KÉTOLDALI TÜDŐ-GYUSZI

KÉTOLDALI TÜDŐ-GYUSZI

Gróf István, fotó: Grófné dr. Kerekes Enikő

Hatnapi őrült köhögés után mentem el az ügyeletre. Hörgőgyulladás, antibiotikum. Harmadnapra rá már félrebeszéltem. Megint ügyelet, most már tüdőgyulladás a diagnosztika, mentő, oxigén-maszk. Arra azért emlékeztem, hogy nem szirénáztunk. Együttműködik, gügyög- írták. Vát magasságában aztán megháromszorozzák az oxigént. Beérkezünk Szombathelyre. Irány a sürgősségi.

Sz. V. doktor 11 napon keresztül nyomatta belém az antibiotikumot, a vérhígítót, a szteroidokat, és persze az oxigént. Harmadnap este mégis majdnem megint „elestem”. Izzadtam, ismét belázasodtam, és rosszul lettem. „Szaladtam” ki a nővérhez, mutatva az pulzoximéter állását. Hát, magának nem lehetne élnie! A sajátjával is megmérte. Ugyanaz. Egy óra múlva jött csak az ügyeletes orvos. Addig már a vizes pólót is felvettem. (No, nem azért, mint a csajok a Baywatch-on).

Egy hónapja még büszkén és magabiztosan nyilatkoztunk a mostani, március végére tervezett floridai, és főleg az adrenalin-szintet emelő guatemalai utazásunkról. Az Atya azonban közbeszólt. Senki sem sérthetetlen. Mi sem. Ezt tudomásul kell venni! Utunk feltételezhetően fél évet késik majd.

Kis piros MP3. Azért vettem 10 éve, hogy ha majd kórházba kerülök, legyen mit hallgatnom. 20 óra tömény blues- rock, a javából. Eddig sok hasznát vettem már, hiszen pesti vonatozásaim alkalmával mindig benn voltak a füldugók. Mondanom sem kell, a kórházban egy estét tudtam hallgatni, mert lemerült. Hol a töltő?

Szobatársak. A három Pista, 80, 75 és 74 évesek. Minden este valaki rosszul lesz. Az éjszakák szürreális álomvilágban telnek, fél-éberen. Húszpercenként valaki kimegy pisilni, máskülönben horkolunk. Az „öreg” hazamehet. Jön Lajos. Fiatalember. Szervátültetésre készül. Akarva akaratlanul mind barátok leszünk, segítünk egymásnak, kiadjuk lelkünk titkait. De kár, hogy elmész! Hát…?

Enikő és Bence. Feleségem és fiam. Most felszínre került a szeretet, a szerelem, az őszinte aggódás, a kedvemre tevés. És öcsém is telefonált mindennap.

Az egészségem után érdeklődő barátok, ismerősök száma. Tudom, hiúsági kérdés. Hát igen, de azért…

Ráhangolt, készülődős, fontosnak vélt programok halasztása. Fel kellett venni a telefont, és megmondani, lemondani őket, sorban. Felülíratattak!

Átértékeltem-e az életem? A túrót! Majdnem ugyanúgy pörgök, tervezek, naplózok, mint ezelőtt. Pedig itt volt az esély, lelassulhattam volna.Majd legközelebb...