A Jambalaya zenekar a nevét New Orleans nemzeti ételétől kölcsönözte, mert a New Orleans-i hagyományos zenéből táplálkozik, arra az autentikus hangzásra törekszik. Alapítója Nemes Zoltán zongorista, zeneszerző, aki számos koncertkörúton van már túl, és több szakmai elismerést is bezsebelt. Visszatérő vendége a Lamantin Jazz- fesztiválnak. Gróf István a John Cleary- koncert előtt beszélgetett Nemes Zoltánnal többek között arról, hogy ő mekkora rajongója a blues abszolút élvonalába tartozó Grammy- díjas énekesnek, zongoristának, zeneszerzőnek.
Gróf István: Ez a New Orleans-i zene a blues zenének egy nehezebben játszható, és nehezebben is emészthető válfaja, egy kis cajun, egy kis zydeco, egy kis francia behatás, azaz színesebb…
N. Z.: Úgy van, ez egy mixtúra, melyben a karibi-zene is benne van, erről se felejtkezzünk meg. Egész New Orleans tele van zenével, és nagyon sok féle képen elő lehet adni ezeket. Ezért imádom én is, és ezért szerettem bele. Változatos ettől a repertoárja egy zenekarnak.
G. I.: Egy-két szót a saját csapatodról, a Jambalaya-ról. Mi a terv? Hová készültök a nyáron? Koboci lesz?
N. Z.: Igen, lesz a Kobuci- kertben fellépésünk, a blues- fesztiválon játszunk majd Little G. barátommal közösen. Sokfele járunk az országban. A teljesség igénye nélkül Debrecenben, a Virág- karneválon, ami most eszembe jut, meg több országos rendezvényen is. De megyünk Nagybányára, Somorjára is, azaz a határon túli területekre is. Szerencsére nem fogunk unatkozni a nyáron, sokat játszunk majd. Elkészült az új albumunk, és…
G. I.: Gratulálok hozzá!
N. Z.: Köszönöm! Ez most a szívügyünk. Ez egy nagyon komoly mérföldkő a számunkra, hiszen az előbb említett amerikai turné ihlette leginkább ezt a lemezt. Kellett ülepednie a dolgoknak, hiszen ez 4-5 évvel ezelőtt volt. Azoknak az élményeknek, azoknak az inspirációknak, melyek hatottak erre a lemezre mind zeneileg, mind a szövegek tekintetében, mind hangulatában és mind tanulságában.
G. I.: Egy kicsit a külsőségekről is…. A kedves hallgatók nagy része nem tudja, hogy Nemes Zoltán az a zongorista, aki a hangszeréhez nem hozzáül, nem mellé-ül, nem ráül, hanem a térdére teszi. Volt már fellépéseid során ebből problémád, azaz leesett a hangszered?
N. Z.: Sajnos, volt! Nem is gondolnád, hogy úgy volt egyszer ebből probléma, hogy vége volt a koncertnek, és felálltam meghajolni. Nos, ekkor történt meg a baj. Tehát nem játék közben. Valóban, ez egy bevadult szokás tőlem, de igazából az élet hozta ezt így. Zongoristája válogatja, de én szeretem alacsonyan használni a billentyűzetet, mert így nagyobb erőt tudok kifejteni. Ezzel nem mindenki van így. Annyira szimbiózisban működött a lábam, az alacsony állvány, hogy ez véletlenül így jött. De végül is a védjegyemmé vált, és én ezt így élvezem. Egy koncerten látni azokon, akik még nem láttak játszani, hogy csodálkoznak, de aztán megszokják, és összeérik a látvány a játékkal számukra.
G. I.: Nagyon köszönöm, és akkor közösen várjuk John Cleary előadását!
Elhangzott a Credo rádióban 2019 júniusában
Fotó: Gróf István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése