2003. december 11., csütörtök

EMLÉKEZŐ BESZÉD ANTALL JÓZSEF HALÁLÁNAK 10 ÉVES ÉVFORDULÓJÁN, JÁNOSHÁZÁN

Tisztelt emlékezők!
Hölgyeim és Uraim!
"Az egész világon, az Elyseé-palotától a Buckingham-palotáig, a Fehér Háztól a Kremlig sikerült feltárni sok fényes ajtót a magyar nemzet előtt. E fényes ajtók azonban sohasem feledtetik el a kicsi magyar parasztházak, egyszerű otthonok belső világát, s eltökéltségünket, hogy Tiborc panaszát, szóljon bármilyen halkan, meghalljuk"- mondta Antall József 1993-ban.
Az újkori magyar történelem legjelentősebb személyiségét veszítettük el 10 évvel ezelőtt. Hosszú évtizedek után az európai Magyarország képviselője volt Ő. Az integráció előhírnöke. Tudta, hogy a történelem fölemeli azokat, akik időben meghallják a hívó szót, és megbünteti azokat, akik késlekednek. Azért tett oly sokat a XXI. századi Magyarországért miniszterelnöksége 1315 napja alatt. Modern, bátor, tisztességes szándékú ember volt, aki széles látókörében el tudta helyezni a nemzetközi erőtérben hazánkat magunk túlértékelése nélkül, ugyanakkor a kisebbségi hajlamtól is megvédve őt. Helyén és értékén kért tiszteletet e nemzetnek.Utódai, - tudva- tapasztalva az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk tárgyalásain tanúsított túlzott megengedő magatartásukat-, tanulhattak volna tőle, a higgadtan mérlegelő, felismerő, alkalmazkodni tudó, de elveihez talán makacsul is ragaszkodó, távlatokban gondolkodó politikustól.
A piarista gimnáziumban tanult Budapesten, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen bölcsészetet, majd jogot tanult. Középiskolai magyar- történelemszakos tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomával rendelkezett. Középiskolában tanított, majd '56-os aktív forradalmi szereplése miatt eltiltották a tanítástól. Ezután került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, ahol a ranglétrán lépkedve tudományos munkatársból főigazgató lett. 1988 szeptemberétől lett a párttá alakuló MDF tagja. 1989. október 21-től, a II országos Gyűlésen lett annak elnöke. Főtárgyalója volt az EKA tárgyalásokon pártjának, ahol annak sikerei révén 1990 tavaszára ki lehetett írni az első szabad, demokratikus választásokat, ahol már mint az MDF miniszterelnök-jelöltje szerepelt.
"Vannak emberek, akik egy életen keresztül készülnek a feladatra: nem számítanak évek és évtizedek, nem számít a pálya kilátástalansága, látszólag lehetetlensége. Antall József ilyen ember. 1990. április 8-án győzött az MDF, és kormányt alakíthatott"- idézem 1991-ből Lengyel Lászlót. Erről aznap így nyilatkozott: "Az igazi győzelem az, ha a kormány-koalíció és az ellenzék képes lesz olyan együttműködésre a parlamentben, amely a nemzet előtt álló feladatokat segíti." Erre a bölcsességre épülő győzelemre várunk 13 éve. Kormányzása idején vállalta azt, ami elkerülhetetlenül a nemzetet szolgálta. Nem törődött, nem is tudott törődni a népszerűséggel. Mércéje nem a tetszés volt, hanem az, hogy mit kíván a magyar haza és haladás. Felkészült kormányfő volt, jártas volt a világ dolgaiban, és vállalta a rendszerváltozás minden terhét. Történelmi, közgazdasági és jogi ismeretekkel volt felvértezve.
Erénye volt minden, a magyarság érdekeit elsődlegesnek tekintő és azt szolgáló intézkedés. Ez fontosabb volt számára, mint saját sorsa. Az egészségét érintő kezeléseket is alárendelte a vállalt kötelezettségeinek.
Hibája talán az volt, hogy nem tudott mímelni annyi demagógiát, populizmust, amennyi mégiscsak kellet volna ebben a felületes, politikai lefölözésre épülő világban.
Behatóan foglakozott a külpolitikával. Fontosnak tartotta, hogy ebből a kelet- európai masszából kiemelje a magyarságot. A világ akkori vezető politikusai vagy hívták, vagy vendégei voltak. "Antall József történelemformáló egyéniség volt. a magyarok tartoznak neki annyival, hogy minden lehetségest megtegyenek azért, hogy az ország az általa kijelölt úton haladjon tovább a zsarnokságból a szabadságba"- mondta Margaret Thatcher brit miniszterelnök. "Magyarország Antall József halálával nagy formátumú személyiséget, európai kitekintésű politikust, harcos demokratát, nagy magyar hazafit és európai polgárt veszített el"- így Helmuth Kohl német kancellár.
Az európai felzárkózáson túl másik fő külpolitikai feladata volt a határainkon túli magyarok felkarolása, a nemzetben gondolkodás, a lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke ellenfelei által hírhedtté nyilvánított kijelentésével. legnagyobb kihívása a közjogi alapok és a demokratikus intézményrendszer megteremtése volt. Elvi alapokon nyugvó koalíciót és működésképes országot, kormányzati munkát akart. Ezért kötötte meg az ismert paktumot. megakadályozta, hogy a tudatlanság vagy a félismeretek ezt lehetetlenné tegyék. E lépést mára, közel másfél évtized igazolta.
Magabiztos volt, és joggal keltett olyan benyomást, hogy tudatában van véleménye helyességének. Talán ezért fonta a meg nem értés légköre, ezért is támadták személyéhez méltatlan dühükkel és gyalázatosnak is minősíthető eszközökkel. Ami nem sikerült 1945-ben, nem sikerült 1956-ban, az sikerült- vezetésével- 1991-ben. Kivonultak az oroszok, és ezt nem egy másik nagyhatalom segítségével tettük, és nem egy másik elnyomó foglalta el a helyüket. És- erről keveset beszélünk- túléltük az elszámoltatást is.
Hölgyeim és Uraim!
Megemlékezni jöttünk ide, Jánosházára. Legfőbb közjogi méltóságaink 2000 január 1-vek nyitották meg a parlamentben a magyar Millennium ünnepség- sorozatát, mely 2001. augusztus 20-ig tartott. Az önkormányzatok zöme örömmel készülődött az évforduló méltó megünneplésére. Pénzt tartalékoltak, hogy pályázatokkal kiegészítve ezeket megsokszorozzák. Elégséges kormányzati segítség, és az önkormányzatok elhatározásától függő akarat és szervezés Jánosházán sem múlt el nyom nélkül. E hideg napon is a szemet melengető, Szily Adrienn munkáját dicsérő parkban állunk barátunk, szellemi harcostársunk, a zsennyei szobrászművész, Kiskovács Emőke Antall József emlékműve előtt, melyet a Magyar Millennium alkalmából avattak fel 2001. júliusában, Dr. Gömbös Ferenc polgármestersége alatt. Igen, Gömbös Ferenc alatt, aki miniszterelnökünk parlamenti hátországának, a nemzeti- konzervatív koalíciónak országgyűlési képviselője volt a legnehezebb években. Közszereplésem színhelyén, Sárváron és a "szomszédvár" Celldömölkön úgy határoztunk mi, demokrata fórumosok, hogy jánosházi képviselő-jelöltet indítunk a választókerületben. Feri elindult, és győzött. És mikor arra került a sor, hogy a nagyközség vezetésében munkálkodjon, 1998-tól megtette, hogy emléket állíttatott a nagy magyar államférfinak. De nagy kár, hogy a sors kegyetlensége folytán nem tudsz itt állni, Feri, mellettünk, alkotásod, emlékhelyed előtt.
Köszönjük meg a Teremtőnek, hogy szabad hazában élünk. de köszönjük meg Antall Józsefnek, amit ezért személyével hozzátett és adott. És jelenteni is jöttünk. Jelenteni, hogy történelmi vágya teljesült. Erre pecsétet az ez évi április 12-iki népszavazás tett. Egy történelmi folyamat történelmi állomásához értünk: a magyar nép mérlegére raktuk a történelmi kérdést. És a magyar nép történelmi választ adott: az európai felzárkózás útján haladásét! És ez az Antall-i végakarat végrehajtása is egyben!
Miniszterelnökünkről,- és ez napjainkban is látszik- elismeréssel szólnak azok is, akik bírálták, támadták és elmarasztalták egykor. Vigasztaló, hogy síron túli üzeneteivel azt szolgálja most is, amit egész életében szolgálni akart: a szabad, keresztényi, európai Magyarországot!
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Gróf István, a Vas megyei MDF elnökségi tagja

Elhangzott 2003. december 11-én, Jánosházán, a nagyközség Önkormányzatának szervezésében történő megemlékezésen.
A moderátor és az esemény szervezője Aradi Bea, a Polgármesteri Hivatal osztályvezetője volt.
* * * *
EMLÉKEZÉS ANTALL JÓZSEFRE

Vas megyében két helyszínen, Szombathelyen december 10-én, Jánosházán december 11-én emlékeztek meg első szabadon választott miniszterelnökünk, Antall József halálának 10. éves évfordulójára.
Az utóbbi helyszínen Gróf István sárvári önkormányzati képviselő mondott ünnepi beszédet a 2001-ben, a Magyar Millennium ünnepségsorozata alkalmából átadott Antall- szobornál. A szónok a nagyszerű államférfi rendszer-változtató munkájáról, a jogállamiság megteremtéséről, a határon-túli magyarság jogaiért tett lépésekről (a "15 millió magyar"), a demokratikusan működő intézményrendszer kialakításáról, a privatizáció beindításáról, a piacgazdaság kialakításáról és a keleti politikai tömbről való leválás után az Európához csatlakozás lehetőségének kiaknázásáról beszélt hangsúlyosan. Pártja nevében köszönetet mondott Jánosháza önkormányzatának, különös tekintettel dr, Gömbös Ferenc közelmúltban elhunyt polgármesternek az emlékhely létrehozásáért és az államférfi emlékének gondozásáért.

Megjelent a Sárvári Hírlap XVI. évfolyamának 1. számában, 2004. január 16-án

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése