2004. szeptember 10., péntek

FÉNYAVATÓ

Két, határon-túli magyar területről származó friss élményt kapcsolok írásom témájához
A fényhez: Temesváron, a mai Románia területén fekvő egykori Monarchia- béli virágzó régióközpontban láttam egy korabeli villanyoszlopra ráfestve az 1884-es évszámot. Európában először itt világított közterületen villanyárammal működő köztéri lámpa.
A várhoz: Kárpátalján jártunk, s egykori hazai emlékhelyeket, templomokat, várakat tekintettünk meg. Az összes ottani vár- két kivétellel- már csak rom volt, illetve a többnyire a labancok által felrobbantott falak meredeztek csupán az égnek (Huszt, Szerednye), vagy egy- két helyiséget tettek rendbe bennük (Nevicke). Majdnem úgy néztek ki, mint a sárvári vár volt 1968 előtt.

Mindhárom énem örül annak, hogy a 26 éve a közművelődésnek használatra átadott Nádasdy- vár korszerű világítása augusztus 20-án éjjel, a fergeteges folklór gála és a tűzijáték után kezdetét vette. Örül az idegenforgalommal foglalkozó szakember, hisz régen kimutatott tény, hogy a turisták egy része egy városban- előzetes szándéka ellenére is- megáll, ha kivilágított épületet talál. Örül a városatya is, a város kultúrájáért, közművelődéséért felelős bizottsági elnök ugyanúgy, mint a területéhet (is) tartozó választókerületi képviselő. És örül a magánember, aki mindig lelkesedik Nyugat- Dunántúl kulturális fellegvárának esetenkénti szépülésén, minden négyzet-centiméternyi megújulásán. A világítórendszer tervezése és kivitelezése a Magyar Turizmus Rt. költségén- azaz állami pénzen- történt. Városunkra a fogyasztott villanyáram költségének folyamatos kiegyenlítése tartozik. 84 db. világítótest világítja meg a hidat, a tornyot, és a bástyák egy részét. Talán nem tűnik ünneprontásnak a négy éve, a Millenniumi Boldogasszony avatásán mondott intelmem: védtelen burkú, törékeny üvegű, nem kimozdíthatatlanul rögzített lámpatestek, reflektorok ontják a pontosan egymáshoz kapcsolódó, összhangban lévő fénynyalábokat a legszebb látványt nyújtó pozíciójában reneszánsz várkastélyunkra.
E csodálatos építmény a mienk, sárváriaké, mely- sok évtizedes "bujdosás" után este- éjszaka is megmutatja magát nekünk és a hozzánk látogatóknak. Őrködjünk felette, hogy sokáig gyönyörködhessünk benne!

Gróf István

megjelent a Sárvári Hírlap XVI. évfolyamának 17. számában, 2004. 09.10-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése