INDONÉZIA: JELENTÉS A MEGTALÁLT PARADICSOMBÓL- I. rész

Indonézia: jelentés a megtalált Paradicsomból - I. rész

Szöveg és fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő

Indonézia, mint úti cél, már nagyon régóta szerepelt terveink között. Nemcsak Bali, az „Istenek szigete”, amit még a ma is létező utolsó Paradicsomként neveznek, hanem főként Borneó, ahol még lehet vadon élő orangutánokat látni. Aki csak Balira utazik, nem sokat lát és tapasztal az országból, ezért Jáva szigetén is szerettünk volna eltölteni egy kis időt.
Amikor az ember jócskán túlhalad törékeny ifjúkorán, egyszeriben úgy érzi, hogy versenyt fut az Idővel. Hogy lemarad mindarról, amire titokban mindig is vágyott. Hogy vesztésre áll a nagybetűs Élettel szemben, ha nem cselekszik. Próbálja hát gyorsan belegyömöszölni hátralevő életébe mindazt, amit még nagyon szeretne megvalósítani, azt, amire úgy Istenigazából vágyik. Aztán előveszi a fiókból a beporosodott bakancslistát, és mer egy nagyot álmodni. Hát nagyjából így voltunk mi is Indonéziával. Hogy még belefér. Bele kell, hogy férjen.

Indonézia, mint úti cél, már nagyon régóta szerepelt terveink között. Nemcsak Bali, az „Istenek szigete", amit még a ma is létező utolsó Paradicsomként emlegetnek, hanem főként Borneó, ahol még lehet vadon élő orangutánokat látni. Aki csak Balira utazik, nem sokat lát és tapasztal az országból, ezért Jáva szigetén is szerettünk volna eltölteni egy kis időt.
Először eszünkbe sem jutott, hogy egyénileg utazzunk, mert első látásra mindig bonyolultnak tűnik minden. Nézegettünk egy hazai egyesület utazási javaslatait, akikkel pár éve Indiában utaztunk, de keveset láttunk volna „sokért", majd felvettük a kapcsolatot Balin élő magyarokkal, akik megszervezték volna az utazást helyettünk, természetesen busás felárért. Aztán eljött az a pont, amikor úgymond megvilágosodtunk, miszerint repülőt és szállást mi is tudunk foglalni, épp elég tapasztalt utazók vagyunk ehhez.

Adva van három hét szabadság, azt töltsük meg tartalommal, és vágjunk bele a tervezgetésbe. Hát így kezdtünk neki az út megvalósításához. Június közepére véglegessé vált a terv: bécsi indulással a szaudi légitársaság gépével egy jeddai (Dzseddah - egy hatalmas város, aminek a létezéséről soha nem is hallottunk) átszállással Jakarta, majd egy napos városnézést követően egy hajnali repülőúttal Pangkalanbunba megyünk, Borneóba. Sikerült lefoglalnunk hetekig tartó, ismeretlen emberekkel történő levelezgetést követően egy négynapos orangután túrát a Tanjung Puting Nemzeti Parkba, ami utunk legizgalmasabb momentumának ígérkezett. Borneóból újra Jakartába repülés következett, ahol a járatok csatlakozása miatt lehetőség adódik egy immár a helyismeret birtokában rutinosnak mondható újabb városnézésre. Jakartából este Bali fővárosába, Denpasarba repülünk, hogy aztán Ubudban, a sziget legautentikusabb városkájában szálljunk meg néhány napra. Ubudból egy hajóúttal átmegyünk Nusa Lembongan szigetére, hogy valóban megtapasztaljuk a paradicsomi életérzést, majd újabb pár napos ubudi kitérő után elrepülünk Yogyakartába, Jáva egyik legszebb városába. Négy nap Yogyakarta-i templom- és városnézés után újra Jakarta, hogy aztán a már ismert jeddai és bécsi átszállással hazatérjünk. Ez összességében 9 repülőutat jelentett és némi hajókázást. Logisztikailag nem volt egyszerű kivitelezni, de sikerült.

Minden utazásnak a legszebb része a tervezgetés. Végignézni a szállodák kínálatát, a hotelek környékének utcaképét, eljátszva a gondolattal, hogy hamarosan ott fogunk sétálni a forgatagban, felkutatjuk a látnivalókat, a közlekedési lehetőségeket, a helybeli éttermek és boltok kínálatát, álmodunk és álmodozunk a nagy Ismeretlenről.
Indonézia a maga 272 millió lakosságával a Föld negyedik legnépesebb országa. Több mint 18.000 szigetből áll, amelyből 6.000 lakott. A legismertebb szigete Bali, amely területileg egy átlagos magyarországi megye területével egyezik meg, ellenben állandó lakossága ötmillió. És ehhez a számhoz jön még az az évi közel hétmillió turista, akik a világ összes tájáról érkeznek ide, hogy még láthassák az utolsó földi édenkertek egyikét. Legnagyobb szigete, de amúgy földünk harmadik legnagyobb szigete is Borneó, amelyen lényegében három ország osztozik, Malajzia, a Brunei Szultánság, illetve Indonézia. Az Indonéziához tartozóbb szigetrész neve Kalimantan, területén van a világ második legnagyobb kiterjedésű esőerdője (400.000 ha), amely az orangutánoknak és más, máshol nem látható állatfajoknak ad otthont.

Jáva szigete, ahol a főváros, Jakarta, illetve az útitervünkben szereplő Yogyakarta is található, a világ legsűrűbben lakott területe, hiszen Indonézia lakosságának fele él itt. Maga Jakarta lakossága több mint Magyarország lakosainak száma, közel 11 millió. Ami az ország vallását illeti, a lakosság 88 százaléka muzulmán, ezzel a világ legnagyobb muszlim lakossággal rendelkező országa. Ezt lényegében már Jeddában sikerült megtapasztalnunk, hiszen a hatalmas Boeing oda meg visszaúton is indonéziai muzulmán hívőkkel volt tele, akik a közeli Mekkában voltak zarándokúton. A Korán szerint minden muzulmánnak élete folyamán legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába, a Kába kőhöz, és ezt meg is teszik, hiszen tolókocsis öreg emberekkel, a repülőtéri mozgólépcsőt életében soha nem látó vidéki hívőkkel volt tele a repülőgép.

Ami számomra mindig megrendítő és megható, az a hit ereje a keleti embereknél. Annak ellenére, hogy közel 250 vallási csoport van az országban, ezek közül csak hetet ismer el hivatalosan az állam, a muzulmánt, a hindut, a protestáns és a katolikus keresztényt, a buddhistát, a bahái, illetve a konfucianista hitet. Mindenkinek kötelező egy vallási csoporthoz tartózónak vallania magát. A legtöbben muzulmánnak vallják magukat, annak ellenére, hogy ezzel nem mindenki követi a vallás által előírt szigorú szabályokat, és meglehetősen világi életet él. Az országban közel 300 nyelvet beszélnek, így kialakult egy mesterséges közvetítő nyelv, a bahasa indonéz. Java, illetve Borneo lakossága többségében muzulmán, ellenben Bali és a környező szigeteken javarészt a hindu vallás az elterjedt, ami nagyon meghatározó és összetartó erő a helybeliek életében. Jávát és Balit megtapasztalva mintha nem is ugyanabban az országban jártunk volna, olyan nagy a vallási hovatartozásból fakadó különbség a helybeliek életét tekintve.

Indonézia éghajlata trópusi, az éves átlaghőmérséklet nagyjából mindig ugyanannyi, meleg van, a páratartalom meg olyan magas, hogy pár napos ottlét felér egy kiadós kozmetikai kezeléssel. Az olykor nehezen elviselhető 95-99 %-os páratartalomban minden, az évek során felgyülemlett mérgező anyagot a szervezetünkből rövid időn belül kiizzadunk. Ugyan két évszak van, a száraz, illetve az esős, - elméletileg novembertől-, mi úgy tapasztaltuk, hogy valami nagyon összekeveredett, talán a globális felmelegedésnek köszönhetően, és október elején minden napra kijutott számunkra egy- egy hatalmas trópusi eső. Egy életre megtanultuk, hogy a trópusokon az ember legjobb barátja az esőkabát. De Indonézia mindig jó úti cél, hiszen mindig kellemesen meleg van, az elképesztő színű és nagyságú virágoktól, és a zöld ezer árnyalatában pompázó buja növényektől harsog a természet. Ha el is ázunk a meleg esőben, rövid időn belül megszáradunk.
A Bécs-Jakarta repülőút a jeddai átszállással nagyon hosszú volt. Olyan hosszú, hogy még a mai napig is elismerően tekintek magamra-magunkra, hogy kibírtuk.

Jakarta belvárosába taxival mentünk be, felhőkarcolók, régi kopott házak, felüljárók alatt megbújó, összetákolt és zsúfolt nyomornegyedek között. Még így is közel egy órát utaztunk a repülőtér környéki szállodánkból, tömegközlekedéssel az út kétszer ennyi időt vett volna igénybe. Kota Tua, a holland gyarmati időből fennmaradt városrész, amelyet az Unesco a világörökség részévé nyilvánított, bővelkedik látnivalókban, múzeumokban, szépen felújított hófehér épületekben. A Fatahillah tér az, amit feltétlenül meg kell itt tekinteni. A híres bábmúzeumot, illetve a hajómúzeumot sikerült meglátogatnunk, minden más betervezett program szó szerint úszott a hatalmas trópusi eső miatt, amely, mint kiderült, naponta menetrendszerűen lezúdul a főváros utcáira. Az első nap Indonéziában amolyan kultúrsokként is ért, hiszen egyik napról a másikra nehéz megszokni a látottakat, a mi életünktől oly szokatlan helyzeteket, a kifőzdék illatát, a robogók mérhetetlen számát, a szemmel is látható szmogot meg koszt, illetve az emberek végtelen kedvességét és segítőkészségét. Egy teljesen más világot.

Amikor másnap kora hajnalban leszállt a gépünk a borneói Pangkalan Bun Iskandar nevű repülőterén, még a lélegzetem is elakadt az izgalomtól. A megszervezett út percre pontosan kezdődött, taxi várt a repülőtéren, hogy elvigyen bennünket Kumai településére, amely a hasonló nevű széles folyó partján található. Innen indulnak ugyanis az orangutántúrák, így a miénk is, amely négy napon és három éjszakán át tartott.
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2022.11.04-én