1996. február 21., szerda

BESZÉLGETÉS A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGRÓL

BESZÉLGETÉS A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGRÓL
VASI NÉPFŐISKOLA, VIII. BENTLAKÁSOS TANFOLYAM, VÉP
1996. FEBRUÁR 19-23

Tisztelettel köszöntöm a megjelent polgármestereket, jegyzőket!
Külön öröm volt számomra, mikor elolvastam a Népfőiskola mottóját, Kisfaludy Sándor sorait. Megtisztelő, hogy itt lehetek Önök között.
Előadásomat két nagy részre tagolnám.
Először a mezőgazdaság országos ügyeiről beszélnék, utána pedig szűkebb pátriánk, Vas megye mezőgazdaságával kapcsolatos problémái kerülnének napirendre.
Az országos helyzetképről: a magyar mezőgazdaság az aranykora 1975-1988 közé tehető. Ekkor Nyugat- európai és amerikai tőkével töltötték fel a magyar mezőgazdaságot: magas szinten műtrágyáztunk, nyugati traktorokat, kombájnokat vásároltunk, egymás után építettük a szarvasmarha-, sertés-, és baromfiistállókat, magunkévá tettük a nyugaton meghonosított szigorú technológiai fegyelmet, így rögtön a világ jobbik, modernebb mezőgazdaságával rendelkező országai közé tartozhattunk. A következő időszak 1989-től napjainkig tartott, amikor kiderült, hogy ezeket a támogatásokat abból a 21 milliárd $-ra rugó adósságból fedeztük, amely addigra felhalmozódott. Kiderült az is, hogy nagy bajok vannak az államháztartásban. Ezt a feneketlen hordót nem lehetett tovább tömni. Ekkor kezdődött az a bizonyos leépülés, amely összhangban volt egyrészt a KGST piac lebomlásával, másrészt a rendszerváltozással összefüggő tulajdonváltással. Ez azt jelentette, hogy a honi mezőgazdaság nagyságrendekkel kevesebb pénzt kapott, kevesebb beruházásra került pénz. Nem célom, hogy politikai jellegű következtetéseket levonjak, de fontosnak tartom kinyilvánítani azt, hogy nem helyes nosztalgiával gondolni mindig az aranykorra: nem lehetett folytatni azt az agráriumba ölt anyagi dotálást, amit akkor folytattunk. Ezt nem bírná el az ország teherbíró képessége: 10 millió disznó sohasem fog hízni ebben az országban! Ezt nem csak az előző kormány látta be, hanem a mostani is. Olyan mezőgazdaságot kell létrehoznunk, amely rentábilis és megteremti az Európai Unió közösségének piacaira való csatlakozás feltételeit. A fő hangsúly azon van, hogy nem a mennyiséget, hanem a minőséget kell előtérbe helyeznünk. Cél, hogy feldolgozva, bepalackozva, becsomagolva értékesítsük termékeinket, azaz így tehetjük oda a hozzáadott értékeinket. Az 1989-től bekövetkezett nagymértékű tőkevesztésnek okai egyrészt a sorozatos aszálykár, másrészt a szektorok átalakulása (állami, szövetkezeti és magántulajdon viszonyok változásai), harmadrészt pedig a csődeljárások, felszámolások sorozatos bekövetkezése. Azt külön megjegyzem, hogy a tulajdonviszonyok megváltozása során a termelőszövetkezetek külső üzletrész- tulajdonosai ellenérdekeltek voltak a szövetkezeti vagyon gyarapításával, mivel céljuk az üzletrészük kimentése volt.
A tőkehiány pótlására három út mutatkozott Magyarországon: egyrészt saját forrásból beruházni: Ez úgy tűnik, hogy napjainkban járhatatlan. Egy közelmúltban megjelent forrás szerint a mezőgazdaság termelési-érték- arányos jövedelme 2 %, ez pedig nem elég ahhoz, hogy eszközt pótolhasson. A másik lehetőség a tőkehiány pótlására a hitelfelvétel: Igen nehéz feladat manapság a rossz adós címmel „kitüntetett” mezőgazdasági termelőnek hitelt felvenni, ugyanúgy nagyüzemnek, mint kistermelőnek. A harmadik, és úgy hiszem, az egyetlen járható út, hogy külföldi tőkét kell bevonni, és ennek segítségével finanszírozni a mezőgazdaság beruházásait.
