2020.10.12. Szöveg és fotó: Gróf István
Különleges és kifejezetten alkalmi zenei formációnként már több mint húsz éve koncertezik a Zongorista Találkozó. A már színpadképében is egyedülállónak számító produkcióban három zongorista boogie-woogie párbaját hallhatja a közönség, a New Orleans blues műfaj nyomdokain haladva, tökéletesen rezonáló dob kísérettel
.
A fél kilences kezdéskor- miután kitárták a nagyterem kapuit- a színpadon semmiféle Bösendorfer, Steinway avagy Schimmel, kinyitható fedéllel vagy anélkül nem volt látható: korunkban egyértelműen átvették ezek szerepét a digitális hangszerek. Balra Bacsa Gyula hófehér Korgja, középen Nemes Zoltán megszokott kicsi piros Nord-ja, jobbra Nagy Szabolcs öreg fekete Casio-ja várta gazdáikat, míg hátul Mezőfi „Fifi" István dobszerkója csillogott. Pedig majd 100 évvel ezelőtt, amikor a blues zenéből megszületett a ma is divatos boogie- woogie stílus, az előbbi akusztikus nagy zongoramárkák uralták a mezőnyt.
A zongora-blues alapjában véve kétszólamú: kérlelhetetlenül gördülő basszusszólam és az erre játszott jobbkezes melodikus futamok. A lassú blues- sémák gyorsabb változatát nevezték el boogie-woogie-nak, először 1924-ben, Chicagóban. Itt, a szeles városban születtek első nagymesterei is, Jimmy Yancey 1894-ben, Albert Ammons 1907-ben, Meade Lux Lewis 1905-ben, vagy az Atlantában született Big Maceo Merriweather is, aki szintén Chicagóban, a nagy bulizások fellegvárában kötött ki. Itt volt divat az un. "house rent party", azaz a lakbérbuli, ahol a pénzből kifogyott bérlő, hogy törleszteni tudja lakbérét, zongoristát fogadott és belépőt szedett. A zenészek zöme munka után ment játszani. Fizetségük az elfogyasztott étel- ital volt. Talán ezért is volt Chicagóban minden zongorista, Big Maceo-hoz hasonlóan 110 kiló feletti súlyban.
De azért az akkori zongoristák elég mozgékonyak is voltak. A gitárosokkal ellentétben nem vihették magukkal a hangszerüket, de ez terhet sem jelentett számukra: pillanatok alatt felpattantak a tehervonatra, hogy átmenjenek a következő városba.
E műfaj hazai mesterei tartottak bemutatót - nem először az elmúlt fél évtizedben - a Muzikum Klubban csütörtök este. Bacsa Gyula, e zenészek doyenje a 90-es években szerepelt főleg színpadon, többek között a hazai blues-divatteremtő Palermo Boogie Gang tagjaként. Nagy Szabolcs, a fiatalabb korosztály tagja, már az ezredfordulótól szerepel e műfaj egyik legsikeresebb előadójaként, többek között a Muddy Shoes, a Hobo Blues Band, a Braindogs tagjaként. Egészen más műfajban járatos Nemes Zoltán, a Jambalaya együttes vezetője-énekese, aki a New Orleans-i blues-sanzon-zydeco műfaj elkötelezettjeként ült a billentyűk mögé, és egyetlen előadóként énekelt is a műsorban, valamint irányította az alkalmi banda előadását.
Egy szédületes instrumentális boogie-val kezdtek - megadva az est hangulatát - kiemelten az ebben a műfajban utolérhetetlen Bacsa impróival. James III. Booker New Orleans-i zongorista dalát már Nemes Zoli énekelte, zongorázta egészen eltérő hangszerelésben, hogy egy '30-as évekbeli Yancey-boogie-val ismét a Michigan- tóparti városba térjünk vissza, ismét Gyuszi szuperbillentyűzésével. Emlékszem jómagam is, mikor a '60-as évek eleji gitárközpontú bandák, a brit Shadows, a svéd Spotnicks, az amerikai Duane Eddy mellett az ugyancsak újvilági Johnny & The Hurricannes volt az instrumentális rockzene egyik legkiemelkedőbb bandája. Nos, tőlük idézte fel Szabolcs és Gyula a Red River Away-t, hangulatosan átdolgozott formában. A gyökerekhez való visszatérés Big Maceo Chicago Breakdown-val, a boogie- történelem egyik legdinamikusabb felvételével következett Bacsa technikai bravúrjával kiemelten, majd Maceo egy kissé későbbi zenésztársa, a koncertkörútjain évente 200 pár cipőt „elnyűvő" Fats Domino Whiskey Heaven c. dalát interpretálta a hangszeréhez visszaülő Nemes, ezúttal Nagy Szabolcs 2 kőr jazzes imprójával.
Mielőtt az ugyancsak dundi fekete énekes-zongorista másik számát, az All By Myself-et előadta volna az alkalmi társulat, a Good Golly, Miss Molly c., az angol Swinging Blues Jeans által sikerre vitt rock'n'roll-al pörgették fel a hangulatot. A koreográfiában ismét egy 80 éves boogie következett, hogy aztán alaposan stílust váltsanak a fiúk: Wilson Pickett soul- dalában, a slágeresre hangolt Something You Got-ban Zoltán éneke és Szabolcs hangszerszólója maradt meg emlékezetünkben, majd Nemes jött ismét New Orleans két nagyágyújának, Professor Longhair (Tipitina), és Dr. John (Such a Night) dalának összegyúrt szerzeményeiben. Hogy az előbbiben miért nem énekelt, az kérdés maradt... Talán azért, hogy jobban koncentrálhasson a térdén egyensúlyozott, gyakran megbillentett hangszerén előadott kitűnő szólójára. A végefelé rockosodott a hangszerelés: egy ugyancsak Délről, Louisiana-ról énekelt kemény nóta, majd a Bacsa- Nemes páros billentyűversenyzésével előadott Rockin' Chair c. boogie feldolgozás után Prof. Longhair blues-a, Hey, Now, Honey Child következett.
A gyökerekhez ezután az egyik, már említett boogie-király, Meade Lux Honky Tonk Train c. szédületes tempójú woogie-ja gördült elő, mindhármójuk zongorarögtönzéseivel felturbózva, hogy egy Chuck Berry dögös rockkal, a Nadine-nel fejezzék be a fehér-fekete billentyűk varázslását a hazai mesterek. A show tetőfokára hágott: mindhárom billentyűs Bacsa zongorájánál helyezkedett el: Szabi lenn, Gyula középen, Zoli a felső oktávokat lakta be, majd cseréltek: egymás „szavába vágva" brillíroztak.
Persze a visszataps hatására a ráadás sem maradt el: a showman Jambalaya- vezér a mikrofonhoz lépett, hogy egy vérbeli, felelgetős gospellel, a Got Me a New Love Thing c., Allen Toussaint gospellel búcsúzzon el a lelkes közönségtől, melynek száma lehetővé tette a nagyteremben azt, hogy betartsuk a másfél méteres izolációs távolságot. És melyben olyan, Paul Robeson basszusát és Aretha Franklin soul-szopránját is a kórusban visszaadó rajongók is ültek, hogy nem lehetett elérzékenyülés nélkül otthagyni a hangverseny helyszínét. Inkább ezt, mint a Covid-félelmeket őriztük meg az estén, de ez mindenképpen így volt nekünk jó.
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2020.10.12-én
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése