KÖSZÖNTŐ
Immár 10 évet tudhat maga mögött az a kivételes előadássorozat, amelynek rendezését Sárvár városa vállalta fel, és amelynek szervezésében Gróf István akkori alpolgármester, városi képviselő elévülhetetlen érdemeket szerzett. Talán nem túl merész az a feltételezés, hogy az egész országban nem volt ehhez hasonló vállalkozás, amely a múltat, jelent és a vizionált jövőt is megkísérelte felvázolni rövid, ám tartalmas összefoglalásokban és értékelésekben.
Célja szerint hazájukat szerető, magyar mivoltukra büszke, és a nagyvilág számára is becsülendő eredményeket felmutató személyiségeket kívánt megszólaltatni a rendezvénysorozat. Gróf Istvánnak olyan hazai kiválóságokat- mellettük a kívül rekedt magyarság tekintélyes képviselőit- sikerült megnyerni, akik eddigi teljesítményükkel méltónak bizonyultak erre a feladatra. Bár az említettek szívükben és tetteikkel mindenkor az összmagyarságot képviselték, mégsem hallgatható el, hogy többségükben a keresztény- konzervatív értékrendet vallották magukénak.
Ennek megfelelően a hallgatóság zöme is ebből a szférából verbuválódott. Egy- egy ismertebb előadó a környező városokból, településekből is vonzott érdeklődőket. Ilyenkor szűknek bizonyult a vár díszterme, melynek szépségéről minden előadónak volt néhány csodáló és elismerő mondata. Egynéhány előadáson azonban nem kellett közelharcot vívni az ülőhelyekért, olykor pedig röstelkedve állapítottuk meg, hogy előadónk többet érdemelt volna Sárvár vendéglátó közönségétől. De hát így van ez más előadásokon és rendezvényeken is: legfeljebb a populáris műfajok képesek nagyobb közönséget vonzani. Oly korban élünk, amikor a tartalom és az igényesség vajmi keveset nyom a latban, amikor a gagyi és a bóvli fölényes mosollyal ül tort a minőség fölött. Miközben egyre mélyebbre kerülnek a mércék, úgy válik mind nélkülözhetőbbé a morál. És ehhez kitűnő táptalajt kínálnak a zavaros, rendezetlen politikai és közéleti viszonyok, a nevelés és oktatás új, liberális alapokra helyezése.
Hol van még az óhajtott, polgári Magyarország, ahol kisebb ünnepnek számít egy- egy kiállítás megnyitó, előadás, koncert, megemlékezés? Hol van az érdeklődő ifjúság? Hol vannak az őket ösztönző szülők, tanárok?
- Hát otthon- kaphatnánk a rosszkedvű választ. Fáradtan, kiábrándultan, reményvesztetten, szorongva. Csalódtak a nagypolitikában, szíves ajánlgatásokra elfogadták a bankok mézesmadzagjait, amelyről gyorsan eltűnt a méz, de még arról is kiderült, hogy hamisított volt.
Rideg, könyörtelen túlélési harcnak lehettünk tanúi, részesei. Honnan várhat a kor összezavart és tanácstalan embere reményt és kibontakozást?
Egyesek szerint nem gazdasági, hanem döntően morális válság van hazánkban.
Ha ez igaz - mégpedig annak tűnik-, akkor mindenekelőtt itt kell elkezdeni a gyógyítást. Hitem szerint ehhez jó igazodást nyújthat a rendezvénysorozat írott anyagainak - könyveinek- figyelmes tanulmányozása. Nem az anyagi problémák megoldásaihoz kínálnak ötleteket, ezt nem is tőlük kell várni. Ám fontos dolgokra világítanak rá a benne szereplők személyes példáikkal, meglátásaikkal, történelem- szemléletükkel.
Napjaink legsúlyosabb társadalmi problémája az összefogás és az együttgondolkodás esélyének látszólagos reménytelensége. Magyarország lélekben változatlanul kompország: bár névleg a nyugati tömbhöz tartozunk, mégis sorvadhatatlannak tűnnek azok az érzelmi és ideológiai kötelékek, amelyek a szovjetvilághoz fűzik az emberek egy igen jelentékeny részét.
Ennek az elvetélt korszaknak kései szellemi- politikai örökösei még arra is rá tudták venni híveiket, hogy tagadják meg a határon túli magyarjainktól a kettős állampolgárság jogát, ami nem jelentett volna sokkal többet egy szeretetteljes, jelzésértékű gesztusnál. De lassan, folyamatosan veszítik erkölcsi és politikai hitelüket, persze, egyéb tevékenységeik miatt is. Csak a rombolás marad utánuk.
Az országot egy morális romhalmazból kell újraszervezni. Ehhez olyan személyiségek kellenek, akik képesek a reményt foguk között tartva átúszni a túlsó partra. Akik példák lehetnek határon belül és azon túl is.
Más értékei mellett ilyen példák felmutatása volt a rendezvénysorozat célja. Nyugodt szívvel ajánlom ezeknek a könyveknek az otthoni könyvespolcra való helyezését, mert kordokumentumok, és a tanuló ifjúság számára is tartalmaznak hasznos információkat.
Végső soron pedig ezek a könyvek Sárvár szülöttei, édesgyermekei.
Sárvár, 2010 februárjában
Czupy György
A Sárvári Milleneum Alapítvány kurátora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése