Ezen a nyáron újabb, immár hagyományos kirándulást szervezett az MDF Sárvári Szervezete. Nemzeti örökségünk felkutatásának újabb állomásai ezúttal Kelet- Szlovákia, A Felvidék egykori Abaúj, Sáros, Szepes, valamint Gömör vármegyéi voltak. A 17 fős tagság és baráti társasága4 napos úton ismerkedett a Zsigmond- kori gótikus, , Mátyás- kori reneszánsz, építészeti, Rákóczi politikai-, hadtörténeti, az Andrássy grófok kulturális-, és nem utolsósorban Krúdy Gyula gasztronómiai emlékeivel.
Az idegenvezetésre- ahol működött- az ottani magyarság politikai szervezetének, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét, titkárát kértük fel, egyúttal tájékoztatást kérve és kapva a szlovákiai magyarság helyzetéről, politikai- állampolgári- kulturális jogairól, azok várható változásairól. Ahol ezt a "szolgáltatást" nem vettük igénybe, ott a csoport tagjai, - "házaspáronkénti leosztásban"-, ismertették a látnivalókat. Nem felejthettünk el a sárváriak nevében emlékezni sem: Kassán az ott öt évet tartózkodó Tinódi Sebestyén emléktábláján helyeztük el nem éppen hagyományos módon az emlékezés koszorúját, (a koszorútartó akasztó 3 és fél méter magasan volt, így már- már akrobata gúlát kellett alkotnunk), míg Révkomáromban Klapka György tábornok szobrát koszorúztuk meg a Kossuth- nóta eléneklésével kísérve.
Kassa, - a negyedmilliós nagyváros- tucatnyi reneszánsz, barokk középületével, Európa egyik legnagyobb, legrégibb gótikus dómjával, az Orbán- torony hangulatos árkádjaival, modern, mégis a városképbe illeszkedő színes szökőkútjával, és Balassa Zoltán elnök úr kassai helytörténeti előadásával maradt emlékezetes számunkra. A Sáros megyei Eperjes orsó alakban térré kiszélesedő főutcájának reneszánsz "pártázatos" polgári és patrícius házaival ragadta meg figyelmünket, míg Bártfa hasonló stílusban épült főtere a középen ékszerdobozként elhelyezkedő régi városházával és a mellette lévő Szent Egyed templommal maradt meg emlékezetünkben.A jobb napokat látó, egykor vezető szepességi város,a várfallal körülvett Lőcse hangulatán ma is érződik az egykori megyeközpont gazdagsága, városrendezési egységessége, műemlékekben való gazdagsága, jobban, mint a szintén szerepét vesztő Késmárknak, ahol már csak a bezárt Thököly- vár homlokzatát csodálhattuk meg. De nem csak városok, hanem kis falusi építészeti csodák (Hervartó: gótikus fatemplom, reneszánsz freskókkal), a magas Tátra hegyei (Ótátrafüredről sikló vonattal az 1225 m. magas Tarajkára), gömöri cseppkőbarlang látogatás, és persze kényelmes - nem gyomrot pihentető- vacsorák tették emlékezetessé kirándulásainkat.
Az utolsó napon hazafelé már a magyar határvidék vonalához közel haladtunk: Rozsnyó városát megtekintve, nem hagyhattuk ki a minden magyar számára kötelezően megtekintendő látnivalót, Krasznahorka várát, és a programon kívül megcsodált betléri Andrássy- kastélyt sem. Mint gyakorló politikus, figyelmébe ajánlom minden kollégának az Andrássyak ott olvasott jelmondatát: NON VIDERI SED ESSE- azaz: nem látszani, lenni! Az utolsó este már Révkomáromban ért bennünket, ahol a múlt emlékein kívül csodálattal és irigykedve bámultuk a napokban átadandó új- régi városközpontot, melyről- mint tanpéldáról-, sokat fogunk még hallani.
a sikeres úton felbuzdulva, a szervezők, Bertha András és e sorok írója elhatározták, hogy jövőre tovább folytatjuk az utazásokat. Az invitáció érvényes!
Gróf István
megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 13. számában, 2001. 06.29-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése