2001. május 5., szombat

A SÁRVÁRI TINÓDI GIMNÁZIUM BALLAGÁSI ÜNNEPSÉGÉN ELHANGZOTT BESZÉD

Kedves diákok, tisztelt szülők, nagyra-becsült pedagógusok, vendégeink!
Ünnepeink között vannak családiak (születésnap, anyák napja), vannak főként munkahelyiek (nőnap), vannak vallásiak, (Húsvét, Pünkösd) nemzeti eseményeinkhez kötődőek (március 15, október 23), és vannak divatból kimenők (májusfa- kitáncolás, Luca- nap) és divatba jövők (Valentin- nap).
És vannak olyan ünnepeink, amikor a család, a barátok is közösen ünnepelnek. Ezek egyike a Ballagás. Az ünnepség alanyai az érettségi előtt álló, még nem felnőtt diákok, akik ha akarják, ha nem, filiszterek, azaz nyárspolgárok lesznek maguk is,- ahogy a ballagási nóta mondja-. Az önfeledt önállótlanságtól búcsúznak ők.
Nálunk mindig kedves hangulata van a ballagásnak, azaz ilyenkor mindig tavaszi, virágillatú és üde-zöld. Szerencsés időpont!
Köszöntelek először Titeket, diákok, kik ezen érettségivel abbahagyjátok, de rögtön ezután újra el is kezditek a tanulást. Kisebb hányadotok egyetemen, vagy főiskolán fogja elkezdeni tanulmányait, vagy különböző továbbképzéseken vesztek részt ahhoz, hogy munkát találhassatok. És lehetséges az is, hogy némelyikőtök munkanélküliként kezdi felnőtt életpályáját. Szerencsére Sárvár az utóbbi években még az előkelő helyen levő Vas megyei foglalkoztatási mutatóknál is jobban áll munkahely-teremtés vonatkozásában, így nagyobb az esélyetek munkahelyet választani. De jobbak voltak a felkészülésetek esélyei itt, a Tinódi Gimnáziumban ebben az időszakban a múlthoz viszonyítva is, hiszen már jól felszerelt tornacsarnokban tarthatták tornaóráitokat, sportfoglalkozásaitokat. A számítógépes ismereteiteket a fejlett világ bármely középiskolájához hasonló körülmények között sajátíthattátok el, és az emelt szintű nyelvtanulás adta lehetőségek is adva voltak ahhoz, hogy nyelvvizsgával a tarsolyotokban nagyobb eséllyel küzdjetek meg a munkaerőpiacon. Mert korunkban előtérbe került a vertikalitás, a nemzedékek közötti újraelosztás a pályázott munkahelyek tekintetében, és a tanultabb, képzettebb fiatalnak nem kell hendikep ugyanúgy, mint körülöttünk, szerte a fejlődő országokban.
Örömmel köszöntöm a városunkban első évben érettségi előtt álló nyolcosztályos csoport tagjait is, akik diákkoruk meghatározó idejét egy közösségben, egy csapatban, azonos pedagógiai felügyelet alatt, egyazon szellemi miliőben töltötték le.
Köszöntöm a szülőket, akik most fényképeznek, videóznak, az ünnepi asztalt szervezik, de legfőképp büszkén állnak gyermekük mellett. A felnőtté váló gyermek saját maga akar hivatást választani, azonban a szülők, - kisebb vagy nagyobb mértékű- segítsége, jó-szándékú terelgetése észrevehető. Bocsájtja-e úgy szebben útjára fiát valaki, mint 1000 éve Szent István királyunk. Erkölcstanító intelmeiben őszintén és barátian szól hozzá, hogy mindenekelőtt őrizze meg hitét, hozzon igaz ítéleteket, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosan fogadja, még jóságosabban gyámolítsa őket, és az elődök példája mindig szem előtt legyen. Megható és aktuális megfontolandó intelmek ezek.
Köszöntöm a pedagógusokat, akik a világgal szemben álló kamaszokból gondolkodó, céltudatos ifjú hölgyeket és urakat faragtak, nem kevés áldozattal. Nem csak hiszem, tudom is, hogy a diák- tanár kapcsolat évek múlva megszépülő emlékei viszont is igazak! 30 éves érettségi találkozónkon ott-lévő tanáraink legalább olyan szeretettel gondoltak ránk, mint mi őrájuk.
Tisztelt ballagók! Korunkban az egyéni élet- stratégia kialakítása a döntő, nem úgy, mint a négy évtizedes diktatúra alatt bebeszélt közösségi élet- stratégia. Akkor a paternalista állam gondoskodott a munkahelyről, és a "dolgozgatunk és fizetgetünk" technikáját alkalmazták. Az egyéni felelősség szerepe ma tudatosult a végzett diákokban. Tudják, vagy ha nem, akkor majd megtudják, hogy minden napnak viselkedését meghatározza a jövő orientáció. Bármennyire is furcsán hangzik, még a nyugdíjasoknak is! Ezáltal adhatunk csak esélyt magunknak arra, hogy határozottan válaszolhassunk az élet kihívásaira.
Végezetül Fekete Gyulától idézek: a folyamatosság, a jövő faktor értékhalmazát életképes társadalmakban a felnőtt nemzedékek soha nem fordíthatták saját szükségleteikre, sem fogyasztásra, sem egyébre. Az mindig és mindenestül a társadalom folyamatosságát szolgálta a jövő beruházásaként.
A város Önkormányzata nevében életpályátokhoz sok sikert, boldogságot kívánok, szeretettel.

Sárvár, a Nádasdy- vár udvara, 2001. május 5-én
Gróf István, alpolgármester

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése