Eastern Boundary Quartet koncert a Krúdy Klubban
Szöveg: Gróf István - Fotók: Kereszty Gábor
Amikor tavaly november 12-én Markó Péter főszervező bejelentette, hogy a 2007. februárja óta futó „Valami Jazz" sorozata a sárvári Nádasdy-várban a 49-ik előadással lezárul, nem hittük volna, hogy a művelődésszervező-szociológus egy bő évre rá ismét előbukkan ebben a szerepkörben. Igen, ez így történt: a 2013 tavaszán Sárváron fellépő Eastern Boundary Quartet idei téli közép-európai turnéjának egyik állomásaként - Markó közbenjárása, és egy közéleti szereplő szponzorálása révén -, Szombathelyen is felléphetett a hangulatos jazz-esték színhelyeként ismert Krúdy Klubban. Ahogy a zenekar felkonferálásakor fogalmazott, nem tudja, hogy ez az 50. előadás lesz, vagy az első. Meglátjuk...
A New York-i avantgárd jazz-élet minden stílusra nyitott köz- és elismert alakjai, Michael Jeffrey Stevens zongorista és Joe Fonda bőgős 2007 óta áll zenei kapcsolatban az elsősorban a közép-kelet-európai etno-jazzben jeleskedő két hazai zenésszel, Borbély Mihály szaxofonossal és Bágyi Balázs dobossal. Az abban az évben kiadott, az együttes nevével megegyező albumuk után még újabb kettőt is piacra dobott a gyakran csak két-háromévente összejövő csoportosulás. Nos, Villach után, a budapesti és szentendrei fellépések előtt szerencséje volt a nem éppen nagy számban megjelent vasiaknak (az este 9-es kezdés azért elég későn volt!) meghallgatni őket.
A színpad (nekünk) bal oldalán a nyurga amerikai, Stevens ült elektromos billentyűshangszere mögött, amely a hangszínek bátrabb váltogatását tette lehetővé számára. Mellette jobbra, a színpad közepén honfitársa, Fonda állt bőgőjével. Ő másféle meglepetéssel szolgált: megszokott afgán sapkája nem volt a fején. A szállodában felejtettem- válaszolt szomorkás mosollyal erre irányuló kérdésemre. A színpad jobb oldalát a Magyar Jazz Szövetség elnöke, az örökifjú ütőhangszeres, Bágyi Balázs foglalta el, míg a koncert szólistája, Borbély Mihály - a szokásrendnek megfelelően - a színpad közepén helyezkedett el szépszámú fúvóshangszerével körülkerítve.
Demokratikusan megosztották a játszandó számokat egymás között: mindannyiuknak hangzott el szerzeménye a koncerten. Elsőként mindjárt a billentyűs száma, az akár ismerhető dallam-panelekből összeállított Trinity hangzott el, ám rendesen megvariált ritmusokkal. A GS#2 Fonda-szerzemény már az avantgárd hatását hozta: a lassú, a parlandóhoz közelítő előadásmód alkalmat adott Misi altóján játszott dallamrögzítései között a neki, majd a zeneszerzőnek, valamint a dobosnak is kiváló rögtönzésekre. A következő dal más világot tükrözött: Borbély Gyere hozzám estére balladájában a zongora intro után a tárogató játszott komponált dallamnak tűnő, de akkor rögtönzött csodálatos melódiákat, melyet Stevens hömpölygő-fonódó dallamos zongoraszólamával, Fonda vonóval játszott témakibontásával fejelt meg. Az ezt követő számban ismét nagyot változott a hangulat. Az alacsony bőgős Fish Soup c. szerzeménye free-jazz volt a javából asszimmetrikus ritmusokkal, kifacsart dallamfoszlányokkal. A szám az amerikaiaké volt!
Felkavart lelkünket Bágyi Allegretto c. dallamos opusa nyugtatta meg már- már esztrádos hangszerelésben, Borbély búgó altójával, Stevens e-piano hangszínével kivitelezve. És a stílusparádé folytatódott: kortárszenei hatásokat, Prokofjev hangzásvilágát véltem felfedezni Fonda Belame c. darabjában. A kezdeti kakofóniából végül feltüremlik a dallam, és ez gördült tovább, jókora energiával. Végre, végre! A zömében a kottákat leső muzsikusok ezidáig bizony nem dobták fel úgy istenigazából a hangulatot: ehhez a tárogató-zongora hatásos uniszónója, a bőgős eszméletlen profi előadásmóddal tálalt, ritka zenei csemegét jelentő rögtönzései, és Balázs - a kibontakozásra immár megfelelő időt rászánva - dobszólója kellett. A sebességváltó ismét lejjebb kapcsolt: a minthavalaholmárhallottukvolna Stevens-szerzemény, második lemezük címadó dala, az Icicles c. evergreen-várományos még vérbeli rögtönzések nélkül, szopránszaxi és az e- piano szólóival is szépen szólt.
Majd ismét kontraszt: a Vujicsics együttessel Kossuth-díjat kapott Borbély Mihály a Tűzugrás c. folk-jazz szerzeményben visszanyúlt azokra az időkre, így fergeteges balkáni ritmusokban pörgött a műsor befejező száma. Mind a bőgő, mind a zongora extázisig fokozódó szólóit követően végül Borbély tette fel az i-re a pontot ördögien pörgő- fütyülő tilinkó-szólójával.
A majd másfél órás koncertről távozóban elgondolkodtam: mégis csak jobb lenne az árkokat betemetni, a sárga betegséget legyűrve nyitni, hogy azok is eljöjjenek ilyen jó zenéket hallgatni, akik emiatt maradtak távol. Így legyen!
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2019. 12.07-én, és átdolgozva a jazzma.hu portálon 2019. 12.08-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése