EGY OPTIMISTA ZENÉSZ- TOLCSVAY BÉLA

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- TOLCSVAY BÉLÁVAL
 EGY OPTIMISTA ZENÉSZ- ZENÉLNI SZÍVVEL ÉS LÉLEKKEL KELL!

Május 23-án folytatódott az Évezrednyitó beszélgetések című sorozat a vár dísztermében. Ez alkalommal Tolcsvay Béla zeneszerző- zenész volt Gróf István önkormányzati képviselő vendége.

A Tolcsvay- trió alapító tagja legutóbb még a '90-es évek derekán, egy március 15-i ünnepség egyik fellépőjeként járt Sárváron. A várossal kapcsolatosan amúgy mindig pozitív élményekben volt része, nem csoda hát, ha jó emlékei vannak a helyiekről. Ezért is tárta hallgatósága elé különleges ügybuzgalommal előbb röviden, majd a házigazda kérdéseire válaszolva bővebben hosszú, három és fél évtizedes pályafutásának leglényegesebb állomásait. A zenész hangszer nélkül olyan, mint a leves só nélkül, ezért a muzsikus a gitárját sem felejtette otthon. S ha már magával hozta, akkor használta is: régi és új dalait kísérte vele.
A Tolcsvay Béla által képviselt, populárisnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető műfaj amúgy, a zenész szerint "nagyon jó helyzetben van" a mai Magyarországon. Egyetlen probléma van csak: hatalmas az ellenszél. A műfaj képviselői "viharban vannak", "őrületesen nagy a bűnözés a zene frontján", letöltik, hamisítják a felvételeket. Ennek ellenére a művész bízik abban, hogy ha valaki egy szál gitárral leül a tűz mellé, s körbeveszik a barátai, akkor azok rá fognak figyelni. Mert az általa művelt műfaj az embereknek szól, szerény technikával, de szívvel és lélekkel, így mindig lesz létjogosultsága.

A régi Tolcsvay- dalokat egy meghatározott korosztály, a hatvanas- hetvenes években felnövekedettek többsége nagyon jól ismeri. A "magyar bárd" ha megszólal, ma is elsősorban hozzájuk szól. A frissebb dalok inkább a régi és az új harcáról, a mindenütt tapasztalható értékvesztésről, no meg a biztatásról szólnak. A világ ugyanis Tolcsvay szerint nem új, csak mi változtunk meg benne, s ha nem vigyázunk, akkor gyorsan eltűnünk.
A díszteremben folytatott beszélgetést amúgy rendkívül erős derű és határtalan optimizmus jellemezte- elsősorban persze az előadó részéről. A zenész hisz abban a sok szépben, amit az emberiség felhalmozott, s abban is, hogy előbb- utóbb a jó diadalmaskodik.

Rácz Péter
fotók: Pajor András
Megjelent a Sárvári Hírlap XVIII. évfolyamának 11. számában, 2006. június 2-án