1998. július 16., csütörtök

A FÖLDTULAJDONLÁS ÉS A FÖLDKIADÁS TÖRTÉNETE VAS MEGYÉBEN

Az egyes átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (átmeneti törvény) szerint nevesíteni kell a termelőszövetkezetek vagyonát, ezen belül a földtulajdont. A termelőszövetkezetek használatában lévő föld egyrészt a részaránytulajdonosok, másrészt a Magyar Állam, harmadrészt a termelőszövetkezetek tulajdonában volt. A törvényben rögzített vagyonfelosztási és kárpótlási eljárás előfeltételeként mindenekelőtt a termelőszövetkezeteknek a közös használatban álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonukba került földekből adminisztratív úton el kellett különíteniük egyrészt a tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók (azaz a "részaránytulajdonos" magánszemélyek) földalapját, másrészt a kárpótlási földalapot, harmadszor a Magyar Állam tulajdonában levő földeket, valamint a tagi földeket.
A földalapok elkülönítése során nem volt szabad bevinni azt a földet, melyre a haszonbérlőt vagy a volt szövetkezeti tagot vételi jog illette; ezenkívül a tartós földhasználatban lévő földeket (szintén a vételi jog miatt), illetve a nemzeti parkok, természetvédelmi területek földterületeit. A haszonbérlőknek, illetve a "megváltott" földet használó tagoknak 1992. március 16-ig, az elkülönítés határidejéig kellett vásárlási igényeiket jelezni a nagyüzemnek. Ez esetben a vételár- a helyileg kialkudott forgalmi érték- szövetkezetnek való megfizetése ellenében jutottak a vevők földtulajdonhoz.
Az ezután "letisztult" földalapoknál a tsz-ek elkülönítették a nem számottevő mértékű magyar állami tulajdont- ahol volt ilyen-, a kárpótlási földalapot a megyei Kárrendezési Hivatal által összegyűjtött igények alapján, valamint a un. "tagi földalapot". Ez utóbbi a kárpótlási törvény alapján a szövetkezeti tagok és alkalmazottak, illetve az állami gazdasági alkalmazottak földhöz juttatásának biztosítása érdekében meghatározott értékű föld: tagok esetében 30 AK, alkalmazottaknak pedig 20 AK, amennyiben azok nem rendelkeztek földtulajdonnal. Ha ennél kevesebb földjük volt, akkor ki kellett egészíteni területüket ezekre az értékekre.
A legbonyolultabban a gyakorlatban a legnehezebben kivitelezhető, és mint látható, időben leghosszabban elhúzódó alaprész a részarány-tulajdonosi földek elkülönítése. Ez Magyarországon hozzávetőlegesen 2 millió ha területet jelentett 36 millió AK értékben és 7-800.000 részarányföld- tulajdonost érintett Vas megyében. A szövetkezeti földalapok 63 szövetkezet adatai alapján az alábbiak szerint lettek elkülönítve:
1 224 938 AK, melyből tagi és alkalmazotti (20-30 AK-s) földalap 401 923 AK, állami földtulajdon
60 476 AK, vételi joggal érintett terület 5483 AK, kárpótlási földalap 1 437 644 AK.
A szövetkezetek feladata volt a különböző alapok elkülönítése. A részaránytulajdonos magánszemélyek (tagok, tagokkal azonos jogállású magánszemélyek) által a szövetkezet közös használatába adott föld AK értéke az ingatlan- nyilvántartásból- akár tulajdonosként, akár összesített értékben- megállapítható volt. Ezen földalapokra olyan AK- értékben kellett konkrét helyrajzi szám szerint meghatározott területeket elkülöníteni, amennyi a magánszemélyeket megillette. Fontos volt egyrészt, hogy olyan földeknek kellett képezniük ezt a földalapot, amelyek AK- értékben is reprezentálják a közös használatban levő földek ellenértékét. Másrészt előírás volt, hogy amennyiben egy tsz több község határában is gazdálkodott, mindegyik településen kellett ezen földalapból elkülöníteni. harmadrészt prioritása is volt ezen földalapoknak, hiszen a kárpótlási és tagi földalapok nem haladhatták meg a "megváltott földnek" minősülő területek összes AK- értékének felét, azaz azokból kellett "lecsípni", mint ahogy ez Vas megyében is előfordult. Ezért is "fogytak el" túl korán a kárpótlásra kijelölt földterületek.
Az a kárpótlási jegycsomag, mely a termelőszövetkezeteknél a saját tulajdonú földjeik elárverezése révén felhalmozódott, szolgált Vas megyében is elterjedten arra, hogy az élelmiszeripar privatizációjába ls egyéb magánosítási folyamatokba a nagyüzemek tulajdonosként beszállhassanak.
Meg kell említenünk az állami gazdaságok által elkülönített földalapokat is. Itt mindössze kétféle földalap létezett: az alkalmazotti földalap, azaz az 1991. január 1-én dolgozott alkalmazotti létszáminként 20 AK.
Ezenkívül a kárpótlási földalapot is el kellett különíteniük az állami vállalatoknak.
A részarány- földtulajdonok kiadásával kapcsolatos rendezések meggyorsítására született meg az 1993. január 23--án hatályba lépett törvény a Földrendező és Földkiadó Bizottságokról. A törvény célja az volt, hogy a részarány- földtulajdonosok természetben is megkaphassák az őket megillető földterületeket. A
/részarány) földtulajdonos, ha akarja, és megállapodnak, bérbe adhatja a szövetkezetnek a földjét. Az eddigi földjáradékot tehát fölváltotta a haszonbérleti díj, melyet szerződés szerint kap a bérbeadó. A részarány- tulajdonos és a termelőszövetkezet egyenrangú félként köthetett haszonbérleti szerződést.
A földkiadó bizottságok azon joghézagok kitöltése végett jöttek létre, ami miatt a szövetkezeteknek megszűnt a rendelkezési joga  a részarány- tulajdonosi földek kijelölését, meghatározását illetően. Ezt kellett elvégeznie a legalább szövetkezetenként megalakult bizottságoknak, Vas megyében szám szerint 67-nek. A megyében is több községet felölelő testületekbe minden településről kellett legalább egy- egy tagot delegálni.
Egy- egy bizottság így 17 tagot számlált. A földkiadási kérelmet- amelyhez csatolni kellett a tsz igazolását az igényelt föld értékéről és jogcíméről, vagy a Földhivatal igazolását a földbeviteli kötelezettség elismeréséről-,
a földkiadó bizottsághoz adták be.A döntéshozó szerv a törvényben meghatározott jogosultság alapján határozta meg a teljesítés sorrendjét. ha kevesebb lett "elméletileg" a kiosztandó terület, akkor egyezséget ajánlottak az igénylőknek. Ha ez nem jött létre, nyilvános sorsoláson dőlt el egy- egy "jobb" vagy "rosszabb" táblába kerülés, faluhoz közel vagy távol eső terület tulajdonlása. Amennyiben a tulajdonos a részére kiadásra kerülő föld önálló ingatlanná alakítását is kívánta- kívánja, akkor az ezzel járó földkimérési költségeket meg kell(ett) fizetnie. természetesen az "elméleti" földterület- sorsolással megegyezően ezek, a táblát "szétmérető" tulajdonosok szintén megegyeznek, hogy kinek hol lesz a tulajdonrésze. ha ezt az egyezséget a földkiadó bizottság nem tudja "tető alá hozni", itt is sorsolás dönt.
A bizottságok működési költségeit a jogszabály szerint a helyi önkormányzatok megelőlegezték, majd meghatározott összeghatárig visszaigényelhették a Kárpótlási Hivataltól. Általánosságban elmondható, hogy Vas megyében az irodai helység, a telekommunikációs lehetőségek úgy- ahogy biztosítva voltak, ellentétben a finanszírozással. A bizottságok zöménél a a határozatok kipostázási költségét is saját zsebből, ill. önkormányzati pénzből fedezték. a bizottságok és vezetőik "társadalmi munkában" dolgoztak- ellentétben a jól szervezett és finanszírozott kárpótlások lebonyolítóival.
A megyénkben is gyakran tapasztalható nézeteltérések forrása az a rendelkezés volt, miszerint az új tulajdonos térítse meg az előző tulajdonos (használó) által elvégzett, több évre elhúzódó beruházások (melioráció, szervestrágyázás, művelési-ág- változás, ültetvény- telepítés) arányos részét. A szövetkezetek és az új magántulajdonosok közti- sokszor érzelmileg is motivált- érdekellentétek a vélt vagy jogos túlszámlázások, fiktív számlakiadások során csúcsosodtak ki 1993-ban.
A földkiadó bizottságok által hozott határozatok ellen fellebbezni lehetett, mint ezt sokan meg is tették megyénkben. A fellebbezési ügyekben I. fokon a megyei FM Hivatal döntött.
A részarány- földtulajdonosok határozatai 1997 végén sem voltak minden esetben megnyugtatóan végrehajtva. a pénzügyi problémák, a szakértelem hiánya, a néhány helyen korrupció- gyanús, saját érdekeket előtérbe helyező vezetés, a fellebbezések sokasága, a tulajdonviszonyok áttekinthetetlensége stb. miatt csak néhány földkiadó bizottság végzett érdemben munkájával. 1997. január 1-től FM rendelet szerint a megyei FM hivatalok hatáskörébe rendelte a hatóság a földkiadó bizottságok munkájának befejezését, azok munkájának ellenőrzését. A határozat- kiadások felgyorsultak, a finanszírozás is (állami pénzekből) javult, a szakértők bevonása is segített, így várhatóan 1998. I félévében be lehet fejezni ezt a valóban "rendszerváltó" folyamatot.

Minden földdel kapcsolatos tulajdonbejegyzés a VAS MEGYEI FÖLDHIVATALON keresztül zajlott le, és zajlik le ma is. a rendszerváltozás alapjaiban megforgatta a Hivatal munkáját. az eredetileg három földhivatali csoport 1992 óta redukálódott: a földvédelmi és földértékelési csoport munkatársai az ingatlan-nyilvántartók munkáját segítik. harmadikként végzi feladatát továbbra is a földmérési csoport. a rendszerváltozás előtti időben, mikor állami, szövetkezeti és személyi tulajdon létezett, a földhivatalok munkája főként az amúgy sem nagyszámú ingatlanváltozások bejegyzésére korlátozódott. Ugyanezzel a létszámmal, megfelelő gépesítés nélkül "szakadt" a hivatal nyakába a tulajdonváltozási bejegyzések tömege, amit a vagyoni kárpótlás föld-, és ingatlanügyekben, az önkormányzati lakások privatizációjában, valamint a részarány- földtulajdonosok vonatkozásában okozott. nyilvánvalóan nem tudtak és nem is tudnak megfelelni a 30 napon belüli ingatlan- bejegyzési kötelezettségnek, azóta sem. jelenleg a Vas megyei Földhivatalban a bejegyzési várakozási idő 6-8 hónap.
A kárpótlással kapcsolatos ügyintézések során két hét állt a földhivatal rendelkezésére, hogy a megyei Kárrendezési Hivatalnak igazolja a tulajdonjogot. A társintézmény megszervezte, lebonyolította a liciteket, a jegyzőkönyvek alapján pedig a földhivatal egyrészt számítógépen "kiosztotta" a földterületeket a tulajdonosok között, majd a változási vázrajz alapján ki is mérte- mérette valóságban is azokat. Vas megyében 70 000 db körüli új földrészlet keletkezett a Földhivatal nyilvántartása alapján, ebből 101 200 ha terület, 1 711 000 AK értékben, 32 000 földrészlet vonatkozásában kárpótlási ügyben. Az ingatlan- nyilvántartásban 75 % körül áll 1997 novemberében a kárpótlási tulajdon bejegyzése.
Itt is a részarány- tulajdonnal kapcsolatos feladatok torlódnak, ugyanúgy, mint a tulajdonba adással. A 67 földkiadó bizottság anyagából 47 esetében átadásra került a részaránykorona- mérleg. 1997 novemberében 20 bizottság mérlege maradt meg. Az ingatlanbejegyzés mértéke ezen földalap tekintetében 60 %-os. A hátralevő 40 %-ot 1998.július 30-ig kell a hivatalnak befejeznie. Ezen földtulajdonokat, ha akarják, a tulajdonosoknak már saját költségükre kell kiméretniük. ez mintegy 30 000 részarány- földrészletre vonatkozik.
A Vas Megyei Földhivatal a központon kívül (28 fő) négy területi körzettel rendelkezik: a Celldömölki Földhivatal 29 települést lát el 16 dolgozójával, a sárvári 43-at 24 fővel, a körmendi 63-at 29 fővel, míg a szombathelyi 83 községet és várost 60 fővel.A 157 munkatárs közül 63-an dolgoznak az ingatlan- nyilvántartásban, naponta átlagosan 6,5 ügyet rendeznek el dolgozónként.
A Vas Megyei Földhivatal munkája során az I. fokú hatóságok, a körzeti földhivatalok határozatait megfellebbezve II. fokon a megyei földhivatalhoz kerülnek az ügyek és csak III. fokon a bíróságra. megyénkben az I. és II. fokú határozatokat az ügyfelek 99 %-ban elfogadták.

Gróf István, agrármérnök

megjelent a Vasi Szemle 1998. LII. évfolyamának 4. számában( p. 401-404)
        


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése