2014. október 14., kedd

Változtass engem emberré, Mikulás - A Gátnál- interjú

Változtass engem emberré, Mikulás - A Gátnál- interjú

A Gátnál együttes CD-je országos terjesztésben
2014.10.14.| Gróf István

Nemrég jelent meg a sárvári A Gátnál együttes médiában és boltokban elérhető első CD-je, a Félmágió. A zenekarról, a CD-ről, a zene és szöveg viszonyáról beszélgettünk Benkő Gáborral, az együttes énekes-gitáros-zeneszerző-szövegírójával.

Gróf István: Mikor alakult az együttes?
Benkő Gábor: 1999-től datáljuk A Gátnál megalakulását, de korántsem mondhatjuk, hogy 15 éves a zenekar, hiszen egy hosszú szünetet is tartottunk. A 2004-ig tartó periódusban a tinikorban alakult banda mindenesetre a hangszereken való játékot jól elsajátította, a zenekarnak arculatot adott, majd a 2004-es Sziget-fesztiváli, nem kis hírnevet szerző fellépés után szétszéledt a csapat. Ezen idők munkájának lenyomatai az 1999-ben és a 2003-ban kiadott demo-kazetták, demo CD-k is, melyek forgalomba nem kerültek, csak szűk körű használatban forogtak, ámbár az utóbbival már a szaksajtó is foglalkozott.
Továbbtanulás, munkahelyi kötöttségek és a tagok szétszéledése volt az oka az ezt követő közel hét éves szünetnek, majd 2010-ben bekövetkezett az, amit szinte vártunk: hiányzott az együttmuzsikálás öröme, és a régi számok hallatán a nosztalgiahangulat olyannyira felülkerekedett bennem és az alapítótag basszusgitáros barátomon, hogy feltámasztottuk a bandát - új tagokkal.
G.I.:Hogyan jött a Félmágió lemez kiadásának ötlete?
B.G.: Már előbb meg kellett volna jelentetnünk! Ha az ember komolyan veszi magát a könnyűzenében, akkor előbb- utóbb el kell, hogy jusson odáig, hogy a megjelenésre szüksége van. Ez egy referenciaanyag, amelyet semmi egyéb nem helyettesíthet, se a koncertek, se a baráti kör. A lemez a megmérettetés eszköze, ami kívül esik már a csapat saját kondicionáltságán, a koncertek törzsközönségének rajongásán, hiszen a rádióktól, a szakmai magazinoktól elfogultságot nem lehet várni. A visszajelzések ahhoz is kellenek, hogy a zenei önismeretünk kialakuljon. Ezzel a zenekari tagsággal már elérkeztünk odáig, hogy komolyan vegyük magunkat. Zenélésünk már nem szabadidős tevékenység csupán, hanem több annál, akár önkifejezésnek is tekinthető.
G.I.:Saját kiadásban jelent meg a lemezetek. Voltak támogatóitok?
B.G.: Csupán a szórólapokra elegendő támogatást kaptunk a várostól, a többi azonban a mi feladatunk volt. Az ARTISJUS-tól elkezdve minden engedélyt beszereztünk ahhoz, hogy hivatalos, törvényes, és jó minőségben előállított, nem digitálisan, hanem préselt eljárással sokszorosított legyen a hanghordozónk. Egyrészt fontos volt számunkra a hangfelvétel folyamata, de még fontosabb volt azért is ez a lemez, hogy a múltat megörökítsük, és tovább tudjunk lépni annál, mint amit eddig produkáltunk. Ez egyfajta pont lett a mondat végén. Most kezdhetünk új mondatot...
G.I.: Milyenek a visszajelzések a rádió, a sajtó, és a hallgatóság felől?
B.G.: Alig másfél hónapja, augusztus 20. körül jött ki a gyárból a lemezünk. Tudatos PR-kampányt építettünk, elterveztük a terjesztési csatornákat, a szakmai orgánumok megkeresését, és hál' Istennek, azóta nagyon sok kritika, cikk, beharangozó jelent meg a lemezről. Első ilyen élményem a Metal Hammer 2014. szeptemberi számában megjelent kritikája volt: csodálatos volt, hogy annak az újságnak, amelynek szellemi sugalmai szerint állítottam össze annak idején életem legelső zenei gyűjteményét, később hasábjain olvashattam a számainkról szóló kritikáját, De a passzio.hu, a riff.hu, a Képes Ifjúság (egy vajdasági folyóirat), és több kisebb blog is foglalkozott velünk, és lemezünkkel.
A visszajelzéseket összegezve elmondhatom, hogy az igényességet mindegyikük kiemelte, mely mind a zenére és a borítóra is vonatkozott. A másik visszajelzés-dolog, ami még ennél is fontosabb számunkra, hogy bizonyos kérdőjelekkel rakta vissza a lemezt tokjába a hallgató, azaz nem tudta beskatulyázni stílusunkat. Viszont a kérdőjelek előhuzakodása nem pejoratív éllel jelentkezett! A zenei kategóriákat, és a szájbarágós szöveget zsigerből kerüljük: ha a sorok az asszociációt sugallják, a zene pedig minden meghallgatáskor máshogyan ér el a fülünkig, akkor elértük célunkat. Olyat sikerült alkotni, ami él, amiről nem lehet megmondani, hogy fekete vagy fehér, hisz minden, a belső lelki körülmények hatására változtathatja színét. A régió rádióiba, a Nyugat Rádióba, az Isis Rádióba is bekerültünk, nemcsak a velünk készült riport erejéig, hanem már rotációban szólalnak meg a dalaink naponta többször. Ez egy óriási érzés, és elismertség is.
G.I.: Nekem úgy tűnik, hogy a szövegek a meghatározóak az alkotómunkátokban, a zene mintegy rájuk lett szabva. Hiszen van funkys, soul-os, hard-rock-os behatás, egy magyar népdal is bekerült a dalok közé, de a zöme underground dal, amolyan underground ballada. A 60-as évekből a Kex, a 80-asékból a Menyhárt Jenő-féle Európa Kiadó, a mostani időkhöz közeledve a Lovasi András Kispál és a Borz alakulatának zenei megközelítése hasonlítható talán a tietekhez.
B.G.: Nem, nem így van. A zene hozza ki a szöveget nálunk is. A szövegnek nem lehet a zenére nehezedő felsőbbrendűsége. Azért is fontos, hogy a zenéből jött a szöveg, mert így párosulva képes olyan egységet alkotni, amely organikus egész. Nincs ráerőltetés!
G.I.:Az eddigi kritikák a dalszövegeitekre vonatkozó jelzői között találhatjuk a misztikus, az absztrakt, a spirituális meghatározásokat. Én úgy érzem, hogy a Salvador Dali, avagy Kassák Lajosi szürrealizmus kőkeményen benne van dalaitok szövegeiben: „..egy patakkal álmodom, ahol a futrinka lett a király, az állatok istene", „..habzik a fákon a romlott delfinvér, táncol az égen az Oltáriszentség" Az absztrakt elemek mellett ritka szép, megható sorokat is találtam: „..hogy meg ne tudjam sohasem, milyen lehet egyáltalán: lebontani a káprázatot, és meglátni, amit már sejtettem is talán". Magadhoz, vagy kedvesedhez szóló óhajok ezek?
B.G.: Benned ezt az asszociációt indította el, másban mást. Szólhat ez a valódiság kérdésköréről, avagy hindu vallási okulásról is. Az igaz, hogy a szövegeimben gyakran támaszkodom az álmaimra, a tudat- alattira, és a spiritizmus is közel van hozzám. A Bársony lennék szövege például egy páros szombathelyi felhőbámulás következménye. Véleményem szerint nagyon fontos a zene és a szöveg komplexitása. Amit a szöveg hallgatása kivált belőled, az elsősorban "igaz" kell, hogy legyen, nem pedig az a szempont, hogy két mondatban összefoglalható legyen.
G.I.: A hangszerelésről az a véleményem, hogy a gitár-basszus-dob-tangóharmonika hangszer-összeállításotok hangzik a legjobban. Ez a trademark A GÁTNÁL sound! A ritmus-szekció megbízható, a gitárjáték pontos, ötletes, a trombita inkább a kórusokban hangzik jól, szólóban egy picit vékonyka. A lány- és a fiúénekes, mindketten az undergroundban elvártakhoz jól, tisztán énekeltek. A vaskos, öblös, reszelős hang nem is lenne idevaló. A duettek jók, a két szólamban énekelt refrének hatásosak. Hogyan jött a rock-együttesbe a ritkán használt trombita és tangóharmonika?
B.G.: Már az első zenekarunkban is volt „színesítő" hangszeresünk, egy csellós lány a gitárosok mellett. Most a trombitát láttuk jónak a hangzásunkat színesítendő, majd kiderült, hogy Pfeiffer Milán barátom tangóharmonikán is játszik. Az autentikus cigány-folklór szeretetéből érkezett a hatásosan tömörítő tangóharmonika használatának ötlete, és ahogy Te is vélekedsz, ez be is jött.
G.I.: A műfajban szokásos lemezbemutató koncertre mikor számíthatunk?
B.G.: Csak akkor, ha megfelelő minőségben vissza tudjuk adni a lemezen elhangzó dalokat. Az énekesnőnk, Rákos Blanka 2012-ben kivált a zenekarból, de idén nyáron becsülettel felénekelte velünk az egykori repertoár dalait a kiváló szolnoki stúdióban. A legnehezebb ez lesz, hogy a duetteket, a sorvégi jó kis terceket reprodukálni tudjuk. A jelenlegi felállásban Bucsin Tamás basszusol, Baráth Tibor dobol, Pfeiffer Milán trombitál és harmonikán játszik rajtam kívül, és van egy új tagunk is, Paukovics Gergely, aki a kísérő-gitárosunk. A múlt megidézése megtörtént, ezután jöhet a következő fejezet, az új dalok megírása, és bemutatása. A GÁTNÁL sohasem akad el...

Rövid lemezelemzés
A Jónás a cetben lemezindító dal kitűnő bevezetés: pergő ritmusú zene, zakatolva hadaró próza, egymást váltó lány- és fiúének, jó tercekkel, de jó a folytatás is. Az Ugat hard-os gitár-riffjeit megszelídíti az ének, ugyanúgy, mint korai mesterművüket, a Bársony lennék címűt, már-már slágeres refrénjével, üdítő gitárbetétjeivel. Az Életveszélyben reggae-ritmusban szól, a Megfogtam a már említett Még azt mondják, nem illik c. népdal beemelésével variál, a lemez nekem legjobban tetsző dala azonban az Ezeket csak úgy elképzeltem c. szám. Az előbbieknél konzervatívabb dallamvezetése, hangszerelése talán még a '70-es évek eleji Illést is felidézi. A Szamártej c. számban ragyogó jazz-es akkordmeneteket fedezhetünk fel, az új-hullámos- punkos dallamvezetése a Vénusz hasán c. dalukat teszi érdekessé, míg az Indigó egy izgalmas pop-sanzon, melyet hatásos trombitaszóló tesz még kellemesebbé.

Megjelent a www.vaskarika.hu portálon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése