Egy session zenész víg napjai - Reese Wynans Sweet Release címmel adott ki albumot
Gróf István, fotók: CD
Nehéz, hosszú, 50 éves életutat járt be
Reese Wynans, mire nem olyan régen megjelenhetett első albuma.
A legendás
Allman Brothers Band 1969-es floridai indulásánál már ott orgonált Dickie Betts gitáros és Berry Oakley basszeros mellett egy bandában, hogy aztán az ő helyére lépjen Greg Allman orgonista- énekes bátyával, a gitáros Duane-nel. Már nevet szerzett muzsikusként szerződött le
Stevie Ray Vaughan Double Trouble bandájába, ahol 1985-90 között, a gitármágus haláláig muzsikált. Majd blues-lemezeken, így Buddy Guy, John Mayall, Ana Popovic albumain működött közre, hogy 2015-től a '10-es évek új blues sztárjának,
Joe Bonamassa csapatának billentyűse legyen. Joe lett a producere is ennek a lemeznek, melyen másfél tucat vendégzenész, énekes működik közre, és mely a Sarasota-i zenész sokoldalú zenei megnyilvánulását hivatott bemutatni.
Mint a The Rolling Stones
Tattoo You albumának kezdő száma, a
Start Me Up, ez is a „csonka" Double Trouble tagok által- (Wynans-
Chris Layton- Tommy Shannon) - írt dögös rock-kal, a
Crossfire-al indít. Ebben nemcsak Reese sokszor
Jon Lord-os, kromatikus skálán megbabonázott Hammond-imprói és
Kenny Wayne Shepard, napjaink neves gitárvarázslójának hápogtatásai nagyszerűek, hanem az egykor szebb napokat látott Sam & Dave soul énekpáros egyike, Sam Moore éneke is hozzátesz a felhozó hangulathoz. Stevie Ray korszaka a következő nótában, az instrumentális
Say What!-ban is folytatódik. Akkori kötelező koncertdarabjukon a texasi kalapos muzsikáját most is egy emberöltővel őt követő, de szintén Délről, Louisianából származó gitáros, Kenny Wayne idézi fel, a lengőbasszus alapra jó alkalmat adó hatalmas tekeréseivel. Amolyan Bruce Sprinsteen-es, örömködő funky-dal a következő szám, melyet ezúttal
Paulie Cerra ragyogó szaxofonszólója ment meg a középszerűségtől. Ugyanezt tette meg főszereplőnk, Reese az egykor legendás Electric Flag amerikai blues bandától, azaz
Mike Bloomfield és Nick Graventies tollából származó blues-zal: izgalmas imprója nélkül felejthető lenne. De nem így a lemez címadó dala, a
Sweet Release, ami az album legszebb balladája. Az ereszkedő hangsorra írt 8 verset 7 előadó énekli az azt mennyei vokálokkal felturbózó háttérénekesekkel.
Paulie Cerra, a kitűnő szaxis, Keb' Mo' és az akusztikus Vince Gill strófái emlékezetesek a nótában.
Két séma boogie- rock következik, melyek közül az elsőben floridai billentyűsünk brillíroz hatalmas rock'n'rollt, a 'la Jerry Lee Louis, majd az utána következőben az egykor elbújós Eric Clapton „fedőzenekarának", a Bonnie & Delaney-nek még mindig jóhangú énekese,
Bonnie Bramlett próbálja feldobni - többé-kevésbé sikerrel - a hangulatot. A SRV írta
Riviera Paradise c. ballada már egy kategóriával emelkedettebb: Reese Wynans 3 perces bevezető orgonajátéka, mintegy mozifilm betétzenéje hangszerelésében, hangulatában, zenei struktúrájában elvarázsol, hogy majd átadja a szót a szintén a szférákban mozgó Joe Bonamassa lágy gitárjának, majd hozzá hangulatában csatlakozva Kenny W. Shepard hangszerszólójának.
A tengerparti paradicsom hangszeres megidézése után egy pre-Allman Brothers korszakból, 1969-ből repertoáron tartott dögös soul-blues következik az albumon, benne Warren Haynes ex- Allman-tag a '70-es évek stílusában tekert gitárjátékával. Egy klasszikus 12-es
Tampa Red blues, a
So Much Trouble, Bonamassa énekével és gitárszólójával, és persze Reese Otis Spann stílusában vert zongoraimprójával, majd ennek a „testvére", egy szintén Tampa country blues szerzemény következik, ezúttal duóban,
Keb' Mo' korhű énekével és gitárjátékával, Wynans billentyűivel, ragyogó kivitelben. A virágozzék sok virág jegyében egy instrumentális cool funky-nóta következik a lemezen, amolyan Booker T. stílusban, ahol ismét Reese izgalmas Hammond-játékára kell felfigyelnünk, valamint annak a fiatal
Josh Smith-nek gitárjátékára, aki 2017-ben a Muzikumban nálunk is hallható volt. Egy szólózongorára átírt, szomorú smooth-jazzes
Beatles-dallal, a
Blackbird-del zárul a lemez, főszereplőnk megint más műfajban bizonyító billentyűjátékát bemutatandó.
Eklektikája és az erős sztárparádét felsorakoztató túlzó igyekezete ellenére kellemes, sokrétű muzsikát hallhatunk a Sweet Release korongról, természetesen felidézve rajta a mesés Allman-, és Vaughan-évek világát. Kár lenne kihagyni!
Megjelent a vaskarika.hu portálon, 2021. 03.24-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése