2001. június 15., péntek

A KÖLTÉSZET SZABADRABJAI

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
A KÖLTÉSZET SZABADRABJAI

Ezzel a címmel tartotta "Évezrednyitó beszélgetését" Nagy Gáspár Kossuth- díjas költő, a jelenlegi magyar líra meghatározó egyénisége. Nem ismeretlen a sárvári közönség előtt, 2 éve a könyvheti ünnepség vendége volt. Az előadássorozat tetszik neki, fontosnak tartja a nemzettudat és a keresztény értékrend megerősítése szempontjából.
A visszatekintés az elmúlt 1000 évre arra késztette őt, hogy megírja a "Symhonia Hungarorum" c. verses művét, alcíme: Szent István és Szent Gellért emlékezete. A 12 tételből álló vers témája a magyar törzsektől Szent Istvánig terjedő időszak. A műhöz a zenét Szokolay Sándor szerezte. Gellért kapcsán említi a "malmot hajtó asszonyt". A daltöredék talán a legrégibb magyar nyelvemlékünk. A sokat szenvedett nép megmaradásának alapfeltétele volt, hogy Szent István bevitt minket a keresztény Európába. A 12 tétel recitálása megadta az előadás alaphangulatát.
Nagy Gáspár nekünk, Sárváriaknak mondhatnánk földink, Vas megyei, Bérbaltavárról származik, a nagyszülők révén is ide és Nagytilajhoz kötődik. A falusi gyermekkor minden nehézsége ellenére is szép volt, megszépítették a paraszti munkájuk mellett "szabadművész", mesemondó nagyszülők az általuk mesélt betyár-, és Bibliatörténetekkel és anyai nagyapja lakodalmi rigmusaival. A családi légkör magyar és keresztény volt. A tehetséges gyerekre felfigyelve, Pannonhalmára küldték gimnáziumba. Szeretettel emlékezik mind otthoni, mind pannonhalmi tanáraira (Legányi Norbert főapátot név szerint is említi), akiktől az emberszeretetet és a magyarságtudatot kapta. Majd említi Mórt, az első magyar bencést, akit Imre herceg választott ki. (A bencések nemcsak a kultúrát terjesztették, hanem a földművelést is oktatták a népnek). Megjegyzendő, ez ma is így van a missziókban, némi számítástechnikával spékelve. Pannonhalma a háború alatt védett hely volt, itt minden menekült védelmet talált politikai hovatartozástól függetlenül. Vallja, hogy az országban a kiművelt emberfőknek kell többségbe kerülni, különben baj lesz, lemaradunk a világban. Az élet első 14-18 éve a legmeghatározóbb a nevelés, a tanulás szempontjából, tehát az otthon és az iskola. (Illyés Gyula és Szentágothai professzor véleménye is ez volt). Károsnak tartja a menedzserszemlélet elhatalmasodását. (Csökken a műveltség színvonala és a felvételi pontszámok a felsőoktatási intézményekben, szerinte főleg a tanítószakon). (Megjegyezzük, a megállapítás sértő az érintettekre nézve, és nem itt kellett volna elmondani, hanem ott, ahol tehetnek róla).
Ha Szent István rávezetett a helyes útra, azon való megmaradásunkat elsősorban nemzeti nyelvünknek és irodalmunknak köszönhetjük. A magyar költészet vonulatának csúcsait idézi fel Balassitól Illyésig. Balassi az első európai kaliberű (költőnk- G. I.). Történelmünk rosszra- fordulásával kezdődik irodalmunk felfelé ívelése és folytatódik Berzsenyivel, Petőfivel, József Attilával, Adyn át Illyésig és a jelenkorig.Ízelítőként felolvas "Szabadrabok" c. gyűjteményes kötetéből. Verset Petőfiről (akinek az újratemetése körüli hercehurcát feleslegesnek tartja), verset Petőfi, Ady és József Attila soraiból összeállítva. Az 56-os eseményekkel is foglalkozott, meg is gyűlt a baja emiatt a hatóságokkal annak idején. A Történeti Hivatalban tekintélyes vastagságú dossziéja volt. A 80 éves Illyés Gyulát köszöntő versét az akkori cenzúra nem engedte leközölni. Három dátumot tart a legfontosabbnak a közelmúlt történetében: március 15, Trianon és október 23-a.
Az előadás, vagy inkább beszélgetés végső tanulsága: megmaradásunk itt a Kárpát- medencében csak akkor lehetséges, ha anyanyelvünk és irodalmunk művelésével magyarságtudatunkat és keresztény értékrendünket megőrizzük.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 12. számában, 2001. június 15-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése