Tisztelt Közgyűlés!
Hölgyeim és Uraim!
Úgy érzem, hogy a Vas megyei Közgyűlésben témám és mondanivalóm megértésre é visszhangra talál. Ahogy végignéztem a névsort, a közgyűlési tagok egyharmada valamilyen módon érintett az agráriumban.
Az előterjesztéssel kapcsolatosan kiegészítésem, véleményem van, sőt a javaslatokat is bővíteni szeretném.
Véleményem szerint az előterjesztés a beharangozott gazdasági rendszerváltozás helyett inkább a politikai rendszerváltozásra helyezte a fő hangsúlyt. Ez hiba. Azt tartanám természetesnek, ha az 1995-ös megyei helyzetértékelő elemzés a közelmúlt káros intézkedéseit, mint előzményeket venné számba. De a részletes feldolgozó részben, akárcsak az összegező részben, a bajokat csak az 1990-94 év közötti kormányintézkedésekre hárító vádakként ismerteti. Nagy Tamásnak, a minden oldalon tiszteletnek örvendő politikusnak a múlt héten elhangzott mondata jut eszembe-" ezt a testvérháborút be kellene fejezni, és a szövetkezeti ás magángazdálkodásnak össze kéne végre fogni, egy úton menni."
Az előterjesztést olvasó netán politikai oldalról ítélje meg, hogy a kárpótlás a magyar falu kárára történt? Jól prosperáló szövetkezetek földjéből oroztak el a döntéshozók, de az is politikai döntés, hogy a 35 éve "önként és dalolva" tsz-be behajtottak onnan kapták vissza a földet, ahová bevitték. Azon is túl kellene tenni magunkat, hogy a túlzó mértékű állatlétszám csökkenésen rágódjunk, netán az üres istállókról, erőltetett kapacitással működő vágóhidakról panaszkodjunk. Pedig az ezt kiváltó intézkedések előfutára az "aranykorszaknak" mondott '89-es évben történt. Emlékszünk a parlament előtti tejkiöntésre, amely a túltermelést ellentételező, felvásárlást korlátozó intézkedéseknek volt az előfutára. Vagy netán nem az agrárium súlyos betegségének általános példája volt az 1989. évi Péter-Pál napi aratósztrájk?
Kiegészítéseim a következőkben foglalhatók össze: az előterjesztésben olvasható, hogy a múlt évben a kistermelők nagyobb területen dolgoztak, mint amennyi a tulajdonukban volt, és az a tendencia megfordult az utóbbi időben.
Mint a falugazdász- hálózat vezetője állíthatom, hogy bizonytalan jövedelmezési viszonyok ellenére a gazdálkodási kedv- vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy gazdálkodási kényszer- nem csökkent. Mi is bizonyos egészséges területkoncentrációra számítottunk, ez azonban nem következett be 1995-ben- mint ahogy a felmérések mutatják. Sőt, újabb, nagyüzemeknek eddig bérbe-adott földeken gazdálkodnak a kistermelők.
A szövetkezeti kiválásokkal kapcsolatos tagi és vagyon kivitel Vas megyében az 1992. évi törvény adta lehetőségekkel 2, 8%. Az elemzés szerint is az országos tendenciákkal ellentétes folyamatok alakultak ki Vas megyében. Megint az a tény, hogy az emberek többsége többre becsülte a létminimumot biztosító tsz-, vagy állami gazdasági állást, mint a kemény munkát igénylő, és kockázatos vállalkozásokat. Emiatt ilyen alacsony az az arány.
Az 1992-93 és 94. évi aszálykár negatív hatását erőteljesebben ki kellett volna emelni. Ugyancsak a jövedelmezőségre ható fontos negatív tényező az agrárolló. Egy példával szeretném ezt megvilágítani: húsz évvel ezelőtt egy liter bor árán 5 liter benzint lehetett kapni, azaz a 20 Ft-os bor árán 5 liter 4-TA-os üzemanyagot lehetett vásárolni. Ma egy liter bor árán 0,5 liter benzint lehet kapni, tehát az arányromlás, ha így világítjuk meg, tízszeres!
Az élelmiszeriparral kapcsolatosan az előterjesztés szerint a Vas megyében befektetők háttérbe szorultak, nem tudták kivenni a részüket a privatizációból. Ezzel természetesen egyetértek, ugyanakkor hozzáteszem azt, hogy a tulajdonosok részéről volt olyan álláspont, hogy a termelők egyrészt elaludtak, nem figyeltek a kiírásokra 1993 körül. Másrészt voltak olyanok, akik a 25 %-os részvénypakettet kevésnek találták, és nem indultak az adott élelmiszer-ipari privatizációban. Harmadrészt a befektetésre szánt tőkét sokan a termelők közül a tartozásaik kiegyenlítésére használták fel.
1994-ben semmi akadálya nem volt annak, hogy a termelők akár a Szombathelyi Tejipari Részvénytársaságban tulajdonhoz jussanak.
Az elmaradt beruházásokkal kapcsolatosan az előterjesztésben bemutatottak nagy része igaz, de legyen szabad bemutatnom a MÉM és az FM-es statisztikákból származó adatokat a '89-'91, és a '94-es évre vonatkozólag.
A legnépszerűbb traktorból, az MTZ 50-ből 1989-ben 1956 db-ot, 1991-ben 410 db-ot, 1994-ben 2185 db-ot értékesítettek. Az MTZ 80, 82 -ből ugyanezen 3 évre vonatkozó adat: 1989-ben 1800 db., 1991-ben 245 db., 1994-ben 2787 db. Tehát ez az a terület, ahol bizonyos eszközpótlás bekövetkezett. Ez az a bizonyos 12 milliárd Ft MFA pályázatoknak köszönhető, amit zömében 1993-94-ben kaptak a gazdálkodók.
Megemlítendő az a határ-menti specialitás, amely Vas megyében kiváltképpen jól működik, vagyis az Ausztriából, Szlovéniából behozott használt erő-, és munkagépek dolgoznak a háztáji gazdaságokban.
A legutóbbi, a falugazdászok által felmért gazdakataszter alapján 3426 olyan gazda van Vas megyében, akinek 5 ha-nál nagyobb földje van, tenyészállatot tart, illetve árutermelést folytat. Még minket is meglepett az 1994 nyarán végzett felmérés a magánkézben lévő kombájnok számáról. A TESZÖV jelentés 40 db.-os készletével ellentétben 132 db-ot írtunk össze. Tehát nem mondható rózsásnak az eszközellátottság, a gazdálkodó azonban több úton is próbál eszközhöz jutni.
Túlzásnak tartom az előterjesztésnek azt a megállapítását, hogy az egyéni gazdák egyedül maradtak és elszigeteltek lettek volna. Az 1994. márciusa óta működő falugazdász hálózat működése során több ezer ügyet rendezett a magángazdák részére. Hozzá kell tenni, hogy Vas megyében két gazdakör van alakulóban. 16 községben működik gazdakör, mintegy 300 taggal, melyek nagyon sokat segítenek. Integráló szerepük akár a beszerzés, akár az értékesítés, akár a termelés oldaláról jelentős. Az előterjesztésben foglaltakkal egyetértek azzal, hogy legalább ugyanolyan hangsúlyt kell helyezni legalább az átmeneti időben a szakmai továbbképzésekre, mint az iskola- jellegűekre. Legfőbb feladatuk a pénzügyi, gazdasági, vállalkozási területen, valamint a növényvédelem területén vannak. Az öntevékeny tanfolyamszervezésen túl, a falugazdászok által szervezett "zöldkönyves" növényvédő tanfolyamot több, mint 300-an végezték el. Megjegyzem, hogy a Vas megyében létrehozandó népfőiskola intézményét is üdvözölnénk.
A megoldandó problémákat hat pontban foglaltam össze:
1. A termelés finanszírozásának elősegítése. A hitelek kevesek kiváltsága. A mezőgazdaság, mint egy rossz adós- akár szövetkezet, akár magántermelő-, ezt a minősítést cipeli a hátán, azaz kölcsönhöz nehezen jut. Pedig a napi munkák finanszírozásához (munkabér, vetőmag, takarmány) hiteleket kell felvenni. Cél tehát a bankok hitelezési műveleteinek növelése, az állami garanciával védett hitelek arányának emelése, azok biztonságosabbá tétele érdekében.
2. Bizonyos törvények késéséből fakadó problémák miatt, pl. a vadászati törvény és erdőtörvény, a kaotikus állapotok továbbra is fennmaradnak.
3. A Bokros- program "export- csökkentő" forintleértékelése során a hasznot az élelmiszer-feldolgozók és a kereskedők fölözik le, a gazdálkodókat- ezen osztozkodásból kihagyva- még azzal is sújtja a program, hogy az import áremelkedés is őket terheli.
4. A támogatások reálértéke csökken, a jelenlegi támogatási rendszer és a banki szemlélet összekapcsolása nehezíti a cél elérését, a támogatás igénybevételét, és differenciálja a termelőket úgy, hogy sokszor kevés, és nem mindig a rászoruló nyeri el a pályázatokat. A hiteligénylések feltételeinek javítása, és a földhitel-intézetek létrehozása sokat segítene a valós földár kialakítására. Manapság, - és ez anarchia- "holmi" gépekre vagy ingatlanra, mint fedezetre, nem ad hitelt egyik bank sem.
5. A kedvezőtlen termőterületeken, melyek megyénknek mintegy harmadát adják, (Őrség, Hegyhát, Cser, Alpokalja) a minimális jövedelem elérésének lehetősége is nagyon nehéz. Helyesebb lenne ezek esetében az ideális álmok, az intenzív rendszerek helyett a realitásnál maradni. A termőföld rovására az erdősítést kellene jobban kezdeményezni, miáltal az EU-hoz való csatlakozásunk után biztos piacképes áruval is szolgálhatnánk, valamint turisztikai szempontból is vonzóbb lenne a körzet, nem beszélve arról, hogy a folyamatos kiszáradás során is ez lenne a legjobb hasznosítási mód. Nem szégyen ezeken a területeken extenzív állattartást folytatni. Ugyanakkor tudvalevő, hogy az önellátó, vagy egy- egy terméket piacra dobó, részidős gazdaságok nem az intenzív gazdaságok feltételeivel rendelkező, koncentrált nagyüzemek célkitűzéseit akarják megvalósítani.
6. A koncentrált és egységes információs rendszernek kell minél előbb kialakulnia.
Köszönöm a szót, Elnök úr!
Gróf István, főfalugazdász
MDF- frakció
Szombathely
Elhangzott a Vas Megyei Közgyűlés vitájában, 1995.06.2-án, megjelent a Vasi Kisgazda c . havilapban 0995. 11. hóban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése