2018. január 19., péntek

RÖFÖGŐ MALACOK A SZERDA ESTI AKUSZTIKON

Röfögő Malacok a Szerda Esti Akusztikon -
Grunting Pigs koncert a Sportházban
2018.01.19. Gróf István - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Idén is folytatódik a sportházaulában a 2015 novemberében elindított, zenei stílusokon átívelő akusztikus fülsimogatás, a Szerda Esti Akusztik. Az idei évet egy különleges duó, a Grunting Pigs blues-szeánsza nyitotta, a közösségi térbe csábítva a Lamantin Klub és az ’Akusztik’ törzsközönségét. Az előrelátható volt, hogy a tekintélyes méretű lépcsőház akusztikailag nem ad olyan tökéletes zenei élményt, mint a kisebb klubbok, de a „teltaulás” koncert így is tenyérpirosítóra sikeredett.
Egy korábbi beszámolómban említettem, hogy Pribojszki Mátyás, a hazai szájharmonika- játékosok egyik legnevesebbje leginkább a Budapest - Balatonalmádi (lakás) - Békéscsaba (szülőváros) háromszögben mozog (ahogy Berki Tamás a Mende-Sülysáp vonalon ;) - a Szerk.), de gyakori koncertkörútjai alkalmából sűrűn felkeresi a vasi megyeszékhelyet. Így történt ez szerdán este is, amikor nem az „erősített" Pribojszki Mátyás Banddel, hanem kamaraformációjával, a Grunting Pigs-szel látogatott el Szombathelyre. Az unplugged csapat másik tagja a vele hosszú évek óta összeszokott zenésztársa, Szász Ferenc gitáros volt.
A blues műfajában a múlt század '20-as, '30-as évek elején a blues, a jazz, az esztrád még nem különölt el egymástól: az amerikai feketék zöme nagyrészt ezt játszotta. Aztán az éneklő blues-faterok a vidéki, más nevén a country-, avagy földrajzilag behatároltan a Mississippi- blues divatba hozásával elterjesztették e műfajt szerte Amerikában, ahol akusztikus hangszereikkel magukat kísérve, leginkább közvetlenül a hallgatóság előtt zenéltek. A hanglemezek, majd a '30-as évek végétől a rádiók műsorszórása besegített e csodálatos zene elterjesztésében, de az '50 es években, mikor a blues már a fekete munkások sokaságát felszívó nagyvárosokba került, még mindig a bárokban, a csehókban, az utcasarkokon előadott zene hallgatása volt a megszokott. De ekkor már elektromos erősítéssel, hogy jobban hallhatóak legyenek. Ez már a városi, avagy fővárosáról elnevezve, a Chicago- blues korszaka volt.
Nos, a Grunting Pigs ebből a három meghatározó korszakból, a '20-as évektől a '60-asig állította össze repertoárját. A különböző műfajok bemutatása nemcsak színessé tette a produkciót, hanem alkalmat adott a művészeknek arra, hogy kiváló, sokrétű hangszertudásukat is bemutassák. Egy instrumentális country- blues boogie-val kezdtek, e műfaj kiemelkedő duója, Sonny Terry & Brownie McGhee stílusában, majd két későbbi, keményebb urban blues-zal folytatták, e korszak legnagyobbjának, a Muddy Waters bandájában harmonikázó Little Walter számával. Mátyás, aki vezette, konferálta is műsorukat, megemlítette a Cadillac Records c. blues-történeti filmet is, mely az akkori legelső és legnagyobb, a Chess lemezkiadó és sztárjai munkásságát elevenítette fel. Szerintem sem csak a műfaj elkötelezettjeinek ajánlatos a letöltése.
A következő dalnál Matyi elővette fehér kromatikus (az oldalán billentyűvel ellátott, így „tiszta" félhangokat is megszólaltatni képes) harmonikáját, mellyel a nehéz, bonyolult dallamfelvezetés után káprázatos improvizációjával lepett meg minket. Majd jazz következett: Ray Charles sodró lendületű swing-je, az Ain't That Fine, Pribó énekével, és Feri szédületes rögtönzésével kiemelten, ahol utóbbi az éneket gitárja mély húrjain mintegy bőgő-szólammal kísérte. Majd ismét egy zenetörténeti ritkaság, Arthur Credup bluesfaternek a rock'n'roll előfutára, a That's alright c. száma következett, mely dalt később Elvis Presley tette hallhatatlanná.
Hogy a saját dalok se maradjanak ki a koncertről, a legutóbbi, My Stories c. nagylemezükről egy dögös boogie-t, a Big Fat Mama címűt adta elő a duó, Mátyás bravúros harmonikafutamai mellett. Bessy Smith, a jazz és blues koronázatlan királynőjének Tain't Nobodys Business If I Do c. dalával majd egy évszázadot léptünk vissza az időben (1923-as eredetileg). De Pribojszki nem hátra, hanem előre lépett: szokásos, a közönség soraiba tett leruccanását ennek a dalnak előadására időzítette, még a jegypult mögé is bekukkantott herflije fújása közben. Kár, hogy a technikai háttér nem volt biztosítva ehhez: ámbár halványan hallatszott a hangszere hangja, bizony, a megszólaláshoz hordoztató mikrofon kellett volna, ami nem egy teljesíthetetlen követelés napjainkban. A színpadon való zenélésnél is kellett volna a levehető, mozgó mikrofon programjuk tökéletesebb előadása miatt.
Majd ismét a mába kerültünk vissza Pribojszki barátja-zenésztársa, Ripof Raskolnikov It's Not Easy c. kőkemény blues-ának eljátszásával. A blues herflizés másik óriásának, az erősített harmonikázás úttörőjének, Big Walter Horton-nak Need My Baby c. számában durván, keményen szólt az öblös, mélyen gurgulázó tízlyukú, megint csak egy más hangzást bemutatva. A színes palettát még jobban szélesítő három dal, egy felejthető Bee Gees ballada, egy talpalávaló country-dal és egy nagyívű tangó elharmonikázása után a Röfögő Malacok duója aztán ősi ellenségéhez, a vad kutyához fordult, egy vérbeli Elvis-rock'n'rollhoz, amely alatt Pribó másodszor „támadta le" a közönséget. Ezúttal a széksorok után a bárpult felé vette útját, és a pohárban harmonikázás showjával szórakoztatott el bennünket.
A majd 100 perces koncert Albert King I'll Play The Blues For You című örökzöldjével zárult. Reméljük, hogy az öreg Albert tanácsát meghallgatva még sokszor fog nekünk Szombathelyen bluest játszani Pribojszki Mátyás!
megjelent a www.vaskarika.hu portálon 2018.01.19-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése