KŐKEMÉNY DÖNGETÉS A LAMANTIN- SZERDÁN

A Juhász Márton Quartet koncertje a Krúdy Klubban

2019.06.27. Szöveg és fotó: Gróf István

Az improvizációs tábor hallgatói közül a Rácz Márton- zongora, Mohácsy Lőrinc Ágoston- bőgő, Borbély Bence Regő- dob összetételű, ízig-vérig mainstream jazzt játszó banda mutatkozott be szerdán a közkedvelt klubban. A latin ritmusokat kitűnően reprodukáló dobos a bőgős segítségével megadta az alapot Marcinak, hogy elbűvölje izgalmas játékával a nagyérdeműt. Pedig a zenéket jegyzők nem voltak akárkik: Miles Davis Turned Up c. száma után a közismertebb Kenny Dorham - nóta, a Blue Bossa következett, és Chick Corea Amanda's Rhumbájával fejezték be hibátlan produkciójukat a fiatalok.

A fő műsort adó zenészek, a Juhász Márton Quartet tagjai sem voltak sokkal idősebbek a diákoknál. A most Svájcban élő dobos-zenekarvezető, Juhász Márton bő 10 éve, 2006-ban ugyanitt okosodott, mint táborlakó diák, de Tálas Áronra, a billentyűsre ránézve is életkorát 25- ön innen saccoltam. (tévedtem, 29). Rajtuk kívül a tábor tanári karának fél évtizede rendes oktatója „Mike" Gotthárd Mihály gitáros, és ifj. Tóth István basszusgitáros lépett fel az estén. A kis színpadon a hatalmas kottatartó állványok miatt, ha nem is kényelmesen, de belakták a pódiumot: balra elől a billentyű-arzenállal Tálas, jobbra elől puritán szerelésével Juhász, hátul középen a gitáros, és kis bárszékén ülve a basszeros.

A beálló szám, az értelemszerűn Intronak keresztelt mű elektromos effektek sorát zúdította ránk, főleg a billentyűk, a nagy piros (Nord Stage 2) és a kis fehér szintetizátorok által produkált hangokon keresztül. A Föld által kibocsájtott mágneses rezonancia-rezgésekhez hasonló „hangnemben" ennek reprodukálása volt a cél. Elhisszük! Juhász a szám alatt jobb tenyeréből a balba, majd folyamatosan oda-vissza öntötte a zörgőcskéket, mint alapzörejt, a basszus folyamatosan járt, a gitár pedig be-bevillanó effektekkel színesített-ijesztett. Az ezután következő Különös teremtés c. progresszív rock már határozott ritmikával, dallammal jött át, és inkább gitár-központú volt, ugyanúgy, mint azt ezt követő Sun c. darab is. Az est negyedik dalában is az általuk kortárs-fúziósnak mondott stílus jegyei domináltak: kemény gitár-riffek, beszúrt effektek és a hozzáillő, az akkori stílus által divatba hozott e- piano gyors futamai, fémes hangzása szólt, a basszus folyamatos, nyolcadokban mozgó, valamint a dob erőteljes, már- már túl hangos kíséretével.
A Hattyú c. opusban már líraibb lett a sound, a lebegő-úszó ballada előadásában a gitár- e-piano kérdez-felel incselkedései voltak megkapóan szépek. A koncert hatodik számában jött el a minden eddigit megdöntő kemény világ: a csontkemény funky alapokra Tálos - a maga szerény, visszafogott módján - olyan 5 perces rögtönzést nyomott le zongoráján, hogy ez felszabadított minden eddigi energiát zenésztársaiból. De ami a lényeg, a közönségből is! A billentyűs, e kreatív konyha főszakácsa, aki állandó szemkontaktusban állt Mike-kal, végig irányította a számok menetét, így ebben is -hatásos kiállással-, átadta a „szót" Gotthárdnak, aki egymaga varázsolt perceken keresztül, hogy aztán „egyesüljön" a zenekar. A közönség élvezte a zenét, a zenészek el-elvesztették a fejüket, és láthatóan kiválóan érezték magukat a bőrükben. A Tálas- Gotthárd- Juhász- szerzemények után egy Herbie Hancock nóta izgalmas témáját bontották ki a fiúk, benne Misi szép szólójával.

A koncert szerkesztésének szempontjait követve egy már- már rocknak titulálható nóta következett jellegzetes gitár- riffjeivel, majd egy lassú, elégikus hangulatú ballada, melyben ismét a fiatal zongorista bizonyította nem mindennapi tehetségét szólójával, melyet végre- immár jól belemelegedve- Tóth István izgalmas, hosszú basszusszólója követett. Gotthárd Misi tüzesebb, a Heater c. száma hangzott el utoljára, alaposan felpaprikázva a hangulatot. A dögös jazz-rock nótában a szerző riffjeivel hangolta rá a közönséget a zenei élvezetekre, aztán ő, majd ismét ifj. Tóth az előbbinél is invenciózusabb, végül a dobos csontkemény, ütőfoszlányokat produkáló rögtönzésével zárult az est. A meghajlás után a főleg a fiatalabb nemzedéket képviselő közönség visszaparancsolta a ráadással nem készülő banda tagjait, akik egy visszafogott hangerővel lejátszott, a témát ismétlő nyúlfarknyi parafrázissal köszöntek el közönségüktől.
Nem hiába került az európai jazz fővárosának, Montreaux-nek versenyén a legjobbak közé Tálas Áron zongora-, ifj. Tóth István pedig gitár kategóriában: az ottani pálya előnyét élvező Juhásszal, és az abszolút profi Gotthárd Misivel olyan minőségi zenét produkáltak együtt, hogy az lemezért kiált!

Megjelent a vaskarika.hu portálon 2019. 06. 27-én