A FÖLDNEK ÉS AZ ADÓSZEDŐNEK MINDEGY...

A FÖLDNEK ÉS AZ ADÓSZEDŐNEK MINDEGY

Miért kezd el politizálni valaki, milyen rugók mozgatják, mikor erre a sok csalódással és kevés örömmel járó foglalatosságra adja a fejét?!Erre a kérdésre is felel Gróf István, önkormányzati képviselőjelölt, aki egyben az MDF sárvári elnöke is:
-1988 nyarán a Magyar nemzet lehozta a Lakitelki Nyilatkozatot. Nem volt nehéz belelkesednem. Illyés Gyula szavai visszhangzottak akkor bennem: " a földnek és az adószedőnek mindegy, hogy a nép meg akar halni. Kinek mi köze hozzá? A föld nem maradhat üresen. A pusztulás csak a magunkfajtákat riasztja, akik olyan légszerű valamiből akarnak megélni, mint egy nép szelleme és nyelve." Én is a magunkfajtához soroltam magam. Anyám nagyszalontai, mint Arany János, utána kerek száz évvel született, apám debreceni, úgyhogy az anyanyelvet tisztán tanulhattam otthon.
- Az ellenzéki gondolkodásnak voltak állomásai, előzményei?
- Természetesen. 1964-ben a beat-rock korszak társadalmi és zenei hatása kerekített hatalmába. Aztán- keszthelyi egyetemistaként- a táncház mozgalom művelője, résztvevője lehettem Tímár Sándor, Sebő Feri hatékony közreműködésével. Később a modern rendszerű mezőgazdaság tett lelkessé, mely az akkori tervlebontásos gazdaságirányítási rendszerbe belopta a piacgazdaság csíráit. Az utolsó pedig a '80-as évek végének csendes forradalma volt, rögtön a legalitás másnapján a sárvári demokrata fórumosok között találtam magam. Ezek az élményeim egy,másra épültek és kiegészítették egymást.
A politizálást azért kell csinálnom, mert nagyon kevés ember vállalja ezt fel, és még ezek közül is kevesen vannak, akik tiszta szívből, a lejáratott kifejezéssel élve: meggyőződésből teszik.
-Jelenlegi munkaköre- megyei főfalugazdász- is eléggé átpolitizált. lesz jövője ennek a hálózatnak, és általában mi történik ma a mezőgazdaságban?
-A március 1-én létrehozott hálózat működését a választások során a koalíciós pártok politikainak minősítették, a szakembereket komisszároknak állították be, és megszüntetésüket akarták. Ez nem igaz! Itt, Vas megyében, ahol fő-falugazdászként irányítom a rendszert, kizárólag a szakmával foglalkozunk. Az önkormányzatok és a kistermelők visszajelzései alapján azonban a kormány bizonytalan lett a megszüntetéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, kisebb módosításokkal és más integrációban ugyan, de a hálózat fennmarad.
A kérdés második felére az a válaszom, hogy mostani kormány által beígért, a "tönkretett" mezőgazdaság rendbetételét célzó programjukat nem 180 fokkal fordították el az előző kormány irányvonalától, hanem jó esetben legfeljebb 10 fokkal. Magyarán azt folytatják, amit az Antall- kormány elkezdett. A konzervatívoknak el kellett végezni a hálátlan és véres műtétet, a tulajdonviszonyok átalakítását. A beteg- a mezőgazdaság- lábadozik. Hibák akkor is történtek. Így a tehénlevágások premizálása, a farmergazdaságok arányának túlértékelése, de 1994-ben elrendeződtek a korrekciók. A közelmúltban nyilatkozott Szombathelyen Lakos miniszter úr: (a Horn- kormány tagja- G.I.) jogi személy továbbra sem vehet földet. A szövetkezetek ez irányú igénye tehát nem teljesíthető! Hál' Istennek, az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyüzemek vezetőinek nagy része nem ellenséget, hanem csak konkurenciát lát a kis-, és középvállalkozásokban. Tudomásul veszik jelenlétüket, sőt, szolgáltatási ajánlatokkal halmozzák el őket.
- Önkormányzati képviselőként mit cselekedne elsőként?
- Három dolgot: azt a potenciális lehetőséget, melyet Sárvár kínál a gyógyidegenforgalom, a turizmus, a történelmi nevezetességek terén, fokozott gyorsasággal kiaknáznám, főleg a magántőke bevonásával.
Másodszor: el kellene érni azt, hogy a végrehajtó apparátus működésében, azok munkája nyomán ne láthassa az állampolgár, azt a tömérdek tisztázatlan, piszkos, lezáratlan, korrupt gazdasági ügyet, melyek mögött az "adok neked egy állást, te meg beállsz mögém!"elv érvényesül.
harmadszor: a helyi médiumokat tenném rendbe. Amíg olyan előre megírt olvasói leveleket hoz le a Sárvári Hírlapban a szerkesztőség a világkiállítást ellenezve, melyeket mint az 1953-as Rákosi- féle vastapsos időket meghazudtoló módon megírtak, addig még van tennivaló. A városi- családi tévé pedig a csúcs! Az még elmenne, hogy a technika kezdetleges, a bájos bemondónők rutintalanok, de hogy a riporterek felkészületlenek, flegmák, a riportok unalmasak, és hogy eseménnyé és hírré csak a szocialista párt szemüvegén keresztül juthat el egy téma, az megengedhetetlen.
(Dobos)
Megjelent a Sárvári Élet c., a "Szövetség a Demokráciáért" választási koalíció időszaki kiadványban 1994 szeptemberében