A Sárik Péter Trió Bartókkal indított a Lamantin Jazz Fesztiválon.
2019.06.25. - Szöveg és fotók: Gróf István
A Sárik Péter Trió közérthetővé tette Bartókot úgy, hogy nem kötött kompromisszumokat. A vasárnapi tanári kar tartotta házi koncert után hétfőn megkezdődtek a meghívott előadók hangversenyei. És persze, mint ahogy ezt a szokást a rendezők továbbra is jónak és hasznosnak tartják, a Lamantin tábor hallgatóiból verbuvált zenekarok is bemutatkoztak a „nagyok” előtt.
Így volt ez tegnap is: a Kapolcsi-Szabó Levente- zongora, Kuti Laura- basszus, Majsai Roland- dob, Virág Benedek- gitár és Drippey Máté- szaxofon összetételű, a Blumen Therapien fantázianevet felvett együttes játszott három számot felvezetésként. Egy szilaj Thelonious Monk darabbal
(I Mean You) kezdtek, majd egy 6/8-os ballada, a hölgy misztikus basszus-akkordjaival felvezetve következett, majd még saját szerzeményre is futotta: a csoport legjobban sziporkázó tagja, a zongorista srác nótája következett. A szaxi és a gitár is jókat rögtönzött, de a zongoristával ellentétben, egy- két körnél tovább nem tekertek többet. A rövid bemutatkozás nagyon tetszett a közönségnek, amely meglepve értesült a hírről, miszerint a Virág Terápia a budapesti BJK-ban ad koncertet júliusban.
Perceken belül a színpadon termett a Sárik Péter vezette trió, mellette Fónay Tibor bőgőssel és Gálfi Attila dobossal. A tavaly augusztusban megjelent
X Bartók album számai kerültek bemutatásra az est folyamán.
Sárik 2007-ben, 12 éve kezdte meg zenekarának futtatását a hazai jazz-porondon, és az utóbbi 5 évben igazán tetten érhető, valós sikereket ért el lemezeivel: 2014-ben két, gyermekeknek szánt CD-vel került a középpontba, majd ez évben a Fonogram-díjat nyert
Jazzkívánságműsor c. kiadványával, míg 2015-ben Berki Tamás énekessel a
Minden délibáb c. opusával szintén elhozta jazz-kategóriában ugyanezt a díjat. 2015-ben az
Idebenn-odakinn c. szerzői lemezével nem a jazz, hanem a popzene rajongói felé nyitott, míg a '16-os
X Beethoven lemeze előzte meg a most bemutatandó
Bartók zenéjére adaptált albumot.
Bartók Béla zenei hagyatéka 2015-ben „szabadult fel" 70 év után a család felügyelete alól. Elsőként, 2016-ban a prog-rock hazai élharcosai, Török Ádám és Papp Gyula a Mini együttessel dolgozta fel csodálatosan a legismertebbet, az
Este a székelyeknél c. művet, és már nem kellett
Találkozás Béla bácsival, vagy egyéb kitérőkkel címet változtatva előadni a darabot.
Péterék a
Mikrozmosz 122. darabjával kezdtek: az aszimmetrikus ütemet tapsoló zenészek ezzel mintegy bevezették a közönséget a bartóki hangzásvilágba. Érdekes volt látni a kottatartókat: míg 30-40 éve elegáns kötésben kerültek a fémkeretre a kották, az elmúlt évtizedekben a jazzerek „fél cetlikből is értjük egymást"- alapon gyűrött papírdarabokat cserélgettek az állványon. Mára a technika győzött: a zenészek előtt tabletek voltak kitéve, melyen egy újjal könnyedén lapoztak.
Még bonyolultabb ritmusvilágot idézett a
Bolgár ritmusok feldolgozása, melyben Sárik igen hatásos zongora- impróval örvendeztetett meg minket. Nem volt szokványos, hogy a fiatal bőgős számon belül cserélgette (nemcsak ebben a számban, hanem majd mindegyikben) a megszólaltatás technikáját bőgőjén: hol vonóval, hol ujjbeggyel pengetve érve ezt el. Ezt követően a
Román táncokból a
Bucsumi tánc variációja következett. Ugyancsak Fónay volt az, aki a 6/8-os ütemre a szétáradó-szétterülő vezérszólamot felvezette, majd a zongora gondoskodott a dinamikáról: előbb halkan, majd egyre erősebben merült bele a zenekarvezető a rögtönzésbe, a fortissimo után ismét visszahalkulva, elcsendesedve. Sárik Bartók
I. etűdjét lejátszhatatlannak minősítette (kivéve egykor Kocsis Zoltánt), ezért „átdolgozta". A vad, szilaj bartóki akkordok a kitűnő hangú Steinwayből terjedtek szét a terem falai között. Az izgalmas ritmusok tartásáért a zongorista folyamatosan farkasszemezett dobosával, a darab kordában tartása végett. Az est egyik leghatásosabb, legizgalmasabb darabja volt.
Levezetésképpen a
Gyermekeknek sorozat közismert
Hej, páva darabja következett, melyben az elején Péter megénekeltetett bennünket, majd dallamos rögtönzések következtek tőle, és a közérthetőséget fokozta a bőgő is a már- már rockosan ismételt riffjeivel. Bartók másik „slágere", az
Allegro Barbaro volt a koncert következő darabja. Ezt még 1970-ben, az akkor szenzációszámba ment angol csodabillentyűs,
Keith Emerson is feldolgozta triójával. Azt azonban csak nemrégen tudtuk meg, hogy akkor vagyonokat fizetett Bartók Péternek a szerzői jogdíjakért. A
Ne hagyj itt c. női karra írt kórusművet Sárikék most instrumentális változatban adták elő, de mint a zenekarvezető elmondta, a Zeneakadémián nemrég elhangzott előadásban ez a darab egy női kórussal kiegészülve könnyeztette meg a hallgatókat. A szép, egyszerű pentaton dallam felvezetése után Tibor bőgő-, majd Péter zongorarögtönzései emelték meg a dal művészi értékét a jól odafigyelőknek. Befejezésképpen ismét a
Román táncok egy újabb darabja következett, amit - Sárik szerint- még Bartók is jazzdarabnak teremtett. A viszonylag kevés hangszerrel dolgozó Gálfi most kézzel ütötte pergőjét, mélydobját, az ütőket csak később használva.
Hogy Bartók zenéjét nem ijesztőnek, nem nehéznek, nem érthetetlennek találtuk aznap este, az a Sárik Péter Trió előadásának volt köszönhető. Én is elmúltam már 40, amikor a
Concertót egymás után harmadszor tettem fel a lemezjátszóra: az élvezethez idő kellett. Az előadók közérthetővé tették Bartókot úgy, hogy nem kötöttek kompromisszumokat. A
Román táncok Topogós c. darabját ráadásként eljátszva (ennek előadását egy 30 évvel ezelőtti
Muzsikás koncert meghallgatása ihlette) a ceglédi muzsikus bebizonyította, hogy nemcsak jó előadóművész, hanem kitűnő pedagógus is. Ha az ott ülő 150 főnyi közönségből csak 5 megy haza úgy, hogy először tesz a lejátszóba Bartók lemezt, akkor már nyert. De nemcsak ő. Mindannyian!
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2019. 06.25-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése