1998. július 17., péntek

VAS MEGYE MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGA A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐEN

Az 1988. évben született társasági törvény meghatározó indíttatást adott a gazdasági rendszerváltásnak. megyénkben is elkezdődött az állami tulajdonban lévő gazdaságok, valamint a szocialista termelőszövetkezetek átalakulása. A paternalista állam központi irányító szerepe napról napra csökkent. 1989-90-től sorra születtek a kft.-k, bt.-k, a vállalatok részvénytársasággá alakultak, az egyéni vállalkozások száma is egyre nagyobb mértékben emelkedett. A tulajdonviszonyok gyors megváltozása, a dereguláció, a kockázatviselés felértékelődése, valamint a piaci viszonyok szerepének hangsúlyosabb volta jellemezte ezt a korszakot.

Az alábbiakban külön fejezetben elemzem a tulajdonváltást- a statisztika segítségével. A földtulajdonváltás eseményei közül a kárpótlás kivételével (v.ö. NÉMETH EMMA: Kárpótlás Vas megyében. In: Vasi Szemle, 1994. 3. szám) a részarány- fóldtulajdon-szerzés és földkiadás folyamatát mutatom be. Önálló fejezetben ismertetem a a mező- és erdőgazdaságot segítő intézményrendszert, a mező- és erdőgazdaság kutatóintézményeit, végül az ágazat érdek-képviseleti rendszerét.

A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI TULAJDONVÁLTÁS- SZÁMOKBAN

A regisztrált vállalkozások száma gazdasági forma szerint (Vas megye)



A gazdasági rendszerváltás során az állami gazdaságok, az állami erdőgazdaságok részvénytársasággá, a 64 szocialista termelő- és 3 szakszövetkezet, néhányuk szétválásával- formailag- 75 "új típusú" szövetkezetté vált. A betéti társaságok száma több, mint két és félszeresére nőtt ezen idő alatt, míg a kft-k száma az 1990-es évhez képest megtízszereződött. Az egyéni vállalkozók számáról nincs adat 1990-ből, de számuk elenyésző lehetett a mezőgazdasági ágazatot tekintve. 1996-ban másfél-ezren dolgoztak bejegyezve. 1997-ben azok száma, akik tevékenységük több, mint 50 %-át végzik a mezőgazdasági alaptevékenységben, kiegészült az őstermelői tevékenység fogalmának bevezetése révén. A mezőgazdasági vállalkozók száma 1997. december 31-én kamarai tagnyilvántartás szerint 440 fő, az őstermelők száma pedig 1998.03.31-én 18 117 fő, és 14 266 a kiadott igazolványoké.

A földterület gazdasági szektor és művelési ágak szerint (Vas megye)



 Három évet, a kiindulási helyzetet bemutató 1990-es évet, a változások közepének évét, 1993-at, és a már "letisztult" földtulajdonokat mutató 1997-es esztendőt hasonlítjuk össze. A megyében hozzávetőlegesen az összes földterület 58 %-a mezőgazdaságilag hasznosítható. Enyhe emelkedést látunk az erdőterület változásaiban (1990: 30.3%, 1993: 31.7 %,1997: 32,0%) a termőterülethez arányítva. Nincs számottevő változás a kert, a gyümölcsös, és a szőlő vonatkozásában. Némileg csökkent a gyep (1990: 26 285 ha, 1997: 24 549 ha), illetve nőtt a szántó aránya (1990: 78.0 %, 1993: 84,2 %, 1997:84,6 %) a mezőgazdasági területhez viszonyítva, amely mutathatja a tulajdonváltással összefüggően a gazdálkodási kedv (kényszer) növekedését. 1990-ben még, és 1997-től már ismét a magán- és kisegítő gazdaságok által művelt kiskerteket (burgonya, zöldségek, stb.)a KSH a kertművelési ágban tartotta nyilván, míg 1992-96 között nem: ezért ez a számottevő "ugrálás" a kertterületek vonatkozásában.
Minta táblázatból látszik, a magántermelők által művelt szántó Vas megyében 1997-re az 1990-es év majdnem ötszörösére, 1993-hoz képest másfélszeresére nőtt. A legjelentősebb művelési ág mellett a gyümölcsös aránya is majdnem kétszeresére emelkedett a 7 év alatt, a mezőgazdasági területeken belül másodrangúként kezelt és a megyénkben sem értékelt gyep aránya pedig szintén majdnem megötszöröződött. Ez persze nem jelenti azt, hogy használják is az egyéni gazdák napjainkban a főként kárpótláson kapott legelőterületeket. Az emelkedés oka az egyéni termelők részéről a jó termőterületű térségekben (Rába völgye, Répce völgye, Szombathelyi medence) a versenyképesség esélye a nagyüzemekkel szemben, a jövedelemszerzés lehetősége, míg a megye nagyobb részét kitevő gyenge termőségű területeken (Őrség, Hegyhát, Cser, Vendvidék) a kényszervállalkozás, a munkanélküliséget enyhítő, saját szükségletre történő termelés. A gazdálkodó szervezetek által használt mezőgazdasági terület az 1990. és 1993. évi 95, illetve 94 %-ról 1997-re 61 %-ra csökkent. Az erdő magántulajdonban való használata, ill. birtoklása szintén megugrott, 5, ill. 6 %-ról 44 %-ra. Az erdőgazdálkodás szervezett kiterjesztése a magántermelőknél napjainkban folyik.
Főleg a szövetkezeti szektor csökkenésével- a gazdasági társaságok által művelt földterület szinten maradása mellett- évi kb. 2%-os egyéni gazdálkodói aránynövekedés figyelhető meg megyénkben. Ugyanezt mutatják az országos felmérések is.

A használatban levő termőföldterület (országos adat)



Vas megyében mintegy 7%-kal (38,1%) kevesebb a magántermelők által művelt termőterület az országoshoz viszonyítva (45,0%) 1996-os adatok alapján. Ez korábban, 1993-ban, még kifejezettebb volt.

Az egyéni gazdálkodók által művelt terület művelési ágak szerint (1993)



A magángazdaságok a termőterületnek megyénkben az országos átlagnak mindössze felét, a szántóterületnek is hasonló arányát művelték. Ennek oka részint az volt, hogy a termelőszövetkezetek felbomlása, szétesése nem úgy történt meg (mindössze két szövetkezet működése szűnt meg a 60-ból), mint más megyékben. A szövetkezetek érdekvédelme erősen segítette a nagyüzemek működését. Másrészt a vállalkozói kedv, a kockázatvállalás lassabban hódított teret megyénkben. A főállás, még ha kevesebbet hozott is, biztosabbnak tűnt. Harmadrészt, főként az alföldi viszonyokhoz képest, a munkanélküliség relatíve alacsonyabb szintje sem hajtotta be a falun élőket tömegesen a kényszervállalkozásokba, a mindenáron való gazdálkodásba addig, amíg volt más pénzkereseti forrás is.

Néhány jellemző szántóföldi kultúra termőterülete szektoronként (Vas megye)



Általánosságban megállapítható, hogy a gabonafélék termesztése magas arányban, 59-61%-os nagyságrendben részesül a szántóföldi növénytermesztésből. Évenként különböző piaci hatásoknak vannak kitéve a termékek, így előfordul, hogy pl. a sörárpának termesztett tavaszi árpa "divatba jön." (Az 1986-90 közötti 5 éves időszakban nem érte el átlagosan a 6000 ha-t, a következő 5 éves megfigyelési időszakban 13 000 ha volt). 10 éves tendencia alapján megállapítható, hogy a búza vetésterülete kb. 15%-kal csökkent az esetleg jobban jövedelmező, jobban felhasználható kukorica mérsékeltebb emelkedése mellett. (1986-90. évek átlaga:46 000 ha> 1991-96. évek átlaga: 38 700 ha a búzánál, 27 000 ha, ill. 30 000 ha a kukoricánál.) A nagy mezőgazdasági " technológiai forradalom" éveiben elterjedt, szigorú előírásokat követelő ipari növények aránya egyértelmű csökkenést mutat napjainkban. A napraforgó az 1986-90-es évek átlagával, 13 000 ha körüli területével szemben ez idő tájt 5500 ha vetett területre apadt. Ugyanez tapasztalható a borsónál (3900 ha>1500 ha az utóbbi 4 évben), a repcénél (3700 ha>1400 ha);a szójánál (760 ha>250 ha) Egyedül a cukorrépa területe nőtt ezen időszakban (5200 ha>6800 ha) a sárvári cukorgyár közelsége miatt. Az állatállomány csökkenésével arányban fogyott a lucerna termőterülete (-30% a 7 év alatt), de ugyanez vonatkozik a silókukoricára is.
A szektoronkénti mozgás a gabonaféléknél a legszembetűnőbb: az 1990-es évek búzatermésének 7, kukoricatermésének 12%-át adó magángazdaságok 1996-ra majd minden gabona vonatkozásában 30-40%-ra emelkednek. A cukorrépa kivételével (ahol a kézi kapálás családban érvényesíthető előnye dominál: 40%-os magántermelői részesedés!) az ipari növények (napraforgó, repce, borsó, szója) kistermelők által vetett részének aránya a szántó művelésének arányához viszonyítva elenyésző: 2-7% közötti. Ez egyrészt abból fakad, hogy a takarmánygabonát fel tudja etetni állataival a termelő, másrészt a komoly technológiai felkészülést igénylő ipari növények termelése költségesebb, termékük átvételével az élelmiszer-ipari cégek kis tételekben nem foglalkoznak. A burgonya, mint országosan, Vas megyében is tipikusan háztáji növény (95-98%-os részesedés).

A szerves és műtrágyázás a gazdálkodó szervezetekben (Vas megye)



Egyrészt a forgótőke hiánya, másrészt az ágazat jövedelemtermelő képességének csökkenése az oka annak,ami az 1990 és 1997 közötti óriási különbségeket jelzi- a tápanyag- utánpótlás nagyságrendjére utaló kimutatások alapján. A szerves-trágyázott terület és a felhasznált szerves-trágya mennyisége egyaránt 35%-a 1997-ben az 1990. évinek. Ennek nemcsak a számosállat- létszám az oka. A műtrágyázott terület ugyanebben az időszakban 57%, illetve, a kiszórt hatóanyag vonatkozásában 33 %. Ez azt mutatja, hogy a növények "éheztetés" folyik, az optimális tápanyag töredékét, az 1990. évinek harmadát kapják meg a szántóföldi növények. Az egyéni gazdálkodók zömének sem futja műtrágyára ugyanúgy, mint a cégeknek. A műtrágyaféleségek megoszlása azt mutatja, hogy a "látványosabb eredményeket" hozó nitrogén kiszórását a tápanyag- utánpótlást végző gazdálkodók inkább nem takarítják meg, a foszfort és a káliumot ellenben igen.

Az állatállomány (Vas megye)



Az 1980-90 között lassú csökkenésnek indult szarvasmarha- létszám utóbb zuhanásszerűen csökkent megyénkben. A vizsgált 7 évben a szarvasmarha- állomány 47%-kal, a tehénlétszám 40%-kal apadt a közös gazdaságokban. Ugyanezek a számok a "háztájira" vonatkoztatva 19, és 32%. A trend nem lassult 1998-ban sem, sőt, felgyorsult. A sertésállomány szintén csökkent, de itt a fő motiváció nem a termelők elöregedése, a tejcsarnokok bezárása, a minőségi tejtermelésnek való egyre nehezebb megfelelés, mint a tehenészetek esetében, hanem a félévente vadul változó felvásárlási árak hullámzása, a piac kiszámíthatatlansága, a jövedelem biztonságának hiánya. A sertéslétszám 43%-kal, a kocalétszám 49%-kal, a hízóállomány 45%-kal csökkent a nagyüzemekben, a kisgazdaságokban 40% az összes, 60% a kocalétszám csökkenés!
A juhtartás nem jellemző megyénkre, a lovak létszáma szintén nem sok. Baromfitenyésztésben ellenben előkelő helyen van Vas megye az országos átlaghoz viszonyítva. Itt a legkisebb az állományvesztés (8%), a tojóállomány még nőtt is. A baromfitartáson belül a brojlercsirke- hizlalás csökkenése mellett a pulykahizlalás volumene növekedett.

A mezőgazdaságban, vadgazdaságban és erdőgazdaságban alkalmazottak száma



A szövetkezeti, valamint az "átmeneti"törvény életbelépése előtti utolsó évben, 1992-ben és rá öt évre, 1997-ben az összehasonlítás markáns különbségeket mutat: a fizikaiak mindössze 51%-a, a szellemi foglalkozásúak 59%-a, összesen 53%-a dolgozott ebben az ágazatban 1997-ben.
Némi termelékenységjavulás a korszerű üzemekben, a termelés volumenének visszaesése, valamint a mezőgazdasági üzemek nagy számának eredménytelen gazdálkodása miatti kényszerű létszámcsökkentés, a főállás mellett mezőgazdasági tevékenységet folytató kiegészítő tevékenységűek növekedése okozta a drasztikus létszámcsökkentést, és főleg az elmaradott térségekben a munkanélküliség növekedését.

Gróf István, agrármérnök
megjelent a Vasi Szemle LII. évfolyamának 4. számában,(p.395-401) 1998.06.14-én, és a VAS MEGYE KÉZIKÖNYVÉBEN, 1999-ben (p. 225-227)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése