkal megpakolva száguldanak eszeveszettül hangos dudálás közepette az utcákon, olyan érzést keltve, mintha egy megvadult antilopcsorda rohanna el az orrunk előtt.<br>
Hanoiban <b>nyolc napot </b>töltöttünk el, úgy, hogy innen utaztunk szervezett úttal a Halong Bay öbölbe, Ninh Binbe, illetve egy kalandos hat órás alvóbuszos utazással északra, Sapába, hogy felmehessünk Vietnám legmagasabb hegyére, a 3147 méter magas Fansipánra. Lényegében két teljes napunk volt a városra, meg azok az esték, amikor a kirándulásokról visszatértünk a szállodába.
Első napunkon az óvárost fedeztük fel, majd a déli részén található <b>Hoán Kiem </b>tavat, ahol rögtön két látnivaló is van, a vörösre festett fa The Huc hídon átkelve érjük el a Jáde- hegy templomát, amely a 13. században épült a kis szigetre. A tó másik végében áll a vízben <b>Teknősbéka pagoda</b>, de oda nem lehet bejutni.
A Hoán Kiem tó után megpróbáltunk gyalogosan elindulni a Van Mieu nevű, 1070-ben épült Konfuciusz- templomhoz, amelyben Vietnám első egyeteme is látható, de utólag kiderült, hogy a 33 fokos melegben, 97 százalékos páratartalomban ez egy lehetetlen vállalkozás, így taxival jutottunk el oda.<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi1Xu-eLXC9EFCwkDokU1raHCZa7CkVWM1D_CnaEm-dradjmB-nZ02Z6dVNWNKDqJfpkJR6MU6xWGJ_H1-PDkzwFsvTl6ckr6FEnQFJHIaPIdXXWWvwOK4qxeNrmbfJqF6sGLWYW82Ff295nZ_EgSpkfAAuxvORT-y_iMvb8LVi-px_x-44ltPtmIFasFR/s2992/20230913_124202.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi1Xu-eLXC9EFCwkDokU1raHCZa7CkVWM1D_CnaEm-dradjmB-nZ02Z6dVNWNKDqJfpkJR6MU6xWGJ_H1-PDkzwFsvTl6ckr6FEnQFJHIaPIdXXWWvwOK4qxeNrmbfJqF6sGLWYW82Ff295nZ_EgSpkfAAuxvORT-y_iMvb8LVi-px_x-44ltPtmIFasFR/s320/20230913_124202.jpg"/></a></div> Az <b>irodalom temploma</b> Hanoi egyik legszebb látványossága, egy ősi parkban áll, tisztelgés az irodalom és az oktatás előtt. A hatalmas, harangokkal ellátott főkapun belépve három úton haladhatunk keresztül öt egymást követő, körbezárt udvaron. Magát a templomot az ötödik udvarban találjuk meg, gondozott kert veszi körül, lótuszvirággal teli tóval.
A Hoán Kiem tó a kedvenc helyünkké vált, hiszen minden este, átverekedve magunkat a<b> Sör utca </b>tömegén, egy félórára kiültünk egy üres padra, vagy rosszabb esetben egy miniatűr műanyag székecskére a sok helyivel együtt, megcsodálni a szépen kivilágított hidat és templomot. A tó maga esküvői, családi fotók helyszínéül is szolgál, gyönyörű vietnámi lányokat fotóztak a parton, csodálatos nemzeti viseletükben, az ezerszínű selyem ao daitban. Olykor Istvánt is felkérték, hogy álljon melléjük egy fotó erejéig, hiszen ritkán látni fehér hajú és szakállú, kék szemű férfit arrafelé. Második Hanoinak szentelt napunkon észak felé vettük az irányt, a <b>Nyugati tó</b> és környékének felfedezése következett. Az<b> Egyoszlopos Pagoda</b> volt az első betervezett látnivaló, amely egy hatalmas parkban található. Egy darabig taxival mentünk, de a park melletti sugárút, amelyen gyönyörű francia gyarmati épületek, nagykövetségek állnak, annyira szép volt, hogy korábban kiszálltunk egy séta erejéig.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzqGVkrsUGrpx8i5RwzY8tTVK4oA-rxcBEzyJOaoesrnpeekFNdvg8yTet-J80PkUlxh9WlR3XhAJMZHPxSYEFi41Emg9dnysCnVTW-UZBGFx06lv6VRiNBt52xwdsM0l7LBuhtRIpQLsOgb8zpEUo6p4NiWvlwckN5VlP-aM8iBzbdiWoLF2ZfQ04HvWJ/s2992/20230917_112033.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzqGVkrsUGrpx8i5RwzY8tTVK4oA-rxcBEzyJOaoesrnpeekFNdvg8yTet-J80PkUlxh9WlR3XhAJMZHPxSYEFi41Emg9dnysCnVTW-UZBGFx06lv6VRiNBt52xwdsM0l7LBuhtRIpQLsOgb8zpEUo6p4NiWvlwckN5VlP-aM8iBzbdiWoLF2ZfQ04HvWJ/s320/20230917_112033.jpg"/></a></div>
Sajnos nem számoltunk azzal, hogy vasárnap lévén a park, amelyben a pagoda, illetve <b>Ho Si Minh mauzóleuma</b> is van, kordonnal teljesen körbe volt zárva, és csak egy bizonyos ponton lehetett oda belépni, biztonsági ellenőrzés mellett. A parkot aznap több ezren látogatták. Vidékről érkeztek buszokkal a volt elnök tisztelői, vietnámi csillagos vörös ruhába öltözve. Igazi népünnepély volt, a gondozott parkban felállított hatalmas kivetítőkről dőlt a tömény pártpropaganda, ahol gyermekek és nők énekelték a „szeretünk Vietnám”, „szeretünk Ho Si Minh” tartalmú énekeket. A<b> Chúa Mot Cot Pagoda</b> egy kis tó közepén található, lótuszvirágra hasonlító buddhista szentély, a gyermekáldást segítő Quan Am istennő tiszteletére épült. Nagyon nehezen keveredtünk ki a körbe barikádozott parkból, de a Nyugati tó egy kis félszigetén épült<b> 11 emeletes Chúa Tran Quoc</b> buddhista templomig már gyalogosan indultunk el.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKz8EwQzF9GXb1Eplm3wSuBISO-XjhjRQT8wlVpH2bSAyJR61TlZ3KB8CmvYzHCNDspuDtKTcFdDSZivEsTjpyCL5GL1lPoqDA18sfBT87HE6JAlnGQKFUA8QaVbZH1dM5UQBJc4Z5umDjE4fEqnZ3Y2UX_ZP5grB8m1_F3kwvoHRqpF8DypfgQAImsm5H/s2992/20230917_130508.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKz8EwQzF9GXb1Eplm3wSuBISO-XjhjRQT8wlVpH2bSAyJR61TlZ3KB8CmvYzHCNDspuDtKTcFdDSZivEsTjpyCL5GL1lPoqDA18sfBT87HE6JAlnGQKFUA8QaVbZH1dM5UQBJc4Z5umDjE4fEqnZ3Y2UX_ZP5grB8m1_F3kwvoHRqpF8DypfgQAImsm5H/s320/20230917_130508.jpg"/></a></div>
A templom Hanoi legrégebbi temploma, kihagyhatatlan látnivaló. A tó partja találkozóhely a helybeliek között, éttermek, kávézók, virág- és emléktárgyakat árusítók tömegében. Maga a tó felhőkarcolókkal körbeépített, ott lakik a város tehetősebb rétege. <br>
A késő délutánt unszolásomra a <b>Train Street</b>, Vonat utca nevű, a turisták körében népszerű látnivalónak szenteltük. A vonat utca lényegében egy <b>szűk sikátor</b>, amelyen naponta többször menetrendszerinti vonatok haladnak át, centiméterekre a házaktól. A vonat érkezése előtt teljesen normális képet mutat az utca, gyermekek játszanak a sínek között, asszonyok főznek, mosogatnak, mosnak, beszélgetnek kis székeken ülve, tyúkok kapirgálnak, kutyák lustálkodnak. Amikor érkezik a vonat, hangos sípszóra másodpercek alatt minden kiürül, a gyermekeket, állatokat lekapkodják a sínekről, beterelik a házakba. Ellenben a sikátor <b>megtelik</b><b> turistákkal</b>. A pontos menetrendet csak a helyiek ismerik, mi is a szálloda recepcióján érdeklődtünk efelől. Egy időben a hatóságok le is zárták a környéket, mert veszélyesnek ítélték meg a helyzetet, túl sok szelfiző turista állt a vonat előtt, de most újra megnyitották.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh-hGlPeEQ_MAew6_TGsFXkoDTOIYXL9AD87fJangFiT5L1b-EC24XGFHhE1lFwVSBHwS-F-jNqx9A_9uneOPAD2cM2leo7c_L4f70JoVtL8kP34nMuI-PHlKHuYQ-ENDvzSulL8YtwI96KPyLjCDlKbOJcD68nK1JMzxqnmlS3512y2GJJTfp8foJf6A-/s2992/20230917_170931.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh-hGlPeEQ_MAew6_TGsFXkoDTOIYXL9AD87fJangFiT5L1b-EC24XGFHhE1lFwVSBHwS-F-jNqx9A_9uneOPAD2cM2leo7c_L4f70JoVtL8kP34nMuI-PHlKHuYQ-ENDvzSulL8YtwI96KPyLjCDlKbOJcD68nK1JMzxqnmlS3512y2GJJTfp8foJf6A-/s320/20230917_170931.jpg"/></a></div>
Az utcában élőknek hatalmas biznisz a sok vonatérkezésre kíváncsi ember. István nagyon jól szórakozott a helyzeten, vicces volt, ahogyan az ott élők irányították a turistákat, mindenkit leültettek szorosan az óvodai méretű székekre, de csak sör vagy üdítő rendelése esetén lehetett magába az utcácskába is bejutni. Komikus látvány volt, ahogyan a szűk sikátorban sípot fújva sörökkel, székekkel felszerelkezve hangosan dirigáltak, kiabáltak a testes vietnámi asszonyságok. A vonat valóban <b>centikre haladt el</b> előttünk, elég nagy sebességgel. A sok ember szinte rátapadt a házak falára, hogy elférjen a szerelvény.<br>
Mivel Hanoi óvárosa tele van <b>masszázsszalonokkal</b>, mi is a hosszú sétákat követően-be-betértünk egy kényeztetésre. Az itteni szalonok nem voltak olyan „ipari jellegűek”, mint Bangkokban, itt nem voltak kiállítva a székek az utcára, elegánsabbak is voltak. Ami a kulináris élvezetek illeti, nekem nem jött be a<b> vietnámi</b><b> konyha</b>. Pedig nagyon szeretem a thai, indiai, indonéz ételeket. Nagyon sok ételt megkóstoltunk, köztük a mézédes vietnámi kávét is, mindegyik nagyon finom volt, de egy kicsit keverék. Egy kicsit kínai, egy kicsit kambodzsai, egy kicsit thai. Így nem jöttem á, milyen az igazi vietnámi íz-világ. Talán a <b>banh mi</b>, azaz a kívül ropogós, belül puha vietnámi bagett az, amit bármikor és bárhol meg tudnék enni.<br>
Hogy <b>Hoi Anba</b> egészen biztosan elmegyünk utunk során, már akkor tudtuk, mikor a városkáról a világhálón található összes képet megnéztük. Hogy aztán kiderüljön, még az elképzeltebbnél is szebb a valóságban. Hanoiból, a fővárosból<b> repültünk Da Nang</b> városába, amely Közép-Vietnámban, a Dél-Kínai tenger partján van, és nemzetközi hírű üdülőhely. A hatalmas településtől délre, a külső peremen terül el Hoi An, a fények városkája a maga 150.000 lakosával. Ott foglaltunk szállodát négy éjszakára. Az óvárosából kitiltották a szállodákat, moteleket, meg az autós közlekedést is, hogy megóvják a csodás gyarmati épületeket, csak a gyalogos és biciklis közlekedés a megengedett. Mi a <b>Thu Bon folyó</b> túlpartján levő kisebb szigeten, a Volar de Faifo szállodában aludtunk. Innen öt perc sétával elérhető volt minden látnivaló.<br> A repülőtéren az összes taxis egyhangúlag azt állította, hogy olyan, hogy transzferbusz nem létezik (pedig van), így végül kénytelenek voltunk kipróbálni taxiként a vietnami autómárkát, a VinFast nevű autót. A VinFast gyártása Vietnám leggazdagabb emberének a kezében van, és már a negyedik elektromos típusát dobja piacra, nagy eladási sikerrel. Sofőrünk rendkívül lassan vezetett a szép, rendezett sugárúton a tengerpart mellett, egyrészt a sebességkorlátozás miatt, másrészt azért, hogy minél több időt tölthessen el velünk, mivel <b>rendkívül kíváncsi volt</b>. Fordítógép segítségével folyamatosan kérdésekkel bombázott. Honnan jöttünk, mivel, hová megyünk, milyen Európa meg Magyarország, milyen az élet nálunk, mit eszünk és iszunk. De mi is sok mindent megtudtunk tőle, például azt, hogy a lakosság csupán 30 százalékának van saját autója, a legtöbb gépjármű céges. Ugyanakkor majdnem minden családnak van robogója, és mivel nekik nagyon drága Da Nang tengerpartján pihenni, így inkább motorral a hegyekbe mennek kirándulni, családdal, barátokkal. Arról is mesélt, hogy a vietnámi családokban korlátozva van a születhető gyermekek száma, a két gyermekeknél többet vállalókat megbüntetik. A hegyekben meg vidéken szegényebbek az emberek, még nehezebben tudták eltartani, taníttatni a sok gyermeket, ezért megy a boldogabb családért, kevesebb gyerekért szóló propaganda.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8DC-x3bMDPy5ovKzDRvfaO3irVV8NhxYc2qQXaDn82sLbANQ5LrLYpZ0DRuo1AOsru8JmuQQbcYO6_NPx3ERfi3-JNKLJbZkwuYRqM-PHPuisQO8QYIU8SsN1sTZtwzmu3MdmQp2V9uhScxrmPQshwGzK1LBiFhnNVu_jVtFq4pb_YswSKWi2GARv3qey/s2992/20230923_093448.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8DC-x3bMDPy5ovKzDRvfaO3irVV8NhxYc2qQXaDn82sLbANQ5LrLYpZ0DRuo1AOsru8JmuQQbcYO6_NPx3ERfi3-JNKLJbZkwuYRqM-PHPuisQO8QYIU8SsN1sTZtwzmu3MdmQp2V9uhScxrmPQshwGzK1LBiFhnNVu_jVtFq4pb_YswSKWi2GARv3qey/s320/20230923_093448.jpg"/></a></div>
<b>Hoi Ant a szépségéért</b> keresik fel a turisták. Szerintem ilyen szép és hangulatos város nincs is egész Vietnámban. Az érintetlen óváros egy-két óra sétával könnyedén bejárható, és a gyönyörű okkersárga régi hagyományos házak, kínai templomok, kávézók és teaházak annyira fotogének, hogy folyamatosan fényképezné őket az ember. Szépséges bőrárut, selyemruhát, képeket, kerámiát áruló takaros bolt található a patinás házak földszintjén. Rengeteg látnivaló van az óvárosban. Leghíresebb a <b>Japán híd</b>, ott jártunkkor éppen felújítás alatt állt, de a legtöbb híres hagyományos épületet és templomot, köztük a <b>Ba Mu templomot</b> felkerestük. De az igazi csoda és látványosság este veszi kezdetét, amikor a várost több ezer lampion világítja meg. A folyón színes lámpásokkal,<b> lampiononokkal kivilágított csónakok</b> úszkálnak.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGkE8cOSx2L0u1oLvtg2o7D-xPiRVVCg3mkGg3lfGLAX-Rh4wN_MrN4yW5v_7QYp3EqbR8WZZI4miZkYWNuFhinkOI1mRAMcbxM2ZbIZwd0TJ8tHf6fU8moOBY6aaBi6znkC3ErvL22Pu1xUkYjSwMIlA9cSZxrDPJLwcBBXYkUkjkWLrbhK5sdmJ0DFPk/s2992/20230920_174804.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGkE8cOSx2L0u1oLvtg2o7D-xPiRVVCg3mkGg3lfGLAX-Rh4wN_MrN4yW5v_7QYp3EqbR8WZZI4miZkYWNuFhinkOI1mRAMcbxM2ZbIZwd0TJ8tHf6fU8moOBY6aaBi6znkC3ErvL22Pu1xUkYjSwMIlA9cSZxrDPJLwcBBXYkUkjkWLrbhK5sdmJ0DFPk/s400/20230920_174804.jpg"/></a></div>
Mintha több millió szentjánosbogár lepné el a várost. Hogy a folyóról láthassuk a fényeket, mi is beszálltunk egybe egy sétaút erejéig. Az utcák tele vannak sétáló emberekkel, a mi kis szigetünk fő utcája, amelyet három híd is összekötött az óvárossal, ajándékárusokkal, kifőzdékkel, palacsintázókkal. Ilyen sokszínű ételkínálatot nem sok helyen láttam, a <b>hatalmasra nőtt békacomboko</b>n kívül kék színű csirkéket, rákokat, tintahalakat, polipokat kínáltak az árusok. És a csodálatos gyümölcsök, amiknek még a nevét sem tudtuk.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0o7wi1Nn7XeLt5PLBhDNCcvYCWzvf4Nf0iiy7SMreJcvBrxPKyFEJiOAWpCw81Vv4u3Xf-YODOAk4zxfVv_JhsAo1PScSP1Rnj3DFqK0rpfVX0dSoeIX9R8JJ00khhS_aNn3Fw-9YMugUc5Zu87zC9P1yFa5daKdvbEyVNALxn-5J2wp77r4rTeIS1RQf/s2992/20230923_124423.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0o7wi1Nn7XeLt5PLBhDNCcvYCWzvf4Nf0iiy7SMreJcvBrxPKyFEJiOAWpCw81Vv4u3Xf-YODOAk4zxfVv_JhsAo1PScSP1Rnj3DFqK0rpfVX0dSoeIX9R8JJ00khhS_aNn3Fw-9YMugUc5Zu87zC9P1yFa5daKdvbEyVNALxn-5J2wp77r4rTeIS1RQf/s320/20230923_124423.jpg"/></a></div>
Hoi Ant, de Vietnamot sem hagyhattuk el anélkül, hogy- persze a sok fáradságos utazás kipihenése miatt is- ne töltsünk el egy jó fél napot a kínai- <b>tenger partján</b>. A városka legnagyobb és legnépszerűbb strandjára, az An Bang Beachre mentünk, ahol napernyős napozóágyakat lehetett bérelni, és végre be tudtunk menni a hatalmas hullámok miatt csak néhány tíz méter mélységben a sós tengerbe. Barnultunk is egy kicsit, a keresztrejtvényünk is kezdett telni megfejtett oldalakkal, én kagylókat szedtem, és megbámulhattuk a labilisnak tűnő, kerek- kosárcsónakokkal halászni igyekvő helyieket. Többet kellett volna lazulnunk, állapítottuk meg az utolsó nap. Talán legközelebb!<br>
Egy körvonalazandó útikönyv lapjaira...<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-57120849970144809102023-10-11T08:51:00.009-07:002023-11-06T01:51:00.910-08:00A VIDÉKI VIETNÁM ÉS EGY KIS DÉL- THAIFÖLD<b>A VIDÉKI VIETNÁM ÉS EGY KIS DÉL- THAIFÖLD</b> <br>
Szöveg: Gróf István, fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő és Gróf István<br><br>
Harmadik távol-keleti utazásunk szervezését egy kicsit másképpen alakítottuk, mint eddig. A közeli európai országokba saját kocsival, a távolabbiakba, és a „rendezettebb” közlekedési viszonyokkal rendelkező országokba bérelt gépkocsival, míg a kaotikus közlekedést, rizikós autózást ajánló államokban vagy társas úttal, vagy gépkocsivezetővel együtt "bélelt" járművekkel jártuk be a bázishelyekről a felfedezendő vidéket. Ezúttal Vietnam, és részben Thaiföld felfedezése egy drágább, de már bejáratott módszerrel, a <b>kisbuszos kirándulócsoportos</b> kispriccelésekkel történt. Összesen 7 utat, köztük kettő kétnaposat kötöttünk le egy bejáratott utazásszervező világcég égisze alatt.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGyqa3BwW60qtIMFLufW_IzU9OMENldi5u1UXPfMg-GFZud09uVWNjxMwrX71zo-CtVpb4Szg_jVSH3M7rQSh9BqWYJoFOfzki2FltEf80NBJ8szQwOMi6d0GXasoKMpV9F6Fu728TW34tFf39G3ZYSy7aX7f97l3WtELTxuVi9TxdsM-icgdZtwzE1hfT/s2992/20230917_100717.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGyqa3BwW60qtIMFLufW_IzU9OMENldi5u1UXPfMg-GFZud09uVWNjxMwrX71zo-CtVpb4Szg_jVSH3M7rQSh9BqWYJoFOfzki2FltEf80NBJ8szQwOMi6d0GXasoKMpV9F6Fu728TW34tFf39G3ZYSy7aX7f97l3WtELTxuVi9TxdsM-icgdZtwzE1hfT/s320/20230917_100717.jpg"/></a></div>
<b>Thaiföldön</b> már jártunk öt évvel ezelőtt, és úgy véltük, nagyon turistabarát ország. Ezért is választottuk Vietnam felfedezése előtt és után<b> Bangkokot </b>főhadiszállásunkként. A múltkor elmaradt<b> Ayutthaya</b> egykori főváros most bepótlásra került: a Bangkokból induló 12 személyes minivan fedélzetén, ahogy később is, négy, de többször öt földrész (volt nigériai társunk is) utazói verődtek össze. Thaiföld spirituális ország, az utazásszervezők mindig nagyon odafigyelnek arra, hogy történelmi és vallási helyek tegyék ki az úti-célok többségét. A <b>Bang-Pa In vízi palota</b>- együttese, a XVII. században építetett, szépen rendben tartott királyi nyári rezidencia volt első megállónk, majd a kirándulás populáris látnivalója, az <b>Ayothaya úszópiac</b> következett, melynek szigetét olyan hosszúfarkú csónakkal jártuk körül, amilyennel még nem találkoztunk: a környezetkímélés miatt víznyomással működtek a járművek, hátul hatalmas vízcsóvát kilövellve vastag csöveiken.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN32Vq5bGaDFBBPC-g67ACVTVZGDgX_YDxcwIJ8ZtW_DF6-Q-QQOF64UWKtre3TpGxA6N0v9MdjdtCCF7jNSoREGCYgwEFlD0v8gdluX7sDUjEHKnX8RGtUdSrShRGEc5XQ51omtA3rmcO6tN-uZFn01CHkpa5NF4fYPXlFRvx4wYIHBJBbqIboShuByl-/s2592/DSCF0103.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN32Vq5bGaDFBBPC-g67ACVTVZGDgX_YDxcwIJ8ZtW_DF6-Q-QQOF64UWKtre3TpGxA6N0v9MdjdtCCF7jNSoREGCYgwEFlD0v8gdluX7sDUjEHKnX8RGtUdSrShRGEc5XQ51omtA3rmcO6tN-uZFn01CHkpa5NF4fYPXlFRvx4wYIHBJBbqIboShuByl-/s320/DSCF0103.JPG"/></a></div>
A Bangkok előtti, 1351 és 1767 közötti, egykor egymillió lakosú ex- főváros hatalmas épületegyüttese közül a legszebbet, a<b> Wat</b> <b>Mahathat-</b>ot, és a legnagyobbat, a<b> Wat Phra Sri Sanphet</b>-et tekintettük meg belülről is, végigsétálva a sajnos részben már leomlott, összedőlt egykori hatalmas chedik és prasatok között.<br>
A másik thaiföldi, a fővárosból induló egynaposunk nem északra, hanem nyugat felé vitt: itt két „felkapott” turistalátványosság, a<b> Maeklong-i vasútvonalon</b> történő vonatozás, majd a Damnoen Saduak-i úszópiacon való aktív részvételünk volt a program. Az előbbin, a Hanoi Street train-től eltérően, ahol a pálya mentén szemlélők voltunk, mi ültünk fel a vonatra, amely felerészben vidéki tájakon, (itt rengeteg só-lepárlót láttunk, melyek a tengerből nyerték ki az ásványt) felerészben sűrűn lakott településeken haladt végig, ahol mi voltunk a célpontjai a sínek mellett 20 -3 0 cm-re álló, portékáikat eladni szándékozó piaci kofáknak. Ban Kalong nevű kisvárosban még szét is nézhettünk, főleg a változatos és szép napellenzők piacán, mielőtt a<b> Damnoen </b>felé vettük az irányt.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9LpswxYjN5gZI_6mnJT-eWpwcafUGX6S5y3Lc4mie_7S5aNc_2tuDfjqa-hCDfEQt_L-V4PVWLzNeakeGK8uxqrDJVGX0KF8NwMfJ0x7o7Z_BhazFqgRzaVJBgAMx8i5k4sYWX2kSHz6elMLXmYm69CrLio2FAAXFyj8FDfWH6zirD7AtQVWFrhP8ZAnk/s2992/20230925_122417.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9LpswxYjN5gZI_6mnJT-eWpwcafUGX6S5y3Lc4mie_7S5aNc_2tuDfjqa-hCDfEQt_L-V4PVWLzNeakeGK8uxqrDJVGX0KF8NwMfJ0x7o7Z_BhazFqgRzaVJBgAMx8i5k4sYWX2kSHz6elMLXmYm69CrLio2FAAXFyj8FDfWH6zirD7AtQVWFrhP8ZAnk/s320/20230925_122417.jpg"/></a></div>
Itt – mint oly sokszor Indokinában - evezővel hajtott csónakba ültettek bennünket, és ugyanitt „találkozhattunk” a szintén hasonló hajócskákkal közlekedő árusok hadával. Javarészt élelmiszert, néhányuk szuveníreket, ruhákat árult. Kissé színpadias volt a show- az árusok nem a helyiekkel üzleteltek, és nem a reggel órákban, mint ahogy ez eredetileg működött, hanem – kilógott a lóláb- egyértelműen a mi kedvünkért piacoztak a hosszú vaskampóikkal a csónakjaink mellé odalavírozó asszonyságok<br>.
<b>Végre Vietnam</b>- latin betűs írásmód, baloldali közlekedés, nem annyira nyomulós árusok, vendéglátósok- sóhajtottunk fel, de észre kellett venni azt is, hogy nagyobb a szegénység, több a munkanélküli, és a <b>szocialista államrendszer</b> általam sajnos ismert ideológiája átsüt, tetten érhető minden percben, órában. Például abban is, hogy kevesebb az egyházi jellegű műemlék, emlékhely, amit –szerencséjükre - jól kompenzálhatnak a természeti csodák sokaságával.<br> Rögtön az első egy kétnapos hajós kirándulás a világ egyik legszebbnek tartott tájára, a <b>Ha Long öbölbe</b> vitt. Hanoiból Ha Long City kikötőjébe, annak <b>Sunworld</b> nevű turistaelosztójába érkeztünk dél körül, ahol egy <b>igazgyöngy tenyésztő </b>vállalat mutatta be az élő kagylókba helyezett kicsi gyöngyök „növesztésének” technológiáját, persze tucatnyi ékszerbolt szomszédságában. Szerencsénkre nem a túltolt Ha Long-ba, hanem attól északabbra, a kevésbé felkapott <b>Bai</b><b> Tu Long</b> öbölbe navigálta a hajót kapitányunk.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQwPA8Mq_3Ax4bEzX4nccS2EY7MkUgm1kOs6wNIEkuZ83neoNGpozt6GAsAb8_u0YTEvXsLOx1ZP_-Q-calmm8v5Ylh0t_cCF3fx83-JSLFhDl2dNiH_YxbxT5p_C5kY6BkrNRd9cLuHzPs4hgXrWxfprX6ycRLmMyHTDyGLZztnEOGXtY9eQ2vlpEYFiz/s2992/20230914_135950.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQwPA8Mq_3Ax4bEzX4nccS2EY7MkUgm1kOs6wNIEkuZ83neoNGpozt6GAsAb8_u0YTEvXsLOx1ZP_-Q-calmm8v5Ylh0t_cCF3fx83-JSLFhDl2dNiH_YxbxT5p_C5kY6BkrNRd9cLuHzPs4hgXrWxfprX6ycRLmMyHTDyGLZztnEOGXtY9eQ2vlpEYFiz/s400/20230914_135950.jpg"/></a></div>
A tengerben sok-száz kiálló, változatos alakú<b> mészkőszirt</b> csodálatos látványt nyújtott, köztük hajózni maga a álomvilágban forgolódás volt. Egy luxushajó volt szállásunk, melynek faragott kabinjaiban tökéletes komfort várt, az étkezéseket pedig egy háromtagú szakács-team varázsolta elénk reggel- délben- este. Délután persze alkalmunk volt<b> kajakozni</b> egy elhagyott karsztszigetre, <b> Cap La </b>partjaira megérkezve. A homokos strandon, pálmafák árnyékában megpihenni paradicsomi állapot volt, mint ahogy egy nagyot úszni a sós, könnyen úszható tengerben. Számunkra felfoghatatlan volt a 30 fokos víz, de mégis kellemes volt. A legemlékezetesebb, és nem szégyenüljük, <b>legromantikusabb- a késő este </b> volt a felső fedélzeten ringatózva, nyugágyból élvezve az életünkbe ritkán adandó alkalmat. Másnap kora reggel a kalandozók egyike sem „kért” a Tai Chi reggeli tornából. (A kirándulók zöme ausztrál volt vagy kínai Vietnamban, ez utóbbiak sem éltek vele). A korai reggeli után pedig a <b>Hon Co </b>sziget fehér homokos partján kötöttünk ki, ahol megmártózni kötelező volt, majd a <b>Thien Canh Son</b> hatalmas <b>barlangját</b> jártuk be, állandóan behúzott nyakkal, mert igencsak szűk járatok között császkáltunk. A reggeli tornával ellentétben a konyhabemutató, majd az ezt követő főzőiskola már népszerű volt az útitársak között, az Enikő készítette vietnami tekercseket mind felfaltuk. <br>
Másnap került sor a <b>Ninh Binh régióban</b>, a „szárazföldi Ha Long-ba” történő egynapos kirándulásra, ahol ismét kitűnő, 2X 2 sávos autóúton száguldhattunk. Fő attrakciója a<b> Mua barlangok</b> hegye volt: a<b> Fekvő Sárkány hegyén</b> sajnos szitált az eső, a felhők miatt talán kárba is veszett az erőlködésünk.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaq8FgRDL63GqEeBGGRvbHZJtOSd3I1d8Gy-TtHTNtAdq_7g-ko6qZlLdwkH3JL7FNhAFGbYMPH4UCqDaA7142bJwDqLAdBVUaegLv2bSCu-c44ruN7l1QCzMPsoE-ufsfPHULd9ORGWFthA7Lcfx3i8l5iNZJQkLD_yF8N786p4hrpnuI7f49Yza42wJo/s2992/20230916_104500.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaq8FgRDL63GqEeBGGRvbHZJtOSd3I1d8Gy-TtHTNtAdq_7g-ko6qZlLdwkH3JL7FNhAFGbYMPH4UCqDaA7142bJwDqLAdBVUaegLv2bSCu-c44ruN7l1QCzMPsoE-ufsfPHULd9ORGWFthA7Lcfx3i8l5iNZJQkLD_yF8N786p4hrpnuI7f49Yza42wJo/s320/20230916_104500.jpg"/></a></div>
500, nem itthoni magasságú lépcsőfok megmászása volt a feltétel, hogy esőkabátosan felérjünk a csúcsra. Nem hittem volna, hogy sikerülni fog nekem, de felmentem, több kényszermegállót tartva. A környező tájat, a hegyekkel, a kanyargó folyóval, kis falujával azért megörökítettük, igaz, nem napsütésben. A nap másik csúcspontja<b> Tam</b><b> Coc hegyi</b> tájakon, a Ngo Dong folyón egy jó kétórás sampan csónakázás volt.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMW3S3AFu4USmS-1853ZPp-rE6rlxcONfKyH9WogdsN1Ek0WaGimXAAoVvhpye-1WDLzrLUOl5IganUp6IvScJfa7zYYJcZSsBjM1kASsDY3aAk-uJBjI_mQZKEiz7YC4Tlq4EQ6bFUzUlij1rycyKY3rQs242ZflVUseL9tmmD_5yGujR4bAatUo_gua6/s2448/20230916_140146.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2448" data-original-width="2448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMW3S3AFu4USmS-1853ZPp-rE6rlxcONfKyH9WogdsN1Ek0WaGimXAAoVvhpye-1WDLzrLUOl5IganUp6IvScJfa7zYYJcZSsBjM1kASsDY3aAk-uJBjI_mQZKEiz7YC4Tlq4EQ6bFUzUlij1rycyKY3rQs242ZflVUseL9tmmD_5yGujR4bAatUo_gua6/s320/20230916_140146.jpg"/></a></div>
Kettesével ültünk be a hosszúfarkúakba, ahol az evezős- ilyet még soha nem láttunk- háromnegyed távon <b>lábbal evezett</b>. Útközben áthaladtunk három csodálatos karszt- barlangon a csónakkal sejtelmes fényviszonyok között, ismét behúzva a fejünket, annyira alacsony volt néha nekünk.<br> Harmadik, szintén kétnapos, Hanoiból induló kirándulásunktól vártuk a legtöbbet, és féltünk is tőle egyúttal. A kínai határ mellett fekvő <b>Sapa</b><b> hegyi városkába</b> utaztunk, amely mellett található egész Indokina legmagasabb hegye, a <b>Farsipan- csúcs</b>, a maga 3147 m-ével. Ilyen busszal még életünkben nem utaztunk. Nem ülések voltak benne, hanem három sorban, két szinten keskeny fekvő- székek, melyekre felülni nem, <b>csak feküdni lehetett</b>. Elég furcsa volt. A hátizsákod a lábad elé rakva, meg is szűnt a mozgás lehetősége. Ráadásul a vietnamiak kínos tisztaságszeretete, pedantériája (reggel- délben este söprik az utcákat, slagolják a járdákat, elégetik az éghető szemetet), ezért a cipőinket le kellett húzni a buszra szálláskor, és egy nejlon-zacskóban tárolni, szintén a szűk ágyon. A 6 órás utazás alatt persze kétszer mg kellett állni mosdó- szünetre (ők happy hours-nak nevezték!?), ilyekor zokniban a leszállásnál az ajtó mellett, kis műanyagszékre elhelyezett gumipapucsokból kellett nagy hírtelen felkapni egy nyílván nem összeillő párt. Ebédre azért Sapába értünk. Ki-ki más és más helyen lett elszállásolva, mi, szerencsénkre, nem magánháznál, hanem egy háromcsillagos hotelben kaptunk helyet. Szűk háromórás kirándulás következett, amelyen egy helyi népcsoport népviseletbe öltözött fiatalasszonya kalauzolt bennünket és egy Indiában élő fekete srácot körbe. <b>A Cat Cat </b>nevű <b>fekete h’mong faluban</b> a helyiek, akik még az egyhatvanas vietnamiaknál is alacsonyabbak voltak, árulták szuveníreket, élelmiszereiket, majd a faluból kikeveredve, (szintén rendes magas lépcsők százain kellett átbaktatnunk), gyönyörű táj látvány ejtett rabjává.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYowMY31eIIILnCYtGGDr-YIkpaztmFQhRBl2iuHSPi_PtpNrN1dCIAfFvHUtHS4fbsPOSu26TfqOAEjCjDoOPYgthzYI9BcT29Z67fp308Ej5RY6XBjtwsk0ys_QtFhKVrBHLH-zHuKOomNAQxEYFYvUlcVGEaXzcS7AxKvNHURmNXvgjRJ3lyLHiMvIA/s2992/20230918_155535.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYowMY31eIIILnCYtGGDr-YIkpaztmFQhRBl2iuHSPi_PtpNrN1dCIAfFvHUtHS4fbsPOSu26TfqOAEjCjDoOPYgthzYI9BcT29Z67fp308Ej5RY6XBjtwsk0ys_QtFhKVrBHLH-zHuKOomNAQxEYFYvUlcVGEaXzcS7AxKvNHURmNXvgjRJ3lyLHiMvIA/s320/20230918_155535.jpg"/></a></div>