A szektorban bekövetkezett negatív tendenciákat gyorsította az agrárolló erős kinyílása is. Egy jó példával had világítsam meg ezt: 20 évvel ezelőtt egy liter bor árán öt liter benzint lehetett venni (20 forint volt a bor, és 4 a benzin litere), azaz az arány 1:5. most egy liter bor árán csak egy fél liter benzint tudunk venni. Ez azt mutatja, hogy tízszeresére romlott az agrártermék az ipari termék árához viszonyítva. Ez még akkor is káros, ha 1995-ben elmondhatjuk, hogy néhány mezőgazdasági termék ára elmozdult a mesterségesen alacsonyan tartott felvásárlási árakról (búza, tej).
Az országos helyzetelemzés másik témaköre a támogatási rendszeré. 1995-höz képest több, koncepcionális módosítás történt a rendszerben: a kormány rájött, hogy a beruházásokkal kapcsolatban a kamatok bizonyos százalékának elengedése nem teszi vonzóvá a támogatásokat. Ez nem volt kapós, ezért idén fix összeggel, a beruházási érték 25 %-kal támogatja a gépvásárlásokat a kormány. Az épületek esetében úgy látom, egy kicsit jobb a lehetőség: a gépekkel ellentétben itt m2-ben történik a támogatás: 4000, 6000 és 10000 Ft/m2. Ez Budapesten kalkulálták ki, ahol mindennek ötszörös az ára. Vas megyére „lefordítva” ez a támogatás elérheti az 50 %-ot is, ha figyelembe vesszük a megyénk által biztosított olcsóbb faanyag ellátást. A pályázatokat június 30-ig kell beadni. Gépvásárlásoknál nem kell pályázatot beadni, ellenen a támogatási 25 %-ot az APEH utólag, a gép megvásárlása után utalja vissza. A gyümölcs és szőlőtelepítéseknél szintén kedvező támogatásban részesülnek: 600-800 ezer Ft/ha nagyságrendben. Itt is pályázni kell.
A vetési támogatások rendszerét 1996-ban eltörölték, és helyette bejött a földalapú támogatás. Ez azt jelenti, hogy a 19 AK alatti földterületekre aranykoronától függően 2-3-4, illetve 5000 Ft/ha támogatás adható. Ez azoknak jó, akik gyengébb minőségű talajon gazdálkodnak, kevésbé azoknak, akik jobb földeket termelnek. Számításaink szerint Vas megye termőterületének fele élhet ezzel a támogatással. A február 28.i állapotnak megfelelően kell az igényléseket beadni (tulajdonlás, bérlés). A gázolaj-támogatás megmaradt tavalyról: minden hektár szántó után 90 liter számlával igazolt gázolaj után magasabb szintű adó- visszatérítés igényelhető.
Az útalap visszaigénylés szintén megszűnt 1996. január 1-től.
Újdonság, de attól tartok, hogy nem lesz sikeres a mezőgazdasági biztosítások 30 %-os állami támogatása.
Megszűntek a vemhes-üszőre, ill. a vemhes kocasüldőre juttatott 20, ill. 5 ezer forintos támogatások. Úgy érzem, hogy a kormányzat intézkedései azt támasztják alá, hogy elég az országban levő tehén-, és kocaállomány létszáma. Tenyészbikára, tenyészkosra és tenyészkanra, azaz apaállatokra van csak támogatás (25-100.000 Ft-ig), de csődörre nem jár.
Harmadik témaköröm a mezőgazdasággal kapcsolatos aktuális események sorra-vétele. Ezek közül az első az őszi gabonák betakarítása. Az aratást megelőzően túlzottan optimista becslések történtek a búza-terméssel kapcsolatosan. Egyes külker cégek hatalmas mennyiségeket szerződtettek le exportra, hogy kihasználhassák a kedvező export felárat is. A termés jóval kevesebb lett, a hazai ellátáson és tartalékoláson kívül jóval kevesebb jutott exportra. A csúnya dolog ebben az, hogy a minisztérium kiadta az engedélyeket, de időközben nem állította le azokat, másrészt pedig az sem volt korrekt lépés, hogy az FM a termelők mellett állónak mutatta magát ebben a helyzetben, ugyanakkor kizárólag a kereskedők tették el a duplájára nőtt gabona árának több mint felét az export feláron kívül. A gabona áremelésre vonatkozó jó példa, hogy a brojler- nevelőtáp 1995 januárjában 2100 Ft/q volt, ezt 1996. áprilisára 4000 Ft/q –ra kalkulálják. A másik eset, amely az országos lapok címlapjára került, a baromfi- export- támogatás ügye. A parlament elfogadta az 1996. évi költségvetést, és ebben nagyságrendekkel kevesebb jutott az export-támogatásokra (41 milliárd Ft-ról 15 milliárdra). Az 1996. évi összes mezőgazdasági támogatás értéke 81 milliárd Ft. volt, amely átszámítva 1989-es árra 20,8 milliárd Ft. volt. Ugyanez az érték 1989-ben több mint négyszerese, azaz 92,8 milliárd Ft. volt, de még 1994-ben is 25,6 milliárd Ft-ot tett ki 1989-es összehasonlító árral. Ez azt jelenti, hogy évekig nem sikerült kiharcolni azt, hogy növekedjen a mezőgazdaság támogatottsága. 1996-ban új stratégiába fogott az FM: a termelőket akarja támogatni a feldolgozókkal, a kereskedőkkel szemben. Úgy gondolja, hogy a termelőknél megjön a termelési kedv. a tervekkel ellentétben azonban néha ez azt eredményezte, mint amit olvastunk a lapok címlapjain, hogy a feldolgozók 20-25 %-kal csökkentették a felvásárlást. Ez pedig nem növeli a termelők kedvét, hanem tönkreteszi azokat. Sajnos, várható, hogy nálunk, Vas megyében is, ahol fejlett a brojler- és pulykatartás, és nagy vállalkozói réteg dolgozik benne, tömegével fogják abbahagyni a vállalkozásukat.
És most rátérnék a Vas megyével kapcsolatos kérdésekre. A mezőgazdaság szempontjából megyénk igen változatos képet mutat. A Gyöngyös, a Rába, a Répce, a Sorok menti jó termőképességű völgyektől kezdve az Őrség, a Hegyhát, a Celldömölk környéki Cser, Kőszeg- Hegyalja rossz termőképességű talajáig minden megtalálható. Ez a talajadottság determinálta a termelési hagyományokat is. Az Őrségben az erdőgazdálkodás, a szarvasmarha-tenyésztés és a takarmány-termelés dominál, míg a Rába- völgyében az ipari növények termelése (cukorrépa, napraforgó) alakult ki az évszázadok folyamán. Egy- két érdekességnek tűnő statisztikai adat arról, hogy Vas megye arányaiban mennyivel részesül az országosan megtermelt agrár-termékekből. Az ország mezőgazdasági területének 3.1 %-a van itt, a mg.-i foglalkozottak 4.5 %-a itt termel. Az összes gabonatermés 4.2%-a, a cukorrépa 6.2 %-a a megyénkben terem meg, a vágóbaromfi 12.9 % át ebben a kis megyében termelik meg, a cukor 8.5%-át itt állítják elő, és aránylag magas a szarvasmarha- létszám is: 5.2 %. A megye területének művelési ágak szerinti megoszlása: 165. ezer ha szántó, 550 ha kert, 2500 ha gyümölcsös és szőlő, 25 ezer ha gyep, és igen magas az erdő nagyságrendje: 91 és félezer ha, a termőterület mintegy harmada.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottakkal kapcsolatban néhány statisztikai adat: 191 jogi személyiségű társaság működik megyénkben, ebből 97 Kft., 5 RT- korábban állami gazdaságok- és 75 termelőszövetkezet, valamint 68 nem jogi személyiségű társaság, azaz Bt. és 1333 egyéni vállalkozó. A mg.i terület 52.6 %-a szövetkezeti művelés alatt áll, 31.5 %-a egyéni vállalkozóké és 15.9%-a az egyéb gazdasági társaságoké. érdekességképpen megemlíthetem, hogy az alföldi megyékben ez a szektor épp a fordítottja, így Bács- Kiskun, avagy Szabolcs- Szatmár megyében jóval több a magánkézben lévő és használt területek aránya.
Had említsem meg a nemrég, az Agrárkamarában elvégzett felmérés eredményét, elsőként a tejcsarnokok ügyét. A termelőszövetkezetek is és a tejipar is próbálja ezt a nyűgöt lerázni magáról, ami által a kistermelők által tartott tehenek létszáma drasztikusan csökken. Szomorú jövőkép, hogy fejér megyében a Palmarat multinacionális cég a felvásárolt tejének 4 %-át veszi át kistermelőktől. Nálunk a Szombathelyi Tejipari Rt-nél 20 %, a Répcelakinál 25 % még. Az összeírás szerint 123 tejcsarnok működik Vas megyében, 98 községben pedig nincsen. 123 csarnokból felét, 59-et Tsz üzemel, 24-et önkormányzat, kettőt a Tejipar, 26 pedig vállalkozói kezelésben van. Itt köszönöm meg az önkormányzatoknak, hogy azokon a településeken, ahol sem a Tsz nem végezte, sem vállalkozó nem akadt a tejgyűjtésre, az önkormányzat mentette meg a község tehénállományát ily módon. A tejcsarnokot nem üzemelő 98 községben 11 kivételével megoldott a tejszállítás, mert egyrészt a helyben értékesítés miatt, másrészt körjáratok miatt (Őriszentpéter környéke), harmadrészt pedig a közeli községbe való átszállítás nem okoz gondot.
Aktuális, a mezőgazdasággal kapcsolatos problémakör a magángazdák- szövetkezetek érdekellentéte. A rendszerváltozás folyamán földhöz, eszközhöz jutott magángazdálkodók és a szövetkezetek között már a kárpótlás folyamán is nézeteltérések támadtak, az érdekellentétek 1992-ben tetőztek. Úgy érzem, napjainkra mérséklődtek ezek, ámbár el nem múltak. A szövetkezetek nagy része szolgáltat és üzletet köt a kistermelővel, ami 4 évvel ezelőtt nem lett volna lehetséges. Egy- két jellemző érdekellentét napjainkban: a szövetkezetek a tulajdonostól bérbevett aranykoronák utáni gabonamennyiséget a mindenkori tőzsdei áron szerződik le, de amikor a kifizetésre kerül a sor, legtöbbször az aratáskori értékesítési árral számolnak. Ezáltal a bérbeadók károsodnak. A másik problémakör a szövetkezetek által elvégzett meliorációs költségek áthárítása a kárpótlással szerzett földek vonatkozásában. Sok esetben a szövetkezetek el nem végzett munkákat számláznak le az újdonsült, a könyvelésbe bele nem látó tulajdonosoknak. A harmadik problémakör a már említett tejcsarnokok ügye, mikor is a szövetkezetből kivált tehéntartó ki van tiltva a szövetkezet által üzemeltetett tejcsarnokból. Az érem másik oldalát nézve, a kistermelők vonatkozásában elvárható lett volna a nagyobb bizalom laza szövetkezetek (értékesítési és beszerzési, gépkörök, gazdakörök) megalakítására. Míg pl. Szabolcs- Szatmár megyében 150 gazdakör van, addig nálunk alig tudtunk összehozni 15-öt. Gépkört egyet sem sikerült megalakítani, pedig Nyugat- Európában ez a legelterjedtebb forma. Traktora minden kistermelőnek kell, hogy legyen, de kombájnt, betakarítógépet célszerű több vállalkozónak összefogva vásárolni. Ez a közösség- ellenes gondolkodás hátráltatja a modern agrárüzemek kialakítását az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében, mely a koncentrált üzemek kialakítását, bizonyos üzemnagyság elérését igényli.
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Gróf István
Vas Megyei Agrárkamara
vezető gazdajegyző

Elhangzott 1996. február 21-én, Vépen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése