Szippantás a jóból- Közérthető zenék csütörtök este a jazz- sátorban

2014.06.27. Gróf István - Büki László 'Harlequin'

Szippantás a jóból - Közérthető zenék csütörtök este a jazzsátorban

A fesztivál szóra manapság úgy látszik, rögtön megduplázódik a közönség, hiszen ha nem ezzel a felirattal hirdetik meg a csütörtöki koncertet, kötve hiszem, hogy megtelt volna a főtéri Lamantin-sátor.

Egy húsz perces, kellemes ráhangolással kezdett a hibátlan hangú Molnár Enikő, a tavalyi táborlakókból verbuválódott Nagyszínpad zenekarral a háta mögött, majd átadta a terepet az Improvizációs Tábor oktatói között évtizede szerepet vállaló Gyárfás Istvánnak és zenészeinek.

A gitár-bőgő-dob összeállítású trió tagjai a klasszikus, közérthető jazzmuzsika mellett tették le a garast majd két évtizede, ami manapság, a free-, az etno-, az experimentális jazz divatjának korában eléggé ritka. A szvinges sodrás, a ragtime-os hangszerelés, a bebop-os szólók mind- mind jellemzői a társulatnak. A csütörtöki esten Szalóky Béla pozanos, trombitás volt a trió vendége, erőteljesen színesítve ezáltal a programot.
Gyárfás már az első számban, Johnny Mercer Tangerine-jében megmutatta nem mindennapi tudását. Az a közismert, Amerikából származó mondás jutott eszembe Gyafit hallgatva, miszerint mi a különbség a rock-, és a jazzgitáros között? A rockgitáros 10 akkordot játszik 500 hallgató előtt, míg a jazzer 500 akkordot 10 előtt. Aznap este szerencsére, egyenlő volt az arány. A csapat egyrészt a nagy mesterek - Duke Ellington, Kenny Burrell, Louis Armstrong, Roy Williams - standard-jeiből adott elő számokat, de előkerültek saját szerzemények is, amiket főként az Old Amsterdam c. nagylemezükről válogattak. Így hallhattuk a Clark Terry-nek ajánlott Szalóky- számot, melyben szárnykürtön játszott a szerző, a Nairobi románcot, melyben trombitán, vagy a ráadásban eljátszott őrült szvinget, melyben a legmagabiztosabban elsajátított harsonán játszott Szalóky Béla. Néha magára hagyta a triót, hogy Sárkány Sándor bőgős és Cseh Balázs dobos is bemutathassa improvizációs tudását, persze Gyárfás mellett, aki amellett, hogy gitárszólói mindig ötletesek, változatosak, és korrektek voltak, elképesztő akkordmenetekkel kísért. Az állandóan a fején lévő jellegzetes kalapjában kiállva rettenetes gyorsasággal fogta le sosem cserélt hangszerén az akkordokat, melyek mégis különbözően szólaltak meg: klasszikus jazzhangszínnel a Kenny Burrell-számban, vagy éppen bendzsó-szerűen az Armstrong-dixie-ben.

Az est fénypontja Horváth Charlie volt, aki a Budapest Jazz Orchestra fúvósaival kiegészült zenekarával lépett fel. Elég nehéz összehozni ilyen nagyszámú zenésszel - összesen 19-en voltak egyszerre a színpadon - produkciót, de a „vazsi" születésű énekes, - és ezt külön többször is kihangsúlyozta! - szívesen jön, ha hívják. Szóval Charlie jött, láthattuk és hallhattuk. A popénekes tízéves múltra visszatekintő jazz-rockos kalandja a Charlie Band- BJO Brass formációval ritkán hallható élőben, inkább CD-ről közismert. Egyébként Charlie blues, jazz és soul iránti szeretete, elkötelezettsége nem mai: a cikk írásakor éppen egy 1981-es Olympia- lemez forog, melyen Count Basie, George Benson számokat énekel Sípos Endre, Gábor István, Fogarasi János kíséretében - jellegzetes hangján és vérprofin.

A tegnapi koncerten jó néhány feldolgozás szám mellett sok saját dal is elhangzott, főleg László Attila és Halász János-számok. Talán nem bántó a megjegyzés, ha azt mondom, hogy a cover- dalok - talán a Jég dupla whisky-vel kivételével - sokkal jobbak voltak mind énekesi teljesítményben, mind hangulatban, mint a sajátok. A hangszerelésre ez persze nem vonatkozik. A műsorkezdő Blood, Sweat & Tears dal, a Spinning Wheel megadta a kezdőlökést a közönség számára: a már ismert énekhang mellett a kristálytiszta, borotvaéles, halálpontos ütemben érkező fúvósok hangzása felért egy lórúgással. A Duke Ellington és Count Basie által kifejlesztett és tökélesített, majd az általam rongyosra hallgatott Oliver Nelson Los Angeles-i koncertalbumával csúcsra járatott big band hangzás a jazz műfajának egyik csodája. Az 5 szaxival, 4 pozannal és 4 trombitával felálló BJO méltó követője a nagy amerikaiaknak. Ilyen erős hazai zenekar talán a 70-es évek Deák- big band-je lehetett.
Charlie hangját „megszoktuk" már a médiából, mégis lenyűgöző volt élőben és egyenesben hallgatni. A lassan fél évszázados rutin jó értelemben érződik az előadásán. Szerencsénkre inkább előtérbe került az érző, az odafigyelő, a kontaktusban álló zenész, mint a műsort letudni akaró. Kondíciója is lehetővé tette, hogy mozgásával is segítse produkcióját, pedig már közelebb van a 70-hez, mint a 60-hoz. S ha már a fejfedőket említettem, bizony, az énekes fejéről sem hiányozhatott az egyedi ismérvként elhíresült megfordított sapka, persze a mindig hordott napszemüveggel kiegészülve.
Két Billie Holyday dalban már a rögtönzések is teret kaphattak, emlékezetes volt bennük- többek között- Koós - Hutás Áron trombita-, és Halász János orgonaimprója. Külön fejezet a kísérő band tagjainak munkája, így László Attila kitűnő, profi gitárjátéka, Halász János mindent tudó billentyűje, Csiszár Péter szaxofon-, Borlai Gergő dob-, és a kifejezetten meghatározó szerepet játszó Lattmann Béla basszusjátéka. A gitáros szerezte Egyszemélyes föld, a Szippantás a jóból, a Jéghideg és forró, az Itthon otthon vagyok, és a billentyűs által írt Így most jó, és a Mama hívott c. saját dalok kiválóan meghangszerelt, ragyogóan elénekelt, mégis talán kissé kommerszebb darabok voltak.
A Ray Charles nóta, a Georgia On My Mind, amiben egy csöpp szirup szintén felfedezhető volt, igazi énekesi csúcsteljesítmény. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy egy énekes, pályája csúcsán a repertoárjára vegye a dalt. 20 éves korában csak Steve Winwood-nak volt hozzá. A dalban Csiszár Péter érző szaxofonszólója, valamint Halász János Korg-on lejátszott Hammond- orgonaszólója volt nagy élmény még. A koncert befejező száma a jazzszínpadon slágernek nem tűnő Jég dupla whisky-vel volt, melyben az énekes által a székekből felállított közönséget Charlie meg is énekeltette. Végül is elmondhatjuk: Charlie jött, látott és győzött aznap este.

Megjelent a www.vaskarika.hu portálon