Magas hegyek, zubogó patakok, hánccsal erősített bambuszhidak, vízesések sora, miközben láttuk azt is, hogyan folyik a <b>rizs aratása</b>. Itt, 2000 m magasan évi egyszer aratnak, nem úgy, mint az ország középső részén, ahol kétszer, míg a Mekong delta körül, délen akár háromszor is. Az állandóan vízben tapicskolás hozzásegítette cipőm talpát ahhoz, hogy szépen leváljon, így a vékony bőrbetéten közlekedtem végig a túrán. A túra végén megtekinthettünk egy<b> népzenei- néptánc bemutatót </b>is, több, a turistákat is bevonó tréfás elemmel, így a ritmikusan összezáró-kinyíló bambusz-rudak közötti ugrabugrálást. Vacsora után Enikővel rögtön a nyakunkba vettük a várost, amely nem is volt olyan kicsi. Hatalmas főtere van, a település közepén szépen kivilágított tó, a partján tucatnyi étterem, kávézó, bár. Másnap várt a legizgalmasabb élmény: vajon sikerül- e abba az évi 80-100 napba belekerülnünk, amikor nincs felhő, nem esik az eső a Farsipan- csúcson. Nem sikerült! A sofőr felvitt a parkolóig, onnan már esőkabátban közelítettük meg a lanovka- állomást. Egy <b>húsz- személyes kabinban billegtünk</b> ég és föld között, tériszonyomat rendesen próbára téve. Majd 1000 m. szintkülönbséget hidalt át a húszpercnyi útja során, ahonnan lehetett választani, hogy felmászunk 500 erős lépcsőfokot a csúcsig, vagy a nemrég forgalomba állított <b>siklóval</b> tesszük meg. Hát persze, az utóbbit választottuk. Igaz, 540.000 dongunk bánta, ami nem kevés pénz.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirO_enqwohovskqTirQ7rLddXSwXfcjjXEai60nsa2LvNAC1wDaJcPHCJYAHCb8dZ6aO4Lw0yabZch9FtbcpIdy5d54vUYVLeZwsoFxQ9LpmrTgpGsm_dQZDom4pYM79Lsk8jqgcXjTu-ybr_32lq8HSDzcNrl53l2nKthe5t48aW1h4LbwILwSZ4eAq6l/s2992/20230919_094154.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirO_enqwohovskqTirQ7rLddXSwXfcjjXEai60nsa2LvNAC1wDaJcPHCJYAHCb8dZ6aO4Lw0yabZch9FtbcpIdy5d54vUYVLeZwsoFxQ9LpmrTgpGsm_dQZDom4pYM79Lsk8jqgcXjTu-ybr_32lq8HSDzcNrl53l2nKthe5t48aW1h4LbwILwSZ4eAq6l/s320/20230919_094154.jpg"/></a></div>
Sok mindent nem tudtunk csinálni, a szűk helyen százasával fotózkodtunk, csúccsal, nemzeti zászlóval, egyedül és párban, mindent láttunk, csak a kilátást nem, majd visszatértünk Sapába. Onnan egy „még luxusabb” alvóbusszal utaztunk vissza Hanoiba, amelyen széles kényelmes ágyak voltak, de csak két sorban, mint a vonat hálófülkéjében.<br>
A következő két kirándulást már újabb állomásunkról, a közép- vietnami Hoi Anból szerveztük meg. Az első a <b>Márványhegyre</b>, a Ngu Hanh Son-ra vitt, amely Da Nang városa mellett található. Itt, részben mészkőből, de inkább a hírét és jellegzetességét adó márványkőből kialakult, a világ öt alkotóelemének öt hegye a fő látnivaló, melyen pagodák (a legszebb a Linh Ung nevű), díszes szentélyeivel, <b>Buddha- szobraival</b> lettek építve, és hatalmas barlangok , százméteres alagutakkal összekötve azokat. Elkezdett ezerrel sütni a nap, pedig a délutáni program szintén szabadtéri volt: a<b> champa királyság</b> - mely hindu eredetű, ők a középkorban uralkodtak itt, Közép- Vietnamban-, palotáit jártuk végig.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfKf770homEmLEehh28CYPIHap8ADTIsm1Njq6fe5q2huXJhKowwotMRQI3iJWYp8OVFgPHkrrE1_PJMoRyXDDxuLKdB1TsUdN7nPMV8SpAQWnFjOS6pMn8Nojii7ZpodU18FrC5A9851QFFxDPRpaoNUD7rLCycB3_Qs869ta_k_gnChVPqk4hq6U_j4x/s2992/20230921_155556.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfKf770homEmLEehh28CYPIHap8ADTIsm1Njq6fe5q2huXJhKowwotMRQI3iJWYp8OVFgPHkrrE1_PJMoRyXDDxuLKdB1TsUdN7nPMV8SpAQWnFjOS6pMn8Nojii7ZpodU18FrC5A9851QFFxDPRpaoNUD7rLCycB3_Qs869ta_k_gnChVPqk4hq6U_j4x/s400/20230921_155556.jpg"/></a></div>
A buja őserdőben barangolva mind a kambodzsai Angkor Wat, mind a rajasthán-i templomromok emlékei is előjöttek. Valódi távol- keleti hangulatot árasztottak a VII.- XIII. szd között vörös-téglából épített, részben még ma is teljes pompájukban álló palotaépületek, élőlényektől hemzsegő buja tavakkal színesítve. Szerencsére egy elektromos kisbusz segített a nagy távokat lerövidíteni, így a program utolsó pontján, a központi kulturális épületben egy izgalmas, három-részes hindu folk- bemutatót is megnézhettünk. A 100 %-os páratartalomban jól esett, hogy a romvárostól,<b> My Son-ból</b> hajóval utaztunk vissza a Hoi An-i szálláshelyünkre este. Nem csoda, hogy ki sem akarunk jönni az ottani kis medencéből ezek után.<br> Másik, a kisvárosból indított utunk<b> Hue-ba</b>, a <b>császárvárosba </b>vezetett. Királyok voltunk: a guide hölgy és a sofőr csak a mi rendelkezésünkre állt. A tengerre néző <b>Hai Van hágónál</b> megálltunk pár percre fényképezkedni, majd a császárváros, a Hue Citadella előtt parkoltunk le.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjwJkv10eZMm65p0a0NxgNoNbG7W0SM6zgZvk2PQMRW3W5MjOmNb_xSyBWGypblGFUl75TrWJjJEYTFzMjNrma0PNQw1J4B-l3Ob0qJr3w6NIWonpEmPInIgcbsVmZIbFOUuMP9a0ctR83jiTOhhRN7Ofvre-MCAfVXFgDPmkvahNTwP_MyEm11hFJf9Ql/s2992/20230922_121220.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="2992" data-original-width="2992" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjwJkv10eZMm65p0a0NxgNoNbG7W0SM6zgZvk2PQMRW3W5MjOmNb_xSyBWGypblGFUl75TrWJjJEYTFzMjNrma0PNQw1J4B-l3Ob0qJr3w6NIWonpEmPInIgcbsVmZIbFOUuMP9a0ctR83jiTOhhRN7Ofvre-MCAfVXFgDPmkvahNTwP_MyEm11hFJf9Ql/s320/20230922_121220.jpg"/></a></div>
140 éven keresztül 13 király palotája volt a hatalmas kiterjedésű, sokszor sivár tiltott (mint a pekingi) palota-együttes, melyben voltak lepukkant, vagy éppen renoválás alatt álló épületek, de szépen megőrzött kastélyok is. Az egyik legszebb a <b>színházterem </b>volt, pazar berendezésével, és a császárnők pavilonja gyönyörű kertjével. Nem vagyunk túlságosan finnyásak, de a szervezők egy helyiek által látogatott, forgalmas étterembe vittek bennünket, ahol azért néha felfordult a gyomrunk a szagoktól és látványtól. Szerencsére az elfogyasztott ebédnek nem lett „utóhatása”, pedig számoltunk vele. Az 1600-as években épült <b>buddhista pagoda, a Thien Mu </b>következett aranyozott szentélyével, és különleges díszfáival, amelyek éppen akkor virágoztak. A nagyváros utolsó látnivalója az utolsó előtti, modern gondolkodásáról, és haladó nézeteiről ismert<b> Khai Dinh császár</b> díszes palotája volt, jó kis lépcsőmászásokkal tarkítva. A csupa aranyozott fafaragás a sírbolton nem mindennapi látvány volt. A Parfüm-folyó partjára is lementünk, mert Vietnam nem Vietnam tengerek, folyók, hajók és csónakok nélkül.<br> A bázis városok, Bangkok, Ha Noi és Hoi An felfedése Enikő tollából a beszámolóm mellett olvasható: a 18 napot igazságosan kettéosztva sikerült a vidéki látnivalók zömét Észak- és Közép- Vietnamban felkeresnünk. És ez nem volt semmi! Szerencsénk is volt az időjárással, meg néha nem. Ahogy ez lenni szokott….<br>
Egy körvonalazandó útikönyv oldalaira.. Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-5299600580432429492023-08-09T12:34:00.004-07:002023-08-09T12:53:31.053-07:00AZ IDŐ HŰVÖS, A HANGULAT FORRÓ VOLT A 16. RÉVFÜLÖP BLUES FESTEN<b>Az idő hűvös, a hangulat forró volt a 16. Révfülöp Blues Festen</b><br>
Szöveg és fotók: Gróf István<br><br>
<b>Nem volt konzervált hőség, mint ahogy megszoktuk ezt augusztus első hetében a révfülöpi blues feszteken. Megborult az időjárás. Igen, ahogy David Attenborough mondta, „a katasztrófa akkor következik be, amikor a Föld fejünkre olvassa mohóságunkat”. Erre duplázott rá Földes László is a fesztivál második napján, hogy „Mit tettetek ezzel a Földdel!” Szerencsére Benkő Zsolt, a fesztivál szóvivője, konferansza figyelmeztetése nem lett éles, miszerint ha villámlik, dörög és szakad, akkor sorry, lekapcsolják az áramot, és lefújják a rendezvényt.</b><br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN_4FJpRH4DWspUUnjJQLFY70RjsxA5hxSOYkqiFVoRd1VxiPB4QpmFTnHB5o8jyXP60l5K_XhdS2RrSYQzvpSBY4sYqNMOwLGImWuIEpn_d3Xa4yg8FLmjMI9R-vO1POosBvjOHa_C82qCkesKpQxumCeJj2DROe9fQWgvUqJU2RQT9Fb_JzWaJtkwRVb/s2592/DSCF6705.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN_4FJpRH4DWspUUnjJQLFY70RjsxA5hxSOYkqiFVoRd1VxiPB4QpmFTnHB5o8jyXP60l5K_XhdS2RrSYQzvpSBY4sYqNMOwLGImWuIEpn_d3Xa4yg8FLmjMI9R-vO1POosBvjOHa_C82qCkesKpQxumCeJj2DROe9fQWgvUqJU2RQT9Fb_JzWaJtkwRVb/s320/DSCF6705.JPG"/></a></div>
Csütörtökön <b>Little G. Weevil</b> kezdett <b>Kurucz Attila </b><b>zenész-fotóművész</b> kiállítása előtt a<b> Tóparti Galéria</b> előtti téren. Féltucat tradicionális blues dalt nyomott le akusztikus gitárján, dobján előadva Sonny Boy Williamsontól természetesen a sajátjain keresztül John Lee Hookereig, majd a Mississippi delta bluesra áthangolt gitárjával, még messzebbre, a Közép- Nyugat-afrikai gyökerekre támaszkodva<b> Memphis-bluesokat</b> játszott el. Gabesz szenvedélyes hangja, pattogtatott, metsző gitárszólói jártak a fejünkben, mikor a blues zenész-fotós képeit - mind zenészportré - megtekintettük odabenn, a Galériában.<br>
A <b>Kovács Péter „Pepi"</b> által 16. alkalommal szervezett fesztivál szokás szerint a hazai blues- szféra elitjeinek sokaságát állította színpadra. Az idei év sajátossága, hogy <b>Benkő Zsolt gitároson</b> kívül, a spontán improvizációkra alapozva a három fesztiválnap állandó szereplője volt<b> Premecz Mátyás</b> is híres Hammond B3 orgonájával. Az idei fesztiválon az eddigieknél még több neves zenész is fellépett, így az akarat és a lelkesedés mellé, hála a 2023 Veszprém - Balaton Európa Kulturális Fővárosa pályázati lehetőségének, egy kis „talált pénz" is társult.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNluX3Y539rHAhXHGW6_msq5cs3XgfjsdPgUhXqhnVaKrdWEFvKB1VvdV_qa0cl9Lda0w0A-8CUOdNsdJ9Tv6kyGMM3aJfysV4BDP_YB9Cb8y0AN4WVMki3FbH7lietYmdW7rcoxRK8nS_Vx9c0U8UXnz28xQC_bNOL7gEuIgTSEyNLus2G1j8TI3B1Z8k/s2592/DSCF6714.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNluX3Y539rHAhXHGW6_msq5cs3XgfjsdPgUhXqhnVaKrdWEFvKB1VvdV_qa0cl9Lda0w0A-8CUOdNsdJ9Tv6kyGMM3aJfysV4BDP_YB9Cb8y0AN4WVMki3FbH7lietYmdW7rcoxRK8nS_Vx9c0U8UXnz28xQC_bNOL7gEuIgTSEyNLus2G1j8TI3B1Z8k/s320/DSCF6714.JPG"/></a></div>
A csütörtöki napon a <b>Harakyru Band</b> kezdett, miután az említett két vendég, Premecz és Benkő egy instrumentális soul-lal fölvezette őket. Ezután a nemrég elhunyt zenész legendára, <b>Török Ádámra</b> emlékeztek Németh Károly zongoristával kiegészülve annak beat-rock generáció himnuszát, a <i>Vissza városba </i>c. opusát felidézve. A Harakyru Band Radovics Kyru László- ének, <b>Tomor Barnabás</b>- basszus, Móré Attila-dob és Benkő Zsolt gitár összeállításban játszott progresszív Robben Ford, talpalávaló Credence Clearwater Revival, kőkemény Bad Company dalokat, sajátos átdolgozásban, utóbbitól már Zsolt fia, <b>Benkő Máté </b>részvételével, kitűnő gitárjátékával is. Mind a két Buddy Guy- nóta, a <i>Midnight Train</i> és funkys <i>Heavy Love</i> Barna basszus -, B. B. King Help the Poor átdolgozása Attila dobszólója miatt volt emlékezetes. A negyedórás progresszív őrületben Németh Karcsi egy Fender- pianón lezavart rögtönzése volt a csúcs. A két ráadás számra már bejött Little G. és Premecz Matyi is, így kilencen jamelték az<i> Everyday I Have the Blues</i> c. örökzöldet a még a színpadon szereplő zenészek számára is meglepetéssel, a következő csapat frontemberével, Takáts Tamással együtt, aki egy strófát elénekelt. A felforrósodott hangulatú koncertet egy Isley Brothers funky- soul őrület zárta, fantasztikus groove-jával.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkFuEjoJJ3erDy-0VLpKNeQTF4ww045ptO_nWjNXQB9tvxfIEJDwCpF8O1pDgq_NSADQ8BmK9g209jc2L5dnyGNZ4E_U8AR6zkSlMvtKlbfWv7xDXju_M67Qj3Q_mV3pePCPh3i5v399zd7n2jRXE98_NsZ8LBv4aW09UEgRp8C-xBSeMtLGTCSCWqZkIF/s2592/DSCF6724.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkFuEjoJJ3erDy-0VLpKNeQTF4ww045ptO_nWjNXQB9tvxfIEJDwCpF8O1pDgq_NSADQ8BmK9g209jc2L5dnyGNZ4E_U8AR6zkSlMvtKlbfWv7xDXju_M67Qj3Q_mV3pePCPh3i5v399zd7n2jRXE98_NsZ8LBv4aW09UEgRp8C-xBSeMtLGTCSCWqZkIF/s320/DSCF6724.JPG"/></a></div>
A <b>Takáts Tamás Blues Band</b> tánczenét fog játszani - konferálta fel az énekes a zenekart, és valóban, a bonyolult progresszív zene leegyszerűsödött.<b> Tóth</b><b> Károly</b>- dob, <b>Patyi Sándor</b>- basszus, <b>Gál Gábor</b> (33 éve a zenekar tagja!) gitár és Takáts Tamás- ének, harmonika, gitár felállásban jöttek a saját dalok, így a <i>Yeti, a Privatizációs Blues</i>, és a többiek. A humorral bélelt konferanszok, Tamás torkából, szokás szerint feldobták a hangulatot. A lengőbasszusos <i>Változtass egy kicsit!</i> Premecz és Benkő, míg Takács Tamás önéletrajzi ihletésű, 1957. évben játszódó <i>Életem</i> c. balladája az énekes és a basszgitáros játékával lett élvezetes. 1991, Budapest, Népstadion: a <b>Rolling Stones</b> koncerten az előzenekar a TTDBB volt. „Csak mi játszottunk ott, meg a Rolling Stones"- szólt az eseményre emlékező következő nóta. A <i>Country</i>, majd az<i> UFO 2 </i>után, melyben megszólalt Tamás szájharmonikája is, a<i> Száll, repül a</i><i> szélben </i>c. blues balladában Gál Gabi szólózott egy emlékezeteset. A nagy TTDBB slágerek, a <i>Világvége blues</i>, a <i>Zakatol a vonat</i> és a <i>Pocsolyába léptem</i>- utóbbiban megénekeltetve a publikumot, nemre tekintettel is- következtek, majd a ráadás dal, a <i>Velem töltsd el az éjszakát</i> után jó kis meglepetést okozva, egy rock- himnuszt, a <i>Born to Be Wild</i>-ot dübörögték el az órájukat nem néző zenészek.<br>
A péntektől féltünk a legjobban:zivatart, villámlást, <b>szakadó esőt prognosztizált</b> a meteorológia, de hullámokban ugyan jött egy- egy esőperiódus, az épület szélén zárt fedél alatt azért a közönség zöme száraz maradhatott. A vihar elkerülte a fesztivál színhelyét. Mindnyájan Pepi köpönyegéből bújtunk ki -mondta derűsen Zsolti, és felkonferálta a fesztivál következő, gyakori fellépőjét, a <b>Mojo zenekart</b>. Most is a két vendég egy Booker T. and the MG's instrumentálissal vezette fel a műsort, majd<b> Mezőfi „Fifi" István</b> ütőssel- aki a shuffle dobolás hazai mestere- folytatták.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi76mSoRU16gzA-uYZVN5URMXXugELZF945Ag0rUQzfp3vgT0X-blSDQpLgd_j09-LKfQvM8jhhouC6ZsPukyYnpUoT3fiF34WYts5p5nC8rAeQ4mUXDjBhw73abiVI77LFLNuHGH4smAE3wiEOc0Nk8cXZ3Wsx0JNUkdkLbn4W6nVy6qgWY-MmlUPcUlts/s2592/DSCF6731.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi76mSoRU16gzA-uYZVN5URMXXugELZF945Ag0rUQzfp3vgT0X-blSDQpLgd_j09-LKfQvM8jhhouC6ZsPukyYnpUoT3fiF34WYts5p5nC8rAeQ4mUXDjBhw73abiVI77LFLNuHGH4smAE3wiEOc0Nk8cXZ3Wsx0JNUkdkLbn4W6nVy6qgWY-MmlUPcUlts/s320/DSCF6731.JPG"/></a></div>
A Mojo <b>Szabó Tamás-</b> szájharmonika, harmonetta, ének, <b>Honfi Imre Olivér</b> gitár, ének, <b>Horváth János</b>- gitár, ének, <b>Pengő Csaba</b>- basszus és Fifi- dob összeállításban, a megszokott összetételben állt fel, azaz változásként Olivér állt, Csabi pedig most ült hangszere mellett. Három lassú dallal tesztelték figyelmünket és türelmünket: az első egy afrikai eredetű worksong, rendesen, ahogy kell, slide-dal, pofagyaluval, az utolsó, a<i> Call Me</i> meseszép ballada, Tamás érzelemdús fújásaival. A 100 évvel ezelőtt a szegény feketék által készített kezdetleges hangszerek közül Olivér a diddley bo-t, majd az (most kéthúros) egyhúros cigar boxot szólaltatta meg unikumként. Tamás egyedülálló tudását mutatta be a következő nótában, jó kis Sonny Terry-s stílusban, majd Honfi percei következtek egy igazi elektromos progresszív gitárjátékkal, a'la Mick Abrahams. És maradtunk a 70-es évek felidézésével egy bevallottan <b>Canned Heat-</b> stílusban lenyomott dögös blues-zal, a<i> Too Much Talking-</i>gal. Egy Slim Harpo bluesfater dalt ezúttal János énekelt el nekünk, majd a szokásos koreográfia szerint a vendégek, Matyi és Zsolt is beszálltak jamelni, jó kis orgona- és gitárszólókat produkálva. Az est B.B. King által is műsoron tartott <i>Early One Morning</i> jamaikai ska dalával, az idősebbik Benkő szédületes rögtönzésével zárult. Bő 90 perc volt a műsor, Révfülöpön kevesebbet nem illik játszani!<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ksyVYB9VWZzlCB8TbWyVEOusQzASo7RRHrQfR80Db_XoNfsgiBuUpCs2AEP40Alwg8XWuQfW4aygo_OrtdKNm3UNNecdxgRIlWqGyhYM75Of0IejwGY1j0SNFQ1ju8PrmSiJAglhOvSi3PU0UmkvMsvQDyTkRZ5Gs3WUDYpr5I8VFoZ85hdFQf52AnGR/s2592/DSCF6747.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ksyVYB9VWZzlCB8TbWyVEOusQzASo7RRHrQfR80Db_XoNfsgiBuUpCs2AEP40Alwg8XWuQfW4aygo_OrtdKNm3UNNecdxgRIlWqGyhYM75Of0IejwGY1j0SNFQ1ju8PrmSiJAglhOvSi3PU0UmkvMsvQDyTkRZ5Gs3WUDYpr5I8VFoZ85hdFQf52AnGR/s320/DSCF6747.JPG"/></a></div>
A supergroupnak is nevezhető <b>Bluestone and The Horn Section</b> volt a második fellépő banda aznap este. A <b>Vasicsek Öcsi János</b>- ének, <b>Kőmíves „Stone"</b> <b>András</b>- gitár,<b> Nemes Zoltán</b>- zongora, Tomor Barnabás- basszus, <b>Molnár Dániel</b>- dob, <b>Weisz Gábor</b>- szaxofon,<b> Almási Attila</b>- pozan felállású zenekarnak egy dögös shuffle volt a felütése, majd egy komolyabb hangszerelésű Albert Collins szám, a <i>Don't Burn Down the Bridge</i> következett kőkemény fúvóskórussal. Öcsi konferálta fel a dalokat, így az Otis Rush szerezte örökzöld<i> All Your Love</i>-ot, mely később Eric Clapton első slágere volt, és melyben mind Weisz, mind Almási megmutatták, hogy nemcsak kíséretre valók a rezek. Az urban blues tanítómesterétől, Junior Wellstől egy karibi ritmusú, B.B. Kingtől egy hagyományos tizenkettes lassú blues (<i>How Blue Can you Get</i>) következett, érdekes módon nem a gitár (Andris gitárja szerintem nem volt eléggé kierősítve), hanem Weisz csodálatos tenorjának főszerepével.<b> Kézdy Luca</b>, számomra a nap meglepetése szállt be ezután. Don „Sugarcane" Harris, John Mayall hegedűse óta nem hallottam ilyen hangulatos, jól hangzó, szakmailag tökéletes blues hegedűjátékot, mint ettől a kicsi lánytól. Andrisék is megemlékeztek az utolsó aktív nagy öreg blues-faterről, <b>Buddy Guyról</b>, a<i> Whiskey, Beer, Wine</i>, férfiajkakon gyakran elhangzó szavakból álló soulos hangulatú nótájával, melyben Luca, Barna, Andris mellett Zoli is nagyot tekert térdein egyensúlyozott elektromos zongoráján. A <i>Black Cat Bones</i> (a boszorkányok neve a néger folklórban) c. funkyban a vendég Premecz brillírozott, majd egy saját, immár magyar nyelven előadott Nemes-szerzemény következett, miután a várva várt sztár,<b> Hobó </b>feltűnt végre fekete pólójában. A <i>Gazember</i> utáni medleyben Muddy Waters<i> Mannish boy</i>-át énekelte Öcsivel duóban, mely a <i>Ki vagyok én</i> c. sajátjába, az ismert Helgás dalába folyt, fenomenális szaxiszólóval bélelten, majd az egyveleg az<i> Amikor a hobók útjára</i> <i>léptem</i> c. önéletrajzi vallomásával zárult.
Kontrabasszus vagyok, nem hőstenor - jegyezte meg a 78 éves rock-énekes, fején találva a szöget: ez a hang a brand-je. Ismét egy rock- örökzölddel, a magyarul énekelt <i>Tobacco Road-</i>dal dobták feljebb a hangulatot, hosszabb zongora és szaxiszólókkal kidekorálva, majd Földes elszavalta-kántálta <b>Faludy György</b> <i>Jézus herceg</i> versét. A hangulat már átváltott a rock-zeneiből az irodalom élvezetébe. Ismét Faludy vers, a <i>Ballada a senki fiáról</i> következett, Hobó szuggesztív előadásában, most Almási pozanszólójával színesítve. A nagy rockhimnuszok felidézései mindig hálásak, most is így esett: a <b>Doors</b> <i>Riders On the</i><i> Storm </i>- magyarul Vándor az utcán - c. Morrison-opus következett. Kézdy Luca olyan mennyei hangzást produkált a szférákban zengő hegedűszólójával, hogy a könnyünk is kicsordult, de Nemes Zoli sem maradt el tőle szép, dallamos imprójával. Mosolygott a lelkem a két költőt, az amerikai<b> Jim Morrisont </b>és a magyar <b>Földes Lászlót</b> hallgatva. Ez irodalomóra volt a javából. A<i> Hey, Joe</i>, <b>Hendrix </b>dala 12 percben duóban fejelte meg a koncertet. Deák Bill helyett Öcsi, és tökéletesen sikerült a szereposztás: az ördög Hobó, és az asszonygyilkos Öcsi. Megkockáztatom: egyenrangú, mint az eredeti. Tragédia dalban tálalva. Már tizenegyen hajoltak meg a koncert végén: a ráadás bluesban a tagok one by one nevesítve lettek, és még a villámlásokkal és dörgésekkel ijesztő zivatar előtt „szerencsésen" befejezték a bő 2 órás bulit.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiERsuEU2Qat_i0s90-8GOJUtXPahZG4BAiLb9QHJbwMLuIubWAuCo7NRH7AzGdAC3oRbIfe2HkcmnGrMZnvrYe6RP3GHz0O2hIKdVpY0JfK13UlCi78XfSNwNIuStbeQNELK4escJbzx2BNx10s4VaqkMkbdesa6sSiwnauf0TjWeomTVI9wPkToXSxgde/s2592/DSCF6751.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiERsuEU2Qat_i0s90-8GOJUtXPahZG4BAiLb9QHJbwMLuIubWAuCo7NRH7AzGdAC3oRbIfe2HkcmnGrMZnvrYe6RP3GHz0O2hIKdVpY0JfK13UlCi78XfSNwNIuStbeQNELK4escJbzx2BNx10s4VaqkMkbdesa6sSiwnauf0TjWeomTVI9wPkToXSxgde/s320/DSCF6751.JPG"/></a></div>
Szombat. Szegediek. A<b> Blues Bell</b>. Ők is voltak itt már többször, akkor is <b>Hrabovszky Tamá</b>s- ének, harmonika, <b>Török Péter</b> - gitár, <b>Wilhelm </b><b>Gábor</b>- basszus,<b> Szabó Csaba</b> - dob felállásban. Mintha a korai Ford Blues Band Nyugati-parti urban bluesát hallottam volna: tiszta, kemény herfli, éles gitárok, precíz, pontos kíséret. A <i>Good Morning, Little Schoolgirl</i> sem a régi Sonny Boy- féle hangszerelésben. A boogie-k meg pláne! Sugar Blue <i>Messin with the Kid</i> átirata is kifejezetten a sziporkázó technikával játszó fiatal Hrabovszkyra volt szabva, aki uralta a zenekari hangzást. Gatemouth Brown mester<i> Let the Good Times Roll</i>-ja már a régi idők hangzását idézte fel, majd egy saját dal után Benkő Zsolti és Premecz Matyi segítségével az<i> Everyday I Have the Blues</i> c. B.B. King, végül a Mojo Working című Muddy Waters örökzöldet nyomták le a fiúk, mindenki megelégedésére. A „száraz" körülmények is csak fokozták a műélvezetet.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMVZqvYbvS-0v8HlB7EYIAd8NU_pb5pLIh6YJ5dtAUBdN0lxigsgR_JCCE7Sf1NcK2s3FQU2GYVhwxX3B8G4oGtyRX-D9W70QRKfuGttEz6o8-R_yn4pqTOZsLsE_SXUy2C_8gN8Z-G6Dd1-g-8dDXM9SGREqWe_Gsd3hKWQc6TcgFEaym6aY_s3K-EKSA/s2592/DSCF6753.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMVZqvYbvS-0v8HlB7EYIAd8NU_pb5pLIh6YJ5dtAUBdN0lxigsgR_JCCE7Sf1NcK2s3FQU2GYVhwxX3B8G4oGtyRX-D9W70QRKfuGttEz6o8-R_yn4pqTOZsLsE_SXUy2C_8gN8Z-G6Dd1-g-8dDXM9SGREqWe_Gsd3hKWQc6TcgFEaym6aY_s3K-EKSA/s320/DSCF6753.JPG"/></a></div>
A második fellépő szombat este a <b>Premecz Mátyás Organ Trió</b> volt, akik kvázi lemezbemutatót tartottak: a<i> Family Blues</i> c., az ősszel megjelenő albumukról adtak kóstolót. A hammondos zenekarvezetőn kívül a régi zenésztárs, <b>Badics Márk</b> ült a doboknál, és „új fiú", <b>Zádor Tamás</b> volt a gitáros. A stílus hasonló volt, mint amit az idén többször meghallgatott <b>Raphael Wressnig</b> orgonista Enrico Crivellaro gitárossal a háta mögött művelt: funky-soul. Úgy látszik, hogy Hammond hangszerének is megvannak a divatos stíluskorszakai: az 50-es években a swing, a jazz, a 70-esekében a rock, a progresszív, az új évezredben pedig a funky, a soul. Instrumentális darabokat játszott a PMO3, és Mátyás már megszokott, rendkívüli tudásának bemutatása mellett Zádor is kitett magáért: nem sokat akkordozott, igen gyakran kiváló szólista tudását is bemutatta. A címadó szerzemény után már Benkővel együtt négyesben nyomták le utoljára New Orleans-i hangulatban a <i>Millimeters</i> c. darabjukat, nagy tetszést aratva a két gitáros kérdez- felel rögtönzéseinek.<br>
Aránylag rövid műsoruk után a <b>Borsodi Blue and Zsombok Réka</b> formáció foglalta el a színpadot. Borsodiék nemcsak hangzásban, hanem külsőben is különböztek az előzőektől: kapucnis pulóver, csőnadrág, tarkón felül nyírt frizura: fiatalosra vették a figurát. A négy fúvóssal, Belicza Károly szaxissal, Döge Csaba harsonással, Resetár Attila és Bíró Tamás trombitással megerősített bandában a már többször zenélő Fifi dobolt, <b>Pfeff Márton</b> basszusolt,<b> Szabó Bence</b> zongorázott a zenekarvezető<b> Borsodi László</b> gitáros-énekes mellett. Most először a fesztiválon énekesnő szólista, Zsombok Réka is szerepelt. A koncertjük első harmadában ők muzsikáltak. Főleg funky ritmusban szólaltak meg saját, angol nyelven énekelt dalaik, melyeket Réka erős, tiszta, talán<b> Julie Driscoll-</b>ra emlékeztető hangján tolmácsolt. A műdalok között volt a slágerdaluk, a<i> To Key To Our Dreams</i> is. A 2012 óta (akkor még trióban) Révfülöpön rendszeresen fellépő zenekar hangzása a Blood Sweat and Tears kitűnő soundjára emlékeztetett. A szólókat Borsodi, Premecz, Szabó Bence „követték el" a klasszikusokban, Albert King, B.B. King számaiban is. Benkő Zsolt is bejött gitározni és Borsodival versenyre keltek, melynek a közönség lett a nyertese. Egy kissé sziruposra sikerült saját dallal köszönt el Réka, majd <b>blues jam </b>következett, már nélküle.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmoqMy5Kos_nDlQyp3vF56GVvRPBxI-0I0rrM9qZmkFkzqh6U5iyrtOC6UQ2pz9PqgxE-S4nJ14W_pIYmMnPJCPFlYUW0bPVqLqlYdi-I4fEi1wjZbjzlGdUxF0EhAVWBisUpE1aJgB751UCZR5PkokcDoRdj8OEdeLfylh9lmngfRLFQ6eCYgNWTAhm7u/s2592/DSCF6762.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmoqMy5Kos_nDlQyp3vF56GVvRPBxI-0I0rrM9qZmkFkzqh6U5iyrtOC6UQ2pz9PqgxE-S4nJ14W_pIYmMnPJCPFlYUW0bPVqLqlYdi-I4fEi1wjZbjzlGdUxF0EhAVWBisUpE1aJgB751UCZR5PkokcDoRdj8OEdeLfylh9lmngfRLFQ6eCYgNWTAhm7u/s320/DSCF6762.JPG"/></a></div>
Az együttes második felvonásában keményebb és bluesosabb lett a hangzás, vendégek, így Premecz orgonált, a nagy és a kis Benkő, majd Zádor gitárokon is „ellepte" a színpadot, és a négy gitáros többször is egymással, az egyikük által elővezetett témára válaszolva nagyokat örömködött. Soul, funk, majd végül B. B. King bluesa, a <i>Something You Got</i> is terítékre került. A nagy versengésbe belefáradva aztán elcsendesedett a színpad, és mindenki a nap sztárját, <b>Ripoff</b> <b>Raskolnikovot</b> várta, aki Borsodival és ritmusszekciójával lépett fel. Jellegzetes rekedtes hangján énekelt hotelszobákról, országutakról, csavargásainak helyszíneiről, lassú balladáktól a gyors rock and rollig, a<i> Get Awaytől</i> az <i>It's Not Easy-</i>ig, féltucat dalt. Lebegő- szárnyaló gitárhangzása - mintha a <b>Dire Straits</b> hangzásvilágához hasonlítana - ugyanúgy egyéni, mint reszelős énekhangja. A gitár-improvizációk lehetőségét ezen az estén ugyan átadta Borsodi Lacának, de hangszere lebegése uralta a koncertjét. A nagyvárosi balladaénekesünk segítségére szolgált Szabó Bence igényes, dallamos zongorajátéka. Egy dögös rock-blues-zal köszöntek el a hallgatóktól, amikor ¾ 12-t mutatott az óra.<br>
Bizony, megérte aznap este is végig kitartani. Blues rajongó barátaimmal egyértelműen megállapítottuk, hogy a<b> Révfülöp Blues Fesztivál</b> az ország legrangosabb összejöveteleinek egyikévé nőtte ki magát. Tehát: jövőre, ugyanitt!<br>
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2023.08.08-án<br>
</div>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-53652473622199493262023-07-21T01:42:00.002-07:002023-07-21T01:47:41.881-07:00HÁLA, HANGUAT, ÉLVEZET: BUDDY GUY BÚCSÚKONCERTJE PRÁGÁBAN<b>
Hála, hangulat, élvezet: Buddy Guy búcsúturnéja Prágában</b> <br>
Szöveg: Gróf István, fotók: Peter Cejka<br><br>
Hálás lehetek a sorsnak, hogy az ereje teljében levő, dinamikus, már hetven feletti <b>Rolling Stones</b>-fiúk és az életművét korrektül bemutató, a nyolcvanötöt betöltő <b>John Mayall</b> mellett most meghallgathattam a turnézást nyolcvanhét éves korában lezáró blueslegendát, <b>Buddy Guyt</b> is. A blues kortalan, ezt bizonyították. Kihagyni őket kár, sőt felelőtlenség lett volna. Igaz, ez utóbbi fellépésére 500 km-t kellett utaznunk barátaimmal Prágába.<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXz99JBGsbwg8uy55X3O9vIYTR44jIefnaW2XoYjziXfBMvfBK3CTzu-NBxOubLS_9mCrlesGOyWMfV_xWHBssi-fRtiZrBkIXORRD6fV_SxVcoY9vyWVI_C7XphUHJvrsn0JtTLjpYhyLJZYL5RE-51CWehdmtzpkd0u70bCMTKaxgzn2lNKP3UB6TeUt/s500/202307181.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="293" data-original-width="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXz99JBGsbwg8uy55X3O9vIYTR44jIefnaW2XoYjziXfBMvfBK3CTzu-NBxOubLS_9mCrlesGOyWMfV_xWHBssi-fRtiZrBkIXORRD6fV_SxVcoY9vyWVI_C7XphUHJvrsn0JtTLjpYhyLJZYL5RE-51CWehdmtzpkd0u70bCMTKaxgzn2lNKP3UB6TeUt/s400/202307181.jpg"/></a></div>
<b>George ’Buddy’ Guy</b> Louisianában született, földműves családba. Azt, hogy zenész lesz, már korán elhatározta. Huszonegy évesen, 1957-ben a blues fővárosába, <b>Chicagóba </b>költözött. Karrierje nehezen indult be annak ellenére, hogy a<b> Chess lemeztársasággal</b> már 1959-től leszerződött.Fél generációval a nagy Chicago blues királyok, mint Muddy Waters, Howlin' Wolf, Little Walter és Sonny Boy Williamson voltak a session zenész partnerei. A korabeli East End-i klubversenyeken, gitárpárbajokon legtöbbször győztesen került ki, elverve híres kortársát, <b>Otis Rusht</b> is, de végül csak <b>Junior Wells </b>szájharmonikással duóban kezdett befutni a ’70-es évek elején. A ’80-as években már elismert zenész. A neves fekete bluesfaterok mellett a brit <b>fehér</b> <b>blueszenészekkel</b> (The Rolling Stones, Eric Clapton, Jeff Beck) is kitűnő viszonyt ápolt, együttműködött velük, megbecsülte őket. A ’90-es években már szupersztár, <b>nyolc Grammy-díj</b> birtokosa, és Chicago legmenőbb bluesklubjának, a Buddy Guy’s <b>Legendsnek</b> a tulajdonosa. Két hét múlva, július 30-án betölti nyolcvanhetedik életévét.<br><br>
A prágai <b>Kongresszusi Központ</b> hatalmas, minden igényt kielégítő nagyterme szinte teljesen megtelt a nemcsak Csehországból, hanem egyéb közép-európai országokból is ideutazott bluesrajongókkal. A borsos jegyár néha – mint esetünkben – nem számít. Táskakutatás nincs, félrészeg hangoskodókat nem lelünk, szemét sehol egy darab sem: Európában vagyunk!<br><br>
Az előzenekar szerepét a <b>Tom Hambridge dobos</b> és <b>Daniel Souvigny zongorista</b>, a később fellépő együttes fehér tagjaiból alkotott duó töltötte be. Az első két dal után elhangzott lassú blues már a lelkekig is elért: mind Tom éneke, mind Daniel briliáns zongorajátéka nagyszerű volt ugyanúgy, mint az azt követő boogie, a duó felállás ellenére kitűnő, telt hangzással. Ezután a műsoruk legjobbja, egy szép ballada hangzott el tőlük. A dinamikai váltásokkal jól sáfárkodtak: hol halk, hol közepes, hol pedig erős hangzással befolyásolták hangulatunkat, és ez elmondható volt a <i>Happy Blues </i>című, zongorán lengőbasszussal tálalt számukról is. Souvigny ötletes, virtuóz zongorafutamai mellett Hambridge hangja is teljesen rendben volt, az elé kitett, állva megszólaltatott pergődobjával és egyetlen cinjével komoly ütőshangzást ért el: nemhiába ő Buddy Guy zenekarának másfél évtizede dobosa, valamint producere.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRBkOjGGkq8hByPA5lfAJFBkWez369qBtvvocD3-eLuRRIhsjsjcrpHH_hOV4tS3_dbGRpOenM1lVxmZTfFkKF4mnp7Bac_j9OqzSccdQmFezsJvrx-suEg4EQALjXFj_dWf8-YDrRqgqEGnDf1J9nfcDtbvRxRXsdSH6-BErAfh53hNkT5Zgy_IPrPjIg/s500/202307182.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="292" data-original-width="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRBkOjGGkq8hByPA5lfAJFBkWez369qBtvvocD3-eLuRRIhsjsjcrpHH_hOV4tS3_dbGRpOenM1lVxmZTfFkKF4mnp7Bac_j9OqzSccdQmFezsJvrx-suEg4EQALjXFj_dWf8-YDrRqgqEGnDf1J9nfcDtbvRxRXsdSH6-BErAfh53hNkT5Zgy_IPrPjIg/s400/202307182.jpg"/></a></div>
Jó félóra várakozás, némi türelmetlen füttyögés után lépett színre a <i>Damn Right Farewell Tour</i> keretében a földgolyó legnevesebb fekete blueselőadója, Buddy Guy. Középen állt az énekes-gitáros, <b>pöttyös ingben</b> és kis fehér sapkában. Tom Hambridge tekintélyes dob-arzenáljával mögötte ült. Daniel Souvigny billentyűivel a színpad bal oldalán helyezkedett el, míg a két fekete zenész, <b>Orlando Wright</b> basszusgitáros és<b> Ric ’Jazz’ Hall</b> másodgitáros a pódium jobb oldalán álltak. A nyolcvanhét éves Mester- meglepve minket, állva gitározott és énekelt- a<i> Damn Right, I’ve Got The Blues</i> című lassú tizenkettessel kezdett. Már itt bemutatta eredeti és összetéveszthetetlen előadásmódját. A halk gitárriffekkel, suttogó énekkel indító bevezetés után egyre keményedett a dal, mely a parádés zongoraszólóval érte el csúcspontját. A következő három nóta, a <i>Hoochie Coochie Man</i>, a <i>She’s Nineteen Years Old</i> és az <i>I Just Wanna</i><i> Make Love To You</i> <b>Muddy Waters</b> repertoárjából származott. Megállapítottuk azt a kedves, önzetlen gesztust, hogy koncertje háromnegyedét a blues fekete és fehér halhatatlanjainak műsorából idézte fel a Mester, mintegy tiszteletadásként, főhajtásként. Jó egyperces halk, érzéki gitár-nyávogtatás után zendült fel a jól ismert <i>„Gipsy woman told my mother”</i> sor, az ’50-es évek végi, ’60–as évek eleji tipikus urban blues hangzással tolmácsolta ezt a banda. És persze a vérbeli showmant egy percre sem hagyta el a szórakoztatás szándéka: megnevettetett, mosolyt varázsolt arcunkra. Még az sem volt visszatetsző Buddytól, amikor gitárját a slicce előtt ritmikusan mozgatva, nyögdécselő effekteket hozott ki gitárjából. A blokkban hosszan és élvezetesen játszott a másik gitáros, Ric is.<b> B.B. King </b>dalában, a<i> How Blue Can You Get</i>ben őt idézte meg kollegája a dinamikájában, hangszerelésében az eredeti hangulatát felelevenítő, de nem a végtelenségig elhúzott számmal. A <i>Grits Ain’t Groceries</i> című középtempójú bluesban aztán a gitármágus virgázott már: hol a gitárját az erősítő szélén húzogatva, ütögetve, hol a törülközőjével a húrokat verve játszott, felidézve a Cream <i>Sunshine Of Your Love</i> és a Rolling Stones <i>Miss You</i> nótáinak dallamait. <b>John Lee Hookerre</b> a <i>Boom Boom</i>, <b>Jimi Hendrixre</b>, szájával gitározva, a <i>Voodoo Chile </i>dalokkal emlékezett két-két percben, majd a <i>Skin Deep</i> következett Daniel ízléses orgonabejátszásaival. Lenyűgöző volt Buddy éneke, a tercek is ültek, sőt minket is megénekeltetett benne. Buddy Guy eredetisége, meg nem kopott életereje jött le a következő számban (<i>Someone Else In Steppin’ In</i>), amiben lesétált a színpadról a közönség közé, hogy a nézőtéri sorok között gitározzon. A <i>Cheeper To Keep Her</i>-ben Muddy "vaskos" gitárhangzását idézte fel, majd az est végéhez közeledve egy Albert King slow bluesban folytatta a közönség megénekeltetését, ugyanakkor szóhoz juttatva ismét zenésztársát, Ric Hallt. Rövid emlékezés következett barátjára, <b>Eric </b><b>Claptonra</b> a <i>Strange Brew-</i>val, majd Watersre a<i> Got To Mojo Workin’</i>-nel, hogy aztán az <i>I Let My Guitar To Do Talking</i>-gal, a tavalyi lemezén található, önéletrajzi utalásokat tartalmazó dallal búcsúzzon el tőlünk. Míg gitárpengetőket szórt a szerencsés nézőknek, a banda tovább játszott, majd ők is elköszöntek a közel másfél óra hosszúságú koncert után.<br>
A hangulat, Waters, Hooker, King, és a többiek felidézése- talán utoljára volt lehetőség erre- felejthetetlen volt, a műélvezet sem maradt el annak ellenére, hogy Buddy Guy erős, telt baritonja már nem zengett olyan erővel, mint korábban. Gitártudása azonban mit sem kopott. A háláról pedig már szóltam...<br>
Megjelent a bluesvan.hu portálon 2023. július 19-én<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-55394283997646146722023-07-10T07:56:00.004-07:002023-07-10T08:06:14.468-07:00AZ UTOLSÓ NAGYÁGYÚ, A TRIÓ CIMBIÓZIS FELLÉPÉSE A LAMANTIN JAZZ FESZTIVÁLON<b>Az utolsó nagyágyú, a Trió Cimbiózis fellépése a Lamantin Jazz Fesztiválon</b> <br>
szöveg: Gróf István - Fotó: Büki László, Gróf István (az első)<br><br>
<b>
Ellentétben azzal</b>, hogy hétfőn<b> Enrico Clivellaro</b>, aki beállt Raphael Wressnig „mögé" zenekari tagnak, miközben ragyogó szólista, és saját bandáját is sikeresen vezeti, pénteken az a<b> Lukács Miklós</b>, aki a Dresch Mihály, Borbély Mihály és Palya Bea zenekarainak is tagja, most, saját csapatát irányítva, <b>zenei vezetőként vezényelte</b>, irányította társait. Egyéniségét, hangszere unikumának minden titkát, hangzásvilágát bemutatva, a trió zenei kifejezésmódját meghatározva.<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUoZaRLTcyVloZDKE18AA_LIR-qXgresx8f-t9JlTb4ZVgFT7ry7aisgG7mfcej5ZP0xbxHBmFA2vklw2gee4kyqM1wWfV6nDbEyo6nJX1pRgIXA1f1_ekE4wnXJrhnXPkrWaxRPoiAgfBCajn-jtU9FGulbFjs107q9_uudrhq9FtYp08svWwRk8_eyaZ/s2048/185440222364ac0882ec518_a46cf674.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1365" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUoZaRLTcyVloZDKE18AA_LIR-qXgresx8f-t9JlTb4ZVgFT7ry7aisgG7mfcej5ZP0xbxHBmFA2vklw2gee4kyqM1wWfV6nDbEyo6nJX1pRgIXA1f1_ekE4wnXJrhnXPkrWaxRPoiAgfBCajn-jtU9FGulbFjs107q9_uudrhq9FtYp08svWwRk8_eyaZ/s320/185440222364ac0882ec518_a46cf674.JPG"/></a></div>
Az előzenekar most lépte át végre az egészséges jazz-combo létszámot, az ötöt. A <b>Club 2 formációban</b> <b>Németh Eliza</b> énekelt,<b> Blik Bertram</b> zongorázott,<b> Dominkó Péter</b> trombitált, <b>Pávai Barna</b> basszusozott és <b>Jeszenszky György </b>tanár úr dobolt. <i>Softly as a Morning Sunrise </i>c. Coltraine swinggel kezdtek, majd Erroll Garner <i>Misty </i>c. opusa következett, végül ismét Coltraine műsoráról a<i> Center Piece </i>c nótával zártak. A Dániában letelepedett Blik mindhárom számban jókat rögtönzött, és ugyanez vonatkozott a trombitásra, Dominkóra is, aki a balladában hatásosan alkalmazta a sordinót. Elizának még érnie kell kicsit, de ideje van.<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiXx0Iy5fVBSAqY-bSj12HGd9Ud2WD46XXYsBUF97Fq-3NV96YXQ4DuKis0IjMqArFTJbhiVexQE5QqWSnmROG_SUT4bEhe16z8XWZZvlMEoA1FMFeG_4wluiexwvUKMfcpLi0qhJjneoizlJQFewKXlznMi7j8mLItY2f_VgB08e1VxM_TBPiE4YA1BPq/s1920/128214796164ac116cea800_69a543ca.PNG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="1920" data-original-width="1438" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiXx0Iy5fVBSAqY-bSj12HGd9Ud2WD46XXYsBUF97Fq-3NV96YXQ4DuKis0IjMqArFTJbhiVexQE5QqWSnmROG_SUT4bEhe16z8XWZZvlMEoA1FMFeG_4wluiexwvUKMfcpLi0qhJjneoizlJQFewKXlznMi7j8mLItY2f_VgB08e1VxM_TBPiE4YA1BPq/s320/128214796164ac116cea800_69a543ca.PNG"/></a></div>
Lukács Miklós már fiatalon - a családi cigányzenész hagyományokat folytatva -, ezt a pályát választotta, méghozzá a<b> cimbalmot</b>. 9 évesen az országos cimbalomverseny II. helyezettje lett, közben a <b>zeneszerzéssel</b> is sikeresen próbálkozott: több darabját is bemutatták. 20 évesen, 1997-ben a Budapesti Fesztivál Zenekarral készített lemezt, majd két alakalommal is a Contertante di Chicago kamarazenekar szólistájaként turnézott az USA-ban. A zeneakadémiai tanulmányain került kapcsolatba a <b>kortárs zenével</b>, Kurtág, Eötvös Péter műveivel, akik a mai napig hatnak zenéjére. 23 évesen tett kísérletet a jazz, az <b>etno-jazz</b> felé, és ez megnyitotta előtte a kapukat. Több zenekarral játszik, szintén a népzene felé forduló két neves hazai szaxofonos alkotta csapatban, a <b>Dresch Quartetben</b> és a <b>Borbély Műhelyben</b>, de más stílusokban<b> Palya Beával</b> és Lovász Irénnel is dolgozott együtt. A <b>Trió Cimbiózist </b>2014-ben alapította, ekkor az <i>Budapest Anzix</i>, 2020-ban a <i>Music from the Solitude of Timeless Minutes</i> c. nagylemezük jelent meg. <br>
Ezekről, és még kettő másikról, mind saját szerzeményekből válogatta össze szvit-szerű, egybefűzött 80 perces műsorát a trió pénteken este. A medley-be bedolgozott számokat lehetetlen követni, annyira egybehálózta, átkötötte őket a cimbalmos. Inkább hangulatokról, a hallgatót ért hatásokról számolok be. Zenéjüket nehéz besorolni: etno-jazz, kortárs zene, world music, free jazz. A színpad bal oldalát Lukács Miklós foglalta el a cimbalommal, vele szemben ült<b> Baló István</b> dobjaival, míg a színpad középén hátul a tehetséges fiatal <b>Orbán György </b>basszerozott.<br>
Nem ütőkkel, hanem újjal lágyan pengetve hangszerét kötött le minket a cimbalmos, majd dallam-, hangnem- és ritmusvariációk szüleményeként egy rövid bőgő-, majd hosszabb dobszóló következett. Lukács szédületes tempóiban kijött óriási tudása, technikai magabiztossága,<b> virtuóz játékmódja</b>.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVzjCNie9dtJyo-bPIjAThWe-4DBv8Z12rwF6RcLrxOAyHaO-ueRixKC-MSs8quwQSB1Inery_X0FXnGUMxocLMKJWD71Nuv-r56MkB2y4T-rDOve1lekAfVB5jiSip5ydg1ASezBgnrU0AqpfnLlAilTprpr_QQ0ZpbgY5SUpqmsx5FTPnmAOf783AfcZ/s1920/164379057064ac08c28c26e_b0592fda.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1440" data-original-width="1920" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVzjCNie9dtJyo-bPIjAThWe-4DBv8Z12rwF6RcLrxOAyHaO-ueRixKC-MSs8quwQSB1Inery_X0FXnGUMxocLMKJWD71Nuv-r56MkB2y4T-rDOve1lekAfVB5jiSip5ydg1ASezBgnrU0AqpfnLlAilTprpr_QQ0ZpbgY5SUpqmsx5FTPnmAOf783AfcZ/s400/164379057064ac08c28c26e_b0592fda.JPG"/></a></div>
A free jazzben megszokott „érdeklődő, egymásra figyelő" pillantások jelezték, hogy a mű most is a születés stádiumában van: mind Orbán, mind Baló a főnököt figyelte. Cé - mondta ő, a bőgő pedig sínen volt. Sokszor nem tudtuk, hogy ez a kísérletező zene most a megkomponált darab része, vagy már a rögtönzés. A kiváló zenészi érzéken kívül hatalmas rutin, képzelőerő és egymásra figyelés kell ehhez a zenéhez. Arról nem is beszélve, hogy feltételezhetően<b> rengeteg gyakorlás</b> állhat a produkció ilyen szintre emelése mögött. Kemény, Bartókos dúr-akkordok után pentaton népdalfüzérek szólaltak meg Kodályosan, köztük <b>bőgő-, és dobrögtönzések</b>, de nem hosszú ideig, hogy ne legyen unalmas, de oldja a szólóhangszer uralmát.<br>
Tapasztalhattuk azt is, hogy Miklós <b>zongorázni</b> is tanult: a balladáknál úgy fűzte-fonta a futamokat, mintha a fekete-fehér billentyűkről léptek volna elő. A koncert alatt többször előfordult, hogy <b>„tapsolhatnékja" támadt</b> néhány hallgatónak, de az összekötések nem adtak rá módot. El is haltak ezek a próbálkozások. Káprázatos balkáni dallamokkal - hora, de éppenséggel lehetett volna fandango is - zárult a koncert. A teltházban azonban a heti tetszésnyilvánítások leghangosabbja vette kezdetét, így a Cimbiózis visszaült hangszerei mögé, és egy rövidebb, 12 perces kuplé, vagy inkább sanzon hangulatú szerzeménnyel köszöntek el a lelkes és hozzáértő közönségtől, melyet Orbán vonóval húzott bőgőszólamával vezettek fel. Füllel „hallgathatóbb", befogadhatóbb volt a szám, így a közönség még inkább belemelegedett, és kikövetelte a<b> második ráadást </b>is, mely megint csak egy megkomponált kortárs zene volt. Szigorú, kemény Bartókos akkordokkal indult a szám, és mint a koncerten végig, ebben is
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB0e8omOLV8kE3ThYeiJK5KcGE6q07l6rrNbTJdU74mMuwLm1-Y6FrLPezY2zCfIkRpbRBfFHW9EGY9eyErFngah-IMTiOKP6bg6ox_FCVi299Hnl_uPaGcjC8L1I1zTFV8ClVuHP72xIvZ82MrpM5l7TV5x7SuVCRYkkmxjtZMO9rlZoC62zgg6mNTafl/s1920/39381353464ac11b96e007_2ae46b37.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1440" data-original-width="1920" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB0e8omOLV8kE3ThYeiJK5KcGE6q07l6rrNbTJdU74mMuwLm1-Y6FrLPezY2zCfIkRpbRBfFHW9EGY9eyErFngah-IMTiOKP6bg6ox_FCVi299Hnl_uPaGcjC8L1I1zTFV8ClVuHP72xIvZ82MrpM5l7TV5x7SuVCRYkkmxjtZMO9rlZoC62zgg6mNTafl/s400/39381353464ac11b96e007_2ae46b37.JPG"/></a></div>
Baló aprólékosan kidolgozott, minden hangszerét cm2-re kihasználó, a másik két kollégára figyelő, ugyanakkor a saját zenéjét azért áttoló munkája volt fenomenális. Ahogy a két, kis szekundra hangolt nagycinjén zenéjével a szférákba repített minket, az egy csoda volt. Nem tudtuk, honnan jött az égi hang! A második ráadás szám Baló dramatikus dobolása után söprűivel „halt el".<br>
A funky-orgona, a mainstream jazz, a bebob, és a kamara jazz estéi után a műfaj teljesen más stílusirányzatát hallhattuk ezen az estén, magyar népi hangszerrel a főszerepben, a sokszínűség jegyében! Mert ilyen a jazz!<br>
megjelent a vaskarika.hu portálon 2023. július 10-én<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-76665524307339633322023-07-09T12:58:00.005-07:002023-07-09T13:18:27.963-07:00A HAZAI SZAXOFONOSOK IKONJÁT, TONY LAKATOST HALLOTTUK CSÜTÖRTÖKÖN, A LAMANTIN JAZZ FESZTIVÁLON<b>A hazai szaxofonosok ikonját, Tony Lakatost hallhattuk csütörtökön, a Lamantin Jazz Fesztiválon</b> <br>
Szöveg: Gróf István, fotók: Gróf István <br><br>
<b><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJK9o8zZDWLvlcmwr0lTaM8kDpRC2n93kCM2OGizIXNg_P1gHlPw78DMztri8AI7yo4VyCPCKiTd-FMh-xhepfTRyxsIG4-xbFX-aZls4FFT91VadQf8c44td4f2iOiAnuPK6gJt1ulMJP1mZC--RnR5ABhKNyqaNySJBKbilRNMNQ144qqyP4O7MjznYX/s2592/DSCF6691.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJK9o8zZDWLvlcmwr0lTaM8kDpRC2n93kCM2OGizIXNg_P1gHlPw78DMztri8AI7yo4VyCPCKiTd-FMh-xhepfTRyxsIG4-xbFX-aZls4FFT91VadQf8c44td4f2iOiAnuPK6gJt1ulMJP1mZC--RnR5ABhKNyqaNySJBKbilRNMNQ144qqyP4O7MjznYX/s400/DSCF6691.JPG"/></a></div></b>
<b>Megint jó idő - szerencsére még nem kánikula -, és megint kitűnő vérbeli hard bop fogadta a jazz rajongókat csütörtökön este a Lamantin Klubban. Nem csoda, hogy zsinórban az ötödik alkalommal is a jó 200 ülőhellyel rendelkező helység nézőterén jó néhányan állni kényszerültek. Azaz a teltház állandósult a Lamantin Jazz Fesztiválon.</b><br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_299xH89B9A6k0L91WD_qv_p4R-qhlCFynLIbmQfzhKOwSNkad39oZmolUkmxk9LP1iXHSfZTiFCtFJRz1iTkeaIwbXT__r4b0EJvijUTlBSIR3T3Fe--aTv6Tn5FY6v-fp5HuqJDuVsenWAgapKgaKlOow7gjeB9AZfMiFXxk8H9HSIxYZa2KoIQWLJ7/s2592/DSCF6685.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_299xH89B9A6k0L91WD_qv_p4R-qhlCFynLIbmQfzhKOwSNkad39oZmolUkmxk9LP1iXHSfZTiFCtFJRz1iTkeaIwbXT__r4b0EJvijUTlBSIR3T3Fe--aTv6Tn5FY6v-fp5HuqJDuVsenWAgapKgaKlOow7gjeB9AZfMiFXxk8H9HSIxYZa2KoIQWLJ7/s320/DSCF6685.JPG"/></a></div>
Mint kedden, most is ének-gitár duó állt elénk előzenekarként. A budapesti <b>Seres Laura</b> és <b>Bédy Levente</b> mutatkozott be négy dallal. Levente precíz kíséretével Laura nagyot énekelt nekünk: mélyen búgó, telt mezzoszopránja semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Volt benne valami gospeles, négeres hangszín. Az énekesnő készen van, az allűröket, a pózokat ráér később is felvenni. A dalok:<i> Angel Eyes Ella </i>Fitzgerald műsorából, az <i>Insensatez (How Insensitive)</i> Carlos Antonio Jobimtól, a <i>Blue Monk </i>Thelonioustól és végül Diana Krall repertoárjából a<i> Devil May Care</i>.<br><br>
Amikor a múlt héten előkészültem az eheti programokra, előbányásztam néhány CD-t a lemeztáramból. Többek között <i>Tony Lakatos and His Friends</i> c. válogatásalbumát, melyben 1976 és 82 közötti rádiófelvételeit lehet hallani, azaz 18 és 24 éves kora közöttieket! Egy másik volt <b>Joey DeFrancesco</b><i> Live with</i><i> George Coleman </i>2007-es koncertalbuma, mivel kíváncsi voltam arra, hogyan szól a szaxofonnal a Hammond orgona. Hogy gitárral hogyan, azt számos hanghordozóról már ismertem. Nos, hasznos volt a felkészülés: alapozni lehetett meghallgatásunkra.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcwK7HtizEnotkvyJtwRTQJxXBcE_LBZRGVso00VSMnFNQFG0eC1Tuo80O-fHHvw6vAns5alQXgwPEY2qfdqe8yEztg-5-RlqvqcEZ3sTcWVSiXZ6e6IL1ZplRnn26ohVNVDGTvWwn9IF7RbOdHgKUovoxC33-BTF4Arnw2DdLRMnmaEB6KUZGzU99GfgA/s2592/DSCF6693.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcwK7HtizEnotkvyJtwRTQJxXBcE_LBZRGVso00VSMnFNQFG0eC1Tuo80O-fHHvw6vAns5alQXgwPEY2qfdqe8yEztg-5-RlqvqcEZ3sTcWVSiXZ6e6IL1ZplRnn26ohVNVDGTvWwn9IF7RbOdHgKUovoxC33-BTF4Arnw2DdLRMnmaEB6KUZGzU99GfgA/s320/DSCF6693.JPG"/></a></div>
<b>Lakatos Antal</b> a fúziós jazz divatjának időszakában, a<b> Kis Rákfogóban</b>, Füsti Balogh-gal együtt kezdett 1976-ban, akkor még 18 évesen. Majd egyre foglalkoztatottabb zenész lett, fesztiválról-fesztiválra, rádiófelvételeken keresztül külföldi fellépésekre járt. Mint sok pályatársa, ő is külföldre, jelen esetben Németországba tette át székhelyét 1981-ben.<i> Itthon Frankfurtban, otthon Budapesten vagyok </i>- idézzük. A világ nagy jazzereivel játszott együtt, így Randy Brecker-rel, Art Farmerrel, és Toto Blanke-val, Al Foster-rel, Trilok Gurtu-val egy csapatban is. A briliáns technika, a biztos tudás és a sok évtizedes tapasztalat a nyitja állandó sikerének.<br>
A <b>Tony Lakatos Organization</b> felállása: a dobogón balra „építették fel" <b>Jean-Yves Jung</b> B-3-as Hammondját és Leslie- ládáját, középen a szintén francia <b>Jean-Marc Robin</b> dobos ült. Jobbra a színpadon elől állt a fiatalos megjelenésű szólista, Tony, szalmakalappal a fején. A<i> Blue Chili</i> c. sajáttal kezdtek: sodródott a swing ritmusa, dobogott a lábunk.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhworwHmBs7ndyk_qib19V3zhA7ytTxocOOdGIzOmP-mqcBKd0LMy1KzdnVo3ReZvTn5GUVgL9Uw-WsBkRDAl0LofrItAV6bSppCFIDkA9yP9A-_lQNJT9foZofxizmlIJCczG0dTiWVUmMIzbNW3DWwB8iOLCTm3qI5GNIv2w-6-93bLsKWRG8PU0NlPXn/s2592/DSCF6696.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhworwHmBs7ndyk_qib19V3zhA7ytTxocOOdGIzOmP-mqcBKd0LMy1KzdnVo3ReZvTn5GUVgL9Uw-WsBkRDAl0LofrItAV6bSppCFIDkA9yP9A-_lQNJT9foZofxizmlIJCczG0dTiWVUmMIzbNW3DWwB8iOLCTm3qI5GNIv2w-6-93bLsKWRG8PU0NlPXn/s320/DSCF6696.JPG"/></a></div>
Tony tenorszólója után Jean-Yves mutatta meg nem mindennapi tudását: bizony, a hétfői Hammond-hangzástól jócskán a jazz felé ment el a muzsika. DeFrancesco, a jelenleg a trónról még le nem taszított világelső Hammondos mesteri dallamvariációi tűntek elő, majd erősödött a dinamika. Robin egyre hangosabban ütötte dobjait, az extázisig fokozva a ritmust a végére. Egy nem saját szerzeményben sztenderdeztek egyet a trió tagjai, főként az orgonista imprózott hosszan és káprázatosan, majd megint<b> Lakatos-szerzemény</b> következett, a<i> Back Stage Love</i>, a modális jazz ismérveivel. Mintha egy rajzfilm kísérőzenéjét hallhattuk volna. A <i>When I Fall In Love</i> c. balladában a témát Lakatos fújta be teli emócióval, fátyolosan, majd hangulatában szólt szólója is. Jung is megmutatta, hogy a lassú számokban lehet igazán szép dallamokat rögtönözni lágyabb hangszínre állított Hammondján. A végén a megvariált dallamot ismét Lakatos fújta el "szerelmes" hangulatban, immár szólóban. Hogy mikor vett levegőt...?<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix-SNPEM-vWwma5y83qjr1xqnR8ydcP4ZNeR8Ap1cEB9stEwca24927CO2EGRMaeNaEDRm4G88wKbVx5d3RMwKp7Ng3A57Sjf2M3sJcXHsCksyr3PUNNoOEqPmA3_LBTqAz0RvepojiJzeKhT4eGiupPMGxEpLJ0p1ExOcAT1jPDntgVM1rJlefn_HoV_B/s2592/DSCF6697.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix-SNPEM-vWwma5y83qjr1xqnR8ydcP4ZNeR8Ap1cEB9stEwca24927CO2EGRMaeNaEDRm4G88wKbVx5d3RMwKp7Ng3A57Sjf2M3sJcXHsCksyr3PUNNoOEqPmA3_LBTqAz0RvepojiJzeKhT4eGiupPMGxEpLJ0p1ExOcAT1jPDntgVM1rJlefn_HoV_B/s320/DSCF6697.JPG"/></a></div>
A szabadabb dallamú, összetett ritmusú dalt, mely ez után következett, a főnök vitte el a hátán: time-jai nagyon jók voltak, tempója maga alá gyűrte a hallgatóságot. A<i> Devil May Care</i> c. nóta dobszólóval kezdődött.
Az inkább egy szérűskert csőszének, mint jazzdobosnak kinéző Jean-Marc egy cinnel rendelkezett több hangszerrel arzenáljában, mint a tegnap este hallott Csízi Laci, de ő is csodát tett: szédületes technikával, stabil alappal, és<b> ördögi</b> <b>dinamikával</b> a szám közepén megszólaltatott rögtönzésében is. Hozta a nyolcakra a szaxofonos is: az elérhető maximumot kihozta hangszere hangterjedelméből hosszú virgájával. Az utolsó szám, a <i>Zoot Suits</i> nyers bop szintén Lakatos legfrissebb CD-jéről való, és a '30-as évek gengsztervilágának hangulatát idézte a magasan szárnyaló tenor- , és a jobb kézzel játszott, fúgaszerűen villámgyorsan fel-alá szökdöső orgonaszólókkal.<br>
A közönség erőteljes tetszésnyilvánítására a betervezett ráadásszámmal, a közismert <b>Dave Brubeck</b> <i>Take 5-</i>al ráadásoztak a trió tagjai. A dob hozta a monoton vonatzakatolást, és erre adta magát, hogy mindkét szólista elemében legyen újra.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjUHaLgav3mizcLyTsw54jYLJsHv0nMq2laTMEQ9tQlzNGPsRqzqMx7bsNDK1iL7MQjg8RxqlQC_UYoU8n9nle81gZEzjWnSIiOJo7nwDP1TMpjcJ0bmmtxNz1hy87rXxdkMXcNxjW0DuVLDLy3uAZg0-sD0O-3Mi9NT_ceDlRXxQRAjPAj416x3KywI4F/s2592/DSCF6695.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjUHaLgav3mizcLyTsw54jYLJsHv0nMq2laTMEQ9tQlzNGPsRqzqMx7bsNDK1iL7MQjg8RxqlQC_UYoU8n9nle81gZEzjWnSIiOJo7nwDP1TMpjcJ0bmmtxNz1hy87rXxdkMXcNxjW0DuVLDLy3uAZg0-sD0O-3Mi9NT_ceDlRXxQRAjPAj416x3KywI4F/s320/DSCF6695.JPG"/></a></div>
A nem csillapodó tapsviharnak köszönhetően a nem betervezett második encore, a tegnap említett Cedar Walton (Jazz Messengers) vérpezsdítő száma, a <i>Bolívia </i>lett. A(z egyébként az orgonán hozott) basszus kezdett, majd mindkét szólista a közönség biztatására fokozott jókedvvel, mosolyogva zenélt egy-egy izgalmas szólót a végére. <br>
Lakatosék bizonyították aznap este, hogy a jó jazzhez nem kell sok zenész: kevesen is tudnak sokat adni!<br>
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2023. július 7-én<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-17036333723969663572023-07-07T04:34:00.008-07:002023-07-07T05:10:06.688-07:00VAD BEBOPOT SODORTAK A LAMANTIN KLUBBAN<b>Vad bebopot sodortak a Lamantin Klubban</b> <br>
<b>Art Blakey emlékkoncerttel folytatódott a Lamantin Jazz Fesztivál</b><br>
Szöveg: Gróf István - Fotó: Büki László, Gróf István (a második)<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOuxw7vBwHHikFn_kV60i-ThRcKdJSH1jNjxIEItSgdk2CyFI5D4Er9Y3z1nKntltWI2wmIRiiW3NhcZhTRQN184L1aLEfkYiWenIALxQCC3WYOICFmFRBAGMzf0eHiYQppSE0dBU_brPSCmAcMgc2_-8sKIP_bYZiLTRqOV7QqP3PAHsrKOUhdVNKZ5nQ/s800/b95ce8cd.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOuxw7vBwHHikFn_kV60i-ThRcKdJSH1jNjxIEItSgdk2CyFI5D4Er9Y3z1nKntltWI2wmIRiiW3NhcZhTRQN184L1aLEfkYiWenIALxQCC3WYOICFmFRBAGMzf0eHiYQppSE0dBU_brPSCmAcMgc2_-8sKIP_bYZiLTRqOV7QqP3PAHsrKOUhdVNKZ5nQ/s400/b95ce8cd.jpg"/></a></div>
<b>Amikor Jack Kerouac regényhőse, Dean Moriarty bekapcsolta a kocsijában a rádióját, és barátnője nem zaklatta éppen, akkor ráfigyelt az abból szóló zenére, az Úton, Denver és Los Angeles felé. Mindig vad bebop szólt. Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Thelonious Monk, Art Blakey. Akkor, az ’50-es évek elején ez volt a divat a jazzben. A jazz egyik virágkora. Most ugyan nincs virágkor, de jazz van, és hát fel lehet idézni a virágkorokat. Ezt tette az Art Blakey Tribute Band is a szerdai koncertjén</b>.<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLv3JiXJSGoL1f9zbk0e_PEeLfY3q3jlC29_173TNL7QhAbnlWPejLvXR2nWUyxlh8JrXVQLr4nP2hR_gvSeD61cDX1LeiFMG1PyH-vsNkU3SUgySnNnQ-Cbvs3tV_n7saHmCndBCc5-6kzYG4g3Bb6k4Bg0MK3FKA_PFATlMw9j9Vlo_dyJWJ9i63-Xnw/s2592/DSCF6682.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLv3JiXJSGoL1f9zbk0e_PEeLfY3q3jlC29_173TNL7QhAbnlWPejLvXR2nWUyxlh8JrXVQLr4nP2hR_gvSeD61cDX1LeiFMG1PyH-vsNkU3SUgySnNnQ-Cbvs3tV_n7saHmCndBCc5-6kzYG4g3Bb6k4Bg0MK3FKA_PFATlMw9j9Vlo_dyJWJ9i63-Xnw/s320/DSCF6682.JPG"/></a></div>
Az előzenekar létszáma aznap újabb egy fővel gyarapodott: egy triót hallhattunk. A <b>Lőrincz Gergő </b>dobos, <b>Zumbók Benedek</b> basszeros és a<b> Gyenge</b> <b>Barnabás</b> gitáros alkotta, táboros hallgatókból álló csapat igazodott az utánuk következő szereplőkhöz: a nagy ősökhöz, így Wes Montgomeryhez és Pat Methenyhez fordultak ihletért. A két Wes dal, a<i> 4 On 6</i>, és a<i> Up and At It</i> közé berakták Metheny <i>When We Where Free</i> c. ¾-esét. A gitáros szépen hozta a dallamot és nehéz akkordmeneteket, a szólóimprovizációk ritkák voltak. Annál több a basszusnál: mindhárom dalban kitett magáért, főleg a felső húrokat varázsolta.<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaftObvQhWQWLxqnuPleAJFlSTHeePq_m_Csyb2yhMMoifabOESXAnaA5spoACOOc_sHwjW-sr7yBDsvUV1h-_BJYciA62CZ9GJJdjlArbB-uo6kogWQW9IiWcmduCtbSmZi3GmGl-TDKDSEOB4Z81kqQlnfMxS5zHKCj18ZlewH3hgiDusVzN_IzHhphF/s800/116b0aef.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaftObvQhWQWLxqnuPleAJFlSTHeePq_m_Csyb2yhMMoifabOESXAnaA5spoACOOc_sHwjW-sr7yBDsvUV1h-_BJYciA62CZ9GJJdjlArbB-uo6kogWQW9IiWcmduCtbSmZi3GmGl-TDKDSEOB4Z81kqQlnfMxS5zHKCj18ZlewH3hgiDusVzN_IzHhphF/s320/116b0aef.jpg"/></a></div>
A 17 tagú <b>Modern Art Orchestra</b>, a hazai kortárs big band formáció hat zenésze képezte az<b> Art Blakey Tribute Band</b> legénységét. <b>Fekete-Kovács Kornél</b> trombitás, a csapat vezetője utalt arra, hogy a koncert a műsor debütálása is egyben. 2017 májusa óta a jazz szakma elismerését és a rajongók örömét kiváltva legendás jazz-zenészek sikeres albumairól állítanak össze műsorokat. Most Art Blakey<i> Caravan </i>(1963. február) és az <i>Ugetsu </i>(1963. október) lemezeiről válogatták össze műsorukat. Illik felidézni az ott közreműködő zenészek névsorát: a dobos zenekarvezetőn kívül <b>Freddy Hubbard</b> trombitált,<b> Wayne</b> <b>Shorter</b> szaxizott, Curtis Fuller- harsonán, Cedar Walton- zongorán játszott és Reggie Workman bőgőzött.<br>
Az <b>Art Blakey Jazz Massangers</b> 1954-től játszott vezető szerepet az amerikai jazzben. Blakey, aki eleinte zongorázott, majd ezután lett dobos a zenein kívül menedzseri tehetséggel is rendelkezett, és a bebop, majd a hard bop stílusában adta ki zenekaraival lemezeit. 1972 októberében a budapesti Erkel Színház színpadán a szerencsések láthatták-hallhatták őt is a <b>Giant of Jazz</b> szextett tagjaként, többek között <b>Dizzy Gillespie</b> trombitás és<b> Thelonious Monk</b> zongorista társaságában.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTfgRPbl84_KIkpLeW_VXnEgXW8j3JYpQkXtxfJnDAGr0j2DVVvT9hJ3KxbesJFGQux0Cy87pVvik4woh7OZvv4_Jc85-2AUA5FeAEPmUdN3WasAriAF_-lDa6ILnD7vhR0jnKxOBMk48X4qdYjinSaVuX7ze5JDKMMWO7HyguvWJsryXCG_56YUQaklmC/s800/9eb19c55.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTfgRPbl84_KIkpLeW_VXnEgXW8j3JYpQkXtxfJnDAGr0j2DVVvT9hJ3KxbesJFGQux0Cy87pVvik4woh7OZvv4_Jc85-2AUA5FeAEPmUdN3WasAriAF_-lDa6ILnD7vhR0jnKxOBMk48X4qdYjinSaVuX7ze5JDKMMWO7HyguvWJsryXCG_56YUQaklmC/s320/9eb19c55.jpg"/></a></div>
A viszonylag kicsi színpadon a szextett tagjai épp, hogy elfértek. A fronton állt a három fúvós, <b>Bacsó Kristóf </b>tenorszaxofonos, Fekete-Kovács Kornél trombitás és <b>Korb Attila</b> harsonás. Mögöttük <b>Cseke Gábor</b> zongorista, <b>Barcza- Horváth József</b> bőgős és <b>Csízi László</b> dobos. A 100 perces koncerten nyolc számot játszottak le a két, említett lemezről. A<i> One by One</i> c. Shorter számmal kezdtek. A téma feljátszása után a szilaj ritmusú dalban sorra következtek az improvizációk, előbb a fúvósok, majd a zongorista igen hatásos rögtönzései. Ezek egyébként mindegyik számnál, váltakozó sorrendben elhangzottak. A zongoristáé volt a következő, a lemez címadó száma, az <i>Ubetsu</i>, azaz a fantázia. A négy szóló közül talán Fekete-Kovácsé volt a leginkább ötletes. A zenészek rögtönzései közben rövid, éles fúvósbetétekkel is színezték a többkőrös, hosszú szólókat.
A <i>Sweet and Sauer</i> címűben megint elkápráztattak a fúvósok, néha majdnem kakofóniába hajló hangzással. Bacsó ebben jól megrázta, szaxiszólója élmény volt.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2jCH0pG33EoLO5aVwFUkmbnmB0rR2FTxTodaXXjV14Lk2CImJKXQn9bv2vXGymv1chvURee9wevPB_VQcOjRXMs8RAun2TnOQ7bYdyH-vSkDHXobf_KeyKfl6M5A8EBKMVfeHDEtGyL2QIXtUKixNthGMJTao6lV9YXjLowMG6nro_WCSumUMVlQ7307c/s800/a99ba07d.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2jCH0pG33EoLO5aVwFUkmbnmB0rR2FTxTodaXXjV14Lk2CImJKXQn9bv2vXGymv1chvURee9wevPB_VQcOjRXMs8RAun2TnOQ7bYdyH-vSkDHXobf_KeyKfl6M5A8EBKMVfeHDEtGyL2QIXtUKixNthGMJTao6lV9YXjLowMG6nro_WCSumUMVlQ7307c/s320/a99ba07d.jpg"/></a></div>
Az örökzöld<i> Caravan</i> Csízi dobszólójával kezdődött, és a számban végig meghatározó volt a fiatal dobos jelenléte. A mindössze három dob és két cin hangszertárral csodákat művelt Laci, amit bonyolult, ötletes szólója közben is bizonyított.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLDogneUOddV_7-CMBPPrKDh3Xo_qyWPdSSp5d-wIaJPCPtNjvfJAIM6F6KjWiwwcbksH1IKShTi0IvAX0D30qavIJjFL0Zt3JGW29QD2Ws-viL-fi4a09O87wZrCk1HKqnRVkVL2A3MWsy99m6oDJChfOeLCDYt214lew6ObqFomqL9b_l5V36NogkpNn/s800/075e2af5.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLDogneUOddV_7-CMBPPrKDh3Xo_qyWPdSSp5d-wIaJPCPtNjvfJAIM6F6KjWiwwcbksH1IKShTi0IvAX0D30qavIJjFL0Zt3JGW29QD2Ws-viL-fi4a09O87wZrCk1HKqnRVkVL2A3MWsy99m6oDJChfOeLCDYt214lew6ObqFomqL9b_l5V36NogkpNn/s320/075e2af5.jpg"/></a></div>
A <i>Skylark</i> c. balladát Cseke indította egy szál zongorán, majd bekapcsolódtak a többiek. Megint a trombitaszóló volt a legmegkapóbb ebben is. A <i>This is For</i><i> Albert</i> c. kompozícióban Korb pozan-imprója volt a legeredetibb, legváltozatosabb. Kevesebbet látunk manapság tolócsöves, „cugos" trombont, amin Attila is játszik, egyre gyakoribb a ventil-pozan. Ebbe a számban beszállt Barca-Horváth is egy jót szólózni. Az utolsó,<i> On the Ginza </i>c. számban mind a négy szólista remekelt.<br>
A vastaps után visszajöttek a fiúk és közkívánatra (megszavaztatták a közönséget, hogy mit játszanak) a<i> Time Off</i> című C. Fuller opussal zártak, amelyben a kiállások után rövid hangszerszólókkal búcsúzott el valamennyi zenész. A magas pára, az izzasztó meleg ellenére szűnni nem akaróan nyilvánította ki tetszését az esten szintén teltházas publikum. Élmény volt igazi, autentikus jazzt hallgatni végre. Várjuk a folytatást...<br>
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2023. július 6-án<br>
Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-26517555320103127142023-07-06T06:47:00.006-07:002023-07-06T07:35:17.859-07:00NINCS MESE, MEGJÖTT A CIRKUSZ<b>NINCS MESE, MEGJÖTT A CIRKUSZ</b> <br>
- <b>A LÁSZLÓ ATTILA FUSION CIRCUS KONCERTJE A LAMANTIN HARMADIK NAPJÁN</b><br>
Szöveg: Gróf István, fotók: Büki László, Gróf István (második)<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiPUka0i_eIoZZAcKvzGVRk7aKsxyHmAuDHAjVsiI_RBcrwbeVTE0opKNql9iaJpmWPRaXA2EwygVU4VN9Ijsoi0ctpEC5HMXQRYHTas3_j29ANF_2wnzxSJp12zRZA2zBwbe472x2siFYSXc2Nd17r2swiMeiw9htSoAruoe6qqRYB2hR24rI2Gc-p15r/s800/e49cd551.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiPUka0i_eIoZZAcKvzGVRk7aKsxyHmAuDHAjVsiI_RBcrwbeVTE0opKNql9iaJpmWPRaXA2EwygVU4VN9Ijsoi0ctpEC5HMXQRYHTas3_j29ANF_2wnzxSJp12zRZA2zBwbe472x2siFYSXc2Nd17r2swiMeiw9htSoAruoe6qqRYB2hR24rI2Gc-p15r/s400/e49cd551.jpg"/></a></div>
<b>Ugyanúgy, mint tegnap, kedden este is tele lett a Színház klubja- ahogy szoktam mondani- elkötelezett jazz- rajongókkal, nyájas sznobokkal, és kísérletező kedvü, becsöppent érdeklődőkkel. Pedig a blues-nap szokott a leglátogatottabb lenni, de a Lamantin fesztiváloknak köszönhetően, évről- évre hízik Vasban az első, említett kategóriába tatozók száma. És mi, ha nem ez a cél</b>!<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhauJvNqcKbZhv1wNpK0kV5a2LCLQ9B3Ala3Vt1u6DOZ14JbHSKzi9FYRYU7laU94Gs0rKRZLjCJdaxtJ94jx4U6D_w5PG4wTCKnPoHjrMFQz1kSloMr8NnLiDz-WF1qjKAS5ZEwQFp785JSVg-ipeCpAbGybyhNrWZ6BOvmnH2VoOT1uGrgqCltxJEa6u6/s2592/DSCF6679.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; clear: left; float: left;"><img alt="" border="0" height="320" data-original-height="2592" data-original-width="1944" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhauJvNqcKbZhv1wNpK0kV5a2LCLQ9B3Ala3Vt1u6DOZ14JbHSKzi9FYRYU7laU94Gs0rKRZLjCJdaxtJ94jx4U6D_w5PG4wTCKnPoHjrMFQz1kSloMr8NnLiDz-WF1qjKAS5ZEwQFp785JSVg-ipeCpAbGybyhNrWZ6BOvmnH2VoOT1uGrgqCltxJEa6u6/s320/DSCF6679.JPG"/></a></div>
A kedd esti előzenekar, a tegnapihoz hasonlóan, megint nem egy jazz-combo volt, hanem egy ének- gitár duó. De nem akármilyen!<b> Borbás Hanna</b> énekesnő és <b>Bán</b><b> Péter</b> gitáros Budapestről jöttek, játszottak, és győztek. A szempillantá- sokból egymás akcióit értő, összeszokott profi zenészpár muzsikált nekünk. A női jazz- énekesnők fél évszázada bevált receptjén pedig nem illik változtatni: végy egy pár jól ismert<b> amerikai jazz- sztenderdet</b>, tedd át a stílusodba, és énekeld el. A<i> Black Orpheus</i>, <i>A Night and Day</i>, a <i>My One and Only Love</i>, a <i>Lullaby of Birdland</i> és a <i>No More Blues</i> ezek voltak. A többi a közönség dolga. A bossa novákban a latin ritmus, az Ella Fitzgerald dalokban a jazzes és bluesos ének, a tökéletes frazírozás, az improvizációknál egyetlen félrecsúszott hang nélküli (ez igen ritka) interpretáció, a megfelelő hangterjedelem, és a soha le nem hervadó mosoly: nos, ezek voltak a született- születő művésznő sikerének titkai. Hallani fogunk róluk még!<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv7UXFAiD3FOZ_nAW-6Bjs3i93ifQTpm70i2M7Dl3R7Ws8c2yXBW24xcULx_cl8DkXDm50it-bpqCVnatbSM7gqjWA_BJNQEQQ9jYExfR71l8P8pCClYUQiNVN5gifY9IJmW9zizhGdvWd-HrDY4a_y-iJtUm0aNxmIODktML1PnBBB4mZ7a9GL2YjuY_d/s800/d0e41e89.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv7UXFAiD3FOZ_nAW-6Bjs3i93ifQTpm70i2M7Dl3R7Ws8c2yXBW24xcULx_cl8DkXDm50it-bpqCVnatbSM7gqjWA_BJNQEQQ9jYExfR71l8P8pCClYUQiNVN5gifY9IJmW9zizhGdvWd-HrDY4a_y-iJtUm0aNxmIODktML1PnBBB4mZ7a9GL2YjuY_d/s320/d0e41e89.jpg"/></a></div>
<b>László Attila</b> négy „szakmájából” – az előadóművész, a zeneszerző, az arranzsőr és a pedagógus – az első hármat hozta magával fúvós – szekcióval felturbózott jazz bandjével, a<b> Fusion Circus-</b>sal kedden este. A gitárművész 22 évesen alapította meg a <b>Kaszakő </b>együttest (már akkor Lattmannal), amelynek <i>Édenkert</i> c. nagylemeze a hazai jazz- relikviák számát gyarapítja. Második nekifutása a <b>Things</b> együttesel 32 évesen történt, mely a csütörtökön hallható Lakatos Antallal való közös munkálkodás színtere volt. Majd további bandái már a saját neve alatt futnak, mint a mostani is. Zenész partnerei a nagyvilágban– hogy csak a nagyágyúkat emlegessem- Randy Brecker, Billy Cobham és Miroslav Vitous. 23 éve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének docense. A nagyközönség Horváth Charlie-val való együttműködésével kapcso- latosan ismeri: az énekes zenekarának vezetője, dalai jó részének szerzője.<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKSaJxL23wk2zMrT7Y3128bJcBkUOKDTxz1CK5zpGvu79TIPl2cerrdlZZ4KD-8e4lriXqkw0WHptG2_DK0p29A5Dpxmbj35utbhe8asowyKw2NAXdl6NFTBHeG3qpKkK0O-NG4AKar1Y17ORkCzIgASTHN0GswyOAdXtmKL2oOfbgCkn78E5DyF3x9cmc/s800/7ad6ba8d.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="533" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKSaJxL23wk2zMrT7Y3128bJcBkUOKDTxz1CK5zpGvu79TIPl2cerrdlZZ4KD-8e4lriXqkw0WHptG2_DK0p29A5Dpxmbj35utbhe8asowyKw2NAXdl6NFTBHeG3qpKkK0O-NG4AKar1Y17ORkCzIgASTHN0GswyOAdXtmKL2oOfbgCkn78E5DyF3x9cmc/s320/7ad6ba8d.jpg"/></a></div>
A zsebkendőnyi területen nehéz volt a hét muzsikust összepréselni, de sikerült: középen a zenekarvezető ült, gitározott és konferált, tőle jobbra a basszgitáros legenda, <b>Lattmann Béla</b> hozta a mélyeket, mellette a fiatal dobos generáció tagja, <b>Zombor Attila</b> dobolt. Balra Korg-ja mögött a zongorista,<b> Nagy </b><b>János </b>bűvölte a billentyűket, míg mögötte állt fel a három fúvós: <b>Soso Lakatos Sándor</b>- szaxofon, <b>Pecze Balázs</b>- trombita és<b> Csapó</b> <b>Krisztián</b>- harsona hangszerekkel. Introvertált zenét ígért nekünk estére Attila, de azért ne dőljünk kardba- harangozta be első számukat, a <i>GT-</i>t, melyben a gitár mellett Csapó pozán- szólója volt emlékezetes. A contemporary jazz jellegzetességei, a hangnem-, a dallam-, és a ritmusváltások már a következő számban előjöttek. Ebben Béla kemény, funk-os basszuspengetései, és János Fender- zongora hangszínnel, lehengerlő technikával előadott improvizációi voltak kiemelendők. Egyébként mind László szerzemények voltak az koncerten. A legutóbbi Fesztiválon, amikor játszottak, azért lenyomtak néhány <b>Blood, Sweat and Tears</b>- nótát is, melyeket a zenekarvezető most szintén felemlített, mint a ’70-es évek sok- színű zenéjének fúvósokkal megspékelten divattá lett irányzatok egyikét. A<i> Downhill</i> c. begin-ben a gitár- zongora kérdezz- felel párbeszéd, a <i>The Only One-</i>ban a ballada- szerű szárnykürt dallamfelvezető, majd annak és a gitárnak improvizációja volt emlékezetes. Végre megszólalt a fiatal szaxis- nemzedék egyik legtehetségesebbje, Soso Lakatos is a következő bebopban: szépen felépített rögtönzése csúcsán úgy szárnyalt altóján, mintha <b>Charlie Parkert</b> „Bird-öt” hallottuk volna.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMpwmZ6KHl5xKobxH0BtgNXahFFiwuLK8Llxbv5sPF2HZ_CmnmxDVkX5_QVeFB7TF_JfEGEYFdKsoW94nc8ryZbmD6fRfarhGHRqJDQo--z3etXPUBu7yeENBWT_dm4eiIw0MY6h7umAxiLjadsJeRcJ-hSJNE4U_xaK8SSYGNBSk8GMnv9nROoTqCrJoI/s800/d768447e.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMpwmZ6KHl5xKobxH0BtgNXahFFiwuLK8Llxbv5sPF2HZ_CmnmxDVkX5_QVeFB7TF_JfEGEYFdKsoW94nc8ryZbmD6fRfarhGHRqJDQo--z3etXPUBu7yeENBWT_dm4eiIw0MY6h7umAxiLjadsJeRcJ-hSJNE4U_xaK8SSYGNBSk8GMnv9nROoTqCrJoI/s320/d768447e.jpg"/></a></div>
Érdekes volt megfigyelni, hogy a zenészek egy része a hagyományos, nyomtatott kottából olvasott, a fiatalabbak digitálisan vették le a számokat tabletjükről, míg pl. Nagy Jánosnak a fülhallgatós telefonjáról jöhettek az információk. A <i>Tale From the Waltz-</i> a mese a keringőről címűben Pecze előbb szordínós, majd anélkül fújt trombita-, Lattmann basszus, majd Nagy János jobb kézzel a klaviatúra minden oktávját megszólaltató briliáns szólói dobták meg az amúgy nem túl vidám közönség hangulatát. Ezt a következő nótától, az <i>It’s Already That-</i>től sem kaptuk meg, éles staccatói, hangszínt szűken variáló gitár-, és zongoraszólói ellenére. De nem úgy, mint az utolsó, a<i> Waterloo</i> c. számukban! A vérpezsdítő funky ritmusokra Attila jól gördülő, élvezetes rögtönzései elkapták a fonalat, János felülről lefelé „lecsorgó” briliáns zongorafutamai hozzátettek ehhez, majd a swinges szaxi- gitár felelgetések, végül a vad bop alto, és dobszólók késztették a közönséget hosszú vastapsra. A ráadásra már csak a fúvósok nélküli quartet jött ki, ahol a<i> Sound Of My Heart</i> c. László mainstream jazzopus, annak minden szépségével hangzott el. A végére rendesen belemelegedtünk. Ők is, mi is….<br>
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2023.július 5-én<br> Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1845822119446965376.post-88357409431272791252023-07-05T08:01:00.004-07:002023-07-05T08:18:20.993-07:00FORRÓ HANGULAT ÉS TELT HÁZ A LAMANTIN JAZZ FESZTIVÁL BLUES NAPJÁN<b>Forró hangulat a Lamantin Jazz Fesztivál Blues Napján</b> <br>
Szöveg: Gróf István - Fotó: Büki László, Gróf István (második)<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz8RXBVXGaUgJiCUSiOrG7WL4HEYxSSvicqec1BZ2xWo41fkcmjHlnDDbJeysIaEQjaTUcE3vjS1yjYxyCgCnvyIMhTloCfA-wu0E16XauPeRNV2xdo5Bia9ucYJKXz4vSrp0jCkFEBP5FZZq2gnPvJn40GGOXcoXCshjOUegQoKvbxnRnWrn1osYgK-R_/s1900/142486039064a406b4c111b_d75771cd.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="400" data-original-height="1425" data-original-width="1900" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz8RXBVXGaUgJiCUSiOrG7WL4HEYxSSvicqec1BZ2xWo41fkcmjHlnDDbJeysIaEQjaTUcE3vjS1yjYxyCgCnvyIMhTloCfA-wu0E16XauPeRNV2xdo5Bia9ucYJKXz4vSrp0jCkFEBP5FZZq2gnPvJn40GGOXcoXCshjOUegQoKvbxnRnWrn1osYgK-R_/s400/142486039064a406b4c111b_d75771cd.JPG"/></a></div>
Talán megérezték a szervezők, hogy a korábbiaknál nagyobb érdeklődésre számíthatnak a<b> 23. Lamantin Jazz Fesztiválon</b>, mert a színház <b>Krúdy Klubjában</b> az asztalok helyére is székeket telepítettek, a színpad köré is sokat. Mind foglalt lett, még álltak is sokan. Kezdéskor egyfajta steril színházi hangulat uralkodott, a régebbi, az italpult melletti félhangos beszélgetések, pohárkoccanások elmaradtak. Négyes. A szervezők két egyforma vörös ruhában pompázó-dolgozó asszisztense vagány ötlet volt. Ötös. A teraszt lefedték, a közönség egy része ugyan odafért, mégis a szellős, levegős átrium jobb volt. Hármas. A hangtechnika, a világítás maradt a régi és profi. Ötös. A szaxofontáskás, mezítlábas táborlakók nem voltak fellelhetők, a vasalt inges ősz-hajúak annál többen. Négyes. De hogy a szűk negyedéve Veszprémben általam már hallott előadók, a <b>Raphael Wressnig and the Soul Gift Band</b> az akkorinál jóval élvezhetőbb, közvetlenebb, oldottabb hangulatú bulit csapott, az már a lényeg. Csillagos ötös!<br><br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH2hndOfaUpXszVVEwfuEhX4B0IR8qay6lFcBt3FqGDMgMo-lwZuwwsP2CIx5c0TiGXcwGtQj1IL_o5juHrLWWHP_IHQA4ZsdrK6N9_uVWH1QKexWDSwrEoDbA9SttMjCxLzZJmDeS51S0Q0C35p3aQmE-xMmc9_C-j59g2moiloeSSMBcUMM-ORuOz7NN/s2592/DSCF6672.JPG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1944" data-original-width="2592" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH2hndOfaUpXszVVEwfuEhX4B0IR8qay6lFcBt3FqGDMgMo-lwZuwwsP2CIx5c0TiGXcwGtQj1IL_o5juHrLWWHP_IHQA4ZsdrK6N9_uVWH1QKexWDSwrEoDbA9SttMjCxLzZJmDeS51S0Q0C35p3aQmE-xMmc9_C-j59g2moiloeSSMBcUMM-ORuOz7NN/s320/DSCF6672.JPG"/></a></div>
Előzenekar helyett egy fiatal szólista, az érdi <b>Horváth Szabolcs</b> ült zongorája mögé. A vak zenészek az átlagosnál mélyebb zenei érzékenységéről tudunk (Ray Charles, Stevie Wonder, Jeff Healey), ez most is kiderült.<b> Thelonious Monk</b>, a bebop korszak meghatározó zongoristájának Straight <i>No Chaser </i>c. száma után kortársa, Charlie Parker<i> Billie's Bounce</i> lépegetős basszusra épített, improvizációkban bővelkedő nótája következett, majd ismét Monk mester <i>Blues Monk</i> c. „emészthetőbb" shuffle-je hangzott el Szabolcstól. Ráadásként - nagy vastapsot kapott - az Oscar Peterson műsorán tartott <i>C Jam Blues</i> csendült fel. A műsor tökéletes volt, talán a dinamikájában lehetett volna árnyaltabb néha.<br>
<b>Laurens Hammond </b>találmányáról, a Hammond<b> orgonáról</b> a portálon a közelmúltban, és manapság is sok cikk megjelent. Sárgolyónk utóbbi 90 évének egyik legsikeresebb hangszeréről többet írni nem kívánok, annyit azonban az aktualizálás jegyében hozzáfűzök, hogy a 40-es, 50-es években, <b>Jimmy Smith-ék</b> jóvoltából a jazz, a 60-as, 70-es években <b>Jon Lordéknak</b> köszönhetően a progresszív rock, míg napjainkban, Wressnignek is betudhatóan a soul és a funky a divatos megszólalási formája e hangszernek.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCJYE2Im77NbfL_VJTijCgp7T6ENTh-c_ohSMBK16YzXdhp2XohOTd_PriRaecbxB3ye39WsjHNto3QS2hAGRvPy52WAC4JzcSPb7zgFzHEoL16wqg-qv6Ydd9BKSPwZ4FzQ3naXt2dXXRhGV8OiN5OS-yK3S8BrjiIBLxfz4cmy9_Ixkc8e98UllrK1tQ/s800/e5c1f281.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCJYE2Im77NbfL_VJTijCgp7T6ENTh-c_ohSMBK16YzXdhp2XohOTd_PriRaecbxB3ye39WsjHNto3QS2hAGRvPy52WAC4JzcSPb7zgFzHEoL16wqg-qv6Ydd9BKSPwZ4FzQ3naXt2dXXRhGV8OiN5OS-yK3S8BrjiIBLxfz4cmy9_Ixkc8e98UllrK1tQ/s320/e5c1f281.jpg"/></a></div>
A színpadon középen elhelyezett, kissé használtas<b> B-3 orgona</b> mögött ült a zenekarvezető, tőle (nekünk) jobbra <b>Eric Cisbani</b>, a dobos, míg balra a már féltucadszor a Lamantinon fellépett ugyancsak olasz honfitársa, <b>Enrico Crivellaro</b> gitáros. Egy dögös rock nótával kezdtek, Bill Whiters groove-ja felpörgette a hangulatot kezdésként, majd a The Meters funkyja hatolt a csontjainkba. E banda olyan meghatározó alakulat volt anno New Orleans-ban, mint mondjuk a Beatles Liverpoolban. Mindkét számban Raphael játszotta a dallamot, és a káprázatos rögtönzéseket is neki köszönhetjük. A harmadik dalban, az<i> I'm a Travaeling </i><i>Man</i>-ben már énekelt is a főnök, felidézve Graz-i otthonától Memphis-i, és a Los Angeles-ben töltött időszakait. A jókedvű, humoros speach-eiben mesélt a Hammond történetéről, majd az igazi magyar rizling-fröccsről, és köszönetet mondott a főszervezőnek, <b>Tímár Péternek</b> a sokadik meghívásért.
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7eWXoVr67OMJTwjhrPuuTB6RkDQhxjwc6awEzk5GQvvQ4AEp0GlFQ1aV2y305Dq8Fv5zcJDW0HD8q3F6m6h8vJ0-WUjyczuYjNDEDmKduItot5ByiJfhARhF5xQ8fdbFxVNRj00zku7Wc2H64LtVIhVXDqqSHkPTxvGLltwZBkDpakvRg3LtCNhtsVG7F/s800/9a3762ef.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7eWXoVr67OMJTwjhrPuuTB6RkDQhxjwc6awEzk5GQvvQ4AEp0GlFQ1aV2y305Dq8Fv5zcJDW0HD8q3F6m6h8vJ0-WUjyczuYjNDEDmKduItot5ByiJfhARhF5xQ8fdbFxVNRj00zku7Wc2H64LtVIhVXDqqSHkPTxvGLltwZBkDpakvRg3LtCNhtsVG7F/s320/9a3762ef.jpg"/></a></div>
Ezután <b>Dr.</b> <b>Lonnie Smith-re</b>, a jazz-orgona egyik legnagyobb egyéniségére emlékezett egyik dalával annak születésnapján. A B-3 hangszínét (van rajta jó sok!) átváltotta jazzesre, a dobos is átcserélte ütőit seprűkre, és a rögtönzések is más hangulatot árasztottak. Majd két nóta erejéig New Orleans-ba, kedvelt városába rándult le Wressnig, ahonnan bővérű, táncra hívó soul számait merítette. Shake your hips - Rázd a csípőd! felkiáltással, ragyogó, Booker T.-t idéző orgonarögtönzései után - melybe beleszőtte a<i> Get No Satisfaction</i> dallamát is -, a közönség közé ment le a show-mester csörgődobjával, és köztünk folytatta a jókedvre derítést! Óriási tapsvihart generált a produkció, amelyhez hozzájárult a szakállas dobos, Cisbani ötletes dobszólója is, ami után egy nem kellőképpen beharangozott szünet következett. A közönség nem lankadva, ráadás számot várt a zenészektől, pedig ők csak szusszantak egy keveset.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9dEKfNQa01RnuR8G94sQwghlklTkqVrk12l3KisOC0em2TVYvd-DfPbcdg8zJUzTspnf56-gXhgRgm9CXpj9NqLr9xa5TEZ7siwdd5mJSFgNVp99GKEa_J5-AJlAjlQMKd-iqvY31p0g3eVW9dc0WlHOU8ySvYwcOkCExk5pv_h_OL0DmwnYLQM25mOBk/s800/1a13313f.jpg" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="600" data-original-width="800" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9dEKfNQa01RnuR8G94sQwghlklTkqVrk12l3KisOC0em2TVYvd-DfPbcdg8zJUzTspnf56-gXhgRgm9CXpj9NqLr9xa5TEZ7siwdd5mJSFgNVp99GKEa_J5-AJlAjlQMKd-iqvY31p0g3eVW9dc0WlHOU8ySvYwcOkCExk5pv_h_OL0DmwnYLQM25mOBk/s320/1a13313f.jpg"/></a></div>
Két smirgli-durva funkyval kezdték a második részt, kemény gitár-riffekkel, és itt már végre Enrico is szerepet kapott a rögtönzéseivel. Persze, ebben a formációban ő kísérőzenész, a fő figyelem a billentyűsön van, de a tavalyi fesztiválon hallottak alapján, ahol az<b> Enrico Crivellaro Blues Band</b> volt az egyik sikeres fellépő, mindannyiunkban kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a velencei születésű zenész kiváló mestere hangszerének. Ez igazolódott a Bobby Bland-nóta, az <i>Aint No Love On The Heart of the City</i> előadásában is, ahol a gitáros nagyobb tapsot kapott kollégájánál rögtönzése után.
<b>Brother Jack McDuff</b> jazz-orgonista mester swingje, a <i>Chicken Feet</i> feldolgozása azonban visszarakatta a koronát Raphael fejére: a gyors lüktetésű swingben olyanokat improvizált a mester, amilyeneket ritkán hallhatunk manapság. Járt a négyekre a lábunk nekünk is, de neki is, ráadásul a basszust hozó pedálokon. A koncert számomra legjobb percei ezek voltak. A műsorrész utolsó száma megint az emlékekben rögzülő egyedi show volt: az orgonista előbb a nyelvével szólaltatta meg a billentyűket, majd a láb-pedálokat taposva játszott, a végén pedig felállt az orgona tetejére, és ott csörgőzött.<br>
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhetyevIDBqwy13f3HucZYOhATcRRI8RlA6hKQfXIr4YTfsUUNPMs_nWuXFcfwV62fhiUbNAYq-htCSRzlKGMDHu-PcD5MspPFX8M3Hj5wacikf8n0YSuBmGI6NaFZzsNqWJ57vPri4RTKK_6wTCw_tVartmgEvxxqjQu0TUVWTELJnBl3yZyJjaIWF6Evy/s1900/2274724764a4061458424_495944c1.PNG" style="display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" width="320" data-original-height="1425" data-original-width="1900" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhetyevIDBqwy13f3HucZYOhATcRRI8RlA6hKQfXIr4YTfsUUNPMs_nWuXFcfwV62fhiUbNAYq-htCSRzlKGMDHu-PcD5MspPFX8M3Hj5wacikf8n0YSuBmGI6NaFZzsNqWJ57vPri4RTKK_6wTCw_tVartmgEvxxqjQu0TUVWTELJnBl3yZyJjaIWF6Evy/s320/2274724764a4061458424_495944c1.PNG"/></a></div>
A visszataps után elsőként egy groove-os funky késztette tapsra a székekből felállt közönséget, majd egy jazzes altató-dallal küldték el az osztrák-olasz zenészek a hazai közönséget. Ha nem is aludni, de jóféle borok és sörök, valamint a Lamantin Jam hangjai mellett zsibongani.<br>
Erős fesztiválkezdés volt a tanári koncert után a hétfői, ma este várjuk az izmos folytatást!<br>
megjelent a vaskarika.hu portálon 2023. 07.04-én<br>Gróf Istvánhttp://www.blogger.com/profile/02399256694746313808noreply@blogger.com0