A szombathelyi nyár egyik legizgalmasabb programja a Lamantin Jazz- fesztivál és a hozzá kapcsolódó Improvizációs Tábor. A fesztivál idén jubilált, hiszen huszadik alkalommal szervezte meg a lelkes, baráti közösség, akik e műfaj nagy rajongói, és ezért hozták létre annak idején a rendezvényt. Azóta a Lamantin az európai jazz- szintér legszínvonalasabb fesztiváljai közé emelkedett. Köszönhető ez persze a rendezvényhez kapcsolódó Improvizációs Tábornak is, amit 17. alkalommal tartottak meg idén. A táborban kezdő és gyakorlottabb zenészek is részt vehettek, diákjai minden este kaphattak fellépési lehetőséget a fesztiválon.
Gyárfás István gitáros, tanár, zeneszerző, saját triója mellett gyakran hallható más formációkban is. Az elmúlt években a jazz legnagyobb amerikai sztárjaival dolgozott együtt. Munkásságáért 2015-ben a legrangosabb szakmai életmű- díjjal, a Szabó Gábor- díjjal tüntették ki. Gyárfás István naptárjában minden évben helyet kap a Lamantin- árulta el Gróf Istvánnak a zenész.
Gróf István: Legutóbb, amikor itt voltál, egy Hammond- orgonás felállással kísérleteztél. A furcsa az volt, hogy a zenéket nem az orgonista, hanem a gitáros szerezte. Hogyan jött ez az ötlet?
GY. I.: Már réges- régen szerettem volna egy Hammond- orgonával, ill. egy jó, ezen tudó orgonistával együtt játszani. Nos, mint kiderült, Magyarországon nincs minden sarkon ilyen ember. Annak idején Fogarasi János „Fogar” volt a koronázatlan király ezen a téren. Ő valamilyen okból a bizalmába fogadott, és majdnem hogy a barátomnak nevezhetem őt. Egyszer, amikor vásárolt egy orgonát a Kőbányai Zeneiskolába, behívott és azt mondta: „Hú, Gyafi, csinálnunk kéne egy lemezt!” Ez, sajnos, nem történhetett meg, mert közben meghalt. Viszont felhívta a figyelmemet egy fiatal srácra, Premetz Matyira, és azt mondta: „Figyelj oda erre a fiatal srácra! Ő nagyon jó lesz! Nagyon kezében van a hangszer! Még sokat kell még tanulnia, és bizonyos jazzes érzeteket el kell még sajátítania.” Időközben Matyi ezeket tökéletesen, 100 %-osan teljesítette, a hiányt - ha ezt hiánynak lehet mondani- kiküszöbölte. Pont itt, egy Lamantin- táborban, amikor a sátorban, a Fő téren voltak a koncertek, ismerkedtünk mi is össze. Itt beszélgettünk arról, hogy de jó volna együtt csinálni valamit. Ő is ismert engem, én ismertem őt, a munkásságát- legalább is egy szegmensét- szimpatikusnak ítéltem. Úgy tűnt, ez a szimpátia kölcsönös volt! És amikor eljött annak az ideje, én elkezdtem írni – mivel foglalkoztatott ez a téma, azaz az orgonisták- a zenéket. Rengeteg orgonistát hallgattam meg lemezekről. Mi az orgona- irodalomból csak Jimmy Smitht, vagy a néha idelátogató Lonnie Smitht, illetve Rhoda Scott-ot- akit Hofi is parodizált- ismertük. Itt megáll a tudomány. De valójában ezek az emberek után kezdődnek a nagyon izgalmas, érintetlen területek. Ezeket, a kevésbé ismert Hammondosok lemezeit „ronggyá hallgattam”, illetve elkezdtem írni a számokat, a „tanulmányokat” félig- meddig az övéik, félig- meddig azok gitárosainak hatására. Mert ezek kéz a kézben jártak akkor! Nagyon nagynevű gitárosok voltak ezek! És ezeknek az együttműködéseknek a zenei vetületét kezdtem el figyelni, és az a helyzet, hogy ezeket utána leírtam, amelyek ekkor, frissiben, markáns daraboknak tűntek. És akkor már nem volt kérdés, hogy veszünk egy dobost magunk mellé: Jeszenszky Gyuri barátomat, akit nagyon szeretek. Ő tökéletesen belepasszolt ebbe. Ezután játszottunk egy- két koncerten, és elkezdtük bemutatni ezt a lemezanyagot. Nemrégen ezt Erdélyben is „megutaztattuk”: 13 koncertet adtunk, és meghatóan jó volt a fogadtatás. Több helyen a standing ovation élményét kaptuk, ami sokszor kicsit nagyképűségnek hat, de amikor lehajolok, és letekerek valamit a gitáron, majd felnézek, és látom, hogy az emberek felállva tapsolnak, az nagyon megható. Ilyenkor bizony könnyes a szemünk. Ezért éri meg ezt csinálni.
G. I. : A jazzma.hu portálon minden évben megszavaztatják a legsikeresebb zenészeket. Az olvasók is, a zenészek is és a szerkesztők is szavazhatnak. Hosszú évek óta az első helyen van Gyárfás István „Gyafi” ezeken a gitárosok között, attól függetlenül, hogy igencsak erős ez a mezőny. Bizony sok jó jazz- gitáros van az országban. Itthon szárnyal a népszerűséged. A külföldi fellépésekkel hogy állsz?
Gy. I. : Állítólag sokat járok külföldre- legalább is az mondják a többiek. Elég sokat megfordulok Romániában, és nemcsak Erdély területén, hanem Bukaresten, Ploiestiben is. De elég sokat utazok a másik irányba is: Olaszország, Ausztria, Németország, Hollandia. Most szerveződik egy- két tengerentúli út is. Van, aki ennek nagyobb reklámot csinál, pedig én sem titkolom el. Lehetne persze többet is turnézni, ha jobban menedzselném önmagam. De nem is vágyom ennél többet utazni: családom van, feleségem, így már nem lenne annyira vonzó. Meg azért én elég erősen kötődőm az iskolám miatt is haza, ahol lakom. Ez így nekem nagyon kerek, és megfelel.
G. I.: Még egy- két szót a lemezeidről. Hál’ Istennek a hazai jazz- kiadók az utóbbi évtizedben azért felébredtek, és aki nagyon akar, tud lemezt megjelentetni. A legutóbb megjelentek, ill. a közeljövőben megjelenni szándékozott felvételekről kérdezlek.
Gy. I.: Tulajdonképpen ezeket a lemezeket én adtam ki. Tudniillik azok a kiadók, akik a szorosabban vett jazz területén dolgoznak, azok a kortárs, vagy a fúziós, esetleg a népzene, az etno-jazz műfajait célozzák meg. És vannak kiadók, akik a dixielanddel foglalkoznak, de ez a terület, a mainstream, - vagy hogyan fogalmazzam meg, amit én is játszom-, talán egy picit elhagyatottabb műfaj ebből a szempontból. Valószínűleg nincs benne az a nagyon nagy üzlet sem. Így kénytelen voltam erre a pályára is rákényszeríteni magamat, pályázni, annak minden áldott és áldatlan fázisát magamra venni. Ezt nem okvetlen szeretem. Ha lenne olyan kiadó, amelyik ezt csinálná, annak szívesen átadnám. De ezen nem kesergem, és örülök annak, hogy ezek a lemezek - mint ez az orgonás, az Organ Grinder’s Suite, a Premetz- Jeszenszky trióval, vagy az azelőtti, a Cartoon jazz a Gyárfás- trióval , melynek tagjai Cseh Balázs és Oláh Zoltán, amelyen magyar rajzfilm- zenéket játszunk- meg tudtak jelenni, és el tudtak jutni a hallgatósághoz.
G. I.: Köszönöm a beszélgetést!
Elhangzott a szombathelyi Credo rádióban, 2019. júniusában
Megjelent a jazzma.hu portálon 2020.04.27-én
Fotó: Büki László "Harlequin"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése