Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves emlékezők!
Az újkori magyar történelem egyik legjelentősebb személyiségét vesztettük el 15 évvel ezelőtt. Hosszú- hosszú évtizedek után jött Ő, mint az európai magyarság képviselője, az ország Európába való integrálásának előhírnöke.
Tudta, hogy a történelem felemeli azokat, akik időben meghallják a hívó szót, és megbünteti azokat, akik késlekednek. Ezért tett Ő oly sokat a XXI. Századi Magyarországért miniszterelnöksége 1305 napja alatt. Modern, bátor, tisztességes szándékú ember volt, aki -széles látókörével- el tudta helyezni a nemzetközi erőtérben hazánkat, magunk túlértékelése nélkül, ugyanakkor kisebbségi hajlamunktól is megvédve azt. Helyén, és értékén kért tiszteletet e nemzetnek. Utódai, tudva és tapasztalva az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk tárgyalásai során tanúsított túlzott megengedő magatartásukat, tanulhattak volna tőle, a higgadtan mérlegelő, felismerő, alkalmazkodni tudó, elveihez talán túlzottan makacsul ragaszkodó, távlatokban gondolkodó politikustól.
A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen bölcsészetet, majd jogot tanult. Középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi, negyedíziglen pedig muzeológusi diplomával rendelkezett. Középiskolában tanított, majd 56-os politikai szerepvállalása miatt eltiltották a katedrától. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba került, hol kezdetben munkatársi, a végén főigazgató lett. 1988-ben lett a párttá alakuló MDF tagja, 1989. október 21-én, a II. Országos Gyűlésen pedig annak elnöke.
Fő tárgyalója volt az Ellenzéki Kerekasztal egyeztetésein pártjának, ahol sikerei révén, 1990-ben ki lehetett írni az első szabad országgyűlési képviselő-választásokat, és ahol már, mint az MDF miniszterelnök-jelöltje szerepelt.
„Vannak emberek, akik egész életükön keresztül készülnek a feladatra. Nem számítanak évek, de nem számítanak évtizedek sem. A pálya kilátástalanságára, látszólagos lehetetlenségére nem gondolnak. És Antall József ilyen volt.” Ezt Lengyel László politológus, nem éppen barátja mondta 1991-ben róla. 1990. április 8-án győzött az MDF és kormányt alakíthatott. De erről aznap, a Győzelem napján, így nyilatkozott: „Az igazi győzelem az, ha a kormánykoalíció és az ellenzék képes lesz olyan együttműködésre a Parlamentben, amely a nemzet előtt álló feladatokat segíti.” Erre a bölcsességre épülő győzelemre várunk immár 18 éve, most is. Kormányzása alatt vállalta azt, ami elkerülhetetlenül a nemzetet szolgálta. Nem törődött a népszerűséggel, mércéje nem a tetszés volt, hanem az, hogy mit kíván a magyar haza. Felkészült kormányfő volt, járatos a világ dolgaiban, és vállalta a rendszerváltozás minden terhét, történelmi, közgazdasági, és jogi ismeretekkel felvértezve. Erény volt, hogy a magyarság érdekeit elsődlegesnek tekintse, és az azt szolgáló intézkedéseket támogassa. Ez fontosabb volt számára, mint a saját élete, sorsa. Egészségügyi kezeléseit is alárendelte a vállalt kötelezettségeinek. A hibája talán az volt, hogy nem tudott színlelni annyi demagógiát, populizmust, amennyi mégis csak kellett volna ebben a felületes, lefölözésre épülő politikai világban. Behatóan foglalkozott a külpolitikával. Fontosnak tartotta, hogy ebből a Kelet- Európai masszából kiemelje a magyarságot. A világ akkori vezető politikusai vagy hívták, vagy vendégei voltak. Antall József történelemformáló egyéniség volt. A magyarok tartoznak neki annyival, hogy minden lehetségest megtegyenek azért, hogy az ország az általa kijelölt úton haladjon tovább, a zsarnokságból a szabadság felé.” Ezt Margaret Theacher brit miniszterelnök mondta. És egy másik idézet:” Magyarország Antall József halálával nagy formátumú személyiséget, politikust, európai kitekintésű politikust, harcos demokratát, nagy hazafit és európai polgárt veszített el.” Ezt pedig Helmuth Kohl német kancellár mondta róla.
Az európai felzárkózáson túl másik fő irányvonala a határon túli magyarság felkarolása volt. A nemzetben gondolkodás, a lélekben 15 millió magyar minősítése, az ellenfelei által hírhedtté vált mondata által. Legnagyobb kihívása a Parlamentben a közjogi alapok és a demokratikus intézményrendszer kialakítása volt. Elvi alapon nyugvó koalíciót, jól teljesítő országot kívánt zavartalan kormányzati munkával, ezért kötötte meg a közismert paktumot. Megakadályozta, hogy a tudatlanság vagy a fél-ismeretek lehetetlenné tegyék a megállapodást. E lépést mára igazolta az élet. Magabiztos volt, és joggal keltett olyan benyomást, hogy tudatában van véleménye helyességének. Talán ezért került a meg nem értés sokak által közvetített pozíciójába, ezért is támadták személyéhez méltatlanul dühükkel és gyalázatosnak minősíthető eszközökkel.
Ami nem sikerült 1945-ben, nem sikerült 1956-ban, az vezetésével- sikerült 1990-ben. Hogy ezt nem egy másik hatalom segítségével tettük, és nem egy másik elnyomó hatalom foglalta el a helyét hazánkban, neki is köszönhető. És arról pedig keveset beszéltünk, hogy túléltük az elszámolást is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Emlékezni jöttünk ide, Jánosházára. A 2000.-es évben az akkori magyar kormány koncepciót, pénzt, törődést adott a magyar Millennium méltó megünneplésére. Az önkormányzatok zöme örömmel készülődött az évforduló méltó megünneplésére. Pénzt tartalékoltak, hogy pályázatokkal kiegészítve a forrásokat megsokszorozzák. Az elégséges kormányzati segítség, az önkormányzat elhatározásából fakadó akarat és szervezés Jánosházán sem múlt el nyom nélkül. E hideg napon is a szemet melengető - Szily Adrienn munkáját dicsérő- parkban állunk, és a miniszterelnök úr nagy tisztelője, a zsennyei Kiskovács Emőke Antall József emlékműve előtt, melyet a Magyar Millennium alkalmából avattak 2001 júliusában, Gömbös Ferenc polgármestersége alatt, aki maga is miniszterelnökünk parlamenti háttér-országának, a nemzeti- konzervatív koalíció országgyűlési képviselője volt a legnehezebb években. Gömbös Ferenc, egyedüliként a megyében, győzött MDF színekben ebben a választókörzetben, és mind Sárvárnak, mind Celldömölknek, mind pedig a kerület falvainak sokat segített fejlődésükben. És mikor arra került a sor, hogy a nagyközség nevében és érdekében politizáljon 1998-tól, polgármesterként tette ugyanezt. Kevesen érezték magukban azt a jóleső kényszert, hogy a nagy magyar államférfinek, Antall Józsefnek emlékművet állíttasson. De a sors kegyetlensége, hogy már Ő sem tud mellettünk állni ezen a megemlékezésen, velünk.
Köszönjük meg a teremtőnek, hogy szabad hazában élünk. De köszönjük meg Antall Józsefnek is, amit ezért személyes közreműködésével ehhez hozzátett és adott. És jelenteni is jöttünk! Jelenteni azt, hogy történelmi vágya teljesült: Magyarország csatlakozott az Európai Unió tagországaihoz. Ezáltal egy történelmi folyamat történelmi állomásához érkeztünk. A magyar nép mérlegére rakták a történelmi kérdést. És a magyar nép,- ismét használnom kell ezt a jelzőt- történelmi választ adott. Az európai felzárkózás, a haladás válaszát. És ez az antalli végakarat is egyben.
Miniszterelnökünkről elismeréssel szólnak azok is, akik nyíltan támadták, és elmarasztalták egykor. Vigasztaló, hogy síron túli üzenetével azt szolgálja most is, amit egész életén át szolgálni akart, a szabad, keresztény, európai Magyarországot.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Gróf István, a Vas megyei MDF elnöke
Elhangzott 2008.12.12.-én Jánosházán, az Antall- emlékműnél a Vas megyei közgyűlés és Jánosháza nagyközség által rendezett megemlékezésen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése