A PATIKA KÉSZEN VAN- ANDRÁSFALVY BERTALAN ELŐADÁSA

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- A PATIKA KÉSZEN VAN...
ANDRÁSFALVY BERTALAN ELŐADÁSA A NÁDASDY-VÁRBAN

Igazi katartikus élményben lehetett része mindazoknak, akik az Évezrednyitó beszélgetések című sorozatban a magyar néprajzkutatás egyik utolsó polihisztorának Reményeink és aggodalmaink a XXI. század küszöbén című előadását meghallgatták. Bár Andrásfalvy Professzor úr tiltakozott a helyszínen is, és most is tiltakozna a "polihisztori cím" ellen, jobb kifejezést mégsem találtam. A Tanár Úr előadásában többféle tudomány eredményeit, teóriáit egymás mellé sorakoztatva, és szükség esetén a helyszínen cáfolva illetve elvetve, járta körül nemzetünk új nagy kihívásának, az EU csatlakozásnak problémakörét.

Mielőtt az előadás tartalmáról írnék, talán megengedhető pár mondat az előadás mikéntjéről, annál is inkább, mivel véleményem szerint az előadás felejthetetlen hangulatát elsősorban ez határozta meg. Sajnos kell írni az előadás módjáról, bár véleményem szerint az ilyen előadás lenne kívánatos mindenki részéről, aki a nyilvánosság előtt szólásra emelkedik. Először is. Andrásfalvy Bertalan, mint máskor is, most is megtisztelte hallgatóságát azzal, hogy állva, felkészülten, de gondolatait nem zörgő papírokról olvasva, ismertette meg őket választott témájával. Másodszor. az előadás nyelvezete! Ékes (ez nem túlzás!) magyar nyelv, mentesen annak minden- napjainkra jellemző pongyolaságától, és a "tudományos diskurzus" bükkfanyelvének minden érthetetlen sallangjától.
Az előadás alatt, sajnos, Professzor Úr kénytelen volt nagyobbrészt aggodalmainknak hangot adni, de hangsúlyozni kell, hogy nem volt EU szkeptikus. Andrásfalvy Bertalan előadásából világosan kiderült, hogy az EU jó dolog, a probléma Magyarország és a magyar nép csatlakozásra való felkészületlenségében rejlik. A felkészületlenség okát a nemzet megosztottságában látja, de nem a napi politikában nap mint nap emlegetett módon. A megosztottság szinte minden szinten jellemző, és könnyen jellemezhető: a szolidaritás hiánya.
E probléma gyökerét keresve, visszapörgette az idő kerekét, és történelmünkben több ponton talált olyan eseményeket, korszakokat, amelyek hatása, egymást erősítve, a ritka kivételként jelentkező egységes pillanatokat újból és újból megzavarva, a magyarság már- már természetes állapotává tette a széthúzást. Érdekes volt gondolata, amely a számtalan megszállásunk alatt, a megszálló hatalmak parancsait végrehajtó, azok érdekeit képviselő magyar emberekről szólt. Nálunk mindig voltak ilyen emberek! Elégedetlen, kiábrándult emberek, nem egyesével, hanem tömegével! E sajnos, széles elégedetlen réteg megjelenését Andrásfalvy Bertalan a Mária Terézia-féle úrbéri rendezéshez köti, amikor is a földesúri nagybirtok létrehozása érdekében, radikális életmódváltásra kényszerítik a magyar parasztság nagy részét. Az ekkor elinduló folyamatot, amely végül a hagyományos közösségek teljes bomlásához vezet, később több történelmi esemény erősíti.
Az eredmény? Elmagányosodott, szorongó emberek tömege, az egymás felé fordulás teljes hiánya. Minden diktatúra álma! Nem csak politikai diktatúrára kell itt gondolni, az összefogás és érdekvédelem hiányát minden téren megszenvedjük, és biztos, hogy meg is fogjuk szenvedni!

Andrásfalvy Bertalan munkásságának egyik fő jellemzője etnográfusként is az, hogy a hagyományos kultúrát vizsgálva, összefüggéseket, rendező elveket keres, illetve azt, hogy ezek hogy tehetnék jobbá mai megbolydult világunkat. Reményeinket ismertetve hangzott el az általa címül választott mondat: " A patika készen van..."
Professzor Úr szerint reménységre ad okot az az erő, amely még mindig a magyar nép és kultúra sajátja! Egész Európa hozzánk jön tanulni, ha saját múltját megismerni és megérteni akarja. Csak egy dolog hiányzik, hogy mi magunk is felismerjük, micsoda kincsnek vagyunk a birtokában! Hagyományos kultúránk értékeit megőrizve, tanuljunk meg kezet nyújtani egymásnak, először talán dalban- táncban, zenében, művészetekben! Ha itt sikerül, nem lehet messze az az idő, amikor külső érdekek ellen is megosztottság nélkül tudunk együttműködni.

-patás-
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVI. évfolyamának 6. számában, 2004. március 26-án